Az MLSZ-ben javában zajlik a VAR rendszer tesztelése a játékvezetők bevonásával.

Az Ikarus BSE weboldaláról letölthető a pályabeosztás, amiből látszik, hogy mikor tesztelik a VAR rendszert:

• 2021.05.16
• 2021.05.17
• 2021.05.22
• 2021.05.23
• 2021.05.29
• 2021.05.30
• 2021.06.05
• 2021.06.06
• 2021.06.12
• 2021.06.13
• 2021.06.26
• 2021.06.27

A tesztek két pályán zajlanak.

Információnk szerint az MLSZ JB. fantasztikus négyese - Ábrahám-Kaibás-Makai-Vavika - tartja a tesztelés legnagyobb részét.

A tragikus esemény után most itt az idő, hogy reálisan értékeljék a játékvezetés elmúlt tíz évét és a gödörből elkezdjük kihúzni azt.

Egy biztos, ilyen mélyen még nem volt soha a magyar játékvezetés, aki ezt nem ismeri be, az nem a valóságban él.

Az alábbi tényeket biztosan nem lehet elvitatni:

• nemzetközi szinten le lettek írva a játékvezetők, az elmúlt 7 éveben folyamatosan csökkenek a küldések számai
• nemzetközi szinten az MLSZ JB. alelnökeivel nem tart már senki kapcsolatot, gyakorlatilag minden kapcsolat megszűnt a társországokkal, UEFA-val
• profi játékvezeték teljesítménye nem mutat valós képet, mivel minden ellenőri jelentést felülbírálásra kerül, azokba az kerül bele amit ő szeretne
• nincs a profi játékvezetőknek önértékelési és teljesítményértékelési rendszere
• a profi játékvezetők prémium kifizetései nem a valós teljesítmény alapján történik
• nincs megfelelő utánpótlás képzés, az Akadémia egy látszat rendszer
• megyei TALENT programban átláthatatlan a követelményi rendszer, nincs egységes koncepció
• nincs az MLSZ JB-nek sajtókapcsolata, mindet hírt hetekkel később adnak csak ki
• nem működik átláthatóan az ellenőri küldési rendszer
• az asszisztens ellenőrzéseket nem lehet nyomon követni, nem a saját nevükön kerül a jelentésbe az ellenőrzés, nem átlátható a pénzügyi elszámolás
• működő játékvezető(k) olyan adatokhoz, információkhoz juthatnak hozzá, amely sértheti a többi játékvezető szakmai, pénzügyi és erkölcsi érdekét
• a megyei elnökök nem kapnak információkat az MLSZ JB-től
• amatőr játékvezetőknek megint nem volt díjemelés
• sok esetben használhatatlan és nem funkcióbeli az IFA Rendszer
• megyei játékvezetők nem jutnak tananyagokhoz, tájékoztatókhoz
• még mindig nincs teljeskörű elektronikus oktatási és vizsgáztatási rendszer
• a megyei ellenőrök továbbképzése kritikán aluli, minősíthetetlen
• a megyékben dolgozó vezetők nincsenek megbecsülve, őket lenézik és utasítgatják
• felesleges adatszolgáltatásokra vannak kötelezve a megyék, sokszor olyan adatokat kérnek, ami rendelkezésre áll az IFA rendszerben, de ott nem elérhető a nem megfelelő lekérdezések miatt
• éves szinten többszáz millió forintot szór ki az MLSZ szállásdíjakra és utazásokra, amely felesleges!
• tarthatatlan, hogy az országos küldések egy nappal a mérkőzés előtt jelennek meg
• koronavírus helyzetben a megyék nem lettek tájékoztatva, el lett engedve a kezük
• feleslegesen utaztatják az országos kerettagokat kovid tesztelésre, helyett, hogy a saját megyéjükben oldanák meg
• idei játékvezetői tanfolyam vizsgáinak szervezése kritikán aluli volt

A gyors helyzetelemzés után fel kell állítani a rövid és középtávú célokat. Vannak olyan szükséges döntések, amelyek azonnali beavatkozásokat igényelnek.

Azonnali beavatkozás igénylő feladatok:

• MLSZ JB. személyi összetételének változtatása: olyan személyek kerüljenek be, akik fiatalok, nemzetközi pályafutásuk is volt és nyelveket beszélnek. A 70 éves korábbi játékvezetőket nyugdíjazni szükséges, ők nem a jövőt képviselik már.
• Amatőr játékvezetők képviselete a Bizottságban: egy fő kerüljön a megyék részéről delegálva, aki az amatőr játékvezetők érdekeit képviseli. Jelenleg nincs olyan JB. tag, aki a megyék érdekét képviselné, az ottani dolgokról egyszerűen nem beszélnek.
• MLSZ JB. adminisztrációjának átalakítása: központi nyilvántartások frissítése, irodai működés racionalizálása és a kommunikációs csatornák bővítése.
• Országos keretbesorolások felülvizsgálata: el kell gondolkodni azon, hogy aki 15-20 éve megrekedt az NB. II-ben, attól várható-e még fejlődés. Ők a fiatalok elől veszik el a lehetőségeket.
• Meg kell szüntetni a felesleges szállásokat, továbbképzéseket.
• Felül kell vizsgálni a bizottsági költéseket (kiküldetések, stb.)

Rövidtávú (1-2 hónapon belüli)

• Amatőr játékvezetők díjainak emelése nyártól.
• Bevezetni a mérkőzés után 3 napon történő fizetését.
• IFA rendszer játékvezetői részének átalakítása (küldési, ellenőrzési rész teljes megújításával). A gyorsabb és hatékonyabb munka érdekében szükséges a teljes program átalakítása.
• Ellenőri küldések közzététele, nem szabad tovább titkolni azt.
• Ellenőri jelentési rendszer átalakítása. Ne lehessen belenyúlni felülről a lezárt jelentésekbe név nélkül. Az ellenőrzéseknek valós képet kell tükrözni.
• Elektronikus oktatási rendszer funkcióinak bővítése, mivel a koronavírus veszélyhelyzet is bebizonyította, hogy a jelenlegi rendszer funkciói nem fedik le az igényeket.
• Amatőr játékvezetőkkel kapcsolatos nyilvántartások frissítése, mivel jelenleg nem kapnak a vezetők teljeskörű és valós képet a megyékből.
• Folyamatos kommunikáció a megyei játékvezetőkkel (hírlevél funkció, stb.)

 Középtávú (3-6 hónapon belüli)

• Az országos és megyei Bizottságok hierarchiájának tisztázása és ennek megfelelő SZMSZ kialakítása (függőségi viszony szabályozása)
• Az országos keretbe jutás feltételeinek közzététele és a mérhetőség megállapítására vonatkozó kritériumok kidolgozása
• Teljes tanfolyami és oktatási rendszer átalakítása, megvizsgálva azt, hogy a jelenlegi akadémiai rendszer ilyen formában szükséges-e
• Motivációs rendszer kiépítése (anyagi és/vagy tárgyi)
• Megyei adminisztrációs rendszer kialakítása az IFA rendszerben
• Játékvezetői közösség erősítése (programok szervezése, zárt belső csoportok aktivitásának növelése)
• Intenzív toborzási kampánya beindítása a megyéknél és a csapatoknál
• NB. III-as küldési rendszer visszaállítása: fiatal megyei tehetségek működhessenek ebben az osztályban és így gyorsabb lenne a felfelé áramlás.
• Teljesítmény értékelő rendszer kialakítása
• Egységes pénzügyi rendszer minden megyére (alapítványok és tagdíjak egységesítése, felülvizsgálata)
• Fiatalok érdekképviseleti rendszerének kialakítása
• MLJT szerepének újragondolása
• Újra éleszteni a nemzetközi kapcsolatokat
• A játékvezetés történelmével foglalkozó adatbázis összeállítása
• Online magazin, weboldal elindítása

Hosszútávú (1-3 év)

• Játékvezetők tekintélyének visszaszerzése idehaza (fegyelmi szabályzat módosítása)
• Nemzetközi színtű játékvezetők újra nagyobb szerepet kapjanak Európában
• Nemzetközi csereküldések számának növelése (környező országokban)
• Tömegbázis növelése (előfeltétele, hogy a a rövid és közptávú célok megvalósuljanak)

Csak együtt, közösen emelhetjük újra a magyar játékvezetést a legjobbak közé…

Tavalyelőtt nagy vihart kavart, amikor néhány megyei elnök és országos kerettag elő lett véve azért, mert szerkesztőink facebook oldalát lájkolták.

Akkor az MLSZ JB. irodavezetője kigyűjtötte a postokat és a lájkokat. Ezután az adott személy számon lett kérve, hogy milyen alapon mert valakivel kapcsolatot tartani azokkal, aki "ellenük" vannak.

Hétvégén égtek a vonalaink, hiszen egyeik megyei elnök politikai kirohanása volt olvasható a facebook oldalon, ahol szidta a rendszert és minősíthetetlen szavakkal gyalázta a kormányt. Vajon most ő elő lesz véve? Vagy Hanacsek Attila a homokba dugja a fejét és azt mondja, magánügy!

Egy biztos, most nem álnéven irogatot Jancsika, hanem arccal vállalta a véleményét, elnökként, ellenőrként....

Az elnökök többsége csak annyit mondott, hogy nincs köztük helye az ilyennek....

Reméljük most az MLSZ JB. vezetői is lépnek.

Az MLSZ játékvezetői bizottságának egyik alelnökeként Puhl Sándor irányította szakmailag a videobírós rendszer (VAR) őszre tervezett magyarországi bevezetésének előkészületeit.

Ahogyan arról az nso.hu is beszámolt, az MLSZ május 14-én tartott éves rendes (a járványhelyzetre tekintettel online) közgyűlésén Csányi Sándor elnök beszélt arról, hogy sokan megbetegedtek azok közül, akiknek a VAR bevezetésében szerepük van, emiatt esetleg késhet a bevezetés a következő bajnoki idény rajtjára (a rendszert egyébként már tesztelték az élvonalbeli bajnoki mérkőzéseken). Az MLSZ elnöke a közgyűlés után lapunknak adott interjújában azt is elmondta, hogy a rengeteg előre nem látható hátráltató tényező ellenére legalább nyolcvan százalék esélye van annak, hogy a VAR bevezetése a tervezett menetrendnek megfelelően megtörténik, ugyanis a felkészüléshez megvan a kellő szakmai háttér, és jelenleg is zajlik az oktatás. Lapunk korábbi érdeklődésére az MLSZ kommunikációs osztályától az alábbi válasz érkezett a témában: „A VAR bevezetése összetett, sok szakértő bevonásával járó feladat. A járvány hatásai erősen hátráltatták a folyamatokat. A felvetődő problémákra a szövetség minden esetben talált megnyugtató megoldásokat, így a VAR bevezetésének előkészítése megfelelő ütemben halad.”

Információnk szerint a szövetség játékvezetői bizottságának alelnöki posztján Puhl Sándor utódlásáról a későbbiekben születik döntés.

Moszkvai sajtóhír: Puhl Sándor halála új helyzetet teremt, a jelenleg az orosz bírók főnökeként dolgozó magyar szakemberre itthon várhat feladat.

Az orosz Szport-Ekszpressz sportnapilap értesülése szerint Kassai Viktor hazatérhet Magyarországra. Alekszandr Bobrov, a cikk szerzője írásában arra utal, hogy Puhl Sándor halálával megüresedett a Magyar Labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságának alelnöki tisztsége, és az új helyzetben ismét fontos szerep hárulhat a 45 éves magyar szakemberre.

A 2008-ban olimpiai döntőben, 2011-ben Bajnokok Ligája-fináléban közreműködő tatabányai bíró 2020 januárja óta az Orosz Labdarúgó-szövetségnél (RFU) a játékvezetők szakmai főnökeként dolgozik, szerződése 2022-ig érvényes. Az orosz sajtóforrás – amely már korábban is pedzegette Kassai Viktor esetleges idő előtti távozását – most arról ír, hogy a magyar bírónak nem sikerült tökéletesen alkalmazkodnia az orosz futballhoz, és hazatérése időszerűvé válhat. Bobrov írása zárásaként három eshetőséget vet fel.

1.: Az Orosz Labdarúgó-szövetség nem talál embert Kassai pótlására, aki így kitölti a szerződését.

2.: Kassai felajánlja az orosz szövetségnek, hogy bizonyos feltételekkel felbontja a szerződését (például miután megkapja a hátralevő fizetsége felét), és hazatér Magyarországra. Átmenetileg egy orosz szakember veszi át a helyét, Szergej Zujev jöhet szóba.

3.: Az RFU hamarosan megtalálja a Magyarországra távozó Kassai utódját. Helyét egy külföldi játékvezető, például a szerb Milorad Mazsics veszi át.

Természetesen megkerestük ennek kapcsán Kassai Viktort, aki röviden, de határozottan reagált lapunknak: „Ízléstelennek és tiszteletlennek tartom a Puhl Sándor halálának napján felröppent felvetést, amely a hazatérésemet vizionálja. Hosszú távú szerződésem van Oroszországban, ahol továbbra is a játékvezetői reformok megvalósításán dolgozom.”

Az MLSZ adatbankját böngészve több pesti kolléga észrevette, hogy a megyei elnök Zalától kért segítséget.

A szombati megye I-es mérkőzésre (Dunaharaszti-Vecsés) Zala megyéből érkeztek a játékvezetők. A mérkőzést az NB. II-es Molnár Attila vezette, míg két asszisztense Rózsa Dávid és Vörös Dániel volt. A tartalékjátékvezető viszont a helyi megyéből érkező Fenyvesi Szabolcs volt.

Érdekesség, hogy nagyon sok játékvezető látogatott ki a mérkőzésre, kollégáikat megnézni.

"Furcsa, hogy az elnökünk nem talált alkalmas játékvezetőt arra, hogy a rangadót levezesse. Ez nagyon leminősít minket, ezek szerint nincs alkalmas játékvezető egy rangadóra nálunk. Jó látni, hogy Zalától kértünk segítséget. Eddig is jó hallottunk róluk, de a mérkőzésen nyújtott teljesítmény alapján valóban profik az ottani kollégák" - nyilatkozta az egyik játékvezető, aki a helyszínen tekintette meg a mérkőzést.

A hálók ellenőrzésétől a kispadok felügyeletéig rengeteg feladata volt Kulcsár Katalinnak, aki a hétvégi női BL-döntőn kapott szerepet. A legismertebb magyar női játékvezető tapasztalatairól mesélt a noifutball.mlsz.hu-nak.

– A legfontosabb talán, hogy ilyenkor én vagyok a játékvezető beugrója. Ha vele valami történne, nekem kellene átvennem a mérkőzést. A mérkőzés alatt a két kispad előtti területen, az úgynevezett harmadik büntetőterületen meghozott döntésekben kell segítséget nyújtanom. Ezenkívül felügyelem a kispadokat, a melegítő játékosokat, de a mérkőzés előtti ellenőrzéseket, mondjuk a háló átnézését is én végzem – kezdi Kulcsár Katalin a negyedik játékvezető feladatairól, amelyeket a hétvégi női BL-döntőben is ellátta. – Ilyenkor a kapcsolattartó is én vagyok, engem keresnek a csapatok, a szervezők, az orvosok, mindenki. Illetve az adminisztráció is az én dolgom.

A legismertebb magyar női játékvezetőnek nem ez volt az első BL-döntője, így nagy meglepetésre nem számított. Öt évvel ezelőtt ő vezette a VfL Wolsburg–Olympique Lyonnais találkozót. De a 2019-es budapesti fináléban is szerepet kapott, szintén negyedik játékvezetőként; illetve 2008-ban a Bajnokok Ligája elődjének számító UEFA Women’s Cup döntőjében volt Gaál Gyöngyi segítője a két kispad között.

Ezek mellett számos rangos nemzetközi összecsapáson számítottak már rá, Európa-bajnoki, és világbajnoki párharcokon kapott feladatot. De Kulcsár Katalin elárulta, a BL-döntők közül számára a 2016-os a legkedvesebb, amikor ő dirigált a pályán. A nemzetközi megbízatásokhoz azonban egész évben jó formában kell lennie a játékvezetőnek és a csapatok szereplését is követnie kell:

– A találkozó előtt egy-két héttel tudom csak meg a küldést, hogy hol lesz dolgom, ilyenkor már késő lenne elkezdeni a felkészülést, amire az UEFA és a FIFA is nagy hangsúlyt fektet, például hozzáférést ad számunkra mérkőzések felvételeihez és statisztikákhoz. Fontos, hogy tudjam, a csapatok milyen leshatárral dolgoznak, mik a reakcióik labdavesztéskor, milyen gyorsan váltanak védekezésből támadásba, és még sok mást. Amennyire lehet, előre kell látnom például, hogy a játékos várhatóan mit fog kezdeni a labdával, hogy rá vagy az érkező játékosra figyeljek jobban. A Bajnokok Ligája persze sok szempontból extra, most például a kispadok adtak sok feladatot, mivel jóval többen foglaltak ott helyet, mint egy átlagos bajnoki találkozón.

A munka azonban a mérkőzés után sem ér véget, az UEFA ellenőrével a játékvezetők még aznap kielemzik a történteket.

– Ekkor már tudjuk, hogy értékelik a teljesítményünket, és hogy a kulcsdöntések rendben voltak-e, de ritkán vagyok teljesen elégedett. Otthon is sokszor átnézem még a felvételeket. Nagyjából ezzel zárulnak a feladatok egy-egy mérkőzéssel kapcsolatban.

Világszerte megemlékeztek Puhl Sándorról, az olaszok a tizenöt évesen tett bíróvizsgáról és Mauro Tassotti könyökléséről is írtak.

A csütörtökön 65 esztendős korában elhunyt világhírű játékvezetőről, Puhl Sándorról a nemzetközi sajtó is megemlékezett – többségében tényszerűen fogalmazva, az adott ország vagy közösség számára legemlékezetesebb mérkőzéseket felelevenítve.

A legnevesebb orgánumok közül a madridi sportnapilap, a Marca megemlíti, hogy Puhl Sándor számos legendás meccset vezetett, s természetesen külön kitér az 1994-es világbajnokság negyeddöntőjében történtekre: a spanyol együttes az olasz válogatottal mérkőzött meg, végül az utóbbi együttes nyert 2–1-re; Puhl Sándor nem ítélt büntetőt, amikor a Milan sztárvédője, Mauro Tassotti orron könyökölte Luis Enriquét – a spanyol válogatott jelenlegi szövetségi kapitányát – a tizenhatoson belül. Tegyük mindjárt hozzá, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nem hibáztatta az esetért a magyar játékvezetőt, a videofelvételek alapján egyértelműen bebizonyosodott, a bíró nem láthatta a háta mögött zajló esetet, emiatt is történhetett meg, hogy a nagy vihart kavaró Tassotti-ügy dacára a FIFA Puhl Sándornak adta a Brazília–Olaszország vb-döntő levezetését.

Ugyanezt az emlékezetes esetet az olasz honlapok is fókuszba helyezték a megemlékező cikkekben, így a Tuttomercatoweb vagy a La Gazzetta dello Sport is. Utóbbi egyenesen azt a címet adta írásának: „Gyászban a magyar futball: meghalt Puhl játékvezető, aki nem látta, hogy Tassotti lekönyökölte Luis Enriquét.”

A milánói szaklap kiemeli, ha 1994-ben lett volna VAR, az nagyon sokba kerülhetett volna nemcsak Mauro Tassottinak (aki végül nyolcmeccses eltiltást kapott a FIFA-tól), de a később a döntőig menetelő olaszoknak is, mert az esetért tizenegyes járt volna a mérkőzés hajrájában. Csakhogy „abban az időben még nem volt videobíró, így Luis Enrique véres arca talán az egyetlen folt Puhl karrierjén” – fogalmazott megemlékező cikkében a La Gazzetta dello Sport, amely azonban azt is megjegyezte, hogy minden bizonnyal Puhl Sándor volt az 1990-es évek legjobb játékvezetője a világon, és igazi „csodagyerek” lehetett, mert már tizenöt évesen játékvezetői vizsgát tett.

A német Bild azt emelte ki, hogy Puhl Sándor vezette az 1997-es Bajnokok Ligája-döntőt Münchenben, amikor is a Borussia Dortmund meglepetésre 3–1-re legyőzte a Juventust. A horvát Index arról ír, hogy a magyar játékvezető dirigálta a horvát labdarúgó-történelem egyik „legkeményebb vereségét” hozó mérkőzést, amelyen a válogatott felkészülési meccsen 4–1-re kapott ki a szlovákoktól 1994-ben. A román GSP kitér rá, hogy a legendás bíró fújta a sípot az 1994-es világbajnokságra kvalifikáló egyik selejtező mérkőzésen, amelyen nemzeti együttesük 2–1-es diadalt aratott Belgium felett. Megemlékezett továbbá a portugál Diário de Notícias, a spanyol Mundo Deportivo, a szlovák Teraz, a lengyel Sport, sőt a FIFA-világbajnokság hivatalos Twitter-oldala is.

A FIFA mellett az UEFA honlapja is cikket szentelt a szakembernek. Az uefa.com írása Puhl Sándor pályafutásából kiemelte az 1994-es világbajnokság döntőjét, valamint az 1997-es BL-finálét.

Andreas Möller, világbajnok és Európa-bajnok német labdarúgó, a magyar válogatott korábbi másodedzője:
„A kilencvenhetes, Juventus elleni Bajnokok Ligája-döntőben Puhl Sándor volt a játékvezető, nagyszerűen bíráskodott, ám az igazi emlékem róla mégis az egy évvel korábbi Európa-bajnoksághoz kötődik… Az elődöntőben tizenegyesekkel győztük le a házigazda Angliát, s Puhl Sándor sárga lapot adott nekem, amit ott azonnal számonkértem rajta, de ő laza mozdulattal futott tovább. Évekkel később, amikor a magyar válogatott másodedzője voltam, és összefutottunk, kiderült, ő is pontosan emlékezett arra a szituációra. Persze felemlegettem neki az esetet, hiszen nem játszhattam a fináléban, ő pedig elmagyarázta, miért adott nekem sárga lapot. Megittunk egy pohár bort, órák hosszat beszélgettünk. Játékvezetőként az egyik legjobb volt a világon, a futballból érzett minden rezdülést. Legutóbb, amikor találkoztam vele, már betegeskedett, rendkívül sajnálom, ami vele történt.”

Arrigo Sacchi, az 1994-es vb-ezüstérmes olasz válogatott szövetségi kapitánya:
„Puhl Sándor a kilencvenes évek nagyszerű játékvezetője volt, akinek kiemelkedő képességeit a szakma számos elismerése igazolta. Világbajnoki döntőt nem bíznak akárkire, igaz, a magyar bírónak az 1994-es brazil–olasz fináléban nem volt igazán nehéz dolga. Hogy miként emlékszem a Puhl Sándor vezette másik vb-meccsünk, az Olaszország–Spanyolország vb-negyeddöntő elhíresült mozzanatára, amikor Mauro Tassotti eltörte Luis Enrique orrát? Őszintén szólva nem láttam a jelenetet, csak később, a visszajátszásokban, de úgy hiszem, piros lap és tizenegyes járt volna érte.”

Sepp Blatter, a FIFA korábbi elnöke:
„Puhl Sándor a világfutball egyik nagyszerű személyisége, illetve minden játékvezetőnek példakép volt. A magyar labdarúgás egyik kiemelkedő alakját veszítette el. Részvétemet fejezem ki a családjának és a barátainak!”

Pierluigi Collina, az IFFHS által hatszor az év legjobbjának választott olasz játékvezető:
„Puhl Sándor generációja egyik legjobb játékvezetője volt, útjaink a kilencvenes évek végén keresztezték egymást. Megtiszteltetés volt, hogy átvehettem az örökségét, és utána lehettem a legjobb játékvezető. A világ játékvezetése egyik legzseniálisabb tagját veszítette el.”

Gianni Infantino, a FIFA elnöke (az mlsz.hu oldalon):
„Szeretném őszinte részvétemet kifejezni Puhl Sándor korábbi FIFA-játékvezető halála miatt. Kétség sem fér hozzá, hogy Sándor jelentős mértékben hozzájárult a játékvezetés fejlődéséhez, valamint sportunk és értékeink népszerűsítéséhez Magyarországon, Európában és a világ minden táján. Korának egyik legkiemelkedőbb játékvezetőjeként széles körben elismert öröksége a pályán és a pályán kívül sem merül feledésbe. A nemzetközi labdarúgó-közösség nevében szeretném kifejezni legmélyebb együttérzésünket a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, valamint Sándor családjának, barátainak és szeretteinek. Reméljük, hogy ezek az emlékek és támogató szavaink némi vigaszt nyújthatnak ebben a nehéz időszakban.”

Roberto Baggio, az 1994-es vb-ezüstérmes olasz válogatott tagja:
„Szomorúan hallottam Puhl Sándor halálhírét. Mélységesen át tudom érezni a szerettei és a hozzá közelállók fájdalmát, sajnos a közelmúltban megtapasztaltam, mit jelent családtagot elveszíteni, ráadásul a járvány következtében. Jól emlékszem nagyszerű személyiségére, határozottságára, rendíthetetlenségére, ő tényleg az a típus volt, aki nem hagyta magát befolyásolni. Életem egyik legfontosabb pillanatában, az 1994-es világbajnoki döntőn volt a közelemben az események fontos szereplőjeként. És nem ő tehetett arról, hogy a kihagyott tizenegyes miatt az egyúttal pályafutásom legszomorúbb napja is lett…”

Na, gyerekek, ha az idén megkapjuk a BL-döntőt, elvisszük a Szöllőt is – Puhl Sándor mondta ezt 1997 tavaszán, az UEFA-kupa elődöntője után, amikor megszokott szertartás szerint Ferihegyen még beült egy kávéra a hazaérkezéskor akkori állandó kollégáival, Bozóky Imrével és Hamar Lászlóval. Én pedig rendszerint ott vártam őket, félig még játékvezetőként, félig már újságíróként, majdnem húszévesen.

Nem túlzás, hogy bálványoztam, hiszen a mi generációnknak ő volt az a magyar futballsztár, aki Détári Lajos után a nemzetközi elitben képviselte Magyarországot, aki ott volt a pályán, együtt Roberto Baggióval, Romárióval, Paul Gascoigne-nal, Andy Möllerrel. Akkoriban a válogatottunk nem jutott ki nagy tornákra, a klubjainkat egyre megalázóbb pofonokkal selejtezték ki a kupákból, csakis Puhl Sándor révén érezhettük, hogy van némi közünk egy-egy Eb-hez, vb-hez, BL-sorozathoz. Pontosabban egy-egy Bajnokok Ligája- vagy világbajnoki döntőhöz! Ha úgy tetszik, ő az egyetlen magyar, aki megnyert egy vb-finálét. Persze, nem úgy, persze nem játékosként, de akkor is! Ezt éreztük sokan, amikor a Puhl Sándor által 1993-ban vezetett UEFA-kupa-döntő után az akkoriban elnéptelenedő, érdektelenségbe fulladó játékvezetői tanfolyamok szervezői a budapesti szövetségnél egyszer csak azt tapasztalták, hogy tolonganak a jelentkezők a Curia utcában, és sok-sok év után ismét a nagyteremben kell tartani a kurzust. Szerintem ott szinte mindenki Puhl Sándor sikerei miatt akart játékvezető lenni, én biztosan.

Ha létezik olyan, hogy született futballbíró, akkor ő az volt, az ösztöneiben, a zsigereiben érezte egy-egy, mégoly kritikus helyzet tökéletes megoldását. Legendás, ahogyan fölülbírálta a partjelzőjét a világbajnoki döntőben éppen úgy, mint később a BL-fináléban. Hihetetlen kockázatvállalás, döbbenetes reflexek, és egészen elképesztő magabiztosság. No, igen, kibillenthetetlen, lehengerlő volt, ha ott volt egy társaságban, nem sokan tudtak mellette megszólalni, igaza pláne nemigen lehetett másnak. De ez az egyéniségének elválaszthatatlan része volt, sikerei kulcsa, el kellett fogadni, hogy lehetetlen egy vitában fölé kerekedni, hiszen a pályán megszokta, kivívta, hogy korlátlan úr, nem tűrt ellentmondást. Ami nem jelenti azt, hogy egyben ne tisztelte volna végtelenül a játékot és a játékosokat, ami a jó bíró első számú ismérve. Bár jó bíró nincs, mondogatta sokszor, hiszen róla csak akkor beszélnek, ha baj van vele. A tekintélyére jellemző ugyanakkor, hogy volt olyan NB I-es meccs – nem akartam hinni a szememnek -, amikor egyetlen egy bedobás irányát sem mutatta a karjával: a játékosok maguktól tudták, hogy ki dob, meg sem próbáltak trükközni, s amikor egyszer mégis vita alakult ki, a közelben álló Puhl csak a tekintetével és fejbiccentéssel jelezte a helyes irányt, mire a vitatkozó játékos azonnal átadta a labdát ellenfelének. Legendás az az eset is, amikor Buenos Airesben betűrette Maradonával a mezét, vagy amikor az őrjöngő Üllői úti telt házzal a háta mögött reklamáló Simon Tibornak azt blöffölte, ki van kötve a cipőfűzője, mire az kissé előrehajolt, hogy ellenőrizze a cipőjét, a közönség pedig megnyugodott, mert csak annyit látott, hogy a falkavezérként harcoló Simon meghajol a játékvezető és annak akarata előtt. És hány, de hány sztorit lehetne még feleleveníteni a hozzá kötődő legendák közül, a játékvezetői edzőtáborok vacsorái mellett nevetve ismételt történeteket. Az egyik ilyet éppen tőle hallottam néhány éve, amikor meghívott az NB I-es bírók törökországi edzőtáborába, egy igazán szürreális történetet arról, hogy miként illett egy kelet-magyarországi NB II-es meccs után fiatal bíróként nemcsak ebédre vendégül látnia a játékvezető-ellenőrt, hanem aztán kivinni őt a vasútállomásra is, sőt végül egészen hazáig fuvarozni Budapestre, ahol még a lakásban berendezett kisállatkereskedés madarai közül is meg kellett egyet vásárolnia... Így ért haza hajnalban Egerbe, kalitkával a Lada hátsó ülésén, és egy remélhetőleg őt méltató ellenőri jelentés reményében... A Szépek és bolondok kultikus bírófilm abszurd és szomorkás világából, a hanyatló magyar futballból így tudott ő felkapaszkodni a nemzetközi elitbe, annak is a tetejére. Hiszen négyszer választották meg a világ legjobbjának a saját szakmájában, ami egészen döbbenetes teljesítmény még akkor is, ha olyan nagyszerű magyar sportvezetők egyengették az útját, mint Szepesi György, Nagy Miklós, Palotai Károly. Ráadásul a pocakos, idős, volt játékosból lett játékvezetők típusa után ő volt az atlétikus, fiatalos futballbíró mintaképe: amikor 39 évesen vb-döntőt vezethetett Los Angelesben, kimondottan fiatalnak számított a szakmában. Ma már persze sokkal fiatalabb és atlétikusabb játékvezetők jellemzik a nemzetközi elitet, ám az is igaz, hogy Puhl Sándor egyéniségével összeegyeztethetetlen lenne, hogy valami VAR felülbírálja az ő döntését. Őt ugyanis lehetetlen volt felülbírálni, talán ezért is hurcolta meg az UEFA, miután egy mindenki által piros laposnak gondolt, súlyos sérülést okozó szabálytalansággal kapcsolatban utólag is kötötte az ebet a karóhoz a hivatalos jelentésében: még sárga lapot sem kellett érte adni. A Nemzeti Sportot tudósíthattam a nemzetközi búcsúmeccséről, az Olaszország–Anglia találkozóról Torinóból, 2000-ben, s miután az általa hibátlanul levezetett mérkőzés után az öltözőajtaján David Beckham és Paolo Maldini kopogtatott, hogy neki ajándékozzák a mezüket, a szűk körű vacsorán angolul is Sanyi vitte a szót...

Bár hallhatnám még egyszer a kioktatását, az intelmeit! Mindenről volt véleménye, a futballtól egészen távoli dolgokról is lehetett tőle tanulni. Megadatott az is, hogy a partjelzője lehettem vagy ott volt a meccsemen, s igencsak röstelltem magam, amikor megjegyezte: a mérkőzés mindig ünnep, nem mehetsz ki a pályára borostásan. Mindent látott a pályán, minden rezdülésre figyelt, mindenre reagált, ennek a szakmának tényleg a született zsenije volt. Lehet, hogy nem minden szabálytesztje volt hibátlan és az is, hogy nem tudta mindig szabatosan elmagyarázni, miért mit ítélt volna: de ott, a pályán amikor minden felelősség egyedül az övé volt, egészen fantasztikus érzéke volt a tökéletes döntésekhez.

A legtöbbször itthonról, hazai irigyei, vetélytársai által indított ármánykodás sokat ártott neki, nemzetközi karrierjének, talán éveket vett el az életéből. Elképesztően magasra jutott, s ezt sokan nem tudták megemészteni. Persze, neki magának is óriási kihívás volt feldolgozni, hogy a kis emődi srác, akinek édesanyja vágta ki a bírótanfolyamra hívó hirdetést az Észak-Magyarországból, miután térdsérülése miatt abba kellett hagynia a futballt, s aki 15 évesen vezette élete első meccsét, az Ónod–Varbó megyei összecsapást, a Népstadionban, a Wembleyben, a Maracanában vezethetett pályája csúcsán az ország és a világ legjobbjainak, akik tisztelték, becsülték, elfogadták a döntéseit, maguk is nagyra tartották.

Játékvezetői pályája végén egyre nehezebben teljesítette a fizikai teszteket, egyre több reklámszerződés, közéleti szereplés osztotta meg az energiáit. Már aktív bíróként tagja lett az MLSZ elnökségének, amelynek aztán az alelnökeként dolgozott, amikor korábbi játékvezető-kollégája és barátja, Bozóky Imre ügyvéd lett az elnök az első Orbán-kormány idején. Amikor úgy tűnt, talpra lehet állítani a magyar futballt, amelyért Sanyi egyenesen rajongott. Ám a kormányváltás majdnem egy évtizeddel visszavetette ezt a munkát, közben Puhl Sándor a Sport Televízió állandó szakértője lett, majd a magyar játékvezetők főnöke, ellenőre. S ahogyan a zsenikkel lenni szokott: sehol máshol nem találta igazán a helyét, miután be kellett fejeznie a bíráskodást, semmi másban nem tudott annyira önmaga lenni, ami viszonylagos sikerei ellenére is, nála is, körülötte is okozott egy soha ki nem mondott, de mindig érezhető melankóliát. Bár egy időben tényleg futballsztárokéval vetekedett az ismertsége és népszerűsége (többek között a Tippmix első reklámarca volt idehaza, s ahogy ő visszafogottan megjegyezte, az űrben is többen jártak, mint ahányan futball vb-döntőt vezethettek a történelemben), a magánéletét mindig titkolta a nyilvánosság előtt, szemérmes volt és tulajdonképpen gátlásos, bármilyen furcsa is ezt vele kapcsolatban kimondani. Sokszor éreztem, hogy a felületes poénkodás, a nagy duma mögött sok problémája van, amit nem oszt meg senkivel, vagy csak nagyon kevesekkel. A betegsége alatt is tiszteletben tartotta a média a család kérését, nem írtunk róla, pedig egyre többen mondták, súgták aggódva az elmúlt hetekben, hogy kórházban van, hogy elkapta a szörnyű vírust, hogy nagy lehet a baj... De rémálmainkban sem gondoltuk, hogy ennyire nagy. Felfoghatatlan, hogy nem hallom többet a telefonban a rekedtes, szemrehányó hangját, miután szerinte a Nemzeti Sport rosszul ítélt meg egy esetet a tudósításában, hogy nem hallom évődni a válogatott játékosokkal, MLSZ-vezetőkkel hosszú utazások és snóblizások alkalmával, hogy nem jegyezhetjük meg újabb, szállóigévé váló aranyköpéseit, kiszólásait és fájdalmasan kell mostantól felsóhajtanunk, ha a 94-es olasz-brazil vb-finálé vagy a 96-os angol-német Eb-elődöntő tizenegyespárbaját ismétli valamelyik televízió... Esetleg az 97-es Dortmund–Juventus BL-döntőt mutatják, amint megadja Karl-Heinz Riedle gólját, – helyesen – felülbírálva a lest jelző Bozóky Imrét.

Hiszen abban az évben végre ő vezethette a döntőt. Előtte egyforma öltönyt kaptak a magyar bírói négyes tagjai egy divatüzlettől, a ruhapróbán is ott voltam velük, s hallottam, amint az üzlet tulajdonosa, szintén Sándor, nem kisebb kéréssel fordult Puhlhoz, mint hogy nem kaphatná-e meg a mérkőzés labdáját. Akkoriban még nem készítettek húsz labdát a pálya mellé, minden labdaszedő keze ügyébe egyet, mint manapság, csak egy tartaléklabda volt az oldalvonal mellett. Ám arra már az első félidőben szükség volt, miután a játékvezető jelezte a tartalékbírónak, Juhos Attilának, hogy cserélni kellene, mert a labda játékra alkalmatlan... Nemigen volt baj vele, csak hát a sztárbíró a meccs közben sem felejtette el a baráti kérést, és kidobva a lecserélt labdát a kollégájának, odaszólt neki: Ez megy a Sanyinak! Egy BL-döntőn... A részleteket csak utólag hallottam, mert föntről, a lelátóról csak a fontoskodva végrehajtott labdacserét láttam. Ott ültem ugyanis izgatottan a müncheni Olimpiai Stadionban, a kezemben a Puhl Sanyitól kapott jegyet szorongatva... Mert bár sohasem mertem emlékeztetni rá, de betartotta az ígéretét.

Sanyi bátyám! A szívem szakad meg, hogy ilyeneket kell írnom. Ahogyan az IFFHS gáláján egykor, a müncheni Bayerischer Hofban együtt álltál büszkén a színpadon a futballtörténet legnagyobb góllövőivel, köztük Deák Ferenccel, Zsengellér Gyulával, Puskás Ferenccel, mint a világ legjobb játékvezetője, úgy vagy és maradsz immár örökre a magyar labdarúgás halhatatlanja, legnagyobb futballhőseink egyike. Az Isten áldjon, nyugodj békében!

A Magyar Labdarúgó Szövetség a hétvégi bajnoki forduló mérkőzésein gyászszünet megtartását rendeli el Puhl Sándor halála miatt.

Az európai játékvezetőket irányító testületnél is kiemelten emlékeztek meg a csütörtökön elhunyt magyar bírólegendáról, Puhl Sándorról.

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) játékvezetői testületének vezetője, az olasz Roberto Rosetti személyesen is megemlékezett a szövetség honlapján a csütörtökön, 65 éves korában elhunyt Puhl Sándorról.

– Sándor a példaképem és nagyszerű barátom. Óriási tehetségű játékvezető volt, akinek a pályán lévő futballisták és a nagy futballeseményeken a játékvezetőkre nehezedő nyomás kezelésében mutatott nyugodt reakciói megérdemelten hozták meg számára az elismerést és hírnevet az európai, illetve világszinten is.

Nagyon sokat köszönhettem Sándornak játékvezetői pályafutásom során. Rendszeres tanácsai, útmutatása és biztatása felbecsülhetetlen segítséget jelentett a fejlődésemben, és mindig nagy megtiszteltetés volt a társaságában lenni. Mélységesen szomorú vagyok a halála miatt, és szeretném őszinte részvétemet kifejezni családjának – mondta Rosetti, aki a 2008-as Eb-döntőt is vezethette.

A magyar játékvezető elvesztése sokkolta a játékosokat és a szurkolókat, Puhl Sándor betegsége már hetek óta tartott - írja a blikk.hu.

Nehéz elhinni, felfogni: 65 éves korában elhunyt Puhl Sándor. Furcsán hangzik, de elmúlt évtizedeinek legnagyobb sztárját veszítette el a magyar labdarúgás. Miközben a focisták nem tudtak nemzetközi porondon sikereket aratni, őt zsinórban négyszer választották a világ legjobb játékvezetőjének (1994–1997), de persze, nem ezért volt annyira népszerű. Vagánysága, humora miatt rengetegen szerették, eredményei miatt tisztelték. Elvesztettük őt, aki életében annyi mindent elért, oly sok nehézségen túljutott – ám a koronavírust – sajnos – nem volt képes legyőzni a szervezete.

Lehetett arról hallani, hogy kemény harcot vív a betegséggel. Televíziós szakértőként évek óta láthattuk képernyőn, de hirtelen eltűnt, és persze, sokan kezdtek aggódni, vajon mi lehet vele?... Kórházba vitték, majd arról beszéltek futballberkekben, hogy nagy a baj, lélegeztetőgépre került. Ám megcsillant a remény, azt lehetett tudni, hogy javulni kezdett az állapota. Ám egy újabb fertőzés következtében visszaesett, s bár a végsőkig harcolt, az alattomos betegséget nem győzhette le. A kórházban hunyt el.

Klement Tibor, a Győri ETO egykori vezetője Puhl egyik legjobb barátja volt. Összeomlott, lapunkon keresztül üzent elhunyt barátjának.

– Sanyikám, megrendültem, nehezen térek magamhoz. Hiányozni fogsz nekem és az egész magyar futballtársadalomnak. Pótolhatatlan ember vagy. Az fáj legjobban, hogy elköszönni sem tudtam tőled. Két hónapja, márciusban a névnapodon hiába kerestelek, írtam neked, már nem tudtál válaszolni. Azóta reménykedtem, hogy újra hallom a hangodat, de már hiába – fogalmazott a gyászoló barát.

Puhl 1984-től 2000-ig tartó pályafutása során számos legendás mérkőzésen bíráskodott. Ezek közül a legemlékezetesebb az 1994-es brazil–olasz világbajnoki döntő, de vezetett UEFA-kupa- és Bajnokok Ligája-finálét is – mindkét esetben a Dortmund és a Juventus részvételével (1993, 1997). Az elmúlt bő tíz évben az MLSZ Játékvezetői Bizottságának alelnökeként tevékenykedett, s a Sport TV-nél dolgozott televíziós szakértőként.

Bár a játékvezetőé sokszor hálátlan szerep, a futballisták közül is sokakkal ápolt jó kapcsolatot. Értette a nyelvüket, kivívta a tiszteletüket. A ZTE sportigazgatójaként dolgozó korábbi válogatott csatár, Sallói István is barátként tekintett rá.

– Letaglózott a hír, megmondom őszintén. Régóta voltunk szakmai és baráti kapcsolatban, sok meccset vezetett nekem, az MLSZ-ben is dolgoztunk együtt, s a játékvezetők főnökeként is bármivel fel lehetett hívni. Mindig partnerként kezelt, bármilyen pozícióban dolgozott – mondta a Blikknek Sallói. – A Vidi játékosaként egy Fradi elleni meccs után szóvá tettem neki, hogy két büntetőt nem adott meg nekünk. Két héttel később összefutottunk, odajött és azt mondta, Pistikém, mindkettőben igazad volt. Ez a vagányság mindig jellemző volt rá.

Az egykori újpesti Véber György is nehezen találta a szavakat.

– Öt perce hívott fel egy barátom, ezt most egyelőre nem is tudom feldolgozni… – kezdte Véber. – Jóban voltunk aktív játékos koromban is, nem jártunk össze, de ezt a sportbaráti viszony megmaradt később is. A meccseken sokat zrikált, volt, hogy közölte velem viccesen, azért nem ad sárgát, mert majd este én állom a számláját egy szórakozóhelyen. Igazi sportbarátot veszítettünk el, akinek a játékvezetői nagyságát nem is kell ecsetelni

A játékvezető küldetése

Puhl korábban a Nemzeti Sportnak adott interjúban beszélt arról, milyennek tartja a jó bírót.

– A játékvezető küldetése, hogy minél jobban szórakozzon a néző. Nagyon fontos, hogy a bíróban tudatosuljon ez a fajta küldetéstudat. A bíró minden ítéletével az egyik csapatnak ad valamit, a másiktól elvesz. Mindkét félnek egyszerre kedvezni nem lehet, ezzel tisztában kell lenni. Egy játékvezető számára az igazán felemelő az, amikor érzi, ítéleteivel jobbá tudott tenni egy meccset – fogalmazott.