Bár a Diósgyőrben megrendezett Kazincbarcika–Kisvárda találkozó tétje már nem volt eget rengető, a mérkőzés vezetése kiváló alkalom volt Kovács Imre számára a bizonyításra.

Az első félidő: Szigorú alapozás, megfelelő irány

A második félidő: Feladott elvek és következetlenség

Szakmai összegzés:

A Kazincbarcika-Paks találkozón több olyan szituáció akadt, amely jól mutatta a játékvezetés következetlenségeit.

Fontos pillanatok:

Összkép:

Molnár játékvezetése nem volt botrányos, de több apró hibát vétett, főleg a fegyelmezésben. A mérkőzés kulcspillanatában azonban a VAR segítségével helyesen döntött, így a végeredményt nem befolyásolta súlyosan.

Neked mennyire tűnt ingerszegény mérkőzésnek?

 

A ZTE–MTK-mérkőzéssel kezdődik pénteken az OTP Bank Liga 2024–2025-ös idénye, s még aznap pályára lép egymás ellen a két újonc, mégpedig egy „régi” NB I-es színhelyen, Mezőkövesden.

Július elseje óta tart az átigazolási időszak, már eddig is szép számmal szerződtettek új játékosokat a csapatok, de még a felénél sem tartunk, augusztus végéig „nyitva” a piac.

ZALAEGERSZEGI TE FC–MTK BUDAPEST
(Péntek, Zalaegerszeg, 18.00)

ZTE FC: A zalaegerszegiek négy olyan játékost is megszereztek, aki az előző idényben kölcsönjátékosként náluk szerepelt, Yohan Croizet-t, Sztefanosz Evangelut és Kiss Bencét és Várkonyi Bencét. A bosnyák Marko Cubrilo az FK Igmantól, Csonka András, aki legutóbb Budafokon szerepelt, a Ferencvárostól, Gundel-Takács Bence a Budafoktól, Nyíri Vince pedig Szombathelyről, a Haladástól, Dénes Csanád Siófokról érkezett. A ZTE kölcsön vette Bakti Balázst (legutóbb: Vasas), kölcsönből visszatért Németh Ervin és Papp Csongor. A távozók közül a legnagyobb veszteség a Katarba igazoló Antonio Mance, aki 15 gólt szerzett az előző idényben, valamint Bedi Bence. Kovács Barnabás a KTE-t választotta.

MTK: Egyelőre két új szerzemény érkezett, a georgiai Ilja Beriasvili a Mezőkövesdtől, a szlovák Róbert Polievka pedig a besztercebányai FK Duklától. A már az előző idényben is a csapatot erősítő Molnár Rajmundot megvette a klub a Haladástól. Kölcsönből visszatért Balogh Máté (BKV Előre), Csenterics Adrián (BVSC), Molnár Ádin (Kozármisleny), Szőke Gergő (Gyirmót FC), Zsóri Dániel (Budafok), egyelőre kérdéses, maradnak-e a klubnál. A kulcsemberek közül eddig senki sem távozott.

NYÍREGYHÁZA SPARTACUS–GYŐRI ETO FC
(Péntek, Mezőkövesd, 20.15)

NYÍREGYHÁZA: A Szpari az első hazai mérkőzését még albérletben játssza, de van remény arra, hogy a következő alkalommal már az új stadionban fogadhatja az ellenfelét. A tavaszi kerethez képest új játékos a Kisvárdától megvett cseh Jaroslav Navrátil, az előző idényben Kazincbarcikán futballozó Pinte Patrik és Tóth Balázs, a Gyirmótról érkező Kovács Milán, valamint két szerb légiós, Szlobodan Babics és Ranko Jokics. Távozott Herjeczki Kristóf, Sigér Ákos és Vass Patrik.

GYŐRI ETO FC: A 2015 után az élvonalba visszatérő kisalföldiek megszerezték az albán Albion Markut, aki a tiranai Dinamóban végigjátszotta az előző idényt. Utánpótlás-válogatott. Ugyancsak új játékos Krpics Miljan, akinek van magyar útlevele is. A zöld-fehérek kölcsönvettek két külföldit, az albán Eneo Bitrit és a szerb Zseljko Gavricsot, aki legutóbb Dunaszerdahelyen játszott, de 2022-ben magyar bajnok lett a Ferencvárossal. Távozott Matteo Lucarelli és Szujó Attila. Új sportigazgató dolgozik a klubnál, a belga Steven Vanharen.

ÚJPEST FC–PUSKÁS AKADÉMIA
(Vasárnap, Újpest, 18.50)

ÚJPEST: A tulajdonosváltás után várható volt, hogy nagy lesz a játékosmozgás a Megyeri úton. Már eddig is jó néhány új futballista érkezett (s sokan is távoznak), de aligha értek még véget az igazolások. Az új edző, Bartosz Grzelak játékosa volt tavasszal is, mégpedig Fehérváron, Bese Barnabás, Gergényi Bence és a kölcsönvett Mamadou Karamoko. Baranyai Nimród a DVSC-től, a kapus Riccardo Piscitelli a kiesett Mezőkövesdtől, Dénes Adrián a Fiorentina korosztályos csapatától, Babós Levente Csákvárról, Kaczvinszki Dominik a Bp. Honvédtól, João Nunes a portugál Casa Piától érkezett. Nagyon hosszú a távozók névsora: Peter Ambrose, Jorgosz Andzulasz, Dženan Bureković, Albi Doka, Sztefan Jevtovszki, Kiss Tamás, Luca Mack, Heinz Mörschel, Branko Pauljevics, Franklin Sasere és Szabó Bálint, valamint a kölcsönjátékosként Újpesten szereplő Huszti András és Molnár Zsombor mind-mind új klubban folytatja a pályafutását.

PUSKÁS AKADÉMIA FC: Hornyák Zsolt együttese erőnyerő lett a Konferencia-ligában, így a vasárnapi lesz az első tétmeccse. Még nem érkezett új játékos, néhányan (Ganbold Ganbajar, Jevhenyij Kicsun, Major Marcell és Radics Márton) visszatértek a kölcsönadásból. Luciano Slagveer négy és fél év után távozott Felcsútról, 107 élvonalbeli mérkőzés áll mögötte. Nincs már a PAFC-nál Auerbach Martin, Batik Bence, Corbu Marius és Kern Martin sem.

DIÓSGYŐRI VTK–PAKSI FC
(Vasárnap, Diósgyőr, 18.50)

DIÓSGYŐRI VTK: Viszonylag nagy volt a mozgás a borsodi klubnál, visszatért Horvátországból Karlo Sentić, érkezett még Herbák Máté (SV Bergfried), Mohammed Rarszalla (FC Košice), Szinisa Szanicsanin (FK Partizan), továbbá kölcsönbe Uros Drezsgics (Rubin Kazany), Huszár Marcell (ETO FC Győr), Marko Rakonjac (Lokomotiv Moszkva) és Varga Zétény (Ferencváros). Távozott Ondrej Baco, Csirmaz István, Pernambuco és Godfrey Bitok Stephen.

PAKSI FC: Továbbra is csak magyar játékosokat szerződtetett a Paks. Ötvös Bence Kisvárdáról, Zimonyi Dávid a Vasastól érkezett, Könyves Norbert Angyalföldre távozott.

KECSKEMÉTI TE–FEHÉRVÁR FC
(Vasárnap, Kecskemét, 18.50)

KTE: Kovács Barnabás (ZTE) kivételével kizárólag alacsonyabb osztályból érkező játékosok kerültek a Széktói Stadionba, Kotula Máté és Papp Milán (Kazincbarcika), valamint Pálfi Kristóf (Dorog) és Vattay Márton (Putnok FC). Nagy veszteség, hogy Horváth Krisztofer (Torino FC), Iyinbor Patrick (Ferencváros), Nagy Olivér (Ferencváros) és Szendrei Ákos (DAC 1904) kölcsönszerződése lejárt.

FEHÉRVÁR FC: Pető Tamás irányítja a csapatot az új idényben. A játékoskeretből Bese Barnabás, Gergényi Bence, Hangya Szilveszter, Rúben Pinto, Emil Rockov, Sigér Dávid, Szabó Levente, valamint kölcsönbe Mamoudou Karamoko távozott. Új szerzemény Bedi Bence Zalaegerszegről és Bohdan Melnyik Kisvárdáról.

DEBRECENI VASUTAS SC–FERENCVÁROSI TORNA CLUB
(Elhalasztva)

DVSC: A Lokiban új szerzemény Batik Bence (Puskás Akadémia), Pálfi Donát (Szombathelyi Haladás), Szenaga Naoaki (FK Jezero), Szűcs Tamás (FC Köbenhavn), valamint a kölcsönbe érkezett Zirajr Sagojan (FC Ararat) és Arandjel Sztojkovics (FK Partizan). Különösen nagy erősítés lehet a 2005-ös születésű, egyébként a Magyar Futball Akadémiáról Dániába került Szűcs Tamás. Sokan távoztak, akad köztük válogatott játékos, mint Sztefan Loncsar és klublegenda, mint Bódi Ádám. Nincs már a klubnál Baranyai Nimród, Andrija Majdevac és João Oliveira sem.

FTC: Az új szerzemények közül Raúl Gustavo, Kady Borges (mindkettő brazil), valamint a belga Philippe Rommens (Go Ahead Eagles) már bemutatkozott a BL-selejtezőben, miként a kölcsönből visszatért Mats Knoester is. Még vár a debütálásra a ghánai Isaac Pappoe (FC Aarau). Visszatért a kölcsönadásból a nigériai Fortune Bassey, Iyinbor Patrick és Nagy Olivér is. A 2023–2024-es bajnokcsapatból távozott Muhamed Bešić, Lisztes Krisztián, Samy Mmaee és Henry Wingo.

1973. február 16-án alakult meg a PMFC jogelődje, a Pécsi Munkás Sport Club.

Mintha csak ma lett volna! Na jó, ez azért kissé túlzás, hiszen ötven esztendővel ezelőtti eseményről van szó, 1973. február 16-ról. Akkor történt, hogy megalakult a Pécsi Munkás Sport Club (PMSC), a PMFC közvetlen jogelődje. Abban az időben 21 szakosztály 1800 igazolt sportolóját tömörítette az új fúzió.

A sportügyek már az elmúlt évszázad hetvenes éveinek elején sem spontán történtek, mindent jól előkészítettek a kor sportvezetői. Akiket bevettek az új, úgynevezett csúcsegyesületbe, azok tagsága korábban mind-mind elkötelezte magát abban, miszerint valami újat szeretne. Olyat, ami a baranyai megyeszékhelyen korábban nem létezett.

A sportért tenni akarók a Pécsi Városi Tanács dísztermében jöttek össze. Képviseltették magukat a Pécsi Dózsa SC, az Ércbányász SC, a Pécsi Helyiipar, illetve a Baranyai Építők SK küldöttei. Az ő közös, összehangolt elképzelései alapján születhetett meg a Pécsi Munkás Sport Club, amihez később a Pécsi Bányász is csatlakozott.

Az egybegyűlteket dr. Galabár Tibor, a városi tanács titkára a szervezőbizottság nevében köszöntötte. A protokolláris résztől eltekintve kiderült, régi vágya volt minden sportkedvelőnek egy ilyen egyesülés. Mert, bár az állítás szerint túlságosan sok volt az NB-s szakosztály a településen, ám a minőséget mégsem tudták olyan súllyal képviselni, mint az elvárható lett volna egy nagyvárosban.

A létesítmények kihasználtsága sem volt megfelelő. Az új szerveződéssel az időbeosztásokat optimalizálni lehetett, legalábbis a korabeli retorika alapján. Ráadásul nagyobb hangsúlyt tudtak fektetni az olimpiai sportágakra is. Ennek szellemében indult meg az érdemi munka. Cseppet sem mellékesen felmerült az is, nem akadt a városban olyan üzem, gyár, ami egyedüli bázisa (nyilván, itt elsősorban az anyagira gondoltak, bár nem mondták ki), lehetett volna a sportoknak, azok jelentős részének.

Mivel pedig a klub megalakult, hát idézzük meg a legelső vezetők neveit: Wieder Béla elnök, Toller László, Hucker Ferenc, illetve Rickert Mihály alelnökök, valamint Bódi Dezső ügyvezető elnök. Az intézőbizottság tagja volt Mátrai Géza, Balyi István társaságában. A számvizsgáló-bizottságot Orosz Ferenc irányította.

Ezek után említsük meg a PMSC labdarúgóinak első hivatalos, de nem tétmeccsét, amit a jugoszláviai Belisce ellen vívtak meg egy kupameccs keretében. Az ősi PMSC így kezdett: Rapp – Szabó, Kocsis, Kincses N. – Kincses V., Konrád – Bércesi, Máté, Tüske, Daka, Zombori. A szünetben állt be Katzirz, Lubastyik, Borovácz, Rónai, valamint Tóth J. Az első gól Bércesi nevéhez fűződött, aki a találkozó 40. percében volt eredményes. Utána még Rónai, Máté és Konrád is betalált, azzal lett 4-0 a végeredmény.

Derdák Marcell személyében újonc játékvezetőt avatunk, a Puskás Akadémia - Mezőkövesd találkozón.

A vas megyei játékvezető labdarúgóként vépi és osztrák serdülő és junior évek után 2007-től a Répcelak U.19es csapatában játszott, majd a 2008/2009-es szezonban a Vép NB. III-as csapatában. A 2009/2010-es szezonban megye I-ben, míg 2010/2011-es szezonban Vépen és az NB. III-as Büki TK-ban focizott. A pécsi tanulmányai miatt a következő szezonban a PTE-PEAC csapatába igazolt. 2011-ben tette le a játékvezetői vizsgát Baranya megyében, ahol el is kezdett működni. Tanulmányai befejezése után visszaköltözött Vas megyébe, ahol jelenleg is él és építési vállalkozóként dolgozik. 2016. nyarától NB. III-as játékvezető, míg 2019 nyarán került fel a másodosztályba. NB. I-be múlt hétvégn VAR operátorként mutatkozott be, míg kedden már játékvezetőként debütál az élvonalban.

NB. II-es játékvezetőként:

Az MLSZ tisztában van a falusi csapatok elmúlt két évtizedben tapasztalt drasztikus csökkenésével, a nagypályás futball helyett az alternatív bajnokságokban látja a megoldást.

A felnőtt férfi nagypályás bajnokságban szereplő csapatokról készített, 2000–2021 közötti időszakot vizsgáló statisztikákat elküldtük a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, és feltettünk néhány kérdést is az adatsorra vonatkozóan. A futballszövetség gondos egyeztetés után, a részleteket a megyei igazgatók zárt értekezletén is megvitatva – a témát kellő súllyal és dicséretes nyitottsággal kezelve – két fórumon adott tájékoztatást a felvetésekkel kapcsolatban. Roskó Zoltán operatív igazgató kérésére a keleti országrész és a nyugati országrész megyei igazgatóságai írásban küldtek egy-egy külön összegzést a megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatban. A két szöveget a tartalmi átfedések, a formai, terjedelmi különbségek miatt „közös nevezőre” hozva egyesítettük, bővítettük Roskó Zoltán szóbeli megjegyzéseivel, és az operatív igazgatóval egyeztetve véglegesítettük. A másik kommunikációs csatorna egy szintén Roskó úr által kezdeményezett online konferenciabeszélgetés volt, amelyen négy meghívott megyei igazgató – Bogyay Zoltán (Baranya), Sajti Viktor (Borsod-Abaúj-Zemplén), Csige László (Hajdú-Bihar) és Schuchmann Attila (Nógrád) – vett részt, hogy az újságírói észrevételekre reagáljon és kiegészítse azokat a saját területére jellemző információval. Az említett módon kapott válaszokat ennek megfelelően kettébontva, egy általános tapasztalatokra építő, kérdés-válasz formátumú MLSZ-tájékoztatásra és a négy megyei igazgató nyilatkozatára tagolva tálaljuk.

– Miként értékeli a Magyar Labdarúgó-szövetség a statisztikákban mutatkozó folyamatokat?
– A férfi felnőtt bajnokságok tekintetében ez a realitás. Bármily sajnálatos, a folyamatot fékezni tudja az MLSZ, megállítani nem. Úgy számolunk, hogy más területek fejlesztésével közép- és hosszútávon mérsékelhető a helyzet. Tisztában vagyunk a jelenséggel, olyannyira komolyan vesszük, hogy a tavaly elfogadott MLSZ-stratégiában is hangsúlyosan foglalkozunk vele. Miközben büszkék vagyunk a jelentős játékosszám-növekedésre, tisztában vagyunk a mögötte álló szerkezeti problémával. Nagyon tudatos volt, hogy 2011-től az utánpótlás korosztályok bővítésére összpontosítottunk, hiszen itt, a Bozsik-programban érintett óvodai, iskolai korosztályban lehet a legrövidebb idő alatt a legkisebb költséggel a legnagyobb eredményt elérni. Aztán viszont elérkeznek a fiatalok az első küszöbhöz, tizennégy éves korban középiskolába mennek, elköltöznek esetleg, tizennyolc éves korban pedig újabb akadályt jelent, hogy dolgozni kezdenek, továbbtanulnak, esetleg családot alapítanak. Szépen látszanak a grafikonban a lemorzsolódási fázisok, és eljutunk oda, ami ennek az összeállításnak a fókuszában áll, hogy jellemzően vidéken, kistelepüléseken, felnőtt korban nem növekszünk, hanem csökkenünk. Ez tény, nem is lehet vitatni.

– Milyen társadalmi és futballszakmai okok szolgálhatnak annak magyarázatául, hogy 2000 és 2021 között a felnőtt férfi bajnokságokban szereplő csapatok száma összesen huszonnégy százalékkal csökkent?
– A csapatszámcsökkenés társadalmi életünk változásának a velejárója, a jelenség nem kifejezetten futballszakmai okokra vezethető vissza. Inkább demográfiai tényezők játszanak közre, mint például a népességcsökkenés, az öregedő társadalom, a születések számának folyamatos csökkenése. A kistelepüléseken kevés a lakos, a falvak elöregszenek, sok helyen hiányzik az általános iskola, emiatt a későbbi felnőtt csapat alapját adó utánpótláscsapat is nehezebben áll ki. Fontos hozadék az elmúlt húsz év társadalmi szokásainak megváltozása, más sportágak elszívó hatása, a sportágválasztási lehetőségek kiszélesedése, a számítástechnikai eszközök elterjedésének hatása, a külföldi munkavállalás csábítása. Ha a kistelepüléseken kevés a munkalehetőség, nő az elvándorlás, a megélhetés miatt plusz munkákat kell vállalni, és ez nem teszi lehetővé az edzésre, mérkőzésre járást. Az önkormányzati támogatások hiánya, megszűnése, kiváltképp kistelepüléseken ellehetetleníti az egyesület működését. A tao-rendszert a kistelepülések kevésbé tudják kihasználni, a náluk érvényben lévő szövetségi díjcsökkentés sok esetben a túlélést jelenti, mivel a tao megjelenésével megszűntek a szponzori és egyéb közvetlen támogatások. Bevételi oldalon így főként az önkormányzati testület támogatása jelenik meg, eltérő mértékben. Elsorvadtak az egyesületek önfenntartó mechanizmusai. Vidéken a lakosság jelentős része ingázik, a munkájából 18–19 óra után ér haza. A hétközi edzések szinte megszűntek. A kisebb megyék lélekszáma eleve kizárja a magas versenyengedély-számokat, a statisztikák még mindig a kisebb megyékben kedvezőbbek a lakosságszám és a kiadott felnőtt versenyengedélyszám arányát tekintve. Nem mellékesen a 2000-es években elöregedtek a játékosok, és mögöttük nem volt meg a megfelelő utánpótlásbázis. Megfigyelhető, hogy míg a 14 éves korosztályig növekszik a labdarúgásban kiadott versenyengedélyek száma, addig a 14 és 19 éves korosztály között nem képes a sportág megtartani a fiatalokat. Általános trend, hogy az utánpótlásból kiöregedő játékosok abbahagyják a labdarúgást, részben iskolaváltás, munkavállalás, a munka előtérbe kerülése, esetleg nősülés, családalapítás vagy éppen a szórakozás miatt. Fontos tényezővé vált a digitalizáció, a Playstation, az e-sport, amely elcsábítja a fiatalokat. Ez egyébként nem magyar, hanem európai jelenség. Az UEFA-nál külön mérőszámmal, a megtartási mutatóval nézik a lemorzsolódást, hiszen ugyanezzel a problémával küzdenek egyebek mellett a németek, a skandináv és a mediterrán országok. Visszatérve a magyar kistelepülésekhez: számít az is, hogy a kiöregedő egyesületi vezetők visszavonulása után gyakran nem sikerül megfelelő utódot találni, aki összefogná társadalmi munkában a helyi csapatot. A sportszervezetek felépítése még mindig túlnyomórészt egyszemélyes, sajnos azon sportvezetők száma is csökken, akik egyedül képesek vinni az egyesületek dolgait. Ha kiesnek, nincs, aki átvegye tőlük a munkát. A megnövekedett adminisztratív feladatok, amelyek egyébként jogosan jelentek meg a rendszerben a támogatások felhasználása, elszámolása miatt, elriasztják a feladatvállalástól a lehetséges új szereplőket.

A megyei bajnokságokban az ezredforduló óta csökken a csapatok száma, az MLSZ több térségben alternatív versenyekkel igyekszik életben tartani a futballéletet (Fotó: Balogh László)

– Milyen eszközökkel, kedvezményekkel segíti az MLSZ a csapatok működését, fenntartását, életben maradását?
– A nevezési és versenyeztetési díjak kilencven százalékos csökkentésével, infrastruktúrafejlesztéssel, pályaépítéssel, defibrillátor biztosításával. A működési és a tárgyi eszközökre kínált tao-támogatással, az újonnan nevezők indulásának segítésével (nyomtató, laptop, főrendezői mellény, pályarendszabályok molinó), grassrootsprogramok támogatásával, az edzőképzés segítésével, alternatív bajnokság biztosításával és sok egyéb eszközzel.

– Általános tapasztalat, hogy a megszűnt csapatok főként a falusi futballélet szereplői. Miben látja az MLSZ ennek az okát, milyen veszélyekkel jár, ha egy-egy településen visszaszorul a futballközösség?
– Elsősorban eltűnik egy meghatározó közösségépítő lehetőség, nem mellesleg pedig elvész szinte az utolsó sportolási forma a gyerekek elől. Az okok sokrétűek. Falvakban található az amatőr csapatok legnagyobb része, ezért a megszűnés is itt következik be nagyobb számban. Az aprófalvas megyékben, ahol a települések túlnyomó többségében a lakosság száma nem éri el az ezer főt, nehezebb a labdarúgócsapat működtetése, főként akkor, ha a fiatalok a munkalehetőség miatt városba költöznek. Ott vannak a már említett demográfiai okok: a kis településeken fokozottan jellemző elöregedés, a születések számának csökkenése, az elvándorlás, amely megmutatkozik a játékosbázis apadásában és a kistelepüléseken működő csapatokat rendkívül érzékenyen érinti. A változás számos veszéllyel jár: ha a fiataloknak nincs sportolási lehetőségük, könnyen káros szenvedélyt találnak, amely egészségügyi problémákat okozhat. A kistelepüléseken kevésbé élnek közösségi életet az emberek, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt, de ha a labdarúgás is elvész számukra, akkor nem marad szinte semmi szórakozási, időtöltési lehetőség. A sportlétesítmény gazdátlan lesz, állapota leromlik. Ha egyszer megszűnik a falusi csapat, már nehezen indítható újra, és nagyobb az esélye annak, hogy a kistelepüléseken, főként a hátrányos helyzetű településeken élő tehetséges gyerekek elvesznek a magyar labdarúgás számára.

A futball közösségépítő ereje falusi környezetben kiváltképp szembeötlő, a csapat a település tükre is (Fotó: Szabó Miklós)

Ahol már szinte a madár se jár: a feloszlott együttesek hátrahagyott pályáinak nehéz funkciót találni (Fotó: Mirkó István)

– Mitől függ, hogy melyik megye sikeresebb és melyik kevésbé a felnőtt férfi bajnokságokban szereplő csapatok megtartásában?
– Társadalmi, gazdasági, egészségügyi, oktatási, földrajzi, településszerkezeti, s még néhány tényező lehet befolyással, a megyék eltérő mértékben tudnak a felsorolt tényezők negatív hatásainak ellenállni.

– Létezik-e olyan szövetségi kimutatás, amely jelzi, hogy a felnőtt férfibajnokságokban szereplő csapatokat működtető egyesületek milyen méretű településhez tartoznak?
– Igen, van ilyen, néhány jellemző statisztikát szívesen meg is osztunk. Baranya megyében jelenleg az aktív települések aránya az ezer fő felettieknél 93 százalék, az ezer alattiaknál 26 százalék – jellemző módon viszont a hátrányos helyzetű települések között csak 23 százalék. Fontos, hogy ebben az összevetésben nemcsak a felnőtt nagypályás csapatok számítanak, hanem minden egyéb futballtevékenység is, és örömmel látjuk, hogy a kisközösségek alternatív labdarúgóprogramja működik, ennek köszönhetően az aktív települések aránya nőtt az elmúlt években. Vas megyében a háromezer fő feletti települések mindegyikében volt valamilyen futballélet, az ezer és a háromezer fő közöttiek 86 százalékában, az ötszáz és ezer fő közöttieknek már csak a 60 százalékában, a háromszáz fő alattiaknak a 6 százalékában. A különbség mindenütt számottevő, Zalában például az aktív települések aránya az ezer fő felettiek között 88 százalékos, az ezer fő alattiaknál viszont csak 22 százalékos.

Az utánpótlás-korosztályokban jelentős a bővülés, a felnőttszint közeledtével viszont nagy a lemorzsolódás (Fotó: Szabó Miklós)

– A MLSZ statisztikái szerint 2010 óta jelentősen nőtt az igazolt labdarúgók száma, ennek alapján az utánpótlásban és a női labdarúgásban bővülés tapasztalható. Segíthet-e az itt észlelt pozitív tendencia megfékezni, netán megfordítani a csapatszám apadását a felnőtt férfi bajnokságokban?
– Tapasztalataink szerint a női labdarúgás nincs közvetlen hatással a férfi felnőtt nagypályás labdarúgásra, de a sportág általános elfogadottságát egyértelműen növeli. A női utánpótláscsapatok számának emelkedése örvendetes, de a lányoknál a felnőtt szinthez érve sokkal nagyobb a lemorzsolódás esélye a továbbtanulás és a családalapítás miatt. Az utánpótláscsapatokban szereplők létszámában könnyebb volt növekedést elérni az oktatási intézményekkel (iskola, óvoda), valamint a klubokkal együttműködve. Gyerekkorban a foci még a srácok gyerekkori játékaként értelmezhető, az életük része, a tizennégy év feletti korosztályoknál viszont óriási mértékű a lemorzsolódás, melynek okairól már esett szó. A kistelepülésen, ahol nincs lehetőség utánpótlás foglalkoztatására, valószínűbb a felnőttcsapatok megszűnése. Így az utánpótlás korú labdarúgók megtartásának kulcsszerepe van a felnőttcsapatok megőrzésében. Talán a legjelentősebb befolyásoló tényező az infrastruktúra-feltételek javulása, az öltözők, pályák fejlesztése, a téli és nyári edzéslehetőségek bővülése, a megfelelően képzett és pedagógiailag felkészült edzők képzése, az utánpótlásnevelés, a karrierlehetőség biztosítása a fiataloknak, valamint ösztönző hatással lehetnek a válogatott sikerei. Az önök által készített kimutatás kiválasztott egy érdekes szegmenst, a klasszikus nagypályás labdarúgást, de tudni kell, hogy a tömegsport már az UEFA értelmezésében is magába foglal minden egyebet. Minden típusú futballt üdvözöl és befogad, a tömegesítés jegyében a labdarúgás részének tekinti és üdvözli a csökkentett pályamérettel, félpályán, kétharmad pályán, kispályán rendezett mérkőzéseket, az 5+1-es játékot, a futsalt és még számos más változatot. Úgyhogy mi is az összképet nézzük, és azt mondjuk, hogy ahol lehet, állítsuk meg a lemorzsolódást ilyen módon. Ahol vannak még tartalékok vagy alternatívák, ott próbáljunk meg növekedni. Amikor valaki azt mondja, hogy megyei foci, akkor persze mindenki előtt megjelenik egy kép arról, hogy több százan támaszkodnak a korlátnak, szurkolnak, szotyiznak a nagy focipálya körül, bent meg gyűri egymást tizenegy ember a másik tizenegy ellen. De mi ezen túl akarunk lépni, részint kényszerből. Ezért jött az alternatív bajnokságok gondolata: szűkített pálya, csökkentett létszám, tornarendszerű lebonyolítás, más szervezési keretek. Nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét. Ezt mindannyiunknak el kell fogadni, az imént felvázolt állapot nem fog soha visszajönni, még a húsz évvel ezelőtti sem. Inkább arra törekszünk, hogy fogadjuk el az adottságokat, a megváltoztathatatlan helyzetet, és ebből próbáljunk kihozni a legtöbbet.

 

Az ezredforduló óta országosan a felnőtt férfibajnokságokban szereplő csapatok negyede eltűnt, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyében a mezőny fele süllyedt el, az öregedés és elvándorlás sújtotta kistelepüléseken okoz leginkább gondot a játékoshiány.

Nincsen szem előtt, nem is tud róla sokat a közvélemény, ettől még létező jelenség: Magyarországon a hagyományos falusi futballvilág sorra veszíti el állásait, országos szinten a felnőtt férfibajnokságokban szereplő csapatok száma több mint két évtizede töretlenül csökken, a kistelepülések sportegyesületei számos helyen küzdelmes harcot vívnak a fennmaradásért. A futballcsapat közösségformáló hatása, identitáserősítő szerepe, nemzedékeket összekötő szellemisége különösképpen kidomborodik falusi környezetben, ezért is figyelhetjük nehéz szívvel a folyamatot, amelynek pontos mutatói a mellékelt térképes grafikonon megjelenített statisztikák. Miközben a hagyományos vidéki futballkultúra átalakulását, lassú leépülését érzékeljük, más megközelítésből beszélhetünk az erőviszonyok átrendeződéséről: mindinkább a nagyobb települések, regionális központok kerülnek helyzetbe a természetes sportközösségüket sokszor megőrizni képtelen falvakkal szemben.

HÚSZ ÉVE TART AZ APADÁS

Minden jel arra mutat, hogy a változás elkerülhetetlen. Ahol tartják a lépést a kor követelményeivel, ott az infrastrukturális fejlődés, a pénzközpontú sportszervezés, a sportélet szerepének modernizálódása óhatatlanul együtt jár azzal, hogy a régi, egyszerűbb, eszköztelenebb, emberközelibb futballközeg háttérbe szorul. Az eltűnőfélben lévő régi falusi futballvilág sajátos értékeit igyekszik dokumentálni és – képek, tárgyak, filmek, hangok és autentikus történetek segítségével – megidézni a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban rendezett Hátsó füves-kiállítás. A Nemzeti Sport korábbi országjáró sorozatából merítő tematikus tárlat meghatározó eleme az interaktív térkép, amelyet böngészve képet nyerhetünk arról, miként változott egy-egy település, megye vagy éppen az ország futballélete a rendszerváltást követő három évtizedben. Az adatbázis az egyedülálló információgyűjteményt kínáló magyarfutball.hu oldal statisztikáira épül (az MLSZ-adatbank csupán 2003-ban indult el, valamennyi megyére kiterjedő mutatókkal a 2006–2007-es idénytől szolgál, a vonatkozó időszaktól kezdve a magyarfutball.hu is erre támaszkodik), a grafikon megrajzolásánál – a teljes kép bemutatására törekedve – tudatosan nem tettünk különbséget a futballcsapat otthonát jelentő település mérete, típusa és népességszáma között.

A múzeumi adattérkép kivonatolt, szűkített, olvasóbarát változatát tárjuk most a nyilvánosság elé, a számokat a fordulópontot jelentő 2000-es évtől feltüntetve. A rendszerváltás körüli átmeneti zavarokat – a gyári, üzemi, katonai vagy termelőszervezetek által működtetett csapatok visszaszorulását – a kilencvenes években erős fellendülés követte, a csapatszám az ezredforduló környékén érte el az országos csúcsot, az NB I-től a megyei negyedosztályig 2272 együttes futballozott. Azóta viszont folyamatos az apadás: 2000 és 2021 között összesen 546 felnőtt férficsapat tűnt el a rendszerből, a teljes mezőny 24 százaléka. (Cikkünkben kizárólag a felnőtt férfi nagypályás bajnokságokban szereplő csapatokra összpontosítunk az NB I-től a legalacsonyabb szintig, valamennyi statisztika, hivatkozás így értendő.)

Végegyházán szembementek az országos folyamatokkal, több évtized után, 2014-ben újjáalakult a csapat (FOTÓ: MIRKÓ ISTVÁN)

BUDAPESTEN CSAK A PÁLYÁK SZÁMA CSÖKKENT

Aki ismeri a hátország viszonyait, tapasztalhatja, hogy a veszteség elsősorban a kisebb településeken működő csapatok feloszlásának tudható be. Ide kapcsolódik, hogy bár Budapest a rendszerváltás óta megszűnt 115 pálya elvesztése miatt létesítményhiánnyal küzd, a fővárosi csapatok száma az elmúlt jó húsz évben az országos tendenciával ellentétben nem csökkent (+3%). A grafikon számait érdemes alaposan és kellő körültekintéssel böngészni, hiszen a kép a helyi sajátosságok miatt megyénként igen eltérő, sőt néha az adott megyén belül is ellentétes információ olvasható ki a különböző adatokból. A társadalmi folyamatoknak, a mindenkori gazdasági viszonyoknak és az emberek életmódváltozásának leginkább a futballélet alsó szintjei vannak kitéve, itt érvényesül a legkevésbé a tompító vagy védőhatás, amelyet feljebb a professzionális működés, a célzott szponzori támogatás, a kiemelt médiafigyelem és a közösségi elvárás biztosít. Szélsőséges példával élve: a Ferencvárost, az Újpestet, a Debrecent, a Zalaegerszeget vagy a Békéscsabát érthető módon nem lehet eltüntetni a futballtérképről, viszont például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, egyedül a fehérgyarmati járásban és csupán az elmúlt tíz évben Botpaládon, Cégénydányádon, Csegöldön, Kispaládon, Kölcsén, Nagyaron, Nagyszekeresen, Tiszabecsen, Tiszakóródon és Túrricsén is szinte sóhajtás nélkül, észrevétlenül múlt ki a felnőtt futballélet. Ki tud erről? Kinek fáj ez? Meg lehet-e még állítani a falusi futballvilág elsorvadását?

Zsúfolt lelátó a dél-zalai Tótszentmártonban: a közös szurkolás élménye összehozza a falut (FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS)

HAJDÚ-BIHARBAN A NÉPES HELYSÉGEK ADNAK FOGÓDZÓT

Az égető kérdésekkel muszáj szembenézni, erre figyelmeztetnek az országos adatsorok is. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az ezredforduló óta a csapatoknak több mint a fele eltűnt. Hasonló a leépülés mértéke Nógrád megyében (-46%), de egyharmados vagy egyharmad feletti az elveszett csapatok aránya Somogyban (-39%), Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (-39%), Baranyában (-34%) és Hevesben (-33%) is. A statisztikák mellbevágóak, ám az adatokat veszélyes önmagukban nézni, az árnyalt értékelést segíti, ha összevetjük őket egyéb, megyei népesség- vagy településszámra vetített viszonyszámokkal is. Nógrád megye döbbenetes csapatvesztését például rögtön más megvilágításba helyezi, ha tudjuk, hogy még így is a harmadik „legaktívabban” futballozó megye az országban, az egy csapatra jutó lakosok száma Zala (2501) és Vas (2640) után itt a legalacsonyabb (3234).

Ebből a szempontból Hajdú-Biharnál ellenben csak a főváros és az annak vonzáskörzetét is lefedő Pest megye áll halványabban, a Debrecen révén a klasszikus nagyvároshatást jelző 8625 lakos/csapat megyei statisztika mégsem riasztó, ha hozzátesszük, hogy 2000 és 2021 között Hajdú-Biharban 9 százalékkal emelkedett a csapatok száma (másutt növekedésre az időszakban Budapest mellett csak a 4 százalékkal erősödő Csongrád-Csanád megyében volt példa). Itt játszik szerepet a sajátosság, hogy Hajdú-Biharban a települések átlagos lakosságszáma körülbelül 7000 fő, az országos átlagnak több mint a duplája, következésképp a népes városok, nagyközségek, községek csapatmegtartó ereje is jóval nagyobb. E tekintetben jelentős hátrányban van például a hagyományosan aprófalvas településszerkezetű Baranya, amelynek 301 települése közül 261-ben ezernél kevesebben laknak, nem csoda, ha a nagypályás futballcsapat működtetése fokozott kihívást jelent: az országban itt a legkevesebb a felnőtt férfiegyüttest működtető települések aránya, átlagosan csak minden ötödik baranyai helységben maradt mára csapat.

Elszomorító felvétel a szamosújlaki öltözőépületről – vajon lát-e még futballcsapatot? (FOTÓ: ÁRVAI KÁROLY)

A TELEPÜLÉSEK 43 SZÁZALÉKÁN MŰKÖDIK FELNŐTTFUTBALL

Országos szinten érzékelteti a változások súlyosságát, hogy amíg 2000-ben Magyarországon a felnőtt férfi nagypályás csapattal rendelkező települések aránya 59.4 százalék volt, 2021-re már csak 43.2 százalék. Vagyis Magyarország településeinek több mint 16 százalékán ebben a periódusban fulladt ki a felnőtt nagypályás labdarúgás. Ha ötéves bontásban nézzük, a csapatszámcsökkenés az ezredforduló óta megállíthatatlan, a folyamatot még az elmúlt tizenkét év állami és futballszövetségi támogatása is legfeljebb fékezni tudta: 2010 után láthatólag mérséklődött a tendencia, az addigi 6 százalékos ötévenkénti megszűnési mutató 2 százalékosra olvadt, 2015 és 2020 között azonban 10 százalékosra erősödött, és a 2021 nyaráig tartó időszakban is intenzíven folytatódott (ebben már a Covid-hullámok hatása is közrejátszhatott).

Az okokat kutatva fordulhatunk a mérhető statisztikákhoz, valamint a futballhátországban mozgó emberek és saját helyszíni információgyűjtésünk tapasztalatához. Ami előbbieket illeti, három észszerű feltételezést teszteltünk: abból indultunk ki, hogy az aktív férficsapatok számát befolyásolhatja a megye lélekszáma, gazdasági ereje és a potenciális játékosmezőny kora. Utóbbi esetében a minimális regionális különbségek miatt inkább az országos adatokat vettük figyelembe, és arra jutottunk, hogy bár a férfinépesség átlagéletkora 2000 és 2021 között számottevő mértékben, 36.6 évről 40.8 évre nőtt, az öregedés önmagában nem indokolja a 24 százalékos csapatmegszűnési arányt. Az ország össznépességének 4.6 százalékos csökkenése sem, bár a demográfiai tényezők összeadódva kétségtelenül szerepet játszanak a futballtendenciákban.

Érdekes módon a megyék szintjén nincsen következetes összefüggés a megye népességszám- és csapatszámváltozása között, bár nyilván nem véletlen, hogy az öt leggyorsabban apadó megye közül négyben (Komárom-Esztergom, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Tolna) 20 százaléknál magasabb a csapatfogyási arány – a kivétel Békés, amely az időszakban állandó lakosságszámának majdnem az ötödét elveszítette, csapatainak azonban csak az 5 százalékát. Amennyiben a megyék GDP-mutatóit figyeljük, ha nem is törvényszerűen és mindenütt, de többé-kevésbé felfedezhető a logikus kapcsolat a gazdasági háttér ereje és a futballpotenciál között: az öt legalacsonyabb GDP-mutatót jegyző megye közül négyben (Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy) az országos átlagnál több csapat szűnt meg a vizsgált időszakban (a pozitív kivétel megint Békés).

A NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

TISZTELETET ÉRDEMELNEK A FALUSI „FUTBALLSZENTEK”

Ami pedig a személyes benyomásokat, következtetéseket illeti, a megyei bajnokságok világát közelről ismerők hivatalos adatsorok nélkül is pontosan tisztában vannak a csapatszervezés nehezítő tényezőivel. A számos esetben amúgy is öregedő, csökkenő lélekszámú falvak éppen a felnőttbajnokságokban legaktívabb, 18 és 35 év közötti korosztályt tudják a legnehezebben helyben tartani, a továbbtanulási ambíciók vagy a munkaerőpiac lehetőségei sok fiatalt sodornak a nagyobb városokba, Budapestre vagy éppen Nyugat-Európába.

A klubfenntartás anyagi lehetőségei az MLSZ jelentős kedvezményeivel, teherátvállalásaival, illetve a taotámogatással számottevően javultak, és a segítség bizonyára sok billegő egyesületnek segített talpon maradni. Ugyanakkor a pénzes világ magával hozta a maga torzulásait, anyagi versenyhelyzetet teremtett a futballélet legalacsonyabb szintjén is, ahol az ösztönző hagyományosan a személyes kötődés, a többnemzedékes hagyomány és a falu szeretete volt. Az országos makrofolyamatok, társadalmi tendenciák mellett muszáj megemlíteni a személyes motiváció dimenzióját is: amíg húsz-harminc éve szinte természetes volt, hogy egy falusi fiatal sportként, szabadidős elfoglaltságként a futball felé fordul, mára ez a választás korántsem magától értetődő. Kitárult a világ, a távolságok könnyebben leküzdhetők, a kistelepülésen elérhető sportok repertoárja is bővült, a virtuális valóság kínálta szórakozások pedig az élő játék szinte sportszerűtlenül erős konkurenciái lettek.

Az MLSZ illetékeseivel és a megyei igazgatókkal beszélgetve egyértelműen és megnyugtató módon kiderült, hogy a szövetségnél érzékelik, elemzik, átlátják a helyzetet, és bár az idő kerekét visszaforgatni nem tudják, felelősen keresik a megoldást, a kiutat, amelyet jelenleg részben az alternatív – csökkentett pályamérettel, játékosszámmal, adott esetben csoportosított fordulókkal szervezett – bajnokságokban látnak. A szövetség helyzetértékelését és részletes válaszait vasárnap külön összeállításban közöljük.

A hosszú távú kilátások? Újságíróként a hagyományos, nagypályás csapatokra épülő falusi futballkultúra látványos újraéledését jósolni nem lenne több alaptalan bizakodásnál, hiteltelen ábrándozásnál. Feladatunknak érezzük ugyanakkor az élő futballközösségek megbecsülését, értékeinek hangsúlyozását, a szemünk láttára zajló gyökeres változás dokumentálását és az idővel óhatatlanul feledésbe merülő történetek, hagyományok, tárgyi és fotóemlékek gyűjtését, bemutatását. Többek között a zempléni Hátsó füves futballmentő túrán vagy a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum Hátsó füves-kiállításán, amelynek alcíme: egy eltűnő futballvilág képei. Mert hogy a régi, megszokott formájában eltűnik, aligha kétséges.

És ha valami csoda folytán újra erőre kap a nehéz időket élő falusi labdarúgás – ahogyan oly sokan bízunk benne és küzdünk érte –, annak alapját alighanem már más mozgatók, más érdekek, más törekvések jelentik, és okkal tarthatunk attól, hogy a játék általunk szeretett esendő, őszinte, emberi arcát már nem látjuk benne viszont. Becsüljük hát meg a láthatatlan hátország ma is tevékeny futballszentjeit, akik időt, energiát és néha a családi kasszát sem kímélve fáradoznak azért, hogy a csapat fennmaradjon. Nem egyszerű a feladatuk. Az ellenfelet legyőzni még a könnyebbik rész, de aztán jön a nehezebb: a játékosokat valahogy össze kell gyűjteni a következő vasárnapra is.

 PMSC a hazai környezetben elért bravúros 1-0 után 2-0-ra kapott ki Rotterdamban a labdarúgó UEFA-kupa visszavágóján. Az emlékezetes nemzetközi mérkőzést 1986. október 1-én rendezték meg a De Kuipban, méghozzá közel harmincezer néző jelenlétében. Elöljáróban még annyit, hogy a mieink nagyon közel voltak a hosszabbításhoz, hiszen a baranyai csapat a 85. percben kapta be a mindent eldöntő gólt.

A visszavágó mérkőzésre egyébként angol játékvezetői hármast küldött az európai szövetség. A trió vezetője bizonyos Hill Brian volt, akinek sípszavára indult a meccs. Az első játékrészben a hollandok voltak ugyan fölényben, ám a vendégeknek szintén adódtak lehetőségeik. Még egy les miatt meg nem adott gólra is futotta az együttes erejéből. Végül gólnélküli döntetlennel végződött az első félidő, vagyis összetettben megmaradt a pécsiek előnye.

Sajnos az első szakasz végén Brezniczky Sándor súlyosan megsérült, le is kellett cserélni a pihenő alatt. A váltás megbontotta a PMSC védelemének egységét, ami meg is látszott a folytatásban. A 68. percben ugyanis betaláltak a rotterdamiak. Egy védőkről lepattanó labdát Heus Ruud tizenhét méterről bombázott a hálóba, 1-0.

Ennek ellenére egészen a 85. percig élt a remény. Ekkor viszont René Hofman Simon Tahamata beadását hét méterről vágta Bodnár László kapujába. A hálóőr nem védhette a lövést, amivel a magyar együttes sorsa végérvényesen megpecsételődött, 2-0.

Az utólagos értékelések alapján kijelenthetjük, a nemzetközi mérce még magas volt a piros-fekete klubcsapatnak. Hiába számított hazai környezetben meghatározó alakulatnak Garami József mesteredző gárdája, ami Magyarországon elégnek tűnt, az külföldön kevésnek bizonyult. Mindenesetre ennyi év távlatából is elismerésreméltó, hogy kijutottak az UEFA Kupába az egykori jogelődök.

SC Feyenoord : Hiele – Van Herpen, Troost – Wijnstekers (Blinker, a szünetben), Molennar, Hoekstra, Been, Heus – Hofman (Barandse, a 86. percben), Elstrup, Tahamata. Vezetőedző: Rinus Israel.

PMSC: Bodnár – Kónya, Toma, Róth, Brezniczky (Bendes, a szünetben) – Megyeri, Lutz, Turi, Bérczy, Dobány (Lovász, a 75. percben) – Mészáros. Vezetőedző: Garami József.

Gólszerzők: Heus 1-0 (68.), Hofman 2-0 (85.).

A Nemzeti Sport a lehető legmagasabb osztályzattal, 10-essel honorálta Hahn János szombati klasszis teljesítményét, a Puskás Akadémia ellen (6–2) szerzett négy gólt. A paksi csatár a 26. a sorban, akit a Nemzeti Sport ezzel az érdemjeggyel tüntetett ki 1967 óta.

A Nemzeti Sport (Népsport) 1967 augusztusa óta osztályozza a magyar labdarúgók első  osztályú bajnokikon nyújtott teljesítményét 1-től 10-ig (az ötvenes években, sőt jóval korábban is osztályozott már, de más rendszerben). Azóta Hahn János a 26., aki kiérdemelte a legmagasabb kalkulust.

Első alkalommal Páncsics Miklós, a Ferencváros kitűnő középhátvédje kapott tízest – csaknem öt évvel az új osztályzási szisztéma bevezetése után. Az 1972. április 15-én, a 21. fordulóban játszott Ú. Dózsa–FTC mérkőzés ugyan Szőke István és Branikovits László találatával dőlt el 2–0-ra a vendégek javára, a ferencvárosiak kapusa, a Géczi Istvánt helyettesítő Vörös Béla pedig lehúzta a rolót, mégsem ők lettek a meccs hősei.

Hanem Páncsics, aki a Képes Sport szerint: „Korlátlan úr volt a pályán. Látványosan játszott. Tökéletes védőmunkáján kívül nemegyszer a támadások vezetéséből is kivette részét. Régen nem látott nagyvonalú, rugalmas és tiszta játékának nagy része van az FTC biztos győzelmében.” Mit is takart a tökéletes védőmunka? A Páncsics által irányított Fradi-védelem hibátlanul működve verte vissza a korszak legjobb honi támadósora, a nemzetközi viszonylatban is jegyzett Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó újpesti ötös fogat valamennyi próbálkozását (Bene Ferenc 21, Fazekas László, a Népsport későbbi ötödik tízese 20 gólt szerzett addig!).

A következő tízesre mindössze másfél évet kellett várni, az utána következőre pedig csak újabb egyet. A hetvenes években összesen nyolcszor osztottak tízest lapunk munkatársai, a nyolcvanas és a kilencvenes dekádban hétszer-hétszer. Az új évezredben az NB I-ben játszó labdarúgók közül eddig négyen érdemelték ki a legjobb érdemjegyet (nem azért, mintha az NS újságírói szőrös szívűek lettek volna...): Waltner Róbert 2004-ben, Pál András 2010-ben és Bajzát Péter 2011-ben – azaz Bajzát és Hahn tízese között kilenc év telt el, ami rekordhosszúságú szünetet jelent.

Az aranykor az 1978 nyara és 1982 nyara – vagyis a magyar válogatott argentínai és spanyolországi vb-szereplése – közötti időszakra esett, amikor hat esetben adott a Népsport tízest. Nyilasi Tibornak, a kor ferencvárosi bálványának kétszer is – 1967 óta mindmáig Nyíl az egyetlen „duplázó”!

Ha már megint Ferencváros: a klubok közül a Fradi szállította a legtöbb tízest, ötöt, mögötte Pécs (4), Újpest (3), MTK (3), Bp. Honvéd/Kispest (2), Békéscsaba, Diósgyőr, Haladás, Vasas, Tatabánya, Győr, Fehérvár/Parmalat, ZTE, Paks (1-1) a sorrend. Igen, a pécsiek a másodikok, Rapp Imre, az ezer kezű kapus (aki az FTC elleni 10-ese évében, 1973-ban az NDK ellen védett először és utoljára a válogatottban), Dárdai Pál édesapja, idősebb Dárdai Pál, a jogi végzettségű hátvéd, dr. Brezniczky Sándor, valamint a – még győri színekben – kétszeres élvonalbeli gólkirály Bajzát révén. Érdekesség, hogy a baranyai négyesből egyedül Rapp jutott el az A-válogatottságig – ő is csak 36 évesen.

Posztokra lebontva ekképpen fest a tízesek lajstroma: csatár 13-szor, kapus hatszor, középpályás négyszer, védő pedig háromszor érdemelte ki a legmagasabb osztályzatot.

A Nemzeti Sport elismerésében egyetlen külföldi játékos részesült, Zoran Kuntics, a Parmalat szerb támadója, aki a Vác FC-Samsungnak lőtt mesternégyesével alapozta meg későbbi ferencvárosi karrierjét.

1970-ben 6. helyezésének köszönhetően Craiovában léphetett ki az európai porondra a Pécsi Dózsa együttese.

Klubunk egyik legendás csapata volt az akkor még Pécsi Dózsa néven induló 1970-es együttes, amelynek szereplése a pécsi foci történetének legfényesebb lapjaira tartozik. Abban az évben ugyanis a PMFC jogelődje remekül helyt állt a nemzetközi porondon. Minisorozatunkban ezeket a találkozókat kívánjuk bemutatni, de ehhez először gondolatban Craiovába kell utaznunk…

A Pécsi Dózsa focistái 1970 tavaszán, egy úgynevezett félidényes bajnokság legjobb vidéki csapataként, a táblázat 6. helyén végeztek. Ennek jutalmaként kiléphettek a nemzetközi porondra, egy, az UEFA által rendezett kupában. Ma már bátran mondhatjuk, a legendás kupasorozat első állomásaként a romániai Craiova városa szolgált.

Itt az Európai Városok Kupája (EVK, az UEFA-kupa elődje) első fordulójában, a tét a legjobb 32 közé kerülés volt. Az Universitatea egy egyetemi város csapataként működött, de korántsem igaz, hogy az összes játékosuk hallgató lett volna.

A kor színvonalának sem felelt meg, ahogyan a Pécs együttese 1970. szeptember 15-én eljutott az innen 840 kilométerre lévő helyszínre. A csapat az Ércbányászati Vállalat autóbuszát kapta kölcsön, ami a motor felújítása miatt még bejáratás alatt volt. Ezért a megengedett legnagyobb sebessége 60 km/óra lehetett, ami ugye nem sok…

Ha ehhez még hozzátesszük, hogy Nagylaknál abban az időben a teherautók, illetve autóbuszok épen nem léphettek át a határon, akkor bizony már zűrös helyzetről számolhatunk be. Gyuláig ugyanis még újabb jelentős kerülő várt az együttesre. Végül 23 óra alatt értek célba az utazók, kellően elcsigázottan.

Ezek után talán nem csoda, ha vereség lett a szerdai, amúgy szeptember 16-i összecsapás végeredménye. A pályaválasztók nyertek 2-1-re, de senki se aggódjon! A baranyai megyeszékhelyen rendezett visszavágón 3:0 volt a végállás, azzal meg a lila-fehérek számára nyílt meg a lehetőség a folytatásra. Legközelebb, egészen pontosan szeptember 30-án erről a nemzetközi kupamérkőzésről számolunk be részletesen.

Az első meccs két összeállítása:

CS Universitatea Craiova: Pilca – Niculescu, Deselnicu, Velea, Srtimbeanu – Minca, Nita, Beau – Oblomenco, Ivan, Caralunga. Vezetőedző: Coidum Stefan.

Pécsi Dózsa SC: Kollár – Hernádi, Maurer, Konrád J., Kincses V. – Kocsis I., Tóth J. (Rónai, a 65. percben) – Bércesi, Daka, Máté, Rádi. Vezetőedző: dr. Czibulka Mihály.

Gólszerzők: Máté 0:1 (a 64. percben), Caralunga 1:1 (a 65. percben), Strimbeanu 2:1 (a 80. percben).

64%-kal több a kiállítás, Bede eltörölne egy szabályt

Durvábbak a csapatok? Nagyobb a stressz a pályán? Vagy csak szigorúbbak a játékvezetők, mint korábban? Bármelyik előidézője lehet annak a piros özönnek, amely eddig jellemzi a szezont. Az idei első három bajnoki fordulóban ugyanis drasztikusan megszaporodtak a kiállítások. Már összesen 18 alkalommal küldtek le valakit a pályáról a bírók, azaz fordulónként átlagosan hat piros lapot jegyezhetünk fel. Ez pedig azt jelenti, hogy ebben a szezonban 64%-kal (!) több a kiállítás, mint egy évvel ezelőtt volt, sőt az idei adat az elmúlt évek szezonkezdeteihez mérten is kimagasló. Még a 2010/11-es idény is öt lappal elmarad a mostanitól, pedig az akkori 13-as szám sem számított alacsonynak. Bede Ferenc, korábbi FIFA-játékvezető a csakfoci.hu-nak beszélt a különös jelenségről és annak okairól.

"A játékvezetés profi, az asszisztencia amatőr"

Íme, a piros lapok számai az elmúlt öt szezonban három bajnoki kör után:

• 2013/14: 18
• 2012/13: 11
• 2011/12: 10
• 2010/11: 13
• 2009/10: 7

A csakfoci.hu megkereste Bede Ferencet, korábbi FIFA-játékvezetőnket, hogy mondja el véleményét a nem szokványos jelenségről.

- Három forduló után akár véletlen is lehet a kiugróan sok piros lap, de persze az sem kizárt, hogy más okok vannak a háttérben. Reális képet majd az őszi szezon végén lehet kapni erről a jelenségről. Felfogásbeli különbséget nem látok a játékvezetők ténykedésében az elmúlt évekhez képest. A Játékvezetői Bizottság minden szezon előtt megfogalmazza az elvárásait a játékvezetők felé, amely legtöbbször arról szól, hogy a játékosok testi épségének védelme a legfontosabb, és a szándékos, durva szabálytalanságokat kellő szigorral kell büntetni. Az biztos, hogy a profi játékvezetői státusz bevezetésével mindenki duplán akar bizonyítani, hiszen a keresetek függnek a teljesítménytől is, így a szabályokat megpróbálják szigorúan betartani. Ugyanúgy vannak hibák, mint ahogy eddig is voltak, de nem hinném, hogy több a téves ítélet, mint korábban bármikor. Azt egyébként nem lehet várni, hogy a profi játékvezetés bevezetése után azonnal ugrásszerűen megnő a jó teljesítmények száma, főleg, hogy az asszisztencia továbbra is amatőr.

Horváth Ferenc, a Paks vezetőedzője nemrégiben azt kifogásolta, hogy a magyar játékvezetők nem engedik a kemény játékot, ezért nem tudnak a csapataink nemzetközi szinten komoly eredményeket elérni. Bede szerinte nincs igaza a fiatal szakvezetőnek.

- Nincs azzal gond, ha a játékvezetést kritika éri a szurkolók, a sajtó vagy éppen az edzők részéről. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a szabályokat nem mi hozzuk, hanem a nemzetközi szövetség , és ezeket be kell tartani. Azt nem hiszem, hogy a magyar bírók kevésbé engednék a kemény játékot, mint a külföldi kollégáik, már csak azért sem, mert több olyan játékvezetőnk is van, aki rendszeresen vezet külföldön komoly tétmeccseket.

A Pécs minden meccsen hátrányba került, a Vidi előnybe

Természetesen azt is megvizsgáltuk, hogy mely csapatok kerültek leginkább hátrányba, és ezzel párhuzamosan kik kerültek legtöbbször előnybe. A Pécs egyértelműen a negatív rekorder, hiszen a baranyai csapat eddig az összes bajnokiján kapott pirosat (legutóbb kettőt is). A PMFC idén összesen 95 percet játszott hátrányban (ráadásul ebből 61 percen át kettős emberhátrányban). A Kaposvár a második 78 perccel, a harmadik a KTE (70 perc).

Ami a másik oldalt illeti: a Videoton eddig minden meccset emberelőnyben fejezett be, így értelemszerűen élen áll a listán. A fehérváriak 82 percen át játszottak emberfórban (ebből 61 percig kettős előnyben), de azt is illik leszögezni, hogy az első bajnokijukon csak két perces volt a fór, míg a másodikon 16, és mindkét alkalommal már addig is vezetett a csapat. A listavezető Debrecen 78 perccel a második, míg a Mezőkövesd 70-el a harmadik.

• Videoton: 82 perc (ebből 61 percig kettős előnyben)
• Loki: 78 perc
• Mezőkövesd: 70 perc (ebből 8 percig kettős előnyben)
• Pápa: 53 perc
• Haladás: 48 perc
• FTC: 29 perc
• Paks: 28 perc
• PAFC: 21 perc
• DVTK: 19 percMTK: 2 perc

A csapatok emberhátrányban:

• Pécs: 95 perc (ebből 61 percig kettős hátrányban)

• Kaposvár: 78 perc
• KTE: 70 perc (ebből 8 percig kettős hátrányban)
• ETO: 67 perc
• Honvéd: 53 perc
• Puskás: 26 perc
• Újpest: 21 perc
• FTC: 16 perc
• Haladás: 2 perc
• DVTK: 2 perc

Öt kiállítás fél órán belül

Meglehetősen sok a gyors kiállítás az idei szezonban. Az idei rekord 5 perc (Kamenár), érdesség, hogy a kispesti Lovric a 37 perc utáni piros lapjával már nem tudott bekerülni az öt leggyorsabb kiállítás közé. Íme, a szezon villámlapjai:

Az öt leggyorsabb kiállítás:1. Kamenár: 5 perc (Haladás-ETO) 2. Kovács O.: 12 perc (Kaposvár-DVSC) 3. Póti: 20 perc (KTE-Mezőkövesd) 4. Uzoma: 26 perc (Videoton-PMFC) 5. Grumic: 29 perc (Videoton-PMFC)

Bede egy igencsak furcsa és a labdarúgó társadalmat is megosztó szabályról is elmondta a véleményét.

- Már idén is viszonylag több olyan szituáció volt, amikor nyilvánvaló gólhelyzetben szabálytalankodik egy játékos a saját tizenhatosán belül, amiért a vétkesnek piros lap, míg az ellenfélnek 11-es jár a szabályok szerint. Sokan azt mondják, hogy ez dupla büntetés, és akár egy mérkőzést is eldönthetnek ezek az ítéletek. Azt gondolom, hogy a bírók lennének a legboldogabbak, ha ezt a szabályt eltörölnék, hiszen sokszor előfordul, hogy a 11-es megítélése sem teljesen egyértelmű, de ha már befújta a kolléga, akkor a pirosat is fel kell mutatni, mivel ez a szabály. Tény, ha ez a mérkőzés első felében történik, akár az eredményt is jelentősen befolyásolhatja. 20 évvel ezelőtt ilyen esetekbe könnyebb dolgunk volt, megadtuk a 11-est, a csapatok pedig 10 a 10 ellen eldöntötték, hogy ki a jobb.

Akad bíró, aki már öt pirosat szórt ki

A 18 kiállításon összesen nyolc játékvezető osztozik. A "legszigorúbb" bíró eddig Farkas Ádám, aki már öt alkalommal mutatott fel pirosat az idei szezonban három meccs alatt. A fiatal játékvezető egyébként tavaly sem fukarkodott a lapokkal (akkori 10 pirosa a második helyet jelentette ezen a téren). Solymosinak és Bognárnak is megvan az 1 piros/meccs átlaga, mindketten három embert küldtek le eddig.

Piros lapok száma az egyes játékvezetőknél:1. Farkas Á. 5 2-3. Solymosi, Bognár 3-3 4-5. Andó-Szabó, Erdős 2-2 6-8. Kassai, Fábián, Szabó Zs. 1-1

Érdekesség, hogy Farkas Ádám tavaly 10 kiállítással a második legszigorúbb bíró volt az egész szezont figyelembe véve.

- Abban nem látok kivetnivalót, ha egy játékvezető egy-egy mérkőzésen az átlagnál több sárga és piros lapot oszt ki. Viszont, ha ez minden meccsére jellemző, akkor már érdemes elgondolkodni, hogy megfelelően tud-e fegyelmezni. Azt talán mindenki elhiszi, hogy ez nem egy könnyű szakma, kis túlzással ismernünk kell az összes játékos lelki világát, hiszen például másképp tudunk szót érteni Tököli Attilával vagy éppen Dombi Tiborral. Persze három forduló után még nem lehet komoly következtetéseket levonni, könnyen előfordulhat, hogy az a játékvezető, aki a szezon elején több pirosat is kiosztott később már nem fog ezzel a módszerrel büntetni - tette hozzá Bede.

(Fotók: vidi.hu/kesport.hu)