Somlai Lajos nyugdíjas, volt FIFA- és UEFA-bíró kényelmes karosszékében ülve nézte a világbajnokságot, ám egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy a játékvezetők az ő javaslatai alapján vezetik a mérkőzéseket.

Javaslatait több alkalommal elküldte a FIFA vezetésének, hivatalos választ azonban csak egyszer kapott. Az pedig arról szólt, hogy indítványát megkapták, s „foglalkoznak” vele.

Egyik javaslatát azonban az amerikai világbajnokságon bevezették.

A bírók - mint az a Somlay-javaslatban írva volt - a földre került játékosokat kivitették a partvonalon túlra, s az ezzel kieső perceket a félidő végén beszámították.
A javaslatok azonban nem köszöntek vissza a FIFA utasításaiban. A volt játékvezető most azt szeretné elérni, hogy a vb-n alkalmazott módosítások - ha nem is az ő neve alatt, de legalább - magyar javaslatként szerepeljenek a labdarúgás történetéről szóló dokumentumokban.

Somlay Lajos most az igazát keresi. Javaslatait, és az őt igazoló dokumentumokat szerkesztőségünkbe is eljuttatta.

- Összesen négy javaslatot küldtem a FIFA-nak, melyeket huszonöt éves játékvezetői pályafutásom alatt dolgoztam ki - mondja. - Márpedig nem lehettem rossz játékvezető, ha FIFA- bírónak, s a FIFA kereten belül még UEFA-bírónak is kiválasztottak.

A Somlay-javaslatok célja a játék gyorsítása volt. Indítványait azonban a magyar Játékvezetői Testület nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a FIFA-nak továbbítsa, ezért Somlay magánindítványként küldte el azokat. Utoljára 1992- ben adta postára reformjavaslatait. Erre azt a választ kapta, hogy várjon türelemmel, megfontolják az általa leírtakat.

De miket is javasolt?
Az első, és legfontosabb a sérült játékos levitele. Ha a játékos a földön marad, a bíró sípszóval megállítja a játékot, s a sérültet hordágyon kiviteti. Amennyiben az illető csak tettette a sérülést, haladéktalanul ki kell állítani. Ha pedig a balesetet szenvedett játékos „meggyógyul”, bírói engedéllyel léphet újra a pályára.
Második javaslata a szabadrúgások rendjére vonatkozott. Somlay szerint több bírónak gondot okoz a sorfal kilenc méterre való felállítása. Gyakran látni, hogy a játékvezetők valósággal tolják hátra a sorfalat, ami persze azonnal előrébb húzódik, mihelyt a játékvezető hátat fordít. Ha a labda elrúgása- kor a sorfalból kiugranak, vagy előreszaladnak, a szabadrúgást meg kell ismételni. (Feltéve persze, hogy a labda nem a kapuban kötött ki, a „gólnál ugyanis nincs nagyobb büntetés”.) A sorfalban szabálytalankodó játékost a bíró figyelmezteti, majd a szabadrúgást kilenc méterrel előrébb hozzák. Az utolsó szabálytalanság - a sorfalban álló játékos(ok) részéről - ugyanis ott történt. Ha ezáltal a gólvonalra kell felállnia a sorfalnak, akkor oda állítja a bíró...

A javaslat filozófiája, hogy a sorfalban elkövetett szabálytalanság miatt ne a másik csapatot büntesse a bíró.

Ezt a javaslatomat, amikor csak lehetőségem nyílt rá, a pályán is alkalmaztam - emlékszik aktív korszakára a most hatvankét esztendős játékvezető. - Elég volt azonban két-há- rom alkalommal ilyen döntést hoznom, s az általam vezetett mérkőzéseken a kilenc métert be is tartották. Még arra is volt példa, hogy én hoztam előrébb a sorfalat, mondván, kilenc méterre is fel lehet állni, nem kell tizenhármat hagyni...
A harmadik javaslat a szögletrúgásokra vonatkozott. Somlay szerint a szabályok ugyan meghatározzák, hogy szögletnél milyen távolságra kell lennie a védekező csapat játékosának, a bíróknak azonban sokszor nincs módjuk ellenőrizni ennek betartását. Ezért, miként a kezdőrúgásnál, célszerű lenne a sarkoknál is kilencméteres ívet húzni, vagy legalább szaggatott vonallal jelezni, hogy meddig tart a védők számára „tiltott zóna”.

Igaz, sok pályán az alap-, illetve az oldalvonalakon kívül segédvonalak jelzik a sarkoktól kilencméteres távolságot, ezek azonban nem pályatartozékok, így figyelembevételüket nem is lehet megkövetelni.
A Somlay-javaslatok közül a legterjedelmesebb a sárga lapok használatának korlátozását szeretné elérni.

A sárga lapok valósággal megölik a játékot. A játékos a .legdurvább szabálytalanságot is elkövetheti, hisz elképzelhető, hogy csak sárgát kap érte. A bíró pedig mintegy letudja fegyelmezési kötelezettségét azzal, hogy ad egy lapot. A mérkőzéseken egymást érik a taktikai szabálytalanságok. Nem egy edző azzal küldi pályára a csapatát, hogy semmiképpen nem veszíthetnek. Mi történik? Felrugdossák az ellenfél támadóit. Ha a védő kap egy sárgát, váltanak, s legközelebb egy másik teríti le a csatárt. Utána a harmadik. A magyar bajnokság első osztályában, egy-egy idényben több mint nyolcszáz sárga lapot osztanak ki a bírók, a meccsek pedig egyre durvábbak. A védők ma már nem teret fognak, hanem embert. Az eredmény ismert. Láttam olyan mérkőzést az MTK-pályán, melynek során nyolc sárga lapot osztott ki a bíró!

Most akkor erélyes volt a játékvezető, vagy sem?

A Somlay-javaslat lényege, hogy egy mérkőzésen „csak” három sárga lapot adhasson a bíró, negyedszerre már a piros következzen.

A javaslatokra eddig nem érkezett válasz. Az egyiket - a „hordágyast” - azonban bevezették a világbajnokságon. Igaz, azt az egyet állítólag többen is magukénak vallják.