Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) hivatalos oldalán jelentette be, hogy magyar játékvezetői négyes dirigálja a Hollandia–Norvégia U21-es Európa-bajnoki selejtezőt.

Magyar játékvezetői csapat is szerepet kap az U21-es Európa-bajnoki selejtezőkön, a csütörtöki Hollandia–Norvégia mérkőzést Rúsz Márton vezeti Deventerben.

A 32 éves Rúsz, aki pénteken többhetes kihagyás után tért vissza az NB I-be, a harmadik mérkőzését vezeti a sorozatban: tavaly szeptember 5-én a Bosznia-Hercegovina–Izrael (0–0), majd idén márciusban az Ausztria–Fehéroroszország (2–1) selejtezőket vezette.

Munkáját Albert István és Vígh-Tarsonyi Gergő segíti az oldalvonal mellett, a negyedik játékvezető Zimmermann Márió, az ellenőr az olasz Paolo Dondarini lesz.

A mérkőzést szeptember 25-én, 18.30-tól rendezik Deventerben.

Kiöregedett struktúra, száműzött szakértelem..

Miközben a magyar labdarúgás nemzetközi szinten az elmúlt években határozott fejlődésnek indult, a háttérben – a pályán hozott döntésekért és az utánpótlás neveléséért felelős – Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Játékvezetői Bizottságában generációs és szakmai ellentétek feszülnek. A hazai sípmesterek irányítása egyre inkább elszigetelődik attól a modern, technológia-alapú és dinamikus futballvilágtól, amelyben a mai játékvezetőknek helyt kellene állniuk.

A tapasztalat külföldre menekül

A legszembetúnőbb ellentmondás, hogy a közelmúlt legsikeresebb, nemzetközileg is magasan jegyzett magyar játékvezetői szinte teljesen kiszorultak a hazai döntéshozatalból és képzésből. Ahelyett, hogy a magyar szövetség építene a tudásukra, a legelismertebb szakemberek külföldön kapnak komoly feladatokat:

• Kassai Viktor és Ring György: A Bajnokok Ligája-döntőt és világbajnoki elődöntőt is megjárt páros nemzetközi tapasztalatát többek között az orosz szövetségben, valamint a bolgár és osztrák szervezeteknél kamatoztatták, miközben itthon nem tartottak igényt az irányító munkájukra.

• Fábián Mihály: Ausztráliában él, ahol elismert és kiemelkedő vezetőként segíti a helyi játékvezetés fejlődését.

• Vad István: Az Egyesült Arab Emírségekben vállalt szerepet, ahol szintén a nemzetközi rutinját értékelik a hazai mellőzöttség után.

• Szabó Zsolt:Klubvezetőként és élvonalbeli csapatnál kamatoztatja tudását.

Elavult szemlélet a modern futball korában

A Játékvezetői Bizottság élén álló Hanacsek Attila körül olyan vezetői kör alakult ki, amelyben dominálnak az idős, nem ritkán a 70. életévüket is betöltött tisztségviselők. Bár a sportág iránti elkötelezettségük megkérdőjelezhetetlen, szakmai felkészültségük és módszertanuk több ponton sem találkozik a 21. századi labdarúgás követelményeivel:

1. Hiányzó nemzetközi elitelemzés: A jelenlegi vezetés tagjainak többsége sosem működött közre a modern elitfoci (BL, modern válogatott tornák) elvárásai szerint.

2. A technológia elutasítása és hiánya: A VAR-rendszer (videóbíró), a félautomata leshatározás és a fejlett adatalapú fizikai/analitikai mérések világában olyan vezetők hoznak stratégiai döntéseket, akik pályafutásuk során nem találkoztak ezekkel a technológiákkal.

3. A lojalitás mint fő szempont: A szakmai megújulás és az innovatív gondolkodás helyett a vezetőségen belül láthatóan a lojalitás vált az elsődleges kiválasztási és megmaradási kritériummá.

Hová vezet ez a folyamat?

A fiatal, bontakozó tehetségek így olyan közegben kénytelenek fejlődni, ahol a szakmai útmutatást nem a legfrissebb nemzetközi trendeket ismerő mentorok, hanem a modern játéktól eltávolodott sportvezetők adják. Ha a magyar játékvezetés nem képes integrálni a közelmúltban visszavonult, nemzetközileg elismert szakembereit, a szakadék tovább mélyül a hazai bíráskodás színvonala és a nemzetközi elit elvárásai között.

Papíron a magyar labdarúgásban a játékvezetés aranykorát éljük. Hanacsek Attila, az MLSZ Játékvezetői Bizottságának elnöke az elmúlt években rendszeresen olyan adatokat közöl a nyilvánossággal és a szövetség hivatalos felületein, amelyek szerint a döntési pontosság a VAR (videóbíró) bevezetése óta eléri, sőt néha meg is haladja a 98–99%-ot. Hivatalosan tehát szinte hibátlanul működik a rendszer, a technológia pedig elhozta az igazságosság korát a hazai pályákra.

De vajon hogyan lehetséges, hogy miközben a bizottság elnöke a szinte hibátlan mutatókra büszke, a hazai klubok, vezetőedzők, játékosok és szurkolók hétvégéről hétvégére hangos felháborodással kommentálják a vitatott ítéleteket? Miért érezni azt, hogy a hivatalos kommunikáció és a stadionok levegője két teljesen különálló univerzumban létezik?

Statisztika vs. Valóság: Mit mond a pályaszél?

A csapatok és a független elemzők elégedetlensége nem alaptalan duzzogás, hanem felhalmozódott sérelmek sora. Számos olyan eset korbácsolt indulatokat az OTP Bank Ligában és az alacsonyabb osztályokban egyaránt, ahol nyilvánvaló tévedések sorozata befolyásolta a mérkőzések kimenetelét és ezzel együtt a bajnoki pontok sorsát.

• Kiesést és bajnoki helyezéseket befolyásoló hibák: A legfájóbb emlékek közé tartozik a Budapest Honvéd esete, amelynek sorsdöntő, Puskás Akadémia elleni mérkőzésén elkövetett súlyos VAR-hibát utólag elismerte ugyan a szövetség, de ez a gesztus már nem adta vissza a kispestiek NB I-es tagságát. A kiesés milliós nagyságrendű kiesést jelentett finanszírozásban, a tévedésnek pedig semmilyen érdemi szakmai következménye nem lett a felelősökre nézve.

• Hétvégi indulatok és kettős mérce: A klubok vezetőedzői rendszeresen teszik szóvá a sajtótájékoztatókon, hogy a VAR-szobában meghozott döntések logikája teljesen kiszámíthatatlan. Ami az egyik fordulóban tizenegyest ér, az a következő héten egy másik csapat számára továbbot jelent. A tévedésekért fizetett pontok közvetlenül határozzák meg a tabellát, a felelősségvállalás viszont elmarad.

Ahogy a szakmai körökben elterjedt kritikai hangok megjegyzik: a maradék 1-2 százalékos hibahatárba pontosan azok a kulcsfontosságú tizenegyesek, piros lapok és érvénytelenített gólok esnek bele, amelyek komplett szezonok sorsát és klubok egzisztenciáját döntik el. Egy 0–0-s mérkőzésen benézett lesállás vagy be nem fújt tizenegyes nem egy elhanyagolható "statisztikai szórás", hanem a meccs lényege.

A zárt ajtók mögötti értékelés és a felülbírált jelentések

A probléma gyökere a kritikusok szerint nem pusztán az emberi hibákban – hiszen hibázni mindenki tud –, hanem magában a rendszer működésében, az elszámoltathatóság hiányában és az átláthatatlanságban rejlik.

1. A kritériumok homálya: Nem tudni pontosan, mi alapján minősít egy-egy esetet "súlyos hibának" vagy "elfogadható mérlegelési tartománynak" a bizottság. Mivel a belső szakmai irányelvek és a VAR-szobai kommunikáció leiratai nem nyilvánosak, a bírálati kritériumokat szinte kizárólag az elnök határozza meg. Emiatt a rendszer gumiszabályként hajlítható arra az eredményre, amit a vezetőség látni szeretne.

2. Kozmetikázott jelentések és elnöki veto: Játékvezetői és ellenőri körökből származó belső beszámolók szerint a mérkőzés kiértékelések és a hivatalos ellenőri jelentések tartalma sokszor nem a pályán történtek objektív leírását tükrözi. Az elnöki felülbírálatok miatt a belső jelentések végül úgy módosulnak, vagy úgy kerülnek átfogalmazásra, hogy azok ne rontsák a kívánt statisztikai mutatókat. Ha az ellenőr leírná a nyers valóságot és elmarasztalná a bírót vagy a VAR-operátort, a büszkén hangoztatott 98–99%-os pontosság kártyavárként omlana össze. Emiatt a játékvezetők maguk is abban érdekeltek, hogy a rendszer védelmében hallgassanak.

A transzparencia teljes hiánya

Míg a nemzetközi élvonalban (például a Premier League-ben) vagy a szomszédos országok bajnokságaiban egyre gyakrabban teszik közzé a VAR-beszélgetések hanganyagait, és a szövetségek rendszeres műsorokban magyarázzák el a vitatott eseteket a nyilvánosságnak, a magyar játékvezetésben a hermetikus zártkapusság az úr.

A bírók nem nyilatkozhatnak a mérkőzések után, a döntési folyamatokat nem magyarázzák meg, a hibákat pedig szinte sosem ismerik el nyilvánosan. Így az edzőkre, a játékosokra és a szurkolókra csak a találgatás és a tehetetlen düh marad. Ameddig a hibák őszinte beismerése és a transzparens kommunikáció helyett a statisztikai adatok kozmetikázása élvez prioritást, a pályán tapasztalt és a papíron bemutatott valóság közötti szakadék csak tovább fog mélyülni – ez pedig végső soron a magyar labdarúgás hitelességét rombolja felülről felfelé.

Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 90. esztendejében 2026. szeptember 4-én elhunyt Lauber Gyula, a magyar játékvezetés kiemelkedő, ikonikus alakja.

A Lokomotív Blog szerkesztősége fontos levelet kapott!

Az MLSZ elnökségének és főtitkárának felelőssége a játékvezetés leépülésében megkérdőjelezhetetlen

A magyar labdarúgásban az elmúlt évtizedben infrastrukturális és anyagi szempontból óriási fejlődés ment végbe, ám a háttérország egyik legfontosabb pillére, a játékvezetés rendszerszintű leépülésen ment keresztül. Bár a közbeszédben a tévedések miatt legtöbbször a pályán lévő játékvezetőket vagy a VAR-buszban ülőket éri kritika, a probléma gyökere a sportágat irányító Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) legfelsőbb vezetésénél, az elnökségnél és a főtitkárnál keresendő.

Milyen felelőssége van az MLSZ elnökségének és főtitkárának?

Az MLSZ Elnöksége mint döntéshozó testület, és a Főtitkár mint a szövetség operatív irányítója felelnek a magyar futball stratégiai irányaiért és a szakmai bizottságok (köztük a Játékvezetői Bizottság - JB) működési feltételeiért.

1. A szakmai vezetés kiválasztása és számonkérése: Az MLSZ elnöksége nevezi ki a Játékvezetői Bizottság elnökét és vezetőségét. Ha a játékvezetés évtizedes távlatban lemarad a nemzetközi elittől, az elnökség felelőssége, hogy nem kér számon konkrét nemzetközi eredményeket (pl. BL-csoportmeccsek, Eb-/Vb-kerettagság), és tűri a koncepciótlan, belterjes működést.

2. Képzési és utánpótlás-stratégia hiánya: A főtitkár és az operatív vezetés feladata az utánpótlási programok forrásainak és struktúrájának biztosítása. Az elmúlt tíz évben a vármegyei (megyei) szintű játékvezető-képzés és a tehetséggondozás elszigeteltté vált. A fiatal spori-generációk megtartására és nemzetközi szintű nyelvi, fizikai, valamint elméleti felkészítésére nem született hosszú távú, működőképes stratégia.

3. Védelem a klub- és politikai nyomással szemben: A szövetség felsővezetésének feladata lenne a független játékvezetés megóvása. Az elnökség és a főtitkár felelőssége, hogy az NB I-es és NB II-es klubvezetők folyamatos, sokszor nyomdafestéket nem tűrő nyilatkozataival és nyomásgyakorlásával szemben védelmet nyújtson, vagy épp szigorú, érdemi szankciókkal lépjen fel – megelőzve, hogy a bírók megfelelési kényszer alatt, elnyomva fújjanak.

4. Tekintélyrombolás és a VAR felemás bevezetése: A Videóbíró-rendszer (VAR) bevezetésekor a vezetés technológiai projektként kezelte a reformot, miközben a bírók szemléletformálása és az egységes ítélkezési elvek kialakítása elmaradt. A szövetség nem tette transzparenssé a döntéshozatalt (pl. a vitatott VAR-hangfelvételek nyilvánosságra hozatalával), ami tovább rombolta a szurkolók és klubok bizalmát.

Hová süllyedt a magyar játékvezetés? 

A magyar játékvezetés leépülése nem puszta vélemény, hanem mérhető tényekkel és nemzetközi adatokkal alátámasztható folyamat.

• Teljes eltűnés a nemzetközi elitből (BL, Eb, Vb): Puhl Sándor és Kassai Viktor korszakával a magyar játékvezetés a világ élvonalába tartozott (Vb-döntő, BL-döntő, Eb-elődöntő). Kassai 2019-es visszavonulása óta a magyar játékvezetés szinte teljesen eltűnt az európai térképről. Nincs magyar játékvezető a Bajnokok Ligája főtábláján évek óta, a 2021-es és a 2024-es Európa-bajnokságon, valamint a 2022-es világbajnokságon sem hallhattunk magyar fősípszót. Míg a szomszédos és hasonló méretű országok (pl. Románia, Szlovákia, Lengyelország) rendszeresen adnak játékvezetőket a BL-egyenes kieséses szakaszába és a felnőtt tornákra, a magyar játékvezetők zöme a nemzetközi kupák korai selejtezőköreiben kap feladatot.

• Szakmai megnyilvánulások és korábbi FIFA-bírók kritikái: Szabó Zsolt korábbi FIFA-játékvezető nyíltan kimondta: „A magyar játékvezetés nincs fent Európa térképén.” Rávilágított, hogy itthon a szakmai építkezés és a tehetségek mentori gondozása helyett túlzottan a VAR-adminisztrációra tolódott a hangsúly, és elmaradt a nemzetközi elitbe szánt bírók célirányos felkészítése.

• Bizonytalanság és koncepciótlanság az NB I-ben: Az OTP Bank Ligában az elmúlt években rendszeressé váltak a súlyos ítélkezési hullámvölgyek. A VAR ellenére szinte minden fordulóra jut olyan vitatott tizenegyes vagy piros lap, amit maga a Játékvezetői Bizottság is utólag hibaként kénytelen elismerni. A játékvezetők felkészületlensége és felvállalt döntéseik hiánya miatt a meccsek ritmusa megszakad, a mérkőzések gyakran 8–10 perces hosszabbításokba torkollanak a tehetetlen videózások miatt.

• Tömeges létszámhiány az utánpótlásban és a vármegyei osztályokban: A leépülés legalsó, de leghátborzongatóbb szintje az alacsonyabb osztályokban tapasztalható. A vármegyei II. és III. osztályú mérkőzéseken rendszeres, hogy asszisztensek nélkül, vagy egyetlen játékvezetővel rendeznek meg meccseket, mert a fiatalok a fizikai és verbális atrocitások, valamint az alacsony megbecsültség miatt 1-2 év után abbahagyják a bíráskodást.

A kiút: Rendszerszintű reformjavaslatok az MLSZ számára

Ahhoz, hogy a magyar játékvezetés kitörjön az évtizedes elszigeteltségből, az MLSZ elnökségének és főtitkárának az alábbi stratégiai lépéseket kellene megtennie:

1. Nemzetközi menedzsment és külföldi top-oktatók bevonása

Ahogy a válogatottnál Marco Rossi bevált, a Játékvezetői Bizottság élére vagy szakmai tanácsadónak is érdemes lenne egy nemzetközileg elismert, nemrég visszavonult elit bírót felkérni. A hazai bizottsági struktúra évtizedek óta ugyanazon személyi körökre épül: egy külső, nemzetközi szemléletű vezetés felszámolná a személyes összefonódásokat és az elavult módszertanokat.

2. Nyelvi és nemzetközi felkészítési program (Elite Academy)

A nemzetközi kupákban és tornákon a gyors, magabiztos kommunikáció elengedhetetlen. Az MLSZ-nek már a 20-22 éves tehetségek számára kötelező és díjmentes szakmai nyelvoktatást kell biztosítania. A fiatal elit-kerettagok mellé olyan mentort kell rendelni, aki maga is vezetett BL- vagy Eb-mérkőzést, és pontosan ismeri az UEFA jelenlegi elvárásait.

3. Transzparencia és a VAR-kommunikáció nyilvánossága

Sok európai ligához (pl. Premier League, Serie A) hasonlatosan az MLSZ-nek is nyilvánossá kellene tennie a vitatott VAR-döntések hanganyagát és a hivatalos szakmai indoklást. A transzparencia megszüntetné a szurkolók és a klubok részéről érkező összeesküvés-elméleteket, és megvédené a játékvezetőket a megalapozatlan vádaktól.

4. Védelem és szigorú szankciók a klubvezetőkkel szemben

Az MLSZ Fegyelmi Bizottságának drasztikusan szigorítania kell a játékvezetőket nyilvánosan gyalázó, megfélemlítő klubvezetők és edzők büntetéseit. A játékvezetők addig nem tudnak határozott és felvállalt döntéseket hozni a gyepen, amíg a mérkőzés utáni nyilatkozatok miatt rettegniük kell a karrierjükért.

5. Az alsóbb osztályok megbecsülése és toborzási modellváltás

Az utánpótlás-bázis megtartása érdekében az alacsonyabb osztályú meccseken szigorúbb biztonsági előírásokat és azonnali eltiltásokat kell alkalmazni a bírókat bántalmazó játékosokkal vagy szurkolókkal szemben. Az elavult tanfolyami hirdetések helyett az egyetemi sportéletre és a korán visszavonuló utánpótlás-futballistákra építő, professzionális toborzó- és karriermodellt kell felépíteni.

Az MLSZ elnöksége és főtitkára nem háríthatja a felelősséget kizárólag a pályán tévedő játékvezetőkre. A nemzetközi lemaradás, a hazai bizalomvesztés és az utánpótlási krízis mind egy olyan irányítási és képzési rendszer következménye, amelyet az MLSZ felsővezetése hagyott jóvá és tartott fenn az elmúlt évtizedben. Megfelelő reformok, nemzetközi nyitás és átlátható szakmai számonkérés nélkül a magyar játékvezetés továbbra is elszigetelt marad Európában.

Most az élvonalbeli kerettől érkezett észrevétel, javaslat, amit Hanacsek Attila lesöpört.

A magyar labdarúgásban a játékvezetés körüli feszültség nem újkeletű, azonban az elmúlt időszakban a kritika iránya és jellege jelentősen megváltozott. Míg korábban elsősorban a klubok, edzők és szurkolók fogalmaztak meg éles bírálatokat egy-egy hibás ítélet után, mára a rendszer belső szerkezete is megingani látszik.

A Hanacsek Attila által vezetett Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Játékvezetői Bizottságával (JB) szemben megfogalmazott aggályok már nemcsak a pályán hozott döntésekre, hanem a vezetés stílusára és a szervezeti működésre is kiterjednek.

Halmozódó tévedések és edzői felháborodások az NB I-ben

Az NB I-es bajnokságban hétről hétre mérhető a feszültség, amelynek jelentős része a játékvezetői döntésekhez és a VAR (videóbíró) rendszer használatához kapcsolódik. A klubvezetők és vezetőedzők nyilvános megszólalásai hűen tükrözik a bizalom elenyészését.

• Elmaradt vagy jogtalan büntetők: Rendszeres vitaforrást jelentenek a kézzel való játék megítélései és a 16-oson belüli kontaktok. Több edző – köztük a Ferencváros, a Paks vagy a Fehérvár szakvezetői – tette szóvá a sajtótájékoztatókon, hogy a VAR jelenléte ellenére sem születik konzisztens döntés hasonló szituációkban.
• A VAR-használat anomáliái: Bár a videóbíró bevezetésének célja a nyilvánvaló tévedések kiszűrése volt, az NB I-ben a hosszas, perceken át tartó elemzések gyakran mégis vitatható döntésekkel zárulnak, ami szétfragmentálja a játékot és növeli az indulatokat a kispadokon.
• A kommunikáció hiánya: A csapatok rendszeresen sérelmezik, hogy a vitatott esetekről utólagosan kevés vagy semmilyen szakmai magyarázatot nem kapnak a bizottságtól, ami azt a benyomást kelti, mintha a hibákat elhallgatni igyekeznének.

Elégedetlenség a kereten belül: Kérdőív és belső konfliktusok

A külső nyomásnál is lényegesebb fejlemény, hogy a nemzetközi és NB I-es asszisztensi keret jelentős része belső felmérésben adta hangját a felhalmozódott elégedetlenségnek. Az asszisztensek által megfogalmazott problémák a mindennapi működés alapvető kérdéseit érintik:

1. Szervezési és logisztikai irracionalitások: A kerettagok nehezményezik a túlzott és indokolatlan kötöttségeket – mint például a rövid utazásokra is előírt előtte napi elutazásokat –, amelyek nehezen egyeztethetők össze a civil élettel.
2. Késői küldések és bizonytalanság: A mérkőzésküldések késői közzététele ellehetetleníti a személyes, magánéleti tervezést, miközben az állandó értekezletek és megbeszélések szakmai hozzáadott értékét sokan megkérdőjelezik.
3. Anyagi és státuszbéli különbségek: Éles ellentét feszül a profi játékvezetők és az asszisztensek között. Míg a játékvezetők kiemelt díjazásban részesülnek, az asszisztensek jelentősen alacsonyabb díjazás mellett vállalnak hasonló mértékű felelősséget és terhelést.

A belső elégedetlenségre adott vezetői válaszok a beszámolók szerint nem a párbeszéd irányába mutattak. Az érdemi javaslatok elutasítása és a „nem kötelező itt lenni” típusú megnyilvánulások tovább mélyítették a szakadékot a vezetőség és a végrehajtói állomány között.

Nemzetközi visszaszorulás és a jövő stratégiai kérdései

A hazai visszásságok mellett a magyar játékvezetés nemzetközi megítélése is lejtőre került. Míg korábban a magyar bírók rendszeresen jelen voltak a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, valamint a világbajnokságokon és Európa-bajnokságokon, mára a legmagasabb szintű nemzetközi küldések száma drasztikusan lecsökkent.

Ez a folyamat közvetlen összefüggésben áll a hazai képzés és vezetés hatékonyságával:

• Hiányzik a hosszú távú, átlátható utánpótlás-stratégia.
• A fiatal tehetségek integrálása és megtartása a belső légkör miatt akadályokba ütközik.
• A rendszer merevsége elriasztja a fejlődni vágyó szakembereket.

Merre tovább?

Az MLSZ számára kulcskérdés, hogy miként reagál az élvonalbeli asszisztensektől érkező jelzésekre. Amennyiben a stratégiai értékelések során a probléma gyökerét nem ismerik el, és az adminisztráció továbbra is konfliktuskerülő vagy tekintélyelvű módon válaszol a kritikákra, a rendszer sérülékenysége tovább nő.

A magyar labdarúgás fejlődésének elengedhetetlen feltétele a hiteles, szakmailag felkészült és belsőleg is kiegyensúlyozott játékvezetés. Ehhez nem elég a felületi kezelés; átláthatóbb működésre, a szereplők közötti konstruktív párbeszédre és a szervezeti kultúra érdemi megújítására van szükség.

Példátlan eset borzolja a kedélyeket a baranyai labdarúgásban: A Megye II-es Lánycsók–Hímesháza rangadó után a kiállított edző-játékos nem a Fegyelmi Bizottság, hanem az MLSZ megyei igazgatójának asztalánál kezdhette meg a „fellebbezést” – még a hivatalos tárgyalás előtt.

A múlt heti Lánycsók–Hímesháza összecsapás nem szűkölködött az indulatokban: a feszült hangulatú találkozón a játékvezető záporozó sárga lapok mellett négy játékost is kiállított. Az igazi csavar azonban csak a sípszó után következett.

Lapinformációk szerint a vendégek kiállított játékosa – aki egyben a csapat vezetőedzője is – keddre személyes időpontot kapott az MLSZ Baranya Megyei Igazgatójától, hogy átbeszéljék a csapatát ért sérelmeket. A különkérvényes egyeztetésen ráadásul a Játékvezetői Bizottság elnökének is meg kellett jelennie.

Szokásjog lett a különalku?

Az eset számos súlyos szabályzatossági és etikai kérdést vet fel a megyei bajnokság működésével kapcsolatban:

• Ezentúl ez az új protokoll? Minden piros lapot kapott játékost vagy edzőt személyesen fogad a megyei igazgató a fegyelmi tárgyalása előtt?

• Hol marad a Fegyelmi Bizottság autonómiája? A fegyelmi testület feladata, hogy függetlenül, a hivatalos jegyzőkönyvek és jelentések alapján hozzon döntést. Ha a megyei igazgató a tárgyalás előtt külön „meghallgatást” tart, az óhatatlanul a döntés befolyásolásának látszatát kelti.

• Mi a helyzet a fair playjel? Nem sérül-e súlyosan a versenysemlegesség, ha egyes klubok kivételezett bánásmódban részesülnek, miközben más csapatoknak marad a megszokott, hivatalos ügymenet?

A játékvezetők helyzete amúgy sem könnyű az alsóbb osztályokban. Az, hogy a JB elnökét egy kiállított edző panaszáradatához „citálják” az igazgatói irodába a fegyelmi határozat előtt, nemcsak a játékvezetői kar tekintélyét rombolja, de veszélyes precedenssorozatot is elindíthat.

A kérdés adott: valóban ez a jövő Baranyában, vagy csak egy rendkívül szerencsétlen eljárási botlásról van szó? A válaszra a Fegyelmi Bizottság döntése – és a megyei igazgatóság reakciója – adhatja meg a választ.

Nem sikerült a második felvonás..

Nézzük a találkozó legfőbb csomópontjait és koncepcionális tanulságait!

I. FÉLIDŐ: Nagyszerű meccsritmus és sallangmentes vezetés

II. FÉLIDŐ: Asszisztensi hibák, VAR-vizsgálatok és a rájátszott szabadrúgás

III. HOSSZABBÍTÁS: A futballidegen büntető és az elmaradt sárga

ÖSSZEGZÉS & SZAKMAI KONKLÚZIÓ

A legrutinosabb játékvezető vezeti a találkozót.

A FIFA-jelvényes Káprály vezeti az Újpest - ZTE találkozót.