Az UEFA-tól megérkezett a JT-hez a nemzetközi kupákra és Eb-selejtezőkre szóló bíró- és ellenőrküldés.

E szerint az UEFA-kupában március 14-én a Borussia Dortmund-Lazio mérkőzést Vágner vezeti, segítői Kovács N. és Stamler P., tartalék játékvezető Tóth V.

Március 28-án az Izrael-Franciaország U 21-találkozót Pillér dirigálja, Nyilas és Szabó „lenget", Bognár a tartalék.

Egy nap múlva az Ukrajna-Olaszország Ebselejtezőn Puhl a vezető bíró, Szilágyi, Hamar a két partjelző és Kiss G. a tartalék.

Az ellenőrök korábban kezdenek.

Március 1-jén a BEK-ben a Bayern München-IFK Göteborg összecsapásra kerül sor, itt Palotai Károly az európai Szövetség kiküldöttje. Ugyanezen a napon a Hajdúk Split-Ajax mérkőzésen Nagy Miklós ellenőriz.

Március 28-én a Szlovénia-Esztország Eb-selejtezőn dr. Szilágyi György, a San Marino-Finnország öszecsapáson dr. Szepesi György tölti be az ellenőri tisztet.

Nagy Miklós JT-elnök „csapata" gözerővel készül a tavaszta.A rosszmájúak szerint rá is fér a játékvezetőkre, hogy már most elkezdjék „hangolni a sípjukat”. Való igaz, az őszi szezonban jó néhányszor „hamisan szólt a hangszerük”. (Ez utóbbi egyébként nem csupán a rosszmájúak véleménye, hamarosan megjelenő értékelésünk és statisztikánk jóvoltából mindenki szembesülhet az őszi hibákkal.) Futballbíróink tehát javában edzenek: hetente háromszor a Népstadion szoborkertjét övező salakon róják a köröket.

De nem ám csak úgy „hűbe- lebalázs" módjára. A körök száma és irama szigorú szabályok szerint ismétlődik. Az előírtak betartatása, az edzések vezetése Hévízi Ottó feladata. A 60-as, 70-es évek kitűnő játékvezetőjével a szerdai edzésen, a futópálya mellett beszélgettünk, miközben Stamler, Márton, Pillér és a többiek gimnasztikázva „élesítették" az izmaikat.
- Mester, elégedett a tanítványaival?
+ Köszönöm a megszólítást. Bár annak idején valóban szereztem edzői képesítést, mesternek azért nem érzem magam. Meg aztán tanítványokról sem beszélhetünk, hiszen az ő esetükben nem kell technikát fejleszteni, taktikát gyakorolni. Tüdővel kell bírniuk a mérkőzéseket. Olyan erőállapotba kell kerülniük a rajtra, hogy kilencven, vagy ha úgy adódik, százhúsz percig fel tudják venni a meccs iramát.
- Mióta kínozza őket?
+ Tizenöt esztendeje vagyok az edzőjük, Verebes Józsefet váltottam fel ezen a poszton. O itt kezdte a pályafutását, én pedig - úgy fest -, itt fejezem be. Állítom, ez a legnyugodtabb edzői poszt a világon. Tudják a fiúk, mi a dolguk, nem kell noszogatni őket. Bemondom a „telefonszámot", és aszerint futják le az adagjukat.
- Ezt hogy érti?
+ Január harmadikén kezdtük a munkát és az első két hétben mindenki a saját iramában teljesíti a távokat. Eddig az egy-kettő-egy-három-égy-ket- tő-egy volt a bűvös szám. Az első és az utolsó egyes a bemelegítő, illetve a levezető kört jelenti, a közbeeső két egyes az úgymond pihenő kör, a két kettes és a középső hármas pedig maga a „gyönyör". Azt a hét kört teljes erőbedobással kell lefutniuk.
- Ha valakin észreveszi, hogy lazít, akkor a „telefonszám" mellé mond „melléket" is?
+ Eddig még nem volt erre szükség, magukkal szúrnának ki, ha lazsálnának.
Eközben már a bemelegítő kört futotta a csapat. A „főnök", Nagy Miklós is ott kocogott a „beosztottjai" között. Hévízi Ottó, a társaitól külön gyakorló Vágner Lászlóval foglalkozott. Hogy miért, arra a megpihenő JT-elnök válaszolt.
+ Laci már jóval előrébb tart a felkészülésben, hiszen Puhl Sanyival együtt január huszonegyedikén Máltára utazik. Az európai szövetség harminchat éljátékvezetőt hívott meg erre a kétnapos, továbbképzésszerű tanfolyamra, s minket az a megtiszteltetés ért, hogy öt másik nemzethez hasonlóan két főt küldhetünk a szigetországba.

Amíg Hévízi stopperrel a kezében tesztelte a kétszáz méteres távokat futó Vágnert, tovább beszélgettünk Nagy Miklóssal.
- Elnök úr, mint „főnök", vagy mint mozgást szerető ember van jelen az edzéseken?
+ Csakis az utóbbi miatt. De nem csupán én, több túlkoros kolléga is lejár ide. Maczkó, Eőry, Hornyák, Lázin, Drigán is együtt mozog a fiatalokkal. Nem akarok nagy szavakat használni, de a jelenlegi és a volt játékvezetők igen erős baráti közösséget, nagy családot alkotnak. Az edzések után is együtt maradunk, elkártyázga- tunk, beszélgetünk és viccelődünk.
- A most folyó munka után is van kedvük tréfálkozni?
+ Az biztos, hogy a felkészülésnek ebben a kegyetlenül nehéz szakaszában egy-két embernek az arcára fagy a mosoly. Nemcsak a hideg miatt...
- Hány főből áll a „csapata"?
+ Az országos keretben jelenleg nyolcvanegy játékvezető neve szerepel, közülük huszonötharminc fő, a pestiek, illetve a környékbeliek készülnek itt a Népstadionban. A vidékiek egyénileg, illetve megyénként, csoportosan edzenek. Február huszonnegyedikén viszont a teljes keret három napra Tatára költözik. Ott majd kiderül, ki, milyen lelkiismeretesen végezte a munkát. Aki időhatáron belül teljesíti a vizsgafeladatokat, az foglalkoztatható a pályán is.
- Mi vár a „bukottakra"? Ön szerint lesznek ilyenek?
+ Eddig is voltak, s bár ne legyén igazam, de úgy vélem, ezután is lesznek. Egyszeri javítási lehetőséget biztosítunk azoknak, akik valamilyen oknál fogva kihullanak a rostán.
Nekik három héten belül kell megismételniük a tesztet, ha akkor sem felelnek meg, végleg kikerülnek a keretből.
Vágner ezalatt a negyedik kétszázat is „megette". Hévízi mindegyik táv végén fennhangon közölte vele az időeredményt. Az ötödik hossz után sem lépte túl a stopper a harminc másodpercet.

+ Csodálatos eredmény - jegyezte meg halkan Nagy Miklós. - Nemhiába emlegetik Lacit Puhllal azonos kategóriában. Egyetlen pechje van: egyidős Sanyival. Szerintem még így is van esélye hasonlóan nagy siker elérésére.
Vágner kirobbanó erőállapota egyébként nem véletlen. Néhány évvel ezelőtt a díszzászlóalj parancsnoka volt, jelenleg is hivatásos katonatiszt, így aztán nem áll távol tőle a testedzés.
Közben Bede futott el mellettünk. Nagy Miklós a nyurga játékvezetőről is mondott néhány szót.

+ Meglátszik Ferin, hogy versenyszerűen sportolt. Á BKV Előrében futballozott, jelenleg a keret legjobb futójának számít. Talán elég annyit mondani: háromezernégyszáz métert teljesít a Cooper-teszten. Ha így folytatja, szép jövő elé néz.
- A fizikai felkészítés mellett mekkora hangsúlyt fektetnek az elméleti edzésekre? Mert hát valljuk be, hiába futóbajnok egy bíró, ha „fejben fáradékony".
+ A tatai edzőtáborban írják majd meg a fiúk az elméleti tesztet. Az enbé-egyeseknek a huszonöt kérdésből álló csomagot kilencvenöt százalékos eredménnyel kell teljesíteniük, míg a másodosztályú keret tagjainak kilencven százalék a határ. E tekintetben nincs különösebb gond.
Amíg a társaság a levezető köréhez készülődött (Nagy Miklós is futással vezette le a beszélgetést), az edzővel az öltöző felé sétáltunk.
- Hévízi úr, labdás edzéseket soha nem tart?
+ De igen, csakhogy nem a felkészülési időszakban. Szezon közben, keddenként és csütörtökönként óriási derbiket játszanak a srácok.
- A tatai tesztig hogyan alakul a program?
+ A futómennyiség marad, az intenzitás nő. Lebontjuk a távokat, az iramfutást helyezzük előtérbe. Február elejétől pedig a kétszáz méterre fektetjük a fő hangsúlyt.
- Nem túl monoton ez a munka?
+ Lehet, hogy az. Éppen ezért, kikapcsolódásképpen egy-egy terepfutással megspékeljük majd a programot. Ami még újdonságnak számít: az edzéseket olykor aerobikkal vezetjük fel. Bekapcsoljuk a magnót és mehet az „ugra- bugra".

Persze, megfelelő komolysággal...

Az edzés befejeződött.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a résztvevők futva érkeztek vissza a Népstadion toronyépületébe. Ennyire azért nem lelkesedtek be az elvégzett munkától. Lehet, hogy már Tatán járt az eszük? Kétszer ötven méter egyenként 7.5 másodpercen belül, kétszáz méter maximum 32 másodperc alatt, Cooper-teszt (12 perces futás), minimum 2700 méter teljesítésével. Mindezt két órán belül kell teljesíteniük. No és persze az elméleti vizsga.
Hány meg hány feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy aztán az embert több ezren megemlegessék...

AZ MLSZ elnökségének október 3-i ülésén a játékvezető testület előterjesztette a FIFA-játékvezetők és -partjelzők keretének névsorát.

Ezek szerint 1995-ben magyar FIFA-bíró lesz Puhl Sándor, Vágner László, Pillér Sándor, Vad István, Varga Sándor, Kiss Géza, Tóth Vencel, partjelző pedig Varga László, Szilágyi Sándor, Ring János, dr. Bozóky Imre, Hamar László, Kovács Nándor, Nyilas Csaba.

Az elnökség elfogadta a jelölteket.

MÁRTON SÁNDOR, a FIFA-partjelzőkeretünk eddigi tagja levélben fordult a JT elnökségéhez, hogy szeretne kilépni ebből a tagságból, és a továbbiakban ismét csak mérkőzéseket óhajt vezetni. Kérése teljesül, így a jövőben nem lesz tagja a FIFA- part jelzőkeretünknek

Megkezdődik a nagyüzem a nemzetközi kupákban.

A magyar labdarúgó-játékvezetők kapósak lettek külföldön. Megérkezett az európai szövetség jelölése a különböző mérkőzésekre.

Válogatott mérkőzések

Október 8. U-16 éven aluliak válogatott mérkőzése: Litvánia-Norvégia. Vezeti: Kiss Géza.

Október 12. Moldávia-Wales EB-selejtező. Vezeti: Vad (Márton, Kovács N), Molnár L.

UEFA Kupa

Szeptember 13. Bayer Leverkusen (német)- PSV Eindhoven (holland). Vezeti: Vágner. Partjelzői: Ring és Lettrich. Tartalékbíró: Hartmann.

Rotor Volgográd (orosz)-Nantes (francia). Vezeti: Varga S. (Varga L., dr. Bozóky), Vavika.

Szeptember 27. Juventus-CSZKA Szófia. Vezeti: Puhl (Juhos, Szilágyi), Nagy L. KEK Szeptember 15. FC Porto (portugál)-LKS Lódz (lengyel). Vezeti: Pillér (Hamar, Stamler), Bognár.

Szeptember 29. Feyenoord (holland)-Zalgiris Vilnius (litván). Vezeti: Vágner (Márton, Tóth V.), Kurmai.

Ezzel egy időben megérkezett az ellenőrök kijelölése is

 Szeptember 19. KEK. Branik Maribor (szlovén)- Austria Wien (osztrák), Berzi Sándor.

Szeptember 29. UEFA Kupa. Slavia Praha (cseh)-AIK Solna (svéd), Palotai Károly.

Szeptember 28. BEK. Galatasaray (török)- Manchester United (angol), Nagy Miklós.

Válogatott mérkőzések

Szeptember 28.18 éven aluliak női mérkőzése. Csehország-Dánia, Müncz György.

Október 12. Izrael-Szlovénia EB-selejtező, dr. Szepesi György; Bulgária-Grúzia EBselejtező, Palotai Károly; Görögország- Finnország EB-selejtező, dr. Szilágyi György.

Somlai Lajos nyugdíjas, volt FIFA- és UEFA-bíró kényelmes karosszékében ülve nézte a világbajnokságot, ám egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy a játékvezetők az ő javaslatai alapján vezetik a mérkőzéseket.

Javaslatait több alkalommal elküldte a FIFA vezetésének, hivatalos választ azonban csak egyszer kapott. Az pedig arról szólt, hogy indítványát megkapták, s „foglalkoznak” vele.

Egyik javaslatát azonban az amerikai világbajnokságon bevezették.

A bírók - mint az a Somlay-javaslatban írva volt - a földre került játékosokat kivitették a partvonalon túlra, s az ezzel kieső perceket a félidő végén beszámították.
A javaslatok azonban nem köszöntek vissza a FIFA utasításaiban. A volt játékvezető most azt szeretné elérni, hogy a vb-n alkalmazott módosítások - ha nem is az ő neve alatt, de legalább - magyar javaslatként szerepeljenek a labdarúgás történetéről szóló dokumentumokban.

Somlay Lajos most az igazát keresi. Javaslatait, és az őt igazoló dokumentumokat szerkesztőségünkbe is eljuttatta.

- Összesen négy javaslatot küldtem a FIFA-nak, melyeket huszonöt éves játékvezetői pályafutásom alatt dolgoztam ki - mondja. - Márpedig nem lehettem rossz játékvezető, ha FIFA- bírónak, s a FIFA kereten belül még UEFA-bírónak is kiválasztottak.

A Somlay-javaslatok célja a játék gyorsítása volt. Indítványait azonban a magyar Játékvezetői Testület nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a FIFA-nak továbbítsa, ezért Somlay magánindítványként küldte el azokat. Utoljára 1992- ben adta postára reformjavaslatait. Erre azt a választ kapta, hogy várjon türelemmel, megfontolják az általa leírtakat.

De miket is javasolt?
Az első, és legfontosabb a sérült játékos levitele. Ha a játékos a földön marad, a bíró sípszóval megállítja a játékot, s a sérültet hordágyon kiviteti. Amennyiben az illető csak tettette a sérülést, haladéktalanul ki kell állítani. Ha pedig a balesetet szenvedett játékos „meggyógyul”, bírói engedéllyel léphet újra a pályára.
Második javaslata a szabadrúgások rendjére vonatkozott. Somlay szerint több bírónak gondot okoz a sorfal kilenc méterre való felállítása. Gyakran látni, hogy a játékvezetők valósággal tolják hátra a sorfalat, ami persze azonnal előrébb húzódik, mihelyt a játékvezető hátat fordít. Ha a labda elrúgása- kor a sorfalból kiugranak, vagy előreszaladnak, a szabadrúgást meg kell ismételni. (Feltéve persze, hogy a labda nem a kapuban kötött ki, a „gólnál ugyanis nincs nagyobb büntetés”.) A sorfalban szabálytalankodó játékost a bíró figyelmezteti, majd a szabadrúgást kilenc méterrel előrébb hozzák. Az utolsó szabálytalanság - a sorfalban álló játékos(ok) részéről - ugyanis ott történt. Ha ezáltal a gólvonalra kell felállnia a sorfalnak, akkor oda állítja a bíró...

A javaslat filozófiája, hogy a sorfalban elkövetett szabálytalanság miatt ne a másik csapatot büntesse a bíró.

Ezt a javaslatomat, amikor csak lehetőségem nyílt rá, a pályán is alkalmaztam - emlékszik aktív korszakára a most hatvankét esztendős játékvezető. - Elég volt azonban két-há- rom alkalommal ilyen döntést hoznom, s az általam vezetett mérkőzéseken a kilenc métert be is tartották. Még arra is volt példa, hogy én hoztam előrébb a sorfalat, mondván, kilenc méterre is fel lehet állni, nem kell tizenhármat hagyni...
A harmadik javaslat a szögletrúgásokra vonatkozott. Somlay szerint a szabályok ugyan meghatározzák, hogy szögletnél milyen távolságra kell lennie a védekező csapat játékosának, a bíróknak azonban sokszor nincs módjuk ellenőrizni ennek betartását. Ezért, miként a kezdőrúgásnál, célszerű lenne a sarkoknál is kilencméteres ívet húzni, vagy legalább szaggatott vonallal jelezni, hogy meddig tart a védők számára „tiltott zóna”.

Igaz, sok pályán az alap-, illetve az oldalvonalakon kívül segédvonalak jelzik a sarkoktól kilencméteres távolságot, ezek azonban nem pályatartozékok, így figyelembevételüket nem is lehet megkövetelni.
A Somlay-javaslatok közül a legterjedelmesebb a sárga lapok használatának korlátozását szeretné elérni.

A sárga lapok valósággal megölik a játékot. A játékos a .legdurvább szabálytalanságot is elkövetheti, hisz elképzelhető, hogy csak sárgát kap érte. A bíró pedig mintegy letudja fegyelmezési kötelezettségét azzal, hogy ad egy lapot. A mérkőzéseken egymást érik a taktikai szabálytalanságok. Nem egy edző azzal küldi pályára a csapatát, hogy semmiképpen nem veszíthetnek. Mi történik? Felrugdossák az ellenfél támadóit. Ha a védő kap egy sárgát, váltanak, s legközelebb egy másik teríti le a csatárt. Utána a harmadik. A magyar bajnokság első osztályában, egy-egy idényben több mint nyolcszáz sárga lapot osztanak ki a bírók, a meccsek pedig egyre durvábbak. A védők ma már nem teret fognak, hanem embert. Az eredmény ismert. Láttam olyan mérkőzést az MTK-pályán, melynek során nyolc sárga lapot osztott ki a bíró!

Most akkor erélyes volt a játékvezető, vagy sem?

A Somlay-javaslat lényege, hogy egy mérkőzésen „csak” három sárga lapot adhasson a bíró, negyedszerre már a piros következzen.

A javaslatokra eddig nem érkezett válasz. Az egyiket - a „hordágyast” - azonban bevezették a világbajnokságon. Igaz, azt az egyet állítólag többen is magukénak vallják.

Magyarországon a játékvezetői karrier öt év után kezdődik.

A kezdő bíró serdülő- és ifjúsági meccseken „fúj” először, s jó esetben is csak évente egy osztállyal léphet feljebb. Ily módon bírói pályafutásának ötödik évében nyílik először lehetőség arra, hogy NB Il-es, vagy NB I- es mérkőzést vezessen. Ezért van az, hogy a kiöregedett labdarúgók közül kevesen térnek vissza bíróként a pályára. Kivételek persze akadnak, hisz Molnár László, Németh Lajos vagy Palotai Károly válogatott játékosokból lettek játékvezetők.

A bírókkal szemben támasztott követelmények egyébként ma már olyannyira magasak, hogy a kiöregedett játékosok közül talán nem is mindenki tudná teljesíteni. A bíró pályafutása - csakúgy, mint a játékosé - akkor ívelhet magasra, ha az illető korán kezdi. Puhl Sándor tizenöt éves korában tett játékvezetői vizsgát.

A Játékvezetői Testület elnökségi döntései az idén tovább szigorították a bírók előrejutásának feltételeit. Az utóbbi négy évben pedig az első és a másodosztály bírói keretében generációs váltás volt. Négy év alatt huszonnégy új bíró került be a keretbe. A magyar játékvezetők kivétel nélkül amatőrök. A FIFA azonban az 1998-as világ- bajnokságon már csak profi bírókat szeretne alkalmazni. Minderről Nagy Miklós, a Játékvezetői Testület elnöke beszélt munkatársunknak.

- A magyar bírók megítélése meglehetősen szélsőséges. Amerikában a döntő vezetését bízták egy magyar játékvezetőre. A harmad- osztályú meccsek közönsége azonban nem elégszik meg a bíró szidalmazásával. Esetenként az öltöző előtt megvárják, s megverik a játékvezetőt.
- Erre sajnos az alacsonyabb osztályban a mai napig akad példa. Az első és a másodosztályú meccseken a rendezői gárda feladatai közé tartozik a bíró védelme is. A Sopron-Békés- csaba mérkőzésen a játékvezető három, mellesleg jogos büntetőt ítélt. Ez a játékvezető a biztonság kedvéért a következő két- három évben nem vezet olyan meccset, ahol a Sopron játszik. Az utóbbi években a konfliktusok hatására jelentősen visszaesett a játékvezetői tanfolyamokra jelentkezők száma is. Igaz, a vb-döntő óta ismét sokan érdeklődtek, hogyan lehet játékvezetői tanfolyamra bejutni...
- Hogyan lehet?
- Minden megyei labdarúgószövetség mellett működik egy játékvezetői bizottság, ami évente önköltséges tanfolyamot indít.
- Miként alakul a frissen vizsgázott bírók további pályafutása?
- Először serdülő-, illetve ifjúsági meccseket vezetnek, majd a megyei bajnokság harmadosztályába
kerülhetnek (Budapesten a kerületi bajnokság mérkőzéseit vezethetik). A kiugróan jó játékvezetők a megyei (budapesti) bajnokság másod-, majd első osztályába kerülhetnek. Mivel évente csak egy osztállyal léphet feljebb, a legtehetségesebb játékvezető is ötéves rutinnal rendelkezik már, mire az NB III-ban meccset vezethet. Az NB III-as keretbe való bekerülésről már nem a megyei (budapesti) bizottságok döntenek, hanem az országos elnökség. Évente hatvanhárom bíró vizsgázik a felsőbb osztályba kerülésért. A vizsgára minden megye három jelöltet küld, a főváros pedig hatot. Elméleti vizsga és fizikai erőpróba alapján választjuk ki megyénként azt az egy játékvezetőt (Budapesten hármat), aki az „utánpótláskeret” tagja lesz, s üresedés esetén feljebb juthat.
- Milyen követelményeket támasztanak a bírókkal szemben?
- Az elméleti teszt most már olyan kérdéseket tartalmaz, amilyenekkel a bírók bármelyik mérkőzésen szembetalálhatják magukat. Régebben ezen a vizsgán a tanfolyamon tanult ismereteket kellett feleleveníteni - mi van akkor, ha egy madár elviszi a labdát stb. -, most bonyolult szituációkat kell megoldaniuk a bíróknak. A fizikai követelmények: ötvenméteres sprint, kétszáz méteres futás, illetve Cooper-teszt. A „megfelelő” eredmények: ötven méteren
7,5 másodperc, kétszáz méteren 32 másodperc, a tizenkét perces futás alatt pedig legalább 2800 métert kell megtenni. Aki a vizsgán nem felel meg, pótvizsgát tehet, aki sérült, gyógyulása után vizsgázhat. Aki a pótvizsgán sem felel meg, befejezi bírói pályafutását. Megjegyzem, az NB Il-es és az első osztályú bírók évente kétszer vizsgáznak. Nekik azonban kötelező a heti két edzés, s a tavaszi, illetve az őszi idény előtt a nemzetközi edzőtábor. Halkan jegyzem meg, a játékosok számára nincs ilyen kötelezően előírt teljesítményszint... A bíróknak jó kondícióban kell lenniük. Egy büntetőt ma már nem lehet a félpályáról megítélni. Komolyan mondom, egyik-másik mérkőzésen a bíró többet fut, mint a játékosok többsége.
- A bírót akkor akár sportolónak is tekinthetjük. Sőt, az első osztályú bírót élsportolónak...
- A bíró nem sportoló. Bizonyos értelemben több annál. Neki ugyanis nemcsak futnia kell, hanem koncetrálnia, mérlegelnie, s döntenie is. Éppen ezért határozott úgy a Játékvezetői Testület elnöksége, hogy a felsőbb osztályba kerülés előtt a sportkórházban terheléspróbán kell átesnie minden bírónak.
- Miből áll ez a próba?
- A jelölt futószalagon, oxigénmaszkban fut. A maszkon keresztül mérik, mennyi levegőt fogyaszt. A futószalag dőlésszögét változatlan sebesség mellett kétpercenként emelik. Közben a falon fények villannak, s a bírónak olyankor meg kell nyomnia a kezében tartott érzékelő gombját. Futás közben mérik a reakcióidejét. Amikor a bíró úgy érzi, elég volt, kikapcsolja a készüléket. Akkor vért vesznek az ujjúból és a füléből, s a két mintából megállapítják, mennyire „futotta ki” magát. Ez utóbbi eredmény az illető bíró akaraterejére enged következtetni.
- Mennyi pénzt kapnak a bírók?
- A bírók költségtérítést kapnak. Ez az első osztályban tizenkétezer forint. A másod- osztályban hatezer forint.
- Hogyan ítéli meg az első osztályú bírók teljesítményét?
- Jónak tartom.
- A sajtó szerint a Debrecen-Siófok összecsapáson a játékvezető a közönség nyomásának engedve jogtalanul megadott egy tizenegyest.
- Azt mondtam, összességében jónak tartom. Az ellenőrök 1-től 10-ig osztályozzák a bírók teljesítményét, s az első osztályú bírók átlaga 8 fölött van. Egyébként a múlt bajnokságban öt alkalommal adtak jogtalan büntetőt, s négy alkalommal nem adták meg a különben jogos tizenegyest az első osztály játékvezetői. Öt azon alkalmak száma is, amikor az ellenőr szerint a bírónak ki kellett volna állítani a szabálytalan játékost, ő azonban csak sárga lapot adott.
- Mit tartalmaz az ellenőr jelentése?
- A FIFA által használt ellenőri jegyzőkönyv kibővített változatát használjuk. Ezen osztályozza a bíró fizikai állapotát (mennyit fut), a bíró jellemét (befolyásolható-e vagy sem), s a döntéseit értékeli. Egy, a mérkőzés eredményét befolyásoló téves döntésért mindjárt levon négy-öt pontot. Az a játékvezető pedig, aki öt alatti osztályzatot kap, három-négy hétig nem vezet mérkőzést.
- Minden játékvezetőt ellenőriznek?
- Minden játékvezetőt minden mérkőzésen.
- S a minősítések alapján döntenek a magasabb osztályba kerülésről...
- Az ellenőri jelentéseket számítógépen összesítjük. Bármikor bármilyen adathoz hozzájuthatunk. A játékvezetők egyéni teljesítményét is természetesen számítógép segítségével követjük nyomon. A tehetséges, kiemelkedő bírók értelemszerűen a rangsor élére kerülnek. A kiválasztottakat pedig a Játékvezetői Testület menedzseli. Ha szükség lenne rá, holnap fel tudnám sorakoztatni azokat a fiatal, huszonéves bírókat, akik közül valaki 2002- ben a világbajnokságon bíráskodhat majd.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) - az Egyesült Államokban március 11 és 18 között elvégzett felmérés alapján - kijelölte a világbajnokságon közreműködő vezetőbírói és partjelzői keretet, melyben Puhl Sándor és Márton Sándor neve is szerepel.

Ezzel biztossá vált, hogy lesz magyar résztvevője a 94-es futballvilágbajnokságnak. Márton Sándor meglepettségénél csak az öröme volt nagyobb, miután felhívtuk telefonon és közöltük vele a szerkesztőségünkbe érkezett telefax tartalmát.

Bár titkon számítottam rá, hogy bekerülök a VB-keretbe, de most a hivatalos értesítés hallatán roppant boldognak érzem magam. Több, mint két hete érkeztünk haza Daliásból, ahol Cooper úr klinikáján teszteltek minket. Már ott éreztük, hogy mindketten megfeleltünk a követelményeknek, s a jelek szerint a FIFA illetékesei is így látták.

Hány jelölt közül választották ki Önöket?

Puhl Sanyinak egy kicsit nehezebb dolga volt mint nekem, hisz a huszonnégyes játékvezetői keretbe harmincadmagával pályázott. Mi partjelzők huszonötén kezdtük el a felmérést és hárman estek ki. 

Miben különbözött a vezetőbírók és a határbírók tesztje?

Mindkét csoport ugyanazt a munkát végezte, csupán anynyi volt a különbség, hogy nekünk a kétszáz métert nem kellett teljesíteni.

Mikor utaznak vissza Dallasba?

Néhány nappal a világbajnokság kezdete előtt kell kiérkeznünk, majd két-három napos összetartás után kezdődnek a csoportküzdelmek.

Gondolom, az első mécsesén mutatott teljesítmény nagyban meghatározza majd a további szereplés lehetőségét. 

Így van, hiszen aki a bemutatkozó mérkőzésén betlizik, nem biztos hogy lesz módja javítani. A selejtezők után egyébként lesz egy rosta, amely után a társaság felét hazaküldik. Remélem mi maradunk.

A döntőig?

Az túl szép lenne.

Többször lengetett már Puhlnak, az összeszokottsággal nem lehet gond. Minden rezdülését érzem a pályán Sanyinak, és úgy érzem ez kölcsönös. Az együttgondolkodással tehát nem lesz baj. Ezt a jövő héten ismét bebizonyíthatjuk, hisz a Porto- Milan BEK-meccset három Sándor vezeti. Puhl, Szilágyi és én. 

Sok sikert hozzá, és azt kívánjuk, minél később térjenek majd haza az Egyesült Államokból.

A VB-n résztvevő nem európai vezetőbírók.

Ázsia: Al-Sharif (szíriai), Bujsaim (egy. arab emirs-beli)

Dél-Amerika: Cavani (uruguayi), Lamolina (argentin), Marsiglia (brazil), Tejada N. (perui), Torres C. (kolumbiai),

Afrika: Jouini (tunéziai), Lim Kee Chong (mauritiusi)

Közép-és Észak Amerika: Angeles (USA), Badilla (costa rica-i), Brizio Carter (mexikói)

Eddig inkább csak labdarúgó edzőink révén hallottunk a katari futballról. Közel másfél éve azonban a két ország játékvezetői kara között is kitűnő kapcsolat jött létre, aminek eredményeként a katariak rendszeresen meghívnak magyar játékvezetőket is.

Első ízben 1992. decemberében Vágner és Puhl töltött két hónapot Katarban, míg legutóbb, 1993. november 15. és 1994. január 16. között Vad István és Hartmann Lajos képviselte a magyar játékvezetőket.

- Két bolgár bíró társaságában voltunk Katarban - mondta a hazaérkezés után Vad István, aki fényképfelvételek sokaságával érkezett haza.

- Mindketten 17 bajnoki találkozón működtünk közre, s egyenként tíz találkozón bíráskodtunk, hét mérkőzésen pedig partjelzőként szerepeltünk. Kinttartózkodásunk alatt egyébként egy hétig a házigazdák vendége volt Nagy Miklós, a JT elnöke is, aki tárgyalásai során megállapodott abban, hogy a nyáron 35 katari játékvezető nálunk edzőtáborozik majd, s az idén várhatóan újabb magyar játékvezetők utaznak ki. 

Az elmúlt egy-két évben játékvezetőink teljesítményét az összesített értékeléskor, szinte kategorikusan két részre osztjuk: a nemzetközi szereplésre, és a hazai működésre.

Interjú Palotai Károllyal.

Az, hogy a magyar labdarúgás gödörben van, nem újdonság. A válogatott legutóbb 1986-ban szerepelt világbajnoki döntőben, Európa-bajnoki döntőn még régebben vett részt utoljára, a klubcsapatok pedig évek óta elhullanak az európai kupaküzdelmek első vagy második fordulójában. Ilyen teljesítmények ismeretében egyesek talán azt gondolják, a magyar játékvezetők sem állnak feladatuk magaslatán. A valóság viszont más: a magyar labdarúgás hírnevét pillanatnyilag a nemzetközi minősítésű játékvezetők őrzik a világban, akik rendre képviselik a hazai színeket a nemzetközi porondon.

A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) szabályzata szerint egy ország legfeljebb hét FIFA-bíróval rendelkezhet. Magyarország eddig kitöltötte és a jövőben is ki fogja tölteni a teljes keretet 1993-ban Puhl Sándor, Vágner László, Piller Sándor, Vad István, Varga Sándor, Molnár László és Hartmann Lajos voltak a „hetek”, ez a gárda 1994-re csupán egy helyen változott: a 45 éves korhatárt elért Hartmann helyére Kiss Géza került.

Az, hogy a lista teljes, és a magyar fekete ruhásokat sűrűn foglalkoztatja is a nemzetközi szövetség, azt sugallja, hogy külföldön elégedettek a honi játékvezetők teljesítményével. Ezt erősítette meg Palotai Károly, egykori nemzetközi minősítésű játékvezető, jelenleg a FIFA játékvezetői bizottságának tagja.

- A játékvezető-küldések egyértelműen igazolják, hogy a FIFA elégedett a magyar bírókkal - mondta Palotai. - Azt hiszem, aki figyelemmel kíséri a labdarúgást, az tudja, hogy Puhl Sándor vezette például a legutóbbi UEFA Kupa-döntő első mérkőzését a Borussia Dortmund és a Juventus csapatainak, de ő vezette - természetesen három magyar társával együtt - a sorsdöntő Ausztrália-Argentína világbajnoki selejtező első összecsapását is, amelyre Sydney-ben került sor. Kétségkívül nagy eséllyel pályázik arra, hogy meghívják az 1994-es világbajnokságra. De, hogy ne csak Puhít emeljem ki, megemlíthetem Piller Sándort is, aki az idei angliai ifjúsági EB-n szerepelt.

Palotai a továbbiakban elmondta, hogy a FIFA játékvezetői bizottsága ülésein általában nem foglalkozik a magyar játékvezetők működésével, de ez kifejezetten jó hír, hiszen a testület többnyire csak a „problémás eseteket” tűzi napirendre.

- Minden nemzetközi mérkőzésen jelen van egy FIFA-ellenőr, aki egytől tízig osztályozza a bírók teljesítményét - folytatta az egykori játékvezető.

Szabály, hogy aki nem ér el legalább hatos osztályzatot, azt egy időre „kivonják a forgalomból”. Noha egy-egy ellenőr ítélete szubjektív véleményt tükröz, a nagy számok törvénye alapján ez mégis objektív megítéléshez vezet. Büszkén mondhatom, hogy a magyar játékvezetők eddig ezen a szűrőn is mindig gond nélkül jutottak túl. Természetesen, a manapság örökzölddé váló téma, a fekete ruhások profi státusa sem maradhatott ki az értékelésből.

- Egyre nyilvánvalóbb, hogy igazán profi teljesítmény csak akkor várható el a játékvezetőktől, ha mögötte profi körülmények és feltételek állnak, no és persze elengedhetetlen a profi szemlélet - magyarázta Palotai. - Ennek ellenére Magyarországon még az amatőr játékvezetés a gyakorlat. Szerencsére ez nem tükröződik a teljesítményekben, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a manapság legjobban jegyzett magyar bíró, Puhl körülményei amolyan félprofi státust tesznek lehetővé, így nem véletlen, hogy éppen rá számít leginkább a FIFA. A játékvezetői testület egyébként hamarosan egy tervezetet tárgyal majd, amely a különböző országokban a hivatásos játékvezetői keret kialakítását segíti majd.

Hiába azonban a sok dicsérő szó, a labdarúgást szeretők körében óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon nem befolyásolja-e a játékvezetők teljesítményét a hazai bajnokság színvonala. Nem félő-e, hogy előbb-utóbb a bírók is ugyanúgy lejjebb csúsznak a nemzetközi rangsorban, mint a magyar klubok és a válogatott? Az nem lehet véletlen, hogy igazán rangos nemzetközi találkozókra a legritkább esetben küldenek mondjuk máltai, ciprusi vagy izlandi játékvezetőt. Márpedig a honi labdarúgás színvonala lassanként csak ezekéhez az országokéhoz mérhető.

- Természetesen nem lehet függetleníteni egymástól e kettőt - mondta Palotai, - de a magyar focinak és a magyar játékvezetésnek évtizedes hagyományai vannak. Sajnos, mára ebből csak az utóbbi maradt meg a korábbi színvonalon, de szerencsére erre továbbra sem lehet panasz. A mi bíróinknak itthon nehezebb a dolguk, mint külföldön. A nemzetközi porondon a játékosok sokkal inkább partnerekké tudnak válni egy-egy mérkőzés során, míg a magyar labdarúgókra ez nem igazán jellemző.

Palotai Károly azt is hozzáfűzte, hogy a magyar pályákon sajnálatos módon elharapódzó túlzott keménykedések és durvaságok mindennek ellenére kifejezetten jó iskolát jelentenek a játékvezetők számára.

- Aki ilyen mérkőzéseken edződik, az sokkal gyorsabban és könnyebben feltalálja magát a nemzetközi találkozókon adódó „zűrös” esetekben - érvelt Palotai, aki zárszóként hozzáfűzte, hogy reméli: a magyar játékvezetők a jövőben is ugyanúgy megállják a helyüket a nemzetközi porondon, mint eddig. - Az 1992-es évet úgy értékeltük, hogy „még soha ennyi megtisztelő feladatot nem osztottak magyar bírókra”, azután egy évvel később még nagyobb kihívásoknak kellett megfelelniük, és bízom benne, hogy 1994-ben ez még inkább így lesz...

Volt már jobb szezon is.