– Továbbra is jó formában van, az előző két idény végén ön lett lapunknál az idény legjobb játékvezetője, most ősszel ismét ön kapta a legjobb osztályzatokat tudósítóinktól. 
– Mozgalmas félévem volt, az előző bajnoki évadot követőn nem sokkal a nyári női Európa-bajnokságon szerepeltem videóbíróként, Kulcsár Katalinnal és Vad Anitával mi képviseltük a hazai játékvezetést – mondta lapunknak Bognár Tamás, a FIFA-keret tagja. – Alig értem haza, máris kezdődtek a hazai és a nemzetközi küzdelmek, sok szerep jutott nekem, itthon főként játékvezetőként, míg külföldön elsősorban a VAR során. Úgy gondolom, szakmailag jó teljesítményt nyújtottam, ám természetesen voltak tanulságos mérkőzések és szituációk, amelyeknél utólag talán más döntést hoznék. 

– Nocsak, nem mindenkire jellemző az ilyesfajta önkritika az ön szakterületén. 
– Az önértékelés kiemelten fontos a sportban, ez a fejlődés alapja. Nincs olyan játékvezető, aki sohasem hibázik, de jó játékvezető az lesz, aki képes őszintén elemezni önmagát, keményen dolgozik és tanul, hogy mindennap jobbá váljon.

– Volt olyan döntése az ősszel, amely kiemelkedik a többi közül? 
– Nem. Ugyanakkor kétségtelen, több fajsúlyos, kulcsdöntést kellett meghoznom, amelyek felelősséget igényeltek. Ha nehézségre nem is, inkább hosszúságra biztosan a Debrecen–Honvéd kupameccsen volt, amelyen a legtöbbet kellett futnom, koncentrálnom és döntenem. Mindezt százhúsz percig.

– Ha már a videóbíró szóba került már a beszélgetés elején: tudatosan építi VAR-karrierjét, a nyári női Eb-n is ott volt, s az ősszel rendszeresen feladatot kapott a vb-selejtezőkben és az európai kupameccseken is. Úgy tűnik, ön az első számú magyar videóbíró. 
– Nem jelenteném ki, hogy én lennék, és nem is az én tisztem megítélni, ám tény, hogy én kapom a legtöbb nemzetközi mérkőzést az UEFA-tól. Ennek nyilván oka van, s a játéktéren megszerzett tapasztalatomat és a szakmai tudásomat tudom kamatoztatni a VAR-szobában is. Sokan úgy gondolják, ez egyszerű feladat, valójában nagyon nem az. A technika bevezetése óta már többet beszélnek az emberek arról, hogy a VAR miért avatkozott közbe vagy éppenséggel miért nem, illetve senkit sem érdekel, hogyan született meg a végső döntés, csak az, hogy jó legyen. Egy jó VAR-munkatársnak gyorsan és pontosan kell elemeznie a játékhelyzeteket, jól kell kommunikálnia és végig nyugodtnak kell maradnia a legnehezebb helyzetben is. A döntéseinket nem feltételezések vagy benyomások, hanem kizárólag egyértelmű képi bizonyítékok alapján hozzuk meg. Ha a rendelkezésre álló felvételek nem bizonyítják a helyzetet teljes bizonyossággal, az eredeti játékvezetői döntés marad érvényben. Nem elég, hogy valami annak tűnik, be is kell bizonyítani.

– A mindennapokban változott a felkészülése, vagy ugyanúgy dolgozik, mint eddig? 
– Mint minden sportág, a labdarúgás is rengeteget változott, jóval erőteljesebb lett. Ha a test elfárad, a döntések is rosszabbak lesznek, így kellően fel kell készülnünk erőnlétileg. Az országos keretben szereplő játékvezetők felkészülését két kiváló szakember, Balogh Botond és Simon Alex segíti. Profi játékvezetőként elvárt a heti öt-hat edzés, ahhoz, hogy ez minőségi is legyen, mindenképpen szakemberre van szükség. Horváth Erik évek óta segíti a felkészülésemet, akihez az idén csatlakozott Ádám Melinda, ő szintén kiváló szakember, sokat köszönhetek nekik. Egyedül nehéz ezt csinálni, a fejlődéshez szükség van iránymutatásra. Játékvezetőként nem elég fittnek lenni és tudni a szabályokat, mentálisan is készen kell lenni arra, hogy valaki a legmagasabb szinten tudjon mérkőzést vezetni. Ebben nagy segítségünkre van Kövesdi Eszter sportpszichológus, aki heti rendszerességgel foglalkozik velünk. Nagyszerű kezdeményezésnek tartom.

– Sok kritika éri a magyar játékvezetést, nincs legmagasabb szinten jegyzett bírónk, azaz a nagykárolyi Kovács Istvánt leszámítva nem vezet senki a Bajnokok Ligájában. Hogyan látja ezt? 
– A kritika elengedhetetlen, nem kell ezen megsértődni. Fejlődést és magasabb színvonalat hozhat, ha a sportot építi és nem a sport szereplőit rombolja. A magyar labdarúgásban mindenkinek egy irányba kell húzni a szekeret, csak így lehet előrelépni. Az említett kritika sajnos jogos, nem lehet vele vitatkozni. Kassai Viktor óta nem fújt sípba magyar játékvezető a nagykárolyi Kovács Istvánon kívül a Bajnokok Ligájában. Nekem már nem is lesz rá lehetőségem, de bízom abban, hogy a következő generációban már lesznek olyanok, akik újra a legmagasabb szintre tudnak eljutni. Persze ehhez rengeteg tennivaló van még, de mindenki keményen dolgozik, hogy a magyar játékvezetés újra megmutathassa magát a világ legrangosabb kupasorozatában.

– Mi a helyzet az utánpótlással? Ön mögött szorosan a 36 éves Kovács Imre végzett az NS-rangsorban. 
– Az első osztályban generációváltás zajlik, idősebbként fontos szerepem, hogy segítsem a fiatalokat, igyekszem is jó példát mutatni nekik. Ugyanakkor nem az én tisztem megítélni a kollégák munkáját, de feladatokat kell kapniuk, hogy folyamatosan fejlődjenek és bizonyítani tudjanak. Vannak, akik az elmúlt néhány évben mutatkoztak be, elég csak Kovács Imre mellett, Káprály Mihály, Rúsz Márton vagy Csonka Bence nevét említeni. Mindegyikükben megvan az alázat és fejlődni is akarnak, szépen haladnak előre. A játékvezetői tehetség akkor érvényyesül és tud tartósan magas szinten maradni, ha a kellő mentális támogatottságot és a szervezeti menedzselést megkapja, emellett elengedhetetlen a napi szintű kemény és alázatos munka.

– Hogyan zajlik a téli szünete? 
– A megszokottnál rövidebb. A karácsony előtti hétvégén még bajnoki forduló volt, január huszonharmadikán pedig folytatódik az NB I. Ilyenkor igyekszem a családommal tölteni a legtöbb időt. Az edzések száma csak minimálisan csökken, közben december huszonhetedikén a magyar játékvezetői válogatott színei­ben részt vettünk a Pető Péter és Farkas Ádám korábbi FIFA-játékvezetők által minden évben szervezett jótékonysági tornán. Itt minden alkalommal nehéz sorsú és beteg gyerekeknek gyűjtünk adományokat, szerencsére évről évre milliós nagyságrendű tétel jön össze. Nem jellemző a bírókra, hogy pályára lépnek ilyesfajta eseményeken, ám a jótékonyság miatt nem kérdés, hogy visszatérő vendégek vagyunk Gyöngyösön. Aztán január elején kezdődik a téli felkészülésünk, hetedike és tizenötödike, valamint tizennyolcadika és huszonegyedike között Telkiben dolgozunk. De ez még egy kicsit odébb van, egyelőre élvezem az időt a családi körben.

A játékvezetők őszi rangsorát elkészítve azokat a bírókat vettük figyelembe, akik legalább hat mérkőzésen fújták a sípot. Az összevetésben Bognár Tamás lett a legjobb, a második helyen Kovács Imre, a harmadikon Karakó Ferenc végzett.

A táblázatban minden játékvezetőt feltüntettünk, aki az ősszel legalább egy NB I-es mérkőzést vezetett. Olvasóink azt is láthatják, milyen osztályzatokat kaptak a bajnokikról tudósító kollégáinktól – a táblázatban a levezetett mérkőzések száma alapján rangsoroltunk, meccsegyenlőségnél az ábécésorrendet alkalmaztuk.