Az ünnepi hétvége nyitómérkőzésén a Paks az Újpestet fogadta, a sípot pedig Derdák Marcell kapta.

Első félidő: Korán felállított, majd elveszített mércék

Második félidő: Következetlenség, VAR-bizarréria és az új szabály figyelmen kívül hagyása

Összegzés

Az újságírok Bognárt Tamás hozták ki a legjobbnak

Berke az egyetlen magyar játékvezető, akit az UEFA még rendszeresen foglalkoztat

Ebben a szezonban már két Európa Liga-mérkőzést vezetett, igaz, a másodikon súlyos hibát vétett, ezért kevésbé valószínű, hogy tavasszal újabb meccset kap. Itthon is többször kritizáltuk már az elmaradt lapok miatt – nézzük, hogyan teljesített ezen a rangadón.

Főbb események:

Összességében egy küzdelmes rangadót láthattunk, ugyanakkor a Groupama Arénában végig érezhető volt a feszültség a pályán és a lelátón. Nagy hiba nem volt, ugyanakkor az elmaradt sárga lapok miatt mindkét oldal kritizálta Berkét.

Bogár Gergő újra bizonyította: nem tud kézben tartani egy rangadót.

Bogár Gergő hatodik Újpest–Fradi derbijére készült – és pontosan tudta, mire számíthat!

A meccs feszültséggel teli volt, ami főként a meccs utolsó 10 percében csúcsosodott ki.

Kulcspillanatok:

10: FTC szöglet után mindenki mindenkit fogott – Bogár nem fújt, és talán ez volt a legjobb döntés.

12: Horváth Krisztofer kicsit elkésett, de megúszta lap nélkül.

15: Varga szabálytalankodott Piscitellivel szemben – jogos szabadrúgás.

17: Rasak kapott sárga lapot, mert miután elvesztette a labdát, ütközött Nagy Barnabással. Horváth inkább megérdemelte volna a lapot, mint Rasak…

27: Gartenmann látványosan buktatta a hazai csatárt, Bogár pedig azonnal a tizenegyespontra mutatott – de jött a csavar: leshelyzet előzte meg az esetet. Medeiros lövése után Grófról kipattant a labda, az érkező játékos viszont már lesről próbált helyzetbe kerülni. Így hiába történt szabálytalanság, az FTC jöhetett szabadrúgással. A VAR gyorsan és pontosan vizsgálta a szituációt, és mivel a les egyértelmű volt, nem volt szükség hosszú elemzésre. Szabályos eljárás, helyes döntés – így kell ezt csinálni!

40: Varga két kézzel lökte el Rasakot a tizenhatoson belül – mégis tizenegyest szeretett volna kapni. Bogár jól látta: nem járt érte semmi.

47: Levi elesett a tizenhatoson belül, de nem történt szabálytalanság. A VAR is ránézett, de helyesen nem avatkozott közbe.

69: Keita ügyesen indult, elpöckölte volna a labdát Piscitelli mellett, de a kapus jól zárta a szöget – nem volt büntető!

81-84: FTC csere után Újpest is váltott, majd jött még egy csere. Több fórumon felmerült, hogy az FTC szabálytalanul cserélt, de mivel mindez egy játékmegszakításon belül történt, nem sérült szabály.

85: Bogár tévesen ítélt szögletet az FTC javára – apró hiba, de bosszantó.

86: Abu Fani szabálytalankodott, majd elszabadultak az indulatok – jött a kakaskodás. Bogár próbált rendet tenni, de a sípolása inkább egy vízilabda-meccsre emlékeztetett, mint egy NB I-es rangadóra. A tumultus végén Abu Fani és Geiger sárgát kaptak, de ami igazán szemet szúrt: Ljujic indulatosan meglökte Bogárt, amit a videón is jól látni. A játékvezető láthatóan dühös lett, de végül csak sárgát adott – megúszta.

És ez sajnos nem volt meglepetés: Ljujic már korábban is többször messziről odafutva reklamált (pl. a 8. percben), amit Bogár rendre elnézett neki. Ez az eset is tökéletesen mutatja, mennyire hiányzik a tekintély a játékvezető részéről…

87: Joseph sárgája viszont teljesen egyértelmű volt.

90: Gróf nem pontosan onnan végezte el a szabadrúgást, ahonnan Bogár kérte – jött is a perlekedés. Mintha csak Kovács Imre ZTE–Puskás meccses stílusa köszönt volna vissza… felesleges feszültségkeltés.

94: Ötvös megrúgta Matkót – sárga lap, nem volt kérdés.

95: Az újpesti edző, Damir Krznar reklamált egy elmaradt szabálytalanság miatt – sárgát kapott.

96: Kiment a labda az alapvonalon túlra, és ekkor Gróf ellökött két kézzel egy labdaszedő gyereket. A játékvezető piros lapot mutatott fel a vendégek kapusának – jogosan. Újabb tömegjelenet…

Bogár Gergő újra bizonyította: nem tud kézben tartani egy rangadót.

Az utolsó 10 perc eseményei jól mutatják, hogy a meccs kicsúszott a kezéből – és sajnos ez nem egyedi eset. A Paks–Puskás találkozón is hasonló volt a helyzet, akkor is írtunk róla.

Bogárnak nincs meg az a karakteres fellépése, ami egy forró hangulatú derbihez kellene – mégis az egyik legtöbbet foglalkoztatott játékvezető. Egy átlagos szurkoló talán legyintene, hogy „nem volt nagy hiba”, de ez a meccs is rávilágít arra, mennyire gyenge most a bírói keret. Nem véletlen, hogy az UEFA sem számol vele.

Te hogy láttad Bogár teljesítményét? Te melyik bírót látnád újra a pályán? Kassai, Farkas, Iványi, Solymosi? Kommentben jöhetnek a vélemények!

Vad István vezeti a pénteki találkozót.

Vad II István rendkívül fiatalon, még a 25. születésnapja előtt, 2004. április 3-án mutatkozott be az NB I-ben egy Sopron–Videoton (5–0) mérkőzésen. 

Pályafutása évekig meredeken ívelt felfelé, 2007-ben FIFA-kerettag lett, és 2010 őszén, mindössze 31 évesen bemutatkozott a Bajnokok Ligájában egy Olympique Marseille–Zsolna csoportmeccsen. Vad ötödik magyar játékvezetőként kapott szerepet a sorozatban, korábban Puhl Sándor, Vágner László, Piller Sándor és Kassai Viktor vezethetett a BL-ben.

Vezetőbíróként felnőtt-tornára nem juthatott el, de ott volt két U20-as világbajnokságon (2011, 2015) és egy U19-es Európa-bajnokságon (2009) is. A Bajnokok Ligájában 2010 és 2015 között hat találkozót vezetett a főtáblán.

Pályafutását megtörte a 2012-es Európa-bajnokság, ahol alapvonali játékvezető volt Kassai Viktor csapatában, és az Ukrajna–Anglia csoportmérkőzésen nem érzékelte, hogy a labda áthaladt a gólvonalon. Igaz, mint kiderült, a támadás lesről indult...

Az utóbbi években többször is sérüléssel bajlódott, 2024 őszét szinte teljesen kihagyta, és az év végén elbúcsúzott a nemzetközi porondtól. 2024 áprilisában levezette a 300. élvonalbeli meccsét, és a pénteki Paks–Kecskemét összecsapáson fújja 306. alkalommal a sípot, ezzel Solymosi Péter, Kassai Viktor, Szabó Zsolt és Andó-Szabó Sándor mögött az örökranglista ötödik helyén áll a 46. születésnapjához közelítő játékvezető.

Édesapja, idősebb Vad István is FIFA-játékvezető volt, valamint a Ferencváros és a Csepel színeiben az élvonalban is futballozott. Húga, Vad Anita női FIFA-asszisztens, de 2024 őszén a férfi NB I-ben is bemutatkozott - írja az nso.hu

Kubatov Gábor kritizálni akart, de valójában óriási bókot adott a magyar játékvezetőknek

213 NB. I-es mérkőzéssel befejezte Farkas Ádám az aktív játékvezetést.

Farkas Ádám szombaton a Kisvárda - Ferencváros mérkőzésen búcsúzik az élvonaltól és a játékvezetéstől.

Ádám 2009 óta NB. I-es kerettag, míg 2015-től FIFA-keret tag a hármas kategóriában, 2017 nyarától a kettes kategóriában. A 2016-os franciaországi Labdarúgó-Európa-bajnokságon Kassai Viktor játékvezetői csapatában alapvonali játékvezetőként a Franciaország - Románia nyitómérkőzésen, majd az Olaszország - Svédország csoportmérkőzésen, végül a Németország - Olaszország negyeddöntőn működött közre.

Felesége Urbán Eszter, aki szintén játékvezető. Gyermekeik: Farkas Luca (2015), Farkas Lara (2019).

NB. I-es játékvezetőként:

NB. I-es összesítés:

Köszönjük Ádám!

Az nso.hu interjút közölt Solymosi Pétrrel, aki ellentmond az NB. I-es küldési rendszernek.

– A VAR-buszban ülni a játékvezetői karrier folytatása vagy valami egészen más?
– Mivel éppen a játékvezetői pályám vége felé közeledtem, jó lehetőségnek tűnt nekem is, hogy a labdarúgás közelében maradjak – mondta lapunknak Solymosi Péter, korábbi élvonalbeli játékvezető, rekorder, aki 331 mérkőzést vezetett az NB I-ben (323 meccsel Kassai Viktor, 321 találkozóval Szabó Zsolt követi). – Úgy gondolom, ezen a területen is tudok segíteni.

– Pontosan mi a feladat?
– A szisztéma nem régi, de egyre több benne a tapasztalatunk nekünk is. Szigorúak az előírások, gyakoriak a továbbképzések, az elemzések, és menet közben arra jöttem rá, nem játékvezetőként kell a monitorokat figyelnem! Arra kell koncentrálnom, hogy ha szükség van rá, hatékony támasza legyek a pályán közreműködő kollégának. A mérkőzést ő vezeti, nem szabad stresszelnem, feleslegesen terhelnem – a bírói munkát segítenem kell, nem felülbírálnom.

– Nem is fontos, hogy rutinos játékvezető volt?
– De, előny, mert talán gyorsabban tudok dönteni egy-egy szituációról: honnan kell nézni, merről érdemes lassítani, a szabályok melyik pontja ad választ az esetleges kérdésre. Ám nem bíróként, hanem asszisztensként kell értelmeznem a szerepem.

– Azért könnyebb így dönteni, mint a pályán futva, zihálva.
– Könnyebb, de nem sokkal. Más a helyzet, nem könnyebb vagy nehezebb. A nyomás nem lett kisebb, mert ha hét monitor képét nézve sem találod el a helyes ítéletet, akkor az nagyobb hiba, mint a gyepen téveszteni. Itt is gyorsan kell dönteni, minden rezdülésre figyelni, azonnal elemezni, lassítani és határozni: van-e egyértelmű cáfolat a pályán hozott ítéletre. Nem tagadom, volt olyan mérkőzés, amelyen annyira kellett figyelnem, hogy izzadságtól nedves tenyérrel jöttem ki a buszból, fáradtan, kimerülten – pedig egy métert sem futottam. Emiatt hasznos, hogy ha valaki a VAR-stáb tagja, másnap ne vezessen, mert mentálisan is el lehet fáradni.

– A ferencvárosiak az Újpest ellen kétezertízben elszenvedett hat-nullás vereség miatt nehezteltek önre, főképp az első félidőben Marek Heinznek felmutatott piros lap miatt. Az ötvenéves Solymosi Péter ma kihívná a monitorhoz akkori önmagát?
– Bizony, könnyen lehet, de a szabályok értelmezése is változott több mint egy évtized alatt. Akkor a szándékosság sokkal erősebb szempont volt, amiatt mutattam fel a piros lapot. Ma enyhítené a dolgot, hogy a ferencvárosi, bár nyújtott lábbal, sérülésokozás veszélyét vállalva ment ellenfele felé, nem találta el, és igen, emiatt visszanézve az esetet, előfordulhat, hogy csak sárga lappal figyelmeztetném a játékost.

Solymosi szerint ne vezessen az másnap, aki a VAR buszban ül!

Sokszor kritzálták, kritizáltuk a küldéseket szakmai szempontból, de lássuk be igaza van Solymosinak. Ő elmondta már többször, hogy nagyon sokat kivesz a videóbírókból és asszisztensekből a VAR busz, így nem biztos, hogy szerencsés, hogy másnap meccset vezetnek. A meccs után általában autóba ülnek a kollégák és még több száz kilómétert levezetnek a másnapi meccs miatt.

 Jó példa erre Berke Balázs, aki októberben pénteken Kecskeméten VAR volt, míg másnap a Vasas - Mol Fehérvár mérkőzést vezette. 

A sort lehetne folytatni Karakó Ferenccel is, aki egyik nap Mezőkövesden VAR, másnap meg Debrecenben játékvezető vagy Fradi pályán VAR, másnap meg Újpesten játékvezető.

Ezekből a példákból is látszik, hogy a szakmaiságtól messze van a hanacseki bizottság. Legalább a körön belüli Solymosira hallgathatnának, bár információk szerint Péter is kikerült a belső körből tavaly óta. 

Solymosit is félretették

Az újságírók közül hánynak tűnt fel az MLSZ JB. szemfényvesztése? Az a Solymosi volt a VAR bemutatón, aki tavaly szemptember óta nem ülhetett a VAR buszban. Megerősített információk szerint Hanacsek Attila megorrolt rá is, mert szakmailag mert vitatkozni....

Előtérben a háttéremberek – ezúttal a játékvezetők teljesítményét elemeztük a vasárnap véget ért katari világbajnokság kapcsán. Az általános színvonalról, a sokat vitatott VAR-rendszerről, Kovács István mellőzéséről és a döntőt vezető Szymon Marciniak szerepéről is szó esett. Két korábbi játékvezetővel, a 2010-es vb-n a spanyol–német elődöntőt vezető Kassai Viktorral, valamint az 1999 és 2011 között nemzetközi játékvezető, 321 NB I-es mérkőzésen dirigáló Szabó Zsolttal beszélgettünk.

– Milyenek voltak a katari világbajnokság általános tapasztalatai a játékvezetés tükrében?
Kassai Viktor: – A vébé hatvannégy mérkőzésére harminchat játékvezetőt és huszonnégy videóbírót jelölt a FIFA, ami azért érdemel említést, mert ekkora keret esetén – a partjelzőket még nem is számolva – szinte lehetetlen, hogy a játékvezetők mindegyike hasonló tudású legyen. Ahhoz, hogy nagyjából azonos értelmezés és gondolkodásmód szerint ítéljék meg a vitatott eseteket, rengeteg továbbképzés szükséges nemcsak a vb előtt, hanem folyamatosan a torna idején is. Ez óriási feladat volt a FIFA Pier­luigi Collina vezette játékvezetői bizottságának.

Szabó Zsolt: – Korábban is megfigyelhető volt, hogy három jól elkülöníthető iskola létezik. Vannak az európai játékvezetők, a dél-amerikaiak – és az összes többi... Senkit sem megbántva természetesen. Nem volt meglepetés, hogy az igazán éles mérkőzéseket az első két csoport képviselői között osztották el, a kieséses szakaszban már csak olyan játékvezetők kaptak szerepet, akiknek jelentős a tapasztaltuk, hozzászoktak a nagy tétre menő mérkőzések dirigálásához, a BL-ben vagy a brazil, argentin bajnokság csúcsrangadóin edződnek. Kivétel ez alól a bronzmérkőzés, amelyet a katari kolléga vezetett, de az nyilvánvalóan sportdiplomáciai döntés volt.

Kassai Viktor: – Ha valaki azt gondolta volna a vébé előtt, hogy a VAR-rendszer használatával megszűnnek a vitatott ítéletek, annak csalódnia kellett. A technológia bevezetése rengeteg hibás döntést kijavított, de továbbra is maradnak vitás esetek. Az egyértelmű szituációkban könnyű döntéseket hozni, de sok esetben a helyes ítélet a szabály értelmezésének függvénye, amiről sokszor a játékvezetők is különbözőképpen vélekednek. Ez olyan, mint amikor az egyik szurkolónak az argentin, a másiknak a spanyol együttes játéka tetszik, az edzők sem ugyanúgy olvassák a csapatok taktikáját, ugyanígy a játékvezetők között is előfordulhat véleménykülönbség. Volt olyan eset, amely szakmai berkeken belül is nagy port kavart: kezezés miatt megadott tizenegyes, látszólag egyértelmű esetnek tűnt, de sajnos a VAR-szobában ülők tévútra vitték az eredetileg jól ítélkező játékvezetőt. Akinek ez különösen fájdalmas lehetett, hiszen ezek után már nem is kapott több mérkőzést...

Szabó Zsolt: – Hibák mindig lesznek. Még viszonylag friss az eset, nem értettem, hogy a bronzmérkőzésen miért Marokkó reklamált hevesen, amikor olyan egyértelmű tizenegyest nem kaptak meg a horvátok, hogy magam képtelen voltam felfogni, miként nézhette el az esetet a játékvezető a VAR-szobában ülőkkel együtt. A videóbíró intézménye szerintem jó, de a belé vetett hit meginog, amikor ilyen érthetetlen döntések születnek.

Kassai Viktor: – Aki szakértő szemmel figyelte a játékvezetők foglalkoztatottságát, észrevehette, kik azok, akikben nagyon bízott a FIFA. Egyes játékvezetők egy vagy két mérkőzésre kaptak csak megbízatást a csoportkörben, de a kieséses szakaszban szinte csak a legtöbb rutinnal felvértezettek kaptak szerepet. Láthattuk, hogy például az olasz Daniele Orsato kivétel nélkül kiemelt rangadót kapott: a nyitó meccset követően az Argentína-Mexikó csoportmérkőzést, majd az elődöntő egyik meccsét. Tapasztalatból mondhatom, egy világbajnokságon minden meccs „élet-halál” kérdése a játékvezetőknek is: ha jól vezetsz, van esélyed következő feladatra, ha hibázol, nincs. Így azok a játékvezetők kapnak lehetőséget a legfontosabb mérkőzéseken, akik a tornán a leginkább meg­győző teljesítményt nyújtották.

– Ez határozza meg, ki vezeti a döntőt?
Kassai Viktor: – Alapvetően igen, de ott van például a francia Clément Turpin esete, aki három sikeres mérkőzést követően kényszerült hazautazni, mert a francia válogatott bekerült az elődöntőbe – így a FIFA íratlan szabályai szerint már csak otthonról figyelhette az elődöntőt és az érmekért zajló csatákat.

Szabó Zsolt: – Ugyanez igaz Fernando Rapallinire, az argentin játékvezetőre – a torna közben senki sem tudja, mely csapatok jutnak a döntőbe. Az ő esélyeit az is csökkentette, hogy legutóbb, kétezertizennyolcban éppen argentin játékvezetőre bízták a döntőt, és szinte kizárható, hogy kétszer egymás után ugyanabból az országból érkező bíró kapja a döntőt.

– Mérkőzést szinte mindenki kapott – a kevés kivételek egyike a nagykárolyi Kovács István.
Kassai Viktor: – Katarba mind a harminchat játékvezető úgy érkezett, hogy esélye van sípba fújni, de erre heten egyáltalán nem kaptak lehetőséget. Az elmúlt vébékhez hasonlóan a FIFA most sem közölte előre, kik lesznek a tartalékok, akik bár közelről nézhették a meccseket, kissé csalódottan térhettek haza. Amikor István először kapott a tornán tartalék-játékvezetői feladatot, még bíztam benne, hogy vezethet is mérkőzést, de az idő múlásával világossá vált, nem így lesz. Együttérzek vele, de a feladat adva van: a következő három és fél évben meg kell győznie a FIFA játékvezetői bizottságát, hogy fontosabb szerepet kapjon kétezerhuszonhatban.

Szabó Zsolt: – Meglepett ez a történet. Jól vezetett a BL-ben, rábízták az először megrendezett Európa-konferencia­liga döntőjét. Alig emlékszem hasonlóra, hogy valaki ott van a tornán, de nem vezet meccset, talán csak a svéd Martin Hansson esete ugrik be. Ő vezette a francia–ír pótselejtezőt, amelyen nyilvánvaló kezezést követően született gól döntötte el, hogy a franciák mehetnek a kétezertízes tornára, az írek pedig nem, így érthető volt, hogy bár a vébére elutazott, mérkőzést nem bíztak rá.

– A legtöbb témát a játékvezetéssel kapcsolatban még mindig a VAR szolgáltatja. Jól vizsgázott a rendszer ezen a világbajnokságon? Hogyan lehetne még jobbá, hasznosabbá tenni?
Szabó Zsolt: – Van egy kis szívfájdalmam, noha az elsők között kardoskodtam a VAR mellett. Amikor azt méricskélték, hány milliméteren múlt, hogy nem volt kint a labda, midőn Japán gólt szerzett Spanyolország ellen, úgy éreztem: az informatikusok, a matematikusok egyet előre-, a labdarúgó-játékvezetők egyet hátraléptek a futball rendszerében. Jól emlékszünk a fotókra, mémekre, amelyek azokban a napokban bejárták az internetet, és bár a számítógép döntését elfogadom, nekem ez az egész kicsit életidegen a labdarúgástól. Talán régimódi vagyok, de amikor a játékvezető csak a saját szemére hagyatkozhatott, százból százszor kirúgást ítélt volna abban a helyzetben, és lehet, hogy a számítógép szerint tévedek, tudom, hogy chip van a labdában, és elfogadom a döntést – mégis számomra kicsit szívfájdító ez az egész. Mert nekem a játékvezetés nem csupán abból áll, hogy pontosan tudom a szabályokat, és azokat a megfelelő pillanatban helyesen alkalmazom is, hanem ahogyan mi magunk között mondani szoktuk, menedzseljük a mérkőzést – érzék kell ahhoz, hogy az adott pillanatban eltaláld, mire van szükség, hogy a mérkőzés rendben, nyugalomban mehessen tovább. Minél többet használjuk a számítógépet, annál inkább kihalnak az igazi egyéniségek. Erről egészen konkrét, közeli példát mondhatok. Puhl Sándor talán nem tudta fejből mondani a szabálykönyvet, de úgy vezette a mérkőzést, úgy irányította az eseményeket, hogy a vitatható döntést is elfogadta tőle mindenki. És ez a titok, ehhez nem kellett neki számítógép. Nekem az a fontos, hogy ne a gépek vezessék a mérkőzést, hanem egy ember, aki érti és érzi, mire van szükség, hogy a játék, a játékos legyen főszerepben.

Kassai Viktor: – A világ legelismertebb szaktekintélyei éveken át tesztelték, mikor és hogyan használják a VAR-rendszert. Hogy ne túl sokszor szakítsa félbe a játékot, de amikor igazán fontos, lépjen közbe – ehhez ki kellett dolgozni egy alapszabályrendszert. Hiba még így is lesz, és mindig a játékvezetői tévedés lesz másnap a címlapokon, a helyes döntés mindenkinek természetes. A technika segítségével egyetlen lesről született gólt sem adtak meg a hatvannégy mérkőzésen, sőt, az úgynevezett félautomata rendszerrel jelentősen felgyorsult egy-egy vitatott leshelyzet eldöntése. A VAR használatával a kapitális bírói hibák lehetősége szinte kizárható. Diego Maradona ezerkilencszáznyolcvanhatban kézzel ütötte a kapuba a labdát, ma elképzelhetetlen, hogy hasonló esetben gólt ítéljenek. A döntőben az argentinok harmadik góljánál a labda talán annyival volt a gólvonal mögött, mint kétezertízben, amikor az angol Frank Lampard lövése után a labda lepattant a lécről, de akkor a technika még nem segíthetett a játékvezetőnek. Ma már igen. Ha esetleg a játékvezető nem látta volna tisztán, mi történt, a gólvonal-technológia közreműködésével megadta volna azt a gólt. Ezen a világbajnokságon sokszor kritizálták a VAR-rendszert, de az mindenképpen a javára írható, hogy legalább húsz-huszonöt súlyos hiba kijavítása volt lehetséges a VAR-szobából, amely igazságosabbá tette a mérkőzések kimenetélét.

– Mennyire volt meglepő, hogy Szymon Marciniak vezette az Argentína–Franciaország világbajnoki döntőt?
Szabó Zsolt: – Az európai színtéren jól ismert játékvezető, ráadásul a magyar–lengyel barátság miatt nagyon szurkoltam neki. Külön öröm az a sporttörténeti pillanat, hogy egyik asszisztense, Tomasz Listkiewicz döntőn lengethetett ugyanúgy, mint az édesapja, Michal Listkiewicz ezerkilencszázkilencvenben. Misit jól ismerjük, hiszen Budapesten tanult, jól beszél magyarul, Nagy Miklós korábbi jb-elnök mutatott be neki több mint húsz éve, régi barátság fűz hozzá. És az is eszembe jut, hogy milyen fontos a sportdiplomácia a játékvezetés területén, Michal Listkiewicz tapasztalatára számít a lengyel futballszövetség és az UEFA is – megfelelő háttér nélkül senki sem juthat ilyen messzire. Nyilván nem volt hátrány, hogy Michal korábban volt az UEFA- és a FIFA-jb tagja is.

– Ide kapcsolódik, hogy egymás után ez volt a harmadik világbajnokság, amelyen labdarúgásunkat nem képviselte magyar játékvezető.
Kassai Viktor: – Én már egy ideje nem a magyar futballban dolgozom, így ehhez nem tudok hozzászólni...

Szabó Zsolt: – A lengyel példa a legjobb! Az MLSZ jb az elmúlt tíz évben nem készült fel arra, hogy mi történik, ha Kassai Viktor egyszer abbahagyja a játékvezetést. A vébére a BL-ben szereplő legjobbak mehetnek, nekünk ma nincs ilyen játékvezetőnk. Amikor Puhl Sándor döntőt vezetett, Szepesi György a FIFA végrehajtó bizottságának, Palotai Károly a FIFA-jb-nek volt a tagja. Amikor Kassai Viktor elődöntőt vezetett, Vágner László kiváló kapcsolatot ápolt a FIFA-jb, az UEFA-jb tagjaival. Ma Csányi Sándor MLSZ-elnök a FIFA, az UEFA végrehajtó bizottságának tagja, de a magyar játékvezetés érdekeit senki sem képviseli a nemzetközi szövetség illetékeseinél. Egyedül Kassai Viktornak van esélye arra, hogy a legmagasabb szinten képviselje a magyar játékvezetést, de neki most az a feladata, hogy a bolgár játékvezetőket menedzselje. Szymon Mar­ciniak mutatta meg nekünk: a lengyelek kihasználják, hogy vannak tapasztalt, nemzetközileg elismert szakembereik.

 VITÁS ESETEK A KATARI VILÁGBAJNOKSÁGON

Számos esetben (gólnál, szabálytalanságnál) fel lehetett tenni a kérdést: jól döntött-e a játékvezető? A katari világbajnokság vitás esetei közül ötöt emeltünk ki.

Ecuador–Katar: Enner Valencia meg nem adott gólja A nyitó meccs harmadik percét követő huzavona után érvénytelenítették az ecuadori Enner Valencia elsőre szabályosnak tetsző gólját a házigazda Katar ellen. Több sem kellett, a közösségi médiában csalást kiáltottak, és mindenkiben felrémlett a 2002-es vb, amelyen túlzottan is segítették a társházigazda Dél-Koreát a játékvezetők. A nézők a tévében és a helyszínen sem láthatták a perdöntő felvételt, az animációs képek azonban minden kétséget kizáróan megmutatták, hogy les volt. A VAR-szobában jó döntést hozott társaival a lengyel Tomasz Listkiewicz, akit aztán a döntő partjelzőjeként láttunk viszont.

Japán–Spanyolország: Tanaka Ao gólja Miután 48 percig nem sok köze volt Japánnak a Spanyolország elleni utolsó csoportmeccs­hez, mindenkit sokkoltak a távol-keletiek, hogy két perc alatt fordítottak. A második gól, Tanaka Aóé azonban óriási vitát váltott ki, mert szabad szemmel úgy látszott, a gólt előkészítő Mitoma Kaoru az alapvonalon túlról kanalazta vissza a labdát. Hosszas számítógépes ellenőrzés következett, a VAR-szoba végül arra jutott, hogy nem volt kinn a labda. De erről csak órákkal a meccs után tett ki bizonyító erejű – bár sokak szerint manipulált – fotót a FIFA.

Uruguay–Ghána: Edinson Cavani fellökése Különös szemlélettel vezette az utolsó csoportkörben az Uruguay–Ghána meccset a német Daniel Siebert, aki az első félidőben nevetséges tizenegyest adott Ghánának, majd a másodikban kétszer sem ítélt a dél-amerikaiaknak. A második volt fájóbb, mert a 2–0-ra vezető uruguayiaknak még egy gól kellett volna a továbbjutáshoz, és amikor a 93. percben a tizenhatoson belül Alidu Seidu fellökte Edinson Cavanit, a játékvezető visszanézni sem volt hajlandó az egyértelmű tizenegyesnek tetsző esetet. Nem csoda, hogy a csatár a lefújás után dühében feldöntötte a VAR-monitort.

Argentína–Horvátország: 11-es Julián Álvarez javára Nem vitás, hogy új mederbe terelte a mérkőzést, és vélhetően alapvetően befolyásolta az elődöntőt, amikor a 34. percben, gól nélküli állásnál Argentína büntetőhöz jutott, amelyet Lionel Messi értékesített is. Enzo Fernández jó indításával lépett ki Julián Álvarez, aki a tizenhatoson belülre érve ütközött a kapus Dominik Livakoviccsal. Kicsit olyan volt a helyzet, mint a Formula–1-ben, amikor egymást löki ki két versenyző, és mindenki azon vitázik, ki volt a hibás. Talán ezt is minősíthették volna „versenybalesetnek”, és mehetett volna tovább a játék.

Argentína–Franciaország: Lionel Messi gólja a hosszabbításban A lefújás után a többség elégedetten nyilatkozott Szymon Marciniak lengyel játékvezetőről, utóbb azonban kiderült egy s más. A német sport.de közölt egy képet, amely szerint szabálytalan volt Lionel Messi hosszabbításban szerzett gólja, mert mielőtt betalált, két argentin csere belépett a pályára, mivel azt hitték, hogy már Lautaro Martínez lövése után gól születik, de Messi csak a kipattanót értékesítette. A szabálykönyv szerint érvényteleníteni kell ilyenkor a gólt – ha a játékvezető észreveszi az esetet. Azt is utóbb szúrták ki, hogy a harmadik francia gól előtt Dayot Upamecano kézzel ütötte a labdát Kylian Mbappé elé, akinek a lövésénél szintén kézzel ért a labdába Nicolás Otamendi – azt már észrevette Marciniak, és büntetőt ítélt. Otamendit egyébként a 79. percben ki kellett volna állítani, amikor Randal Kolo Muani karját visszahúzta, majd hátulról fellökte.

A német védő, Antonio Rüdiger spanyolok elleni visszavont gólja szemléltette legjobban azt, hogy a játékosok megtanultak együtt élni a VAR-ral – állítja Kassai Viktor, az eddigi utolsó, világbajnokságot megjárt magyar játékvezető. A 2008-as pekingi olimpia és a 2011-es Bajnokok Ligája döntőjén bíráskodó, jelenleg a Bolgár Labdarúgó Szövetség alkalmazásában álló Kassai nem tart attól, hogy botrányos játékvezetői döntésekről is szólhat a vb egyenes kieséses szakasza.

– Az idei világbajnokságon működő játékvezetőknek nehezebb a dolguk, mint korábban? 
– Ahogy a futball, úgy a játékvezetés is változik. Nehéz összehasonlítani különböző korok játékvezetését, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években még szinte visszajátszások sem voltak a világbajnokságokon, most pedig már több mint harminc kamera rögzíti az eseményeket. Ennek következtében a bírói hibák könnyebben tetten érhetőek, mert a szuperlassításokban tisztán látszik egy-egy kezezés, szabálytalanság vagy egy néhány centis leshelyzet. Ami viszont sosem változik, az az, hogy a hiba mindig a játékvezető felelőssége.

– Igen, de a játékvezetőt a videóbíró-technológia segíti a hibák kiküszöbölésében.
– Ezzel teljes mértékben egyetértek. A játéktéren a rend fenntartása és a szabályok betartatása továbbra sem egyszerű, mert huszonkét embert kordában tartani több tízezer néző előtt embert próbáló feladat. 

Ahogyan a mérkőzések minden jelenete látható a televíziós közvetítésben, úgy ezek a képek a játékvezető segítségére is vannak, megadja neki az esélyt, hogy felülbírálhassa a korábban hozott döntését. A videóbíró segítségével nagyban csökkenthető a hibák száma, de azokat soha nem lehet a nullára csökkenteni, mert a futballban több olyan helyzet is adódik, aminek a megítélése nem fekete-fehér, hanem a szürke tartományba tartozik. És a döntéseket továbbra is emberek hozzák meg a technológia segítségével.

– Látott komoly játékvezetői tévedést a vb-n?
– Eddig több mint ötven meccset játszottak, természetes, hogy játékvezetői és VAR-hibák is előfordultak. Láthatjuk, hogy hiába dolgoznak négyen is a VAR-szobában, ha ők rosszul elemeznek egy nem egyértelmű szituációt, akkor a végső döntés hibás lesz. Vegyük tudomásul: voltak, vannak és lesznek is téves döntések a játékvezetésben. Az már szakmai kérdés, hogy vannak megmagyarázhatatlan hibák és olyanok, amelyeket emberi szemmel szinte lehetetlen észrevenni. 

Emlékezzünk csak a 2010-es vb-re: az angol–német meccsen 2-1-es német vezetésnél Frank Lampard lövése a kapufáról centiméterekkel a gólvonal mögé pattant, de ezt sem az uruguayi játékvezetőnek, sem az asszisztensnek sem volt esélye megítélni, mégsem vezethettek több meccset a vb-n.

– Katarban Griezmann utolsó pillanatban elvett gólja Tunézia ellen és Japán Spanyolországnak rúgott találata borzolta a kedélyeket. Más nagyon nem. Elképzelhető a későbbiekben botrányos játékvezetői ítélet?
– Én az első „VAR-os vb-ről”, 2018-ból sem emlékszem súlyos tévedésre. Elfelejthetjük az olyan óriási visszhangot kiváltó eseteket, mint az 1966-os Hurst-lövést a németek elleni döntőn vagy Maradona kezezését az angolok ellen. Ilyen már egyetlen világbajnokságon sem fordulhat elő a jövőben.

A japánok gólja bizonyítja, hogy a technológia segítségével szinte minden mérhető, elkerülendő a 2002-es Dél-Korea–Spanyolország meccsen történteket. 

LLáthatjuk, hogy jó néhány lesgól született volna ezen a világbajnokságon a VAR-rendszer használata nélkül. Szemléletes példa volt Antonio Rüdiger gólja a spanyolok ellen, amelyet a VAR érvénytelenített: rövid várakozás után a játékosok elfogadták a videóbíró beavatkozását, szó nélkül visszafutottak, és különösebb feszültség nélkül folytatódott a meccs. Néhány év alatt a játékosok kezdenek megbarátkozni azzal, hogy a VAR-ral más lett a labdarúgás.
– Más lett például a hosszabbítások miatt is. A tízperces hosszabbítás lesz az új trend a futballban? Ez volt a FIFA instrukciója?
– A FIFA arra a megállapításra jutott, hogy mindent meg kell tenni a tiszta játékidő növelése érdekében. A legkomolyabb szintű mérkőzéseken is hatvan perc alatt van a tiszta játékidő, és ez nehéz kérdéseket vetett fel.

Az idei vébé remek lehetőséget kínált a cselekvésre a FIFA-nak: egyértelmű instrukciókat kaptak a bírók, hogy minden lényeges időkiesést számítsanak be a félidők végén. Többek között azért is érdemes nézni a nagy tornákat, mert ezeken leszűrhető, hogy merre tart a játékvezetés, mik a legújabb trendek. Jelenleg úgy néz ki, hogy a FIFA a tiszta játékidő növelését szeretné elérni. Más kérdés, hogy a kontinentális konföderációk és a nemzeti szövetségek alkalmazzák-e ezt az irányelvet, vagy maradnak az eddigi úton. Ezt még nem tudjuk, de a FIFA szándékai világosak.

A FIFA azonban csak ajánlásokat, javaslatokat tehet, mert a mozgástere csak a saját maga által szervezett tornákra terjed ki. Természetesen ha módosulna a labdarúgás szabálykönyve, akkor a tagországokra nézve kötelező érvényű lenne a tiszta játékidő növelése.

– És mikor látunk magyar játékvezetőt, aki 110 percig vezet egy vb-meccset?
– Erre nem én vagyok illetékes választ adni, mert nem dolgozom a magyar játékvezetésben. De senki se gondolja azt, hogy olyan könnyű bíróként a vébére való kijutás: a léc hihetetlenül magasan van, Európából mindössze tizenegy játékvezető jutott ki Katarba.

A bolgár játékvezetők szakmai vezetőjeként nagy büszkeség volt számunkra, hogy a harminchat éves Georgi Kabakov az utolsó keretszűkítésig tagja volt a vb-re készülő húszfős európai keretnek, de ő végül a szűkített névsorban nem kapott helyet. Tisztában kell lenni azzal, hogy nem elég, ha egy játékvezető az Európa-ligában vagy a Konferencia-ligában vezet egy-egy meccset. A vébékre a Bajnokok Ligája kieséses szakaszában tartósan jó teljesítményre képes bírók utazhatnak.

Erős Gábor korábbi labdarúgó-játékvezető volt a Sportrádió Hazafutás című műsorának vendége.

Kassai Viktor segítőjeként a dél-afrikai világbajnokságot is megjáró szakember sarkos véleményt fogalmazott meg a modern labdarúgás meghatározó elemévé váló VAR-rendszerről.

„Nem vagyok VAR-párti. Megértem, hogy kell a technika, megértem, hogy a világ ebbe az irányba megy el, de kiesnek az egyéniségek. Ha egy játékvezető az első félidőben hoz egy döntést, amelyről a VAR segítségével kiderül, hogy nem jó, onnantól kezdve úgy megy ki a második félidőre, hogy ezen a mérkőzésen az értékelése mínuszban lesz, tehát pluszteherrel kell megbirkóznia” – vélekedett Erős Gábor.

A korábbi partjelző szerint az a tény, hogy nem minden bajnokságban van videobíró, egyenlőtlen körülményeket eredményez napjaink labdarúgásában.

„Az NB I-ben van VAR. Az utolsó fordulóban egy kiesési mérkőzésen van egy játékvezetői döntés, a VAR korrigál, benn marad az adott csapat. Az NB II-ben a feljutásról döntő meccsen nincs VAR, és ott mondjuk egy tévedés miatt nem jut fel egy csapat. A futball nekem attól volt szép, hogy ugyanazok a szabályok érvényesültek egy falusi meccsen és a világbajnoki döntőben is” – fogalmazott az egykori játékvezető.

Csaknem húszéves karriert zárt le a napokban Solymosi Péter, aki lapunk osztályzatai alapján őszi rangelső lett és 331 élvonalbeli bajnokijával csúcstartónak számít.

Stílusosan fejezte be játékvezetői pályafutását Solymosi Péter, a Nemzeti Sport tudósítóinak osztályzatai alapján ugyanis a 49 esztendős játékvezető nyújtotta a legjobb teljesítményt az őszi szezonban. Rutinjához kétség sem fér, elvégre utolsó bajnokija, a december 18-án rendezett MTK Budapest–Paksi FC mérkőzés (1–4) volt a 331. élvonalbeli összecsapása, amellyel a legtöbbet foglalkoztatott játékvezető, mivel a már korábban visszavonult Kassai Viktor 323, míg Szabó Zsolt 321 mérkőzéssel fejezte be pályáját. Érdekesség, hogy élvonalbeli működésének kezdete szintén a kék-fehérekhez kapcsolódik, mivel 2002 áprilisában egy MTK–Sopron (1–0) bajnokin bíráskodott először.

Korából adódóan vagy sem, az ősszel csupán hét NB I-es mérkőzésen vezette a játékvezetői csapatot, míg a rangsorra felkerült kollégái közül öten is inkább tíz, tizenegy vagy tizenkét bajnokin működhettek. Legrosszabb osztályzata az ősszel a 7-es volt (lapunk a mezőnyjátékosokhoz hasonlóan 1-től 10-ig osztályozza az NB I-es és NB II-es bírók produkcióját, de amíg a futballistáknál az 5-ös 6-os osztályzat közepesnek számít, addig a játékvezetőknél ez a kalkulus gyenge, s több hibát jelez), amelyet még a hetedik fordulóban kapott a Mol Fehérvár–Puskás Akadémia bajnokin (0–0), amelyen túlságosan is a nyáron bevezetett VAR-technológia jelzésére hagyatkozott. A holland Yoëll van Nieff közvetlenül a játékvezető közelében szabálytalankodott Nikolics Nemanjával szemben, de a játék nem állt meg, ám néhány perccel később, a visszajátszás alkalmával látni lehetett, hogy a légiós akár el is törhette volna ellenfele bokáját. Nevezhetjük ezt Solymosi Péter legrosszabb őszi mérkőzésének, a további hat összecsapásán ugyanis kizárólag jobb osztályzatot kapott tudósítóinktól.

Egyaránt 8-ast érdemelt a Ferencváros–MTK Budapest (0–0), a Kisvárda Master Good–Mol Fehérvár (2–1) és a már említett MTK Budapest–Paks (1–4) összecsapásokon. Talán szintén az idősödő játékvezetők ismérve, hogy próbálják kevesebb sárga lappal levezetni a mérkőzéseket, s inkább verbálisan meggyőzni a játékosokat a sportszerűbb futballra. E három bajnokin is inkább a megérdemeltnél kevesebb sárga lap kiosztása róható fel a bírónak.

Ugyanakkor ha muszáj volt, nem habozott a kiállításoknál. Így tett a hatodik fordulóban az Újpest–ZTE FC (2–2) mérkőzés 68. percében, amikor a hazaiak labdarúgója, Branko Pauljevics kitette a karját az érkező Gergényi Bence arca elé. Solymosi Péter ütésnek minősítette az esetet, s az MLSZ fegyelmi bizottsága hárommérkőzéses eltiltással büntette a szerb légióst. Az Újpest fellebbezett a határozat ellen, hiszen már a piros lappal sem értett egyet, de a fellebbviteli bizottság helyben hagyta a fegyelmi bizottság döntését, s összességében kijelenthető, Solymosi Péter jól döntött. Az újpestiek morgolódtak ugyan, de néhány héttel később, a Mezőkövesd–Újpest mérkőzés (2–2) hosszabbításában egy szót sem szólhattak a játékvezető döntésére. Tudósítóink között is vita alakult ki, jogosan adott-e tizenegyest a vendégeknek, ám a bíró az eset közelében helyezkedett, elfogadtuk döntését, az újpesti Junior Tallo azonban nem élt a lehetőséggel, büntetőjét Tordai Árpád kivédte. Könnyebb feladat volt számára a Puskás Akadémia–ZTE FC (1–1) mérkőzés, amelyen szinte hiba nélkül bíráskodott, s az előző két összecsapáshoz hasonlóan 9-es osztályzatot kapott.

Solymosi Péter tehát befejezte aktív pályafutását, de a labdarúgástól nem szakad el, a jövőben a VAR-szobából segíti a játékvezetők munkáját. Tapasztalata sokat segíthet az utódoknak, elvégre az MLSZ által alapított Hertzka Pál-díjat, vagyis az Év Játékvezetője címet háromszor (2006, 2007, 2015) is megkapta, a 2016–2017-es idényt követően a Rangadó Díjátadó Gálán is az év legjobb játékvezetőjének választották, míg mostani elismerése mellett a Nemzeti Sport osztályzatai alapján a 2019–2020-as idényben is ő volt a legjobb.

Solymosi Péter mellett Iványi Zoltán is az őszi szezont követően fejezte be karrierjét, igaz ebben a fél évben csupán az utolsó fordulóban rendezett Ferencváros–Bp. Honvéd (1–0) összecsapáson dirigált. 2006 júliusa és 2021 decembere között 260 élvonalbeli mérkőzésen működött közre, de évekkel korábban a futsalban is elismerést vívott ki teljesítményével. Az Év futsal játékvezetőjének választották 2007-ben, holott előtte kilenc éven keresztül Török Károlyt illette e cím, míg labdarúgásban 2010-ben és 2018-ban részesült hasonló elismerésben.