Békés megye nyerte a hétvégi focitornát Győrben! Íme a vasárnapi eredmények:

További helyosztók:

Megadta a módját a búcsúnak Tóth István: utolsó élvonalbeli mérkőzésén teltház előtt lengetett a Ferencváros diósgyőri vendégjátékán. A rutinos nógrádi asszisztens április 20-án lett 45 éves, így nyilvánvaló volt, hogy az őszi szezon végén országos kerettagként le kell zárnia egy emlékezetes korszakot.
Hosszú éveken keresztül ő képviselte egyedül a megyéjét. Kiválásával kiváltképpen változik ez a helyzet: a 2012-es év úgy kezdődik, hogy senki sem reprezentálja Nógrádot.

A somoskőújfalui csapatban végig jártam a ranglétrát a serdülőtől a felnőttig, ahol a megyei első osztályban játszottam. A futball szeretete miatt tettem le 1996-ban a játékvezetői vizsgát. Az országos asszisztensi keretbe 1999-ben jutottam fel, ugyanabban az esztendőben levizsgáztam Futsal játékvezetőnek is, és 2007-ig működtem ott az NB I-ben.

Noha menet közben nem készített statisztikákat, a DVTK-FTC derbi után elkészítette a számvetést:
 Az elmúlt 12 évben összesen 148 NB I-es nagypályás mérkőzésen segítettem a játékvezető munkáját asszisztensként. A legmagasabb osztályba sorolt Magyar Kupa- és Liga Kupa-mérkőzéseken összesen 35 alkalommal vettem részt, illetve lehetőséget kaptam, hogy Szuper Kupa (2006: Debrecen-Fehérvár), valamint a Magyar Kupa (2008: Debrecen-Honvéd) döntőjében asszisztálhassak. És a hab a tortán: ebben az esztendőben megadatott, hogy aktív részese legyek a Puskás-stadionban a Vasas-AS Roma barátságos találkozónak.

Noha a mondás úgy tartja, hogy senki sem lehet próféta a hazájában, Tóth István Nógrád megyében háromszor is megkapta az Év Játékvezetője díjat, illetve többször részesült különdíjban. Jelenleg is aktívan részt vesz a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetői Bizottságának munkájában: egyszerre elnökségi tag, mentor, a megyei játékvezetők edzője, valamint játékvezetői küldő. Noha országos kerettagként lezárult egy fejezet a pályafutásában, bővel lesz teendője szűkebb pátriájában.

Külföldi élmények
Öt alkalommal külföldön gyarapíthatta futballélményei számát:
2004: UEFA Kupa, Banská Bystrica-FK Qarabah
2006: BL-selejtező, Siroki Brijeg-Hearts
2009: U 20, Horvátország-Szlovákia
2011: Lengyel bajnokság, Wisla Krakow-Polonia Warszawa
2011: U 20, Szerbia-Horvátország

Két hosszú őszi hét végén vannak túl a Játékvezető Akadémia hallgatói: szeptemberben Telkiben, novemberben pedig Siófokon töltöttek el 3-3 tartalmas napot az utánpótlásképző növendékei.

Berzi Sándor, a JB elnöke, Puhl Sándor és Vágner László alelnökök is meglátogatták a fiatal sporikat, akik lelkesen vetették bele magukat a programba. Nagy hangsúlyt fektettek az elméleti és gyakorlati foglalkozásokra, változatos és érdekes napirendekben bővelkedtek az edzőtáborok. Az edzéseken Stamler "Mester" mozgatta meg a fiúkat (az erőnléttel biztosan nem lesz gond), az elméleti képzésbe pedig jelenleg aktív játékvezetők, asszisztensek és ellenőrök is besegítettek. Ring János szakmai vezetésével több saját és NB I-es mérkőzést, sok-sok tanulságos szituációt elemeztek a résztvevők. Természetesen az írásos és a videótesztek sem maradtak el. Elmondhatjuk, hogy tartalmasan és hasznosan töltötték együtt az összejöveteleket a hallgatók. Folytatás 2012-ben... -  foglalta össze akadémiai szintre emelt gondolatait Arany Tamás.

Régi-új vezetője van a játékvezetői toborzásnak országos szinten. Hanacsek Attila korábbi FIFA-játékvezető mindemellett tagja lett az MLSZ JB elnökségének is. Az NB I-es ellenőri keret tagja először azt részletezte, hogy milyen stratégiára épül az éppen aktuális toborzási idény.

- Nyilván először tisztában kell lenni azzal, hogyan is állunk. Mennyi játékvezetőre van szükség ahhoz, hogy a bajnokságok - és itt elsősorban a legalsóbb szintekre gondolok- zavartalan lebonyolításához szükséges létszámot elérjük - Az NB I-ben mindig lesz elegendő számú játékvezető, köztudott azonban, hogy mennyire kevés az alacsonyabb osztályokban. Szinte kivétel nélkül minden megyében körülbelül 70-100 játékvezető hiányzik.

Mindezek ellenére úgy gondolom, a toborzással különösebb gond nincs, az eddig is remekül működött. A probléma inkább a megtartás területén jelentkezik. Arra gondolok, hogy a levizsgázott játékvezetőket pályán is kell tartani, hiszen óriási a kiáramlás. Például az elmúlt négy évben országos szinten körülbelül 2 500 fő levizsgázott, de majdnem ugyanennyien be is fejezték a működésüket: körülbelül 2 200 fő. Kevesebben vagyunk, mint 2007-ben. Ez elképesztő adat! Négy év alatt csupán 300 fővel nőtt az aktív játékvezetők száma. Rengeteg időt, energiát, pénzt, stb. fektetünk abba, hogy bevonjuk őket a játékvezetés rendszerébe, de a megtartásra annál kevesebb figyelem esik. Meg kell találni azokat a motivációs tényezőket, amelyek a pályán maradást segítik. Nyilván az MLSZ erőfeszítései: a jelentős díjemelés, a játékvezetőket ért fizikai támadás esetén a megvédésük (hivatalból büntetőeljárás kezdeményezése) mind-mind olyan fontos lépések, amely bizonyosan elősegíti majd ennek a hihetetlen nagyságú kiáramlásnak a lelassítását. De nem csak a külső körülmények megváltoztatása szükséges, hanem a belső, a játékvezetői társadalmon belüli lépések megtétele ugyancsak fontos feladat. Arra gondolok, hogy mindenképpen nagyobb figyelmet kell fordítani a fiatalok, s persze az idősebb játékvezetők megtartására is. Erre hivatott az úgynevezett BST program. Szeretnénk elérni, hogy ennek minden városban legyen külön felelőse, a régiós TM munkacsoportokban sokkal többen dolgozzanak. Lehetetlen szerintem, hogy ekkora feladatot, amelyet a Toborzás&Megtartás jelent egy megyében, csupán egy-két ember végezzen. Szóval nagyon sok a feladat, van bőven mit tenni.

- Mik a legfrissebb adatok? Megközelítőleg hány játékvezető van ma Magyarországon? Hogyan alakult az emelkedés az elmúlt években?

- Az aktív játékvezetők száma pillanatnyilag: körülbelül 3 300 fő. Ez az év végi tanfolyamok után körülbelül 500-700 fővel nőni fog, azonban, ahogy említettem, a legnagyobb kérdés mennyit tudunk közülük megtartani.A levizsgázottak számát az alábbi diagram szemlélteti, köztük olyanok is szép számmal akadnak, akik el sem kezdik az aktív játékvezetést.:

A toborzási adatokat vizsgálva megállapítható, hogy a jelentkezők 75 százaléka a fiatalabb, 30 év alatti korosztályból kerül ki. A legmagasabb jelentkezési kedv a 15-20 év közöttiek korcsoportjában mérhető. Több év adatait vizsgálva egyértelműen megállapítható: a toborzás célkorosztálya a 15-19 évesek, ők adják az összes jelentkező 35 százalékát.

Ez - jól tudjuk - a középiskolás korosztály. Éppen ezért kell minden középfokú oktatási intézményben a játékvezetést népszerűsítő, a játékvezetői tanfolyamot hirdető plakátok kihelyezése, és egyúttal a testnevelő tanárok bevonása ugyancsak elengedhetetlen.

Azt is meg kell említeni: természetesen az idősebb korosztály bevonása sok szempontból ideálisabb lenne, de az életkor előrehaladtával egyre kisebb a jelentkezési kedv, egyre kevesebben akarnak játékvezetők lenni. Fontos a ?kiöregedő? labdarúgók megnyerése is. Természetesen egy-egy hét végén a megemelt díjakból megkereshető summa sem elhanyagolható szempont, most már az alacsonyabb osztályokban is ez talán egy vonzó tényező lehet.

- A toborzás és a megtartás egységet alkot. Mekkora nagyságrendileg az átmenő forgalom?

- Valóban így van, ezt a két területet szorosan együtt kell kezelni. Ahogy említettem, a bejövő forgalommal nincs gond, óriási probléma viszont a pályaelhagyók kérdése. A valós okok feltárására szeretnénk ezután minden pályaelhagyót megkeresni, és rövid kérdőív formájában megtudni tőlük: mi volt az oka annak, hogy befejezték a pályafutásukat. Ezek összesítésével és elemzésével az a célunk: tényadatokat kapjunk, fel tudjuk tárni pontosan, mely ok/ok vezettek oda, hogy ennyien fejezik be a pályafutásukat. Természetesen ezek közül az okok közül bizonyosan mindenki fel tud sorolni jónéhányat, azonban csak a valós és pontos tények ismeretében lehetséges véleményem szerint megtenni a hatásos ellenlépéseket. Hallottam olyanról például, hogy valahol a játékvezetőket ért támadások miatt, a fegyelmi bizottság enyhe döntései voltak a pályaelhagyás hátterében. Volt olyan, aki több éve működött már, és egyszer sem ellenőrizték, mások pedig azért hagyták abba a játékvezetést, mert elmúltak 30 évesek, és nem volt már előrelépési lehetőségük. Szóval, széles a skála. Ezzel a módszerrel - akár külön-külön régiónként is - talán feltárhatók a valódi okok. Sajnos tény, folyamatosan emelkedik a pályaelhagyók aránya, és ez főként a pár éve működőknél a legmagasabb.

- Milyen adattal adna adna okot az elégedettségre a tavaszi vizsga során?

- A legkevesebb vizsgázó száma sohasem volt 500 fő alatt. Én úgy gondolom, akár még ez a szám is elfogadható lenne, ha csupán a természetes fogyás lenne jellemző. Azonban ennél lényegesen több játékvezetőre van szükség ahhoz, hogy a bajnokságok zavartalanul lebonyolíthatók legyenek. És akkor még nem beszéltünk az MLSZ stratégiai tervében megfogalmazott tömegesítésről, a futball tömegbázisának szélesítéséről. Amennyiben a futball társadalmi bázisának szélesítése ténylegesen elindul, az a jelenlegi, minimálisan szükséges játékvezetői létszámot is várhatóan jelentős mértékben növelni fogja. El kell érni, nehogy pont a képzett sportszakemberek, a játékvezetők hiánya legyen a labdarúgás fejlődésének akadálya, magyarul legyen elég képzett játékvezető a mérkőzések levezetéséhez.

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy nem lehet egyik napról a másikra megváltani a világot, azonban nagyon égető a helyzet. Sürgős szemléletváltásra van szükség, nem csak ezen a területen dolgozók, hanem bizony az összes működő játékvezető vonatkozásában. Nyilván, azon a társadalmi közegen, ami körülveszi a futballt, mi játékvezetők, nem tudunk sokat változtatni, azonban a belső viszonyokon igen. Ezt mindenkiben tudatosítani kell. Hiszen az, hogy az adott játékvezetői közösség milyen, az nem a külső körülményeken, hanem leginkább rajtunk múlik. A játékvezetői közösségen belüli emberi viszonyok a leghatásosabb megtartó erő. Hogy egy jó közösségben működhessünk, csak rajtunk, játékvezetőkön múlik, mi tudunk tenni ezért a legtöbbet, és nem mástól kell várni a megoldást. Nem egyszerű feladat ezen változtatni, de nem is lehetetlen! El kell gondolkodni, mit lehet tenni ennek érdekében, mindenkinek a saját szintjén.

Visszatérve a konkrét kérdéshez: a legfontosabb tehát az, hogy ennyit tudunk a levizsgázottak közül megtartani. Nem szabad elfelejtkezni azonban azokról sem, akik már a rendszerben vannak, a kiegyensúlyozott és megbízható teljesítményt nyújtó idősebb bírókról. Eléjük olyan reális követelményeket kell állítani, mely igazodik a működési szintjükhöz.

- Mennyi játékvezetőre lenne még szükség?

- Legalább 1 000 játékvezetőre! Egyértelmű a cél. Első lépésként legalább ennyi játékvezetőt kell a rendszerbe bevonni, és meg is tartani. Ezután jön a következő feladat, a tömegbázis szélesítése miatt szükséges létszámbővítés. Ennek megoldására is létezik elképzelés, mely azonban csak az MLSZ támogatásával valósítható meg.

Szeretnénk a régiók munkájának elismerésére egy pozitív ösztönző rendszert kialakítani, amely nem csak a toborzás, hanem a megtartás területén is értékeli a kiemelkedő eredményeket. Az ennek kidolgozására tett első lépések ugyancsak megtörténtek már.

- Mekkora motiváló ereje van az idei toborzásnál Viktorék BL-döntőjének és a jelentős tarifaemelésnek?

- Nyilván óriási. Ezért is választottuk Kassai Viktort idén is a reklámkampányunk arcának. Ő és a magyar játékvezetői team tagjai szerepelnek azon az igazán tetszetős plakáton, melyet Király Krisztián segítségével tudtunk pár nap leforgása alatt elkészíteni. Ugyanolyan hatással számolunk, mint annak idején, amikor Puhl Sándor vb-döntőt vezetett, és utána rekordszámú jelentkező volt.

Abban pedig nagyon bízom, hogy a jövő évi kontinensviadal után is adott lesz a játékvezetői tanfolyamot hirdető plakát témája? Egy Eb-döntős magyar játékvezetői team jól mutatna a 2012-es tanfolyamot hirdető plakáton. Szívből kívánom, hogy legyen így!

Tóth Vencel 1992-1998-ig volt az élvonalbeli játékvezetői keret tagja, 121 első osztályú mérkőzésen bíráskodott. Amikor elérte a bűvös korhatárt, FIFA-kerettagként vonult vissza. Az országos NB I-es ellenőri keret tagjaként volt jelen az őszi JT-közgyűlésen, ahol a testület elnökévé választották.

Kissé váratlanul ért a visszahívásom, mint ahogy annak idején az eltávolításom is. Amikor visszatértem, azt tapasztaltam, hogy a közel három év alatt szép számmal kicserélődött a keret. Természetesen a távolból követtem az eseményeket, de az új játékvezetőket csak névről ismertem. Amikor személyesen találkoztam velük, el kellett telnie csaknem egy évnek, míg a többségét ténylegesen megismertem - árulta el Tóth Vencel, aki Puhl Sándor vezetése mellett az ellenőrző albizottságban is tevékenykedik. - Az ellenőrzés lényege nem változott, legfeljebb a külcsín lett más. Az albizottságban azon dolgozunk, hogy megváltoztassuk az ellenőrzési szisztémát. Egy az egyben átvesszük az UEFA ellenőrzési formáját, ami remélhetőleg átlátható lesz, és jobban lehet majd differenciálni.

Az MLSZ JT közgyűlésén a jelenlévők Tóth Vencelt választották meg az új elnöknek, a testület elnökségébe további négy tag került: Fazekas János, Hazafi Miklós, Kurmai Zoltán és Mező Béla.

Óriási megtiszteltetés volt számomra már az elnöki jelölés is. A nagy elődök után nem kis felelősség betölteni ezt a posztot. Az újjáalakult JT-elnökség segítségével azt szeretném elérni, hogy azok a bizonyos csatabárdok jó mélyen legyenek elásva. Remélhetőleg a szépszámú játékvezetői család egyirányba mozdul majd, miként a nyolcvanas évek végén, a megalakulás idején. Az adókból befolyó egy százalékokból pedig szeretnénk támogatni az arra rászoruló idősebb játékvezetőket - sajnos, sokan vannak. Rövidesen konzultálunk az elődömmel, Hanacsek Attilával, hogy a folyamatban lévő ügyek ne szakadjanak meg.
Tóth Vencel életét nem csak a futballpályák, hanem a kondenzcsíkok is behálózzák, ugyanis a polgári repülésnél légiforgalmi irányító.

 Civil foglalkozásom már csupán egy hónapig van, mert az év végén nyugdíjba vonulok. Azt követően minden szabadidőmet a játékvezetés tölti majd ki. Nagyon örvendetes, hogy ez a generáció egyre jobban fejlődik, természetesen figyelem a fiam ténykedését, valószínűleg én vagyok a legkritikusabb vele szemben. Nagyon szurkolok Bognár Tamásnak is, aki szépen felzárkózott Kassai Viktor és Vad Pista nyomába.

Farkas Ádám, Berettyán Péter, Horváth Róbert. Ők hárman voltak az európai szövetség által kiírt CORE-program első fecskéi Magyarországon. A második kurzusra kizárólag új hármast jelölt az MLSZ elnöksége: Németh Ádám, Bozó Zoltán és Kormányos Gábor lett a kedvezményezett.

Az előző kurzus tapasztalait felhasználva csak tíz napos volt, nem pedig két hét, mint az előttünk ott levőknek - újságolta ifjabb Kormányos Gábor, az asszisztensi keret tagja. -  Mi kevésbé izgultunk annyit, mint Farkas Ádámék, ugyanis felkészítettek bennünket, beszereztük a szükséges információkat előzetesen. Tudtuk, hogy mire készüljünk, hogy mi várható, hogy mire figyeljünk oda. A tíz nap felejthetetlen élmény volt mindannyiónk számára.

  -Nekünk mindössze egy mérkőzés jutott, mert a tíz napban csak egy hét vége volt. Mi a svájci harmadosztályú Serriéres-Schötz meccset kaptuk. A légkör, a körítés, a stadion egy kicsit profibb, mint itthon. A találkozót olyan műfüves pályán rendeztek, amit még a mérkőzés előtt tíz perccel is locsoltak - közölte Németh Ádám, aki az új esztendőt FIFA-kerettagként kezdheti meg.

 - Rengeteg edzésen, előadáson vettünk részt, melyeken nagyon sok hasznos dolgot, újdonságot hallottunk, tapasztaltunk. Az edzéseinkbe, a bemelegítéseinkbe azóta mindezt beépítettük. A gyakorlati foglalkozáson volt mérkőzés szituációs teszt, ahol arra voltak kiváncsiak, hogy bizonyos helyzeteket miként oldunk meg. Ilyenek voltak például tömegverekedéses, a büntető-, illetve a szabadrúgás-szituációk. Mindemellett volt asszisztensi teszt is. Azon a hét végén, amelyik nap nem volt meccsünk, elmentünk egy másik mérkőzésre, amit szintén a CORE-programban résztvevő kollegáink vezettek ? tette hozzá Bozó Zoltán, az asszisztensi keret kimagasló alakja.
 

A tíz nap elég szoros volt, de azért így is jutott idő egy kis kikapcsololódásra. Elvittek bennünket genfi városnézésre. Volt lehetőség egy kis lazításra is, ahol sokkal oldottabb volt a hangulat. Az egyik napon átvittek egy franciaországi élményfürdőbe, ott egy kicsit lehetett szórakozni, pihenni, kikapcsolódni ? vette át a szót Kormányos Gábor.

A CORE-program vezetőivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Havi rendszerességgel kell küldenünk a meccsriportokat, valamint az edzésnaplót, és heti rendszerességgel kell online angol tanfolyamon rész vennünk, sőt hetente kell skype-on keresztül beszélgetnünk egy angol tanárral, mert elég nagy hangsúlyt fektetnek a fizikai felkészültség mellett az angol nyelvi tudásra is ? emlíette Németh Ádám.
Végezetül Bozó Zoltán megjegyezte:

Aszeptemberi kurzus második felvonása márciusban lesz. Akkor egy hétre ismét meglátogatjuk a Genfi-tó partját, ahol ismét kapunk egy mérkőzést, fizikai, asszisztensi és angol nyelvi felmérésen veszünk részt, és ha mindenben tudunk addigra fejlődni, akkor -reményeink szerint- egy-egy diplomával a kezünkben térünk haza.

1994 decemberében tettem játékvezetői vizsgát a Miskolc Körzeti J.B-nél, Geró Gábornál. Azonnal működni is kezdtem, majd 15 és fél évesen levezettem első felnőtt mérkőzésemet, a Kisgyőr-Emőd (3-3) találkozót. Augusztus 20-a volt, lovasnapok, az osztályhoz képest sokszoros nézőszám.

Mindössze 16 éves voltam, amikor egy Sajópetri-Hangács felnőtt mérkőzés vezetésére kaptam megbízatást. A mérkőzésen két hazai kiállítás volt (egy a lefújás után), valamint még az első félidő közepén kiküldtem a pálya mellől a sporttelepen kívülre egy idősebb nézőt, aki egy biciklinek támaszkodva folyamatosan szidott engem és az ott partjelző Galán Rolit. A második félidő közepén, a kiállításkor elszabadult a pokol és a nézők a pálya felé vették az irányt. Két lehetőségünk volt: vagy maradunk és megpróbálunk az öltöző felé araszolni, vagy a végeláthatatlan messzeségbe futásnak eredünk. Az előbbit választottuk ? vesztünkre. Hatalmas ökölcsapások, köpködés közepette sikerült az öltöző közelébe jutnunk.

Már csak pár méter volt hátra a megváltást jelentő öltözőépület biztonságos kapujáig, amikor oldalról egy bicikli vágódott az oldalamnak, feladója természetesen a korábban kivezettetett szimpatikus idős bácsi volt. Rengeteg nagyszerű játékvezető működött abban az időben, akiktől nagyon sokat tanultam. Pecze Pista nevét emelném ki, akihez attól a pillanattól kezdve nagyon erős viszony fűz, s tanácsaival a mai napig rengeteget segített nekem. Kijutott bőven nehéz pillanatokból abban az időben, gondolok itt egy Mád-MVSC mérkőzésre, melynek eseményei után Csorba Laci tartotta bennem a lelket.

22 évesen lettem NB I-es játékvezető, a JB Elnöke Puhl Sándor volt. A Békéscsaba-Videoton (0-2) mérkőzésen mutatkoztam be az élvonalban. Szerencsére ez nagyon jól sikerült. 2007 januárjától lettem FIFA játékvezető a Vágner László által vezetett JB Elnökségnél, amellyel életem egyik nagyálma vált valóra.

Tavaly októberben vezettem a 100. élvonalbeli mérkőzésemet, az MTK-Kaposvár találkozót, jelenleg 116 levezetett NB I-es mérkőzésnél tartok. Nagyon büszke vagyok arra, hogy bekerülhettem a Kassai Viktor által irányított játékvezetői team-be kiegészítő asszisztensként, vagy konyhanyelven mondva alapvonali asszisztensként. Egész életem eddigi legnagyobb játékvezetői élménye is ennek köszönhető, a május 28-i Bajnokok Ligája Finálé, a Barcelona és a Manchester United csapatai között.

Csodálatos dolog volt kivonulni a csapatokkal és felsorakozni az egész világ elé. Nagyon boldog voltam, hiszen az UEFA ellenőrei, vezetői elégedettek voltak a munkánkkal. Szintén örök emlék marad a teljesség igénye nélkül az Inter-Bayern München, Valencia-Manchester United és a Bayern München-Manchester City mérkőzés, ahol hasonló szerepkörben működhettem. A jövőre nézve igyekszek szintén maximális odafigyeléssel készülni a mérkőzésekre. Remélem, hogy minél tovább szolgálhatom ezt a csodálatos sportot és a játékosok továbbra is partnereim maradnak.

A november 30-i Rapid Bucuresti-Hapoel Tel-Aviv Európa Liga-mérkőzéssel lezárult egy korszak Szabó Zsolt játékvezetői pályafutásában.

Annak idején, 1998 őszén tudtam, hogy egyszer eljön ez az idő. Cssak akkor nem sejthettem, hogy mikor és milyen körülmények között. Ma már mindkét kérdésre választ tudok adni. 

Büszkeséggel tölt el az, hogy 13 évig képviselhettem Magyarországot a FIFA-keretben. Az NB I-be kerülésem óta pontosan 125 nemzetközi mérkőzésre jutottam el. Először 1997-ben voltam külföldön, akkor még asszisztensként, aztán 1999-től játékvezetőként is bemutatkozhattam a nemzetközi szintéren. Ennél hosszabb ideig a FIFA-keretben csak Zsolt István, Emsberger Gyula, illetve Palotai Károly volt, ilyen nevek társaságába bekerülni igen nagy megtiszteltetés.

Egy szakaszhatárhoz érve természetes reakció a mérlegvonás.

- Természetesen magam is megtettem. Örömmel tapasztaltam a mérkőzések, osztályzatok áttekintése során: annak ellenére, hogy milyen komoly kontroll van egy-egy nemzetközi mérkőzésen, a 13 év alatt egyetlen egy ellenőri jelentés sem tartalmazott büntető-, piros lap-, vagy gól hibát, amely azért jól jellemzi ennek az időszaknak a munkáját.

Persze, ilyenkor sokakat meg lehetne említeni, de három embert feltétlenül ki kell emelnem. Az egyik az a Nagy Miklós, akinek az elnöksége alatt kerültem a FIFA-keretbe Európa legfiatalabb nemzetközi játékvezetőjeként. Kispál Robival 56 mérkőzésen működtem együtt, a munkája, barátsága nélkül nem lehettem volna az UEFA kupa-Európa Liga-keretben 10 évig. Kiss Bélát sem felejtem el, aki 1991-ben megjósolta a FIFA-kerettagságomat az addigi - alig 3 éves - működésem alapján.

- Most új korszak kezdődik a pályafutásomban. Nem ilyen befejezésre számítottam azok után, hogy augusztusban még az európai TOP játékvezetők továbbképzésén voltam az UEFA-nál. Ugyanakkor megfogalmaztam magamnak új célokat, és ennek mentén fogok a továbbiakban dolgozni.

Vad II István számára a lehető legjobb módon zárult az esztendő. A Bajnokok Ligája idei utolsó körében kapott megtisztelő küldést. A BL rangja megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor a kolumbiai U 20-as világbajnokságon elért teljesítményét is kiteheti a kirakatba, ahol Ring Györggyel és Szpisják Zsolttal alkottak maradandót.

 Több mint másfél hónapos kemény felkészülési időszakot, és a svájci sikeres fizikai tesztet követően végre elérkezett a nap: elindultunk a távoli Bogotába a legfiatalabb európai játékvezetői hármasként. A csaknem 24 órás utunk Madridon keresztül vezetett, majd fáradtan ugyan, de megérkeztünk a FIFA bogotai főhadiszállására. A rendkívül elegáns szállodában a már korábban is tapasztalt profi körülmények vártak bennünket - idézte fel élményeit Vad II István.

 

Az első nap az ismerkedéssel, a felszerelések kiosztásával és az angol nyelvű tesztek írásával telt. A második napon már elkezdődött a világ különböző tájairól érkezett játékvezetőinek egyhetes felkészítése. A nagyon szoros programra azért volt szükség, mert a FIFA vezetői szerették volna, hogy a világbajnokság alatt minél egységesebb legyen a játékvezetés. Videós anyagok segítségével mutatták be, hogy milyen területekre szeretnék felhívni a játékvezetők figyelmét.

Ezzel egyidőben elkezdődött a fizikai felkészítésünk is. A naponta megtartott két vagy két és fél órás edzések kihívást jelentettek még a legjobb fizikai állapotban lévő játékvezetőknek is - elsősorban a 2600 méteres tengerszint feletti magasság miatt. A helyi utánpótláscsapatok segítségével szimulált játékhelyzetekben kellett meghoznunk a megfelelő ítéleteket, utána az akciók végén a FIFA-instruktorok rögtön értékelték a meghozott döntéseket. Az egyhetes felkészítés után már mindenki izgatottan várta, hogy a mérkőzések elkezdődjenek.

Nem kis meglepetésünkre az első játéknapon a forduló rangadójának számító Argentína-Mexikó mérkőzést bízták ránk, így másnap már útra is kelhettünk Medellinbe. A stadionban a várakozásoknak megfelelően 26 ezren tekintették meg a meccset, amelyet Argentína rendkívül sportszerű keretek között nyert 1-0-ra. A szakmai munkáért felelős FIFA-instruktorok (Fernando Tresaco Garcia, Leslie Irvine és Esse Baharmast) elégedett lehettek a működésünkkel, mert a második fordulóban a Bogotában megrendezett Kolumbia-Mali meccset bízták ránk. A fővárosi nemzeti arénában természetesen már a mérkőzés előtt egy órával is telt ház, 36 ezer néző várta a bemelegítésre érkező csapatokat. A hazai csapat 2-0-ra nyert úgy, hogy közben több nehéz szakmai döntést is kellett hoznunk. Szerencsére bebizonyosodott, hogy helyes ítéletek születtek.

Bár ezen a szinten még újonc játékvezetőknek számítottunk, a két sikeres csoportmérkőzés után bizakodtunk, hogy az egyenes kieséses szakaszban is vár még ránk feladat. Az elődöntők előtti három napos szünetben jutott időnk egy kis bogotai városnézésre. A kirándulás alatt megtapasztalhattuk, hogy a hiedelmekkel ellentétben a kolumbiai emberek nagyon kedvesek és barátságosak az országba látogató vendégekkel.

 A rövid szünet után ismét folytatódott a torna, szerencsére a mi közreműködésünkkel. A nyolcaddöntő párosításából a Barranquillában megrendezett Brazilia-Szaúd-Arábia mérkőzést vezettük. A játékvezetői szempontból nem túl nehéz találkozón a brazil csapat 3-0-s győzelmet aratott.

Három sikeres mérkőzéssel a háta mögött elégedetten vehetett búcsút életük eddigi legfontosabb világeseményétől a magyar trió tagjai, akik több mint négyhetes távollét után térhettek haza szeretteikhez.

Levelet írt Berzi Úr.

Tisztelt Játékvezetők! Kedves Sportbarátaim!

A nyári MLSZ JB elnöki kinevezésem óta a győri Sípmesterek Fesztiválja az első olyan rendezvény, amely ekkora mennyiségű és ilyen minőségű játékvezetőt mozgat meg koncentráltan. Természetesen a rendezvény jó apropó arra, hogy megjelenhessen a Síp és Zászló aktuális száma, így aztán mindegyik megye képviselői magukkal tudják vinni a harmadik évfolyamát záró, országos méreteket öltött kiadványt. A korábbi példányok meggyőztek arról, hogy érdemes folytatni a hagyományt, van igény a nem csak a küllemében színes, tartalmas, érdekes magazinra, ami egyfajta helyzetjelentés a mi nagy családunkról.

A győri tornának is ez az üzenete: mi egy összetartó família vagyunk a magunk összes erényével, sajátosságával, hibájával. Amikor a FIFA új szabályzatának megfelelve kineveztek a bizottság elnökének, egyértelmű volt a feladatom: minél hatékonyabban össze kell hangolni a JB-tagok tevékenységét. Nyugodtan kijelenthetem, hogy a korábbi esetleges ellentéteknek, viszálykodásoknak vége, ami azért is fontos, mert nívós munkát csak teljes egyetértésben és békében lehet végezni. Ehhez kívánok mindenkinek jó erőt, egészséget, kitartást!

Sportbaráti üdvözlettel: Berzi Sándor, az MLSZ JB elnöke

A cigány származású Vasi János (45) nem csak abban különleges, hogy a roma labdarúgó-játékvezetők egyike, de sajátos hobbija is van. Ha ráér és jó az idő, bérelt repülőgépet vezet.

 Lecigányoztak már a lelátóról és játékos is mondta, de nem sértődtem meg, ha mellette más szidalmakkal nem illettek - mondja Vasi János, aki 1992 óta labdarúgó-játékvezető, a legmagasabb osztály az NB II., ahol közreműködött, zászlóval a kezében asszisztens volt. - Akadt már meleg helyzetem a pályán, de szerencsére még sohasem vertek meg, viszont már leköptek. De aki játékvezetésre adja a fejét, az ezzel is számol. Igazolt játékos sohasem voltam, de mindig is szerettem a focit, ezért is kötöttem ki a bíráskodás mellett.

A civilben egy francia cégnél telepvezetőként dolgozó futballbíró két esztendeje tette le a repülőgép-vezetői vizsgát.

 Nincs saját repülőm, nem is szeretném, ha lenne, mert nagyok a fenntartási költségek. A papírom Cessna típusú gépre jó, amely kétszemélyes. Óránként harmincezer forint a repülési díj. Sajnos, nincs még gyermekem, akire költenék, kocsmába nem járok, nem játékgépezem, hetekig arra gyűjtök, hogy egy jót repülhessek. Ha ráérek, megnézem a meteorológiát, és letelefonálok a pogányi reptérre, hogy mehetek-e? Eddig körülbelül kilencven órát töltöttem a levegőben, most már rendszeresen egyedül vagyok fenn, nincs velem oktató.

Folyamatban van, hogy meglegyen az engedélyem kettőnél többszemélyes repülőre, tavaszra remélhetőleg meglesz. Vadászgépet vezetni vagy azon csak utasként ülni is óriási dolog lenne, a vágyam mégsem ez, hanem, hogy egyszer helikoptert irányíthassak. Azonban az nem olyan egyszerű, mert százhúszezer forint az óradíja, és negyven óra kell a vizsgához.

Élete párja, Judit - akivel lassan negyedszázada kötötte össze az életét - megszokta már Vasi hobbiját, a repülésimádata miatt élettársát őrültnek tartja, azonban természetesen aggódik érte.

Volt már velem fenn, félt, ami érthető. Sokat köszönhetek neki, hogy az életben idáig eljutottam - teszi hozzá Vasi, aki szerencsés embernek tartja magát. És nemcsak azért, mert rátalált Juditra, hanem azért is, mert még sohasem volt repülőbalesete és a bálokon a tombolán is nyereget.
Tegnap is a levegőben volt, és ha az időjárás megengedi, december 31-én biztosan repül egy keveset.

Addig még hátravan egy légiút Kaposújlakra és vissza, de Szilveszter, az más. Mások is előveszik olyankor a gépet, óévbúcsúztatóként ejtőernyőzni is szoktak. Ha tehetem, megyek én is. Nem szeretnék kimaradni a légi jóból az esztendő utolsó napján sem.

Sajnos, a mentőhelikopternek is akadt dolga

E sorok írójának tegnap Vasi János jóvoltából volt szerencséje egy húszperces légiútra Pécs felett. Hiába nem mai gyerek már az amerikai gyártmányú Cessna - amivel repültün k?, mégis ragyogóan viselkedett a levegőben. Igaz, az időjárás is kedvezett, nem volt nagy szél, így ez sem befolyásolta az élvezetet felülről. Ez az 1975-ben gyártott Cessna kétszemélyes, a pilótán kívül egy utast szállíthat, óránként húsz liter repülőbenzint fogyaszt, amelynek hatszáz forint literje. Ezt külön nem kell megfizetni, benne van az óradíjban. Körülbelül hétszáz méter magasban voltunk, és bár a nap csak a tv-toronytól északra sütött, mindent ragyogóan lehetett látni.

Egyébként Pogányban a tegnapot mások is felhasználták repülésre. Sajnos, a mentőhelikopternek is akadt dolga, de a reptér éppen ügyeletes személyzetétől nem sikerült megtudnunk, miért kellett olyan gyorsan felszállnia a gépnek. ?Sürgős dolga van ?? így hangzott a sejtelmes válasz a kérdésemre.

 Idén első alkalommal díjazták megyénk (Fejér) játékvezetőit. A csapatok szavazatai alapján Szűcs László lett az év játékvezetője, Becséri Gergely az év asszisztense. Az elismerés értékét fokozza, hogy Szűcs és Becséri, akik általában párban járnak meccsre - Horváth Istvánnal kiegészülve -, 2010-ben alig-alig működtek megyénk pályáin, az NB III-as kerettag Szűcs 20, Becséri 11 mérkőzésen dirigált. A két sporttárs NB III-as ténykedését is elismerték, Szűcs László abban a keretben második, Becséri ott is első lett.

- Gergő előtt szép jövő áll, hiszen 2006-ban vizsgázott és még csak 21 éves - mondta kollégájáról a civilben katona Szűcs. - Ráadásul a játékvezető akadémia szűk, 34-es keretének is tagja, Fejérből bátyjával, Dániellel kettesben.

- Nagyon értékes díj ez számunkra, hiszen azoktól kaptuk, akiknek vezetünk, akiknek megpróbálunk megfelelni. Hatalmas súlya is van, hiszen innentől kedve ennek kell megfelelnünk, szóval 2003-tól íródó játékvezetői pályám legnehezebb évei előtt állok.

Szűcs fél évente lépett egyre feljebb a ranglétrán, 2005 tavaszán már az NB III-ban vezetett.

- A jelenlegi tendencia alapján azt mondhatom, hogy 33 évesen már elértem pályám csúcsát, ennél feljebb aligha működök. Ráadásul számomra az erősorrend a család, a futball és a munkahely, ami szintén nem ideális felfogás, ha az ember játékvezetői karrierben gondolkozik. De itt szeretnék köszönetet mondani toleráns főnökömnek, aki nagyon rugalmas, ha hétközi fordulóról van szó.

A két sporttárs szívesen beszélt idei emlékezetes mérkőzéseiről is. Szűcs számára hatalmas elismerés volt, hogy őt bízták meg a Velence-Csákvár megyei I. osztályú csúcsrangadó vezetésével. (Tegyük hozzá, nem volt könnyű dolga azon a mérkőzésen és valószínűleg a velenceiek nem foglalták imába nevét a 3-2-re elveszített mérkőzés után.) Hozzátette, a Fejér megyei bajnokik sokkal nagyobb presztízzsel bírnak, mint az NB III-as találkozók.

Becséri Gergely számára a Telkiben rendezett Szerbia- Írország U17-es válogatott mérkőzés volt a top 2010-ben. Számára még nem is ért véget az őszi idény, hiszen a tegnap este a Biatorbágy-Maglód NB III-as mérkőzésen volt Závodka Csongor asszisztense a Sportmax pályáján.