Új-Kaledóniába, Tahitire és Amerikai Szamoára még nem jutott el, de a világ legszebb szigetein dolgozik, olyan helyeken formálja a futball világát, amelyeket a legtöbb halandó maximum képeslapról csodál

Fábián Mihály 2002-ben, mindössze 22 évesen, a labdarúgó NB I történetének legfiatalabb játékvezetőjeként mutatkozott be az élvonalban. 2007-től kilenc éven keresztül, vagyis pályafutása végéig tagja volt a FIFA-keretnek is. Kora alapján még most is vezethetne mind a hazai, mind a nemzetközi porondon, ám 2015-ben sérülés miatt le kellett zárnia a karrierjét – hogy nagyon hamar belevághasson egy másikba több ezer kilométerre Magyarországtól. Szakértelmére több kontinensen is számítanak, jelenleg főállásban az Óceániai Labdarúgó-szövetségnél (OFC) a teljes VAR-projekt vezetőjeként és menedzsereként dolgozik. A 46 éves miskolci születésű szakember lapunknak elmondta, milyen feladatokkal bízták meg az elmúlt tíz évben.

– Rekordot állított fel Magyarországon, hiszen 2002-ben mindössze huszonkét évesen lett NB I-es kerettag, de fiatalon is mondott búcsút a játékvezetésnek. Mi volt az oka?
– Pályafutásom elején sokat köszönhettem Puhl Sándornak, hiszen az általa irányított játékvezetői bizottságtól kaptam meg a bizalmat, hogy az NB I-ben vezethessek. Szintén nagyon hálás vagyok Vágner Lászlónak, az ő JB-elnöksége idején lettem FIFA-kerettag. 156 mérkőzésen fújtam a sípot az NB I-ben, ám pályafutásom utolsó szakaszában sokszor bajlódtam sérüléssel, és már nem tudtam vállalni azokat a követelményeket, amiket megkíván a profi játékvezetés. Így is felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, FIFA-játékvezetőként Európa legtöbb patinás stadionjában megfordultam, és Kassai Viktor csapatának tagjaként egyszer Bajnokok Ligája-döntőn, kétszer BL-elődöntőn is részt vehettem.

– Búcsúja után viszont nem a magyar, hanem az ausztrál játékvezetésben vállalt feladatot. Hogy jutott a lehetőséghez?  
– Szerettem volna segíteni a következő generációt, de erre nem volt lehetőségem itthon. 2016-ban felvételiztem egy ausztrál sportmenedzseri iskolába, a döntésemben az is közrejátszott, hogy egyrészt a játékvezetéstől való búcsúm lelkileg megviselt, változásra volt szükségem, másrészt mindig kíváncsi voltam rá, milyen az élet Ausztráliában. Bár voltak ismerőseim Melbourne-ben, így is fejest ugrottam az ismeretlenbe, és eredetileg csak egy évre terveztem a kinntartózkodást. De még a tanulmányaim alatt kapcsolatot kerestem a Victoria állambeli szövetséggel, ahol hamar elkezdhettem ellenőrködni a másodosztálynak megfelelő állami bajnokságban. Nem sokkal később megkeresett az ausztrál szövetség játékvezetői bizottságának akkori vezetője, és szerződést ajánlott nekem. Mindeközben megpályáztam egy „talent vízumot”, amit Ausztráliában a sport és a művészet területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó külföldieknek ítélhetnek oda. Nem számítottam rá, hogy sikeres lesz a pályázatom, mondjuk úgy, hogy időt akartam nyerni. Azonban kilenc hónappal később értesítettek, hogy a kérelmemet elfogadták, és állandó letelepedési vízumot kaptam. Amikor lehetőségem nyílt rá, ausztrál állampolgárságért is folyamodtam. A pandémia sajnos lelassította a folyamatot, de 2022 óta a magyar mellett már ausztrál állampolgár is vagyok.

– Milyen feladatai voltak a Football Australiánál?  
– 2017-től már az élvonalban is foglalkoztattak ellenőrként, emellett elkezdtem dolgozni három FIFA-játékvezetővel, Jarred Gillett-tel, Shaun Evansszel és Chris Beathszel. Minden meccsüket megnéztem, szakmailag kellett őket felkészítenem az előttük álló feladatokra. Az eleinte húszórás, félállásos munkám az idő múlásával bővült, elit instruktorként feleltem a játékvezetők oktatásáért. 2018-ban pedig több mint ötven pályázó közül engem választottak ki a Victoria állami szövetség játékvezetői bizottságának egyik főállású munkaviszonnyal járó vezetői posztjára.

– Meddig látta el ezt a kettős feladatkört?  
– Az ausztrál szövetségnél egy év kihagyással, míg Victoria államban megszakítás nélkül dolgoztam 2024 februárjáig heti hatvan órát, ami a gyakorlatban a nyolcvanat is elérhette… Akkor újabb hatalmas fordulatot vett az életem, áprilisban megpályáztam az óceániai szövetség VAR-projektjének menedzseri állását. Több mint három hónapos, többkörös állásinterjú-sorozat után engem választottak, és augusztusban elkezdhettem dolgozni. Az OFC-nél a játékvezetői bizottságban is tevékenykedem, részt veszek az oktatásban és szakmai ellenőrként működöm a játékvezetés és a VAR területén. Sőt, három hónap után az óceániai szövetség jelölésének köszönhetően – egyedüli magyarként – felkerültem a FIFA oktatói, instruktori listájára 2025 januárjában. Néhány hónappal később pedig a FIFA technológiai tanácsadó csoportjának is tagja lettem az OFC képviselőjeként. Az óceániai régióban járok előadásokat tartani, 2024 óta világbajnoki selejtezőkön is dolgozom ellenőrként, ráadásul 2026 januárjában az OFC ajánlására az amerikai MLS profi bajnokság ellenőri keretébe is bekerültem, ott online követem a játékvezetők működését.

– Hogyan működik ez a gyakorlatban?  
– Az ellenőrzés online történik, hozzáférek a kommunikációhoz és több kameraálláshoz is. A jelentéshez és a meccsértékeléshez szükséges összes tényező megtalálható egy belső internetes rendszerben. Manapság már nem időszerű, ami, mondjuk, húsz éve általános volt, hogy az ellenőr a lelátóról, hetven-nyolcvan méterről próbálja meg eldönteni, hogy jól ítélt-e egy-egy esetben a játékvezető. Én minden mérkőzést visszanézek, akár többször is, és két nappal később kell leadnom a jelentésemet.

– Térjünk vissza még Óceániába, ami az európai futballszurkolók előtt ismeretlen terület. Milyen az ottani labdarúgás helyzete?  
– Bár természetesen még nincs azon a szinten, mint az európai labdarúgás, rohamosan és folyamatosan fejlődik. Az OFC vezetősége nagyon elhivatott, minden támogatást megad. Ráadásul lehetőség nyílt a videobíró-rendszer bevezetésére is, ami hatalmas előrelépést jelent a térség játékvezetésére nézve. Tizenegy tagállama van az óceániai szövetségnek, igencsak elszórva a Csendes-óceán déli részén. Bár Új-Zéland a szövetség főhadiszállása, oktatóként állandóan utazom, a tizenegy tagországból nyolc helyen is megfordultam már, volt, ahol három-négy alkalommal is. Most, amikor beszélünk, a Fidzsi-szigeteken tartok továbbképzést, de nemsokára utazom vissza Melbourne-be, hogy néhány nap múlva újra visszatérjek ide. Új-Kaledóniába, Tahitire és Amerikai Szamoára még nem jutottam el, de remélem, hogy a következő időszakban a munkám során oda is ellátogatok. Nagyon örülök neki, hogy idén bevezettük a videobíró-rendszert az óceániai profi ligában, amely a kontinens legjobb profi csapatainak új versenyrendszere, és ebben az újításban nekem is fontos szerepem volt. Csak összehasonlításképpen: az óceániai Bajnokok Ligájában még nincs VAR.

– Ezek szerint hosszabb távon is az óceániai szövetségnél képzeli el a jövőjét?  
– Igen, szeretném folytatni az elkezdett munkát. Amit most átélek, semmihez sem hasonlító munkatapasztalat – a munkahelyeim azok a szigetek, amelyekről minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a világ legszebb helyei. Korábban el sem tudtam képzelni, hogy Európán kívül ilyen csodálatos világok is léteznek. Ez egy szenzációs munkalehetőség, sorra nyílnak a kapuk a nemzetközi szövetség felé is. Rengeteg megbeszélésen veszek részt a FIFA munkatársaival, az óceániai szövetségek vezetőivel, főtitkáraival vagy éppen játékvezetőivel. Napi szinten újabb sportkapcsolatok épülnek, folyamatosan tudom építeni a kapcsolati tőkémet. Az itt szerzett tapasztalat semmivel sem hasonlítható össze. De remélem, hogy egyszer eljön az az idő, hogy a magyar játékvezetés fejlődéséért is dolgozhatok valamilyen formában.

– Ha már magyar bíráskodás: van kapcsolata a régebbi kollégákkal, illetve a hazai játékvezetéssel?  
– Szeretném megemlíteni a néhány éve elhunyt Pecze István nevét, akihez pályafutásom eleje óta szoros barátság fűzött, és az elnöksége alatt a Borsod megyei JB-ben oktatóként dolgoztam. Sok játékvezető köszönheti Pistának a karrierjét. Természetesen több kollégával tartom a kapcsolatot. Az első JB-el­nököm Geró Gábor volt, vele a mai napig nagyszerű viszonyban vagyok. Többükkel barátságot ápolok, közülük Kassai Viktort, Bognár Tamást, Vad II Istvánt, Ring Györgyöt, Erős Gábort, Bede Ferencet és Vámos Tibort, az MLSZ versenyigazgatóját emelném ki, velük rendszeresen beszélek, de mondhatom Galán Roland, Ortó Gyula, Varga Zsolt, Fridély Gábor és Zvolenszki László nevét is. Próbálom követni a hazai játékvezetést, és szurkolok a mostani nemzetközi és fiatal bíróknak, hogy hosszú távon megállják a helyüket, és tovább öregbítsék a magyar játékvezetés hírnevét.

Vasárnap ért véget a 2026-os labdarúgó-világbajnokság, amely sok újdonságot hozott, többek között a játékvezetés terén is. 

A magyar NB I-ből legutóbb Kassai Viktor járhatott világbajnokságon, aki a 2010-es dél-afrikai tornán elődöntőt vezetett. Ezúttal csak itthonról követte a mérkőzéseket.

„A nagy távolság miatt nem terveztem, hogy a helyszínre utazom, de így is próbáltam minél több mecset megnézni az időeltolódás ellenére is. Elsősorban a játékvezetői szempontból érdekes szituációkat kerestem, amiket a jövőben be lehet építeni az oktatásba. Száznégy mérkőzést rendeztek a világbajnokságon, ez olyan, mint a magyar NB I-ben egy fél idény, így természetes, hogy számtalan tanulságos esetet láttam. Azt is figyeltem, hogy a sok szabályváltozásra miként reagálnak a játékvezetők, a játékosok vagy éppen a szurkolók. A vb-k előtt mindig hallunk sok kritikus hangot, hogy egyik-másik csapat mit keres a világbajnokságon, de az idő múlásával mindenki megtalálja az élvezetet ezekben a mérkőzésekben. Ugyanezt halljuk a játékvezetést illetően is, mivel a FIFA területi elv alapján osztja el a helyeket. Biztos, hogy találnának jobb európai vagy dél-amerikai bírókat azoknál, akik más földrészekről kint voltak, ám egy vb-n minden kontinens megkapja a lehetőséget. Aztán hogy a világbajnokságon hány mérkőzést vezethetnek, az már a teljesítményüktől függ, de megfigyelhető, hogy a végére elsősorban azok maradnak, akik olyan országokból jöttek, amelyekben erősebb a bajnokság és a bíráskodás színvonala is.”

Az osztrák elit játékvezetők technikai igazgatója elárulta, hogy volt, aki kellemes meglepetést jelentett számára a világbajnokságon.

„A jordániai Adham Mahadmehet nagyon karakteres játékvezetőnek ismertem meg, aki érti a játékot, és amikor szükség volt rá, akkor határozottan avatkozott közbe. Majdhogynem ismeretlenként remekül vizsgázott ezen a tornán, megérdemelte, hogy tartalékként ott lehessen a döntőben is. Napjaink legjobbjának viszont a 2024-es Eb-döntőt vezető Francois Letexier-t tartom, aki szakmánk minden elemében a világszínvonalat képviseli, és méltán állítható példaképnek a jelenlegi fiatal játékvezetők elé. Külön örvendetes, hogy a száznégy mérkőzésből hármat is női kolléga vezetett, ami jól mutatja, hogy a világ labdarúgásában egyre nagyobb a bizalom azon női bírók iránt, akiknek megfelelő az erőnlétük és a szakmai tudásuk. Nem is szolgáltatott beszédtémát, hogy ezen a három meccsen miért női játékvezetők voltak.”

Ha már döntő, Kassai Viktort nem lepte meg Slavko Vincic jelölése.

„Aki Európában topbírónak számít, az alkalmas a világbajnoki finálé levezetésére. 2010-ben én is tapasztalhattam, hogy rengeteg részletből áll össze, ki kapja a döntőt, gondolok itt a legjobb négybe jutó csapatokra, vagy hogy kinek voltak problémái az utolsó meccseken, ki bajlódott esetleg sérüléssel. Vincic megérdemelte ezt a döntőt, az egész pályafutása stabil volt, a Spanyolország–Argentína meccsen is megmutatta, jogosan kapta meg a bizalmat.”

Kassai a szabálymódosításokra is kitért.

„Szükségesek voltak a változtatások, mert bármelyik osztályt is nézzük, rengeteg a játékmegszakítás, és ezeknek egy része taktikai, mert az egyik fél a vezetés birtokában nem akar futballozni. Az a cél, hogy növeljük a nettó játékidőt, de kicsit korai még arról beszélni, hogy ezt mennyire érték el már most az újítások. A VAR hatáskörének növelése minimális volt, kevés olyan eset fordult elő, amire a változások kiterjedtek, és a játék folyamatosságát sem befolyásolta. Továbbra is az lesz a fő vitatéma, hogy a videóbíró miért vagy miért nem avatkozott be.”

Mint az osztrák szövetség alkalmazottját, Kassait arról is kérdeztük, hogy nyugati szomszédainknál miként értékelték a válogatott szereplését, és hogy vajon láthatunk-e 1998 után újra osztrák játékvezetőt a következő vb-n.

„A csoportból való továbbjutás teljesen reális elvárás volt, ezt teljesítette a csapat, még ha nem is könnyen. A világbajnokság előtt euforikus volt a hangulat, hiszen hosszú idő után jutott ki a válogatott. Az egy győzelem mellett kétszer kapott ki a nemzeti csapat, de épp a két döntőssel, Argentínával és Spanyolországgal szemben maradt alul, amelyek ellen semmi esélye nem volt. Játékvezetői szempontból nagyon nehéz odakerülni a vb-re, most tizennégy plusz egy bíró képviselte a kontinenst. Ehhez először egy játékvezetőnek be kell kerülnie az európai elitkeretbe, amelyben jelenleg harmincnégy játékvezető van. Az elmúlt három évben sikerül felépítenünk egy kollégát, aki tavaly bemutatkozott a Bajnokok Ligájában, és a legközelebbi célunk, hogy részt vehessen a 2028-as Eb-n. Ha pedig ott jól szerepelne, akkor semmi sem lenne kizárható.”

Vad II István úgy érzi, a szabálymódosítások nagyon jót tettek a futballnak ezen a világbajnokságon.

„Nagyon sok mérkőzést néztem, amikor az időm engedte, bár az időeltolódás miatt az éjszakaiak közül többet kihagytam. Tetszett a világbajnokság, sok volt a gól és az esemény. A játékvezetői részre kitérve, mindig lesznek olyan ítéletek, amelyek a közvéleményt és a szakmát is megosztják, ám összességében jó volt a bíráskodás, a VAR pedig ki tudta javítani a téves ítéleteket. Amiatt viszont hiányérzetem van, hogy bár korábban a világbajnokságokon mindig voltak nagy játékvezetői egyéniségek, most nem igazán tudok kiemelni senkit sem. A két és fél sárga lapos meccsenkénti átlag elég alacsony szám, az NB I-ben az előző idényben ugyanez négy és fél volt. Látszott, hogy a FIFA azt kérte a játékvezetőktől, hogy ne nyúljanak egyből a lapokhoz, próbálják meg a saját személyiségükből fakadóan megoldani a konfliktusokat. Ennek vannak jó és kevésbé jó oldalai, számomra kicsit furcsa volt, hogy reklamálásért elvétve adtak sárga lapot.”

A 2007 és 2024 között nemzetközi kerettag Vad éppen a nagy egyéniségek hiányában nem tudott kiemelni senkit a mostani vb-keretből.

„Nem igazán volt kiemelkedő játékvezető a vb-n, bár a szlovén Slavko Vincicnek és a venezuelai Jesús Valenzuelának is jó mérkőzései voltak. Kovács Istvánnak nagyon szurkoltam, hogy minél messzebbre jusson, míg Omar Al-Alival az Arab Emírségekben gyakran van közös meccsünk. Nem is emelnék ki senkit, inkább az a felfogás tetszett, hogy engedték a játékot, nem fújták le a kis dolgokat, nem dőltek be a szimulálásoknak. Látható volt, hogy legtöbbször a csapatok tudtak is alkalmazkodni ehhez az irányvonalhoz. Persze láttunk tömegjelenetet is a harmadik percben, de ez benne van a pakliban.”

Vad II István üdvözítőnek tartja a FIFA újításait is, vagyis hogy egy percre leküldik a játékosokat, akiket ápolni kell, illetve hogy a videóbíró is nagyobb hatáskört kapott, többek között a tévesen megítélt szögleteknél.

„Jóval kevesebb volt a játékmegszakítás, mint a korábbi tornákon, szóval ez elérte a célját. Az Arab Emírségekben, ahol dolgozom, már fél éve bevezették, és ott is remek fogadtatása volt. Szintén jó, hogy a VAR a szögleteknél is közbe tud lépni, hiszen sokszor már az első visszajátszásnál látszik, hogy téves ítélet született, és ez akár mérkőzést befolyásoló hiba is lehet.”

A világbajnokság egy újdonságot is hozott az életébe, ugyanis kipróbálhatta magát televíziós szakértőként.

„Ennyi labdarúgásban eltöltött év után nehéz újdonságot találni, ez azonban éppen az volt. Váratlanul ért a felkérés, de nagyon tetszett, és hasznos is volt nekem. Ha a későbbiekben is kapok ilyen megkeresést, nyitott vagyok a folytatásra. Nagyon fontosnak tartom, hogy a játékvezetéssel kapcsolatos témákban a médián keresztül edukáljuk a labdarúgás egyéb szereplőit, a szurkolókat, a játékosokat vagy akár az edzőket. De az aktív pályafutásom után elsősorban a játékvezetői berkeken belül szeretném segíteni a következő generáció fejlődését.”

Az előző idényt az Arab Emírségekben töltötte főállású videóbíróként, és bár a szerződése lejárt 2026 nyarán, elárulta, hogy biztosnak tűnik a folytatás.

„Az arab országokban megszokott, hogy egyéves megállapodást kötnek. A kezdeti időszak nehéz volt odakint egyedül, aztán megismertem a közeget, egyre jobban élveztem a kintlétet. A háború első napjaiban én is nagyon megijedtem, de egy-két hét után hozzászoktam a helyzethez, azt mondhatom, hogy majdhogynem hétköznapivá vált, a bajnokság sem szünetelt a veszély ellenére. A szerződésem lejárt, ám a szövetség már szóban jelezte, hogy szeretnék megújítani, úgyhogy ezt még az augusztus 10-i idénykezdet előtt alá is írhatjuk.”

Fábián Mihály távol került Magyarországtól, jelenleg az óceániai szövetségnél a teljes VAR-projekt menedzsereként és vezetőjeként, a FIFA-nál pedig oktatóként számítanak a tapasztalataira, illetve az amerikai MLS PRO legmagasabb osztályában is kap játékvezetői ellenőri feladatokat, amiket online lát el.

„Nagyon tetszett a világbajnokság, játékvezetői szempontból nagyobb toleranciát láttam az ütközések elbírálásában, amikor a labdarúgás szelleme ezt megkövetelte. A bírók általában jól olvasták a helyzeteket, jól helyezkedtek, és határozottan hozták meg a döntéseiket. Jó volt a testbeszédük és a kommunikációjuk, de ehhez szükség volt a játékosok és a szakvezetők érettségére is. Én is eljutottam a vb-re, a dallasi Ausztrália–Egyiptom mérkőzést tekintettem meg. Sajnáltam az ausztrálok kiesését, de nézőtéri hangulat szempontjából ez volt az egyik legjobb, amit valaha átélhettem a lelátón. Megtekintettem a VAR-központot és a pálya szélén lévő VAR-monitort és -területet is. Tipikus amerikai körítést tapasztaltam, nagyon barátságos volt a közeg.”

A 46 éves korábbi FIFA-bíró elégedett volt a játékvezetés színvonalával.

„Sok jó teljesítményt láthattunk, és persze voltak hibák is, de ez minden ilyen eseményen előfordul a nagy számok törvénye alapján. A VAR-ral azonban ezeket a hibákat majdnem teljesen ki lehet szűrni. Sajnáltam azokat a játékvezetőket, akiknek a honfitársai eljutottak a negyeddöntőig vagy még tovább, mert nekik ilyenkor már esélyük sincs maradni, így például a rendkívül tehetséges argentin Facundo Tello sem maradhatott az utolsó meccsekre, akit volt szerencsém a 2025-ös OFC Bajnokok Ligája-döntőn ellenőrizni.”

Elmondta a véleményét a szabályújításokról is.

„A világbajnokságok mindig megadják a módosításokhoz az alaphangot. A játék gyorsításának nagyon örültem, a csapatok is alkalmazkodtak hozzá, például ritkán kellett csak elvenni bedobást a játékosok késlekedése miatt. A modern futball elvárása, hogy kevesebb legyen a holtidő, valamint hogy ne legyen tíz-tizenöt perc hosszabbítás egy félidőben. Mert ha van egy tízgólos összecsapás, mint most a francia–angol bronzmeccs, az nagyon sok ideig tartó hosszabbítást vonhat maga után, ám a játékgyorsítások ezt valahol ellensúlyozzák. Remélem, hogy a bajnokságokban is sikerrel alkalmazzák az időhúzást elkerülő módosításokat. A VAR nagyobb hatáskörével is egyetértek, jó dolog, hogy a tévesen megítélt szögletet vissza lehet vonni, ha az nem késlelteti a játék újraindítását, és így jogtalan sarokrúgásból nem születhet gól.”

Fábián Mihály hosszú ideig együtt dolgozott az iráni születésű Alireza Faghanival, akit a döntő egyik nagy esélyesének tartottak.

„Amikor az ausztrál szövetségnél dolgoztam, rendszeresen ellenőriztem őt és a két segítőjét is, nagyon jó viszonyban vagyunk. Titkon reménykedtem benne, hogy az övé lesz a finálé. Ausztráliában mindenki nagy esélyesnek tartotta, főleg, mert ázsiai játékvezető nem vezetett még döntőt. Természetesen a finálét megkapó Slavko Vincic is világszínvonalú bíró, összességében jó teljesítményt nyújtott a világbajnokságon, nem lepett meg, hogy rá esett a FIFA választása.”