Hiába kereste bárki a tavaszi szezon lejátszott NB III-as meccseinél az asszisztensek között Soós András nevét – a sportember önszántából félreállt.

No, nem Szabó Magda „Régimódi történet” című regénye elevenedik meg Emődön, mert azt a hatvan feletti mostani JB. vezetőink nem is értenék (kivéve Berzi Sándort) meg bizonyára.

Ki is az a Szabó Magda kérdeznék ugye? Nem olvasnak azok semmilyen irodalmat, se szépet, se csúnyát, sem Vecsésen, sem Pesten, sem Pécsett (régiesen, mivel ez egy régimódi történet), sem Miskolcon!

Az emődi régimódi történet jóval profánabb, bocsánat egyszerűbb ennél.

A történet lényege az, hogy az előző évi miskolci megyei játékvezetői terem labdarúgó tornát követően Miskolcról Füzesabony felé a régi 3-as főúton mentünk, több kocsival hazafelé. Nem Heves megyeik vagyunk, csak ott mentünk fel az autópályára, ne sározzuk be az egri kollégákat sem. Emődre érve az első kocsi közülünk megállt az első kocsmánál, a többi kocsi is követte az elsőt. Ez idáig rendben is van, egy tornát, vagy egy meccset követően a vezér fröccs ivására egy ilyen hely a legalkalmasabb, gondoltuk mi.

A kocsmában négy helyi 60-as 80-as férfi ült, úgy képzeljük ezt el, mint a „Mi kis falunk” című filmben a kocsmai jeleneteket. Mi idegenek fiatalosan, nagy hanggal kértük ki az italainkat és párbeszéd alakult ki a helyiek és közöttünk.

Hová valósiak? Oda ……..... mondtuk (itt nem írom le, hogy hová, mert már Gyöngyike keresné is azonnal, hogy kik voltak ott a tavalyi a miskolci megyék közötti teremtornán onnan).

Mit keresnek errefelé?
- Mondtuk, hogy játékvezetők vagyunk és teremtornán voltunk Miskolcon.

Játékvezetők? Hát a mi falunkból (most már város) is van egy híres bíró, biztosan ismerik azt a Puhl Sanyit.
- Igen, ismerjük, persze…….

Egymásra néztünk, nem biztos, hogy a legjobb helyen álltunk meg – gondoltuk mindannyian akkor. Józsi Bá, mert így hívták a többiek az öreget, nem volt egy szófukar ember, tovább kérdezősködött tőlünk. Mi nem igazán akartunk mondani semmit, mivel jót nem tudtunk, rosszat meg nem illik más falujában (bocs. városában) ilyet tenni – mert nem olyan családokból származunk mi, hanem olyan családból, mint Bendegúz. Józsi Bá előtt nagyfröccs és beszédes kedvében volt az öreg, kérges kezét emelgetve még nyomatékot is adott a történeteknek.

- Tudják, ez a Sanyi gyerek itt nőt fel a Patak utcában, nagyon rossz gyerek volt akkoriban, egyszer ki is esett az iskola ablakából az emeletről, nem tudom mi -lett vele, ezek szerint nem sántult meg, mert a pályán tudott futni, azt láttuk itt a kocsmába is a tv-ben.

- Arról beszélhetnénk, mármit a Sanyi futásáról – szólalt meg a közöttünk lévő legöregebb kolléga, akit le is intettünk, hogy ez nem tartozik most ide.

- Az, hogy a fizikai teszteket a tatai táborokban egyedül, hajnalba csinálta meg mindig a Puhl, mert azokat soha sem tudta volna megfutni mások előtt! No gyerekek ez tartozik csak igazán ide, főleg két pálesz meg két sör után! Hogyan mer ez így követelni tőletek!

- Az apja nagyon rendes ember volt – mondta Józsi Bá -, igyekvő, becsületes, szerették a faluban, tán a dalárdának is tagja volt a pincesoron? Úgy tudom, hogy ez a Sanyi gyerek végül elkerült vagy Miskolcra, vagy Füzesabonyba tanoncnak, úgy a hatvanas évek derekán.

- Tudják, telt-múlt az idő, sokáig nem láttuk itt a faluban (városban), csak a tv-ben, itt a kocsmában is – mutatott a falon lévő tv-re. Jó tíz éve lehetett tán – ugye Lajos - hogy a polgármester meg a tanácstagok úgy döntöttek, hogy legyen a falu (város) díszpolgára ez a Puhl Sanyi, ami rendjén is van, mert nem tudok, nem ismerek én híresebbet tőle, aki Emődről elkerült valaha is.
Volt nagy helye-huja a foci pályán akkor – még tán malacot is sütöttek neki, meg ünnepi testületi ülés is volt, meg minden, ugye Lajos, te is ott voltál!

- Ott persze – mondta Lajos -, én is akartam látni, ünnepelni, meg enni, inni!

- No, ez a Sanyi gyerek – folytatta Józsi Bá - ott nagyon elérzékenyült az ünnepség végén, szépeket mondott a falura (városra), milyen nagy itt a fejlődés, meg ilyeneket. A legvégén felajánlott a falu (város) sportjára, Lajos mennyit is? Tán 1.500.000,- Ft-ot? Mindenki tapsolt és örült, hogy csak rendes gyerek ez a Sanyi fiú, amit kapott Madridban, meg Párizsban abból ad a földijeinek is.

Mondtuk Józsi Bának, hogy hát tényleg rendes gyerek ez a Sanyi fiú, de most már mennünk kell mert még messze van a messze! Milyen messze, ezt Gyöngyike szeretné legjobban tudni.... ugye? Már kifelé mentünk a kocsmából, amikor utánunk szólt Lajos.

- Azért egyet elfelejtettél Józsi Bá elmondani a vendégeknek a történetből, ami így lesz azért majd kerek. Azt, hogy a tanácselnök (polgármester) az ígért pénzt talán öt, vagy hat részletben, csak nagy kin-keservesen, sok-sok telefonálást követően tudta csak beszedni Puhltól, körülbelül két év alatt…. Talán a legvégén már nem is forintban adta azt meg, amivel tartozott még a falunak (városnak) - ezt beszélték akkoriban a focipályán meg itt a kocsmában is!

Bizonyára akkoriban rossz volt a lapjárása Puhlnak a casinókban és erre már nem futotta neki.

Aki ezt nem hiszi - az járjon utána, és hát hol? Hát Emődön!

Az MLSZ a saját szabályát sem tartja be.

Dr. Vági Márton főtitkár 2020. május 6. napján a VERIG07/0017-0007/2020. számú levelében tájékoztatta a megyei igazgatókat arról, hogy nem lehet edzőmérkőzésre játékvezetőt küldeni.

Szószerint idézzük:

[13] Hangsúlyozzuk, hogy a vészhelyzet ideje alatt a sportszervezetek kizárólag saját felelősségükre szervezhetnek edzőmérkőzést, az MLSZ hivatalos edzőmérkőzéseket nem regisztrál, játékvezetőket edzőmérkőzésekre nem biztosít. Kérjük a sportszervezetek körültekintő, bölcs és önkorlátozó döntését ebben a témában, tekintettel a járványügyi helyzetre, valamint arra a tényre, hogy az ilyen jellegű mérkőzések normális körülmények között is a leggyakoribb célpontjai a fogadási csalásoknak, amely most várhatóan erősödni fog.

A mai Ferencváros mérkőzésen azonban hivatalos MLSZ játékvezetők voltak.

Minek kellenek szabályok, ha azt az MLSZ sem tartja be.

Nemzeti Sport online:

FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
FTC–PAKSI FC 0–0
Népliget. Vezette: Bognár
FTC: Gróf (Varga Á., 62.) – Lovrencsics G. (Botka, 62.), Frimpong, Otigba, Heister – Sigér D. (Haratin, 62.), Vécsei – Ramadan, Lódico, Nguen – Szihnyevics
Paks, 1. félidő: Holczer – Poór, Kelemen D., Gévay, Szabó J. – Kecskés T., Bertus, Könyves, Szakály D. – Hahn, Böde. 2. félidő: Rácz G. – Báló, Szélpál, Lenzsér, Osváth – Balogh B., Windecker, Bor, Papp K. – Haraszti, Sajbán Má.
Forrás: fradi.hu, paksifc.hu

Az MLSZ adatbankjában elfelejtették törölni a mérkőzéset, így fordulhat elő, hogy ma 39 mérkőzést játszanak le

Eddig 9 mérkőzés már befejeződött és jelenleg 25 jelenleg zajlik is.

A koronavírus miatti állapot speciális döntéseket, helyzeteket hozott a magyar futballban. Amellett, hogy a csapatoknak, futballistáknak fel kell készülniük a majdani folytatásra, a játékvezetők sem lazsálhatnak.

-  Az rendben, hogy ilyenkor szögre kerül síp, de készen állnak-e a megyei szintű játékvezetők a folytatásra, ami a jelek szerint augusztus közepénél hamarabb nem történhet meg?

-  Nagyon sokrétű a kérdés, de kezdjük az elején – vágott bele Czakó Dénes, a Magyar Labdarúgó Szövetség Baranya Megyei Igazgatósága Játékvezetői Bizottságának elnöke.
– A baranyai játékvezetők sikeresen elvégezték a félszezonok előtti szokásos, mondhatni kötelező feladatokat, a fizikai teszteket, az elméleti felkészülést, ráadásul mintegy húsz újonnan vizsgázott játékvezetővel bővült a keret, úgyhogy március elején nagyon optimistán tekintettünk a feladataink elé.

- Azóta van ok pesszimizmusra?

- A legkevésbé sem. Azt persze mi is rettentően sajnáljuk, hogy elmaradtak a mérkőzések, hiszen számunkra is az éles feladat a legjobb gyakorlás. De napi útjaim során látom, hogy a játékvezetők nem eresztenek le, futnak, fizikailag kondícióban tartják magukat, és szerencsére az ugyanúgy vonatkozik a negyven feletti kerettagjainkra, mint a fiatalokra, akik most kapcsolódtak be a közös munkánkba. Az MLSZ Játékvezetői Bizottságától megkaptuk az interneten használható elméleti továbbképzések anyagát, ezekkel szépen megbirkóznak a lányok és a fiúk, mintegy ezer kérdésre kell választ adniuk.

-  De ez azért mégis más, mint a való élet…

-  Természetesen. Átéltünk már olyan időszakot, amikor az időjárási körülmények miatt nem lehetett fizikai tesztet tartanunk, szerintem ezt az időszakot is átvészeljük. A kormány aktuális rendelkezése szerint augusztus 15-ig még 500 fő alatti rendezvényt sem lehet tartani, de reméljük, utána visszaáll minden a régi kerékvágásba. Kijelenthetem, hogy a játékvezetők a bajnokság indulására felkészültek lesznek, mind a személyek számában, mind a fizikai és elméleti képzettségben rajtunk egyetlen mérkőzés sem fog múlni.

Hat hétre Telkibe költöznek a játékvezetők.

Az MLSZ Játékvezetői Bizottságának elnöksége arról döntött, hogy a profi játékvezetők hat hétre az MLSZ edzőközpontjába, Telkibe költöznek.

Az MLSZ elővigyázatosságból költöztetheti be a játékvezetőket, nehogy érintkezzenek bárkivel is. 

Több országos kerettagot is megkerestünk a telki programmal kapcsolatban, de az ő részükről sok kérdés merült fel:

• Vajon egyszemélyes szobákban laknak-e a játékvezetők?
• Közösségi tereket mennyire lehet igénybe venni?
• Az utazások során használhatnak-e közös autót?
• A mérkőzés levezetése után ha visszatérnek Telkibe milyen orvosi ellenőrzésen kell részvenni, hiszen a mérkőzés helyszínén vagy útközben összeszedhetnek vírusfertőzést?
• A táborban részt vesznek-e az idős (65 feletti) ellenőrök és a gyenge imunrendszerrel küzdő JB vezetők?
• Mi történik abban az esetben, ha koronavírus gyanús játékvezető lesz Telkiben, hogy fogja megoldani a karantén alatt a mérkőzések levezetését az MLSZ?
• A mérkőzések helyszínén az játékvezetők milyen védelemben részesülnek (kell-e érintkezni technikai személyzettel)?
• A hat hetes Telki tartozkodás alatt milyen napidíj illeti meg a játékvezetőket?

 Arról nincs információnk, hogy az asszisztenseket, alapvonali játékvezetőket, tartalék bírókat vagy éppen az ellenőröket, szuper ellenőröket vagy alapvonali ellenőröket, szövetségi ellenőröket, biztonsági ellenőröket is beköltöztetik-e a Hotelbe.

Az ügyben megkerestük az MLSZ sajtóosztályát több kérdéssel kapcsolatban. Amennyiben válasz érkezik tőlük, úgy frissítjük cikkünket.

 Az MLSZ sajtóosztályának a válasza:

A játékvezetők tájékoztatására rendelkezésre állnak a hivatalos csatornák.  Amennyiben egy játékvezető a megfelelő helyen és módon kíván tájékozódni, úgy természetesen megkapja az őt megillető tájékoztatást. Az állítólagosan a játékvezetőktől származó kérdésekre természetesen megvannak a világos, egyértelmű válaszok, melyekről a játékvezetők hiteles és érdemi tájékoztatást kaptak és kapnak a jövőben is.

Tájékoztatjuk, hogy a járványhelyzetre való tekintettel az MLSZ  az egészségvédelem, edzések tartása, mérkőzések szervezése, valamint az utazások és szállodai tartózkodás vonatkozásában is alapos eljárási rendet dolgozott ki a sportág valamennyi szereplője, így a játékvezetők számára is. A járványügyi vészhelyzetben rendezett mérkőzéssel összefüggő egészségügyi szabályokról minden érintett részletes tájékoztatást kapott – így a játékvezetők is.

A szövetség teljes mértékben betartja a kormányzati és járványügyi szervek által előírtakat, és erre hívja fel a játékvezetőket is. Ebben az időszakban a játékvezetők is az MLSZ Orvosi bizottsága által előírt protokoll szerint járnak el.

Frissítés:

Megerősített hírek szerint a játékvezetői csapat Telki helyett Vecsésre költözött be.

Puhl Sándor nagy barátja, legalábbis ezt mondja magáról.

Kovács I. László (Nagykanizsa, 1946. július 30. –)

1986-ban a Labdarúgás című újság az alábbiakban mutatta be a FIFA jelvény várományos Kovács Lászlót:

A nagykanizsai vasutasok labdarúgója volt és csapatával a MÁV NTE- vel az NB II-ig jutott el. Játszott Zala megye ifjúsági válogatottjában, a szakmunkástanulók válogatottjával külföldön is pályára léphetett. A hetvenes évek elején válaszút elé került, vagy a futball vagy építész technikusként egy vezető beosztás. Mivel akkor úgy érezte, hogy labdarúgóként már nem nagyon léphet előre, a MÁV-nál felajánlott beosztást fogadta el.

A labdarúgástól azonban nem volt könnyű, elszakadnia, rövid idő után átvette egy járási csapat edzéseinek irányítását. 1974 elején — nem volt már csapata és 29 éves voii akkor — nem tudott mit kezdeni a .szabadidejével, hát elvégezte a játékvezetői tanfolyamat. Azóta sem bánta meg ezt a döntést, hiszen ami nem sikerült számára edzőként, az sikerült játékvezetőként: a legjobbak között van és ahogy mondja, bejárta a fél világot.

A vizsga után évről évre lépett előre és 1978-ban NB-s kerettag lett. Az, hogy labdarúgó volt, előnyt jelentett számára. A játékosok többségét még a pályáról ismerte, tudta, hogy valóban sérülés történt vagy csak színleli azt a labdarúgó. Az NB I-ben 1982-ben mutatkozott be a Videoton—Nyíregyháza találkozón. Addig a nagy változások négy évenként történtek az életében, de a következő lépésre csak két évet kellett várnia: 1984- ben FIFA játékvezető lett. Vezetett már nemzetek közötti válogatott mérkőzést, de a nagy álom, hogy nemzetközi kupa találkozón is bemutatkozhasson.

1994-ben a helyi újság az alábbi interjút hozta le:

— 1974-ben egy reggel újságért indultam a Platán sorban — akkor még Bolgár Hadsereg útjának hívták—elevenítette fel a kezdeteket Kovács László. — Találkoztam két barátommal, Kiss Ernővel és Kovács Gyulával, akik éppen játékvezetői tanfolyamra mentek előadást tartani. Elcsaltak magukkal, így lettem bíró.

— Hogy jutottál előre a ranglétrán?
— Egy év után a megyei bajnokságban kezdtem a működésemet, három év múlva kerültem az országos keretbe. A történethez az is hozzátartozik, hogy voltam aktív labdarúgó is, azNB II-ben és az NB III-ban játszottam.

— Mennyi első osztályú és nemzetközi mérkőzést vezettél?
— Pontosan nem tudom, nem vezettem ilyen statisztikát. NB I-est úgy százhúsz körül, ugyanennyit a második osztály ban és harmincötöt külföldön. 1984-ben lettem FIFA-bíró

. — Hogy lesz valaki FIFA-bíró? Az MLSZ ajánlja?
— Minden mérkőzésen van ellenőr, figyelik a játékvezetőt, osztályozzák, s ha mondjuk egy évig jól vezet, akkor kiemelik, nehezebb meccseket adnak neki. Ha ott is helytáll, az elnökség döntése alapján javasolják a FIFA-keretbe. Ezt az MLSZ-nek is jóvá kell hagynia.

— Melyik volt a legemlékezetesebb hazai, illetve nemzetközi mérkőzésed?
— Sok emlékezetes mérkőzés volt. A legnehezebb talán egy Rába ETO—Honvédmeccs volt. Azon a héten mentették fel a Vargát és a Nagy Antalt a bundabotránnyal kapcsolatos vádak alól, s ezt Győrben nem vették jó néven. Jellemző volt, hogy a játékosok nem is fogtak kezet egymással. Sikerült ezt a talál kozót is viszonylag simán levezényelni. A legszebb nemzetközi mérkőzésem az Izrael—Hollandia találkozó volt Tel-Avivban, a legnehezebb az Írország— Norvégia vb-selejtező. Az íreknek a döntetlen is elég lett volna, de ez sem sikerült. Ennek ellenére végig nagyon sportszerűen játszottak.

— Játékvezetői szemmel ki a jó labdarúgó?
— Azok, akik sportszerűek, kizárólag a labda megjátszása a céljuk. Véleményem szerint a FIFA nagyon jól tette, hogy bevezette — a világbajnokságon már alkalmazott— új szabályo kat. Azt a játékost, aki veszélyezteti ellenfele testi épségét, azonnal ki kell állítani.

— Milyennek tartod a magyarjátékvezetőket?
— Nagy elismerés érte a hazai játékvezetői kart, hiszen a vb-döntőt Puhl Sándor vezette. Szerintem ez is bizonyította azt, hogy hazánkban nincs gond a játékvezetéssel, sőt a világ élvonalához tartozunk. Persze örök igazság, hogy a játékvezető mindig tévedhet.

— Az, hogy most abbahagytad a játékvezetést, meg is szakad a focival a kapcsolatod?
— Ezt nem tudnám elviselni. Jelentkeztem ellenőrnek, de ehhez „ki kell várni” egy évet. Ezt is alacsonyabb osztályban kell kezdeni, s ha úgy ítélik meg, hogy jól csinálom, akkor lehetek NB 1-es, illetve NB Il-es mérkőzések ellenőre.

— Mi volt az a végső ok, ami miatt a visszavonulás mellett határoztál?
— Volt két gerincműtétem, de szükség lenne egy harmadikra is. Mivel fél év múlva amúgy is túl lennék a korhatáron, ezt már nem vállaltam. Végezetül szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik segítették a tevékenységemet. Bejártam a fél világot és csodálatos élményekben volt részem.

A kihirdetett veszélyhelyzet miatt nem lehet tudni, hogy mi lesz a nyári edzőtáborokkal.

Több megyei elnököt is megkerestünk, de egységesen arról tájékoztattak minket, hogy hivatalos információt még nem kaptak az MLSZ-től, de vélhetően elmaradnak a táborok és a nyári tesztek is.

- Az UEFA évi egy tesztelést ír elő, így nyugodtan működhetnek azok, akik tavasszal teszteltek. Kérdőjeles azonban azoknak a működése, akik tavasszal sérülés vagy egyéb ok miatt nem voltak ott a teszten - nyilakozta az egyik megyei vezető. - A játékvezetők szerződése is lejár júniusban, így azokkal kapcsolatban is újabb adminisztrációs feladat lesz a megyei Bizottságoknak és Igazgatóságnak.

Több megyében már elengedték a tavaszi tagdíjakat is, hiszen pénzt nem tudtak keresni a kollégák.

A jelenlegi játékvezetés meghatározó személye.

Kurmai Zoltán (Hejőszalonta, 1951. május 19.–)

Kurmai Zoltán aki a játékvezetésből 1970. április 26-án Mezőcsáton vizsgázott. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei LSZ által szervezett labdarúgó bajnokságokban kezdte a játékvezetői pályafutását. A Megyei Játékvezető Bizottság (JB) határozatára NB III-as, egyben országos utánpótlás-bíró. A Magyar Labdarúgó Szövetség JB minősítésével 1977-ben NB II-es, 1983-tól az NB I-es bíró. 1984-ben

visszaminősítették az NB II-be, majd 1988-tól újra élvonalbeli bíró.

 Sportvezető:

• 1990–1994 között Borsod-Abaúj-Zemplén megye Labdarúgó Szövetség (BAZ LSZ) JB főtitkára, illetve az NB III-as csoportban ellenőr,
• 1999–2003 között BAZ LSZ elnökségi tag,
• 2008–tól BAZ LSZ JB elnökségi tag,
• 2010–től BAZ LSZ JB elnökhelyettes
• 2011–től a Magyar Labdarúgó Játékvezető Testület (MLJT) elnökségi tagja,
• 1999–2005 között, majd 2009-től országos ellenőr,

Emlékezetes Kurmai szerepe abban, amikor 2017-ben játékvezető kollégánk a borsodi teszten elhunyt. Kurmai felelősségrevonása a mai napig nem történt meg. (Igaz több, mint egy évvel később leváltották a megyei elnöki pozicióról.)

Az MLSZ elnöksége döntött az élvonalbeli bajnokság folytatásáról. Íme, ahogy a 2019/2020-as bajnokság áll játékvezetői szempontból:

Az már decemberben eldőlt, hogy Kassai Viktor befejezte aktív játékvezetői pályafutását, így az ő statisztikája már nem fog változni.

Nevében benne van a foglalkozása is.

Megyebíró János (Gyula, 1969. június 21. –)

Ifjúsági és fiatal felnőtt korában megyei csapatokban futballozott. Játékos korában legalább négyszer kiállították. A klubnál kapott egy kocsmát, de hirtelen elvették, emiatt annyira megsértődött, hogy azonnal felhagyott a futballozással.

Korábbi játékvezető, országos ellenőr édesapja és Győri László "tanár úr" rábeszélték, hogy legyen játékvezető. Játékvezetésből 1992-ben Békéscsabán vizsgázott. A Békés megyei Labdarúgó Szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban gyors léptekkel haladt egyik osztályból a másikba (öt év alatt a csúcsra került). A megyei Játékvezetői Bizottság (JB) javaslatára 1994-ben NB III-as, egyben országos utánpótlás bíró. Gyorsan elsajátítani a minőségi játékvezetés elemeit. Az MLSZ JB minősítésével NB II-es, majd 1997-től NB I-es játékvezető.

2006-ban, az edzőtábori felmérésen nem tudta teljesíteni a Cooper-tesztet, a fizikai elvárásokat, ezért visszaminősítették a második vonalba. 2006-ban visszavonult a nemzeti játékvezetéstől.

A Magyar Labdarúgó Szövetség JB terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 2002-től tartotta nyilván bírói keretében. 2001-ben a FIFA JB nem fogadta el jelölését, a magyar nemzetközi játékvezetői létszámot 7 főről 6 főre csökkentette. Szarka Zoltánt váltotta a nemzetközi pozícióban. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Intertotó-kupa, UEFA-kupa és UEFA-bajnokok ligája klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának 4. bíróként segített.

2010-ben a Békés megye hírportál hosszabb interjút készített Megyebíró Jánossal

— Jól megy az üzlet?
— Azért túlzás lenne azt állítani. A mai világban semmi sem megy jól, talpon kell maradnunk, ezért küzdök, küzdünk a párommal és kollégáimmal.
 
— Azért is kérdezem, mert a hivatalos verzió szerint munkahelyi elfoglaltságai miatt hagyott fel a játékvezetéssel. A nem hivatalos szerint nem sikerült teljesítenie a szintet, emiatt visszafokozták volna, és ezt már inkább nem vállalta.
— Ez csak részben igaz. A munkahelyi elfoglaltság és az üzlet valóban szerepet játszott. A szintet sosem okozott gondot teljesítenem, de ekkor már meg sem akartam próbálni, döntöttem: abbahagyom. A játékvezetés számomra kikapcsolódás és szórakozás volt, a pályán töltődtem fel. A legjobb tudásom szerint műveltem — hol jól, hol kevésbé. Ám a Magyar Labdarúgó-szövetségben és a Játékvezetői Bizottságban elkezdtek velem szórakozni, kikezdtek. Futballista múltamból adódóan eléggé játékos párti voltam, ami miatt sok kifogás, bírálat ért. Akkor mondtam, hogy köszönöm, nekem ebből ennyi elég.
 
— Maradt önben némi harag?
— Nem, mivel nem vagyunk egyformák. Aki hatalomra kerül, az diktál. A többi vagy beáll a sorba és a rabszolgája lesz, vagy otthagyja őket. Senkinek nem leszek a szolgája, és — ezt az azóta elhunyt Győri tanár úrral megbeszélve — úgy döntöttem, inkább én állok fel, mint hogy megalázzanak. Tettem annyit a magyar labdarúgásért és játékvezetésért, hogy ezt nem így kellett volna befejeznem: még egy hivatalos nemzetközi búcsúmérkőzésre sem méltattak.
 
— Fordítsunk az idő kerekén, és a búcsú után beszéljünk a kezdetekről. Igaz a legenda, mely szerint az egyesülete elvette öntől a kocsmáját, és ezen annyira begurult, hogy játékos pályafutását befejezve állt át a „sötét” oldalra?
— ’92-ben még működött a Gyulai SE Ipar nevű kocsmája, amit én üzemeltettem. A foci is jól ment, mehettem volna több helyre is, de hirtelen két szék közé estem. A szerződésem nem hosszabbították meg — ám nem igazolhattam el — és a kocsmát is elvették. A játékvezetőket nem szerettem, nem is egyszer kiállítottak. Aztán eltelt egy idő, végül édesapám — aki szintén játékvezető volt — és Győri tanár úr unszolására belevágtam. A bíráskodás már az első meccsen annyira megtetszett, hogy már nem is mentem vissza focizni.
 
— Öt év alatt magyar szinten a csúcsra ért. Melyiket ítéli a legemlékezetesebb NB I-es találkozójának?
— Az összes pillanatot fel tudnám idézni, most így az ominózus Ferencváros—Debrecen mérkőzés jut eszembe. Akkor fel sem fogtuk, hogy mekkora veszélyben voltunk, három napra rá esett le: ott is maradhattunk volna. Párhuzamban ment az MTK—Újpest meccs, a félidőben 0—0 volt, és látszott: ha a Fradi nyer és bajnok lesz, azért, ha kikap, azért jönnek be a szurkolók. A szünetben mondtam az asszisztenseimnek és a tartalék játékvezetőnek — Hrabovszki Andrásnak, Medovarszki Istvánnak és Medovarszki Jánosnak —, hogy nem fogok egy percet sem hosszabbítani. A vége előtt intek, akkor szaladjanak befelé, én gyorsan lefújom, és akkor kint már azt csinálnak, amit akarnak.
 
— Megnézném a mérkőzés utáni jelentést…
— Azt hiszem, lap nélkül jött le a meccs. Lehetett volna osztogatni, ám az csak felbőszítette volna a játékosokat és a szurkolókat, illetve az lett volna a legkönnyebb, de mindig meg kell előzi az alattomosságot, begőzölést, durvaságot. Jó osztályzatot kaptam. A játékvezetés egyébként csak 30 százalékban tudás, az összes többi szerencse. Igazából nem tudom megfogalmazni, mitől lesz jó egy játékvezető. Szükséges az alázat, a kitartás, és a magánéletben is megfelelő rendszert kell felépíteni. Aztán az, hogy a 90 perc milyen lesz, csak a jó isten tudja előre. Egy kis tinglitanglinak ígérkező meccs is válhat a legnehezebbé.
 
— A tévéközvetítések, a szurkolók nem okoztak lámpalázat?
— Azt szerettem, amikor sok a néző, zúg az egész stadion és jó az atmoszféra. Ugyan hallottam, hogy miket kiabálnak, ám sosem szabad vele foglalkozni. A tévés mérkőzések is mindig doppingoltak. A döntésekben általában igazunk volt, ezért megvédtek, persze akadt olyan, amikor elmarasztaltak. A játékosok — és sajnos az edzők — sokszor nem ismerik a szabályokat. Az újság osztályzataival sem törődtem, hiszen az újságíró nem szakmabeli.
 
— Nem hiányzik a mérkőzések előtti feszültség, a felkészülés, az állandó jövés-menés?
— Ha a játékvezetőben és az asszisztensekben nincs meg a kellő meccsdrukk, akkor abba kell hagyni. Nálam ez jelentősen fogyott, kissé már tehernek éreztem a mérkőzésekkel járó kötöttséget. S olyan nyugodt életem nem volt az adott 15 év alatt, mint most.