Lehet tippelni, de Zimmermann Márió lesz a következő..

Hanacsek Attila által vezetett MLSZ JB. próbálkozik már egy ideje újabb élvonalbeli játékvezetőkkel.

Tavasszal Molnár Attila, nemrég Hanyecz Bence mutatkozott be az élvonalban.

"Hétvégén újabb játékvezető debütálhat, akinek az NB. II-es mérkőzésekkel is sokszor volt gondja - nyilatkozta weboldalunknak az egyik országsos ellenőr - Márió nevű kollégá már korábban is elbukott. Emlékezzünk vissza Görög Márióra, aki 1 mérkőzésig jutott el. Ő már az országos keretben sincs."

Profi lett pár hete Zierkelbach Péter, aki 31 mérkőzés után jutott el eddig 5 év alatt. Láttuk, hogy sokszor pihent egy mérkőzés után, idén sem lett máshogy. Attól még, hogy valaki profi kerettag nem tanul meg vezetni.

Kiváncsian várjuk Zimmermann Márió debütálását, de vélhetően ő sem fog élvonalbeli rekordot dönteni a mérkőzéseivel.

Zimmermann küldéséből is látszik, hogy ő inkább a VAR buszban ült és keveset vezetett....

Várjuk a hétvégén! Igazunk lesz megint?

Teljes fordulót rendeztek az NB-s osztályokban.

A lejátszott 46 mérkőzésen a játékvezetők 236 sárga lapot és 6 piroslapot osztottak ki játékosonak, míg 11 sárga lapot és 4 piroslapot a kispadon helyetfoglalt edzőknek, technikai stábnak.

A játékvezető által kioszott lapok (játékosok+kispad):

Bognár Tamás vezeti a szomszéd várak találkozóját

A zalai fiatalember újra élvonalbeli mérkőzést vezet

Dr. Csonka Bence vezeti a Paksi FC - ZTE találkozót.

Karakó Ferenc vezeti a Ferencváros hazai mérkőzését a Puskás Akadémia ellen.

Bogár Gergő a DVTK - Kazincbarcika találkozót.

Rúsz Márton vezeti a pénteki élvonalbeli mérkőzést.

Pontosan negyven éve a futballt befejezte, a bíráskodást elkezdte

Pontosan negyven éve, a szezonnyitó Mór-Magyaralmás mérkőzésen, a 12. percben szenvedett súlyos sérülést Arany Tamás, a hazaiak tizenéves, tehetségesnek tartott középpályása. A vendégek egyik futballistájával találkozott, az üközésnél Arany húzta a rövidebbet.

Valami véget ér, valami elkezdődik. Az élet nagy igazsága hatványozottan vonatkozik a móri játékvezetőre, Arany Tamásra. Az 59 esztendős sípmester szülővárosában kezdett futballozni, 17 évesen mutatkozott be a felnőtt együttesben, az első két évben epizódszerepek jutottak neki a középpályán, később a védelemben. Az 1985-86-os idényben telt ház, 600 néző várta a megyei első vonalba frissen felkerült Magyaralmás elleni idénynyitót. Nyárias volt az idő, kánikula, tűzött az augusztusi nap, a 12. percben azonban a tinédzser hátvéd számára megjelentek a viharfelhők. 

-A látogatók balhátvédjével, Kaiser Istvánnal találkoztam a félpálya környékén, összecsaptunk, én húztam a rövidebbet. Pista kemény játékos hírében állt, az is volt. Én jobbhátvédet játszottam, ő a baloldalon szerepelt, pechemre összefutottam vele félúton, harcoltunk a labdáért. Fiatalként bizonyítanom kellett, nem akartam, hogy leszúrjanak az idősebb játékostársaim, mondván nem teszem oda magam, szerettem volna megszilárdítani a helyem a kezdőcsapatban. Már a meccs elején hosszan szöktettem magam, belementem egy csínes helyzetbe, de abból még nem lett gond, pár perccel később azonban már igen. Nem jött jókor ez a sérülés, azt mondják, nem voltam ügyetlen, jó helyen volt nálam a labda. Döntően középpályást játszottam, szerettem szervezni a játékot, előkészíteni a támadásokat, jól rúgtam jobbal és ballal is, szabadrúgásokból többször betaláltam. Az már nem derült ki, hogy mennyire vihettem volna játékosként, a megyei első osztálynál talán többre. Amikor kezdtem, én is NB I-es labdarúgó akartam lenni, ma már tudjuk, nem sikerült. Imádtam a focit, jártunk a kettős rangadókra, a válogatott meccsekre a Népstadionba, szerettem azt a hangulatot, gyerekként én is elképzeltem, hogy majd én is pályára lépek itt, ebben a varázslatos légkörben. A mentőautóban döbbentem rá, ez egyáltalán nem biztos, hogy meg is valósul, mert darabokban van a sípcsontom. A nézők közül többen mondták, rosszul lettek a látottaktól, valamint a hangtól, ugyanis jól hallották a reccsenést. 

Kaiser Pistire nem haragudott, balszerencsés ütközés volt, ellenfele másnap meglátogatta a kórházban, az elmúlt négy évtized alatt többször találkoztak, mindig kedélyesen elbeszélgettek. 
-Előttem van minden, Ujvári Sándor volt a Móri SE elnöke, egyben a helyi kórház gazdasági igazgatója, korábbi atléta. Ő szaladt át sprintben a mentőállomásra – a jelenlegi buszmegállóba -, ami kétszáz méterre volt a focipályától. A mostani játéktér is másutt volt akkoriban, a jelenlegi SZTK helyén volt a sportlétesítmény. Ő szólt a kollégáknak, azonnal jöjjenek, mert súlyos sérülés történt. A mentő érkezett, addig a fák alatt, az oldalvonal mellett ápolgattak, az adrenalin miatt akkor nagy fájdalmat nem éreztem. A lábam nem nézett ki jól, a bőr felszakadt, a csont kilátszott, az újpestiek válogatott középpályása, Véber György szenvedett hasonló sérülést egy DVTK elleni bajnokin, Nagy Sándorral ütközött. Levágták rólam a lábszárvédőt, a sípcsont és a szárkapocs is kettétört. Másra általában azt mondják, kettétört a pályafutása, nekem sípcsontba tört. Hat hét gipsz, mankózás, szépen gyógyultam, akkor még gondolkodtam a visszatérésben. Móron még volt körzeti bajnokság, ott játszott többek között a Csákberény, a Fehérvárcsurgó, a Bakonycsernye, a Bodajk. Miután pontvadászat üzemelt, létezett játékvezetői bizottság is, Horváth Béla bácsi volt az elnöke. Ők szóltak, érdemes lenne jelentkeznem a képzésre, abból nem lehet baj, ha szerzek papírt a bíráskodásról. „Kisöreg kitöltesz egy tesztet, ha sikerül, eljössz hozzánk játékvezetőnek, ha esetleg a labdarúgóként nem térhetsz vissza a pályára.” Az én fejemben a sípmesteri munka nem fordult meg, továbbra is focizni akartam, de úgy voltam vele, tényleg nem veszítek ezzel semmit. Kitöltöttem egy tesztet, aztán még egyet, majd elküldtek egy Csákberény-Bakonycsernye meccsre, hogy előbb az ifit, majd a felnőtt derbit is én vezettem a körzetiben. Egyedül, ugyanis partjelző nem volt, ma már ez elképzelhetetlen, akkoriban kevesen voltak bíró a sporttársak, jellemzően idősebb bácsik vezették a meccseket. A felnőtteknél 3-0-ra nyert a vendég Csernye, a lefújás után nem volt gond, gyakorlatilag mindenkit ismertem, sokakkal még játszottam edzőmeccseken. Fél évvel később, 1986 tavaszán felkerültem a megyei II-es keretbe, az már a megyei szövetség fennhatósága alá tartozott. Másfél évig katonáskodtam, ezen idő alatt nem vezethettem, a leszerelésem után a megyei első osztályú keretben folytattam. Tehát haladtam előre. 
A lába közben tökéletesen meggyógyult, még ifistaként búcsúzott az aktív játéktól, Polgárdiban.

-Ez volt a záró mérkőzésem, 20 évesen, egy év alatt teljesen felépültem. Gólt lőttem, nem is akármilyet, szabadrúgásból. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hasonlót, mint Détári Lajos anno a lengyelek ellen, itthon, a Népstadionban, a szögletszászló közeléből, betekertem a hosszú, felső sarokba. Akkor már azon a szinten vezettem, ahol játszottam, tehát a megyei első vonalban, döntenem kellett. Ha nincs a bíráskodás, biztosan futballozom tovább Móron, illetve más csapatban, ha akadt volna magasabb osztályból ajánlatom. Választanom kellett, ugyanis ott nem játszhattam, ahol vezettem, nem volt nehéz döntés, a bíráskodásban sokkal komolyabb lehetőséget láttam. Lement a sorkatonai szolgálat, visszatértem a megyei keretbe, fél évvel később már NB III-as meccseken működtem közre, 1990 nyarától. Két évvel később, 1992 decemberében szóltak, hogy az NB II-ben folytatom, másfél évet töltöttem ott, 13 mecset vezettem, majd 1994 nyarán felkerültem a legmagasabb osztályba. Összesen több mint 400, NB I-es mérkőzésen dolgoztam, 185 alkalommal voltam vezetőbíró, 76 alkalommal partjelző – ma játékvezetői asszisztensnek hívják -, ötvenszer pedig tartalék játékvezető. A futballisták négyszer választottak az év játékvezetőjének, 2006-tól zsinórban. Külföldön is kaptam feladatot, 14 alkalommal. Például az UEFA-kupában a svéd Halmstad és az angol Newcastle United meccsén, aztán a francia Auxerre és a belga Royal Antwerp meccsén, mindkettőn partjelző voltam, nem én vezettem, mert a nemzetközi keretbe vezetőbíróként nem kerültem be. Főként Piller Sándorral, Juhos Attilával, Tóth Vencellel utaztam, amit sajnálok, hogy Puhl Sándorral nem bíráskodhattam nemzetközi mérkőzésen. Hazai bajnokin ötször lengettem neki, az 1994-es világbajnoki döntője után az első hazai bajnokin, Budapesti Honvéd-Nagykanizsa összecsapáson, emlékszem, két napig nem aludtam, akkora megtiszteltetésnek vettem, hogy vele lehetek egyszerre a pályán, illetve a pálya szélén. Elképesztően jó bíró volt, rendet tartott, ugyanakkor az öltözőben egy pillanatig nem éreztette, hogy ő a világ legjobbja, mindenkit partnerként kezelt.

Ahogy Arany Tamás labdarúgó, a játékvezetői karrierje is hirtelen tört félbe, 2009 novemberében, egy Pápai LC-Ferencváros bajnoki bajnokin, amit a fővárosi vendégek 1-0-ra nyertek.
-Elmúltam 43 esztendős, még két évem lett volna az NB I-ben, akkoriban az volt a szabály, hogy jöjjenek a fiatalabbak, 45 évesen búcsúzni kellett a játékvezetőként, később ezt megváltoztatták. Az MLSZ akkori vezérkara nem nézte jó szemmel, hogy jóban vagyok a labdarúgókkal, sportvezetőkkel, igyekeztem mindenkivel közvetlen viszonyt ápolni. Azt mondták, feleslegesen bratyizok a focistákkal. Úgy ítéltek meg, túlzás, hogy négyszer választották a focisták a legjobbnak, kétszer az osztályzatok alapján újságírók, többször a szakma is. Meggyőződésem, rend volt a meccseken, de az tény, igyekeztem nem eltúlozni a lapok osztását. A pápai meccsen a jamaikai Rafa Wolf sérülést okozott a hazaiak légiósának, a lett Vadims Zulevsnek. Úgy láttam, labdával rúgtak össze, azonban a balti játékost is ugyanúgy a mentő vitte el, ahogy annak idején engem. A karibi játékos kicsit fölé tartott a labdának, amit nem vettem észre. Csúnya volt a sérülés, felszakad a bőr, de Zulevsnak tulajdonképpen szerencséje volt, a belépőnél nem tört el a lába. Akkor még szó nem volt videobíróról, VAR-ról, a megtörtént események azonnal visszanézéséről, rögtön kellett döntést hozni. Én pedig rosszul döntöttem. Az igazi problémát az jelentette, hogy később Wolf győztes gólt szerzett, tehát a hibám befolyásolta a mérkőzés végeredményét.  A szabálytalanság egyértelmű volt. Ha nem a vétkes játékos dönti el a mérkőzést a találatával, talán megúszhattam volna pármeccses eltiltással, viszont így gyorsan jelezték, kikerültem a játékvezetői keretből, a folytatásban tétmeccseken nem kaphatok szerepet. Mondjuk ez akkoriban nem csak velem történt meg, súlyos hiba után más kollégám is erre a sorsra jutott. Amúgy egy évvel korábban, a bírók törökországi edzőtáborában már jelezték barátilag, nagyon vigyázzak, mert többen arra várnak, ha komoly hibát vétek, rögtön elmeszelnek, ha nem változtatok a sajátos stílusomon. A fegyelmezési statisztikában mindig az élen voltam, nem adtam lapokat, inkább elbeszélgettem a játékosokkal. A korábbi klasszissal, Váczi Zoliban találkoztam a közelmúltban, azt mondta, szerette azokkal a meccseket, amelyeket én vezettem, mert átéreztem, mi zajlik a pályán, tudtam a labdarúgók fejével gondolkodni. Puhl Sándor mondta anno, hogy játékvezetőként nagyon játékos párti voltam, ellenőrként meg védem a játékvezetőket. Valóban csípte pár ember szemét, hogy én látványosan barátkozom a futball összes szereplőjével. Ilyen a személyiségem, szeretem, ha jó a hangulat körülöttem. Nyilván meccset vezetni jobb, mint a lelátóról ellenőrizni, de a jelenlegi munkát, a játékvezetők ellenőrzését is szeretem, legalább benne maradtam a futball élvonalának vérkeringésében. Gyakran vezetek mérkőzéseket azóta is, mostanában is hívnak.  De nem hivatalos versenyrendszerben vívott összecsapásokra, legutóbb a színészek és az újságírók meccsével bíztak meg, a hétvégén ez lesz az elfoglaltságom. Gyakran sípolok a Fradi, vagy az Újpest öregfiúk mérkőzésein, hírverő, barátságos, jótékonysági találkozókon, emléktornákon, valamint a politikusok, a parlamenti válogatott mérkőzésein. Illetve nyaranta rendszeresen dolgozom strandfoci eseményeken. Ha hívnak, mindig örömmel megyek rendezvényekre. Mivel ellenőrként dolgozom, tétmeccseken eleve nem kaphatnék szerepet bíróként, meg közel a hatvanhoz ez már nem is lenne életszerű.   

Visszatérünk a múltba. A bakonyi meccs utáni napokban hívták az MLSZ-be. Levetítették a pápai találkozó ominózus jeleneteit – mert a jogtulajdonos tévé akkoriban már rögzítette a meccseken és műsorára is tűzte az összefoglalókat -, aztán higgadtan Arany felé fordultak.
-Indult a magnó, megállították a felvételt, majd azt kérdezték, nem mertem befújni az esetet? Előzőleg megdicsértek, hogy kivételesen jó helyen álltam, megfelelő szögből követtem az eseményeket, de látnom kellett volna a súlyos szabálytalanságot. Azonnal közöltem, szó sem volt félelemről, egyszerűen nem vettem észre, amit nagyon sajnálok. Mondtam a bizottság vezetőjének, Vágner Lászlónak, hogy 185 meccsel a hátam mögött nem tartok semmitől, sajnos tévedtem, a felvételek alapján nem volt igazam. Ha akkor már van videobíró, kis túlzással lehet, még most is vezetek. Kiszaladok a pálya szélére, a monitoron megnézem a szituációt, felmutatom a jogos piros lapot, aztán megy tovább a játék. A jelenben, 59 évesen már biztosan nem lennék a pályán, de kitolhattam volna a karrieremet, Solymosi Péter két éve, ötven felett még bíráskodott. Anno a szövetség alelnöke jelezte, kapok egy búcsúmeccset, egy Paks-Haladás találkozót. Amit nem fogadtam el, mondván nem akarok visszavonulni, két évig még dolgoznék, aztán a korosztályos határ miatt eleve nem fülyülhetek tovább. Végül búcsúmeccs sem lett, meg további, profi osztályban vezetett mérkőzés sem, az NB I-ben, vagy az NB II-ben. Kikerültem az országos keretből, abbahagyatták velem. A Pápa-Fradi lett az előre nem tervezett búcsúmeccsem. A mai napig sajnálom azt a két évet, a 200 mérkőzést elérhettem volna.

Kicsit elkalandozunk, a jelenbe, a VAR-ról értekezünk. Azt mondja, kimondottan jó találmány.
-Nálam is nagy haszna lett volna. Az a pár perc belefér a meccseken, amit videózással töltenek, több kamera többet lát, nagyon kicsi a hibalehetőség. Úgy gondolom, a rendszernek sokkal több előnye van, mint hátránya, a statisztikák alapján nagyságrendekkel kevesebb a hiba. Ha ront a bíró, a vizsgálat után azonnal javíthat. Visszatérve a másfél évtizeddel ezelőtti eseményekre: egy év elteltével Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke hívott fel, kérdezte, vállalnék-e elnökségi tagságot az MLSZ Játékvezetői Bizottságában? Mondtam, persze. Ebben az volt a pikáns, hogy azok közé kerültem, abba a grémiumba, akik egy évvel korábban eltiltottak, kirúgtak az NB I-ből. Öt évig dolgoztunk, promlémamentesen, közben játékvezetői ellenőr lettem, azóta is dolgozom az NB I-es meccseken, valamint tizenöt éven át voltam a megyei JB elnöke. Az élvonalban immár 148 mérkőzésen kaptam szerepet ellenőrként, utoljára a múlt hétvégén, a ZTE-Győr találkozón. 

A Móri TV-nél negyven éve dolgozik sportszerkesztőként. A városházán az oktatási, kulturális és sportbizottságnál jelenleg külsős tagként tevékenykedik, előzőleg, 18 éven át volt a bizottság elnöke. Az önkormányzati fenntartású Lamberg-kastélyban programszervezőként tevékenykedik főállásban.  Önkormányzati képviselőként dolgozott hosszú időn át. „Minden a sport körül forog, hétvégén és a hétköznapon is an feladatom, a lányom, az öt esztendős Virág is ad munkát bőven. Aktív, állandó mozgásban van, nem szeret egy helyben ülni ő sem. Különösebb gondom nincs, bár mostanában a gerincem miatt járok kezelésekre. Közel a hatvanhoz azért már jönnek elő a problémák.”

Teljes fordulót rendeztek az NB-s osztályokban.

A lejátszott 46 mérkőzésen a játékvezetők 229 sárga lapot és 6 piroslapot osztottak ki játékosonak, míg 11 sárga lapot és 2 piroslapot a kispadon helyetfoglalt edzőknek, technikai stábnak.

A játékvezető által kioszott lapok (játékosok+kispad):

Berke Balázs és játékvezetői csapata Európa Liga mérkőzést vezet

2025-08-14 17:00 CET - Kuopio (Väre Areena)
KUPS KUOPIO (FIN) - FK RFS (LVA)
Referee: Balázs Berke HUN
Assistant Referee 1: Vencel Tóth HUN
Assistant Referee 2: Balázs Szert HUN
Fourth Official: Bence Csonka HUN
Video Assistant Referee: Tamás Bognár HUN
Assistant Video Assistant Referee: Ferenc Karakó HUN
UEFA Referee Observer: Domagoj Vučkov CRO
UEFA Delegate: Pascal Parent FRA

A nemzetközi szinten is jegyzett ellenőrünk a Konferencia Ligában ellenőriz

2025-08-13 21:00 CET - Rrogozhinë (Stadiumi “Arena Egnatia”)
KF EGNATIA (ALB) - NK OLIMPIJA LJUBLJANA (SVN)
Referee: Urs Schnyder SUI
Assistant Referee 1: Marco Zürcher SUI
Assistant Referee 2: Benjamin Zürcher SUI
Fourth Official: Sven Wolfensberger SUI
Video Assistant Referee: Lionel Tschudi SUI
Assistant Video Assistant Referee: Johannes von Mandach SUI
UEFA Referee Observer: Viktor Kassai HUN
UEFA Delegate: Kifayət Mustafayeva AZE
Mentor for Delegate: Sviatlana Hrynkievič BLR