Az év játékvezetője, Bognár Tamás a Nemzetek Ligájában mérkőzést vezet.

Interjút közölt a Nemzeti Sport dr. Csányi Sándorral.

A játékvezetéssel kapcsolatos kérdésre a választ változtatás nélkül közöljük.

Eddigi utolsó ismert bírónk, Kassai Viktor is külföldön kamatoztatja a tudását, s már a harmadik vb-re készülünk úgy, hogy az MLSZ nem delegálhat játékvezetőt. Miért?
– Puhl Sándor halála óriási szakmai és emberi veszteség. Különösen fájó és igazságtalan, hogy abban az időszakban hunyt el, amikor a magyar játékvezetés elmúlt évtizedeinek legnagyobb változása ment végbe: bevezettük a VAR-t. A tavalyi bajnoki évhez képest a VAR hatvannyolc százalékkal csökkentette a súlyos játékvezetői hibák számát! Az általános kedvező benyomást azonban rontja a kevés számú kirívó eset. De erre éppen Puhl Sándor figyelmeztetett a VAR bevezetésekor: a videóbíró nagyon csökkenti majd a mérkőzést befolyásoló hibák és a rossz döntések számát, de teljesen nem tudja megszüntetni. Összességében a VAR bevezetése hasznos volt. Miután az utolsó magas szinten foglalkoztatott játékvezetőnk, Kassai Viktor abbahagyta a bíráskodást, a nemzetközi karrierje vége felé járó Bognár Tamás és Vad István pótlására fiatalokat építünk fel, jelenleg Bogár Gergőt és Berke Balázst. Eredmény, hogy a tavalyi vb-selejtezőkön nemcsak játékvezetőink működtek, a teljes VAR-csapat magyarokból állt, ami egyben a némi késéssel bevezetett, de végre megfelelő magyar VAR-használat elismerése is. Női játékvezetésben egyébként van vb-kerettagunk, Kulcsár Katalin és további sikeres nemzetközi kerettagjaink, ahogyan a futsalban is, jóllehet általános gond, hogy kevesen jelentkeznek a játékvezetői tanfolyamokra.

Ritkaság az, hogy egy oda-visszavágós rendszerben lejátszott két mérkőzésen részt vehet egy játékvezető.

Megszokhattuk évek óta, hogy az országos küldő(k) nagyon összevvissza küldik a játékvezetőket. Akkor még diplomatikusan fogalmaztunk.

Bizderi Nikolett az FTC - Eto FC Győr és a visszavágó Eto FC Győr - FTC mérkőzésen is asszisztált. A két mérkőzésen dőlt el, hogy melyik női csapat nyeri meg az NB. I-et.

A baranyai játékvezető ezzel vélhetően történelmet írt, mert ilyen "furcsa küldésről"  nem sok ember hallott még.

Gratulálunk Niki!

Május utolsó péntekjén tartotta Játékvezetői Bizottságunk, a 2022-es tavaszi játékvezetői képzés záróvizsgáját. Hatan vették sikerrel az utolsó lépcsőfokot.

Bár az érdeklődők száma reményt keltő volt az év elején – hetven fő regisztrált a jatekvezetoleszek.hu oldalon – a tényleges érdeklődők száma már nem érte el a húsz főt. Közülük is egy tucatnyian voltak, akik végül el is kezdték érdemben a tanfolyamot.

Ahogy haladt előre a képzés, sajnos még ebből a kis létszámból is lemorzsolódtak páran, s végül hat fő volt az, aki a májusi záróvizsgán teljesítette az írásbeli és szóbeli követelményeket. Szerencsére, mindannyian sikeresen.

A működésükre az ősz folyamán számíthat bizottságunk. Addig is üdv nektek – Magó Balázs Dániel, Mindák Marcell, Szabó Ernő Benedek, Tóth Dávid István, Tóth Simon Tamás és Tóth Zoltán – a csapatban! Sok sikert a pályán!

Vad Istán az UEFA Nemzetek Ligája C-csoportjában vezet mérkőzést.

A FIFA-kerettag Bognár Tamás négy bajnokival kevesebbet vezetett az éppen csak legyőzött Berke Balázsnál.

Javuló teljesítménnyel végzett az első helyen Bognár Tamás a 2021–2022-es idény játékvezetői között. A Nemzeti Sport tudósítói által adott osztályzatok alapján a labdarúgók mellett a bírók is értékelhetők, így a 43 éves FIFA-kerettag a tavalyi 11. és az őszi második hely után az idény végén az első helyen végzett. A bajnokságban 21 mérkőzést vezetett, s ez éppen elegendőnek bizonyult, hogy a 25 bajnokin bíráskodó Berke Balázst – mindössze – kilencvenöt ezreddel (!) megelőzze. A legrosszabb teljesítményt a 8. és a 29. fordulóban nyújtotta, mindkétszer hatos osztályzatot kapott. Októberben a Paks–Ferencváros mérkőzés (1–3) 17. percében a hazai­aktól Szabó János gólját tévesen adta meg, az első félidő hosszabbításában, Tokmac Nguen tizenhatoson belüli buktatásánál pedig először műesésért sárga lapot adott a légiósnak – mindkét esetben a VAR segítette ki. Április végén egy szabálytalanságot követően nem adott sárga lapot Rúben Pintónak, noha a Mol Fehérvár portugál középpályásának az már a második lett volna a mérkőzésen. A hiba azért volt jelentős, mert a fehérváriak a 93. percben egyenlítettek (2–2) a Puskás Akadémia ellen.

Ezt leszámítva szinte hiba nélkül vezette a mérkőzéseket, kétszer kapott még hetes osztályzatot, míg a kiemelkedően jónak számító nyolcas érdemjegyet kilencszer, a kilences osztályzatot pedig nyolcszor kapta meg. A negyedik fordulóban egyébként kétszer is bíráskodott, az augusztus végén rendezett Újpest–MTK (1–2) bajnoki után a januárra halasztott Puskás Akadémia–Ferencváros (1–0) összecsapást is a sárvári születésű játékvezetőre bízta az MLSZ játékvezetői bizottsága.      

Az NB III. Keleti csoport utolsó, 38. fordulójában új Hajdú-Bihar megyei debütálás történt, Szabó Péter is bemutatkozott a harmadosztályban.

Szabó Péter évek óta a Megye I-es keretünk oszlopos játékvezetője. A Hidasnémeti VSC – Füzesgyarmati SK összecsapás alkalmával, megkapta a lehetőséget arra, hogy megmutassa megállja a helyét akár az NB III-ban is, játékvezetőként. Őt két, nagyon rutinos kolléga segítette az oldalvonalon. Az egyes asszisztensi pozícióban a már több mint 250 NB III-as asszisztálással rendelkező Kövér Tamás, míg a túloldalon a huszonnyolc éve játékvezető, korábban szintén NB III-as Takács István volt.
A 3-1-es vendég győzelmet hozó összecsapáson, Peti három sárga lapot osztott ki. Ellenőre Dr. Jekő József volt.

100 játékvezető vezetett az NB-s osztályokban mérkőzéseket a férfi, felnőtt bajnokságokban.

A lejátszott mérkőzések összesítése alapján a legszigorúbb játékvezető Farkas Ádám, aki 9 mérkőzésen 53 sárgalapot osztott ki és 3 játékost állított ki.

(a sorrendben nem vettük figyelembe az egy meccses játékvezetőket)

Az NB. III-as asszisztensek közül sokan majdnem minden hétvégén lengettek.

Aki követi az NB. III-as küldéseket észrevehette, hogy voltak olyan játékvezetők, akik majdnem minden hétvégén mérkőzést vezettek.

Szinte senki sem látta tizenegyesnek, amit egy kezezést követően a sokak szerint takarásban álló Schreiner játékvezető befújt az MTK javára – és ezzel el is döntötte az 1921–1922-es labdarúgó-bajnokságot. Merthogy a kárvallott FTC játékosai nem bírták idegekkel a döntést és levonultak a pályáról.

Az MTK mindössze 11, az FTC 13 gólt kapott az 1921–1922-es bajnokság 22 fordulója alatt, nem ígért tehát gólesőt a 20. forduló csúcsrangadója. Amely előtt a címvédő kék-fehérek hárompontos előnnyel vezették a tabellát (igaz, a Fradinak volt egy korábbról elhalasztott mérkőzése), a vendég FTC-nek tehát létkérdés volt a győzelem, ha azt akarta, hogy 1913 után ismét felüljön a hazai trónra. (Az első világháború alatt 1915-ben és 1916-ban nem hirdettek bajnokot, az MTK tehát sorozatban a hetedik aranyérmére hajtott.)

Ez volt az az idény, amelyben a két rivális klubban egyaránt maradandót alkotó Schlosser Imre MTK-sként fél távnál abbahagyta a futballt, és a Vívó és Atlétikai Clubban edzősködni kezdett, majd külföldön folytatta a szakmát – más kérdés, hogy 1925-ben a Wiener SC-ben reaktiválta magát, 37 évesen egy évet még a Fradiban is lehúzott, sőt 13-adszorra is bajnok lett, majd a Budai 33-ból 1928-ban végleg visszavonult.

A nem mindennapos pályafutása során 747 meccsen 1017 gólt szerző Schlossertől tehát nem kellett a zöld-fehéreknek tartaniuk, az idényt végül 24, illetve 25 góllal záró Molnár és Orth Györgytől annál inkább – a két csatár az MTK 60 góljából 49-et szerzett.

„Nem két klub, tradíciók ütköznek meg egymással a holnapi vasárnapon s a tradíciókból fakadó jellem- és stílkülönbségek. Az MTK angol játékmodora és az FTC magyar temperamentummal átfűtött harci szisztémája, amaz a maga szépségével, emez a lendületének teljességével. Fokozza az erők kifejtésének valószerűségét mindkét oldalon az a körülmény is, hogy a magyar labdarúgó-bajnokság izgató kérdése teljesen nyílt. Aki győz, azé a pálma. Dehát ki győz?”   – fokozta a kornak megfelelő pátosszal a meccs előtti hangulatot a Nemzeti Sport.

A Ferencváros elsősorban centerében, a Pityke becenévre hallgató Pataki Mihályban bízott, aki 16 gólig jutott 1921–1922-ben, amúgy pedig 17 éven át szolgálta egyetlen, hőn szeretett klubját, a Fradit. (Pataki feltűnő tulajdonsága volt, hogy remekül hegedült, ezért esős, hűvös időben fehér cérnakesztyűben futballozott, nehogy megfázzanak az ízületei... – de ezen a májusi vasárnapon emiatt nem kellett aggódnia.)

A győzelmi kényszerben futballozó zöld-fehér csapat a 25 ezer néző előtt lendületesebben kezdett,   „különösen a halfsora brillíroz. Szabó, Blum és Wilhelm újból és újbóli támadásra lendíti a csatársort. Az MTK ritkábban jut le csak az FTC térfelére, viszont azonban minden lefutása izgalmakat kelt, különösen, amikor Orth-hoz kerül a labda.”

A folytatásban kiegyenlítettebb lett a játék, a szünet után viszont alig több mint két perc alatt minden a feje tetejére állt. A 48. percben a következő történt:  „A második félidőben, kétperces mezőnyjáték után Lenkei lefut s a labdát az FTC kapuja elé centerezi a 16-os vonalon belül. Az FTC-védelem és az MTK belső csatárai a labdára futnak. Szabó rúgni akar, azonban az Orth oldalnyomásán elesik s négykézláb állva Orth újabb lökésére akaratlanul kézzel érinti a labdát, amely ilyenformán a teste alá gurul. Azok, akik jól látták a dolgot, szabadrúgást várnak az FTC javára, a bíró azonban... tizenegyest ítél. Az izgalom moraja fut végig a mintegy harmincezer főnyi közönségen és csak az látszik, hogy az FTC zöld dresszes játékosai összefutnak. Blum magyaráz a bírónak, aztán – képéből kikelve, halálsápadtan levonul a pályáról... Malaky, az FTC alelnöke kiszalad az MLSZ páholyából, ahol eddig nézte a mérkőzést, magyaráz, nyugalomra int, végre az FTC teljes csapata is bemegy az öltözőbe. Schreiner bíró és az MTK-játékosok várnak egy darabig, aztán ők is levonulnak. A közönség pedig háborogva, tapsolva, fütyülve csak vár, vár... s amikor már látja, hogy le kell tennie minden reményről, az esetet szenvedelmesen vitatva lassanként eloszlik.”

Kár, mert a Nemzeti Sport azt is elismerte, hogy ez az MTK–FTC rangadó (mármint az a nem egészen 48 perc, amit lejátszottak belőle) egyike volt a valaha volt legszebbeknek.

A kép jobb oldalán látszik Szabó József vitatott mozdulata (Fotó: Nemzeti Sport)

A történetnek természetesen a vendégek levonulásával nem volt vége. „Kérem, nem tehettem másként, Szabó elesett, kézzel érintette a labdát, amiért, persze, még nem járt volna tizenegyes. De amikor láttam, hogy a földön fekvő Szabó utánnyúl a labdának és maga alá gurítja, meg kellett ítélnem a tizenegyest...”   – nyilatkozta Schreiner Károly játékvezető.

Fodor Henrik, az MTK igazgatója higgadtan egy hasonló, korábbi esettel vont párhuzamot: „A tizenegyesről nem akarok beszélni, de azt hangoztatom és megállapítom, hogy az MTK–Deutscher FC mérkőzésen Prágában, amikor Kertész II kiállítása miatt csapatom le akart vonulni, én közbeléptem, Kertészt »kivágtam«, s az MTK játszott tovább... A többi az MLSZ dolga, nem a mienk...”

„Bennünket megöltek. Egy év megfeszített szorgalommal gyűjtött izom- és idegenergiája kárba veszett. Mert 11-est ítélni azért, hogy egy fellökött, földön fekvő ember kezéhez ért a labda gyilkosság”  – kesergett a mérkőzés másnapján Blum Zoltán, a Ferencváros csapatkapitánya, aki egyébként személyesen kérlelte (sikerrel!) a nagy rivális első számú sztárját, Orth Györgyöt, hogy ugyan, játsszon már ellenük, az MTK ikonja ugyanis éppen összeveszett klubja vezetőivel, és bejelentette, hogy a csúcsmeccsen nem hajlandó pályára lépni...

Általános volt a vélekedés, hogy a büntető jogtalan volt, a levonulás viszont megmagyarázhatatlan. A Fradi-tábor persze győztesként ünnepelte a meccset félbeszakító kedvenceket, a szurkolók a játékosok Hungária útról az Üllői útra induló kocsijai elől kifogták a lovakat és maguk vontatták Tóth Potyáékat egészen hazáig.

Az sem segített lecsillapítani az indulatokat, hogy eredetileg nem is Schreiner, hanem Iváncsics Mihály fújta volna a derbit, és az utolsó pillanatban bejelentett változtatást nem sikerült megnyugtatóan megindokolni. Akárhogyan is történt, végül a zöldasztalnál dőlt el, ki lesz az 1921–1922-es NB I-es idény bajnoka.

A fegyelmi bizottságban maga a nagy Hajós Alfréd, első olimpiai bajnokunk, a később válogatott labdarúgó, játékvezető, majd szövetségi kapitány elnökölt, és a következő ítéletek születtek: Blum Zoltánt felmentették, az FTC csapatával szemben megállapították a levonulás tényével elkövetett sportszerűtlenséget, de egyúttal azt is, hogy   „a csapat tagjai ellenállhatatlan kényszer hatása alatt hagyták ott a pályateret, ennek folytán felmenti őket, valamint magát az FTC-t is”.   Mattyók Aladár alelnököt azonban a csapat levonultatásáért a 47. § alapján, a 3. § értelmezésével három hónapra, 1922. szeptember 9-ig felfüggesztették egyesületi tisztsége gyakorlásától.

Az MLSZ intézőbizottsága pedig – ahelyett, hogy a 48. perctől előírta volna a mérkőzés folytatását vagy újrajátszást rendelt volna el, a levonulás miatt 0:0-val az MTK javára írta a találkozó két pontját.

Nem véletlenül fakadt ki az ítélet után az egyik fradista érzelmű jelenlévő:   „Éljen Schreiner úr! Az 1921–1922. évi bajnokság győztese!”

Kassai Viktor karrierjében a BL-döntő volt a Csomolungma

Puhl Sándor után Kassai Viktor volt az első magyar, akit a világ legjobb játékvezetőjének választottak meg 2011-ben. Abban az évben vezette a Bajnokok Ligája-döntőjét, amely nemcsak a Wembley, Barcelona, Manchester United hármas miatt maradt különleges számára, hanem személyes okból is. A 2019-ben visszavonult futballbírót a szombati BL-finálé apropóján kérdeztük a Szárligettől Londonig ívelő pályafutásáról, amelynek szereplői között az édesapja mellett John Terry és Xavi is feltűnik.

– Tizenegy éve vezette a BL-döntőt. Egy meccs a sok közül?
– Nézőpont kérdése. Abban a tekintetben a BL-döntő sem más, hogy ugyanazok a szabályok, ugyanaz a játékvezető feladata. Másfelől ez a szakma csúcsa. Egy ilyen kinevezés értékét az is növeli, hogy immár negyven éve van egy íratlan szabály, miszerint BL-döntőt mindenki csak egyszer vezethet. Míg egy játékos többször meg is nyerheti, a játékvezető csak egyszer léphet fel a színpadra. 

Magyar vonatkozás, hogy legutóbb Palotai Károly duplázott még a BEK-ben, hiszen 1976 után 1981-ben is megkapta a finálét. Az utóbbi ugyanúgy a Liverpool és a Real Madrid között zajlott és ugyanúgy a Párizsban, mint az idei döntő.

– Igazságosnak tartja ezt az íratlan szabályt?
– Szerintem bölcs dolog. Az, hogy Usain Bolt éveken át a leggyorsabb volt száz méteres síkfutásban, mérhető volt, a játékvezetés viszont nem az. Arra hogy ki a legjobb, nincs objektív mérőszám, ami alapján rangsorolni lehetne. Ennek hiányában nem lehet megtenni egy közösséggel, hogy éveken át egyvalaki vezesse a döntőt.

– Barcelona–Manchester United a londoni Wembley-ben. Számított önnek, hogy hol és mely csapatoknak vezethette a BL-döntőt?
– Szakmai szempontból nem, de visszaemlékezve különleges volt, hogy a futballtörténet egyik leghíresebb szentélyében és a legnagyobb tradícióval rendelkező klubok közül kettőnek fújhattam. Ráadásul színtiszta magyar játékvezetői csapat dolgozott, heten működtünk közre abban a döntőben.

– Személyesen mi érintette meg a legjobban azon a 2011. május 28-án?
– Hogy a szüleim ott voltak a lelátón. Külföldi meccseimen sosem jártak azelőtt, a FIFA és az UEFA kifejezetten tiltja, hogy a játékvezetőket bárki elkísérje a mérkőzésekre. De az ilyen nagy jelentőségű döntőket másként kezelik, a szűk családtagok is részt vehetnek rajtuk. 

Édesapám ott volt az első mérkőzésemen 1990-ben, amikor tizenöt évesen a Szárliget–Óbarok meccsen asszisztensként bemutatkoztam, és huszonegy évvel később a BL-döntőben láthatott a játéktéren. 

– Az apja is játékvezető volt. Ha ő nincs, elképzelhető, hogy nem lesz önből futballbíró?
– Valószínűnek tartom. Tizenöt évesen nem kel fel csak úgy az ember, hogy játékvezető szeretne lenni. Édesapám ötlete volt, hogy tegyem le a vizsgát. Mindig kell egy szikra, amely beindítja a folyamatokat, az én esetemben az ő javaslata volt az. Úgy gondolta, ha ő annyira szerette ezt a tevékenységet, miért ne adta volna a bátyám és az én kezembe a lehetőséget arra, hogy mi is kipróbáljuk. Ő volt a pozitív példa, sokat tanultam tőle, számos meccsen együtt is működtünk.

– Mi volt a fordulópont, ami után már karrierlehetőségként tekintett a játékvezetésre?
– Amikor bemutatkoztam az NB III-ban és még húszéves sem voltam, akkor éreztem először, hogy a magyar élvonal is elérhető lehet. Onnantól nem az lebegett a szemem előtt, hogy milyen munkahelyem lesz, hanem az, hogy a játékvezetésben szeretnék valami különlegeset elérni. Persze akkor még eszembe sem jutott, hogy ennyire különleges lesz majd a pályafutásom.

– Az első nagy nemzetközi áttörést a 2008-as pekingi olimpia jelentette a karrierjében, hiszen a labdarúgótorna döntőjére osztották be. A Lionel Messivel felálló Argentína Ángel di María góljával 1-0-ra legyőzte Nigériát.
– Az olimpia a játékvezetők életében egyfajta köztes állomás, felkészülés a vb-re. Azelőtt sosem szerepelt magyar játékvezetői hármas az olimpiákon, és a döntő vezetése hihetetlenül fontos mérföldkő volt az akkori triónk életében. Ott ismert meg minket a nemzetközi játékvezetés világa, és ez nagy lépés volt a 2010-es világbajnokság felé vezető úton.

– A dél-afrikai vb-n megkapta a torna egyik legfontosabb mérkőzését, a Spanyolország–Németország (1-0) elődöntőt. Nem remegett meg a sípja a nagy felelősség miatt?
– Sosem voltam az a típus, aki megijed a rá bízott feladatoktól. Akkor már húsz éve játékvezető voltam, megvolt a rutinom a nemzetközi meccseken is. Utólag mindig kritikus az ember önmagával, amikor visszanéztem a mérkőzést, láttam olyan dolgokat, amiket jobban is csinálhattam volna, de az fontos, hogy a játékvezető magabiztos legyen. Mint a játékosok, akik mindig nyerni akarnak. Lehet, hogy nem jön össze, de ha nem olyan a mentalitásuk, már előre veszítettek. 

Ettől függetlenül a FIFA rizikót vállalt azzal, hogy a keret két legfiatalabb játékvezetőjére bízta az elődöntőket. 

Én harmincöt éves sem voltam, a Hollandia–Uruguay meccset vezető üzbég Ravsan Irmatov pedig nálam is két évvel fiatalabb volt. Úgy mentünk ki a vb-re, hogy szerettünk volna két mérkőzésen szóhoz jutni, ebből négy lett, köztük egy elődöntő. Minden várakozásunkat felülmúlta a szereplésünk.

A Csomolungmánál nincs feljebb

– A rá következő évben megkapta a már említett BL-döntőt.
– Egymásra épülnek a dolgok, ha valaki jó teljesítményt nyújt, az újabb lehetőséget kap. Európában évente harminc-negyven játékvezető vezet a BL-ben, de a döntőre csak a legszűkebb elitből, a top tízből választanak. Mi a 2010-es vb-n kerültünk be ebbe a csoportba.

– Ha az volt karrierje meredeken felfelé ívelő szakasza, akkor a 2011-es BL-döntő után következett a hanyatlás.
– Ha valaki megmássza a Csomolungmát, utána már a 8500 méteres csúcs is kisebb lesz a 8800-asnál. Nézőpont kérdése, hogy hanyatlott-e a pályafutásom, hiszen még nyolc évig a legmagasabb szinten, a BL-ben vezettem, vagy azt is említhetnénk, hogy a 2016-os Eb-n ránk bízták a kiemelt fontosságú nyitómeccset. 

Való igaz, hogy voltak hibáim, de egy harmincéves pályafutás alatt ez természetes.

– A dél-afrikai vb-n elődöntőben bíráskodott, négy évvel később, 2014-ben a játékvezetői keretbe sem került be. Túlzás visszaesésről beszélni?
– Európából kilenc-tíz játékvezető kerül be a vb-keretbe, senkinek sincs bérelt helye. Mindennek megvan az oka, aki nem teljesít jól a selejtezőkben, az kimarad. Velünk ez történt, de ilyen a sport. Természetes, hogy vannak kevésbé sikeres időszakok egy sportolónál vagy egy játékvezetőnél, ezzel együtt kell tudni élni. 

Az olasz válogatott tavaly Európa-bajnok lett, idén nem lesz ott a vb-n, az AC Milan is tizenegy évnyi szünet után nyerte meg a Serie A-t. 

– A 2012-es Eb okozott egyfajta törést a pályafutásában, amikor Ukrajna szabályos gólját nem adta meg Anglia ellen. Másnap az UEFA részéről Pierluigi Collina elismerte, hogy hibáztak, pedig a szövetség ritkán minősíti nyilvánosan a bírókat. Hogyan érintette?
– Tisztában voltunk a hibával, a felvételeken egyértelműen látszott, hogy John Terry két-három centivel a gólvonal mögül rúgta ki a labdát. Nincs azzal baj, ha egy hibáról kimondjuk, hogy hiba. Collinát megkérdezték egy sajtótájékoztatón, nem is mondhatott mást. Mivel nagy jelentőségű eseményen történt, az UEFA-nak szerintem egyébként is kötelessége volt megszólalni az ügyben.

– Ez volt a leghíresebb hibája, de a legspeciálisabbról a tavaly megjelent önéletrajzi könyvében mesélt. A 2013-as francia–spanyol (0–1) vb-selejtezőn jogos tizenegyestől fosztotta meg a vendégeket.
– Félidőben az öltözőfolyosón láttam a visszajátszást, ott szembesültem a hibámmal, és még csak nem is egyedül voltam, hanem körülöttem a sértett spanyol játékosokkal. Letaglózó volt, soha nem fordult elő hasonló máskor. 

Xavi felhorkant, hogy „Viktor?!”, de nem indulatosan, inkább a „na ugye, na tessék” üzenet volt a hangjában. 

Egy pillanatra összetörtem, ami meglátszhatott, mert Álvaro Arbeola megfogta a vállam és biztatni próbált. Az ilyen helyzetekben dől el, hogy valaki mentálisan mennyire erős, mert ki kellett menni a második félidőre és újabb negyvenöt percet tiszta fejjel kellett levezetni.

– Zavarja, hogy a legtöbben csak a nagy hibáira emlékeznek, miközben a bravúros ítéletei láthatatlanok maradnak?
– Lehet ezen sajnálkozni, de ilyen a játékvezetők élete, amit el kell fogadni. Ez nem az a szakma, amelyben sok dicséretet kap az ember, általában akkor kerülünk a porondra, ha hibázunk. A kapusok járnak hasonló cipőben, jó példa a spanyol Luis Arconada, aki az 1984-es Eb-döntőben csúnyán bevédte Michel Platini szabadrúgását, vagy ha már idén Liverpool–Real Madrid BL-döntőt rendeznek, akkor a két csapat egymás elleni, 2018-as fináléjának a tragikus hőse, Loris Karius is.

– A nagy nemzetközi sikerek vagy éppen nagy visszhangot kapott hibák után milyen volt az NB I-ben vezetni?
– Többször megesett, hogy a játékosok és a vezetők kérdezgettek minket, legközelebb hova megyünk a BL-ben. Ha teszem azt, Pakson azt mondtam, hogy kedden a Manchester Cityhez utazunk, annak megvolt a respektje. A játékosok átérzik, milyen nagy dolog eljutni a legmagasabb szintre. A szurkolók természetesen másként élik ezt meg, ők mindig szidják a bírót, engem pedig különösen „kedveltek” a magyar pályákon. Azonban egy játékvezető a megyei bajnokságokból indulva fokozatosan megedződik, hozzászokik ehhez. Sőt sokszor inspiráló, hogy ellenséges közegben is jó teljesítményt nyújtsunk.

– A visszavonulása óta volt Oroszországban a játékvezetők főnöke, most pedig Bulgáriában van ebben a szerepben. Itthon is vállalna feladatot?
– Először az orosz futballszövetségtől kaptam ajánlatot, ami nagy szakmai kihívás volt. Minden téren speciális országról van szó, egy idő után nem volt könnyű együttműködni a játékvezetői közösség egyéb szereplőivel, és az összhang hiánya miatt fejeződött be az együttműködésünk. 

Utána Bulgáriából kerestek, ahol jelenleg a játékvezetők oktatásáért és a játékvezetői szervezet fejlesztéséért felelek, míg Ring György kollégám a VAR-rendszer működésén és a videóbírók képzésén dolgozik.

Emellett az UEFA CORE-programjában fiatal, tehetséges játékvezetők felkészítését végzem, és rövidesen befejezem a nemzetközi sportmenedzseri tanulmányaimat is. Nem tudom megmondani, hogy merre visz az utam a jövőben, de mindenképpen a játékvezetés fejlesztésében és a fiatal játékvezetők oktatásában képzelem el a jövőmet.