Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy életének 90. esztendejében 2026. szeptember 4-én elhunyt Lauber Gyula, a magyar játékvezetés kiemelkedő, ikonikus alakja.

Pótolhatatlan veszteség érte a magyar futball közösségét. Családja tájékoztatása szerint kedden elhunyt dr. Kamarás István, aki hat évtizeden át szolgálta lelkiismeretesen a magyar labdarúgást.

A közmegbecsülésnek örvendő, nagy tekintélyű jogász 1934-ben Bácsalmáson született, a labdarúgással Baján ismerkedett meg, majd a Pécsi EAC következett. Egyetemi tanulmányainak vége felé 1958 letette a játékvezetői vizsgát. 1958-1972 között párhuzamosan ítélkezett a bírói pulpituson és a zöld gyepen egyaránt. A serdülő, az ifjúsági, megyei osztályok fokozatait végigjárva, 1963-ban lett országos kerettag. Fújta a sípot az NB II-ben, 1966-tól az NB I/B-ben, végül 1968-tól az NB I-ben. 1972-ben váratlanul bejelentette visszavonulását - a bíróság elnökhelyettesi kinevezése összeférhetetlen volt a játékvezetői tevékenységével.

Fiatalon, még egyetemista korában 1954-ben tagja lett a Pécs Városi Labdarúgó-szövetség Fegyelmi Bizottságának, majd 1957-től a Baranya megyei Labdarúgó-szövetség Fegyelmi Bizottságának. 1979-től az MLSZ 3. számú fegyelmi bizottságának tagja. A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága felterjesztésére 1971. január 1-jén a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség nemzetközi játékvezetőinek táborába került. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1972. december 31-én búcsúzott.

A játékvezetéstől való visszavonulás nem jelentette a sporttal és a sportvezetéstől való visszavonulást is. Majdnem öt évig 1980-1985 között a Pécsi MSC társadalmi elnöki tisztségét töltötte be. A Magyar Labdarúgó Szövetségnél különféle sportbeosztásokat látott el (Fegyelmi Bizottság, Elnökség). Hosszú éveken keresztül a Baranya Megyei Labdarúgó-szövetség Elnöke, a Magyar Játékvezető Testület Elnökségének tagja. Országos- és megyei ellenőrként is szolgálta a magyar futball ügyét. 2006-tól 2014-ig segítette szakértelmével az MLSZ Jogi Bizottságának munkáját.

Elhunyt Molnár Gábor játékvezető.

Tragikus gyorsaságú betegségben július 1-én elhunyt Molnár Gábor kazincbarcikai játékvezető.

Az 51 éves kollégánk egy 9 éves és egy három hónapos gyermeket hagyott maga után.

Temetése 2025. július 11-én 13 órakor lesz a kazincbarcikai temetőben.

Suscsák János, a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLSZ) korábbi játékvezetője életének 71. évében, július 2-án elhunyt.

Dravecz István egykori országos kerettag játékvezető életének 87. évében, 2025. április 13-án elhunyt.

Dravecz István 10 éven keresztül NB I-ben partjelzett, NB II-ben vezetett mérkőzéseket. Elhunyt kollégánk országos küldései megtekinthetőek weboldalunkon.

Életének 73. évében elhunyt Márton Sándor, korábbi játékvezető és játékvezető asszisztens, aki az 1994-es világbajnokságon hat mérkőzésen is szerepet kapott, majd visszavonulását követően a Magyar Labdarúgó Szövetségben is dolgozott. Márton Sándor 1952. november 16-án született Budapesten, 1973-ban tett játékvezetői vizsgát és 1988-tól vezetett a magyar élvonalban. 1991-ben lett a nemzetközi keret tagja asszisztensként, az 1992-es olimpián, majd az 1994-es világbajnokságon is hat-hat mérkőzésen kapott szerepet. A világbajnokságon ő jegyezte a legtöbb mérkőzést asszisztensként, hatot, többek között a Bulgária–Németország negyeddöntőben és a Brazília–Svédország elődöntőben is számítottak a munkájára. Az NB I-ben játékvezetőként 91, asszisztensként 222 találkozón működött közre.

Visszavonulását követően a Magyar Labdarúgó Szövetség munkatársaként is dolgozott, játékvezető ellenőrként, majd a Játékvezetői Bizottság irodavezetőjeként.

Temetéséről később intézkednek.

Tragikus körülmények között kedden elhunyt a korábbi élvonalbeli játékvezető.

A zala megyei játékvezető 1993-ban lett országos játékvezető. Az élvonalban 1994-ben mutatkozott be, ahol 1996-ig működött, majd eltiltás miatt kereten kívülre került. 2005-2006. között újra az NB. I-ben vezetett. 2006-ban visszavonult az aktív játékvezetéstől, majd Ausztriában alacsonyabb osztályú mérkőzéseket vezetett. Levezetett NB. I-es mérkőzések száma: 44.

A Nemzeti Sport 2002/2003 bajnoki évadban az NB. I/B. minősítésű bírói közül az Év Játékvezetője címet adományozta sportszakmai munkájának elismeréseként.

Sanyi emlékét örökre megőrizzük...

Jóbarátja, Balázsi Mihály, a Zala vármegyei játékvezetői bizottság elnöke lapunknak elmondta, a tragédia napjának estéjén találkozott volna vele.

„Meghívtuk a Zalaegerszeg–Nyíregyháza Magyar Kupa-mérkőzésre. Emlékplakettet adott volna át Molnár Attilának, aki március végén a Győr–MTK mérkőzésen fújta először a sípot az NB I-ben. Érthetetlen, ami történt. Az elmúlt időszakban is kommunikatív volt. Tervei között szerepelt, hogy ellenőrként visszatér a zalai játékvezetés kötelékébe.”

Kanizsamediahaz.hu írja:

Ösztönös játékvezető képességei, tehetsége nem maradt sokáig észrevétlen, 1993-ban már az országos kerethez tartozott, első NB I-es futballmeccsét pedig 1994-ben fújhatta. Kivételes kapcsolattartó képessége a mérkőzések ideje alatt a magyar pályák legnagyobb ászaival és a természetükben nem éppen legegyszerűbb sportolókkal hamar tiszteletet vívott ki magának a sportág berkein belül, 1996-ban azonban eltiltás miatt kikerült az országos játékvezetői keretből. Innen is volt aztán visszaút, újra feltornázta magát Gergely Sándor az NB I-ig, 2005-ben már ismét a legfelső osztályban fújhatott.

Sípmesteri visszavonulását követően sem szakadt el viszont imádott sportágától, a labdarúgástól, no meg annak játékvezetői közegétől, s ennek ékes bizonyítéka, hogy a civil életbeli munkái mellett folyamatosan látogatta Európa stadionjait, legyen szó akár müncheni Bundesliga-mérkőzésekről, esetleg horvát bajnokikról Splittől Zágrábig, netalántán a magyar találkozókról sportbarátai révén, vagy éppen egy-egy Bajnokok Ligája-összecsapásról régiónkban. A labdarúgó-mérkőzéseket élete végéig nem csupán, mint szurkoló és néző, de a játékot, mint igazán értő személyiség követte nyomon. Miként egy pályatársa a jelen döbbent óráiban fogalmazott: Sanyi bizony most élete mérkőzését fújta le, s ebben sajnos immár nem lehet hosszabbítás…

Felfoghatatlan, hogy többé nem halljuk határozott, de mindig tiszteletteljes hangodat a pályán. Hogy nem látjuk többé azt az elszántságot, amellyel éveken át szolgáltad a Veszprém vármegyei labdarúgást.

Vinkler Bea 1980-ban született, és fiatalon elkötelezte magát a sport iránt. Játékvezetői pályafutását 2018-ban kezdte, és nemcsak a nagypályás labdarúgásban, hanem a futsal világában is maradandót alkotott. Mindig a sportszerűség és a tisztesség mellett állt ki, és szakmai tudásával, határozottságával kivívta a játékosok, a szurkolók és kollégái tiszteletét. De Bea nemcsak játékvezető volt. Sokkal több annál. Egy olyan ember, akire mindig lehetett számítani. Aki szívesen segített, tanított, és akinek a jelenléte biztonságot adott a pályán és azon kívül is.

Távozásával hatalmas űrt hagy maga után. A Veszprém vármegyei labdarúgás egy nagyszerű szakembert, mi pedig egy igaz embert veszítettünk el.

Emlékét szívünkben őrizzük.

Őszinte részvétünk a családjának és mindazoknak, akik szerették.

Gyászol Zala vármegye

Tragikus hirtelenséggel, 75 éves korában 2024. december 18-án elhunyta Velicskó Miklós játékvezető ellenőr, a nagykanizsai csoport korábbi vezetője.

Emlékét örökre megőrizzük!

Az egész játékvezetői társadalom búcsúzik Nagy Bélától

Hosszú legendákat lehetne róla írni, melyeket képes volt órákon keresztül mesélni a fiatalok számára. Igen, a fiatal játékvezetőkkel mindig megosztotta tapasztalatait, alázattal segítette fejlődésüket.

Sokáig aktív labdarúgó volt, majd 1960-ban levizsgázott és elkezdte a játékvezetést. A BLSZ-nél gyorsan lépkedett előre a ranglétrán, a JB vezetői hamar felismerték tehetségét. Az játékvezetés akkori irányítói 7 évvel később már az országos keretbe sorolták. Itt is hamar a csúcsra jutott és 1971-ben az akkor nagy nevekből álló, sok válogatott játékossal rendelkező Diósgyőr otthonában debütált. Három évvel később már feltűzhette a FIFA jelvényt, ahol 35 nemzetközi mérkőzés vezetésére kapott megbízást.

A legendás Népstadionbeli edzéseken soha nem lehetett megelőzni. Példamutatása ezen területen is utolérhetetlen volt. Ennek is köszönhető, hogy legendás robbanékonyságával, gyorsaságával az egész pályát befutotta.

1988-ban a 198. alkalommal – utoljára - vezette ki élvonalbeli találkozóra a Zalaegerszeg és Tatabánya csapatát. Ezt követően tette le a sípot, de szenvedélyétől soha nem szakad el.

Azonnal bekapcsolódott a játékvezetés irányítóinak munkájába, ahol elsősorban ellenőrként számítottak véleményére. Számtalan alkalommal jelent meg „önszorgalomból” a BLSZ alacsonyabb osztályú mérkőzésein is, hogy segítsen felderíteni a tehetségeket.

Önzetlenségét jól mutatja, hogy 2006-ban – amikor felkérték, hogy segítse az MLSZ JB iroda munkáját - másnap már elsőként ült le az asztalhoz. Munkaszeretete, precizitása utolérhetetlen volt.

Az utóbbi időben már viszonylag visszahúzódva élt, de mindig örömmel vette, ha egy-egy volt kollegája telefonon felkereste. Sajnos személyesen már csak volt játékvezető barátai temetésén láthattuk. Azonban mindig bizonyította szellemi és fizikai frissességét,

Most egy igazi legendától búcsúzik a magyar játékvezetők nagy családja.

Béla bácsi köszönjük a játékvezetés terén 64 év alatt mutatott példamutatásodat, emberi tisztességedet.

Nyugodj békében.

88 éves korában, kedden elhunyt Nagy Béla korábbi élvonalbeli játékvezető.

Játékos pályafutása végén, 1960-ban vizsgázott játékvezetésből, 1964-től megszerezte a Budapesti Labdarúgó Szövetség I. osztályú játékvezetői minősítését. 1967-ben tagja lett az országos keretnek, majd 1969-től au élvonalbeli keretnek. Az első osztályban 1971-ben debütált.

Kiegyensúlyozott személyiségének köszönhetően szinte minden héten vezetőbíró volt.

Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1983/1984-es bajnoki idényben 14 mérkőzést vezethetett.

A Magyar Labdarúgó Szövetség 1974-ben terjesztette fel a nemzetközi játékvezetői keretbe, ahol több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett vagy partbíróként működött közre.

Pályafutásának végét, az 50. életév betöltése előtt a sportszerűsége okozta. Az aktív nemzeti játékvezetéstől 1988-ban búcsúzott.

Érdekes és egyedülálló eset is történt Nagy Bélával:

Kellemetlen meglepetés érte 1972. április 23-án (vasárnap) Debrecenben Nagy Béla játékvezetőt, aki a DVSC— Dunaújvárosi Kohász NB. I.B-s mérkőzésen bíráskodott. Az első félidő gyors játékában alaposan elfáradt a játékvezető is. Neki is jólesett volna a félidei pihenő. A DVSC sporttelepén új öltözőket alakítottak ki. A játékvezetői helyiségben jó magasan építették az ablakot. Amikor Nagy Béla a nyitott ablakot bezárta, az visszazuhant, méghozzá a játékvezető fejére, s azon csörömpölve tört szét. A bíró fejénkisebb sérülést szenvedett. Az ügyeletes pályaorvos, dr. Berényi Péter részesítette elsősegélyben és emiatt a szokásosnál tovább tartott a szünet, amely — ezek után — minden volt, csak nem pihenő. Legalábbis a bírószámára nem az volt!  

Nagy Bélát a magyar játékvezetői társadalom gyászolja.

A család tájékoztatása szerint a temetés 2024. október 5-én 11 órakor lesz a Wekerlei Munkás Szent József Templom altemplomában (Budapest, Kós Károly tér 16.)