Nézzük, hogyan vizsgázott a szezonzárón!

Az első félidő: Korai feszültség és elmaradó tekintély

• 3–15’ – Füst és fáziskésés: A mérkőzés alig indult el, a pirotechnikai füst miatt máris állt a játék. A 15. percben Mejias – láttunk már tőle máskor is ilyet – a játékszertől jó 30 méterre szabálytalankodott ellenfelével, hogy megakadályozza a beadásra való érkezést. Bogár ezt remekül szúrta ki: miután az Újpest elveszítette a labdát, visszafújta az esetet, megítélte a szabadrúgást, és sárga lapot adott Mejiasnak.

• 32–35’ – Kettős mérce? Fenyő esett el a DVSC büntetőterületén belül, azonnal tizenegyest követelve. Mivel nem készült perdöntő felvétel, az eset megítélése kérdőjeles maradt. Három perccel később Fenyő szabálytalankodott: a játékosok a sípszót várva megtorpantak, ám Bogár előnyszabályt alkalmazott. A debreceniek joggal nehezményezték a következetlenséget Mejias korábbi esetével párhuzamot vonva – ha a síp nem is szólt, egy utólagos sárga lap feltétlenül járt volna.

• 36–38’ – Tömegjelenetek és a „karácsonyfadísz” effektus: Guerrero dühödten kérte számon a hazaiak ellen megítélt szögletet, pedig Albert asszisztensnek volt igaza. A DVSC gyakorlatilag semmilyen ítéletet nem fogadott el, Bogár gyengeségét pedig jól mutatta, hogy képtelen volt megnyugtatni a kedélyeket. Amikor Fenyő újabb szabálytalanságánál végre előkerült a sárga lap, a VAR ugyan vizsgálta a kiállítást, de a labda közelsége és a mérsékelt intenzitás miatt a sárga elfogadható maradt. Az esetből kialakuló tömegjelenet hűen tükrözte, hogy nem a bíró uralta a meccset, a játékosok maguk próbáltak rendet tenni. A kispadok sem voltak nyugodtabbak – de mivel Hanyecz volt a negyedik játékvezető, ezen meg sem lepődünk. Ő ebben a pozícióban olyan, mint a karácsonyfadísz: kell az ünnephez, de nem ettől lesz jóízű a bejgli, azaz semmilyen valós szakmai hozzáadott értéke nincs a jelenlétének.

• 40–41’: Mejias fejese után a labda elhagyta az alapvonalat; Gergényi ugyan szorosan fogta a védőt, de ez a kontakt fordított helyzetben is megtörtént volna, így ez még a megengedhető küzdelem határain belül maradt. Brodic, Lang és Batik összecsapása után a DVSC jött szabadrúgással, miközben a legnagyobbat Batik kapta Langtól.

A második félidő: Sodródás az árral és az 5 másodperces késéssel megítélt büntető

• 53–58’: Ademi egy ígéretes akció megakasztásáért teljesen jogosan kapott sárga lapot. Az 56. percben Kocsis ugyan a kapuba talált, de a játékvezetői síp már jóval a gól előtt megszólalt. Két perccel később Krajcsovics lökte meg Mejiast a játékon kívül; Bogár itt helyesen csak szóbeli figyelmeztetést alkalmazott, az eset nem ért lapot.

• 59–63’ – Elmaradt UEFA-direktíva: A játékvezetést ekkor már a teljes sodródás jellemezte. Matko Szűcs elleni szabálytalansága után jogosan villant a sárga, ám az ezt követő tömegjelenetnél Bogár ismét elmulasztotta alkalmazni az UEFA szigorú, fegyelmezési instrukcióit. Nem csoda, hogy nemzetközi szinten már nem számolnak a játékvezetővel. A 63. percben ráadásul jókora fáziskéséssel ítélt meg egy újpesti szabadrúgást, mintha mentálisan ott sem lett volna a pályán.

• 79–85’ – A késleltetett tizenegyes: Komáromi taktikai visszahúzásért sárgult be. A 85. percben Lang éppen a büntetőterületen belül szabálytalankodott. Bogár érthetetlen módon kivárt, majd jó 5 másodperccel később fújt csak a sípjába, tizenegyest ítélve. Ez a bizonytalankodás súlyos koncentrációs problémákra utal: büntető esetén tilos az előnyszabályra várni, hacsak nincs közvetlen, nyilvánvaló gólszerzési lehetőség – ez pedig nem az volt. A tizenegyes ettől függetlenül szakmailag jogos volt.

• 88–94’ – A záróakkord: Matko kézzel vitte el a labdát, ami után Batik látványosan belerúgott az újpesti csatár kezébe. A szabadrúgás iránya helyes volt, de Batik ekkor még megúszta a lapot – a sárgát végül csak a 94. percben kapta meg. Ugyanebben a percben Gradisar is besárgult időhúzásért.

 

Szakmai konzekvencia

Bogár Gergő ezen a mérkőzésen is hűen demonstrálta, miért írták le őt az UEFA-nál. Személyiségéből teljesen hiányzik a tekintély és a kisugárzás, amivel nyugalmat tudna teremteni a játéktéren.

Hogy a találkozó végül nem torkollott még nagyobb botrányba, az kizárólag annak köszönhető, hogy a hátralévő időben már nem alakult ki komolyabb, vitatott esemény a büntetőterületeken belül.

találkozó levezénylését az MLSZ Játékvezetői Bizottsága Berke Balázsra bízta.

 

A mérkőzés fegyelmezési és kritikus pontjai:

• 5–31’ – Korai kártyák: A találkozó első figyelmeztetését a diósgyőri Kiss Bálint gyűjtötte be az 5. percben, miután felelőtlen módon megtaposta ellenfelét. Bő harminc perc elteltével Holdampf is feliratkozott a bűnlajstromra, aki egy felugrás során küldte földre Hinorát. Utóbbi esetnél a televíziós ismétlések nem voltak kellően meggyőzőek a sárga lap egyértelmű jogosságát illetően.

• 41’ – A fáziskéséses büntető: Tizenegyeshez jutott a Paks, miután egy szögletet követő szituációban a labda Holdampf kezét érintette. Érdekes momentum volt, hogy Berke tekintélyes fáziskéséssel fújt csak a sípjába – a jelenet olyan hatást keltett, mintha valaki külső segítséggel, a fülére beszélve „súgta volna meg” neki a szabálytalanságot.

• 49’ – Ijesztő fejsérülés: A fordulás után Vécsei és Macsó fejeltek össze szerencsétlenül a labdáért vívott harcban, ami után mindkét labdarúgót hosszasan kellett ápolni a pályán.

• 62–63’ – Sárga lapos villámjáték: Rövid időn belül kétszer is villant a figyelmeztetés. Előbb a 62. percben Tamás Márk rántotta le a mezőnyben Tóth Barnát – teljesen jogosan –, majd egy perccel később ugyanez a Tóth Barna az ellenfél tizenhatosán belül kaszálta el Bárdost, amiért szintén sárga lap járt.

 

Szakmai konzekvencia:

A feszült jeleneteket követően a mérkőzés ritmusa alábbhagyott, és a találkozó érdemi esemény nélkül, csendesen csordogált le a hátralévő időben.

Berke Balázs gond nélkül megoldotta a kötelező házi feladatot: magabiztosan menedzselte a 90 percet, és kirívó, nagyobb szakmai tévedés nélkül hozta le a szezonzárót.

Előzetesen egy könnyen menedzselhető, békés találkozóra számíthattunk, ám a kilencven perc tartogatott néhány komoly szakmai kihívást.

Az első félidő: VAR-problémák és az a bizonyos rendszerhiba

• 18–29’: A mérkőzés korai szakaszában Nagy Zsolt bokájára érkezett egy kíméletlen rálépés, ám a sárga lap elmaradt. A 29. percben Kern már nem volt ilyen szerencsés: egy ígéretes akció taktikai megakasztásáért teljesen jogosan kapott figyelmeztetést.

• 35’ – Monitor nélkül: Zejkovic kibillentette ellenfelét a büntetőterületen belül, Karakó sípja azonban néma maradt. Ebben a periódusban technikai hiba miatt megszakadt a VAR-összeköttetés, így a videóbíró nem siethetett a játékvezető segítségére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy bár történt fizikai kontaktus a felek között, a támadó látványosan rájátszott az esetre, így a tizenegyes elmaradása helyes döntés volt.

• 39–40’ – A magyar játékvezetés rendszerhibája: Miután Kern lökését megtorlatlanul hagyta a játékvezető, a következő percben Okeke lökte fel Zejkovicot. Karakó ugyan fújt, de ahelyett, hogy a szabálytalankodót fegyelmezte volna, az indulatait nehezen kezelő, reklamáló MTK-játékosnak mutatott fel sárga lapot. Ez a szituáció hűen tükrözi a hazai bíráskodás visszatérő betegségét: nem a probléma gyökerét (az eredeti szabálytalanságot) büntetik, hanem azt, aki sértett félként ezt szóvá teszi.

• 44’: Nem sokkal a szünet előtt Karakó Okeke ellen fújt faultot egy olyan szituációban, ahol valójában nem történt szabálytalanság.

A második félidő: Éledő VAR és a „kamu” büntető

• 50’: A pályafutása utolsó mérkőzéseit játszó, búcsúzó Kádár Tamás sárga lapot érően rántotta le a megiramodó Németh Andrást.

• 58’ – A helyreállt technika: Egy kapura lövést követően Markgráf nyújtott karral, vitathatatlanul beleütött a labdába a tizenhatoson belül. Karakó ezt elsőre nem látta büntetőnek, ám szerencsére a VAR-rendszer ekkorra már működött. Az egyértelmű kezezést a monitoros felülvizsgálat után a játékvezető is kénytelen volt tizenegyessel szankcionálni.

• 68–91’: Okeke egyértelmű rátartásért kapott sárgát, majd a ráadásban Szolnoki Roland könyökölte le ellenfelét. A felcsúti játékos tetézte a bajt azzal, hogy a földön fekvő MTK-labdarúgót számonkérően meg is rángatta – örülhetett, hogy a sárga lappal olcsón megúszta az incidenst.

 

A végjáték tragikomédiája és egy búcsú

A háromperces hosszabbítás alatt még sor került egy cserére, így Karakó teljesen szabályosan játszatta tovább a mérkőzést 93:00 után is. Ekkor azonban egy olyan büntetőt ítélt meg, amelyen minden futballbarát csak mosolyogni tudott: a támadó egyértelműen ellökte a védőt, majd mindketten a földre huppantak.

Ez a klasszikus „kamu tizenegyes” iskolapéldája volt. Köztudott szakmai pletyka, hogy Hanacsek Attila a tavaszi szezonban szinte minden megítélt büntetőt szó nélkül elfogadott a játékvezetőktől, nehogy romoljanak a bizottság statisztikai mutatói. Karakó így jogtalan tizenegyest adott ugyan, de bátran megtehette, hiszen a hazai szisztémában jelenleg nincs valós szakmai számonkérés vagy következmény az ilyen tévedések után.

A mérkőzés vég másnak is a búcsút jelentette: a találkozó első számú asszisztense, Huszár Balázs ezen a mérkőzésen búcsúzott el végleg az aktív játékvezetéstől. Köszönjük a munkát!

Összességébe Karakó nagyon gyengét teljesített, ide vezet a szakmaiatlanság, ami a magyar játékvezetésben kézzel fogható.

Egy olyan összecsapást kaptunk Nyíregyházán, ahol a kezdeti indulatok után végül a futballé lett a főszerep.

A mérkőzés krónikája:

• 4–10’ – Kemény belépők a nyitányban: Nem teketóriáztak a csapatok, azonnal egymásnak estek. A 4. percben Tijani egy könyökölésért gyűjtötte be a meccs első sárga lapját, majd hat perccel később Benczenleitner iratkozott fel a bűnlajstromra egy szabálytalanság után. Ezt követően szerencsére megnyugodtak a kedélyek, és az apróbb szabálytalanságok ellenére a folyamatos játék dominált.

• 69’ – A fegyelem mindenekelőtt: Antal megítélt egy szabadrúgást, amit a már az első játékrészben is szövegelésért figyelmeztetett Szőke nem hagyott szó nélkül. A játékvezető nem tolerálta az ismételt reklamálást: villant a sárga lap.

• 74–77’ – Közelről tisztán: Egy hazai kezezés-reklamációnál Antal kiváló helyezkedésének köszönhetően azonnal továbbot intett, majd a 77. percben Major kapott sárgát egy mezőnybeli szabálytalanságért – mintaszerű előnyszabály-alkalmazás után.

• 83’ – Tizenhatoson belüli birkózás: Egy szögletet követően Dreskovic került a földre a büntetőterületen belül. Felmerült a gyanú, hogy a védő eltalálta a hazai támadó fejét, de a felvételek ezt cáfolták. Ugyan a védő látványosan fogta ellenfele mezét, a játékvezetői kar jelenlegi felfogása szerint ez most nem ért büntetőt – a VAR-vizsgálat is megerősítette a döntést.

• 84’ – Centimétereken múló gólvonal-technológia: Ikoba fejese után egy védő egészen elképesztő módon, a gólvonalról mentett fejjel. A kérdés az volt, teljes terjedelmével áthaladt-e a labda a vonalon. Sem az asszisztens, sem a VAR-szoba technológiája nem jelzett gólt, így maradt a gól nélküli állás.

• 90–92’ – Hajrábeli szituációk: Klausz sárga lapot érően akasztott meg egy ígéretes hazai kontrát. Nem sokkal később, a 92. percben Katona Leventét birkózták le a vendégek egy szöglet előtt – a játékvezetők és a VAR-szoba felettébb nagyvonalúan léptek túl az eseten. Bár a védő láthatóan nem a labdára „utazott”, a tét nélküliség miatt a játékosok sem csináltak nagy ügyet a dologból, de a jelenet mindenképpen megért volna néhány részletesebb visszajátszást.

Szakmai összegzés:

Antal Péter összességében magabiztosan, határozottan tartotta kézben a találkozót, bár igazán nehéz feladat elé nem állították a csapatok.

Világossá tette, hogy a büntetőterületen belüli véleményes kontaktokért nem fog könnyű síppal tizenegyest ítélni – és ezen a téttel nem bíró mérkőzésen ez a felfogás teljesen elviselhető volt.

A mérkőzés krónikája:

• 3–19 – Korai feszültség: A mérkőzés elején Matkot billentették ki az egyensúlyából, de kirúgás következett. Az újpesti védelem lestaktikája az első negyedórában óramű pontossággal működött. Közben a Gomez–Fiola párharc során Csonkának már korán jeleznie kellett: a keménykedésnek megvannak a határai.

• 27 – Sárga vagy piros? Bodnár lerántotta a megiramodó Josephet. A vendégek kiállítást követeltek, de a VAR helyesen hagyta jóvá a sárgát: 80 méterre a kaputól – hiába az utolsó védő státusza – nem beszélhetünk nyilvánvaló gólhelyzet megakadályozásáról.

• 33 – Diplomáciai kudarc: Ljujic és Rommens afférja után tömegjelenet alakult ki. Az UEFA direktívái szerint ilyenkor kötelező lenne egy-egy sárga lap kiosztása a rendrakás érdekében. Csonka azonban megoldotta egy ejnye-bejnyével; Ljujic és ODowda hálát adhatnak az égnek az engedékenységért.

• 40–45 – Egy ritka bravúr és egy jogos kártya: Ritka, mint a fehér holló, de Csonka kiválóan alkalmazott előnyszabályából gól született – Fiola sárgáját pedig a játék megállítása után pótolta. A félidő vége előtt Ljujic azonban nem nyugodott, a kispad felé irányuló dühödt labdarúgása után már tényleg megdolgozott a sárgájáért.

A fordulópont: Asszisztensi baki és pszichológiai hiányosságok

• 47 – A vitatott gól: Joseph gólt szerzett, de a szituációt megelőzően Georgiou asszisztens lemaradt a leshatártól, így nem emelte a zászlót. Bár az Újpest közben birtokolta a labdát (így a VAR keze meg volt kötve), nem volt lehetősége beavatkozni, és korrigálni a hibát. A gól utáni jelenet még kritikusabb volt: Joseph provokatívan ünnepelt a hazai tábor előtt – itt egy dörzsölt játékvezetőnek azonnal közbe kellett volna avatkozni sípszóval és határozott testbeszéddel, hogy megállítsa a hergelést. Ez a fajta finomhangolás és meccskezelés sajnos még hiányzik a FIFA-kerettag repertoárjából.

Pirotechnika és a vándorló labda esete

• 77 – Kényszerpihenő: A pályára repülő pirotechnika miatt Csonka helyesen szakította meg a játékot. Itt az MLSZ-ellenőré volt a végső szó a folytatásról – 10 perc után szerencsére gördülhetett tovább a labda.

• 98 – Precizitás vs. felületesség: Abu Fani ellen a pályán kívül szabálytalankodtak, így a labdát az oldalvonalra kellett helyezni. Csonka le is tetette a megfelelő helyre, ám a játékos beljebb varázsolta a labda helyét a gólja előtt. Hogy ezt sem a vezetőbíró, sem az asszisztens, sem a tartalék-játékvezető nem vette észre, az súlyos koncentrációs hiba. Emlékezzünk: Csonka az FTC–Paks meccsen is hagyott már büntetőt nem megfelelő helyről elvégezni.

Szakmai összegzés

 

Bár a két csapat közötti nívókülönbség és a játékosok alapvető futballozni akarása megmentette a rangadót a botránytól, a játékvezetés számos sebből vérzett.

Az asszisztensi tévedések, a következetlen fegyelmezés és a pontrúgások elhelyezése körüli hanyagság bizonyítja: Csonka Bence jelenleg távol áll attól, hogy egy valódi, éles és szoros téttel bíró mérkőzést magabiztosan kézben tartson

Arra a sporttársra, akinek görögországi fellépése (Panathinaikosz–Arisz) után a helyi sajtó nemes egyszerűséggel „Ez nem eredménybefolyásolás, hanem szabályos rablás” megjegyzéssel cikkezett.

Nézzük, Pakson sikerült-e tisztára mosnia a mundért!

 

A mérkőzés kritikus pontjai:

• 1. perc – A „hónalj-büntető”: Alig telt el 9 másodperc, Mejias felkarját érte a labda. Az UEFA direktívái szerint a rövid ujjú mez vonala feletti érintés nem büntetendő, és mivel a védő aláöltözetet viselt, a határvonal igencsak elmosódott. Bognár elsőre továbbot intett, ám a VAR nyomására, többszöri monitorozás után büntetőt ítélt. Figyelembe véve a szezon korábbi kezezéseit (DVSC-Puskás oda-vissza), ez a döntés finoman szólva is a nevetségesség határát súrolta.

• Bedobás-bakiparádé: Szalai Dániel asszisztens egészen „extra” teljesítményt nyújtott: a 9., a 21., a 39. és az 57. percben is sikerült elnéznie a bedobás irányát. Ez a sorozatos baki már megyei szinten is szemöldökfelhúzó lenne, az élvonalban pedig egyenesen tragikomikus.

• 42’ – Kapitányi tévhit: Böde Dániel látványosan sárgát követelt ellenfelének, amivel csak azt érte el, hogy ő maga kapott lapot. Fontos lecke: a karszalag nem jogosít fel a szabálytalan reklamálásra – ezt a leckét Bognár Györgynek is érdemes lenne átismételnie, de erről nemrég, pontosan Böde kapcsán írtunk.

• 54–60’ – Hahn vs. Mejias: A már sárga lapos Hahn kétszer is belerúgott Mejiasba, aki válaszul ellökte őt. Az eredmény? Csak a debreceni játékos kapott lapot. Ez a magyar játékvezetés látlelete: a provokátort futni hagyják, a reakciót pedig büntetik. UEFA direktíva: mindkét játékosnak jár a sárga lap. Hahn később, a 60. percben is megúszott egy nyilvánvaló fegyelmezést, miközben Lang hasonlóért már besárgult.

• 69’ – A tekintet elfordítása: Böde egy ítélet után látványosan rálegyintett a játékvezetőre. Bognár Tamás – ahelyett, hogy felvállalta volna a második sárgát – inkább elfordult. A tekintély elpárolgott, vagy menekülés a nehéz döntéstől?

A 76. perc abszurditása

Az eset a modern sporttudomány és a metafizika határmezsgyéjére kalauzolt minket. Történt ugyanis, hogy egy paksi védő 13 méterre a kaputól egyszerűen megrúgta Komáromit, ám Bognár Tamás és a VAR-szoba bölcsei szerint ez még nem érte el az ingerküszöböt.

Tegyük már tisztába ezt a logikai bravúrt: a szabálykönyv (elvileg) nem ismer szürke zónát az ilyen ’kicsit megrúgták, de mégse’ szituációkra. Ha Komáromi szimulált, sárga lapot és közmegvetést érdemelne. Ha viszont a védő lába találkozott a támadóéval – ami jelen esetben nem hitkérdés, hanem fizikai tény –, akkor az bizony tizenegyes. De Bognár sporttárséknál a fizika törvényei másképp hajolnak: náluk létezik a ’homeopátiás szabálytalanság’, ami bár megtörtént, mégsem bűn. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy va

lakit ballisztikus rakétával találnak el, vagy csak simán felrúgják a tizenhatoson belül – az utóbbi ugyanis Bognár-nyelven csupán egy jelentéktelen intermezzo. Bravó, uraim, a debreceni büntető elmaradása a megvezetés magasiskolája volt!

 

Szakmai összegzés:

Bognár Tamás és Berke Balázs – papíron a két „legjobb” magyar bíró – sorsdöntő hibákkal torzította el a mérkőzést.

A Mejias-féle büntető még a határeset kategóriája, de Komáromi tizenegyesének elmaradása és Hahn, illetve Böde megkímélése a kiállítástól méltatlan az NB I-hez.

Egy Vágner-korszakban ilyen teljesítmény után hosszú-hosszú pihenő, vagy búcsú a kerettagságtól következett volna.

Látva ezt a paksi produkciót, már meg sem lepődünk, miért volt botrány Görögországban is.

Szerintetek is „elfogyott a kontakt” Komáromi esésénél, vagy ez egyértelmű büntető volt?

Csodálkozunk azon, hogy Görögországból szinte menekülni kellett?

Nézzük, hogyan sáfárkodott a lehetőséggel a sípmester egy feszültségmentesnek ígérkező délutánon!

Az első félidő: Szigorú alapozás, megfelelő irány

Kovács az első húsz percben nem fukarkodott a lapokkal, kijelölve egy határozott fegyelmezési vonalat:

• 6–16’: Szőr (Kártik ellen), Meskhi (Mbock ellen) és Schuszter is gyorsan besárgult. Bár a fegyelmezés iránya jó volt, Matanovic elleni szabálytalanságnál is előkerülhetett volna már a figyelmeztetést jelző lap.

• 30’: Trencsényi büntetőterületen belüli esésénél a játékvezető és a VAR is helyesen ítélt: nem történt szabálytalanság.

• 38’: Baranyai esete remek példa a tiszta szerelésre. A labda iránya egyértelműen mutatta, hogy a védő a játékszert rúgta el – ez a szakmai alapszabály (szemben Hanyecz múlt heti bizonytalankodásával) egyszerű, mint az egyszeregy.

A második félidő: Feladott elvek és következetlenség

A fordulás után sajnos a mérkőzés elején látott szigor és logika némileg megbicsaklott:

• 49’: Oláh egyértelmű bokára tartó rálépése után szabadrúgás és sárga lap helyett érthetetlen módon szöglet következett. Ismét a labda iránya segített volna a jó döntésben...

• 53–65’: Kártik lerántásáért és Deutsch Bíró elleni buktatásáért már érkeztek a sárgák. Utóbbi esetnél érdemes megjegyezni: régen az ilyen „utánrúgást” azonnali pirossal szankcionálták, ám a mai szabályértelmezés az intenzitást súlyozza – így itt a sárga lap végül elfogadható volt.

• 68–83’: A hajrában szaporodtak a hibák. Csatári asszisztens tévesen jelzett lest, majd elmaradt két egyértelmű sárga lap is: Melnik sarokra lépésénél és Meschak szemből történő „rácsúszásánál” is zsebben maradt a lap.

• 86’: Soltész Dominik buktatása zárta a sárga laposok sorát, ami a mérkőzés kontextusában jogos volt.

 

Szakmai összegzés:

Kovács Imrének nem volt nehéz dolga a pályán, hiszen a csapatok között nem vibrált feszültség. Éppen ezért sajnálatos, hogy a mérkőzés elején felállított mércét és következetességet a második félidőre feladta, és három sárga lap a zsebben maradt.

Szakmai tanács: Egy kisebb téttel bíró mérkőzés kiváló terep a tekintélyépítésre.

Ha a játékvezető végig következetesen és szigorúan használja a lapokat, a játékosok megtanulják tisztelni a kereteket, ami egy később rangadón kamatostul megtérülne.

Ez az a fajta pedagógiai megközelítés, amit manapság ritkábban hallani a játékvezetői oktatásokon...