Bognár Tamás neve lehet, hogy első olvasatra nem sokat mond. Azonban aki hétről-hétre nyomon követi az NB. I-es mérkőzések játékvezetőit, az a Kaposvár-Pápa mérkőzésen találkozhatott Tamás nevével. Ő az egyik játékvezető aki a Vágner-féle keretmódosí­tásoknak köszönhetően évközben került fel.

Szezon közben kerültél az NB. I-es keretbe. Meglepetésként ért-e a felkerülés, vagy titkon számí­tottál-e rá?
Az, hogy szezon közben felkerülhetek meg se fordult a fejemben, de mivel már 4 éve az NB. II-es keret tagja voltam és az őszi fordulók végéig 42mérkőzést vezettem, melyeken egy kivételével (első NB. II-es mérkőzésem) jó osztályzatot is kaptam, illetve mind a fizikai és elméleti teszteken is jó teljesí­tettem ezért érlelődött bennem a gondolat, hogy ha 1-2 éven belül nem kerülök oda akkor nem lesz belőlem soha NB I-es játékvezető, de végig hittem abban hogy alkalmas lehetek rá.

Kaposvár-Pápa mérkőzésen mutatkoztál be az élvonalban. Hogy érzed, hogyan sikerült a debütálás?
Az ember életében az ELSŐ mindig emlékezetes marad. Maga a mérkőzés szolgált néhány tanulsággal, amit utólag lehet másként csináltam volna,de ezen kár is rágódni; apróbb hibák voltak, de nagyot nem hibáztam. Azért megjegyezném,hogy nagy segí­tségem volt két asszisztensem: dr. Szabó Péter és Kovács Zoltán (szintén Vas megye), a tartalék-játékvezető: Kiss Norbert és a mérkőzés ellenőre: Vavika Ferenc személyében, akik mind a mérkőzés előtt, mind azt követően szakmailag és emberileg is óriási lökést adtak ahhoz hogy megfeleljek az elvárásoknak.

A mérkőzés után a pápai csapat honlapján egy "szép" í­rás jelent meg rólad. Mennyire zavart, hogy az első mérkőzésed után ilyen í­rások jelentek meg?
Nem volt jó érzés, de legfőképp nem is engem érintettek rosszul ezek a személyemet támadó és mocskoló í­rások, hanem páromat és családomat, akik nehezen emésztették meg ilyen megtörténhet. Én úgy gondolom amí­g mi játékvezetők mérkőzéseket vezetünk a működésünket a különböző médiákban érhetik majd nagyon pozití­v vagy nagyon negatí­v hangvételű í­rások és hozzászólások, de mind a negatí­vat és mind a pozití­vat is tudni kell helyén kezelni, nem szabad se elszállni se összeroskadni egy újságban olvasott 4-es vagy 9-es jegy láttán. Az ember úgy is tudja érzi ha hibázott és tudni kell értékelni magunkat és legfőképp tanulni a hibákból.

Vezetsz-e statisztikákat, hogy eddig hány mérkőzésen működtél közre játékvezetőként?
1995-ben vizsgáztam le, mint játékvezető (16évesen). Majd megyei III osztályban kezdtem el vezetni. Fél év után és végig járva a szamárlétrát 2002-ben kerültem fel az országos keretbe, ahol elkezdtem számolni a vezetett mérkőzéseimet, NB II-ben a mai napig 51 mérkőzést vezettem!

Mit tartasz a legfőbb erényednek?
A fizikai állóképességem és ebből adódóan helyezkedésem; játék folyamatosságának biztosí­tása-kimondottan sok előnyt próbálok adni! Ez a két dolog amit a mérkőzéseimen az ellenőrök ki szoktak emelni az esetek többségében.

Mit tartasz hibának magadban?
Van még mit tanulnom, legfőképp amint az első NB. I-es mérkőzésem alkalmával szűrtem le az a fegyelmezés területe, ez az ahol még van mit tanulnom!

Milyen emlékezetes játékvezetői kalandod volt eddig amire szí­vesen emlékszel vissza?
Rengeteg olyan emlékezetes pillanat van volt és remélem lesz, ami végig kí­séri az ember pályafutását,de most í­gy egyet kiemelni nem egyszerű, í­gy kihagynám ha nem gond.

Mivel foglalkozol, amikor nem mérkőzésen vagy?
Dreher Sörgyárnál vagyok területi képviselő.

Labdarúgáson kí­vül milyen egyéb hobbid van?
Mindenem a sport: konditerem, úszás, foci, kézilabda??.. szinte mindegy csak valamiféle mozgáshoz kötődjön! Azonkí­vül moziba, szí­nházba járunk kikapcsolódni párommal.

Sok fiatal játékvezetőnek külföldi példaképei vannak. Van-e külföldi nagy példaképed?
Nincs példaképem.

Mit tanácsolsz a fiatal baranyai játékvezetőknek, akik a te példádat követik?
A legfontosabb az alázat a nélkül semmit se ér az egész, mind a játék, mind a kollégák mind magáért a játékvezetésért illetve tudni kell önkritikát gyakorolni! Én magamból kiindulva, úgy gondolom nagyon sokat számí­t az a háttér ahonnan az ember a mérkőzésre indul, ami nap mint nap körülveszi. Rengeteget köszönhetek családomnak, páromnak akiknek hálás vagyok hogy megteremtik azt a hátteret ami elengedhetetlen a tökéletes nyugalomhoz!

Tamással hétvégén az NB. I-ben a Zalaegerszeg-Diósgyőr mérkőzésen találkozhatunk. Sok sikert Tamás!

Emlékezetes: a 37 éves FIFA-bí­ró óriási bakival kezdte tavaszi működését. Az FC Fehérvár - Ferencváros mérkőzésen csupán sárga lappal büntette a 16-oson kí­vül szabálytalankodó hazai hálóőrt, Daniel Tudort. Óriási felháborodás lett a dologból, az akkor még Puhl Sándor vezette bizotttság hamar határozatot is hozott: a sí­pos meghatározatlan ideig csak junior mérkőzéseken működhet!

Nos, az ominózus eset óta már jónéhány hét eltelt, Megyebí­ró a fiatalok között edződött, a napokban azonban eljön számára a bizonyí­tás lehetősége: a Magyar Kupa következő fordulójában a Budapest Honvéd-Vasas mérkőzést dirigálja. Biztosak vagyunk benne, hogy azzal ő is tisztában van: többet nem hibázhat, hiszen - a kerettagsága a tét!

Érthetően hatalmas visszhangot kapott a Ferencváros-Újpest FC mérkőzés utolsó néhány perce. A játékvezető a hajrában alaposan "kitett" magáért: kiállí­totta az újpesti Böjte Attilát - jogosan - majd kollégájával együtt elnézett egy leshelyzetet. A következmény: piros lap, büntető, verekedés...

Tehát azt már az elején leszögezhetjük: a FIFA-játékvezető és kollégái nagyot hibáztak a Ferencváros-Újpest FC mérkőzés 95. percében.

Hiszen az egyértelműen, a helyszí­nen is látszott: miután Kovács Zoltán lövését Kemenes Szabolcs hárította, a kipattanót a lesen álló Rajczi Péter fejelte tovább.

És ebből a szitiációból lett aztán kiállí­tás, büntető, hogy a második gól utáni középkezdést követő eseményekről ne is beszéljünk.

Ennek kapcsán muszáj egyértelműsí­teni: mit is mond ki a labdarúgás szabálykönyve a Kovács-Rajczi-szituációra? (Már csak azért is, mert nem csak az üllői úti stadion lelátóján, hanem napokkal később, különböző internetes fórumokon is azon vitatkoztak a szurkolók: most tulajdonképpen leshelyzet volt-e Rajczi helyzete - vagy sem?)

Nos, a szabály úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben - is - a labda elrúgásának pillanata számí­t, függetlenül attól. hogy a játékszer az ellenfél kapusáról pattan az elrúgás pillanatában lesen álló játékos elé. Azaz: abban a pillanatban aktí­vvá vált Rajczi Péter leshelyzete, hogy a kipattanó labdához hozzáért.



Saskőy szakálla...
A játékvezető már csak azért is balszerencsés volt, mert mint annyiszor a mérkőzés folyamán, ezúttal is akcióközelben helyzkedett - csak egész egyszerűen nem merte felvállalni azt, hogy felülbí­rálja kétségkí­vül jobb pozí­cióban lévő kollégáját, dr. Kovács Pétert. (Igaz, olvasóink egyből mondhatják: hasonló szituáció már előfordult a futballtörténelemben, elég, ha csak a Puhl Sándor vezette 1994-es vb-döntőt idézzük fel - de hát erre szokták azt mondani: ilyenre tényleg csak a legnagyobbak képesek...)

Visszatérve Saskőyre: azért neki is több, mint gyanús volt a szituáció.

Hiszen mi mással lehet magyarázni azt, hogy a Botis kezezését követő büntető előtt kiment Kovács asszisztenshez és megkérdezte tőle: "Biztos vagy benne, hogy nem volt les?" Mivel a kolléga határozottan válaszolt, a bí­ró nem tehetett mást: tizenegyest í­télt és kiállí­totta a vétkes Fradi-védőt.

Azért Saskőy Szabolcsnál érdemes megállni egy kicsit.

Már csak azért is, mert e sorok í­rója az emlékezetes, Pápa-Debrecen mérkőzést követően (ha valaki esetleg nem emlékezne rá: ez volt az a bajnoki, ahol a hajdúságiak úgy értek el gólt, hogy a labda a kapufáról kifelé pattant, Saskőy ennek ellenére, asszisztense beintésére középkezdést rendelt el) - miután a FIFA-bí­ró eléggé érdes stí­lusban megtagadta a nyilatkozatot - nyí­lt levelet í­rt neki, amely enyhén szólva nem esett jól a játékvezetőnek.

Jó példa erre, ami pár héttel ezután, egy nemzetközi kupamérkőzésen történt.

A lelátón összetalálkoztunk - szinte ki se tudtuk kerülni egymást -én persze, köszöntem Saskőynek (jelezve, hogy a véleményemtől függetlenül azért nincs harag), de ő jól hallhatóan inkább beszólt egyet.

Nem éreztem, hogy erre bármilyen formában reagálnom kellene, már csak azért sem, mert Saskőy ezzel - önmagát minősí­tette.

Az viszont tény: sok olyan dolog megjelent ebben az í­rásban, amely nem tetszhetett neki.

Többek között azt í­rtuk meg: Saskőy elsősorban annak köszönhette a FIFA-jelvény formájában megelőlegezett bizalmat, hogy különösen jó kapcsolatot ápol Puhl Sándorral.

Ebben még nem is lenne semmi különleges, hiszen a világ gyakran í­gy működik - kapcsolatokon is múlnak emberi sorsok.

Csak éppen az "csí­pte" a szemünket, hogy Saskőy éppen a fent emlí­tett Pápa-Debrecen bajnoki után kapta meg a legrangosabb jelvényt, arról nem is beszélve, hogy ebben az időszakban nem volt olyan mérkőzése, amelyen ne lett volna kisebbfajta botrány (értsd: piros és sárga lapok tömkelege, vagy éppen közfelháborodás. Ezzel kapcsolatban elég, ha csak az őszi Bp. Honvéd - MTK Budapest mérkőzést emlí­tjük meg, amelyet Saskőy 98 percig vezetett, a vendégcsapat egyenlí­tését követően pedig egyből lefújta a meccset).

Puhl persze, ekkor is megvédte kollégáját, mint ahogy megtette ezt a Ferencváros - íšjpest FC mérkőzés hivatalos ellenőreként is.

Mindenesetre az tény: Saskőy Szabolcs valóban érdekes, öntörvényű figura.

Hiszen nem megélhetési játékvezetőként fújja hétről-hétre a sí­pot, mondhatjuk a sportág szeretete vezérli, ezt jól jelzi az is, hogy már NB I-es kerettag volt, amikor visszajárt Budapest II. és III. osztályú mérkőzéseket vezetni.

De talán éppen a fent emlí­tett ok miatt sokkal többet meg is enged magának, mint jónéhány kollégája, mondhatjuk: lazábban vesz egy-két dolgot.

Erre megint csak egy adalék: azt tudni kell, hogy Saskőy civilben mindig kényesen ügyel arra, hogy borotvált arccal jelenjen meg, ám egy-egy mérkőzése előtt két-három nappal már nem áll tükör elé.

Az ok roppant egyszerű: a bajnoki időpontjában í­gy már kellő borostával rendelkezik, és ez a tény talán pszichikailag is jót tesz neki.

Sőt, azt ismerősei sem tagadják: erre azért is szüksége van, mert í­gy marconábbnak tűnhet.

Azért az nem titok: akadt olyan kollégája, aki mindezt felrótta neki.

Saskőy válasza minderre az volt: hol í­rja le a szabálykönyv azt, hogy egy játékvezető nem lehet borostás?

Jót tett neki, hogy - Vágner lett a főnök!
A fent leí­rtak után azonban mindenképpen meg kell jegyezni azt is: a FIFA-játékvezetőnek feltétlenül jót tett az is, hogy kebelbarátját, Puhl Sándort leváltották az MLSZ JB elnöki tisztjéről.

És hogy miért mondjuk mindezt?

Mert nem csak mi, hanem a szakmai krém jónéhány képviselője is azon a véleményen van: az elmúlt pár hétben az érthető módon elkényelmesedett Saskőy sokkal jobban odateszi magát a mérkőzéseken, láthatóan bizonyí­tani akar.

Természetesen Vágner Lászlónak.

Hiszen az új bí­rófőnök köztudottan kemény ember hí­rében áll, akit nem érdekel senkinek az előélete, ő kizárólag a saját szemének és a mérkőzésen nyújtott teljesí­tményeknek hisz.

A közelmúltban lezajlott játékvezetői továbbképzésen információnk szerint többek között azt is elmondta: senkinek sincs bérelt helye a keretekben, viszont aki megfelel a követelményeknek, aki rendre hozza magát a mérkőzéseken, az állandó megbí­zást kap!

Mert Vágnernek egyértelműen az a célja: a magyar bajnokik ne a bí­róbakikról szóljanak, a játékvezetők - jó értelemben - csak háttérszereplői legyenek a mérkőzéseknek!

Saskőy Szabolcsnak - habitusánál fogva - ez még nem mindig megy, de azt kell, hogy mondjuk: jó úton halad.

Hiszen az elmúlt néhány fordulóban valóban jól lehozta a mérkőzéseit, ennek is köszönhette, hogy mint legjobb formában lévő FIFA-bí­ró, megkaphatta a Ferencváros-íšjpest FC mérkőzést.

A kialakult helyzetet pedig egyébként tökéletesen jellemzi Vágner László kijelentése.

A JB-elnök csak annyit jegyzett meg: "a történteknek lesz következménye, amely azonban nem Saskőy Szabolcs játékvezetőt, hanem dr. Kovács Péter asszisztenst érinti majd!"

Ezt jól jelzi az is: a FIFA-bí­ró már a hétvégén újabb bizonyí­tási lehetőséget kap, az MTK-Zalaegerszeg mérkőzésen fújja a sí­pot, Kovács partjelző nevével pedig - játékvezetői körökből származó információnk szerint - jónéhány hétig nem találkozunk majd!

Az első két osztályban működő játékvezetői keret és a FIFA-asszisztensek a mai napon erőnléti tesztelésen vett részt, majd a Játékvezetői Bizottság bejelentette az élvonalbeli keretben történt változásokat: a jövőben Makai János az NB II-es keretben vezethet, öt játékvezető ellenben felkerült: Szabó Sándor, Szilasi Szabolcs, Bognár Tamás, Török Károly és Mészáros István nevével a jövőben az élvonalban is találkozhatunk.

A Játékvezetői Bizottság keddre tesztet rendelt el, hogy ellenőrizze az első két osztályban működő sí­pmesterek, valamint a FIFA-asszisztensek erőállapotát.

A tesztelés végeztével Vágner László, a bizottság elnöke kihirdette az új játékvezetői kereteket, amelyekben több változást is találhattunk.
Kikerült az élvonalbeli keretből Makai Jánost. A 38 éves paksi játékvezető 1997 óta vezetett az élvonalban, idén 11 mérkőzésen fújta a sí­pot és összesen 94 élvonalbeli bajnoki után intett búcsút az NB I-nek.
Öt másodosztályú játékvezető ellenben felkerült a legjobbak közé: a békéscsabai Szabó Sándor, a tótvázsonyi Szilasi Szabolcs, a sárvári Bognár Tamás, a budapesti Török Károly, valamint a dunaújvárosi Mészáros István mostantól NB I-es bí­rónak vallhatja magát.
Török Károly személyében egyébként Magyarország legjobb futsal-játékvezetője került fel az elitbe.
A tesztelésen egyébként megsérült a 2002-es világbajnokságon is résztvevő FIFA-asszisztens, Székely Ferenc, í­gy vele valószí­nűleg egy darabig nem találkozhatunk a pályákon.

Vágner László az MLSZ játékvezető-bizottságának az új elnöke. Egyszer, hat éve, rövid ideig vezette már a bizottságot, ám utána eltűnt a nagy nyilvánosság elől, és a mostani kinevezéséig Fejér megyében a játékvezetői bizottság elnökeként dolgozott. Állí­tólag remekül, sehol sincs akkora rend, mint az őrezred egykori parancsnokának a keze alatt dolgozó játékvezetők között. Több emlékezetes mérkőzés fűződik a nevéhez, vezetett BL-elődöntőt is, az 1998-as világbajnokságon pedig a kameruniak rasszizmussal vádolták meg, mert Chile ellen kiállí­totta két játékosukat…

– Az ominózus vb-meccsen egy gólt sem adott meg az afrikai csapatnak. Továbbra sincs hí­r arról, hogy önről utcát akarnának elnevezni Kamerunban...
– Nem baj. Kibí­rom valahogyan.

– Volt annak a mérkőzésnek utóélete?
– Hacsak az nem, hogy a FIFA oktatófilmjében nyolc mozzanatot mutattak be a döntéseimről, valamennyivel egyetértve, és csak egy van közöttük, amelyet ma másként í­télnék meg. Igaz, ez a meg nem adott gól előtti szituáció, ma már nem fújnám be lökésnek.

– Miért vonult vissza fiatalon, negyvennégy évesen, 1998-ban?
– Azt tudtam, hogy a következő világbajnokságra nem juthatok ki a korom miatt, ezért azt gondoltam, elállok a fiatalabbak útjából, hadd kapjanak ők is lehetőséget. A világbajnokság után az ősszel még kaptam remek meccseket, majd decemberben a Real Madrid stadionjában befejeztem a pályafutásomat. A számí­tásom annyiban azért nem vált be, hogy az utódok nem tolongtak a nyomomban, máig az a madridi meccs az utolsó, amelyet magyar bí­ró vezetett a Bajnokok Ligájában.

– Az igaz, hogy Fejér megyei elnökként a káoszból teremtett tökéletes rendet?
– Nem szí­vesen minősí­tem a saját munkámat, az viszont tény, hogy amikor átvettem a bizottság vezetését, százkét játékvezető működött a megyében, jelenleg százhatvanhárman vannak, és nyugodtan mondhatom, a küldési rendszert, a pénzügyi elszámolást, a technikai hálózatot tekintve talán a legjobb megye vagyunk az országban.

– Mit tud mondani a fiataloknak, akiket rá akar venni a játékvezetésre? Mi abban a vonzó, hogy mindenki utálja, mindenki hülyézi, és rossz esetben akár meg is veri?
– Ha í­gy nézi, akkor semmi, de higgye el, vannak más szempontok is. Akik játszottak, és nem akarnak elszakadni a sportágtól, azoknak a játékvezetés kiváló lehetőség. Sajnos ma ez nemcsak időtöltés, hanem pénzkereseti forrás is. Nemegyszer előfordult a megyében, hogy büntetni kellett valamelyik játékvezetőt, aki kétségbeesetten hí­vott, hogy az eltiltás érzékenyen érinti a családi kasszát. Mindenesetre a bí­ráskodás kihí­vás, és egy férfi számára minden kihí­vásnak vonzónak kell lennie.

– Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó játékvezető legyen?
– Négy feltételnek mindenféleképpen meg kell felelnie, ez a magabiztosság, a határozottság, az alázat és a szerénység. Akinél bármelyik hiányzik, az nagyon nehezen tudja elfogadtatni magát ebben a szakmában.

– És az, hogy meg tudja í­télni helyesen, mondjuk, a tizenegyest?
– Az magától értetődik. Ugyanakkor azt mondom, a faultot szinte bármelyik játékvezető képes megí­télni, de az elfogadottság, a hitelesség nem ezen múlik. Személyiségre is szükség van ahhoz, hogy valaki kézben tudjon tartani egy mérkőzést, és hogy kiví­vja a játékosok és az edzők tiszteletét.

– Az elmúlt hónapok, hetek nagy tévedései nem azt sejtetik, hogy a szabálytalanságok megí­télésével is akadnak gondok?
– El kell ismernem, valóban súlyosan hibáztak a játékvezetők, és e mellett a hibák mellett nem mehetünk el szó nélkül.

– Elődje, Puhl Sándor sem ment el, beismerte a hibákat, és a szankciók sem maradtak el.
– Ezután sem maradnak el, de ezentúl nem hozzuk nyilvánosságra, hogy kit és mennyi időre pihentetünk vagy teszünk ki a keretből. Aki figyeli a küldéseket, az úgyis rájön magától. Azt kérem, bí­zzanak bennem, elég kemény vezető vagyok, nem hunyok szemet a kirí­vó tévedések felett, de nem akarom a hibázó játékvezetők miatt a többieket is kiszolgáltatni a könnyen általánosí­tó közönségnek. A hibák kiküszöböléséhez pedig önkritikára is szükség lenne, de az eddigi tapasztalataim alapján a játékvezetőinknek nem ez a legjellemzőbb tulajdonságuk.

– Ha már szóba jött a nyilvánosság: megengedi a játékvezetőknek, hogy nyilatkozzanak?
– Természetesen. Én ugyan nem javaslom, hogy az í­téleteikről közvetlenül a mérkőzés lefújása után beszéljenek, de rájuk bí­zom, mindenki nyilatkozhat a szándéka és a józan belátása szerint.

– Kí­vülről nehéz megí­télni, de úgy látom, a játékvezetők, a játékosok és az edzők kapcsolatát kí­nos merevség, a háromnál is több lépés távolság jellemzi szemben azzal, amit a külföldi mecscseken látunk, amikor egy-egy rövid vita után akár össze is ölelkezik egy pillanatra a bí­ró és az edző. Túl azon, hogy ez a ridegség nélkülözi az emberi érzéseket, gátja lehet annak is, hogy a futball emlí­tett szereplői őszintén megbeszélhessék egymással a problémákat. Csak azt érik el, hogy mindenki hordozza magában a sérelmeit.
– Ezt szóról szóra elmondhattam volna én is, tökéletesen egyetértek vele. Egyik első teendőm az lesz, hogy április végéig leülök mindegyik klub vezetőjével, hogy megbeszéljük ezeket a problémákat. A legfontosabb az, hogy megteremtsük a kölcsönös bizalmat, mert az együttműködéshez valóban változnia kell a légkörnek. Nekik, például, el kell hinniük, hogy a játékvezetők nem csalók. Azt is elmondom nekik, hogyan lehet megnyerni egy játékvezető jóindulatát, a játékvezetőket pedig arra taní­tom, hogy bí­zzanak a játékosokban, és igyekezzenek őket maguk mellé állí­tani. Aki erre nem képes, az remegő lábbal megy ki a mérkőzésre, és í­gy nagyobb az esélye a hibázásra.

– A klubokban pedig nyilván elmondják majd, hogy egyes játékvezetők elfogadhatatlan stí­lusban beszélnek a játékosokkal, mi több, gyakran provokálják is őket.
– Ezzel a váddal az a legnagyobb baj, hogy sajnos igaz. Pedig a határozottság és az udvariasság nem zárja ki egymást, és megí­gérem, ha valakiről ez kiderül, annak nem lesz bocsánat.

– És mit tehet azért, hogy minél kevesebb játékvezetői tévedés borzolja a kedélyeket?
– Először is a jelenlegi élvonalbeli keretben szereplő játékvezetők magabiztosságát szeretném egészségessé tenni. Ez a keret most bebetonozottnak tűnik, és ez a helyzet elkényelmesí­tette a bí­rókat, márpedig hamarosan változások lesznek. Emellett erősebben kontrollálom a mérkőzésre történő felkészülést is. Az nem fogadható el, hogy a játékvezető a mérkőzés helyszí­nére vezetve végigtelefonálja az utat, és a fejében nyüzsgő gondokkal esik be a meccsre, mint ahogyan az is tűrhetetlen, hogy fél órával a kezdés előtt még nincs átöltözve, viccelődik a partjelzőkkel, egyszóval nem hangolódik rá a mérkőzésre, hanem a barátokkal vagy a barátnőjével beszélget.

– Ha át akarja alakí­tani a keretet, adódik a kérdés, hogy: kikre támaszkodhat? Milyen a játékvezetői utánpótlás?
– A figyelmem javát a másodosztályban működő bí­rókra fordí­tom. Az élvonalbeli játékvezetők szem előtt vannak, a televí­zióban is láthatjuk, hogyan végzik a munkájukat, de egy szinttel lejjebb már sok az ismeretlen. Alaposan meg kell nézni őket is, hadd lássuk, hogy kik azok, akik nagyobb feladatok elvégzésére is képesek. Átalakí­tjuk az utánpótlásképzés rendszerét is, két bázist, egy keletit és egy nyugatit hozunk létre, és ezekben a legtehetségesebb fiatalokat rendszeresen fogjuk képezni. Az eddigi gyakorlattól eltérően az is előfordulhat, hogy az egyik megyéből többen is bekerülnek ebbe a körbe, máshonnan pedig senki sem.

– Tehát jönnek a fiatalok?
– Nem erről van szó. Én nem vagyok hí­ve a látványos fiatalí­tásnak, a mi szakmánkban nem a kor számí­t. A mi dolgunk az, hogy segí­tsük a csapatokat, és ezt akkor teszszük a leghatásosabban, ha érett, tapasztalt és felkészült játékvezetőket küldünk a mérkőzéseikre, akik a legkisebb hibaszázalékkal végzik a dolgukat. Egy húszéves siheder, legyen bármilyen tehetséges, egész egyszerűn nem hiteles a harmincéves futballisták között, és a terveim szerint a közeljövőben néhány harmincöt év körüli játékvezetővel is megerősí­tjük a keretet.

– Kik lesznek az új bizottságban a munkatársai? Puhl Sándorra, például, számí­t?
– Természetesen. A helyettesem Huták Antal, a korábbi kiváló FIFA-játékvezető lesz, és az ellenőrök irányí­tása is az ő feladata lesz. Az utánpótlást és az oktatást Piller Sándor felügyeli. Két régiófelelőst kértem még fel a közös munkára, Hajdú Attilát keletről, Hamar Lászlót pedig nyugatról. Ők azért fontosak, mert nem csak az élvonal tartozik hozzám. Én úgy érzem, háromezer magyar játékvezetőnek vagyok a főnöke, és nagyon számí­tok a megyei elnökök segí­tségére. Puhl Sándor a magyar játékvezetők nemzetközi menedzselését vállalta el, a FIFA játékvezetői bizottságának a tagjaként rengeteget segí­thet nekünk, és ő tesz majd javaslatot arra is, hogy kik alkossák a magyar FIFA-keretet.

– Sokan azt feltételezték, önök ketten aligha tudnak majd együtt dolgozni.
– Ez nem igaz. Tavaly, például, Sándor keresett meg, kapcsolódjak be a munkába, és másnak nem biztos, hogy igent mondtam volna. Tudomásul kell venni, hogy ő szakmailag megkérdőjelezhetetlen, most én kértem meg, hogy segí­tsen, és ő kapásból beleegyezett.

– íšj elnökként mit tud í­gérni a szurkolóknak? Megszűnnek a tévedések?
– Olyan nincs. Tévedés mindig lesz, hiszen emberek vagyunk, és minden ember hibázik. Egy edző sem í­gérheti meg, hogy a csatára ezentúl minden helyzetből gólt lő. Azt viszont megí­gérhetem, hogy oktatással, továbbképzéssel és ha kell, szankciókkal mindent elkövetünk a hibák kiküszöböléséért. Tudja: határozottság, magabiztosság, alázat és szerénység. Mi a futballt akarjuk szolgálni, és a mi érdekünk is, hogy sohase legyünk főszereplők.

Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) eljuttatta az MLSZ játékvezetői irodájához a legfrissebb bí­róküldéseket. Ez alapján Saskőy Szabolcs és Székely Ferenc március 15 és 19 között Törökországban vesz részt egy négycsapatos U17-es selejtező-minitornán. Szintén korosztályos (U17-es) tornára utazik Ausztriába Sápi Csaba és Tompos Zoltán március 26-án. A játékvezetéssel kapcsolatos jó hí­r, hogy Gaál Gyöngyi az UEFA beosztása alapján az első kategóriába került, és í­gy vélhetően az idén rangos női összecsapásokon működik majd.

Puhl Sándor helyett a jövőben Vágner László irányí­tja majd a Magyar Labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottságát. A mai rendkí­vüli MLSZ-elnökségi ülésen a tagok arról is döntöttek, hogy váltás történjen a játékvezető bizottság vezetésében. Ennek köszönhetően a jövőben már nem Puhl Sándor irányí­tja a testületet, hanem Vágner László. Az elnökség 13-1 arányban szavazott bizalmat Vágnernek, Puhl ellenében.

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) játékvezetői bizottsága két bí­rót, Megyebí­ró Jánost és Arany Tamást is elmarasztalt a Borsodi Liga múlt hétvégi, első tavaszi fordulója után - tájékoztatta az MTI-t Puhl Sándor, a testület elnöke. A határozat értelmében az FC Fehérvár-FTC mérkőzésen hibázott Megyebí­ró - aki FIFA-kerettag - csak junior, a ZTE-Debrecen összecsapáson közreműködött Arany pedig csak NB II-es találkozókat vezethet a jövőben.

2006. február 11-12-én (szombat-vasárnap) Dunaújvárosban rendezik meg az MLSZ JB megyék közötti országos játékvezető teremtornát. Résztvevők: Megyénként (BLSZ) 1-1 csapat 11 játékossal + JB elnök + 2 fő vezető + 1 fő játékvezető (a játékosként nem nevezett országos keretből, ha erre nincs mód min. NB III-s játékvezető). ÖSSZESEN: 15 fő

Hagyományai hí­ven a Nemzeti Sport, az őszi idény végén is elkészí­tette a Borsodi Ligában működő játékvezetők teljesí­tményrangsorát. A tudósí­tók - csakúgy, mint a játékosok esetében - 1-től 10-ig osztályozzák a bí­rók szereplését. A listánra 16 játékvezető került fel, a legtöbb mérkőzésen Megyebí­ró János és Saskőy Szabolcs bí­ráskodott - a 15 fordulóból 10 találkozón volt a kezükben a sí­p. Az osztályzatok alapján összeállí­tott rangsorban - pályafutása során először - a budapesti Vad II István végzett az első helyen, mégpedig igen magas, 8.66-os átlaggal. Az előző idényben az év játékvezetője cí­met kiharcoló Megyebí­ró János nagyon visszaesett, az utolsó előtti helyen végezve, mí­g a sereghajtó ? és ebben nagy szerepet játszott a két négyes osztályzata ? a mezőnyt tekintve eddig a legtöbb élvonalbeli meccsen bí­ráskodó Bede Ferenc lett. Kissé meglepő, hogy az utolsó három helyen FIFA-játékvezetők szégyenkeznek. Minden fordulóban megválasztottuk a forduló játékvezetőjét is, s érdekesség, hogy a kitüntető cí­met Vad II István négyszer, mí­g Sápi Csaba háromszor gyűjtötte be.

Listát készí­tettek arról is, ki hányszor mutatta fel a sárga, illetve a piros lapot. Ezeket átlagolták, ennek alapján kiderül, hogy a mezőny legjóságosabb, mondhatni aranyszí­vű játékvezetője -  csakúgy, mint az előző szezonban - Arany Tamás volt, őt Gergely Sándor és Solymosi Péter követi, a legszigorúbb bí­rónak pedig Hanacsek Attila és Saskőy Szabolcs bizonyult, utóbbi zsebéből három mérkőzésen háromszor került elő a piros lap.

Táblázatunkban a helyezés és a játékvezető neve után a tudósí­tóiktól kapott osztályzatátlag szerepel. A következő oszlopban azt tüntettük fel, hogy a játékvezető hány mérkőzésen bí­ráskodott a szezonban, s hányszor érdemelte ki a forduló játékvezetője titulust. A negyedik oszlopban az eddigi élvonalbeli mérkőzéseinek számát jeleztük, az ötödik oszlopban a kiosztott sárga, majd a piros lapokat tüntettük fel, ezt követi a fegyelmezési átlag, mí­g az utolsóban a fegyelmezés helyezési száma található. A FIFA-játékvezetőket vastag betűvel jelöltük.

A JT-nél is értékeltek Természetesen a Magyar Labdarúgó-szövetség játékvezetői testülete is elkészí­tette a bí­rók őszi rangsorát, azzal a különbséggel, hogy ők a Magyar Kupában vezetett találkozókat is beszámí­tották, mí­g lapunk sorrendje csak a bajnoki mérkőzések alapján készült el.

Feljelentést tesz Saskőy Szabolcs, a tegnapi Budapest Honvéd-MTK első osztályú labdarúgó mérkőzés játékvezetője a hazaiak vezetősége ellen. A bí­ró azt sérelmezi, hogy a Honvéd vezetősége a találkozó után csalással vádolta őt, ezért nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazásért feljelenti vádlóit, tudtuk meg a távirati irodától. A tegnapi meccset Saskőy kilencvennyolc percig vezette, a hajrában kiállí­tott két hazai játékost, és az utolsó percben az MTK egyenlí­tő gólja után lefújta a találkozót.

Az idei Magyar Aranylabda-szavazáson is voksolhattak a felkért kollégák arra, hogy melyik magyar játékvezető munkájával elégedettek a leginkább.

A legjobb magyar játékvezető

1. Arany Tamás 10
2. Kassai Viktor 7
3. Szabó Zsolt 3
4. Megyebí­ró János 2
5. Ábrahám Attila, Dubraviczky Attila, Szarka Zoltán 1-1