Kik azok az emberek, akik vállalják a labdarúgó játékvezetést, e népszerűnek egyáltalán nem mondható feladatot? Az ismertebbek közül Zsolt színházi főügyelő, Gere banktisztviselő, Aranyosi szerszámkészítő lakatos, Soós G. gépkocsivezető, Biróczky nyomdász. Találkozhatunk honvédségi és MÁV alkalmazottal, de mondhatnánk azt is, hogy társadalmi életünk széles területéről kerülnek ki a labdarúgó játékvezetők.

Milyen tényezők hatására került a játékvezetők 4000 fős tábora erre a pályára? Többeket érdekelt már, hogy a játékvezetés főfoglalkozás-e? Az érdeklődők, a nemleges választ hitetlenkedve fogadják. Pedig a labdarúgó játékvezetés bonyolult gépezetét minden szinten társadalmi munkások irányítják, és ide sorolhatók a játékvezetők is. Ügy gondolom, hogy a költségtérítés összegének ismeretében nem szükséges a játékvezetőket más kategóriába sorolni. Azon túl, hogy szeretik ezt a népszerű sportot, tenni is akarnak érte kikapcsolódásnak, hasznos időtöltésnek, testkultúrájuk növelésének is tekintik a játékvezetést. Húzóerő az is, hogy az alsóbb osztályból fokozatosan az országos keretbe lehet jutni, s ezen belül nyitva áll az út akár a FIFA-keret tagságig.

Köztudomású, hogy az 1962-es idényben már nem vezettek NB I- es mérkőzést azok a játékvezetők, akik betöltötték a 45. életévüket. Ezzel egy időben született az a határozat is, hogy a legjelentősebb hazai bajnoki mérkőzések vezetésére külföldi játékvezetőket kell meghívni. Meglehetősen nehéz helyzetbe került ekkor a Játékvezetők Testületének országos elnöksége, míg sikerült betölteni azt az űrt, ami a határozat következtében keletkezett. Példa rá: az 1964-es esztendőben 22, 1965-ben viszont már csak 10 külföldi játékvezető működött közre hazai bajnoki mérkőzéseken.

Játékvezetőink külföldön is helytálltak. A FIFA keret tagok közül: Aranyosi 5, Bircsák 4, Emsberger 5, Gere 5, Soós G. 5. Vadas Gy. 5. Zsolt 7., az NB I-es keret más tagjai pedig 16 alkalommal működtek közre mint vezetőbírók vagy partjelzők nemzetközi mérkőzéseken. Elmondhatjuk, hogy eredményes volt az 1965-ös esztendő. Emelkedett a játékvezetés színvonala, megfelelőnek bizonyult a játékvezetők szabályismerete, s általában kielégítő volt erőnlétük.

A múlt évben egyébként az NB 1-es gárdába 21, az NB I B- sbe 24, az NB II-esbe 46 bíró tartozott, összesen tehát 91 játékvezető volt az országos keret tagja. 1966-ra az összlétszám nem változik. A keretek átlag életkor szerinti megoszlása 1965-ben: NB I- ben 41,6, NB I B-ben 41,3, NB II- ben 40,7 év. Korhatáron túliak száma: NB I-ben 6, NB I B-ben 6, NB II-ben 9, összesen: 21 játékvezető haladta meg a 45. életévet. Korengedélyt kapott pl: az NB I-ből Aranyosi, Gere, Fehérvári, Kaposi, Soós G. és Horváth L. Ebben az évben tölti be 45. életévét Zsolt, és Vadas Gy. Véleményünk szerint idős az országos keret. 1966-ban ennek megfelelően hozunk intézkedéseket.

A korhatár kérdésében sok vélemény, ellenérv hangzott el, s az az értelmezés körül is voltak zavarok. Az Országos JT elnöksége egyetért az MTS idevonatkozó határozatával, és ennek helyes értelmezését az alábbiakban adja: az NB I-es keret tagjai részére korengedélyt — a JT javaslatára — az MLSZ Elnöksége, NB I B és az NB II-s keret tagok részére az Országos Játékvezetők Testületének elnöksége adhat. Az az NB I-es játékvezető, aki nem kap korengedélyt, az Országos Játékvezetők Testületé elnökségének hozzájárulásával azonban NB I B, és alacsonyabb osztályban tovább működhet. Az NB Ill-ban és a még alacsonyabb osztályokban egyáltalán nincs korhatár, itt tehát, korengedélyre nincs szükség a további foglalkoztatáshoz. A korhatár intézkedés helyes értelmezése segíti a vezetés munkáját, ösztönöz a jobb teljesítményekre. Akiknek erkölcsi magatartása és szakmai működése megfelelő, teljesítményeik alapján ugyanúgy megkapják a korengedélyt, ahogy ez az esetek többségében 1966-ban is megtörtént.

A labdarúgó játékvezetőknél jelentkező ösztönöző és visszahúzó erők egymásmellé állításakor kiderül, hogy több a negatívum s ezek eredményezik az időelőtti visszavonulást, vagy tartanak távol több száz érdeklődőt az alapfokú tanfolyamoktól. Részben ennek tulajdonítható, hogy országor san stagnál a játékvezetői létszám. Van olyan megye, pl. ahol gondot okoz az egyes bajnoki fordulókra megfelelő számú játékvezető biztosítása. Budapesten 1964-ben hetenként 3—4 mérkőzésen is működtek a játékvezetők. A létszám növelé.- sére, fiatalok megnyerésére, a már működő játékvezetők megtartására komoly erőfeszítéseket tesznek az MTS területi szervei. De vajon elégségesek-e a jelenlegi intézkedések, felhasználjuk-e kellőképpen az ösztönzés olyan lehetőségeit, mint például: az arra érdemes játékvezetők visszavonulásuk alkalmával kapjanak magas sport- kitüntetést. Érdemes lenne foglalkozni az arany síp létesítésének gondolatával. Az éves munka jutal mazása, ajándéktárgyak átadása az év végi munkaértekezleteken.

Tizenöt, illetve huszonöt évi működésért arany vagy ezüst jelvény átadása. Az ösztönzés és az elismerés gondolatkörébe tartozik a játékvezetők, versenybírók védelme. Azok a szervek, amelyek illetékesek, fokozottabb mértékben biztosítsák a labdarúgó pályák rendjét, az olyan légkört, amely zavartalanná teszi a mérkőzések lefolyását. A Játékvezetők Testületének országos elnöksége 1966-ban már 1967-re is készül, akkor kerül bevezetésre ugyanis az új labdarúgó versenyrendszer. Két év alatt megközelítőleg 35 fővel kívánjuk felfrissíteni az országos keretet. Az NB II-s keretet már 1966-ra úgy állítottuk össze, hogy a kerettagok megfelelő számú mérkőzéshez jussanak, továbbá, hogy életkorban és szakmai fejlődésben egyaránt a perspektivikus utánpótlást jelentse. Akiknél kiugró tehetséget tapasztalunk, számukra viszonylag rövid idő alatt biztosítjuk az előbbre jutást, egészen a FIFA keret tagságig. F eladatunknak tekintjük a játékvezetés színvonalának további emelését, az egységes felfogásban történő játékvezetés biztosítását. Ennek érdekében jelentetjük meg ez évben — az MTS és az MLSZ hathatós támogatásával — az új játékvezetői szabálykönyv második kiadását. Az országos ellenőrök részvételével téli továbbképző tanfolyamot rendeztünk. A vizsga eredmények nagyon jónak mondhatók. Tematikánkban helyet biztosítunk lélektani, és pedagógiai kérdések tárgyalásának is. Ez évben a nyári tatai tanfolyamon első ízben vizsgáznak fizikai állóképességből az országos keret tagjai.

Az a játékvezető, aki az elméleti és az állóképességi vizsgán nem felel meg, kimarad az országos keretből. Az MTS területi szervei minden évben rendeznek játékvezetői tanfolyamot. ahová várják az olyan fiatalokat, volt labdarúgókat akik az egyszerű szurkolóknál többet kívánnak tenni a labdarúgásért. Akiket ma még visszatart néhány negatív vonás, ne feledjék, hogy évről évre jobban megbecsülik a játékvezetőket és versenybírókat, továbbá, az 1965-ös év tapasztalatai szerint kedvezően alakulnak a játékvezetők védelme is. Meggyőződésünk, hogy 1966 a labdarúgó játékvezetés szívnonalának további emelését, a létszám növekedését és új tehetségek feltűnését eredményezi.

Fekete Károly,
az Országos JT főtitkára

Az 1957/588. évi NB I-es labdarúgó bajnokság befejezése alkalmából érdekes táblázatot készített a JT. A táblázat pontosan megmutatja, hogy a 36 főből álló NB I-es játékvezető keretből ki, hány mérkőzést vezetett.

A cikk teljes terjedelemben letölthető a dokumentumok között.

A botrányos bíráskodás került terítékre a magyar futballban 1930 novemberében, az MLSZ elnöksége azzal fenyegetőzött, hogy megszünteti a Magyar Futballbírák Testülete (BT) autonómiáját, amire végül nem került sor, ám a játékvezetők kaptak hideget-meleget.

A Sporthírlap 1930. november elsején közölte, hogy „ha a Bírótestület nem tudja megállítani a mostani lecsúszási folyamatot, ez a BT autonómiájába kerülhet”. Az információ alapja, hogy az MLSZ „súlyos szemrehányást tett”  a Magyar Futballbírák Egyesületének (BT), hogy csak húzza-halasztja Majorszky Ferenc és Viczenik Ede ügyét, nem tárgyalja a fegyelmijüket.

Viczenik a Ferencváros–Rapid (1:0) Közép-európai Kupa-mérkőzés nyomán került a támadások kereszttüzébe. A Fradinak az első meccs (1:5) után nem sok esélye maradt a visszavágásra, ám Viczenik partjelzőként mindent megtett, hogy legyen. „Egész hibásan fogta fel a hivatását és szabályos helyzetekben is serényen integetett – a Ferencváros mellett. A határbíró szereplése határozottan disszonáns akkord volt ezen a végeredményben előre »elveszett« mérkőzésen. (...) Túlzott és felesleges »jóindulatát« a ferencvárosi hívők sem fogadták örömmel”.     

Majorszky működését a III. ker feljelentése nyomán, Viczenik lengetését pedig hivatalból tárgyalta volna a fegyelmi bizottság.

Az MLSZ elnökségi ülésén  „eme kirívó esetektől eltekintve, általánosságban is tanácskozás folyt a bíráskodás nívósüllyedéséről a sok rossz bíróról, a közönség magatartásáról és a »hülyézésekről«, amik az MLSz szerint a rossz bíráskodás következményei”. A szövetség szigorú volt, felvetette, hogy „ha nem tudják megállítani ezt a lecsúszási folyamatot, akkor az önállóságnak a kérdését is fel fogja vetni az MLSz, ami annyit jelent, hogy a bíráskodás ügyét visszaveszik az MLSz keretei közé”.     

Szóba került, hogy a bíráskodás nívóját azzal javítanák, hogy  „az intelligens középosztályt hatásos propaganda útján fogják megnyerni a bíráskodásra”, a köztisztviselőkre, a postásokra és a testnevelési Főiskola hallgatóira gondoltak elsősorban, hogy miért éppen rájuk, nem tudni.

Nem csupán a legmagasabb osztályban akadtak kirívó esetek bírói oldalról. Szintén a Sporthírlap számolt be arról, hogy példátlanul járt el a Valéria SC–KTK meccsre kiküldött bíró. Aznap, október 26-án egész nap ömlött az eső (az Üllői úton a válogatott csúszkálva ért el 1:1-es döntetlent Csehszlovákia ellen), a tartalékcsapatok mérkőzésére érkező Tőkés játékvezető alkalmatlannak minősítette a játékteret, és elnapolta a játékot. A nagy csapatok is időben készen álltak a játékra, „Friedmann-Fodor úr azonban – az első csapatok mérkőzésére kiküldött szövetségi bíró – nem jelent meg”. Ezzel együtt a BLASZ-ba befutott a szabályos bírói jelentés a pálya használhatatlanságáról, ami valóban érdekes. Ennek nyomán „a Valéria SC kártérítést követel a BLASz-tól. A követelésben kifejti a Valéria, hogy ő bizony kifizette a rendőrségi díjat, meg a különböző propaganda- és pályakarbantartási költségeket, meg bírói díjat, tessék azt neki visszatéríteni”.     

A BLASZ vállalkozott rá, hogy kideríti az igazságot, de Friedmann-Fodor a tárgyaláson sem jelent meg.

Ezek után nem csoda, hogy a klubok egymás után éltek a vétó lehetőségével. A Sabaria Boronkai Gáborból nem kért a Hungária elleni meccs előtt, a Bocskai Gerő Ferencből a Kispest ellen készülve. Vétójuk nem ért célt, mindkét klubot fegyelmivel fenyegette meg a profiszövetség (PLASZ), és megismételte korábbi határozatát: „A bíróküldés ellen való utólagos felszólalás és főképpen a vétózásnak nyilvános kiteregetése szigorúan tilos.”     

Mindkét meccsre szövetségi ellenőrt küldtek ki. Szombathelyen (3:1-re nyert a Hungária) Vámos Soma ellenőr kijelentette, hogy „Boronkay ellen semmi kifogást sem lehet emelni”, Debrecenben pedig „Gerő közepesen vezette a meccset, egy kis jóindulat határozottan észlelhető volt ítéleteinél a Bocskai javára”. A vétó tehát mégsem volt teljesen eredménytelen, ráadásul a Bocskai 5:1-re nyert. Mintha követték volna a Nemzeti Sportban is gyakran megjelenő óvszerhirdetést: „Ne legénykedj Vétó nélkül!”     

A szabályok egyébként lehetőséget adtak arra, hogy egy-egy klub indexre tegyen bírókat, ám csak a küldés előtt. „Az utólagos vétózás nemcsak jog- és szabályellenes, nemcsak sportszerűtlen és illojális a jóhiszemű ellenféllel szemben, hanem gyanúsításokra is okot ad és mindenképpen kútmérgező hatású” – írta a Sporthírlap.

Közben sor került Majorszky és Viczenik fegyelmijére. Pontosabban Majorszky esetében csak került volna, a tárgyalást ugyanis elhalasztották, mert a bíró „vasárnap Bécsben az osztrák–svéd válogatott mérkőzést vezeti, és nem szabad őt, hogy is mondjam ... Szóval, nem szabad felborítani a lelki egyensúlyát, az önbizalmát. Persze...”  – morfondírozik az újságíró. Az osztrákok egyébként 4:1-re győztek a Hohe Wartén, s „Majorszky kifogástalan bíró volt”.     

Viczenik megjelent a tárgyaláson, de „határozottan rossz néven veszi, hogy háborgatják, ő fővárosi tisztviselő, most áll kinevezés előtt, feltűnő és kellemetlen neki a hivatalban, hogy a lapok vele ilyen ügyekkel kapcsolatban foglalkoznak. »Sietek – mondja –, egy jó tarokkpartit hagytam ott a kávéházban«.”     

Megúszta büntetés nélkül, hogy „hazalengetett” a Fradi–Rapidon, de a BT nagy változtatásra szánta el magát, bevezette a titkos bíróküldést. Olyannyira, hogy „még azt is titokban tartotta a Bírótestület, hogy kik közül kerülnek ki a profimérkőzések bírói”. A szabály, hogy  „negyedórával a játék megkezdése előtt jelentkezni fog a bíró az egyesületi vezetőknél és hivatalosan igazolja, hogy őt küldték ki a mérkőzés vezetésére”.

A profiszövetség és az alszövetségek határozottabbak volta, mint az MLSZ, fel kívánták mondani a bírótestülettel kötött kartellt, létrehozva a profi bírói alosztályt, a keret tagjai – a tervek szerint – 50 pengőt (ma: 41 500 forint) kapnának meccsenként. „Ettől a díjazástól azt várják a futballvezérek, hogy a bírók úgy elméletileg, mint gyakorlatilag alaposan felkészülnének a mérkőzések vezetésére, és nagyon vigyáznának, hogy sportszerű és igazságos ítélkezések révén minél több nagy meccset vezethessenek, és így tekintélyes mellékkeresetre tegyenek szert”  – így az érvelés.

A BT tagjai csak kapkodták a fejüket, nem tudták, mit csináljanak, olyannyira, hogy  „BT–MLSz-konferenciát nem tartották meg, mert a Bírótestület nem készült fel”.  Viszont kapott hat hét haladékot. Ennek lejárta után a Sporthírlap a BT hivatalos határozatai között tallózott, benne, hogy az elnökség „ismételten figyelmezteti a mérkőzést vezető bírákat, hogy a csapatokkal együtt jelenjenek meg a pályán, mert késedelmeskedés esetén fegyelmi eljárás alá vonatnak”, és arra is, hogy „a rendező egyesülettől tartaléklabdát kérjenek és azt a játéktér közelében helyezzék el, hogy szükség esetén nyomban kézhez kapható legyen”. Kétségtelen, az alapoknál kezdték.

Mindenesetre az őszi szezon végéig nem történt változás, maradt a BT. A Sporthírlap remélte, hogy a tavaszi rajtig történik valami, ám a téli szünetben elcsitultak a hullámok.

Remekül teljesítettek a bírók, ahogy azóta is, ha – nincsen meccs.

A csapatnak a Szófiában bíráskodó Viczenik Ede szövetségi bíró kölcsönzött pénzt, de ez csak hat játékos hazautazását fedezte.

A bolgár szövetség meghívására utazott Szófiába Viczenik Ede jeles fiatal szövetségi bíránk, hogy levezesse ott Bulgária—Törökország két válogatott mérkőzését.
Viczeniknek nagy sikere volt Szófiában s bár az első 3:3 arányban végződött mérkőzés után a bolgárok a második mérkőzést 2:1 arányban elveszítették, elhalmozták szeretetük jelével a magyar bíró,t s a szövetség tiszteletbeli tagjául is megválasztották.
Viczenik szereplése tehát mindenképpen megbecsülést szerzett Magyarországnak.
Annál kevésbé örvendetes azonban az a hír, amit a tegnapi napon hazaérkezett Viczenik a lábdurúgó szövetségben elmondott.

Viczenik közölte az MLSz vezetőségével, hogy a Kecskeméten alakult proficsapat, a Keeskemét FC tíz nap óta úgyszólván zálogban van Szófia egyik szállodájában, a Hotel Veneziában, mert a csapatnak teljesen elfogyott a pénze, adósságokba keveredett és sem a szállodai költségeit kifizetni nem tudja, sem pedig a hazautazásra nem gondolhat.

A kétségbeesett helyzetben levő futballistáknak Viczenik Ede kölcsönzött a maga pénzéből 7000 lévát, hogy azzal hat-hét ember haza utazhasson. Azt azonban nem tudja, hogy ezt az összeget tényleg erre használták-e fel a kecskeméti futballisták, mert a csapat vezetője, Ferenczy, aki megígérte, hogy elutazása előtt felkeresi, a vonatnál nem jelentkezett.

Viczenik szerint a kecskeméti csapat vezetői azzal indokolják ebbe a lehetetlen helyzetbe való kerülésüket, hogy a bolgár egyesületek az ígért összegek helyeit kevesebbet fizettek volna meg neki. A kecskeméti expedíció most hazulról vár pénzt, hogy hazajöhessen s az utolsó napokban már csak a bolgár sportkörök közbelépésére engedte meg nekik szállodásuk. hogy tovább is a szállodában maradhassanak.

A Kecskeméti FC botrányos esete teljesen hasonlít az UTSE néhány év előtti olaszországi esetéhez, csakhogy annál súlyosabb, mert a profi,sportban igazán el lehetett volna várni a Profiszövetségtől. hogy a leggondosabban megvizsgálja útrakelő csapatainak feltételeit s ha azok nom voltak megfelelőek, akkor nem lett volna szabad engedélyeznie az utat.
Az MLSz főtitkára Viczenik közlését természetesen azonnal közölte a Profiszövetséggel s erre vár most a feladat, hogy segítsen a bajba jutott kecskeméti futballistákon.

Karácsony előtti utolsó vasárnapon mérték össze focitudásukat a Vasi Játékvezetők a III. Téli Vasi Játékvezetők Teremtornáján.

Szokásokhoz híven, idén is 6 csapat alkotott 2 darab 3-as csoportot.

(A: Sárvár, Titánok, Körmend B:Szombathely, Országos, DreamTeam)

A házigazda Sárvár és a környékbeli játékvezetők mindenről gondoskodtak, jó hangulatban zajlottak a mérkőzések. Csoportküzdelmek után Sárvár-Szombathely és Titánok-Országos elődöntők következtek. A bronzmérkőzést nagy izgalmak közepette Szombathely csapata nyerte.

A döntőre talán kicsit elfáradt a nagyon jó erőkből álló Sárvár, így a bajnoki címet az Országos keret játékvezetői szerezték meg.

A torna gólkirálya a 7 gólig jutó Péter Kóbor lett.