Egy évvel ezelőtt elsők között arról számoltunk be, hogy az élvonalbeli játékvezetők, FIFA asszisztensek és az ellenőrök Törökországba készülnek télen. A nemzetközi mérkőzések száma csúcsot döntött idén is, hiszen az esztendő során közel 100 alkalommal hagyták el az országot a nemzetközi keret tagjai. Az év kiemelkedő nemzetközi eredményeket hozott, a magasra tett mérce azonban magasabb követelményeket is jelent a következő évre. Ezért is választotta az MLSZ JB a téli felkészítés azon módszerét ismét, mely szerint az egyes kereteket külön-külön invitálja edzőtáborba. Az UEFA Konvenciójában vállalt kötelezettséget is teljesítve, a nemzetközi játékvezetői és asszisztensi, valamint az NB I-es keret tagjai 2010. január 16. és 23. között az MLSZ JB történetében először külföldön, Törökországban edzőtáboroznak - a kontinens szinte valamennyi országának játékvezetői évek óta alkalmazzák ezt a felkészülési formát.

2010. Január 16.

• Találkozás az MLSZ székháznál
• Megérkezés a reptérre, szállások elfoglalása

Jan. 17.

• Reggeli
• Megnyitó, a szezon értékelése
• Elméleti tesztek
• Edzés
• Megbeszélés a vezetők részére
• Ebéd
• Szakmai előadás
  • a játékvezető és asszisztens együttműködése a konfliktusok, tömegjelenetek során
  • a sorozatosan sportszerűtlen, reklamáló játékosok kezelése
  • a kommunikációs szett használata
• Edzés
• Vacsora
• Talent interjú, személyes beszélgetések

Jan. 18.

• Reggeli
• Szakmai előadás
  • együttműködés a büntetőterület felügyelete terén
  • kezezések megítélése
• Edzés
• Ebéd
• Szakmai előadás
  • az asszisztensek és a 4. játékvezető feladatai, felelőssége az együttműködés során
  • a játékosok testi épségének védelme
  • a 4. játékvezető feladatai mérkőzés előtt, szünetben és a mérkőzés után
  • a technikai zóna felügyelete
• Edzés
• Vacsora
• Talent interjú, személyes beszélgetések

Jan. 19.

• Reggeli
• Szakmai előadás
  • a játékvezető és asszisztens együttműködése a leshelyzetek megítélésében (aktív-passzív) Szpisják Zs., Hamar L.
  • a kapus és támadók helyezkedése a szögletrúgások, szabadrúgások esetén
• Edzés
• Ebéd
• Szakmai előadás
  • az előnyszabály legyen valóban előny
  • a nyilvánvaló gólhelyzet értelmezése
• Edzés
• Vacsora
• Talent interjú, személyes beszélgetések

Jan. 20.

• Reggeli
• Szakmai előadás
  • a játékvezetők és ellenőrök kapcsolata a hazai és nemzetközi mérkőzéseken
• Edzés
• Ebéd
• Szabadprogram
• Vacsora

Jan. 21.

• Reggeli
• Az MLSZ szabályzatai előadó Kovács István az MLSZ versenyigazgatója, elnöki tanácsadója, hivatali adminisztrációs vezet
• A rendezéssel, nézők magatartásával összefüggő feladatok
• Edzés
• Ebéd
• Szakmai előadás
  • speciális esetek a játékszabályok betartása terén
• Edzés
• Vacsora
• Talent interjú, személyes beszélgetések

Jan. 22.

• Reggeli
• Szakmai előadás
  • a mérkőzésen történt pozitív és negatív döntések feldolgozása, felkészülés a következő találkozóra
• A mérkőzés előtti és utáni étkezések
• Edzés
• Ebéd
• Szakmai konzultáció - felmerült egyéb szakmai kérdések megbeszélése
• Elméleti és egyéb tesztek értékelése
• Az edzőtábor következtetései, táborzárás
• Edzés - a bemelegítés rendje, edzés módszerek, elvárások
• Vacsora

Jan. 23.

• Edzés
• Reggeli
• Felkészülés a hazautazásra, elutazás
• Ebéd
• Indulás

Január első keddjén öt óra előtt Győr Kiskút-liget környékén sok fiatalt lehetett látni táskával vagy füzettel a hóna alatt. Ők - közel hatvanan - az ETO Park minden igényt kielégítő előadótermébe siettek, hiszen elkezdődött az alapfokú játékvezetői tanfolyam. Dubraviczky Attila helyi jb-elnök nyitotta meg az első foglalkozást, majd megköszönte a házigazda ETO FC-nek, hogy - most már hagyományosan - ilyen impozáns helyen lehet képezni a leendő kollégákat, majd át is adta a szót Klement Tibornak, az ETO FC Kft. ügyvezető igazgatójának, aki egyébként vizsgázott játékvezető, és soproni sportvezető korában három évig működött is a megyében

Nagyon örülök, amikor látom a padsorokban helyet foglaló fiatal arcokat, akik elszántak arra, hogy ezt a nehéz szakmát válasszák - kezdte az igazgató. - Megtiszteltetésnek érzem, hogy januártól márciusig házigazdái lehetünk ennek a nemes ügynek. Érezzétek jól magatokat nálunk. Jó felkészülést kívánok, és a tavasztól várlak benneteket a zöld gyepen az ETO valamelyik mérkőzésén - zárta mondandóját Klement Tibor.

Horváth Cs. Attila, az MLSZ elnökségi tagja, a megyei szövetség elnöke is köszöntötte a megjelenteket. "Nehéz mesterséget választottatok, azt tudjátok ugye" - így az elnök, aki ezzel arra utalt, hogy az elmúlt időszakban néhány alkalommal tettlegesség is előfordult a mérkőzéseken. "A Győrságon megtartott elnökségi ülésen egy levelet adtam át dr. Szakács Imre országgyűlési képviselőnek, a megyei közgyűlés elnökének, - aki a Fair Play-bizottság elnöke is - amely azt tartalmazza, hogy a játékvezetők is legyenek közfeladatot ellátó személyek. Kértem a képviselő urat, hogy a következő parlamenti ülésen terjessze be módosító indítványként kezdeményezésünket. Ő megígérte, hogy az ügy élére áll."

Dubraviczky Attila elmondta, hogy az egy évvel ezelőtt vizsgázott játékvezetők közül Görög Márió olyan teljesítményt nyújtott az elmúlt időszakban, hogy már megyei I. osztályban működik.

Ezután Nagy Imre Attila (képünkön) oktatási instruktor megtartotta az első kétórás előadását. A vizsgáig további három helyszínen - Kapuvár, Mosonmagyaróvár, Sopron - lesznek foglalkozások.

Szerdán még hat leendő kolléga kereste meg a toborzásfelelőst, hogy szeretne részt venni a tanfolyamon.

A Tolna Megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetői Bizottsága minden évben rendez alapfokú játékvezetői tanfolyamot. Idén a tanfolyam január 9-én (szombaton) indul, 10 órai kezdettel Szekszárdon, a Városi Sportcsarnokban. A további előadások a jelentkezők létszámának és lakhelyének függvényében alakulnak. Mi szeretnénk és vállaljuk minél több helyszínen az oktatás megszervezését, amibe bekapcsolódni legkésőbb a harmadik előadásra lehet. A tanfolyam bő két hónapon át fog tartani, hetente egy alkalommal, mintegy 3 órában. A vizsga szabályismereti tesztből (írásbeli és szóbeli beszámolás), gyakorlati részből (edzőmérkőzésen történő működés) és fizikai felmérésből áll. Az eredményes vizsgát követően az ahhoz kedvet érzők már a tavaszi szezon mérkőzésein működhetnek.

Sajnos a játékvezetők létszáma nagyon alacsony, egyre nehezebb a küldés elkészítése, a megfelelő számú és kvalitású játékvezető biztosítása adott mérkőzésre. Az UEFA Convention célja minden felnőtt mérkőzésre játékvezetői hármas biztosítása, ehhez jelenleg kb. 20 játékvezető hiányzik. Szeretnénk a segítségét kérni, hogy amennyiben az Egyesületben vannak olyanok, akik esetleg érdeklődnek a játékvezetés iránt (?kiöregedő? ifisták, vagy az aktív játékot abbahagyó játékosok), vagy akár csak szeretnék megismerni a labdarúgás hivatalos szabályait, kérjük tájékoztassák őket erről a lehetőségről. Külön fel szeretnénk hívni a figyelmét, hogy bizonyos szintű edzői papír megszerzése is a tanfolyam elvégzéséhez van kötve.

A tanfolyam részvételi díja érvényes diákigazolvánnyal 10 000, anélkül 15 000 forint, amiről természetesen számlát adunk.

A tanfolyammal kapcsolatos esetleges kérdéseivel kérjük keresse Kis Zoltánt a 06-20/9-160-678-as telefonszámon vagy a kis.zoltan@tmkorhaz.hu e-mail címen.

Egyúttal ezúton szeretnénk tisztelettel meghívni a megnyitó előadásra.

Üdvözlettel,

Szekszárd, 2009. december 16.

Kis Zoltán sk
TMLSZ JB Elnökségi tag

Nem panaszkodhat Vágner László az MLSZ jelenlegi bírófőnöke, ami legalábbis a weboldalunk statisztikáját illeti.

Az elmúlt időszakban átlagosan napi 50-60 látogató írta be a keresőbe a nevét, míg legtöbbet közzétett cikkünkben is az ő neve fordul elő a leggyakrabban. Sőt a google.com találati listáján az előkelő 5. és 6. helyet foglaljuk el a közzétett cikkeinkkel. (Minket csak a pepsifoci, baranyafoci.hu és a wikipedia előz meg). Egy biztos, aki Vágner Lászlóra kíváncsi a neten, az gyorsan megtalálja a focibiro.hu weboldalt. Köszönjük Laci bá! Nem szégyen Önnek reklámozni minket...

Reméljük Kassai Viktoréknak nem koppintott senki az orrukra és most sem teszik ezt Vad Istvánékkal sem. Bár sajnos már volt arra precedens az elmúlt időszakban, hogy élvonalbeli játékvezető azért pihent, mert valakivel mert beszélni a száműzöttek közül. Ezt a tényt továbbgondolva gyakorlatilag az összes országos játékvezetőket ki lehetne tenni a keretből, hiszen ők is látogatják oldalunkat és ők is telefonálgatnak, sőt e-maileznek?

Köszönjük Pista a látogatást! Ez is bizonyítja, hogy mi a jó úton haladunk!

Szerdán reggel a Duna TV sportműsorának vendége volt Kassai Viktor, aki az elmúlt évről beszélt, valamint kitért a 2010-es Világbajnokság részvételi lehetőségéről.

Szívén viseli a szövetség, a csapatok és a játékvezetők érdekeit, melyek között kínosan ügyel az egyensúly fenntartására. Pest megyében mindenki ismeri a nevét, hol szép, hol kevésbé tetszetős jelzőkkel illetik, és senki sem tudja, mikor alszik? Ő Benkő Tamás, a PMLSZ főtitkára, akit a megyei évzárón kértünk meg arra, hogy értékelje a mögöttünk álló évet.

- Az idei évben volt jó és rossz egyaránt, nem volt eseménytelen a szövetség számára. Hogyan tudná röviden összefoglalni a történéseket?

- Röviden nagyon nehéz lenne? Ez az év nem volt könnyű, rengeteg nehézséget kellett leküzdenünk. Sok területen azonban sikerült előre lépni, sikereket elérni. A válság ellenére pénzügyileg stabilizálni tudtuk a helyzetünket, személyi téren pedig előrelépésként könyvelem el, hogy fiatal, hozzáértő, a modernkori munkaeszközöket megfelelően (fel)használó munkatársak csatasorba állításával párhuzamosan egyes bizottságokban megtarthattuk azokat az embereket, akik értéket jelentenek a szövetség számára. A racionalizációt jövőre is folytatnunk kell, mert strukturálisan van még mit tennünk a leghatékonyabb munkavégzés eléréséhez. Hibáink persze voltak és vannak, de arra törekszünk, hogy a Pest megyei labdarúgásban ténykedők, csapatok, vezetők, tulajdonosok, vagy akár játékvezetők, stabil hátteret kapjanak és az ő megelégedésükre végezzük munkánkat.

- Hogyan értékeli a játékvezetők idei teljesítményét?

- Egyértelműen eredményesnek értékelem az idei évet, és nem csak azért, mert ennyire örömteli volt az évzárás, hiszen Oláh Gábor és Fenyvesi Szabolcs eljuthattak oda, amit tehetségük alapján megérdemelnek. Remélem, hogy meg is tudnak ragadni a felsőbb szinteken, sőt Szabolcs még tovább is léphet. Ő egyébként hihetetlenül jó propagandája a játékvezetésnek, és nem csak Pest megyei szinten, hanem a megyehatárokon túl is, kollégái, az egyesületek képviselői és szurkolók szemében egyaránt. Számos pozitív visszajelzést kapok magam is a megyei és társmegyei sportvezetőktől az ő teljesítményéről, és a Sportszelet lapjain is legtöbbet talán őt dicsérik. Egyébként a december közepén megrendezett játékvezetői tornán Vágner László elnök úr viccesen meg is jegyezte, hogy eddig nem nagyon látott játékvezetői rendezvényeken, most pedig, hogy ketten egy időben léptek előre, milyen büszkén sétálgatok. Persze ez csak vicc volt, hiszen ő is tudja, hogy ahol tudok, megjelenek?

- Miért is ne lehetne büszke a játékvezetőinkre?

- Tényleg nagy öröm és büszkeség valamennyiünk számára, akik tagjai vagyunk a Pest megyei labdarúgó-társadalomnak. Amikor Ádám Mihály elnök úr értesített a jó hírről, személyesen hívtam fel őket, és igyekeztem elsők között gratulálni a sikerükhöz. Visszatérve a megyei játékvezetésre: nyáron 31 csapat került fel a legalsó osztályból, hetente 15 mérkőzéssel többre kellett játékvezetői hármasokat küldenie az ezért felelőknek, mint korábban bármikor. Sajnos országos viszonylatban is jellemző a játékvezető-hiány, nálunk is, ennek ellenére az őszi időszakban ? bár előfordult, de ? szerencsére nem volt jellemző megyénkben a létszámprobléma.

- Korábban nem volt jellemző, hogy a vezetőség részéről valaki ilyen intenzíven részt vegyen a játékvezetők életében. Ön azonban mindenhol ott van a tanfolyamtól az edzőtáborig, együtt edz és focizik a sporikkal, folyamatosan kommunikál velük. Régebben, aktív labdarúgóként a másik oldalról ismerhette a játékvezetőket, nem volt ?berkeken belüli?, most mégis közel került hozzájuk. Ez minek köszönhető?

- Először is nagyon örülök, hogy van valaki, aki ezt így látja, sőt megjegyzi, elismeri. Egyébként pedig ez nekem nem holmi felvett álca, én közöttük tényleg jól érzem magam. Nekem a futball a mindenem, erre tettem fel az életem, és ennek rendelek alá mindent. A játékvezetők lelkesek, fiatalok, és én sem vagyok még éppen matuzsálemi korban. Jól érzem magam, ha beszélhetek a versenykiírás változásairól, ha együtt edzhetünk, beállhatok focizni közéjük, vagy nézhetem a meccseiket. Örülök, ha kikérik a véleményemet, mindig őszintén elmondom, amit láttam, érzékeltem, jóllehet aktív játékvezető sohasem voltam, annak ellenére, hogy játékvezetői vizsgával rendelkezem. A BLSZ-ben Juhos Attilánál vizsgáztam 1994-ben, bár akkor még ? félig komolyan, félig tréfásan ? az volt a vizsgával a célom, hogy labdarúgóként érdemben tudjak ?vitatkozni? a sporikkal a pályán. Jól esik tehát az észrevétel, mert főtitkárként feladatom mindenhol ott lenni, ha még ez lehetetlen is. Van hova fejlődnünk és ebben mindig számíthatunk a játékvezetőkre is. Az pedig külön öröm, hogy kívülállókent, kvázi felettesükként nem valami kötelező tartozéknak tekintenek, hanem partnerként, sőt jó ismerősként fogadtak be maguk közé.

- Az, hogy szorosabb a játékvezetőkkel a kapcsolata, szakmailag változtatott a gondolkodásán?

- Talán picit árnyaltabban ítélem meg a működésüket, megpróbálom mindig az ő szemszögükből is nézni a kényesebb szituációkat. Nem könnyű mesterség a játékvezetőké. Sportolóként sohasem, még a csapnivaló formában működő spori esetében sem feltételeztem, hogy a játékvezető szánt szándékkal téved, hiszen a mindennapi életben is megvan a hibázás esélye. Persze mindig vannak mendemondák, kispadon ülő sportvezetők elhamarkodott véleményei, de nem szabad, hogy ez mérvadó legyen. Szeretném valahogyan majd elérni, hogy a csapatoknál tevékenykedők ? játékosok, edzők, csapatvezetők ? nagyobb toleranciát tanúsítsanak a ?pálya tartozékai? iránt, mind menet, tehát játék közben, mind a sajtóban tett nyilatkozatokban.

- Az utóbbi időben megnövekedtek a játékvezetőkkel szembeni adminisztrációs követelmények is, melyekkel kapcsolatban a mulasztásokat keményen szankcionálják. Ön támogatja ezt?

- A játékvezető sportszakemberként ugyanolyan szereplője a labdarúgásnak, mint a csapat techniakai vezetője. Mindkét feladat ellátására írott szabályok vonatkoznak, az adminisztrációs területeken a feladatvégzésnek egyértelmű lenyomatai vannak. Ha a kluboknál társadalmi munkában, futballszeretetből besegítő technikai vezetőt a fegyelmi bizottság megrója a jegyzőkönyv pontatlan kitöltése miatt, nem mehetünk el szó nélkül amellett a játékvezető mellett sem, aki hanyagul, hiányosan látja el ilyen típusú munkáját. Nyilván nem hiba nélküli, ami a játékvezetők adminisztrációs tevékenysége terén folyik, de hiszem, hogy idővel ? a félévente sorra kerülő frissítő szakmai kurzusokon ez mindig nagy hangsúlyt kap ? sokkal kevesebb lesz a hiányosság, a hiba. Ráadásul rohamosan terjed a digitális jegyzőkönyv használata. Ezen lehetőségek kihasználása érdekében véleményem szerint lehetnénk ?követelőzőbbek? a játékvezetőkkel szemben, ebben viszont végül el kell(ett) fogadnom a Játékvezető Bizottság elnökének véleményét. Amíg a csapatoknál nem tudjuk elérni, hogy bevezessük az elektronikus jegyzőkönyv használatát, azt a játékvezetőkre sem erőltethetjük rá. Természetesen tájékozódtam már több helyen is, más megyékben bevett módszer, hogy a meccseket követően a játékvezető felviszi a rendszerbe az adatokat. Lehetne még többet követelni, de tudom, hogy ez is érzékeny terület. A játékvezetői költségek évek óta nem emelkedtek, a társadalmi közhangulat pedig a pályákra is begyűrűzik, és nem könnyű ott ilyen körülmények között mindenki megelégedésére teljesíteni. Azt gondolom, hogy párhuzamosan kell követelnünk a csapatoktól és a játékvezetőktől is, így az előrelépések is együttesen tehetők meg, még ha apránként, tyúklépésekkel is.

- Ezzel most le is bontott egy masszív tévedést, miszerint a szövetség folyamatosan védi a játékvezetőket?

- Nem nevezném magam játékvezető-, csapat- vagy szövetségpártinak. Amikor újságot készítettem többedmagammal, akkor is a labdarúgást helyeztem előtérbe, és nem az egyéni, vagy egyéb érdekeket. Tehát nem lehet a labdarúgásban megítélni még a legapróbb kérdést sem úgy, hogy adott helyzetben kinek kedvezzünk. Az adott kérdést mindig egészében kell vizsgálni, ami nagyon nehéz, és bár kívülről ez úgy nézhet ki, hogy valamelyik érintett javára, vagy kedvére születik egy döntés, mindig azt képviselem, hogy megalapozott és igazságos döntéseket hozzunk, munkánkat pedig tisztán és megbízhatóan végezzük.

- Mit üzen a játékvezetőknek Karácsonyra és az új évre?

- Először is jó pihenést és áldott, békés ünnepeket. Ha a futballpályán, vagy a szövetség részéről érte őket valamilyen vélt vagy valós sérelem, kérem, hogy próbálják azt előremutatóan feldolgozni, és ha lehet, építkezni belőle. A jövő évre pedig, dacolva a nehézségekkel, maradjanak a labdarúgás mellett, viseltessenek változatlanul alázattal a sportággal és annak valamennyi résztvevőjével szemben, és továbbra is működjenek a legjobb tudásuk szerint!

- A bálban találkozunk?

- Természetesen, ha kapok meghívást és örömmel látnak, ott a helyem! Az lehet a második Pest megyei játékvezetői bál, amin kvázi hivatalból, mégis örömmel, saját elhatározásból vehetek majd részt. Az elsőn kiválóan éreztem magam, remélem, így lesz ezúttal is.

 Weboldalunk olvasóinak hétről hétre érdekes statisztikai kimutatásokkal szolgálunk. A mai kimutatásban az élvonalbeli játékvezetők lapjait vettük számba. A kiosztott lapoknál figyelembe vettük természetesen, hogy a játékvezető mennyi mérkőzést vezetett és így jött ki az átlag sárga/mérkőzés.

Sárgalap:

SZABÓ SÁNDOR: 8 mérkőzés - 52 sárga - 6,50 sárga/mérkőzés
FARKAS ÁDÁM: 5 mérkőzés - 30 sárga - 6,00 sárga/mérkőzés
VAD II. ISTVÁN: 7 mérkőzés - 36 sárga - 5,14 sárga/mérkőzés
SZABO ZSOLT: 8 mérkőzés - 40 sárga - 5,00 sárga/mérkőzés
FÁBIÁN MIHÁLY: 6 mérkőzés - 29 sárga - 4,83 sárga/mérkőzés
SZILASI SZABOLCS: 5 mérkőzés - 24 sárga - 4,80 sárga/mérkőzés
BERGER JÓZSEF: 4 mérkőzés - 19 sárga - 4,75 sárga/mérkőzés
KASSAI VIKTOR: 9 mérkőzés - 42 sárga - 4,67 sárga/mérkőzés
BEDE FERENC: 8 mérkőzés - 36 sárga - 4,50 sárga/mérkőzés
VEIZER ROLAND: 7 mérkőzés - 31 sárga - 4,43 sárga/mérkőzés
NÉMETH ÁDÁM: 8 mérkőzés - 35 sárga - 4,38 sárga/mérkőzés
SULYOK GERGELY: 6 mérkőzés - 25 sárga - 4,17 sárga/mérkőzés
ARANY TAMÁS: 9 mérkőzés - 36 sárga - 4,00 sárga/mérkőzés
BOGNÁR TAMÁS: 5 mérkőzés - 20 sárga - 4,00 sárga/mérkőzés
SOLYMOSI PÉTER: 10 mérkőzés - 40 sárga - 4,00 sárga/mérkőzés
IVÁNYI ZOLTÁN: 10 mérkőzés - 35 sárga - 3,50 sárga/mérkőzés
TAKÁCS JÁNOS: 5 mérkőzés - 15 sárga - 3,00 sárga/mérkőzés

Kiállítás:

FÁBIÁN MIHÁLY: 6 mérkőzés - 7 kiállítás
NÉMETH ÁDÁM: 8 mérkőzés - 5 kiállítás
KASSAI VIKTOR: 9 mérkőzés - 4 kiállítás
SOLYMOSI PÉTER: 10 mérkőzés - 4 kiállítás
BOGNÁR TAMÁS: 5 mérkőzés - 3 kiállítás
VAD II. ISTVÁN: 7 mérkőzés - 2 kiállítás
SZABO ZSOLT: 8 mérkőzés - 2 kiállítás
SULYOK GERGELY: 6 mérkőzés - 2 kiállítás
TAKÁCS JÁNOS: 5 mérkőzés - 2 kiállítás
SZABÓ SÁNDOR: 8 mérkőzés - 1 kiállítás
FARKAS ÁDÁM: 5 mérkőzés - 1 kiállítás
BEDE FERENC: 8 mérkőzés - 1 kiállítás
VEIZER ROLAND: 7 mérkőzés - 1 kiállítás
ARANY TAMÁS: 9 mérkőzés - 1 kiállítás
IVÁNYI ZOLTÁN: 10 mérkőzés - 1 kiállítás
SZILASI SZABOLCS: 5 mérkőzés - 0 kiállítás
BERGER JÓZSEF: 4 mérkőzés - 0 kiállítás

Azt már mindenki elkönyvelte, sőt maga az érintett is, hogy hamarosan mennie kell Vágner Lászlónak a JB éléről, ezt a tényt az is felgyorsíthatja, amit Kisteleki István december 22-én bejelentett. Természetesen ilyenkor mennek a találgatások, hogy ki lehet majd az utódja. Már most is vannak önjelölt elnökjelöltek, hiszen a legfőbb téma ez volt a székesfehérvári focitornán. A pályaszéli hírek szerint Vágnert Székely Ferenc válthatja hamarosan, több megyei elnök személyesen értesült erről. Az, hogy ez a váltás kinek lehet jó, azt persze nem tudhatjuk, sőt azt sem, hogy mekkora támogatottsága lenne Székelynek. Fontos kérdés lehet az is, hogy Székely milyen JB csapatot állítana össze, maradna-e a vágneri vonal, vagy a fejlődés és átszervezés útjára lépne az új elnökség. A találgatások már a focitornán is elhangoztak, de most itt a lehetőség, hogy mindenki leírja a véleményét.

A Zala Megyei Labdarúgó Szövetség elnöksége Zalaegerszegen a labdarúgás világnapja alkalmából tartotta hagyományos megemlékezését.

Józsi György a szövetség elnöke köszöntötte a résztvevőket, s beszélt a sportág fontosságáról. Lang Ferenc főtitkár elmondta, hogy a Zala Megye Labdarúgásáért díjat 2009-évben három jeles sportember kapja.

A díjakat Pintér László a Megyei Közgyűlés alelnöke adta át.

A három kitűntetett:
Hegedüs Károly volt NB II-es játékvezető 54 éven át tevékenykedett a labdarúgásért. Ellenőrként és oktatási vezetőként számtalan játékvezető képzését segítette lelkiismeretes munkájával.
Rajta kívül kitűntetésben részesült Béres Ferenc szövetségi edző, és Vígh László sportköri elnök is. A díjak átadása után a Pintér László a Megyei Közgyűlés alelnöke meleg szavakkal gratulált a kitüntetetteknek és megköszönte az eddig végzett eredményes munkájukat.

E sorok írója régóta ismeri a móri Arany Tamást, a labdarúgó játékvezetőt, ám hosszabb ideig, fehérasztal mellett most először beszélgettünk. Alapvetően bohém figura, aki szereti a társasági életet, a móri borokat, de mindennapjait a sport tölti ki.

Ki az az Arany Tamás? Egyáltalán, kell-e bemutatni őt bárkinek? Gyanítom azért is igen, mert a szűk környezetén kívül leginkább úgy ismerik, mint labdarúgó játékvezetőt. Aki egy 43 három éve született móri sportember, és ezt a volt sportvezető édesapjának köszönheti, hiszen már gyermekként rendre elvitte magával a mérkőzésekre. Például a Népstadionba, ahol nem ritkán 70 ezer néző gyűlt össze a kettős rangadókon. Az ottani hangulat fogta meg Tamást, s akkor döntötte el, az életét összeköti a labdarúgással. Mindezt a világ legtermészetesebb módján - mert valljuk be, jó a dumája -, a móri Öregprés Fogadóban mesélte el, ahol a beszélgetésünk zajlott. Illusztris, barátságos a környezet, látszik, hogy meg-adják a módját a vendégfogadásnak, a kiszolgálásnak. Már az étterem mottója is árulkodó: Nálunk a vendég érezze magát jobban, mint otthon. Valóban jól érezzük magunkat. Mint beszélgető partnerem, amikor a salakos pályán kezdett el futballozni tízéves korában, és a helyi csapat igazolt serdülő játékosa lett. Aztán tizenkilenc évesen a felnőtteknél is bemutatkozott, ám a tizenharmadik bajnokiján eltörött a lába. Megműtötték, majd begipszelt lábbal jelent meg a móri játékvezető-képző tanfolyamon. Így kezdett el - ahogy ő mondja - fütyörészni.

Az első mérkőzésemen nem vertek el, így maradtam a pályán. Voltak nehéz pillanatok az életemben, például a Megyeri úton egy Újpest- Fradin, amikor a Puhl Sanyinak lengettem és a Fradi győzött. Vagy egy siófoki mérkőzésen, amikor pont a harmincadik születésnapom volt, és a végén kőzápor zúdult a játékoskijáró, vagyis felénk, mert nem nyertek a hazaiak. A végén a rendőrök menekítettek el minket a pályáról...

Eljött a rendelés ideje, Tamás kapacitál: étvágygerjesztőként nem kerülhetjük ki a híres és finom móri borokat. Ezekkel és a helyi pincékkel kapcsolatban egyébként is számtalan sztorija van, azok részletes felsorolásának terjedelmi okai lennének. Elfogadom a kérését, abban bízva, hogy ettől majd jobban pörög a nyelve. Attól kezdve így is történt, ahogy a csinos felszolgáló hölgy kitöltötte az első poharat. Közben kihozzák az ajándék előételt, a leves előtti házi pecsenyezsírt hagymával, amire még jobban csúszik az itóka. Ekkor árulta el: egyszer, a szőlőtőkék tövében megbújó, kissé gazos paradicsom- és a paprikapalántákat is kiirtotta véletlenül, azóta már sehova sem hívják kapálni a szőlőkbe... Sajátja nincs, de van egy kis birtoka. Tősgyökeres móriként nagyon szereti, minden a városhoz köti, ott nőtt fel, és nagyon sok barátra tett szert. Az általános, majd a középiskola elvégzése után, főállásban majd 25 éve a városi televízió sportszerkesztője, mellette immár három éve önkormányzati képviselő is.

Gépi forgácsolóként végeztem a középiskolában, majd Pécsre jelentkeztem testnevelés és földrajz szakra. Először nem vettek fel, másodjára sikerült az előfelvételim, de pont akkor törött el a lábam. Úgy alakult, hogy nem mentem vissza Pécsre, de akkor már volt sportszervezőim. A diáksport szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Schmitt Pál is kitüntetett korábban a munkámért. Persze, a játékvezetésnek is köszönhetem, hogy nagyon sok ismert embert és sportolót tudtam Mórra csábítani a különböző rendezvényekre.

Tálalják a levest, a fogadó specialitását, közben teszek egy kísérletet, hogy a sportról más útra tereljem, de ez nem olyan egyszerű feladat, mert ez tölti ki Arany Tamás életét. Természetesen a játékvezetés, például az az elismerés, hogy a hazai profi futballisták zsinórban négyszer az év legjobbjának választották.

Kimondottan jó a kapcsolatom a játékosokkal, akik a pályán, a mérkőzés hevében is elfogadják az ítéleteimet. Persze, vannak, voltak kivételek, így annak idején a Váczi Zoli, vagy a fiatal Sebők Vili, aki eléggé heves vérmérsékletű focista volt, de beállt a sorba. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy megtaláltam a hangot a játékosokkal, hiszen ezt nem tanítják a képzésen.

A főételre várunk, amikor úgymond egy fájónak tetsző kérdést szegezek neki: őt az édesapja ismertette meg a sporttal, de neki mikor lesznek majd utódai...?

Lehet, hogy ez ilyen családi hagyomány nálunk, hiszen az apukám is már negyvennyolc éves volt, amikor én születtem, az anyu meg huszonhat. Akkoriban ez kuriózumnak számított, manapság már természetes dolognak. Lehet, hogy örököltem? Néhányszor már lett volna lehetőségem a házasságra, de nem úgy alakultak a dolgok. Talán mert nagyon sokat vagyok úton, sokszor csak átutazóban Móron, s ezt nehezen viselnék el. Jó, persze lehet, hogy nem ez a megfelelő indok, de én sem éreztem még úgy, hogy eljött volna az ideje. Viszont jó úton járok, hogy megtaláljam az igazit. Bár ha megnősülök, rögtön aranylakodalmat tartok, nem kell majd ötven évet várnom. Bármi lehet, így ha végleg befejezem a játékvezetést, esetleg nősülök.

Tehát agglegény, de elárulja, hogy szereti a gyerekeket, így bátyjának a négy lurkóját. Állítólag jól is bánik velük. Mint a fiatalokkal a balatonszepezdi nyári táborokban, ahol tíz évig felügyelt a gondjaira bízott móri és a város környéki gyerekekre. Ezt Kata, a felszolgáló is megerősíti, miközben a főételt tálalja: Tamással nagyon jó volt együtt táborozni, könnyen megtaláltuk vele a hangot.

Közben az ínycsiklandozó ételre esik a tekintetünk, s nekem kérdeznem se kellett, Kata máris felsorolta Erzsike sültjének és a Galloway bélszínszeletnek a legfontosabb fortélyait. Csak egy falat kellett, hogy az ember máris elismerően bólintson...

Egy korty bor után Tamásnak, ha már táborról esett szó, azonnal a játékvezetők edzőtábora jut az eszébe, és persze a móri nedű: Ha nem vittem magammal, azonnal haza is küldtek.

A kollégái gyakran és szívesen járnak a városba, s akkor nem kerülhetik el Arany Tamás idegenvezetését. Ő pedig büszkén kalauzolja el őket a helyi nevezetességekhez, például a Lamberg-kastélyhoz, a városházához, vagy a Wekerle Sándor Szabadidőközponthoz. És ekkor kanyarodunk vissza az önkormányzati képviselőségéhez, a közéleti szerepvállalásához. Amellyel kapcsolatban azt emelte ki, hogy nem érzi magát politikusnak. Az oktatási-, kulturális és sportbizottságban tevékenykedik, azon belül is a sport az ő területe. Abban és a körzetében munkálkodik, de bevallja: ő sem marad hiba nélkül, van még mit kijavítania, ám azon van, és arra törekszik, hogy odategye magát. Hiszen az ő körzetében is vannak orvosolni való problémák. Mint a Fejér Megyei Labdarúgó Szövetségnél, ahol Arany a játékvezetői bizottság elnöke, s ebben a pozíciójában 170 sporival kell törődnie, foglalkoznia.

A szabadidejére terelem a szót, kíváncsi vagyok: érdekli-e a kultúra, az irodalom.

Rendszeresen meghívnak a különböző rendezvényekre, s ezekre a játékvezetők képviselőjeként invitálnak. Cseszeget is érte eleget a vezérkar, mert mindent elvállalok. Én viszont úgy vagyok ezzel: addig jó, amíg hívnak, amíg nem felejtik el az embert. De például sokat járok el különböző színházi előadásokra vagy koncertekre. A dallamos zene az, ami leginkább érdekel, hiszen azokon nőttem fel. És most elárulok egy titkot, ami talán nem is olyan nagy titok: a móri Happening Band-el fel szoktam lépni. Mint vendégművész. Ez úgy történt, hogy Arany Géza, az unokatestvérem és a banda nagyon régóta, immár tizenhetedik éve, minden szilveszterkor a balaton- őszödi kormányüdülőben lép fel. Ebből is kiderül, hogy nem egy gagyi zenekarról van szó. Nos, egyszer történt, hogy itt, a helyi művelődési házban elég korán abba akarták hagyni a bulit, pedig nagyon jó volt a hangulat. Ekkor az ismerőseim nekem szóltak: te, mégis az unokabratyód, szólj neki, és kérj még egy számot. Szót fogadtam, s mondtam Gézának, valamit bazseváljanak még. Ám addig szólt a szerződésük, egy kicsit túl is játszottak, fáradtak is voltak, és másnap várt rájuk egy fellépés. Ám egy feltétellel vállalták: ha beszállok énekelni. Ahol felütöd a kottát, jó lesz, mondtam én. Felütötték Zoltán Erika Ez már tiszta őrület, ma éjjel táncolnék veled című számánál. Olyan jól sikerült, hogy a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazott. Azóta, ha a Band valahol játszik, s meglátják, hogy ott vagyok, akkor bekonferálnak: most pedig következik ma esti vendégművészünk, még egy Arany a színpadon, s akkor jövök én. Ilyenkor régi slágereket, mint például a Múlnak a gyermekéveket, vagy az Illéstől az Újra itt van a nagy csapatot általában eléneklem.

Amennyiben a zene, akkor a táncot sem kerülhetjük ki, hiszen Tamás azt is nagyon szereti.

Szeretek, megmondom őszintén, s az sem titok, hogy nagy tisztelője vagyok a női nemnek. De ez talán nem szégyen. És ha egy olyan rendezvény van, szeretem jól érezni magamat. Hiszen a pszichológus orvosnő is megmondta a sportkórházban annak idején: le kell vezetni a mérkőzés feszültségeit! Mondtam is a többieknek: gyerekek, első az egészség, ezt a doktornő is előírta, a meccs után egy kis lazítás belefér. Némelyik kollégának a felesége ki is van rám akadva, mert ők mindig rám hivatkoznak: az Arany Tomival voltunk, azért nem értünk haza, csak másnap reggel. De gyerekek, a doktornő ezt mondta! Én még így tanultam a nagy öregektől, annak idején a Macskától, a Nagy II. Jánostól, aki korábban válogatott labdarúgó volt. Eleinte vele jártam, és mindenütt ismerték. Neki is köszönhetem, hogy megismertek, mert ő mondta, hogy itt a Kisarany , legközelebb ha jön, ismerősként üdvözöljétek. Vele soha nem tudtam, hogy mikor érünk haza, de akkor is nőtlen voltam. Más az, ha ember az élet gondjait nem otthon csapkodva, hanem másként vezeti le. Jól érzem magamat a bőrőmben, elégedett vagyok az eddigi életemmel.

Túl a desszerteken, egyfajta összegzésre kérem, s a válasz abszolút nem meglepő: élete kilencven százalékát a sport tölti ki. Ha újra kezdhetné, akkor is csak ennél kötne ki, mert nagyon szereti, amit most is csinál. Amennyiben lehetősége lenne rá, bolygónk minden lakója így élne.

Beszélgetésünk után történt egy-két dolog Arany Tamással, így most egy kissé a háttérbe szorult. Nem vennék rá mérget, hogy ez végleges...

Oláh Gábor idén ünnepelte játékvezetői pályafutásának egy évtizedes jubileumát. A krisztusi korban lévő sportember 1999-ben a Ráckevei Körzeti Labdarúgó Szövetség játékvezetőjeként talán csak álmodott arról, hogy 2010 január 14-én, harmincnegyedik születésnapját már az országos elit keret tagjaként ünnepelheti. A 2005 óta NB II-es kerettag Oláh az utóbbi években stabil taggá vált az országos játékvezetők csapatának, de nem feledkezett el arról sem, honnan indult. A Pest megyei Játékvezető Bizottságban egyre komolyabb feladatokat kapó és elnökségi tagsággal bíró, civilben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán kiemelt főreferensként dolgozó sípmesterrel a megyei évzárón beszélgettünk a mögötte álló pályafutásról, és az előtte tornyosuló kihívásokról.

- Nem panaszkodhat, jól végződik az év?

- Igen, hiszen sikerült felkerülnöm az NB I-es keretbe. December 8-án az elnökségi ülést követően Vágner László elnök úr hívott fel, és ő közölte velem a jó hírt. Meglepetésként ért, mivel ugyan az utóbbi napokban voltak kósza hírek arról, hogy felkerülhetek, nem számítottam a biztos előrelépésre. Az utolsó ligakupa fordulóban vezetett mérkőzésem úgy érzem, nagyon jól sikerült, talán ez is közrejátszott a döntésben. E mellett ősszel szerintem stabil, megbízható teljesítményt nyújtottam az NB II-ben is.

- A focibiro.hu szaklapon megjelent összesítés szerint a szezon második legjobban foglalkoztatott játékvezetője volt idén az NB II-ben. Mit gondol, milyen gyakoriságra számíthat az első osztályban?

- Először mindenképpen fel kell vennem majd az élvonal ritmusát, az egy teljesen más világ. Az NB I-es kerettagság nem ajándék, a bejutásért is meg kell dolgozni, de a bennmaradás is folyamatosan hatalmas feladatot jelen. A játék sokkal gyorsabb, és az érdeklődés miatt a játékvezetők ténykedése is jobban fókuszban van. Sok a tévés meccs, a média is nagyobb érdeklődéssel szemléli ezeket a mérkőzéseket, egyszóval ez az első osztály?

- Sokfelől hallunk pozitív visszajelzéseket, sokan örülnek a feljutásnak, de vannak kemény kritikai hangok is. Ezt hogyan tudja kezelni?

- Nem foglalkozom ezzel. Bízom abban, hogy többen örülnek a sikeremnek, mint akik nem?

- Menyiben változik az előrelépéssel a megyében vállalt szerepe?

- Ugyanúgy kell dolgoznom, nem hiszem, hogy változna bármi is. Inkább azt szeretném, ha a pályafutásom egyfajta példa lehetne a fiatalabbaknak, hogy eljuthatnak erre a szintre.

- Azért nem mondható az öné villámkarriernek. Szépen végigjárva a ranglétrát, inkább ?megbízható vízhordóként?, csendben tette a dolgát.

- Igen, ez így van. Az eltelt négy évben kiegyensúlyozott teljesítménnyel, megbízhatóan hoztam a mérkőzéseket, talán ez lehet a pozitív döntés kulcsa. Annak pedig kimondottan örülök, hogy erre most került sor, mert így már kellő rutint sikerült szereznem a felsőbb osztályokban, amelyek megalapozhatják a ténykedésemet az élvonalban is.

- A focival egyébként hogy áll?

- Csak amatőr szinten, hetente kispályázom, de ezt is át kell majd gondolnom. Nagy a sérülésveszély, és a heti két országos edzés mellett már nem igazán jut idő rá. A Pest megyei játékvezető válogatottban azonban továbbra is pályára fogok lépni.

- Ez a válogatott viszont nem brillírozott a hétvégén?

- Nem volt szerencsénk. Három egy gólos vereség, ahol egy pici plusz hiányzott. Én nagy örömmel játszom ebben a csapatban, és csapatkapitányként is igyekszem a maximumot nyújtani. A társaság jó, baráti viszonyt ápolunk, remélem még sokáig együtt tudunk maradni és lesz alkalmunk bizonyítani.

- Játékvezetőként még mennyi időt lát maga előtt, és hogyan tudja összeegyezteni a sportot a magánélettel?

- Szerencsére eddig sem volt ebből semmilyen problémám, mind a munkahelyemen, mind családon belül megkapom a megfelelő támogatást. Feleségem is megértő, és biztosítja a nyugodt hátteret. Azt, hogy mennyi van még nekem az élvonalban, nem tudom, de hát még nagyon az elején vagyok, megpróbálom a lehető legtöbb időt kihozni belőle. Fontos azonban itt megemlítenem, hogy a privát szférán kívül rengeteg embernek köszönhetek szakmai segítséget, amelyek mind közrejátszottak abban, hogy eljuthattam idáig.

- Kiknek köszönné meg a támogatást?

- Első sorban Baráth Zoltánnak, akinél elkezdtem a játékvezetést a Ráckevei Körzetben, ő indított el a pályán. Sokkal tartozom Szabó Jánosnak, aki valamennyi utánpótlás mérkőzésemre elkísért és fontos időszakban egyengette a karrieremet. Székely Ferencet szintén meg kell említenem, aki az országos keretben segítette a munkámat, tanácsai és útmutatásai mindig hasznosak számomra. És természetesen a megyei labdarúgó szövetség játékvezető bizottságának teljes vezetőségének is köszönettel tartozom, hiszen ők végig támogattak és örültek a sikereimnek.

- A hétvégén Németh Ádámmal beszélgettünk, aki úgy fogalmazott, hogy számára kirobbanó öröm, hogy felkerült. Elsődlegesen azért, mert szerinte már régen megérdemelte, másrészt mostantól fix szobatársak lehetnek az edzőtáborban?

- Ádámot nagyon tehetséges játékvezetőnek tartom, véleményem szerint nagyon szép jövő állhat előtte és szívből drukkolok neki, hogy nemzetközi játékvezető lehessen a jövőben. Biztos vagyok abban, hogy a kapcsolatunk csak tovább erősödik a jövőben és kölcsönösen tudjuk segíteni egymást. Sokat beszélgetünk a meccsekről, és kritikusak is vagyunk egymással szemben. De egy szép gesztust is megemlíthetek, mikor Ádám az NB I-es játékvezetők számára rendszeresített kommunikációs szettet kölcsönadta nekem a mérkőzéseimre.

- Tud Ádámmal szemben elfogulatlan lenni?

- Persze, hiszen csak úgy van értelme. Szerencsére vagyunk olyan viszonyban, hogy bármit meg tudjunk beszélni, és el is fogadjuk a másik véleményét.

- Ellenőrként továbbra is találkozhatunk Önnel a megyei meccseken?

- Eddig is rendszeresen kilátogattam a lakhelyem környéki mérkőzésekre, és ez a jövőben sem lesz másképp. Ahogy időm engedi, szándékomban áll megtartani ezt a szokást. A megyei játékvezetők számára fontos, hogy támogassuk őket, így ellenőrként sem az a célom, hogy egy-egy hiba miatt azonnal ?agyoncsapjuk? őket, hanem az esetleges hibákat kiértékelve, jobbító szándékkal segítsük őket, és ne elvegyük a kedvüket a játékvezetéstől. Természetesen az országos keretben ez másképp van, de ott a játékvezetők nagyobb szakmai tapasztalattal rendelkeznek, ezért a követelmények is magasabbak, mint az alsóbb osztályokban.

- Várja már a debütálást?

- Várom, de ez még egy picit távol van. Most egy-két hét tényleg a felhőtlen örömé, de utána kezdődik a felkészülés és állok a feladatok elé. Lazsálni mindenesetre nem lesz idő, hiszen január közepén már edzőtáborba vonulunk az NB I-es kerettel, és oda felkészülten kell érkeznem?