– „Ha ez 11-es, akkor nem tudom. Lehet, hogy nem fociztam több mint 20 évet, mert ez sehol nem 11-es. Mindig csodálkozom, mert a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában is keresem a magyar bírókat, de nincsenek ott. Nem tudom, miért. Meglátjuk. Fejlődnek ők is, mi is. Csináljuk tovább” – ezt a Ferencváros pályaedzője, Leandro mondta a ZTE ellen 3–1-re elveszített mérkőzés után. Kezdjük talán ezzel, helyes ítélet volt büntetőt adni?
– Az M4 Sport honlapján megjelent egy cikk Szepes Viktor tollából, amely szerint egyszerre lehet igaza a játékvezetőnek és a Fradinak is. Nekem azonban úgy tűnik, hogy ez inkább a Játékvezetői Bizottság elnökének, Hanacsek Attilának a narratíváját tükrözi. Magáról az esetről azt gondolom, hogy nem büntető: a labda nagyon közelről pattant a játékos kezére, ez egyértelműen véletlennek tekinthető. Teljesen élet- és futballidegen döntés született.
– A Fradi pályaedzőjének nyilatkozata egy másik, még fontosabb kérdést is felvet: miért nincsenek magyar játékvezetők a Bajnokok Ligájában és az Európa-ligában?
– Az elmúlt években olyan munka folyt a Játékvezetői Bizottságban, amely alapján úgy tűnik, mintha csak várták volna, hogy Kassai Viktor után majd automatikusan érkezik a megfelelő minőségű utánpótlás. Csakhogy ezért dolgozni kellett volna, ez a munka viszont elmaradt. A nemzetközi kapcsolatrendszer teljesen leépült. Amíg Vágner László időszakában, aki 2006 és 2010 között volt az MLSZ Játékvezetői Bizottságának az elnöke, rendszeresen érkeztek külföldi, neves előadók, addig ez jelenleg, legjobb tudomásom szerint, nem valósul meg. A magyar játékvezetés nincs fent Európa térképén, miközben azeri, litván vagy grúz bírók kapnak komoly nemzetközi mérkőzéseket. A 2010-es években Európa élmezőnyéhez tartozott a magyar játékvezetés, közvetlenül a topligák játékvezetői mögött, addig ma Európa harmadik harmadába csúszott vissza. Hanacsek Attila nevét Európában alig ismerik, pedig 2012 óta vezeti a bizottság munkáját, először alelnökként Puhl Sándorral, majd Puhl halála után elnöknek nevezték ki. Ez már 14 év, és ez idő alatt nem mutatkozott be a Bajnokok Ligájában olyan magyar játékvezető, akit ő nevelt volna ki. Ez jól mutatja mit sikerült elérnie. Azt pedig nehezen hiszem, hogy Magyarországon ne lenne Kassaihoz hasonló, tehetséges fiatal bíró.
– Fontos tisztázni, hogy 2018-ban vonultam vissza, azóta nincs közöm a magyar játékvezetéshez, abszolút kívülállóként figyelem az eseményeket, ugyanakkor aggódva. Nem látom azt a bírót, akinek a közeljövőben megszólalhatna a Bajnokok Ligája himnusza. Az, hogy a 48 éves Bognár Tamás FIFA-kerettag, számomra azt mutatja, hogy a Játékvezetői Bizottság nem tudott kinevelni nála alkalmasabb, 32–33 éves játékvezetőt. Nicholas Walsh (ő vezette a Ferencváros–SC Braga Európa-liga nyolcaddöntőt – a szerk.) példája jól mutatja a különbséget: A 35 éves skót télen lett Elite-kerettag, és immár kilenc éve a FIFA keretének tagja, vagyis 26 évesen kapott lehetőséget, volt ideje befutni. Itthon nem látok olyan játékvezetőt, aki a képességei és az életkora alapján tűzközelbe kerülhetne.
– Először is át kellene venni az UEFA ajánlásait és szemléletét, mert Magyarországon bizonyos szabályokat másként alkalmaznak. Amíg itthon megveregetik a vállát annak, aki a videobíró segítségével hoz jó döntést, addig az UEFA felfogása ezzel ellentétes: ha valakinél VAR-beavatkozásra van szükség, az már hibát követett el, aminek következménye van. Magyarországon ugyanennek nincs következménye. Ebből adódik, hogy a magyar élvonalban fordulóról fordulóra vannak VAR-beavatkozások, ami ráadásul hamis biztonságérzetet teremt, mert a játékvezető azt hiszi, hogy minden rendben volt, és az értékelésnél sem jelent komoly problémát, igaz anyagi következménye van. Ami szintén fontos, hogy olyan embernek kellene kapcsolatot tartania a nemzetközi szövetséggel, akinek neve van a játékvezetésben, akit ismernek és elismernek nemzetközi szinten. Úgy látom, hogy jelenleg nem megfelelő a kapcsolatunk a nemzetközi szövetséggel, így pedig nem is fognak ránk odafigyelni. Évtizedes lemaradást érzek a sportdiplomácia területén. És még valami: járni kell az országot, el kell menni NB II-es és NB III-as mérkőzésekre, fiatalokat keresni. Annak idején Vágner László rendszeresen járt vidékre, ha kellett, akkor reggel tízkor ott volt Diósgyőrben egy U19-es meccsen, mert jelezték neki, hogy van ott egy tehetséges fiatal játékvezető. Ha pedig van valakiben potenciál, azt segíteni, mentorálni kell.
– Visszatérve a Leandro-nyilatkozatra: erős frusztráció érződött a szavai mögött…
– Ez egy létező, régóta jelen lévő frusztráció a magyar futballban, a játékvezetéssel szemben. Ott tartunk, hogy már a jó ítéleteket sem fogadják el a játékosok és az edzők. Ezért is lenne fontos, hogy legyen a legmagasabb szinten jegyzett magyar játékvezető, mert az a többi kollégát is ösztönözné. Ha egy bíró hét közben a Bajnokok Ligájában vezet, majd hétvégén a magyar bajnokságban fúj, a játékosok könnyebben elfogadják tőle még a rosszabb döntéseket is. Így könnyebben fogadnák el idehaza is a pályán az ítéleteket, és komoly motivációt jelentene a fiatalok számára, ha látnának magyar játékvezetőt a BL-ben.
– Az, hogy a saját felelőssége helyett másra mutogat. Amikor Puhl a BVSC-pályán 4000–500 néző előtt vezetett mérkőzést, akkor nem volt probléma a nézőszám. Máshonnan közelíteném meg a kérdést. Évek óta nem látom, hogy komoly, szakmabeli vezetők érkeznének az UEFA részéről. Márpedig csak így lehet felépíteni valakit: vezetőket, szakembereket kell meghívni, és egy szakmai nap keretében bemutatni azt a négy-öt fiatal játékvezetőt, akinek lehet nemzetközi jövője. Azért tartom ezt fontosnak, mert korábban Nagy Miklós, majd Vágner idejében rendszeresen érkeztek UEFA-vezetők Magyarországra, ismerték a hazai viszonyokat és a tehetségeket, olyan nemzetközi kapcsolatrendszer működött, amely párját ritkította. Ez a kapcsolatépítés ma is kulcsfontosságú lenne, de ilyen folyamatot, ilyen szándékot nem látok Hanacsekék részéről. Fontos itt megemlíteni, hogy jelenleg még egy, a Bajnokok Ligájában közreműködő magyar ellenőr sincs, néha kapnak Európa-ligába küldést.
– „Ott tartunk, hogy már a jó ítéleteket sem fogadják el a játékosok, edzők” – fogalmazott. A jó ítéletet nem kell kommentálni, a hibát vagy a feszültséget kiváltót érdemes lenne, mint a ZTE–Ferencváros mérkőzésen történt büntetőt.
– Mi történik, ha valaki kiállna, és azt mondaná: hibáztunk? Úgy vélem, három-négy fordulónként nyugodtan ki lehetne állni, és el lehetne magyarázni egy-egy vitatott ítéletet. Segítene a magyar bírók megítélésén, ha nyíltabb és őszintébb kommunikáció lenne. Volt olyan esetem aktív időszakomban, amikor azt mondtam a játékosnak, hogy igen, ebben a szituációban neki volt igaza. A játékos nem tudott mit kezdeni ezzel, elfogadta, és folytatódott a mérkőzés. Az, hogy Hanacsek Attila, az a bizottság elnökeként 2023 augusztusában, két hónappal az előző szezon végét követően elismerte, hogy hibázott a bíró, amikor a Puskás Akadémia–Budapest Honvéd találkozó hajrájában a kispestiek kárára elmaradt egy büntető, nem mutat előre. És akkor finoman fogalmaztam. Mert az ítélet Kispesten több száz millió forintos anyagi és jelentős erkölcsi kárt okozott.
– Van a hibának következménye? Az előző év elején Hanacsek arról beszélt, hogy nagyon szigorúan ellenőrzik a teljesítményeket, és ha valaki rossz érdemjegyet kap, hetekig nem mehet meccsre.
– Azt érdemes látni, hogy 2013-ban vezették be a profi játékvezetést, azóta a profi keretből szinte csak kihalni lehet. Teljesítmény alapján senkit nem raknak ki onnan. Jelen pillanatban vannak a profi keretben olyan játékvezetők, akik rendszeresen alacsony színvonalon dolgoznak, hétről hétre vannak VAR-beavatkozások a mérkőzéseikbe. Mégsem látok valódi következményt.
– A következmény kérdésének „válasza” az utánpótlásban is kereshető: 2012 óta szinte folyamatosan csökkent a játékvezetők száma egészen 2024-ig, amikor a 2023-as 2871-es létszámot 3105-re tudták növelni. Igaz, a Legyél te is játékvezető elnevezésű kampány hatására viszont 30 éve nem látott érdeklődést tapasztaltak.
– Rendben van, de egy olyan statisztikát szeretnék látni, hogy azok, akik három évvel ezelőtt levizsgáztak, abból hányan vannak még a pályán. Mert ez az igazán mérvadó. Azt ugyanis látni kell, hogy az anyagi dotáció és szakmai piramis nem megfelelő, sokan inkább megyei szinten vezetnek mérkőzéseket, mintsem választják az NB III-at. A harmadosztályban többet kell utazni, többnaposak a továbbképzések, és a bíró nem kap annyival többet, nincs annyival jobban megbecsülve, hogy ezt válassza a megyei mérkőzések helyett – ahol kevesebb az utazás és az anyagi juttatás sem sokkal rosszabb, sőt. És akkor tegyük hozzá, sokan a játékvezetést mellékállásban végzik, kétszer is meggondolja valaki, mire és mennyiért áldozza be szabadidejét. Arról nem is beszélve, hogy nehézkes a tervezhetőség, ugyanis előfordulhat, hogy hétfőn nem lehet tudni, hova és mikorra kell valakinek mennie, ez nonszensz. Vonzóvá kell tenni ezt a pályát, anyagi értelemben is. A másik oldala a létszám- és minőségnövelésnek a fluktuáció. Teljesítményalapú megközelítésre lenne szükség, mert akkor a fiatalok azt látják, hogy ha jól dolgoznak, jól vezetnek mérkőzéseket, van esélyük feljebb lépni a ranglétrán.
– Kicsit visszatérve a hazai élvonalhoz: a magyar bajnokságban a 2024–2025-ös szezonban mérkőzésenként 26,48 szabálytalanság volt, addig a belga Pro League-ben 21,83, míg a Bundesligában 21,3. Hol van itt a szemléletbeli különbség?
– Emlékszem, anno vezettem egy Salzburg–Juventus mérkőzést, ahol egy félidő alatt hat szabálytalanság volt, majd utána hétvégén a Pécs meccsén egy félidő alatt körülbelül 20. Azt látom, hogy a játékvezetők próbálnak nagyvonalúak lenni, de hiányzik a következetesség: ami az egyik oldalon szabálytalanság, az a másikon nem. Ha ez hiányzik, a mérkőzés rossz irányba megy el. Nemzetközi szinten jobban engedik a fizikai párharcokat, viszont sokkal szigorúbb a következetesség. Itthon ez a felfogás nincs meg. Ahhoz, hogy ez változzon, szakmai képzésre lenne szükség a VAR-képzés helyett. Azt mindenki tudja, mikor kell beavatkozni, de azt már nem, hogyan kell együtt gondolkodni a játékkal. Volt egy eset tavaly ősszel: a ZTE játékosa, Diego Borges azért kapott második sárgát, mert dühében elrúgta a játékban lévő labdát a pályára bedobott másik labdával. Ez a sárga lap a labdarúgással ellentétes gondolkodást mutat. Egy jó pedagógiai érzékkel rendelkező játékvezető ilyenkor megszakítja a játékot, megnyugtatja a játékost, és elmagyarázza a helyzetet. Ugyanez igaz arra, amikor a szabálytalanságot elszenvedő játékos dühöng, és végül őt fegyelmezik. Sokszor azt látom, hogy aki vezeti a játékot, nem érti a labdarúgás lélektanát.
– Adódik a kérdés: kit tart jó játékvezetőnek?
– Azt, aki el tudja fogadtatni magát. Ebben benne van az is, hogy hibázik, de azt úgy tudja kezelni, hogy azt elfogadják. És még egy fontos dolog, amit Palotai Károlytól tanultam: a legjobb fegyelmező eszköz a jó ítélet. Ha általában eltalálod a faultokat, az ítéleteket, akkor nem reklamálnak a játékosok. Mert ha jól értelmezi a bíró a játékot, és jó döntéseket hoz, azt a játékos is érzi és elfogadja.
Az interjúban elhangzó gondolatokkal kapcsolatban a bunteto.com weboldal szerkesztői megkeresték az MLSZ-t, kértük a szövetséget, hogy amennyiben szükségét érzik, reagáljanak a felvetésekre. A játékvezetői bizottságtól választ is kaptunk, ezt külön cikk formájában még ezen a héten, pénteken közöljük.
