Az újabb változáshoz ismét politikai rendszerváltozásra volt szükség. 1989 a fordulat éve volt a futballbíróknál is, s a független Játékvezetői Testület létrehozásával a magyar bírák legsikeresebb évtizede kezdődött.
Ám, mielőtt a Nagy Miklós és Puhl Sándor nevével fémjelzett korszak bemutatásába kezdenénk, kanyarodjunk vissza a hetvenes évekbe, ahol az immár JB-elnök Zsolt Istvánnál ejtettük el a fonalat a nagy egyéniségek bemutatásakor. Mert mielőtt továbblépnénk, aranybetűkkel kívánkozna ezekre a lapokra Zsolt egyik kortársának, az ugyancsak évtizedekig az élvonalban bíráskodó örök tatabányai Emsberger Gyulának a neve, aki részt vett többek között az 1970-es mexikói világbajnokságon is. Tisztességét soha nem kérdőjelezhette meg senki, s korának egyik leginkább tisztelt és elismert FIFA-bírója volt, s ő az is, aki a feleségén kívül soha senkinek nem mondta el, miután játékvezető volt, hogy gyerekkorában melyik csapatnak szurkolt. De hogyan is lehetne feledni a legendás Vadas Györgyöt, akivel kapcsolatban egy Real Madrid-Internazionale BEK-csata után terjedt el mindenféle pletyka, alighanem minden alap nélkül, vagy a chilei vb-résztvevő Dorogi Antalt? Vagy hogyan lehetne mellőzni ehelyütt Münz György méltatását, aki talán a világon egyedüliként volt egyszerre élvonalbeli jégkorong és futballbíró, s előfordulhatott, hogy egyetlen hétvégén működött közre egy kettős rangadón a Népstadionban és egy izzó hangulatú Fradi-Újpesten a Kisstadionban? Münz és hatvanas-hetvenes évekbeli kollégái olykor a világ akkori legnagyobb játékosainak vezethettek hétről hétre a magyar pályákon, ötven-hatvanezer néző előtt, nyolcvan-százhúsz forintos bírói díjért. Aligha a pénzért csinálták, ám megannyi élmény kárpótolta őket, s legendás egyéniségek fújták ekkor a sípot a magyar pályákon. A világhírű vagányok, Albert, Mészöly, Farkas és a többiek mellett szükség is volt a rettenthetetlen bírókra. Kaposi Sándorra például, aki a legenda szerint egyszer a közönség ellen is szabadrúgást ítélt. Aztán - bár ez megint csak nem tisztán sporttörténeti sztori - az izmos nyakú, hatalmas termetű idős Kaposi Sándor tarkója szerepelt a rendszerváltozás szimbólumává vált "Tovarisi, konyec" feliratú plakáton.
Történelmi idők voltak mesékkel, legendákkal és legendás sportemberekkel a magyar pályákon. Olykor történelmi igazságtalanságokkal, olykor bájos történetekkel. És akkor a már-már omladozó vakolatú, de alapjaiban még bitangul erős magyar futballból megérkezett a modern labdarúgás első magyar sztárbírója: Palotai Károly. Már attól páratlan egyéniség a nagy bírók között, hogy futballistaként olimpiai bajnok és ismert játékos volt, de mindenfajta korábbi népszerűség nélkül is a futballtörténelem egyik legnagyobb játékvezetőjeként tisztelték volna szerte a világban, a Békéscsabán született, de Győrben híressé lett sportembert.

Palotai három világbajnokság (1974, 1978, 1982) és három olimpia (1972, 1976, 1980) résztvevője volt, vezette az összes európai kupa döntőjét, 1974-ben a vb-döntők történetének első tartalékbírója volt, visszavonulása után pedig sportdiplomataként használt rengeteget a magyar bíróknak, többek között a FIFA JB tagjaként. Ma ő az MLSZ JB alelnöke.

Palotainak - önhibáján kívül - egyetlenegy, a legnagyobb csúcs meghódítása nem sikerült csupán. Ám emberi nagyságát jelzi, hogy éppen ő volt az, aki a FIFA JB tagjaként részben hozzásegítette egy magyar utódját ahhoz, hogy a szakma abszolút csúcsára érve, világbajnoki döntőt dirigáljon.

Már amennyire hozzá kellett segíteni a valaha élt, talán legnagyobb futballbírót bármihez is. Természetesen Puhl Sándorról van szó, aki a magyar labdarúgás és bíráskodás ragyogó hagyományain nevelkedett, de aki fénykorában - a kilencvenes években - az addigra végletekig lezüllött labdarúgásunk egyetlen világhírű reprezentánsa volt (Palotai és Puhl között meg kell említeni a nyolcvanas évek klasszis játékvezetőjét, az 1986-os világbajnokságon részt vett békéscsabai Németh Lajost). Puhl Sándor volt az a magyar játékvezető, aki egyedüli magyarként világbajnoki döntőt vezetett (1994-ben, a Los Angeles-i Rose Bowl-stadionban a Brazília-Olaszország találkozót), s akit a földkerekségen egyedüliként választottak egymás után négy évben (1994-1997) is a világ legjobb játékvezetőjének.
Puhl sikereinek időszaka gyakorlatilag egybeesik az egykori FIFA-bíró, Nagy Miklós vezette új magyar Játékvezető Testület létével. Az önállósodó bírók egy időre kimenekültek az összeomló magyar labdarúgás hulló törmelékei alól, s virágzó "állam voltak az államban". Takarékosan, de eredményesen gazdálkodtak, formaruhát adtak az élvonalbeli bíróknak, nagybefolyású külföldi szakértőket hívtak meg és láttak vendégül továbbképzéseiken, felszámolták a bundát és a korrupciót, amely a nyolcvanas években sajnos bizonyíthatóan behatolt a bíráskodásba is. Az alázattal végzett sok munkához kellett még egy szupertehetség, Puhl Sándor, s megszületett a világelső magyar bírói kar. Puhl mellett ugyanis a kilencvenes években az elit tagja volt még Vágner László is, és mellettük is alkalmaztak magyar bírókat a létező világversenyen. Volt olyan év (1996), amikor mindkét párosításban magyar bírói négyes vezette a Bajnokok Ligája elődöntőit, Puhl Sándor révén persze ott voltunk BL-döntőn, UEFA-kupa-döntőn, interkontinentális vb-selejtezőn, Európa-bajnokságon, s megannyi nagy-nagy tétmérkőzésen.

Aztán ennek a sikersztorinak is vége szakadt, s csak részben az egymás ellen forduló nagynevű bírók miatt. Sokkal inkább azért, mert immár nem vonhatták ki magukat többé a magyar labdarúgás általános romlásából a játékvezetők sem. Nagy Miklósnak végül mégsem kellett méltatlan módon, műve totális bukásához asszisztálva távoznia, hanem - az egész sportág számára viharos két esztendő után, amely során újra MLSZ-bizottság lett a bírók irányító testülete a JT helyett - megszilárdult hatalommal végül ő maga adta át a stafétabotot kedvenc "tanítványának". A 2000-ben visszavonuló Puhl Sándornak, akit, néhány héttel később JB-elnöki funkciója mellett az MLSZ alelnökének is megválaszottak. Így annak a dr. Bozóky Imrének lett az alelnöke, aki korábban éppen Puhl Sándor állandó partjelzőjeként lett ismert a futballvilágban, s aki többek között az 1996-os Európa-bajnokságon, s az 1997-es BL-döntőn is együtt vett részt Puhl Sándorral.
Puhl Sándor az FTC-Haladás mérkőzés játékvezetőjeként búcsúzott az NB I-től és a közönségtől, 2000. november 15-én, Torinóban az Olaszország-Anglia (1-0) barátságos találkozó hármas sípszavával a nemzetközi élvonaltól.

2001-től Puhl Sándor a JB elnökeként tevékenykedik, míg az egykori asszisztense dr. Bozóky Imre az MLSZ elnöke.
Az új elnökség radikális fiatalítást hajtott végre a keretekben.

Ennyi hát a magyar futballbíráskodás regényes történetéről az MLSZ századik születésnapján. Arról a históriáról, amelynek ezúttal csak vázlatos áttekintését tudtuk nyújtani a megannyi titkot rejtegető, alig feltérképezett száz esztendőnek. Adatokat alig-alig hagyományoztak az utókorra a sportág szereplőinek harca közepette vitézkedő derék játékvezetők, és lelkes történetírójuk sem igen akadt. A kutatómunka remek terepe lehet ez a gazdagon burjánzó, feltáratlan dzsungel, amelynek gazdagságába talán sikerült némi bepillantást nyújtani.

A magyar játékvezetés történetének újabb jelentős szakaszához érkeztünk: a második világháborút követően a sport — szinte elsőként lép az újrakezdés útjára. A Nemzeti Sportbizottságban a JT-t egy küldött képviselte.

A JT megválasztotta elnökségét. Elnök: dr. Ábrái Zsigmond; alel nők: Mihalicza J., Nagy László, Platt Károly, Zvoiensiky B.; főtitkár: Molnár L., titkár R. Takács J., pénztáros: Mácsai A.: bíróküldő: Gerő Ferenc.

 A bajnokság kettős derbivel kezdődött: az FTC—Vasas mérkőzést Szigeti Gy. (Kallós — Rose); az Újpest— MTK találkozót Barna B. (Rosmann — Zsolt) vezették.

1945. december 22-én a második világháború játékvezető mártírjainak emlékére — a tagság adakozásából —, az akkori MLSZ-székház (Vadász u. 31.) bejáratának falán márványtáblát lepleztek le.

Az emléktáblára vésve a következők olvashatók: „A Magyar Labdarúgó Játékvezetők Testületé örök emlékül azoknak, akik 1939-1945. évben életüket vesztették."

Nem vihettük el minden évben a százharmincnyolc mártír emléktáblájához a kegyelet virágait, mert a tábla is „követte" a magyar játékvezetés - hányatottnak is nevezhető - „sorsát". Az átszervezések, a sűrű költözködések miatt a tábla is el-eltűnt; 1972-ben az MLSZ helyiségeinek felújítása után került a szövetség központi folyosójának falára .. .

Jelentős szerepet töltött be a magyar játékvezetésben Tabák Endre. 1930-ban tette le a játékvezetői vizsgát; 1945-től a Közép-Magyarországi kerületi JT, 1948-tól az akkor önállóan működő országos JT főtitkára.

A ma is alkotóereje teljében levő szakíró tankönyveiből — elsősorban „A zöld gyepen" című három kiadást megért kötetből — sok ezer hazai és külföldi játékvezető tanulta meg a labdarúgás szabályait.

1951-ben az egyik törvényerejű rendelet a testnevelés és sport fejlesztését állami feladattá teszi.

Megalakul az OTSB, megszűnnek a játékvezető testületek (a kerületiek is), helyükbe bizottságok alakulnak, amelyek a Labdarúgó Szövetségekhez kapcsolódnak. Természetesen nem kivétel ez alól az országos JT sem.

Ha képet akarunk alkotni a magyar játékvezetés legutóbbi negyven évéről, akkor — filmes nyelven szólva - „gyors vágásokkal" kell az eseményeket, azok főbb szereplőit felidézni.
Szó sem lehet teljességről, ezt a terjedelem nem engedi meg; marad a keresztmetszet, hátrányaival együtt.

1956 őszén az OTSB kinevezte az Országos Játékvezető Tanács vezetőségét, amely az első taggyűlésen egyhangú bizalmat kapott a tagságtól. Az országos vezetőség elnöke: dr. Ábrái Zsigmond, elnökhelyettes: Nagy Lajos, titkár: Ludwig Antal. A JT-iroda vezetője: Koós Sándor, a mindenki „Szanyi bácsija". Fejből tudta több száz (lehet, hogy ezer) játékvezető, edző, klub címét, telefonszámát; 15 évig bíráskodott, több mint 25 éven át volt tagja a küldőbizottságnak. Szerette a fiatalokat — menedzselte őket. Pillanatok alatt intézkedett; a játékvezetői díjakat zsebből fizette, de soha nem volt egy fillér hiánya sem.

1959-ben a Nemzeti Bajnokság őszi idényének mérkőzéseit 276 bíró vezette. Nevek az ,,A"-keretből: A három Balla: Károly, Béla (testvérek), Gyula (Szolnokról), Harangozó S., Hernádi V., Páldi E. (Pécs), Sipos Szilárd (Miskolc), Fülep Kornél (Debrecen), Virágh Ferenc (Cegléd). Sokat foglalkoztatott játékvezető itthon és külföldön Сеге Gyula; a labdarúgással 1947-ben jegyezte el magát, gyors karriert futott be: 1950-ben NB III, 1952-ben NB II és 1954-ben NB l-es!

1962 februárjában köszöntötték Baranyában a negyvenéves jubileumukat ünneplő Kassai Józsefet és Heiness Jenőt.

Az 1962-ben Chilében megrendezett VII. VB-n az 50 éves Dorogi Andor képviselte a magyar játékvezetői kart. A VB-vel be is fejezte sport- pályafutását. Egyébként az eddigi tizennégy VB-n tiz alkalommal képviselték magyar bírók a testületet. Hertzka Pál (1938. Franciaország), Dorogi Andor (1962), Emsberger Gyula (1970 Mexikó), Németh Lajos (1986), Zsolt István (három alkalommal: 1954, 1958, 1966), és ugyancsak három alkalommal Palotai Károly (1974, 1978, 1982).

Az 1963. évi tatai edzőtáborozáson vezették be az úgynevezett „atlétikus próbákat".

1964 novemberében fejezte be 25 éves pályafutását Hamar Antal szolnoki játékvezető; több mint 100 NB ll-es mérkőzést vezetett.
A Hajdú-Bihar megyei játékvezetők 1965-ben 2084 mérkőzésen bíráskodtak.

Ezerkilencszázhatvanhét: a JT megalakulásának 50 éves jubileuma alkalmával Sir Stanley Rous újévi üdvözletét küldött a magyar játékvezetőknek. „Szeretném a Játékvezető című lapon keresztül legszivé- lyesebb jókivánságaimat küldeni az 1967-es esztendőre a lap olvasóinak, a magyar játékvezetőknek. Ebben az évben Európa valamennyi országa játékvezetői részére tovább szélesedtek a külföldi működés lehetőségei. Véleményem, hogy az 1966-os VB küzdelmeinek játékvezetése magasabb, mint az előző világbajnokságokon. A szabályok magyarázatának szelleme azonban továbbra is igen egyenlőtlen, játékosok, játékvezetők között egyaránt. Az egységesítés érdekében továbbra is folytatnunk kell állhatatos erőfeszítéseinket. Valamennyieknek boldog és eredményes esztendőt kíván: Sir Stanley Rous, a FIFA-elnöke".

Fiatal - 27 éves — játékvezetőtől Horváth Józseftől kellett végső búcsút venni. A dunaújvárosi játékvezető - tragikus körülmények között — hunyt el. A Székesfehérvár— Börgönd vasúti átjárónál a lezárt sorompót megkerülve igyekezett játékvezetői küldési határozatának eleget tenni, amikor az arra robogó személy- vonat halálra gázolta . .. Két kiskorú gyermeket hagyott hátra . ..

A szűkítés ellenére is több mint 160 játékvezetőből állt az 1969. évi országos keret.

A magyar játékvezető társadalom 1969 márciusában gyászolta alapító elnökének Havas Lajosnak végső távozását. Hamvainál megígértük, hogy emlékét megőrizzük.

Tolna megyében alaposan kihasználták a téli szünetet: 72 játékvezetőt képeztek ki. S. Lászlóné személyében női játékvezetője is lett a megyének.

 Az 1970/71-es FIFA-keret Almási János, Bircsák Gusztáv, Biráczky János, Emsberger Gyula, Petri Sándor, Vízhányó László, Zsolt István.
 A Komárom megyeiek Pe tőházán tartották edzőtáborukat; az események között szerepelt Emsberger Gyula élménybeszámolója az 1970-es mexikói VB-ről.

A játékvezetői dijak ekkor a következők voltak: NB I 140,— Ft (partbíró 80,—); NB I В 110,- Ft (pb. 70,-); NB II 90,- (pb. 55,-); NB III 60,- (pb. 35,-).

Szabolcsban 1970-ben „megyei szinten" kevés volt a játékvezető: 56-an voltak. Okát a rossz közlekedési viszonyoknak, a mérkőzések veszélyes légkörének, és az alacsony megyei játékvezetői díjaknak tulajdonították.

1971 tavaszán országos értekezletet tartott az MLSZ, amelyen foglalkoztak a játék- vezetés időszerű kérdéseivel is. Az elhangzottak alapján az a következtetés vonható le, hogy minden ország játékvezetői kara nagymértékben felelős hazája labdarúgásának színvonaláért.
Ennek az évnek a végén tette le a sípot Zsolt István, aki 34 évet töltött labdarúgó- pályákon; Vadas György több évtized sok-sok nehéz mérkőzése után búcsúzott. A játék- vezetés mindkettőjük napi életének szerves része volt.

1972: Az országos játékvezetők tatai edzőtáborozásán felszólalt az MLSZ-főtitkára: kihangsúlyozta, hogy a szövetség és a JT zavartalan, jó munkakapcsolatot tart fenn; a JT szakmai önállósággal rendelkezik. A játékvezetőknek a jövőben is komoly szerepet szánnak.

A Somogy megyéhez tartozó siófoki (1973-ban járási) alszövetséghez 74 csapat tartozott. Mérkőzéseik vezetésére nem állott rendelkezésre megfelelő számú játékvezető; ezért Pintér Lajos alelnök, munkatársaival, elsősorban dr. Kasza Gyula (t) orvossal, 1973-tól rendszeresen szervezett alapfokú játékvezetői tanfolyamokat. Elérték azt fis, hogy a vizsgák után 8-10 játékvezető a „pályán maradjon"; többen ma is bíráskodnak: Sipos L., Vaskó F., Sárközi F., Balog F., Miskei L.

1973. április 14-én a Ganz-Mávag—Várpalotai Bányász NB I/B-s mérkőzés bírája Vecsera János a 42. percben - tragikus hirtelenséggel - a sportpályán, vezetés közben meghalt. A fiatal, 36 éves, jó megjelenésű és egyéniségű sportembert sokan ismerték és szerették, mert erényes sport- emberi tulajdonságai voltak. Védte a tiszta játékot.

Az 1973—74-es bajnokságot a sárga lapok eltörlésével kezdték. A két évvel korábban bevezetett rendszer módosítását ,,a játékvezetők érdekében hozott intézkedésnek" minősítették!? Az intézkedés heves szakmai vitát váltott ki az ország játékvezetői körében.

1973. szeptember 3-7. között rendezték meg Tatán az országos edzőtábort, miután 1953-ban került sor első ííben a tatai edzőtábor megtartására, ez a huszadik, jubileuminak számított.

1974 kezdetén lépett hivatalába az MLSZ új elnöksége Kutas István vezetésével; 1/74. sz. határozatában a JT irányításával Zsolt Istvánt bízta meg, aki dr. Szilágyi Györgyöt váltotta fel e poszton.

A játékvezetés hazai gyakorlatában a nemzetközi előírásoktól eltérő módszerek kerültek bevezetésre. A FIFA-fő- titkára dr. H. Käser már márciusban észrevételt tett, és magyarázatot kért az eltérésekre Többek között ezt írta levelében: „a játékvezetőknek szigorúan be kell tartaniok a szabályokat.

Arról van szó, hogy a szabályokat világszerte egységesen kell alkalmazni, s nincs helye »nemzeti« külön utasításoknak."
Az MLSZ csak májusban(f) válaszolt, arra hivatkozva, hogy „bizonyos időt vett igénybe a tények tisztázása." Továbbiakban megállapítja: „Néhány erélyes intézkedésünk jóvoltából ma már rend van a pályákon, a játékosok a szabályok adta lehetőséget használják ki... Helyreállt a rend a nézőtereken is."

Frankfurtban Dr. Joao Havelange-t választották meg a FIFA elnökének. Hatvannyolc szavazatot kapott, ötvenketten ellene voksoltak.

А X. VB-n a magyar játékvezetést Palotai Károly képviselte.

A hazai játékvezető keretek 1974-től alaposan megváltoztak: az NB l-nek 17; a díj mérkőzésenként 500,- Ft; NB II 26 (250,-); NB JH 59 (150,-). Volt egy 14 tagú part- bírói keret is.

1975 júliusában a „Játékvezető" című lap (XIV. évf.) a „Labdarúgás" méllékleteként jelent meg, új köntösben.

Az 1975—76-os FIFA-keret: Halász Mihály, Hámori László, Müncz György, Nagy Béla, Palotai Károly, Petri Sándor, Somlai Lajos.

1976 januárban az NB l-ll keretek Verebes József edző irányításával Csillaghegyen alapoztak; 5 nap alatt 55 ezer métert futottak. Az

1978-79. évi országos játékvezetői keret „rangidőse" Marton László; a legfiatalabb tagja: a ma is bíráskodó Kurmai László volt.
Az 1978-as sikertelen argentínai VB-szereplés ismét „új fejezetet" nyitott a magyar labdarúgás életében: év végén az OTSFf elnöke négy évre egy 17 tagú „új" elnökségnek adta át a megbízó leveleket, a testület elnöke: Szepesi György. Engem — az elnökség tagját - megbíztak a JT veztésével.

A megelőző négy évben különböző kísérletek történtek a játékvezetés színvonalának emelése érdekében, főleg az első időszakban mutatkoztak a törekvések látszólagos eredményei. Az alapvető kérdés - a hazai labdarúgás segítése - viszont nem oldódott meg. A labdarúgás szabályait vagy nem, vagy csak torzítva alkalmazták. A FIFA—JB Buenos Airesben ismét foglalkozott az eltérő „magyar szabályalkalmazással", további vizsgálatot tartott szükségesnek! A JT új vezetősége, amelynek tagjai voltak: dr. Szilágyi György (UEFA-tag), Szlávik András (t), Kaposvári József, dr. Neuber Alajos; a titkár: Temesvári János a szabálytorzítások felszámolását, a szakmai és nevelő(utánpótlást is biztositó) munka meghonosítását tartotta elsőrendű feladatának. Ez utóbbi cél elérése érdekében bevezette a játékvezetők követelményrendszerét, mint a minősítés, keretbesorolás alapját. Az 1979-es tatai edzőtáborozáson részt vett F. Seipelt (t) az UEFA—JB elnöke, és megnyugvással vette tudomásul, hogy a magyar játékvezetők ismét a mindenkor érvényes szabályok szerint bíráskodnak.

A FIFA-keretbe az 1979-80-as évre a lehetséges 7-tel szemben csak 5 hazai bíró került jelölésre. Az NB l-nek 18, az NB fl-nek 60 tagja volt.

40 éves játékvezetői pályafutását ünnepelhette Páldi Ede az utánpótlás bizottság akkori vezetője.

Az 1980-81-es FIFA-keret újból 7 tagú!
130 budapesti és vidéki játékvezető, valamint ellenőr vett részt a Budapest Sport- csarnok építési munkáiban; szabad szombatjukat „áldozták" erre.

Az MLSZ elnöksége 1980 decemberében foglalkozott a játékvezetés helyzetével; 68/1980. (10. 08.) sz. határozatában a JT-t „dicséretben részesítette a kétéves munkáért." De „ajánlásaiban", főleg a játékvezetői kereteknél beleszólást igényelt. Ez pedig kifejezetten olyan kérdés, amely a JT szakmai önállóságát sérti. Az említett „igény" vezetett később zavarokhoz, ellentétekhez. - Nemzetközi tanfolyamot szervezett a JT Szarvason 1981. július 19-25-e között. A rendezvényt az UEFA- tanfolyam „főpróbájának" tekintették. Erre egyébként a spanyolországi VB után Keszthelyen került sor. Az UEFA kétévenként rendezi meg az európai éljátékvezetők tanfolyamát. Első Ízben került arra sor, hoqy „kelet-európai" országot bíztak meg a tanfolyam megszervezésével. Ezt a magyar JT elismerésének is tekinthetjük. А VI. tanfolyamon megjelentek az UEFA akkori vezetői dr. Artemio Franchi (t) elnök, Hans Bangerter főtitkár és a JB tagjai. Elismerően szóltak az előkészítésről és a program pontos lebonyolításáról. Nem veszett kárba a hároméves előkészítő munka.

1982 decemberében — lemondás folytán - Szlávik András kapott megbízást a JT vezetésére; csak „pályamódosítást" tervezett a JB-ben.

1983 novemberében fejezte be aktiv játékvezetői pályafutását az akkor 48 éves Palotai Károly. Nem szakadt el ezután sem a játékvezetéstől: idehaza JT-tagjo, a FIFA-ban előbb instruktor, majd 1990 decembere óta a FIFA-JB tagja.

Súlyos betegség következtében elhunyt Kasza Ferenc, a Csongrád megyei JT elnöke.

Dr. Ábrái Zsigmondnak a szíve 1984 nyarán felmondta a „szolgálatot", az a szív, amely a labdarúgásért, a játékvezetésért dobogott. A 91 éves korában eltávozott nagyszerű ember hosszú időre a magyar játékvezetők példaképe marad.

Az 1986-os mexikói VB kudarcot jelentett válogatott csapatunk számára.

Az elmúlt négy év sistergő változásokat hozott szervezetben, személyekben egyaránt, a szövetség és a labdarúgás életében. Ezek érintették a játékvezetőket is. Fordulatot jelentett az 1989. május 29-j országos játékvezetői értekezlet, amely a jelölőbizottság javaslata alapján választotta meg a testület elnökségét. Elnök: Nagy Miklós, volt FIFA-játékvezető, helyettese: Palotai Károly. A Fővárosi cégbíróság jóváhagyta a Játékvezető Testület működési engedélyét, s ma önálló jogi személyként a Magyar Labdarúgó Szövetséggel mellérendeltségi viszonyban állva, alapszabály szerint végzi tevékenységét. Negyven év utón a játékvezetők ismét magukénak mondhatják testületüket.

A bírótestület megalakulásáról a legilletékesebb — az első elnök - Havas Lajos így emlékezett: „A harctérről se- besülten hazakerültem, bejártam a szövetségbe, birókép- zéssel és vizsgáztatással igyekeztem a biróhiányon segíteni.

Azt mondták, hogy „gyártottam" a bírókat. Hamarosan felmerült (nem először) egy testület alakítása. Mint a Bi- róbizottság elnöke és a szövetség alelnöke ezen igényt bejelentettem; az MLSZ-veze- tősége azonban előbb erélyesen ellenzett. A sokaság kívánságát viszont nem lehetett elnémítani. Alapszabályt készítettünk, melyet az illetékes hatóság jóvá is hagyott: megkaptuk a működési engedélyt, összehívtuk az alakuló közgyűlést, amely engem választott elnökévé. Megalakulásunkat levélben bejelentettük a Szövetségnek, amelyet most már tudomásul vett. A korábbi bírálóbizottságot megszüntették." Nevek az első elnökségből: Kiss Gyula alelnök; a titkári beosztásban — rövid idő alatt - többen is váltották egymást: Rojkó Béla, Kiss Menyhért, Salczer Alfréd; Gero Ferenc pénztáros. Havas Lajost az elnöki székben Fischer Mór követte, majd Langfelder Ferenc, Szüsz Hugó, Sulczer Vilmos állt a testület élén.

A vidéki alosztályok bíróelnökei: Chemez Rezső, Horváth Pál, Machó Ferenc, Kann Ferenc, dr. Pfeifer Márk, és Szűcs Aladár.

A bíráknak, mint a testület tagjainak „nyilatkozatot" kellett aláírniok, két ajánló „ellenjegyzésével", amelyben kijelentették a következőket: „Futballbiróvá való minősítésem esetén alávetem magam a birótestület és az MLSZ szabályainak, s pontosan teljesitem mindazon kötelezettségeket, melyeket a szabályok előírnak, a mérkőzéseken mindenkor a legjobb tudásom szerint igazságosan - minden klubszemponton, rokon- és ellenszenven felülemelkedve fogok bíráskodni.
Aláírás nélkül ma is elvárható követelmény.

E korszak egy kedves alakja Orova Henrik —, de csak úgy Ismerték szerte az országban: „Heimi". Nem tudni tőle származlk-е a bíró mérkőzés előtti bemutatkozása, amely így hangzik: „Szemüvegem van! Szüleim nincsenek! Nem megyek sehová.

Érdemes megvizsgálni, hogy milyen lehetősége volt a tízes-húszas évek játékvezetőinek arra, hogy a szakmai-elméleti ismereteket megszerezhessék? A játék szabályait elsőnek magyar nyelven Bél у Mihály írta meg. A szerző eredeti magyarsággal fordítja az angol kifejezéseket; például a kirúgást „elrúgásnak", a gólt „berepitésnek". 1925- ben megjelent a „Football- könyv” Kiss Menyhért szerkesztésében, az ára 30 000 korona volt! Ezt követte 1929- ben a Magyar Futballbírák Évkönyve. Csak a harmincas évek második felében, illetve a negyvenes évek első éveiben kiadott szabálykönyveket tekinthetjük olyan kiadványoknak, amelyek a szakmai ismereteket korszerűen magyarázzák.

Az MLSZ 1926. január havában megtartott közgyűlése határozatot hozott a professzionizmus bevezetésére.

A BT kapcsolata a profiszövetséggel nem volt súrlódásmentes. A profiegyesületek egymás között elintézték a vezető bíró kiválasztását, sőt vétó joguk is volt. Egy 25 főből álló keret vezette a profi mérkőzéseket. Néhány név: dr. Ábrái Zs., Boronkai G., Hertzka P., Ivancsics M., Kann F., Klug F.

1930. január 7-én a magyar királyi belügyminiszter jóváhagyta a BT alapszabályát. A Testület céljait az 5. § — többek között - így határozta meg: „a magyar labdarúgósport fejlesztése, játékbirák nevelése, minősítése, képesítése, állandó oktatása, továbbképzése, a bíráskodás szabályszerű ellátása, az egységes bíráskodás meghonosítása .. . bíráknak kiküldése külföldi mérkőzések vezetésére.

A célokat és feladatokat tekintve érdemes egy rövid összehasonlítást tenni a mai játékvezető Testület alapszabályában foglaltakkal: „A Testület célja: a játékvezető szakmai felkészültségének
emelése; . .. kapcsolatok ápolása és fejlesztése a nemzeti labdarúgó-szövetségek játékvezető testületéivel; ... elvégzi a játékvezetői-ellenőri keretek tagjainak minősítését . szervezi és ellenőrzi a játékvezetésre vonatkozó jogszabályok és határozatok végrehajtását ..."

Zavarba jöhet az, aki a BT „címjegyzékét" akarja összeállítani; mert tizenegy helyen tanyáztak a bírók.

1931. november 19-én hangzott el a rádióban a BT részéről „A futball, a közönség és a biró" című előadás.

Ezerkilencszózharmincket- tőben egész éven keresztül tartó tárgyalások eredményeként új egyezményt kötött az MLSZ és a Magyar Futbáll- bírák Testületé. Ez lényegében megegyezik a régivel, amit korábban a BT felmondott.

- A testület szervezeti felépítése alosztályokból állt. Az országos JT egyúttal a budapesti alosztályt is jelentette.

Taglétszám 1939-ben minősítési fok szerint: III. fokú — 176; II. 270; I. 340; gyakorló játékvezető 182; összesen 968. (A legmagasabb bírói fokozat a III. fokú.)
Negyven évvel később — 1979-ben: NB I. 20; NB II. 82; megyei játékvezetők száma: 1121; járásokban működők — 2560.

1939-ben felfüggesztik ar MLSZ és a JT autonómiáját, kormánybiztost neveznek ki.

Angliában a labdarúgás alakulására két fontos társadalmi fejlődés volt hatással: a vasúthálózat kiterjedése, amely megkönnyítette az utazást, és a szombati félnapi munkanap bevezetése. A XIX. század végére kiterebélyesedett a labdarúgás, szervezett formát öltött a különböző nemzeti szövetségek létrejöttével. Ennek a fejlődésnek a hullámai elérték hazánkat is: a tizenkilencedik század utolsó évtizedében már ismerték, sőt játszották is a labdarúgó játékot Magyarországon, de - ekkor még - minden különösebb rendszer és szabályok alkalmazása nélkül. Ennek ellenére a játék a magyar sporttársadalmat meghódította. Hasonlóan Angliához, nálunk is a tornatanárok és a diákok hódoltak elsőként a fut- balldivatnak. Végül is 1897- 1900 között 57 (!) nemzetközi, 63 fővárosi csapatok közötti, 20 fővárosi és vidéki csapatok közötti mérkőzésre került sor.

Csupán jelzésként még néhány adat:

• 1897. május 9. - első nyilvános mérkőzés;
• 1897. október 31. - első nemzetközi mérkőzés (BTC—Vienna Cricet and Football Club);
• 1900 ősz, a „Törekvés Football Club 1900" megalakulása.
• 1901. január 19. Az MLSZ megalakulása, ugyanebben az évben: — első versenykiírás: — a játék- szabályok magyar szövegezése; — az első (nem hivatalos) magyar válogatott mérkőzés
• (1901. április 11.); - 1902. - első szövetségi közgyűlés; — első osztrák-magyar mérkőzés (1902. október 12.); -
• 1903. október 10. — megalakul az Ifjúsági Labdarúgó Szövetség (ILSZ); 
• 1905. Az amatőrszabály megalkotása. Új játékszabályok magyarázatokkal.
• 1906. Belépés a FIFA-ba.
• 1909. május: FIFA-kongresszus Budapesten.
• 1912. Első részvételünk az olimpiai labdarúgótornán Stockholmban.
• 1914. július 23. Az első világháború kitörése.
• 1916. MLSZ „Hadi Kupa" bajnokság beindítása.
• 1917. május 29. Megalakul a Bírák Testületé...

Az MLSZ és a BT megalakulása közötti több mint másfél évtizedben változás változást követett, s azt is elmondhatjuk, hogy időnként nem volt zavartalan a szövetség és a bírák kapcsolata. Sokszor került „napirendre" az a kérdés: hol van a bírók helye a labdarúgás szervezetében; s ez, bármilyen furcsán is hangzik, — az önállóság éveit leszámítva — mindig visszatérő kérdéssé vált. Az okát abban találjuk, hogy a különböző testületek, bizottságok mind jogot szerettek volna formálni a játékvezető irányítására, ellenőrzésére.

Már az első „tanácsülések" foglalkoztak a bíráskodással, kimondták: a bírót és határbírákat a szövetség küldi ki, akik nem lehetnek tagjai a mérkőző egyesületeknek.
Bírói képesítést azok szerezhettek, akik a szövetség „bíróvizsgáló bizottsága" előtt mind az elméleti, mind a gyakorlati vizsgán megfeleltek.

Ennek a bizottságnak a tagjai: Gillemont Ferenc (1916- ban elesett az első világháborúban), Horváth Ferenc, Pobuda Tivadar, Harsádi József, Kárpáti Béla, és Speidl Zoltán.

Az első vizsga időpontja: 1901. augusztus 10.

Az első képesített bírák: Herczog Ede, Pozsonyi Imre, Jónás Alfréd, Schubert Emil, és Procskó Mihály.
Az első bajnoki mérkőzést a BTC-BSC között 4-0 (1-0) a Millenáris-pályán Speidl Zoltán vezette.

1903-ban a szövetség életre hívja - keretén belül - bíróbizottságát, melynek elnöke Füzesséry Árpád.

Az első nemzetközi mérkőzéseket Ordódy Béla (1903), Horváth Ferenc (1904), Herczog Ede (1905), Fehéry Ákos (1906), Hajós József (1907) vezették.

1910-ben merült fel az önálló bírótestület megalakításának szükségessége, de erre még hét évet várni kell.

A játékvezetést önmagában vizsgálni merő képtelenség; csak a labdarúgás fejlődésének tükrében válik igazán érthetővé.
A bíráskodás kialakulásának, szerepnövekedésének motorja - a szabály, és annak változása(i).

A „nagy őstől" — a késes embertől, aki a „kapuknál" állt és késsel, vagy fejszével jelezte a kapufán, ha gól esett — a mai elegáns játékvezetőig hosszú évszázadokon át vezetett az út. Erre az útra léptünk mi is a XIX. század végén, a XX. század elején, amikor éppen a leggyorsabb volt a fejlődés üteme. Részévé váltunk az egyre terebélyesedő futballvilágnak, s a kezdeti passzív szerepünk lassan aktívvá alakult.

A játékvezető a szabályok fejlődésének késői szakaszán szerepel csak hivatalos személyként, akit hatalommal ruháztak fel. A labdarúgásban betöltött szerepe megegyezik a szabályok főhivatásával: neki is a játékost kell szolgálni!

„Egyetlen milliméterre sem forgathatjuk vissza az idő kerekét. Ami elmúlt, azt a jelenbe visszahozni, élettel telíteni nem lehet. Elszakadás és találkozás, rügyfakadás és lombhullás kísérőink kilométerkőtől kilométerkőig az élet országútján. A nesztelenül elsuhant évek után rá kell ébredni a valóságra, amikor a régiek csapata ritkul körülöttünk, és már új nemzedék húz el mellettünk."

E kissé lírai hangvételű sorokat dr. Ábrái Zsigmond írta 1977-ben lapunkban - a Labdarúgásban. A történeti visszaemlékezésben többször találkozunk nevével, értékes gondolataival, s ez nem véletlen: Ábrái Zsigmond és a magyar játékvezetés útja elválaszthatatlan.

„Sorstársak" ők a fogantatástól a boldog fejlődés, kegyetlen megalázás éveiben; erkölcsileg, szellemileg erősek a mélyütések utáni felálláshoz. Á boldog beteljesülés egyiküknek sem adatott meg, őt az élet rendje, a testületet a - futballban és körülményekben — folytonosan változó világ állította kényszerpályára. E „meghatározott pályán" halad a JT; futnak a játékvezetők, hogy a szabályok
szellemében igazságos ítéleteket hozzanak - több mint kilencven év után is ...

1930 Uruguay
1934 Olaszország
1938 Franciaország Hertzka Pál Brazília-Csehszlovákia
1950 Brazília
1954 Svájc Zsolt István Anglia-Svájc NSZK-Jugoszlávia
1958 Svédország Zsolt István Anglia-Szovjetunió Svédország-NSZK (elődöntő)
1962 Chile Dorogi Andor Uruguay-Kolumbia
1966 Anglia Zsolt István Anglia-Uruguav (nyitó mérk.)
1970 Mexikó
1974 Németország Palotai Károly Hollandia-Uruguay
1978 Argentína Palotai Károly Ausztria-Svédország Brazília-Argentína
1982 Spanyolország Palotai Károly Franciaország-Ausztria
1986 Mexikó Németh Lajos Skócia-Dánia
1990 Olaszország
1994 Egyesült Államok Puhl Sándor Norvégia-Mexikó, Brazüia-Svédország, Olaszország-Spanyolország, Brazília-Olaszország (döntő)
1998 Franciaország Vágner László Norvégia-Skócia, Chile-Kamerun
2002 Dél-Korea & Japán
2006 Németország
2010 Dél-Afrikai Köztársaság Kassai Viktor Brazília-Dél-Korea, Uruguay-Mexikó, Ghána-USA, Spanyolország-Németország (elődöntő)
2014 Brazília
2018 Oroszország
2022 Katar