A BÖK statisztikája:
Vértes Imre 1 rend ruha.
Linde Kálmán 1 rend ruha.
Dr. Bálint Imre 1 rend ruha.
Boronkai Gábor 1 rend ruha.
Vértes ruhája a legfinomabb. Limdeé kissé durva szabású, de sokkal bővebb és tartósabb. Bálint ruhája már ódivatú, mert vidéken szabták. Csodálkozunk, hogy Schillernek még nincs ruhája. Más bíró ilyen munka mellett már egy egész garderobot szerzett volna.

Hát megkezdődött! - Újra a biróprobiéma! Megóvták az FTC-KAC mérkőzést — Kit mond Fiedler és Spanring bírói jelentése.
Megkezdődött, ahogy illik, szépen, rendesen, a jól bevált szokás szerint. A sajtó pontosan beharangozott, a csapatok pontosan összecsaptak, megtör­tént az első foult, aztán a második, a harmadik és a többi; a közönség szín­tén kitett magáért, lármázott, pfujolt, verekedett, a játékosok közben szépen ölték egymást és igy tovább a régi, régi nóta: a bírák nemállottak feladatul magaslatán.

A rendes évi tizenegyes-vihar ezidén már az első bajnoki fordulóban kitört. Az MTK 11-essel győzte le a MAC-ot, melyet a biró egy nem kétségkívül szándékos hands miatt ítélt. Ugyanez a különben jónevű bíró egy bordatö­réssel járt foult-ot (a 16-oson belül) elnézett.

Az FTC—KAC meccs 11-esének esete azonban példátlan a magyar futball történetében. Gólbarúgott 11-est annulálni és a 11-est rúgó csapat ellen szabadrúgást ítélni bármiféle címen, olyan nem ismerése a szabályoknak, ami igazán kétségbeejtheti a magyar futballbirói kar színvonaláért aggódókat. Az FTC gólt ért el a javára megítélt 11-esből és Fiedler biró a gólt érvénytelenítve az FTC ellen ítélt szabadrúgást. A jog­gal megdöbbent FTC — Fiedler jóvol­tából — a már megnyert meccset el­vesztette.

Nem tehetünk róla, de nem tudjuk megérteni, hogy mivel érdemelte meg Fiedler biró az FTC-KAC meccsre való kiküldetést. Hogyan vezethet elkeseredettnek ígérkező és fontos, elsőosztályú mérkőzést olyan biró, aki már számtalanszor bizonyságot tett képességeinek szerénységéről. Még mindenki emlékszik a legutóbbi 0:0-ás UTE—BAK meccsre, ahol Fiedler biró Fogl II. egy hands-ét a 16-oson belül lefújta és azután — feldobta a labdát. Vagy: akik látták, ma is borzadva emlékeznek vissza a Fiedler által vezetett Kelen­föld—ÜLI osztályozó mérkőzésre, melyen az ÜLI hátborzongató stílusban, pűros lábbal való beugrásaival egye­nesen kétségbeejtette a közönségét. Eredményképpen Kelenföld egyik já­tékosának eltörött a lába, de Fiedler senkit sem állított ki.

Úgy hirlik, most legutóbbi hibája után Fiedler visszavonul. Ehhez joga van. De nem akadályozhatja meg ezzel azt, hogy bírói képességeiről az illetékes szervek végre elmondják a véleményüket.

Fiedler esete legyen memento az MLSz-nek. Igen is a bírói kar ma nem áll felette minden kritikának. Mi van a birókérdés rendezésével. Hol vannak a nem rég megígért reformok?

Szerényen utalnunk kell a NemzetiSport 1920. dec. 10-iki számára, ahol a birókérdés rendezése ügyében már akkor megtettük indítványunkat.

Mig újabb Fiedler-esetek nem tör­ténnek, tessék revideálni az összes bírói képesítéseket szellemi cenzus alapján, úgy hogy képesített birók csak intelligens és anyagilag független egyének lehes­senek. A vizsgáztató bizottság tagjai a BT és az MLSz tanácsa tagjaiból alakulna.

Ez immár régi kötelesség, melynek a bírói tekintély, a bírói ítélkezések tiszteletének érdekében mielőbb eleget kell tenni.
Szomorú valóság, hogy nagy birónk tatán nincs is. A mig az okszerű biró- nevelés telszinre dobja az uj bíró- tehetségeket, munkába kell szólítani azokat a régi nagyságokat, régi futballis­tákat, akik visszavonultak. Méltányolni kell az öreg bírák helyzetét s a külön­ben bevált biróküido rendszeren a nagy meccsek és az öreg bírák kedvé­ért enyhítéseket kellene eszközölni. Ezt kívánja már a fiatal és tanulni vágyó bírói kar érdeke is.

A FTC—KAC mérkőzést az FTC ked­den megóvta és most osztatlan érdeklődéssel várja a magyar sportközvéle­mény az intézőbizottság döntését, mely ha az általános véleménynek megfelelő lesz, újra játszok a KAC—FTC meccset. Az FTC-nek ez az óhaja teljesen jogos és a régi nagysága felé emelkedni kezdő FTC-t, mely a dán kombinálttal való játéka után a bajnokság jogos aspiránsai közé lépett, nem lehet durva erőszakkal már az első fordulóban letörni. A sportszerűség szempontjai is a meccs újrajátszását kívánják.

A biró hibája miatt az eredmény teljességgel irreális, a magyar íutballbajnokságnak pedig csak reális ered­ményei lehetnek. A KAC-nak sincs oka az újrajátszás elől húzódozni, va­sárnapi játékával a megismételt meccsen; is méltó ellenfele lehet a zöld-fehé­reknek.

A KAC-FTC meccsről szóló bíróijelentésben Fiedler biró megemlékezik Csontos kiállításáról, aki a földön fekvő Csajkának véletlenül a fejébe rúgott, mire a további durvaságok megelőzése végett (így!) Csontost kiállította. A hírhedt 11-es elrúgásakor két FTC-játékos belépett a 16-os vonalon, mire a szabálysértést a 16-osról megítélt szabadrúgással büntette. Tévedését utóbb belátta, de jóvátenni már nem állott módjában.

A MAC—MTK mérkőzésről szóló bíróijelentés megemlékezik arról, hogy a mérkőzés után Spanring biró a kivonulásnál egy ütést kapott a fejére. Spanring jelentése szerint ő nem látta, ki volt a tettes. Altér határbiró utólag jelentette azonban neki, hogy az illető Szandonich, a MAC II. csapatának játékosa volt. A MAC futballszakosztályai foglalkozott az üggyel, de miután Szandovich közben hivatalos kiküldetésben négy hétre Bécsbe utazott és igy kihallgatható nem volt, úgy döntött, hogy csak a hazaérkezése után fog határozni. A fegyelmi bizottság szintén nem hallgathatta ki Szandovichot és játékjogát további intézkedésig felfüggesztette.

Ritka eset, hogy egy hálózati személynek három fedőneve legyen. Ez arra enged következtetni, hogy bizonyos időszakokban a munkájára mindenképpen szüksége volt a Belügyminisztérium különböző osztályainak.

Van egy futballtörténet, ami a korabeli sajtóból, az évkönyvekből megismerhető. Van egy másik, amit a szurkolói emlékezet őriz, és közös, generációs élmények táplálják, meg aztán van egy harmadik, párhuzamos történelem, amelyet most kezdünk csak megismerni, és amely megsárgult, egykor csak kiváltságosok által olvasható levéltári papírokat böngészve rajzolódik ki előttünk. Az utóbbi években kutathatóvá vált kommunista titkosszolgálati iratok közül a történészek elsőként a nagypolitika, a fősodratú történelem titkait őrző anyagokat keresték, persze, sokszor éppen a legérdekesebb dokumentumok semmisültek meg vagy tűntek el örökre az archívumokból. Mostanában pedig egyre többen kutatják a sport, azon belül a futball titkosszolgálati iratait, hiszen a mindennapok egyik legfontosabb, legnépszerűbb ügye volt a foci a szocializmusban, így aztán a közismert labdarúgók viselkedése, utazásai, csempészése, magánélete, politikai álláspontja fontos célpontja lett a titkosszolgálati munkának is.

A FourFourTwo-nak sikerült szerződtetnie az egyik legelhivatottabb és már eddig is sok érdekes anyagot publikáló fiatal kutató-újságírót, Vörös Csabát, aki az elképesztő eseményeket feldolgozó sorozatunk legújabb részében arról ír: Petri Sándor FIFA-minősítésű játékvezetőként került a Magyar Labdarúgó-szövetség főtitkári posztjára, emellett szakíróként is ténykedett. Civilként a Csepel Autógyárban dolgozott osztályvezetőként, és szervezte vállalaton belül a hírszerzési és elhárítási feladatokat, amint az kiderül az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található dokumentumokból.

Az állambiztonsággal Petri Sándor 1959-től „Szegedi János” és „Pogány Gábor” fedőnéven működött együtt, ám a levéltári adatok arról árulkodnak, hogy 1962-ben dekonspirálódott, így kénytelenek voltak kizárni a hálózatból. Erről az időszakról jelentések nem maradtak fenn, mert az iktatókönyv szerint megsemmisítették azokat. Ennek ellenére 1965-ben reaktiválták egy Központi bizottsági határozattal kapcsolatos feladat végrehajtása érdekében, és „Szász Károly” fedőnéven folytatta a munkát. A dossziéjában található első jelentést még „Pogány Gábor” fedőnéven írta alá, holott ezekben az időkben már a Pest megyei Rendőr-főkapitányság III/III-2. alosztálya foglalkoztatta rezidensként.

A teljes cikket elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!

Huszadik születésnapját ünnepli a 2001. áprilisában, Puhl Sándor kezdeményezésére megalakított női játékvezetői keret.
2001 tavaszán, a frissen megválasztott Puhl Sándor vezette JB, országos női játékvezetői keret felállításáról döntött. Korábban csak elvétve fordult elő, hogy női játékvezető vezetett élvonalbeli mérkőzést – a forrásokban egyedül a hetvenes évekből még játékosként is ismert Zsák Gyuláné neve bukkan fel.

Az UEFA törekvéseivel összhangban megalakított országos női keret óriási előrelépést jelentett ebből a szempontból. A 2001-es fotón látható keret tagjai közül van, aki veretesebb és van, aki kevésbé sikeres pályafutást mondhat magáénak. Vannak, akiknek az életében csak rövid kirándulást jelentett a játékvezetés, és vannak, akik a nemzetközi mezőny legjobbjai közé emelkedhettek, világbajnokságon is fújhatták a sípot. Utóbbiak közé tartozik az álló sorban balról a második Gaál Gyöngyi, valamint a 2016-ban a világ legjobb női játékvezetőjévé választott, a kezdetekkor még csak középiskolás évei derekán járó – az alsó sor jobb szélén ülő – Kulcsár Katalin.

A 2001-es országos női játékvezetői keret tagjai: Auth Szilvia, Ács Réka, Berceli Tímea, Czeglédiné Fazekas Hajnalka, Gaál Gyöngyi, János Judit, Kiss Andrea, Kulcsár Katalin, Ungvári-Lázár Anett, Makkosné Petz Brigitta, Molnár Henrietta, Szabó-Németh Edina, Némethi Anikó, Pál Mariann Tünde, Rádi Katalin, Sárközi Réka, Szabó Gabriella, Szalai Edina, Szádóczki Krisztina, Telekesné Szerényi Orsolya, Timbókovics Katalin, Vass Veronika.

Sorozatunkban hónapról hónapra leporolunk egyet a magyar futball számos abszurd „ügyirata” közül. Ezúttal annak a húszéves történetnek jártunk utána: lopott-e labdákat Spanyolországból Hanacsek Attila játékvezető?

Sokan élénken emlékeznek a Deportivo Alavés szereplésére az UEFA-kupa 2000–2001-es kiírásában: a nemzetközi szinten igencsak kiscsapatnak számító spanyol együttes óriási meglepetésre egészen a döntőig menetelt. A dortmundi fináléban pedig minden idők egyik legizgalmasabb és leglátványosabb kupadöntőjét játszotta a Liverpool ellen: csak hosszabbításban, ezüstgóllal kapott ki 5–4-re. A sorozat második körében, a legjobb 48 között játszott mérkőzésre, az Alavés és a norvég Lilleström találkozójának visszavágójára vélhetően már jóval kevesebben emlékeznek. Egyvalaki azonban egészen pontosan: Hanacsek Attila, a mérkőzés magyar játékvezetője. Az első mérkőzésen Norvégiában már 3–1-re nyerni tudott az Alavés, így a 2000. november 9-i spanyolországi visszavágó már csak formalitásnak tűnt. A pályán nem is volt nagy izgalom, a békés 2–2-vel a spanyolok könnyedén bejutottak a következő fordulóba. A találkozón bíráskodó magyar játékvezetőben azonban örök nyomot hagyott az összecsapás – pedig nem a pályán történt olyasmi, ami kellemetlenné vált volna számára.

Több mint egy héttel a mérkőzés után ugyanis különös hír jelent meg az egyébként még igencsak gyerekcipőben járó internetes futballportálok egyikén, a brit onefootball.com oldalon. A cikk egyenesen azt állítja: a Hanacsek Attila vezette magyar játékvezetői négyes a mérkőzés tizenkét hivatalos labdájából hetet ellopott a bírói öltözőből. „Az Alavés elöljárói Hanacsek Attilát és három segítőjét azzal vádolják, hogy hét, összesen 280 fontot érő futball- labdát loptak el a múlt heti Lilleström elleni UEFA-kupa-mérkőzés után – írta a brit honlap. – A négy magyart korábban borokkal és trikókkal a főszponzor is megajándékozta, ezek után még inkább meglepték vendéglátóikat azzal, hogy kértek Alavés-mezeket is, hogy azokat hazavigyék. Amikor a spanyol klub menedzsere a mérkőzés másnapjának reggelén benyitott a játékvezetői öltözőbe, felfedezte, hogy onnan eltűnt hét kiváló minőségű labda. A klub szóvivője szerint, a hivatalos verzió úgy szól: ajándékba adták a bíróknak a labdát.”

A civil foglalkozását tekintve rendőrnyomozó Hanacsek Attila a Nemzeti Sport megkeresésére azonnal reagált a vádakra. „Nevetséges ez az egész – fogalmazott. – Megdöbbentő, és nem is találok szavakat. Még hogy hét labdát elloptunk volna? Én, aki nyomozó vagyok?! Ez nevetséges. Különben is, mit keresne hét labda a bírói öltözőben? A lefújást követően a labdaszedők feladata, hogy begyűjtsék azokat. Ezt meg is tették, de hogy utána hová vitték a labdákat, arról fogalmam sincs. Egy biztos, nem a mi öltözőnkbe tették be! Én egyetlenegy labdát, a meccslabdát vittem be, azt természetesen ott is hagytuk az öltözőben. Azt mondják, másnap reggel vették észre, hogy eltűntek a labdák? Kérdem én, miért nem kerestek meg minket? Hiszen reggel még ott voltunk a városban. Egyébként a meccs estéjén sem akadt senkinek semmi gondja velünk, mindkét klub vezetői gratuláltak a teljesítményünkhöz. A mezekkel kapcsolatban meg csak annyit: valóban kaptunk egy Alavés-, illetve egy Lilleström-dresszt a végén, de ez mindenütt így szokás. Most is, amikor beszélünk, egy portugál válogatott mez van rajtam. Azt is loptam volna?! Aljas rágalom az egész. Csak az a baj, hiába tudom, hogy ártatlan vagyok, hiába bizonyosodik be, hogy nekünk van igazunk, én jövök ki az egészből kellemetlenül. Ha ez a nemzetközi szövetség fülébe jut… Gondolja, hogy egy ilyen marhaság miatt feláldoznám a nemzetközi karrieremet? Ez nevetséges. Nem tudok mást mondani.” A nyomozó helyett a Nemzeti Sport kezdett nyomozásba. A november 17-i lapszám Pietsch Tibor által jegyzett cikke szerint a következő beszélgetés zajlott le a magyar és az angol kollégák között:

„– Jó napot kívánok, Magyarországról, a Nemzeti Sport című napilaptól beszélek. A Hanacsek-hír miatt zavarnám…
– Jó napot, itt Ben Lyttleton, a onefootball.com hírszerkesztője. Miben segíthetek?
– Elsősorban abban, hogy elárulja nekünk, honnan származik az információ.
– Nem titok, Spanyolországban van egy tudósítónk, ő adta le az anyagot.
– Arról van tudomásuk, hogy a kollégájuk miként jutott a hír birtokába?
– Azt hiszem, az egyik újságban olvasta.
– Mielőtt a cikkeket feltennék az oldalra, önök, szerkesztők szokták ellenőrizni, van-e valóságalapjuk az információknak?
– A legtöbb esetben igen, de ezúttal kivételt tettünk, mert a spanyolországi emberünk az egyik legmegbízhatóbb újságírónk.
– Mondja meg őszintén, elképzelhetőnek tartja, hogy Hanacsek arra kényszerülne, hogy hét labdát eltegyen?
– Ha szerda este kérdez, akkor azt felelem, lehet. Csütörtök délelőtt viszont számos e-mailt kaptunk magyar olvasóinktól, melyben azt írják, higgyük el, a játékvezető ártatlan. Ezek után úgy vélem, alaptalanok az Ala vés vádjai.
– Hallotta már, hogy Hanacsek Attila civilben nyomozóként dolgozik?
– Nem, még nem. Na látja, ezek után végképp nem kételkedem az ártatlanságában.”

A brit portál ezután javította a cikkét, de addigra már körbefutott a hír a spanyol médiában. Még a világ leghíresebb sportnapilapjainak egyike, a madridi Marca is írt róla, ezzel a címmel: „Az Alavés tagadja, hogy a magyar bíró, Attila (sic!) hat labdát lopott volna”. A hat egyébként onnan jött, hogy a Radio Vitoria – amelyre aztán visszavezethető volt, hogy elsőként kürtölte világgá az álhírt – úgy mentegetőzött: „Riporterünk csupán azt hallotta, hogy a játékvezetők bevittek hét labdát az öltözőbe, és később csak egy került elő. A maradék hatnak rejtélyes körülmények közepette nyoma veszett. A magyarokat valóban megajándékozták mezekkel és borokkal, de azokat emlékül kapták. Az Alavés pedig kiadott egy sajtóközleményt, amelyben tagadta az információ valóságát.”

Végül tehát az Alavés, a spanyol és a brit sajtó is tisztázta a magyar játékvezetőt a képtelen vádak alól. De hogy kinek állhatott érdekében az akkortájt a legjobb magyar játékvezetőnek számító Hanacsek Attila befeketítése, az sosem derült ki. Egy könnyed, ráadásul továbbjutást érő döntetlen után a spanyol klubnak vajon mi oka lehetett a vádaskodásra? Ha fel is fedezték hat vagy hét labda eltűnését, vajon miért csináltak belőle ügyet? Kinek állt érdekében ez a hecckampány? Egy neve elhallgatását kérő informátorunk, egy korábbi játékvezető a FourFourTwo-nak annyit árult el az ügy hátteréről: az ötletgazdát, a „súgót”, aki az álhírt elterjesztette a nemzetközi sajtóban, bizony idehaza kell keresni…

(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. augusztusi számában.)

50 éve már annak, hogy 1970 tavaszán felvillantak a figyelmezető lapok a focipályákon. A Nemzeti Sport utánajárt, hogy miért és honnan jött az ötlet.

Az egész onnan indult, hogy az 1962-es világbajnokságon a Chile-Olaszország találkozó minden idők egyik legbrutálisabb összecsapását hozta. Az angol Kenneth Aston játékvezető már a nyolcadik percben kiállította az olasz Giorgio Ferrinit, majd a 41. percben Mario Davidot is leküldte a pályáról. A találkozó focimeccs helyett inkább egy csoportos MMA-harcra hasonlított – egy teljesen fölösleges labdával. Volt ott minden: földharc, utánrúgás, hátbarúgás, kiütés, verekedés a kezdőkörben – ez a mérkőzés a mai szabályokkal egészen biztosan nem menne végig.

Az egyik tömegjelenet után rendőröknek kellett rendet rakniuk a játéktéren, a mérkőzés végül „santiagói csataként" vonult be a történelemkönyvekbe. A találkozót végül a gusztustalanul futballozó chileiek nyerték, Kenneth Aston játékvezetőt pedig megbüntették, mert „hazavezette" a mérkőzést. Ő lett a világbajnokságok történetének első játékvezetője, akit hazaküldtek egy tornáról, bár hivatalosan beteget jelentett.

Két nappal a „santiagói csata" után a FIFA erélyesebb játékvezetői fellépést kért, és külön foglalkozott azzal, miként lehetne csökkenteni a durvaságok számát. A brutalitás a chilei vb-n olyan szintű volt, hogy az eseménnyel foglalkozó médiumok rendre rámutattak: ha minden így megy tovább, akkor az a futball-világbajnokságok alkonyát jelentheti.

Kenneth Aston 1963-ban 28 év bíráskodás után visszavonult, három év múlva pedig bekerült a FIFA játékvezetői bizottságába. Az 1966-os vb-n már bizottsági tagként látta az angol-argentin negyeddöntőt, amikor Antonio Rattín, a dél-amerikaiak csapatkapitánya addig dumált, amíg ki nem állítatta magát. Miután kitört a botrány, Aston győzte meg Rattínt a levonulásról – a többi argentint meg a mérkőzés folytatásáról.

A két botrányos mérkőzés megmutatta a labdarúgás rendszerhibáit, és elgondolkodtatta az angol játékvezetőt arról, hogy mivel lehetne jól láthatóan figyelmeztetni a focistákat, főleg ha a játékvezető és a játékosok nem beszélnek közös nyelvet.
Egy nap a Kensington High Streeten vezettem, és a közlekedési lámpa pirosra váltott. Sárga – óvatosan! Piros – állj, kiállítalak!" – jött a futballtörténelmi ötlet.

Ashton ötletét megvették, és a tesztelést sem halogatták sokáig. Az 1970-es világbajnokságon már alkalmazták. A Népsport 1970. május 23-i számában a mexikói vb-n közreműködő magyar játékvezető, Emsberger Gyula vázolta az újítást.

„Lesz sárga és piros táblácska. A sárga a figyelmeztetés, a piros a kiállítás jelzésére szolgál. Remélem, olyanok lesznek a mérkőzések, hogy kevésszer kell elővennünk a táblácskákat a zsebünkből" – magyarázta Emsberger, akinek végül nem kellett elővennie a táblácskákat.

Az első sárga lapot végül a Mexikó-Szovjetunió mérkőzésen osztották ki, ahol a játékvezető három játékost írt fel, Lovcsevet, Logofetet és Penát.

„Kiegyenlített és sportszerű mérkőzést játszottunk. A mexikóiak támadtak, a kis szélsőjük hirtelen befelé tört és lőni akart. Mögötte futottam, meg kellett állítanom, finoman összekoccantottam a sarkát. Amíg élek, nem felejtem el, hogy a nyugatnémet játékvezető, Kurt Tschenscher lapot adott nekem: ez volt pályafutásom egyetlen sárgája!" – mondta a meccs után Jevgenyij Lovcsev, aki így futballtörténelmet írt.

AZ ELSŐ MAGYAR „SÁRGÁS”

Az európai szövetség (UEFA) hamarosan átvette az ötletet, és az MLSZ is gyorsan bevezette a sárga és piros lapok használatát – 1971 őszén, bajnoki idény közben.

„A sportszerűség fokozottabb érvényesülése érdekében az MLSZ elnöksége intézkedett a Játékvezetői Bizottságnál, hogy következetesen toroljon meg minden – akár a pályán, akár a nézőtéren jelentkező – sportszerűtlenséget, s egyúttal a fegyelmezés hatékonyabb alkalmazása érdekében elrendelte a nemzetközi gyakorlatban jól bevált sárga és piros lapok alkalmazását” – szólt az MTI híre.

Az első, NB I-ben kiosztott sárga kártyát a Bp. Honvéd olimpiai bajnok hátvédje, a 37-szeres válogatott Szűcs Lajos kapta, a legfiatalabb élvonalbeli játékvezető, Tapolczai János mutatta fel neki a lapot a Komló elleni, gól nélküli döntetlennel végződött, november 6-i bajnokin. A mérkőzés előtt Tapolczai az MLSZ vezetőitől kapta meg az új fegyelmezési eszközt, a beszámolók szerint Szűcs először értetlenkedve nézett, aztán „leesett neki a tantusz” a figyelmeztetés után, s elnézést kért a szabálytalanságért. Pedig ő már nemzetközi mérkőzésekről biztosan ismerte a lapokat...

A terminológia még itt sem volt tiszta, egy-egy újságon belül is keverve használták a lap, cédula, sőt táblácska kifejezést. Az első „sárgás-pirosas” fordulóban kaptak figyelmeztetést reklamálásért, sorozatos szabálytalanságokért, túlzott keménységért. Minden azért nem lehetett teljesen tiszta, mert november végén az MLSZ finomított a jegyzőkönyvezésen (minden csapat köteles előre megadni a mezszámozást, hiszen a játékvezető a lapot kapó futballista számát írja fel).

1977. május 1-én a labdarúgó NB II nagy rangadóját Pécsett játszották le, ahol a bajnokságban első helyen álló PMSC a második helyezett Vasas Izzót fogadta. Mind a két együttes tehát feljutó helyen állt, ráadásul a két csapat kispadján a Kovács-testvérek, azaz Kovács Imre és Kovács József ült. Megbeszélték hát, hogy felesleges minden kockázat, a békés döntetlen mindkettejüknek csodálatos eredmény lesz. A baj ezzel csak az volt, hogy a bundameccs túlságosan látványosra sikerült, a játékosok annyira nem csináltak semmit, hogy Nagy Béla játékvezető a második félidő közepén lefújta a mérkőzést. Mindezt komolytalan játék miatt. Most ezt a történetet idézzük fel.

Az eset óriási vihart kavart a hazai labdarúgóéletben. A hetvenes évek második felében a bunda nem volt ismeretlen fogalom, de arra egy bíró sem vetemedett, hogy menet közben vessen véget egy meccsnek. A mérkőzést amúgy hatalmas érdeklődés övezte, mert a baranyai megyeszékhelyen nyolcezer ember zsúfolódott össze az Újmecsekaljai stadionban. A PMSC a 17. forduló óta vezette az NB II-es bajnokságot, a Vasas Izzó ott loholt a nyomában. A két együttes között a „rangadó" előtt 5 pont volt a különbség. A pécsiek kispadján Kovács Imre, a Vasas Izzóén Kovács József ült. Ők testvérek voltak. Kovács Imre az 1952-es, Helsinkiben rendezett olimpiai játékokon a magyar csapat tagja volt. Öccse, Kovács II. József 5 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A két Kovács 1948-ban ugyanazon a napon mutatkozott be a válogatottban, de nem ugyanazon a meccsen. Kovács II. József az Albánia elleni, Tiranában megrendezett, Balkán Kupa-mérkőzésen (0-0) szerepel először a nemzeti csapatban, Kovács Imre pedig az ifi-válogatottban Csehszlovákia ellen. Mindkét mérkőzést 1948. május 23-án játszották le.

De térjünk most már vissza 1977. május elsejére.
Labdarúgó NB II, 1976/77: PMSC – Vasas Izzó 0-0 (0-0) – félbeszakadt
Pécs, 8000 néző. Vezette: Nagy Béla

PMSC: Katzirz – Iványi, Toma, Schultheisz, Kincses – Kiss Sándor, Dárdai P., Lőrincz S. – Kardos, Nagy, Dobány (Dárdai L.)
Vasas Izzó: Horváth – Révész, Szántó, Kovács, Schuszter – Antal, Valuch – Bódis, Hanzel, Varga, Szekeres

Jó néhány név ismerős lehet az összeállításból. Katzirz Béla később a magyar válogatottban is bemutatkozott és az utazó keret tagja volt az 1982-es világbajnokságon. Dárdai Pál (az idősebb) a pécsi futball egyik legendája, ugyanez igaz volt Dobány Lajosra is.

Idézzük most fel a Népsport összefoglalóját. Lázár Lajos a következőket írta: „Az első félidőben nagy fölényben játszott a pécsi csapat. Szünet után nagyot esett a színvonal, ellaposodott a játék, mindkét csapat sokat hibázott. A 69. percben Nagy Béla játékvezető véget vetett a találkozónak. A csapatok negyedórát még a pályán várakoztak. Az öltőzőben Nagy Béla – az MLSZ rendelkezéseire hivatkozva – nem nyilatkozott."Ebből tehát nem sokat tudtunk meg. A Népszava 1977. május 3-i számában írt arról. hogy a bíró a komolytalan játék miatt vetett véget a meccsnek. „Egyes vélemények komolytalan játékról beszélnek, amelyet az MLSZ szabályzata tilt. Amikor a két csapat játékosai nem teljes erőbedobással küzdenek, akkor a bírónak közbe kell lépnie."

Mindenesetre az MLSZ villámgyorsan összehívta a fegyelmi bizottságát. Az ott született döntés értelmében nem kapott pontot egyik csapat sem. Ugyanakkor a tárgyalás után érdekes mondat jelent meg a sajtóban. A fegyelmi bizottság a határozatnál figyelembe vette, hogy a mérkőzés játékvezetője a találkozó beszüntetése előtt nem járt el a szabályok szellemének megfelelően." Mit jelentett ez? Annyit, hogy a játékvezetőnek előbb figyelmeztetnie kellett volna a csapatokat, hogy legyenek szívesek focizni. Ezt azonban Nagy Béla - állítólag - nem tette meg. (Később kiderült, hogy igen, de erről 1977-ben nem szóltak a jelentések. Nagyot két hónapig pihentették, de aztán újra vezethetett meccseket.)

A fegyelmi tárgyalás hozott néhány érdekes momentumot. A beidézett csapatok képviselői a szokatlanul nagy melegre hivatkoztak.  

A pécsiek azt mondták, hogy a bajnokságban néhány meccsüket a hajrában esett gólokkal nyerték meg, nem értik a bírót, miért fújta le a meccset, hiszen a hátralévő 21 percben még eshetett volna számtalan gól. Kovács Imre, a PMSC vezetője visszautasította a bundát. 

Felháborító, hogy egyesek azt feltételezik, hogy a csapatom nem akart nyerni. Ha a Vasas Izzó kapusa nem véd az első negyedórában úgy, ahogy, akár két-három góllal is vezethettünk volna." A tárgyalásra beidézett Katzirz Béla azt mondta, hogy a bíró csúnyán beszélt vele. Amikor a kapus megkérdezte, miért fújta le a meccset, Nagy Béla annyit felelt: „Fogja be a száját, mert kiállítom."

A PMSC két játékosa, Kiss Sándor és Lőrincz Sándor 2010-ben, azaz 33 évvel a történtek után így emlékezett:
Lőrincz Sándor: Az öreg (Kovács Imre vezetőedző) egész héten előre mondta nekünk, nehogy meghallja még csak a gyanúját is annak, hogy itt valamit kitalálunk. Csak ugye a nézők hozzá voltak szokva - ez NB II volt - hogy három-négy góllal verjük az ellenfelet. Három gól alatt akkoriban nem rúgtunk. Május elseje volt. A közönség sem volt színjózan. Száz fok volt... és tényleg nagyon rosszul játszottunk. Már a tizedik percben kiabálták, hogy bunda.Kiss Sándor: Ez első- és a második helyezett rangadója volt. Nekik is jó volt az egy pont, meg nekünk is. Senki nem hitte el, hogy nem az, vagyis inkább előre tudták, hogy bunda lesz. Nem az volt.

1988: Megszólalt Nagy Béla
Tizenegy évvel a történtek után Nagy Béla a Foci című újságban osztotta meg az emlékeit: „Arra számítottam, hogy a két csapat igazi presztízsmérkőzést vív egymással. Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy komolytalan játék folyik. A szünetben felszólítottam a két csapatkapitányt, hogy próbáljanak többet nyújtani, mert kénytelen leszek lefújni a meccset. Megígérték, hogy a második félidőben hajtani fognak. Ám a folytatás sem volt különb. Valóságos futballparódiát mutattak be. A 69. percben lefújtam a meccset. 

A játékosok és az edzők arról próbáltak meggyőzni, hogy szó sincs semmiféle bundáról. Próbáltak rábeszélni a folytatásra, de erre nem voltam hajlandó. A közönség részéről óriási tüntetés kezdődött. Bejött az öltözőbe az ügyeletes rendőrtiszt és azt mondta: Bíró úr, nagy zűr van. Több ezer szurkoló várja magát odakint. Nem tudjuk garantálni a testi épségét. Sosem voltam félős gyerek. Fogtam a sportszatyromat és elindultam a kocsi felé. Valóban sok szurkoló állt ott. Nem tagadom, arra számítottam, hogy kapok a tömegtől, de megtapsoltak. Az MLSZ vezetése akkor rosszallóan vette tudomásul a történteket. Keresték azt a pontot, amiben elmarasztalhattak volna. Ám a szabályok szerint jártam el, nem lehetett belekötni. A döntést viszont furcsálltam. Egyik csapat sem kapott pontot. Ha akkor szigorúbb ítéletet hoznak, talán elejét lehetett volna venni a későbbi bundázásoknak."

Akik ott voltak ezen az összecsapáson, emlékezhettek arra, hogy a közönség már a második félidő elején „Bunda, bunda" kiabálással fejezte ki nemtetszését, sokan a belépőjegy árát követelték vissza. A skandálás persze a bíró fülébe is eljutott. Sokak szerint a közönség egyre hevesebb reakciója késztette arra Nagy Bélát, hogy lefújja a mérkőzést.

A FourFourTwo 2018-ban kérdezte meg az egykori szemtanúkat. Érdemes ezeket a nyilatkozatokat is felidézni.

Katzirz Béla, a PMSC kapusa: „Hatalmas marhaságot csinált a játékvezető, nem is értjük, mi ütött belé. Rendkívüli hőség volt aznap, ezért fogyott el az erő a második félidőre. Úgy rémlik, hogy egy nagyon rossz szabadrúgásunk verte ki a biztosítékot nála."

Dobány Lajos, a PMSC játékosa: „A meccs napjának délelőttjén a május elsejei felvonuláson kellett részt venni – melegítőben. Volt vagy 40 fok. Nem csoda, hogy a kánikulában nem tudtuk szórakoztatni a nézőket. Ha nem az első játszik a másodikkal, senki sem gyanított volna megegyezéses meccset."Lázár Lajos, a Népsport tudósítója: „Az első félidőben tisztességes játék folyt, de a másodikban már lehetett érezni, hogy mindenkinek jó lesz az iksz. Nem előre, hanem keresztben fociztak. Lehetett magyarázni a meleggel, meg miegyébbel, de a nézők pontosan tudták, miről van szó."

A Népszabadság időjárás-jelentése 1977. május elsejére: Jobbára kevés felhő, száraz idő várható. A Dunántúl felett elszórtan megnövekedhet a felhőzet, zápor, zivatar lehetséges. Általában erős lesz a déli szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 24 és 29 fok között alakul."Kánikuláról, 40 fokos rekkenő hőségről nem esett szó.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.
Címlapi kép: Pécs, Újmecsekalja, a PMSC stadionja.

1977. május 1-én a labdarúgó NB II nagy rangadóját Pécsett játszották le.

A bajnokságban első helyen álló PMSC a második helyezett Vasas Izzót fogadta. Mind a két együttes tehát feljutó helyen állt, ráadásul a két csapat kispadján a Kovács-testvérek, azaz Kovács Imre és Kovács József ült. Megbeszélték hát, hogy felesleges minden kockázat, a békés döntetlen mindkettejüknek csodálatos eredmény lesz. A baj ezzel csak az volt, hogy a bundameccs túlságosan látványosra sikerült, a játékosok annyira nem csináltak semmit, hogy Nagy Béla játékvezető a második félidő közepén lefújta a mérkőzést. Mindezt komolytalan játék miatt. Most ezt a történetet idézzük fel.

Az eset óriási vihart kavart a hazai labdarúgóéletben.A hetvenes évek második felében a bunda nem volt ismeretlen fogalom, de arra egy bíró sem vetemedett, hogy menet közben vessen véget egy meccsnek.A mérkőzést amúgy hatalmas érdeklődés övezte, mert a baranyai megyeszékhelyen nyolcezer ember zsúfolódott össze az Újmecsekaljai stadionban. A PMSC a 17. forduló óta vezette az NB II-es bajnokságot, a Vasas Izzó ott loholt a nyomában. A két együttes között a „rangadó" előtt 5 pont volt a különbség.A pécsiek kispadján Kovács Imre, a Vasas Izzóén Kovács József ült.Ők testvérek voltak. Kovács Imre az 1952-es, Helsinkiben rendezett olimpiai játékokon a magyar csapat tagja volt. Öccse, Kovács II. József 5 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A két Kovács 1948-ban ugyanazon a napon mutatkozott be a válogatottban, de nem ugyanazon a meccsen. Kovács II. József az Albánia elleni, Tiranában megrendezett, Balkán Kupa-mérkőzésen (0-0) szerepel először a nemzeti csapatban, Kovács Imre pedig az ifi-válogatottban Csehszlovákia ellen. Mindkét mérkőzést 1948. május 23-án játszották le.

De térjünk most már vissza 1977. május elsejére.

Labdarúgó NB II, 1976/77: PMSC – Vasas Izzó 0-0 (0-0) – félbeszakadt
Pécs, 8000 néző. Vezette: Nagy Béla

PMSC: Katzirz – Iványi, Toma, Schultheisz, Kincses – Kiss Sándor, Dárdai P., Lőrincz S. – Kardos, Nagy, Dobány (Dárdai L.)
Vasas Izzó: Horváth – Révész, Szántó, Kovács, Schuszter – Antal, Valuch – Bódis, Hanzel, Varga, Szekeres

Jó néhány név ismerős lehet az összeállításból.Katzirz Béla később a magyar válogatottban is bemutatkozott és az utazó keret tagja volt az 1982-es világbajnokságon.Dárdai Pál (az idősebb) a pécsi futball egyik legendája, ugyanez igaz volt Dobány Lajosra is.

Idézzük most fel a Népsport összefoglalóját. Lázár Lajos a következőket írta: „Az első félidőben nagy fölényben játszott a pécsi csapat. Szünet után nagyot esett a színvonal, ellaposodott a játék, mindkét csapat sokat hibázott.A 69. percben Nagy Béla játékvezető véget vetett a találkozónak. A csapatok negyedórát még a pályán várakoztak. Az öltőzőben Nagy Béla – az MLSZ rendelkezéseire hivatkozva – nem nyilatkozott."Ebből tehát nem sokat tudtunk meg. A Népszava 1977. május 3-i számában írt arról. hogy a bíró a komolytalan játék miatt vetett véget a meccsnek. „Egyes vélemények komolytalan játékról beszélnek, amelyet az MLSZ szabályzata tilt. Amikor a két csapat játékosai nem teljes erőbedobással küzdenek, akkor a bírónak közbe kell lépnie."

Mindenesetre az MLSZ villámgyorsan összehívta a fegyelmi bizottságát. Az ott született döntés értelmében nem kapott pontot egyik csapat sem. Ugyanakkor a tárgyalás után érdekes mondat jelent meg a sajtóban.A fegyelmi bizottság a határozatnál figyelembe vette, hogy a mérkőzés játékvezetője a találkozó beszüntetése előtt nem járt el a szabályok szellemének megfelelően."Mit jelentett ez? Annyit, hogy a játékvezetőnek előbb figyelmeztetnie kellett volna a csapatokat, hogy legyenek szívesek focizni. Ezt azonban Nagy Béla - állítólag - nem tette meg. (Később kiderült, hogy igen, de erről 1977-ben nem szóltak a jelentések. Nagyot két hónapig pihentették, de aztán újra vezethetett meccseket.)

A fegyelmi tárgyalás hozott néhány érdekes momentumot. A beidézett csapatok képviselői a szokatlanul nagy melegre hivatkoztak.

A pécsiek azt mondták, hogy a bajnokságban néhány meccsüket a hajrában esett gólokkal nyerték meg, nem értik a bírót, miért fújta le a meccset, hiszen a hátralévő 21 percben még eshetett volna számtalan gól. Kovács Imre, a PMSC vezetője visszautasította a bundát. 

Felháborító, hogy egyesek azt feltételezik, hogy a csapatom nem akart nyerni. Ha a Vasas Izzó kapusa nem véd az első negyedórában úgy, ahogy, akár két-három góllal is vezethettünk volna."A tárgyalásra beidézett Katzirz Béla azt mondta, hogy a bíró csúnyán beszélt vele. Amikor a kapus megkérdezte, miért fújta le a meccset, Nagy Béla annyit felelt: „Fogja be a száját, mert kiállítom."

A PMSC két játékosa, Kiss Sándor és Lőrincz Sándor 2010-ben, azaz 33 évvel a történtek után így emlékezett:
Lőrincz Sándor: Az öreg (Kovács Imre vezetőedző) egész héten előre mondta nekünk, nehogy meghallja még csak a gyanúját is annak, hogy itt valamit kitalálunk. Csak ugye a nézők hozzá voltak szokva - ez NB II volt - hogy három-négy góllal verjük az ellenfelet. Három gól alatt akkoriban nem rúgtunk. Május elseje volt. A közönség sem volt színjózan.Száz fok volt... és tényleg nagyon rosszul játszottunk. Már a tizedik percben kiabálták, hogy bunda.Kiss Sándor: Ez első- és a második helyezett rangadója volt. Nekik is jó volt az egy pont, meg nekünk is. Senki nem hitte el, hogy nem az, vagyis inkább előre tudták, hogy bunda lesz. Nem az volt.

1988: Megszólalt Nagy Béla
Tizenegy évvel a történtek után Nagy Béla a Foci című újságban osztotta meg az emlékeit: „Arra számítottam, hogy a két csapat igazi presztízsmérkőzést vív egymással.Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy komolytalan játék folyik. A szünetben felszólítottam a két csapatkapitányt, hogy próbáljanak többet nyújtani, mert kénytelen leszek lefújni a meccset. Megígérték, hogy a második félidőben hajtani fognak. Ám a folytatás sem volt különb. Valóságos futballparódiát mutattak be. A 69. percben lefújtam a meccset. 

A játékosok és az edzők arról próbáltak meggyőzni, hogy szó sincs semmiféle bundáról. Próbáltak rábeszélni a folytatásra, de erre nem voltam hajlandó. A közönség részéről óriási tüntetés kezdődött. Bejött az öltözőbe az ügyeletes rendőrtiszt és azt mondta: Bíró úr, nagy zűr van. Több ezer szurkoló várja magát odakint. Nem tudjuk garantálni a testi épségét.Sosem voltam félős gyerek. Fogtam a sportszatyromat és elindultam a kocsi felé. Valóban sok szurkoló állt ott. Nem tagadom, arra számítottam, hogy kapok a tömegtől, de megtapsoltak.Az MLSZ vezetése akkor rosszallóan vette tudomásul a történteket. Keresték azt a pontot, amiben elmarasztalhattak volna. Ám a szabályok szerint jártam el, nem lehetett belekötni. A döntést viszont furcsálltam. Egyik csapat sem kapott pontot. Ha akkor szigorúbb ítéletet hoznak, talán elejét lehetett volna venni a későbbi bundázásoknak."

Akik ott voltak ezen az összecsapáson, emlékezhettek arra, hogy a közönség már a második félidő elején „Bunda, bunda" kiabálással fejezte ki nemtetszését, sokan a belépőjegy árát követelték vissza. A skandálás persze a bíró fülébe is eljutott. Sokak szerint a közönség egyre hevesebb reakciója késztette arra Nagy Bélát, hogy lefújja a mérkőzést.

A FourFourTwo 2018-ban kérdezte meg az egykori szemtanúkat. Érdemes ezeket a nyilatkozatokat is felidézni.

Katzirz Béla, a PMSC kapusa: „Hatalmas marhaságot csinált a játékvezető, nem is értjük, mi ütött belé. Rendkívüli hőség volt aznap, ezért fogyott el az erő a második félidőre. Úgy rémlik, hogy egy nagyon rossz szabadrúgásunk verte ki a biztosítékot nála."

Dobány Lajos, a PMSC játékosa: „A meccs napjának délelőttjén a május elsejei felvonuláson kellett részt venni – melegítőben. Volt vagy 40 fok.Nem csoda, hogy a kánikulában nem tudtuk szórakoztatni a nézőket. Ha nem az első játszik a másodikkal, senki sem gyanított volna megegyezéses meccset."Lázár Lajos, a Népsport tudósítója: „Az első félidőben tisztességes játék folyt, de a másodikban már lehetett érezni, hogy mindenkinek jó lesz az iksz. Nem előre, hanem keresztben fociztak. Lehetett magyarázni a meleggel, meg miegyébbel, de a nézők pontosan tudták, miről van szó."

A Népszabadság időjárás-jelentése 1977. május elsejére:Jobbára kevés felhő, száraz idő várható. A Dunántúl felett elszórtan megnövekedhet a felhőzet, zápor, zivatar lehetséges. Általában erős lesz a déli szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 24 és 29 fok között alakul."Kánikuláról, 40 fokos rekkenő hőségről nem esett szó.

Az elmúlt napokban új menüpont jelent meg weboldalunkon.

 A focibiro.hu oldalon 2005. óta foglalkozunk a magyar labdarúgó játékvezetéssel. Azóta közel 10.000 cikket tettünk közzé.

Az elmúlt időszakban azon dolgoztunk, hogy 2005. előtti játékvezetéssel kapcsolatos cikkeket, eseményeket és küldéseket is feldolgozzuk.

 Most jött el az idő, hogy megnyissuk a "történelmet" és korábbi írásokat is lehessen elolvasni vagy éppen pdf formátumban letölteni.

A cikkek a korábbi Labdarúgás, Nép Sport kiadványaiban jelentek meg.

A régmúlt írásait folyamatosan töltjük fel, így napról napra egyre bővebb a hírlista.

A PDF dokumentumok letölthetőek a cikkeknél.

A történelmi cikkekkel egyidőben töltjük fel  a régi kereteket (most az 1983/1984-es évnél tartunk), régi NB. I-es küldéseket (1985/1986-as évnél tartunk).

Kassai Viktor a videobíró alkalmazásával hozott jó döntést a klubvilágbajnokság elődöntőjében.
Kassai Viktor, Ring György és Tóth Vencel vezette december 14-én a klubvilágbajnokság elődöntőjét, melyen az Atlético National (kolumbiai) és a Kasima Antlers (japán) csapott össze.

A mérkőzést 3–0-ra a japán csapat nyerte, de nem emiatt marad emlékezetes az összecsapás, hanem azért, mert Kassai Viktor a 29. percben sporttörténelmi döntést hozott: egy kétséges szituáció után előbb jelezte, hogy az első játékmegszakításkor meg fogja tekinteni az esetről készült videofelvételt, majd a videobíró felvételei alapján jogos tizenegyest ítélt a japán csapat javára. A büntetőt Doj Soma értékesítette.

Kassai Viktorék történelmi tornán kaptak szerepet a Japánban zajló klubvilágbajnokságon: az eseményen szerepet kap a videobíró, és a rögzített felvételek alapján a játékvezető megváltoztathatja korábbi döntéseit. Marco van Basten, a FIFA technikai fejlesztésekért felelős vezetője elmondta: a videobíró egyelőre tesztfázisban működik, a tornán megszerzett információk alapján kiderül, hogy alkalmas lehet-e a szélesebb körű bevezetésre, vagy további változtatásokra van szükség a technológiában.

A gyakorlatban a videobíró azt jelenti, hogy a mérkőzéseken a stadionokban berendeznek egy helyiséget, ahol videoasszisztensek dolgoznak, és ők a felvételek alapján rádión visszajelzést adhatnak a játékvezetőnek, aki kulcsfontosságú szituációkban az információk hatására változtathat meghozott döntésén. A videóbírót elsősorban góloknál, büntetőt érintő döntéseknél, azonnali piros lapoknál használják. A videoasszisztensek segítő szerepet töltenek be, a végleges döntés minden esetben a játékvezetőé, aki a pálya szélén elhelyezett monitoron maga is újranézhet egy-egy esetet a végső döntés meghozatala előtt.

Az NB I pénteki rajtján Kassai Viktor  játékvezetőt érte a megtiszteltetés, hogy Magyarországon elsőként "bevesse" a jelölősprayt, ami a 2014-es brazíliai világbajnokságon mutatkozott be a labdarúgásban.

Mint emlékezetes, az argentin találmány kitűnően betöltötte feladatát a vébén, vagyis a szabadrúgásoknál a fűre ráfújt fehér habból álló (és egy perc múlva magától eltűnő) vonalat nem lépték át a sorfal tagjai és a labda is maradt a kijelölt helyén, nem próbálták meg előrébb lökdösni a támadó csapat játékosai. Nyíregyházán a Debrecen vendégeskedett pénteken, és az NB I 2014-2015. évi nyitányán már ott fityegett Kassai derekán a spray, amit a bajnoki találkozó 51. percében kellett első ízben használnia. Ekkor a nyírségi Rezes végezhetett el szabadrúgást.

A Loki védői elé fújt fehér vonal ezúttal is ellátta feladatát, Rezes pedig a kijelölt helyről remek lövést küldött kapura, a labdát Poleksic bravúrral védte a bal kapufánál. Sporttörténelmi pillanat volt!

forrás: hlsz.hu, hir24.hu

A Győr-Moson-Sopron megyei labdarúgó-szövetség játékvezetői bizottsága új elemmel kívánja megújítani a bírók értékelését és elismerését, ezért megalapította. "A megye játékvezetéséért" életműdíjat. A megyei labdarúgó-játékvezetők hagyományos évadzáró-évadnyitó farsangi bálján Palotai Károly, egykori kiváló FIFA-játékvezető kapta meg ezt a megtisztelő elismerést.

"A megye játékvezetéséért" járó, az Oscar-díj kicsinyített mását ábrázoló életműdíjat évente egy sportember kaphatja meg. Ezúttal egy olyan egykori futballbíró vehette át, aki munkájával, magatartásával példát mutat a fiataloknak, s aki kiemelkedő életutat járt be ezen a területen.


Nem sokat kellett gondolkodnia a megyei grémiumnak, hogy első alkalommal kinek ítélje oda az elismerést. Ki más, mint minden idők egyik legsikeresebb magyar játékvezetője, Palotai Károly kapta meg elsőként a szobrocskát, aki ráadásul kereken ötven évvel ezelőtt tett sikeres játékvezetői vizsgát...

- Minden elismerésnek örül az ember, de leginkább annak, amelyet egy közösségtől kap ? mondta a kitüntetés átvétele után Palotai Károly. ? Az ötven év szinte már történelem, az induláskor még én sem gondoltam, hogy ilyen utat fogok bejárni. Nagyon sok kiváló játékvezetővel tudtam együttműködni és dolgozni, mert a megyében akkor olyan sportemberek fogták össze a játékvezetőket, mint az óvári Jokl Jóska, a kapuvári Szalay Pista, vagy éppen Sopronban Varjú Vilmos. Remek társaság volt ez, teljesen más körülmények közt dolgoztunk, szinte egy családként tartottunk össze és segítettük egymást. Napjainkra felgyorsult a foci és felgyorsult a játékvezetők előmenetele is. Nagyon sok a fiatal, akik korán kerülnek oda az élmezőnybe, de ezáltal kevés a labdarúgómúltjuk. Jó érzés együtt dolgozni ezzel a társasággal, igyekszem átadni a tapasztalatokat. Mindig hangsúlyozom, hogy szerénynek kell maradni, szeretni kell ezt a játékot, a közösséget, mert alakítja, formálja az embert. No és természetesen a család az, ami mindenekfelett elismerést érdemel. Számomra is nyugodt hátteret biztosított, nélküle semmire sem mentem volna - írja az mlsz.hu