A zalai fiatalember újra élvonalbeli mérkőzést vezet

Pontosan negyven éve a futballt befejezte, a bíráskodást elkezdte

Pontosan negyven éve, a szezonnyitó Mór-Magyaralmás mérkőzésen, a 12. percben szenvedett súlyos sérülést Arany Tamás, a hazaiak tizenéves, tehetségesnek tartott középpályása. A vendégek egyik futballistájával találkozott, az üközésnél Arany húzta a rövidebbet.

Valami véget ér, valami elkezdődik. Az élet nagy igazsága hatványozottan vonatkozik a móri játékvezetőre, Arany Tamásra. Az 59 esztendős sípmester szülővárosában kezdett futballozni, 17 évesen mutatkozott be a felnőtt együttesben, az első két évben epizódszerepek jutottak neki a középpályán, később a védelemben. Az 1985-86-os idényben telt ház, 600 néző várta a megyei első vonalba frissen felkerült Magyaralmás elleni idénynyitót. Nyárias volt az idő, kánikula, tűzött az augusztusi nap, a 12. percben azonban a tinédzser hátvéd számára megjelentek a viharfelhők. 

-A látogatók balhátvédjével, Kaiser Istvánnal találkoztam a félpálya környékén, összecsaptunk, én húztam a rövidebbet. Pista kemény játékos hírében állt, az is volt. Én jobbhátvédet játszottam, ő a baloldalon szerepelt, pechemre összefutottam vele félúton, harcoltunk a labdáért. Fiatalként bizonyítanom kellett, nem akartam, hogy leszúrjanak az idősebb játékostársaim, mondván nem teszem oda magam, szerettem volna megszilárdítani a helyem a kezdőcsapatban. Már a meccs elején hosszan szöktettem magam, belementem egy csínes helyzetbe, de abból még nem lett gond, pár perccel később azonban már igen. Nem jött jókor ez a sérülés, azt mondják, nem voltam ügyetlen, jó helyen volt nálam a labda. Döntően középpályást játszottam, szerettem szervezni a játékot, előkészíteni a támadásokat, jól rúgtam jobbal és ballal is, szabadrúgásokból többször betaláltam. Az már nem derült ki, hogy mennyire vihettem volna játékosként, a megyei első osztálynál talán többre. Amikor kezdtem, én is NB I-es labdarúgó akartam lenni, ma már tudjuk, nem sikerült. Imádtam a focit, jártunk a kettős rangadókra, a válogatott meccsekre a Népstadionba, szerettem azt a hangulatot, gyerekként én is elképzeltem, hogy majd én is pályára lépek itt, ebben a varázslatos légkörben. A mentőautóban döbbentem rá, ez egyáltalán nem biztos, hogy meg is valósul, mert darabokban van a sípcsontom. A nézők közül többen mondták, rosszul lettek a látottaktól, valamint a hangtól, ugyanis jól hallották a reccsenést. 

Kaiser Pistire nem haragudott, balszerencsés ütközés volt, ellenfele másnap meglátogatta a kórházban, az elmúlt négy évtized alatt többször találkoztak, mindig kedélyesen elbeszélgettek. 
-Előttem van minden, Ujvári Sándor volt a Móri SE elnöke, egyben a helyi kórház gazdasági igazgatója, korábbi atléta. Ő szaladt át sprintben a mentőállomásra – a jelenlegi buszmegállóba -, ami kétszáz méterre volt a focipályától. A mostani játéktér is másutt volt akkoriban, a jelenlegi SZTK helyén volt a sportlétesítmény. Ő szólt a kollégáknak, azonnal jöjjenek, mert súlyos sérülés történt. A mentő érkezett, addig a fák alatt, az oldalvonal mellett ápolgattak, az adrenalin miatt akkor nagy fájdalmat nem éreztem. A lábam nem nézett ki jól, a bőr felszakadt, a csont kilátszott, az újpestiek válogatott középpályása, Véber György szenvedett hasonló sérülést egy DVTK elleni bajnokin, Nagy Sándorral ütközött. Levágták rólam a lábszárvédőt, a sípcsont és a szárkapocs is kettétört. Másra általában azt mondják, kettétört a pályafutása, nekem sípcsontba tört. Hat hét gipsz, mankózás, szépen gyógyultam, akkor még gondolkodtam a visszatérésben. Móron még volt körzeti bajnokság, ott játszott többek között a Csákberény, a Fehérvárcsurgó, a Bakonycsernye, a Bodajk. Miután pontvadászat üzemelt, létezett játékvezetői bizottság is, Horváth Béla bácsi volt az elnöke. Ők szóltak, érdemes lenne jelentkeznem a képzésre, abból nem lehet baj, ha szerzek papírt a bíráskodásról. „Kisöreg kitöltesz egy tesztet, ha sikerül, eljössz hozzánk játékvezetőnek, ha esetleg a labdarúgóként nem térhetsz vissza a pályára.” Az én fejemben a sípmesteri munka nem fordult meg, továbbra is focizni akartam, de úgy voltam vele, tényleg nem veszítek ezzel semmit. Kitöltöttem egy tesztet, aztán még egyet, majd elküldtek egy Csákberény-Bakonycsernye meccsre, hogy előbb az ifit, majd a felnőtt derbit is én vezettem a körzetiben. Egyedül, ugyanis partjelző nem volt, ma már ez elképzelhetetlen, akkoriban kevesen voltak bíró a sporttársak, jellemzően idősebb bácsik vezették a meccseket. A felnőtteknél 3-0-ra nyert a vendég Csernye, a lefújás után nem volt gond, gyakorlatilag mindenkit ismertem, sokakkal még játszottam edzőmeccseken. Fél évvel később, 1986 tavaszán felkerültem a megyei II-es keretbe, az már a megyei szövetség fennhatósága alá tartozott. Másfél évig katonáskodtam, ezen idő alatt nem vezethettem, a leszerelésem után a megyei első osztályú keretben folytattam. Tehát haladtam előre. 
A lába közben tökéletesen meggyógyult, még ifistaként búcsúzott az aktív játéktól, Polgárdiban.

-Ez volt a záró mérkőzésem, 20 évesen, egy év alatt teljesen felépültem. Gólt lőttem, nem is akármilyet, szabadrúgásból. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hasonlót, mint Détári Lajos anno a lengyelek ellen, itthon, a Népstadionban, a szögletszászló közeléből, betekertem a hosszú, felső sarokba. Akkor már azon a szinten vezettem, ahol játszottam, tehát a megyei első vonalban, döntenem kellett. Ha nincs a bíráskodás, biztosan futballozom tovább Móron, illetve más csapatban, ha akadt volna magasabb osztályból ajánlatom. Választanom kellett, ugyanis ott nem játszhattam, ahol vezettem, nem volt nehéz döntés, a bíráskodásban sokkal komolyabb lehetőséget láttam. Lement a sorkatonai szolgálat, visszatértem a megyei keretbe, fél évvel később már NB III-as meccseken működtem közre, 1990 nyarától. Két évvel később, 1992 decemberében szóltak, hogy az NB II-ben folytatom, másfél évet töltöttem ott, 13 mecset vezettem, majd 1994 nyarán felkerültem a legmagasabb osztályba. Összesen több mint 400, NB I-es mérkőzésen dolgoztam, 185 alkalommal voltam vezetőbíró, 76 alkalommal partjelző – ma játékvezetői asszisztensnek hívják -, ötvenszer pedig tartalék játékvezető. A futballisták négyszer választottak az év játékvezetőjének, 2006-tól zsinórban. Külföldön is kaptam feladatot, 14 alkalommal. Például az UEFA-kupában a svéd Halmstad és az angol Newcastle United meccsén, aztán a francia Auxerre és a belga Royal Antwerp meccsén, mindkettőn partjelző voltam, nem én vezettem, mert a nemzetközi keretbe vezetőbíróként nem kerültem be. Főként Piller Sándorral, Juhos Attilával, Tóth Vencellel utaztam, amit sajnálok, hogy Puhl Sándorral nem bíráskodhattam nemzetközi mérkőzésen. Hazai bajnokin ötször lengettem neki, az 1994-es világbajnoki döntője után az első hazai bajnokin, Budapesti Honvéd-Nagykanizsa összecsapáson, emlékszem, két napig nem aludtam, akkora megtiszteltetésnek vettem, hogy vele lehetek egyszerre a pályán, illetve a pálya szélén. Elképesztően jó bíró volt, rendet tartott, ugyanakkor az öltözőben egy pillanatig nem éreztette, hogy ő a világ legjobbja, mindenkit partnerként kezelt.

Ahogy Arany Tamás labdarúgó, a játékvezetői karrierje is hirtelen tört félbe, 2009 novemberében, egy Pápai LC-Ferencváros bajnoki bajnokin, amit a fővárosi vendégek 1-0-ra nyertek.
-Elmúltam 43 esztendős, még két évem lett volna az NB I-ben, akkoriban az volt a szabály, hogy jöjjenek a fiatalabbak, 45 évesen búcsúzni kellett a játékvezetőként, később ezt megváltoztatták. Az MLSZ akkori vezérkara nem nézte jó szemmel, hogy jóban vagyok a labdarúgókkal, sportvezetőkkel, igyekeztem mindenkivel közvetlen viszonyt ápolni. Azt mondták, feleslegesen bratyizok a focistákkal. Úgy ítéltek meg, túlzás, hogy négyszer választották a focisták a legjobbnak, kétszer az osztályzatok alapján újságírók, többször a szakma is. Meggyőződésem, rend volt a meccseken, de az tény, igyekeztem nem eltúlozni a lapok osztását. A pápai meccsen a jamaikai Rafa Wolf sérülést okozott a hazaiak légiósának, a lett Vadims Zulevsnek. Úgy láttam, labdával rúgtak össze, azonban a balti játékost is ugyanúgy a mentő vitte el, ahogy annak idején engem. A karibi játékos kicsit fölé tartott a labdának, amit nem vettem észre. Csúnya volt a sérülés, felszakad a bőr, de Zulevsnak tulajdonképpen szerencséje volt, a belépőnél nem tört el a lába. Akkor még szó nem volt videobíróról, VAR-ról, a megtörtént események azonnal visszanézéséről, rögtön kellett döntést hozni. Én pedig rosszul döntöttem. Az igazi problémát az jelentette, hogy később Wolf győztes gólt szerzett, tehát a hibám befolyásolta a mérkőzés végeredményét.  A szabálytalanság egyértelmű volt. Ha nem a vétkes játékos dönti el a mérkőzést a találatával, talán megúszhattam volna pármeccses eltiltással, viszont így gyorsan jelezték, kikerültem a játékvezetői keretből, a folytatásban tétmeccseken nem kaphatok szerepet. Mondjuk ez akkoriban nem csak velem történt meg, súlyos hiba után más kollégám is erre a sorsra jutott. Amúgy egy évvel korábban, a bírók törökországi edzőtáborában már jelezték barátilag, nagyon vigyázzak, mert többen arra várnak, ha komoly hibát vétek, rögtön elmeszelnek, ha nem változtatok a sajátos stílusomon. A fegyelmezési statisztikában mindig az élen voltam, nem adtam lapokat, inkább elbeszélgettem a játékosokkal. A korábbi klasszissal, Váczi Zoliban találkoztam a közelmúltban, azt mondta, szerette azokkal a meccseket, amelyeket én vezettem, mert átéreztem, mi zajlik a pályán, tudtam a labdarúgók fejével gondolkodni. Puhl Sándor mondta anno, hogy játékvezetőként nagyon játékos párti voltam, ellenőrként meg védem a játékvezetőket. Valóban csípte pár ember szemét, hogy én látványosan barátkozom a futball összes szereplőjével. Ilyen a személyiségem, szeretem, ha jó a hangulat körülöttem. Nyilván meccset vezetni jobb, mint a lelátóról ellenőrizni, de a jelenlegi munkát, a játékvezetők ellenőrzését is szeretem, legalább benne maradtam a futball élvonalának vérkeringésében. Gyakran vezetek mérkőzéseket azóta is, mostanában is hívnak.  De nem hivatalos versenyrendszerben vívott összecsapásokra, legutóbb a színészek és az újságírók meccsével bíztak meg, a hétvégén ez lesz az elfoglaltságom. Gyakran sípolok a Fradi, vagy az Újpest öregfiúk mérkőzésein, hírverő, barátságos, jótékonysági találkozókon, emléktornákon, valamint a politikusok, a parlamenti válogatott mérkőzésein. Illetve nyaranta rendszeresen dolgozom strandfoci eseményeken. Ha hívnak, mindig örömmel megyek rendezvényekre. Mivel ellenőrként dolgozom, tétmeccseken eleve nem kaphatnék szerepet bíróként, meg közel a hatvanhoz ez már nem is lenne életszerű.   

Visszatérünk a múltba. A bakonyi meccs utáni napokban hívták az MLSZ-be. Levetítették a pápai találkozó ominózus jeleneteit – mert a jogtulajdonos tévé akkoriban már rögzítette a meccseken és műsorára is tűzte az összefoglalókat -, aztán higgadtan Arany felé fordultak.
-Indult a magnó, megállították a felvételt, majd azt kérdezték, nem mertem befújni az esetet? Előzőleg megdicsértek, hogy kivételesen jó helyen álltam, megfelelő szögből követtem az eseményeket, de látnom kellett volna a súlyos szabálytalanságot. Azonnal közöltem, szó sem volt félelemről, egyszerűen nem vettem észre, amit nagyon sajnálok. Mondtam a bizottság vezetőjének, Vágner Lászlónak, hogy 185 meccsel a hátam mögött nem tartok semmitől, sajnos tévedtem, a felvételek alapján nem volt igazam. Ha akkor már van videobíró, kis túlzással lehet, még most is vezetek. Kiszaladok a pálya szélére, a monitoron megnézem a szituációt, felmutatom a jogos piros lapot, aztán megy tovább a játék. A jelenben, 59 évesen már biztosan nem lennék a pályán, de kitolhattam volna a karrieremet, Solymosi Péter két éve, ötven felett még bíráskodott. Anno a szövetség alelnöke jelezte, kapok egy búcsúmeccset, egy Paks-Haladás találkozót. Amit nem fogadtam el, mondván nem akarok visszavonulni, két évig még dolgoznék, aztán a korosztályos határ miatt eleve nem fülyülhetek tovább. Végül búcsúmeccs sem lett, meg további, profi osztályban vezetett mérkőzés sem, az NB I-ben, vagy az NB II-ben. Kikerültem az országos keretből, abbahagyatták velem. A Pápa-Fradi lett az előre nem tervezett búcsúmeccsem. A mai napig sajnálom azt a két évet, a 200 mérkőzést elérhettem volna.

Kicsit elkalandozunk, a jelenbe, a VAR-ról értekezünk. Azt mondja, kimondottan jó találmány.
-Nálam is nagy haszna lett volna. Az a pár perc belefér a meccseken, amit videózással töltenek, több kamera többet lát, nagyon kicsi a hibalehetőség. Úgy gondolom, a rendszernek sokkal több előnye van, mint hátránya, a statisztikák alapján nagyságrendekkel kevesebb a hiba. Ha ront a bíró, a vizsgálat után azonnal javíthat. Visszatérve a másfél évtizeddel ezelőtti eseményekre: egy év elteltével Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke hívott fel, kérdezte, vállalnék-e elnökségi tagságot az MLSZ Játékvezetői Bizottságában? Mondtam, persze. Ebben az volt a pikáns, hogy azok közé kerültem, abba a grémiumba, akik egy évvel korábban eltiltottak, kirúgtak az NB I-ből. Öt évig dolgoztunk, promlémamentesen, közben játékvezetői ellenőr lettem, azóta is dolgozom az NB I-es meccseken, valamint tizenöt éven át voltam a megyei JB elnöke. Az élvonalban immár 148 mérkőzésen kaptam szerepet ellenőrként, utoljára a múlt hétvégén, a ZTE-Győr találkozón. 

A Móri TV-nél negyven éve dolgozik sportszerkesztőként. A városházán az oktatási, kulturális és sportbizottságnál jelenleg külsős tagként tevékenykedik, előzőleg, 18 éven át volt a bizottság elnöke. Az önkormányzati fenntartású Lamberg-kastélyban programszervezőként tevékenykedik főállásban.  Önkormányzati képviselőként dolgozott hosszú időn át. „Minden a sport körül forog, hétvégén és a hétköznapon is an feladatom, a lányom, az öt esztendős Virág is ad munkát bőven. Aktív, állandó mozgásban van, nem szeret egy helyben ülni ő sem. Különösebb gondom nincs, bár mostanában a gerincem miatt járok kezelésekre. Közel a hatvanhoz azért már jönnek elő a problémák.”

Erdős József vezeti a Zalaegerszeg - ETO FC találkozót.

Az országos és a vármegyei edzőtáborok után minden spori várja a bajnoki és kupa mérkőzéseket.

Ahogy az már megszokott, minden nyáron elsőként az MLSZ JB által szervezett edzőtáborokkal indul meg a sípmesterek felkészülése. Július közepén az NB I-II. játékvezetői keretek tagjai, majd néhány nappal később az NB III-as játékvezetők, asszisztensek és ellenőrök vettek részt a Telkiben rendezett országos edzőtáborokban.

Szakmai siker és nagy elismerés a hír, hogy a 2025/2026-os idénytől az NB I-es ellenőri keret tagja lett Takács János, aki korábban bíráskodott az elitben. Gratulálunk és sok sikert kívánunk!

Az országos keretekben működő játékvezetők és ellenőrök:

FIFA-asszisztens: Dr. Kulcsár Judit
NB I. játékvezető: Karakó Ferenc
NB II. játékvezető: Takács Ákos
NB II. asszisztens: Szilágyi Norbert

NB III. játékvezető: Sándor Csaba
NB III. asszisztens: Benkő Róbert, Szilágyi Zsolt, Sztányi Tibor

NB I. ellenőr: Takács János
NB III. ellenőr: Dr. Jekő József, Szlomoniczki István

Kétnapos edzőtábor a vármegyei játékvezetők részére

Az elmúlt hétvégén a vármegyei játékvezetők Kisvárdán gyűltek össze, hogy a szombati fizikai és szabályismereti felméréseken bizonyítsák felkészültségüket. Dr. Jekő József JB elnök megnyitóján üdvözölte a megjelenteket MLSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóság társadalmi elnöke, Dr. Szalacsi Árpád, valamint Kvaka Árpád igazgató és Veizer Roland a Hajdú-Bihar vármegyei JB elnöke is.

A program részeként számos szakmai előadás, videós elemzés és konzultáció segítette, hogy minden Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei játékvezető a lehető legjobb formában és felkészülten várja a bajnokságok rajtját.

Az MLSZ JB. közzétette a hétvégi NB. II-es küldéseket.

Indul a bajnokság és íme a küldések:

A magyar játékvezetők felkészülten várják a 2025/26-os labdarúgóidényt. 

A legfelső két osztály (NB I–NB II) játékvezetői és ellenőri kerete, valamint az NB III-as keret múlt héten 4-4 napos szezon előtti felkészítésen vett részt a Magyar Labdarúgó Szövetség telki edzőközpontjában.

„Sokkal jobban szeretem, ha tízezren szidnak, mintha nincs egy néző sem a meccsen” – meséli Berke Balázs, amikor arról kérdezzük, hogy milyen élmény egy Fradi-Újpest meccset játékvezetőként megélni. Berke Balázs játékosként a Zala megyei bajnokságban futballozott, majd 2003-ban tette le a játékvezetői vizsgát, 2013 óta pedig hivatásos játékvezető. Pályafutása során több mint 170 élvonalbeli mérkőzést vezetett, 2023-ban már negyedik alkalommal választották az év játékvezetőjének. Nemzetközi szinten is elismert, FIFA-jelvénnyel rendelkező bíró, aki Európa Konferencia Liga és korosztályos válogatott mérkőzéseken is közreműködött. Az Egy nap soron következő részében Balázs szakmájába nyerhetsz betekintést.

Nagy Norbert 10 évig képviselte Hajdú-Bihart az országos keretben, üdvözöljük „újra a vármegyében”

Miért és hogy jutottál erre a döntésre?

Sajnos vagy nem sajnos, de minden játékvezető életében eljön az az idő, amikor a teste és a lelke jelez neki. A döntésemben mind a kettő tényezőnek nagy szerepe volt.  A testi részéhez azt tudnám hozzáfűzni, hogy bár a „kettős” achilles ín szakadásból hála Istennek vissza tudtam térni egészségesen, de az a két év amíg az egész folyamat tartott, úgy nézett ki, hogy majd másfél év amíg semmilyen aktív mozgást nem tudtam csinálni, nagyon megviselte a szervezetemet, és kb. fél év ami az aktív rehabot alkotta. Bár teljesen helyrejött a lábam, de a robbanékonyságot, ami azelőtt jellemző volt rám, elveszítettem a szakadásnak köszönhetően – sajnos. Így úgy éreztem, hogy az a fizikai teljesítmény, elvárások, ami az NB II-be kell és én is elvárok magamtól, már távolabb került tőlem. A lelki része pedig egyfajta motiváció hiány, hiszen koromnál fogva az NB I már nem volt realitás, és úgy éreztem akkor inkább a saját megyémben lévő fiatalok segítése lehet az „új motiváció”, amiben ki lehet teljesedni.

Mikor, milyen célokkal kezdted el a játékvezetést?

Nem voltam kiemelkedő labdarugó, de mindig „okosabbnak” gondoltam magam a mérkőzések játékvezetőinél. Így hát úgy éreztem majd én megmutatom, hogy jobban tudok vezetni, mint Ők. Anno 2010-ben kispályás játékvezetőként kezdtem a játékvezetői „karrieremet”, és a kispályás játékvezetőknek azon időszakban, az oktatásásért felelős személye Szabó Imre „bácsi” volt, aki egy beszélgetésünk során említette nekem, hogy kezdjem el a nagypályás játékvezetést, mert többre is vihettem (Lehet igaza volt). A célom sose volt nagy, csak meg szerettem volna mutatni, hogy tudok meccset vezetni. Belevágtam, így 2012-ben már megyében, a nagypályás játékvezetésbe találtam magam.

Mi volt számodra a legmagasabb lépcsőfok, hogy jutottál el odáig?

Legmagasabb lépcsőfok az NBII lett, mint jv. Szerencsés embernek/játékvezetőnek mondhatom magamat, mert eléggé gyors léptekkel tudtam előre haladni. 2012-ben elkezdtem és 2015-ben már az országos keret (NBIII) tagja voltam. Azért is írtam, hogy szerencsés, mert a játékvezetésben a belerakott/fektetett munka mellett a szerencse is nagy faktor. Hiszen egyes helyzetekben, hogy jó döntést tudjál hozni, „eltaláld” azt a szituációt, olykor jókor, jó helyen kell lenned, és nem csak a tanult könyv alapján, helyezkedésekre alapozva, hanem a szerencsébe is kapaszkodva. Mondhatni így szerencsés játékvezető voltam. Országos keretben az első 3 évben, 2018-ig az NBIII-ban vitézkedtem és utána a vezetőknek is köszönhetően, akik láttak bennem fantáziát juthattam el az NBII-be, mint játékvezető.

Kik segítették a fejlődésed, ki, mi az aki, ami a legnagyobb hatást gyakorolta rád?

Rengeteg ember.

Vezetőim voltak a megyei körforgásban: Divinyi Béla, Sápi Csaba Imre, Szabó Imre. Akik jó vezetők voltak és mindig segítettek, bármikor is kerestem őket.

Az országos keretben Puhl Sándor és Hanacsek Attila Urak nevét kell megemlítenem. Szerintem, akik a játékvezetői berkekben vagy éppen a labdarúgás körforgásában voltak vagy vannak, azoknak nem kell ecsetelnem, hogy milyen kvalitású személyekről van szó és mi mindent tettek a honi játékvezetésért.

Az említett vezetők, egyaránt mind segítették a fejlődésem. Az országos akadémiai képzésében akkor még Hanacsek Attila Úr volt a vezető, és minden egyes levezetett mérkőzésemet elemeztük személyesen, „tantermi” körülmények között. Nagyon hasznos és rettentő megtisztelő volt, hogy egy ilyen képzésbe is be tudtam kerülni az országos játékvezetői karrierem során.

Természetesen nagyon sok mindenkit meg kell említenem, akivel a játéktéren is együtt voltam, bár nem voltak vezetőim, de hatást gyakoroltak rám.
Kövér Tamás: Aki minden egyes mérkőzésen, ahol együtt működtünk magabiztosságot tudott adni akkor is, ha éppen nem volt tökéletes a vezetés.

Veizer Roland: Aki kiemelkedően tudta irányítani a mérkőzések áramlását, és minden egyes „nehéz” játékossal szót tudott érteni.

Berke Balázs: Aki a lazaság megtestesítője, napjainkban is.

Berecz Attila: Akinél nyugodtabb ember nem ismertem a mérkőzéseken, akármennyire is feszült volt a mérkőzés.

Kiss János: Akit bár vezetni nem láttam, csak mentor szerepben találkoztam vele, de őszintébb és segítőkészebb emberrel nem találkoztam. Ő megforgatta benned a tört is ha kellett, de később őt igazolta az a szúrás is!

Nazsa Tamás: Akivel együtt voltunk NBII-ben is, és nála azt tudom kiemelni, ahogyan, mint játékvezető, a háttérben tudott maradni a mérkőzéseken és csak akkor lépett elő ha kellett.

Tóth Tamás: Aki bár utánam kezdte el a játékvezetést, de mindig támogatott bármi is történt (sérülés, rossz meccs, stb). Ő volt és remélhetőleg lesz is a bástya a játékvezetésben és azon kívül is.

Mark Clattenburg: Örök, külföldi kedvenc játékvezető.

Egyetlen egy embert, külön nem tudok kiemelni, mert mindenki hozzárakott ahhoz, hogy jobb legyek és egy játékvezetői lélek nem egy emberen múlik, hanem az emberek összessége, akik segítenek a pályafutásod során, mérkőzések alkalmával.

Hogy élted meg az elmúlt időszakot?

Egy sérülés – különösen, ha komoly – sose jön jókor, főleg akkor nem, amikor a fizikai állapotod csúcsán vagy. Mindig előre kellett tekinteni és amikor már úgy éreztem, hogy minden rendben, az első szakadás után jött a pofon és újból kezdhettem elölről mindent, hiszen újra elszakadt – másodjára is- az achillesem.
Nagyon nehéz volt fejben egyben tartani magam. Szerencsére a családom, barátaim mellettem voltak, és amikor éppen mélyre kerültem mindig visszarántottak a valóságba. Nekik köszönhetően tudtam visszatérni az NBII-be is úgy befejezni, ott a karrierem, ahogyan mindig is szerettem volna.

Emlékezetes sztorik, mérkőzések?

Rengeteg van.

Van jó és rossz is, de hát az ember csak a jóra emlékszik, majd az idő előre haladtával, a rosszra nem.

NBII-ben ugyebár nem mindig vezettük, hanem tartalék játékvezetőként is tevékenykedtünk. Tehát momentán kívülről néztem és belülről a szetten keresztül hallottam a mérkőzést. Egy Cigánd – Zalaegerszeg mérkőzés ugrott be, amit Veizer Roland vezetett, és kialakult egy komolyabb tömegjelenet (10-12 ember egy bolyban). Roland elővette a legjobb nyelvtudását és hát nem kellett félteni. Tudni kell, hogy a játéktéren az adott pillanatban hazai és vendég oldalon egyaránt, a magyar mellett elég sok nemzet képviselte magát.

Ilyenkor előfordul, hogy egy komolyabb tömegjelent „rendberakása” akár hosszú percekig is eltarthat, de itt mielőtt még nagyobb lett volna az utcai harc, gyorsan le lett rendezve az egész, hiszen Roland, akit csak talált, szóban rendezett angolul, románul és magyarul, egymás után. Játékvezetőként mindenki arra törekszik, hogy a nagy konfliktusokat így rendezze le. Számomra örök emlék marad.

Saját példát hozva pedig a leggyorsabban egy Füzesgyarmat – Cegléd, amit feltétlenül megemlítenék, egy kupamérkőzés volt.  Kezdés előtt kerestem a sípom, de hát bent hagytam az öltözőben. Mondtam a kollégáknak, hogy befutok érte. Miközben az öltözőből visszafutottam volna a pályára, telibe fejeltem a játékoskijáróban, az alacsonyan lévő vasoszlopot. A rendező szedett össze a földről, mert akkorát estem, és mint utólag kiderült agyrázkódással, a szemem alatt meg egy szép nagy lila folttal sikerült lehozni a mérkőzést, tökéletesre az ellenőr szerint (hozzáteszem, nem sok mindenre emlékszem a mérkőzésről, mert az agyrázkódás miatt kiesett egy pár jelenet). 

Mit gondolsz a legnagyobb erősségednek?

Legnagyobb erősségem szerintem a kitartásom és a mérkőzéseken való koncentrációm, és a döntési képességem helyessége, pontossága.

Van-e hiányérzeted, mi az, amiben úgy érzed, hogy elmarasztalnád önmagad?

Nincsen, mert ha azt keresném, akkor szomorúan fejeztem volna be az országos játékvezetést.

Ha kifognád az aranyhalat, mi az, amit még kívánnál, kívántál volna tőle?

Játékvezetésben valószínűleg az lenne, hogy NBI-es mérkőzésen bemutatkozhassak, de mivel az aranyhal elúszott, így ez a kívánság vele együtt ment. 

Milyen elképzeléseid vannak a jövőt illetően?

Megyei játékvezetőként folytatom a pályafutásom, ahonnan elindultam. A játékvezetést nem egyszerű elengedni, mert ez egy életérzés. Nem szűnhet meg egyik napról a másikra. Remélhetőleg a feltörekvő fiataloknak át tudom adni azt a tudást / tapasztalatot, amit én kaptam anno azoktól, akikkel működtem. Ha pedig egyszer abbahagyom, gondolom majd ellenőrként tevékenykedek tovább és a nem a DKV buszokra gondoltam , hanem a játéktér közvetlen közelében!

Mit üzennél a következő generáció(k) tagjainak?

Tegyetek azért, hogy amit el szeretnék érni, azt érjétek is el, hiszen amennyi munkát fektetsz bele a héten a felkészülésbe, olyan lesz a mérkőzésed a hétvégén. Kitartás, munka, és alázat! Meg persze mindig magatokkal foglalkozzatok, mert azzal nem lesztek jobbak, ha másoknak szurkoltok azért, hogy „elrontsanak” valamit a mérkőzésen! Csak magatokkal és azzal a csapattal foglalkozzatok, annak a sikeréért tegyetek meg mindent, akikkel az adott mérkőzésen vagytok!

Bármi, amit még zárógondolatként szeretnél elmondani?

Köszönöm mindenkinek, akik segítettek azon az úton, hogy idáig eljuthassak! Nélkülük ez nem sikerülhetett volna! Mindig az volt a filozófiám, hogy nem egyedül vagyok a pályán, hanem a csapatommal! Jövőben is ez lesz!

Remélhetőleg az a Nagy Norbert fog megmaradni nekik az emlékezetükben, aki mindig kirakta a pályára azt, ami van benne, és sose vett semmit sem félvállról!

Sok sportbarátot és igazi barátot is szereztem a pályán és azon kívül is, a játékvezetésnek köszönhetően!

A Nemzeti Sport interjút közölt Bognár Tamással, aki sok mindent elárult a mindennapjairól

Ahogy az előző idényben, a nemrég zárulóban is ön lett a legjobb játékvezető, a RangAdó-díjátadón is győzött – meglepte, hogy a játékvezetést érintő voksolásokon ön nyert?     
Nagyon jóleső érzés, hogy első lettem a sportlapnál is – mondta lapunknak a 46 éves Bognár Tamás, a FIFA-keret tagja. – Ami a legfontosabb, hogy kiegyensúlyozott, jó idényem volt. Egy játékvezető esetén lényeges, hogy a háttérben maradjon és csak szükség esetén lépjen elő. Nem nekünk kell a középpontban lennünk, az a feladatunk, hogy a meccset a normális mederben tartsuk, védjük a játékosok testi épségét és a futball ­imázsát. A mérkőzések után a csapatok és a vezetőedzők sem foglalkoztak velem, valamint a sajtóvisszhangok is elkerültek. Egyetlen olyan ítélet volt, amely nagyon megosztotta a futballtársadalmat, de ott is jó döntés született.

Melyikre gondol?     
A Nyíregyháza–Debrecen mérkőzésen a vendégek kapusa az egyik kijövetelnél szabálytalankodott a hazaiak játékosával, VAR-vizsgálat után tizenegyest ítéltem. Nyilván a szurkolók, játékosok, edzők máshogy ítélnek meg egy-egy szituációt, azonban nekünk a szabályokat kell követni – márpedig aszerint büntető volt. A szabálykönyvben vannak kritériumok, azok alapján haladunk és jutunk el a jó döntéshez a pályán és a VAR-kocsiban. Ott nincs helye az érzelmeknek, tények vannak, illetve képi bizonyítékok, és nekünk azok alapján kell döntést hoznunk.

Maximalistának tartja magát? Ahogy hallgatom, azt gyanítom, igen…      
Nagyon is az vagyok. Sok-sok éve azt vallom, vagy fejlődsz, vagy véged van. Minden meccsen vannak olyan mozzanatok, amelyekből tanulnunk kell. Húsz esztendeje vezetek az NB I-ben, folyamatosan gyűjtöm a tapasztalatot, s ami beválik, azt megtartom. Értem ezalatt a mentális és fizikai felkészülést, a táplálkozást, a regenerációt vagy éppen sportpszichológus bevonását. Igyekszem olyasmit is beiktatni a felkészülésbe, amely stabilabbá és még jobbá tesz.

Ha már a sportpszichológust említette: ha jól tudom, ettől az idénytől készülnek szakemberrel.     
Így van, Kövesdi Eszter személyében ettől az idénytől sportpszichológus is treníroz bennünket. A bajnokság alatt minden szerdán Telkiben találkozunk, edzünk, majd Hanacsek Attilával, a játékvezetői bizottság elnökével elemezzük a hétvége történéseit. Ekkor van lehetőség mindenkinek négyszemközt beszélgetnie a sportpszichológussal, aki havonta egyszer csoportos foglalkozást is tart. Szerintem minden segít, amiben hisz az ember, nyitottnak kell lenni az újdonságokra. A sportban kifejezetten fontos a mentális rész, az embernek nem lehetnek kétségei magával szemben. Szerencsére ezen a téren rendben vagyok.

Az NB I-en kívül ismét vezetett nemzetközi mérkőzéseket az Európa-ligában és a Konferencialigában, valamint a Nemzetek Ligájában is.     
Nem lehet panaszom, a nemzetközi szövetség játékvezetőként és videóbíróként is rendszeresen foglalkoztatott. A külföldi találkozókra ugyanúgy készülök, mint a hazai mérkőzésekre. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy bepakolom a táskám és elindulok a mérkőzésre. Mi ugyanúgy készülünk a csapatokból, a kulcsjátékosokból, a taktikából, a stílusokból, illetve a szabad- és szögletrúgásokból, mint a csapatok. Megnézem, melyik játékos fegyelmezetlenebb, mennyire vehemensek a kispadon ülő stábtagok. A játékvezetés egyik fontos alappillére a helyezkedés. A helyes döntés meghozatalához ideális távolság és megfelelő látószög szükséges, emellett arra is kell figyelni, mi lesz a játékos következő lépése. Mostanság sok szabálytalanság történik távol a labdától vagy mielőtt még a passz megvalósulna, erre fel kell készülni.

Európán kívül is kapott feladatot: hat bajnokin vezetett a szaúdi élvonalban.     
A nemzetközi mérkőzésekre játékvezetői csapattal járunk: Buzás Balázs és Kóbor Péter asszisztensként, Vad II István videóbíróként segíti a munkám. Úgy gondolom, és a visszajelzés is ez, hogy az elmúlt évek alatt nyújtott teljesítményünkkel és a pályán kívül mutatott profi hozzáállásunkkal vívtuk ki, hogy új feladatokat is kapunk.

Mi a helyzet a játékvezető-utánpótlással?     
Több játékvezetőre lenne szükség, főleg az alacsonyabb osztályokban jelent ez nagy problémát hétről hétre, de ami az NB I-et illeti, vannak tehetséges fiatalok, jön a következő generáció. Csonka Bence, Káprály Mihály és Rúsz Márton személyében van három újnak mondható nemzetközi játékvezetőnk is, illetve Derdák Marcell és Kovács Imre nevével is hétről hétre lehet találkozni az első osztályban.

Továbbra is kimagasló az erőnléti állapota. Hogyan készül a mindennapokban?     
Az országos keretben szereplő játékvezetők fizikai felkészülését két kiváló szakember, Balogh Botond és Simon Alex segíti. Ők heti rendszerességgel az óránk adatai alapján értékelik az edzéseinket, a mérkőzéseken nyújtott teljesítményünket, illetve idényenként többször erőnléti tesztet is kell teljesítenünk. Megfelelő mennyiségű és minőségű futás is van benne, emellett erősítenünk is szükséges. Én évek óta Horváth Erik személyi edzővel készülök, aki intenzív foglakozásokat tart nekem. Egy-egy meccsen tíz-tizenkét kilométert kell futni és két-háromszáz döntést hozni, azaz fizikailag és mentálisan is muszáj topon lenni. Adott esetben száznyolcvanas pulzussal kell jó döntést hozni a kiélezett szituációkban.

A nyáron lesz ideje pihenésre?     
Mozgalmas évem volt nekem és a családomnak is. Két lányom van, az idősebb ebben az idényben már az NB III-ban vezetett meccset, nagy lépés ez a karrierjében. A kisebbik kosárlabdázik, a közelmúltban Tapolcáról a Soproni Darazsakhoz igazolt, neki is óriási lépés volt ez az álmai felé. A feleségem pedig próbálja a háttérben biztosítani nekünk a nyugalmat. A múlt héten még végig edzettem, e hét szerdától vasárnapig szurkolóként Pécsen az országos leány serdülő nyolcas döntőn szurkolok a Darazsaknak. Ezt követően Kulcsár Katalin játékvezetővel és Vad Anita asszisztenssel utazom Svájcba a női Eb-re, amelyen VAR-feladatokban segítek. Aztán kezdődik az NB I-es idény, s továbbra is stabil teljesítményt szeretnék nyújtani.

Melyik játékvezető kit állított ki?

Molnár Attila vezette a legtöbbet, ő be is mutatkozott az élvonalban.

Játékvezetői sorrend:

Asszisztensi sorrend: