72 NB. I-es mérkőzést vezetett Szabó Béla játékvezető, utolsó két meccsén nem viselte a jelvényt!

Fiatal korában labdarúgó játékos volt, majd edző illetve játékvezető lett. 1972-ig játszott különböző csapatokban, Játékos pályafutását az NB. III-as MEDOSZ Erdért gárdájánál fejezte be. Ezután hét évig edzősködött, többek között a Ferencváros utánpótlásánál. A játékvezetéssel párhuzamosan az Erdért csapatnál edzősködött.

A játékvezetői vizsga megszerzését követően különböző labdarúgó osztályokban szerzete meg a szükséges tapasztalatokat. Az ellenőrök és sportvezetők véleménye alapján 1980-ban került az NB. II-es játékvezetői keretbe. 1983-ban az MLSZ JB vezetői válaszút elé állították: vagy edzősködés, vagy NB. I.

A játékvezetést választva még ebben az évben, a Haladás–Vasas (1:0) találkozó vezetésével debütálhatott a legmagasabb osztályban. Az aktív játékvezetést 1989-ben a Győr–Békéscsaba (2:0) mérkőzés levezetésével fejezte be. Érdekesség, hogy az utolsó három bajnoki mérkőzésen - tudva, hogy kimarad a keretből - nem tudta teljesíteni a fizikai tesztet -, nem viselte a játékvezetői jelvényt. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1985/1986-os bajnoki idényben 15 mérkőzés levezetésére kapott lehetőséget.

1985-1989. között nemzetközi keret került.

1994-ben érdekes interjú jelent meg Szabó Bélával a Nemzeti Sport hasábjain:

Szabó Béla néhány éve abbahagyta a játékvezetést.
Tulajdonképpen azt mondják, ő is sértett emberként távozott a futball világából. Tehát egy sértett ember kérdezett több, ha lehet, még sértettebb embert.

„Hogy van, bíró úr?”
Csak nem plagizálunk? - Kérdezett vissza.

Idézőjelbe tesszük a kérdést és akkor nem plágium.
Köszönöm szépen, fizikailag és mentálisan is kiválóan vagyok.

Mondja, mit jelent Önnek ez a szó, hogy tisztesség?
Számomra azt jelenti, hogy amit velem közölnek, azt maradéktalanul, ha lehet, szó szerint megírom.

És a bosszú?
Nem vagyok bosszúálló, ennek a szónak a tartalmi részével nem foglalkozom. Nem tartom ideillőnek ezt a kérdést.

Miért hagyta abba a já tékvezetést?
Nem láttam további perspektívát benne. Ezért a hetvenötödik NB l-es mérkőzésemen elbúcsúztam a síptól.

Az utolsó két mérkőzésén miért nem viselte a JB jelvényét?
Otthon felejtettem.

Nekem azt mondták, hogy kijelentette, azért nem viseli, mert nem tartozik ebbe a társaságba.
Ezt azoktól kellene megtudakolnia, akik ezt mondták rólam.

S másodszor is otthon felejtette?
Az igazság az, hogy másodszor már nem találtam meg. S miután nem volt több küldésem, mert a frissen megválasztott elnökséggel megállapodtunk, hogy mikor vonulok vissza, nem szereztem be új emblémát.

Ón FIFA-bíró volt.
Így igaz.

Egy időben viszont nem kapott nemzetközi mérkőzéseket. Elárulná az okát?
Tudom, vagyis gondolom, azért, mert amikor Svájcban vezettem, két ott segítő kollégám akkora telefonszámlát követett el, hogy utána az UEFA és a FIFA pihentetett.

Úgy tudom, nem ez volt az oka, hanem kint volt egy felmérésen, és nem tudta megfutni a szintidőket, itthon pedig mindezt elhallgatta.
Ebből egy szó sem igaz. Huták Tónival együtt voltunk kint Klosterben és Davosban. Ott a felmérésen én voltam Európa leggyorsabb játékvezetője a rövid távokon. A 2400 métert úgy abszolváltam, hogy az egésztábor nekem drukkolt. Egyébként az eredmények
megtalálhatók az akkor kiadott Bulletinban. Aki mást mond, az hazudik.

Azt is rebesgetik, hogy ön sem volt jobb a Deákné vásznánál. Hiszen mondjuk, Békéscsabán, ugyanúgy elfogadta azajándékokat, mint más.
Félreértés ne essék: én is elhoztam Békéscsabáról a szalámit. Nem, hogy elhoztam, egyszerűen nem lehetett viszszautasítani.
De azt a megállapítást, hogy nem voltam jobb a Deákné vásznánál, vissza kell utasítanom. A beszélgetésünk éle ugyanis nem olyan
típusúak ellen fordul, mint én vagyok.

Mond Önnek ez a név valamit, hogy Lo Bello?
Remélem, nem a híres játékvezetőre gondol?

Nem.
Békéscsabán így hívták a „törődős” embert. Ő rakta be a kolbászt, ő vitt el bennünket vacsorázni.

Térjünk rá a cikksorozatra. Emlékszem, a játékvezetői edzőtáborokban mindenkivel egyetértésben ön is elítélte azokat a kollégákat, akiket most megpróbál tisztára mosni. Mi adta az ötletet, hogy megkeresse őket?
Azt gondoltam, hogy több mint tíz év távlatából közelebb jutunk az igazsághoz. Itt mindig találgatások voltak, nem tudtam, hogy megvesztegethetők voltak-e, vagy sem. Netán egyszerűen csak egy eltévesztett egyesületi érdekképviselete miatt maradtak ki a
keretből. Úgy gondoltam, hogy ezek az emberek kapják meg a megszólalás jogát. Egyszóval szerettem volna tudni, hogy mi az igazság.

 A cikkeket olvasva felmerül a gondolat, hogy valaki nem mond igazat!
Szeretném tudni, hogy ki. Hiszen amit leírtam, azt szószerint mondták a kollégák.Egyébként furcsálltám, hogy az akkori államtitkár, Buda úr meghallgatásuk nélkül tiltotta el őket. De azokat nem, akik esetleg adták a pénzt.

A jog szerint az a bűnösebb, aki elfogadja, nem pedig az, aki adja.
Szerintem az is bűnös, aki adja.

Ezen nem érdemes vitatkozni.
De ha már eltiltották őket, a panaszukat azért meg lehetettvolna hallgatni.

Úgy tudom, egyikük sem élt a fellebbezés jogával. Pontosabban: egyetlen kivétel Jaczina Róbert volt, akit végül is felmentettek és tovább folytathatta tevékenységét.
Én viszont pont az,ellenkezőjét hallottam tőlük. Ők fellebbeztek, de válaszra sem méltatták őket.

Egy állítás, egy tagadás. Menjünk tovább. Hadd mondjak egy konkrét példát. A Tátrai úrral készült cikkben van egy rész, amely nem felel meg a valóságnak. Éppen ott voltam a Vasas-pályán a játékvezetői öltözőben, amikor Puhl Sándor megkérte Tátrait, hogy hagyja
el az öltözőt. Szó sem volt Pubikázásról és, hogy „köztünk a helyedéről.
Találkozhattak máshol is. De nekem Tátrai így mesélte.

Szabó úr, maga haragszik Nagy Miklósra, a JT jelenlegi elnökére?
Egyáltalán nem.

Akkor miért kellett őt minden cikkben elmarasztalni?
Ezt nem én tettem, hanem a volt,kollégái.

És ők miért neheztelnek rá, amikor nem tehetett arról, ami történt? Hiszen akkor még aktív játékvezetőként tevékenykedett.
Azt vetik a szemére, hogy cserben hagyta a régi kollégákat.

Egy szó mint száz, ön most felmenti a volt kollégákat?
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy elkövették azt, amiért eltávolították őket a játékvezetői testületből.

Nos, ezzel nem vagyunk egy véleményen.
Pedig jelenleg mindnyájan megbecsült, tiszteletben álló emberek, s a maguk posztján megállják a helyüket.

Előzetesbe is került a volt FIFA játékvezető. Érdekes cikkek, történések Saskőy Szabolcsról.

A játékvezetésből 1990-ben, Budapesten, a XIII. ker. Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) előtt Kürti Imre a BLSZ JB elnöke és id. Lovász László a kerületi JB elnök előtt vizsgázott. A kerületi JB feladásával 1992-től a Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban folytatta sportszolgálatát. A BLSZ JB határozata alapján NB III-as, egyben országos utánpótlás bíró. Az MLSZ JB minősítésével NB IIes, majd 2002-től az NB I-es bíró.

2005-től nemzetközi játékvezetői keretbe került. A rossz hírek szerint volt az a pénz, ami jelvényt ért.

Kemény kritika Saskőyről:

Érthetően hatalmas visszhangot kapott 2006. április 16-én Saskőy Szabolcs által vezetett a Ferencváros-Újpest FC mérkőzés utolsó néhány perce. Szabolcs a hajrában alaposan "kitett" magáért: kiállí­totta az újpesti Böjte Attilát - jogosan - majd kollégájával együtt elnézett egy leshelyzetet. A következmény: piros lap, büntető, verekedés...

Tehát azt már az elején leszögezhetjük: a FIFA-játékvezető és kollégái nagyot hibáztak a Ferencváros-Újpest FC mérkőzés 95. percében.

Hiszen az egyértelműen, a helyszí­nen is látszott: miután Kovács Zoltán lövését Kemenes Szabolcs hárította, a kipattanót a lesen álló Rajczi Péter fejelte tovább.

És ebből a szitiációból lett aztán kiállí­tás, büntető, hogy a második gól utáni középkezdést követő eseményekről ne is beszéljünk.

Ennek kapcsán muszáj egyértelműsí­teni: mit is mond ki a labdarúgás szabálykönyve a Kovács-Rajczi-szituációra? (Már csak azért is, mert nem csak az üllői úti stadion lelátóján, hanem napokkal később, különböző internetes fórumokon is azon vitatkoztak a szurkolók: most tulajdonképpen leshelyzet volt-e Rajczi helyzete - vagy sem?)

Nos, a szabály úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben - is - a labda elrúgásának pillanata számí­t, függetlenül attól. hogy a játékszer az ellenfél kapusáról pattan az elrúgás pillanatában lesen álló játékos elé. Azaz: abban a pillanatban aktí­vvá vált Rajczi Péter leshelyzete, hogy a kipattanó labdához hozzáért.


Saskőy szakálla...
A játékvezető már csak azért is balszerencsés volt, mert mint annyiszor a mérkőzés folyamán, ezúttal is akcióközelben helyzkedett - csak egész egyszerűen nem merte felvállalni azt, hogy felülbí­rálja kétségkí­vül jobb pozí­cióban lévő kollégáját, dr. Kovács Pétert. (Igaz, olvasóink egyből mondhatják: hasonló szituáció már előfordult a futballtörténelemben, elég, ha csak a Puhl Sándor vezette 1994-es vb-döntőt idézzük fel - de hát erre szokták azt mondani: ilyenre tényleg csak a legnagyobbak képesek...)

Visszatérve Saskőyre: azért neki is több, mint gyanús volt a szituáció.

Hiszen mi mással lehet magyarázni azt, hogy a Botis kezezését követő büntető előtt kiment Kovács asszisztenshez és megkérdezte tőle: "Biztos vagy benne, hogy nem volt les?" Mivel a kolléga határozottan válaszolt, a bí­ró nem tehetett mást: tizenegyest í­télt és kiállí­totta a vétkes Fradi-védőt.

Azért Saskőy Szabolcsnál érdemes megállni egy kicsit.

Már csak azért is, mert e sorok í­rója az emlékezetes, Pápa-Debrecen mérkőzést követően (ha valaki esetleg nem emlékezne rá: ez volt az a bajnoki, ahol a hajdúságiak úgy értek el gólt, hogy a labda a kapufáról kifelé pattant, Saskőy ennek ellenére, asszisztense beintésére középkezdést rendelt el) - miután a FIFA-bí­ró eléggé érdes stí­lusban megtagadta a nyilatkozatot - nyí­lt levelet í­rt neki, amely enyhén szólva nem esett jól a játékvezetőnek.

Jó példa erre, ami pár héttel ezután, egy nemzetközi kupamérkőzésen történt.

A lelátón összetalálkoztunk - szinte ki se tudtuk kerülni egymást -én persze, köszöntem Saskőynek (jelezve, hogy a véleményemtől függetlenül azért nincs harag), de ő jól hallhatóan inkább beszólt egyet.

Nem éreztem, hogy erre bármilyen formában reagálnom kellene, már csak azért sem, mert Saskőy ezzel - önmagát minősí­tette.

Az viszont tény: sok olyan dolog megjelent ebben az í­rásban, amely nem tetszhetett neki.

Többek között azt í­rtuk meg: Saskőy elsősorban annak köszönhette a FIFA-jelvény formájában megelőlegezett bizalmat, hogy különösen jó kapcsolatot ápol Puhl Sándorral.

Ebben még nem is lenne semmi különleges, hiszen a világ gyakran í­gy működik - kapcsolatokon is múlnak emberi sorsok.

Csak éppen az "csí­pte" a szemünket, hogy Saskőy éppen a fent emlí­tett Pápa-Debrecen bajnoki után kapta meg a legrangosabb jelvényt, arról nem is beszélve, hogy ebben az időszakban nem volt olyan mérkőzése, amelyen ne lett volna kisebbfajta botrány (értsd: piros és sárga lapok tömkelege, vagy éppen közfelháborodás. Ezzel kapcsolatban elég, ha csak az őszi Bp. Honvéd - MTK Budapest mérkőzést emlí­tjük meg, amelyet Saskőy 98 percig vezetett, a vendégcsapat egyenlí­tését követően pedig egyből lefújta a meccset).

Puhl persze, ekkor is megvédte kollégáját, mint ahogy megtette ezt a Ferencváros - íšjpest FC mérkőzés hivatalos ellenőreként is.

Mindenesetre az tény: Saskőy Szabolcs valóban érdekes, öntörvényű figura.

Hiszen nem megélhetési játékvezetőként fújja hétről-hétre a sí­pot, mondhatjuk a sportág szeretete vezérli, ezt jól jelzi az is, hogy már NB I-es kerettag volt, amikor visszajárt Budapest II. és III. osztályú mérkőzéseket vezetni.

De talán éppen a fent emlí­tett ok miatt sokkal többet meg is enged magának, mint jónéhány kollégája, mondhatjuk: lazábban vesz egy-két dolgot.

Erre megint csak egy adalék: azt tudni kell, hogy Saskőy civilben mindig kényesen ügyel arra, hogy borotvált arccal jelenjen meg, ám egy-egy mérkőzése előtt két-három nappal már nem áll tükör elé.

Az ok roppant egyszerű: a bajnoki időpontjában í­gy már kellő borostával rendelkezik, és ez a tény talán pszichikailag is jót tesz neki.

Sőt, azt ismerősei sem tagadják: erre azért is szüksége van, mert í­gy marconábbnak tűnhet.

Azért az nem titok: akadt olyan kollégája, aki mindezt felrótta neki.

Saskőy válasza minderre az volt: hol í­rja le a szabálykönyv azt, hogy egy játékvezető nem lehet borostás?

Jót tett neki, hogy - Vágner lett a főnök!
A fent leí­rtak után azonban mindenképpen meg kell jegyezni azt is: a FIFA-játékvezetőnek feltétlenül jót tett az is, hogy kebelbarátját, Puhl Sándort leváltották az MLSZ JB elnöki tisztjéről.

És hogy miért mondjuk mindezt?

Mert nem csak mi, hanem a szakmai krém jónéhány képviselője is azon a véleményen van: az elmúlt pár hétben az érthető módon elkényelmesedett Saskőy sokkal jobban odateszi magát a mérkőzéseken, láthatóan bizonyí­tani akar.

Természetesen Vágner Lászlónak.

Hiszen az új bí­rófőnök köztudottan kemény ember hí­rében áll, akit nem érdekel senkinek az előélete, ő kizárólag a saját szemének és a mérkőzésen nyújtott teljesí­tményeknek hisz.

A közelmúltban lezajlott játékvezetői továbbképzésen információnk szerint többek között azt is elmondta: senkinek sincs bérelt helye a keretekben, viszont aki megfelel a követelményeknek, aki rendre hozza magát a mérkőzéseken, az állandó megbí­zást kap!

Mert Vágnernek egyértelműen az a célja: a magyar bajnokik ne a bí­róbakikról szóljanak, a játékvezetők - jó értelemben - csak háttérszereplői legyenek a mérkőzéseknek!

Saskőy Szabolcsnak - habitusánál fogva - ez még nem mindig megy, de azt kell, hogy mondjuk: jó úton halad.

Hiszen az elmúlt néhány fordulóban valóban jól lehozta a mérkőzéseit, ennek is köszönhette, hogy mint legjobb formában lévő FIFA-bí­ró, megkaphatta a Ferencváros-Újpest FC mérkőzést.

A kialakult helyzetet pedig egyébként tökéletesen jellemzi Vágner László kijelentése.

A JB-elnök csak annyit jegyzett meg: "a történteknek lesz következménye, amely azonban nem Saskőy Szabolcs játékvezetőt, hanem dr. Kovács Péter asszisztenst érinti majd!"

Ezt jól jelzi az is: a FIFA-bí­ró már a hétvégén újabb bizonyí­tási lehetőséget kap, az MTK-Zalaegerszeg mérkőzésen fújja a sí­pot, Kovács partjelző nevével pedig - játékvezetői körökből származó információnk szerint - jónéhány hétig nem találkozunk majd!

Majdnem a pályáról vitték el:

2006. május 6-án még Pécsett vezetett mérkőzést, pár nappal később már előzetesben kerültA bíró civilben vámolással foglalkozó céget vezet és ha igazak a vádak, illetve a hírek, akkor ezzel kapcsolatban került előzetes letartóztatásba.

„Nagy értékű csempészet miatt kezdeményeztünk eljárást tizennégy személy ellen" – mondta Sipos Jenő, a Vám- és Pénzügyőrség szóvivője, aki jelenleg az MLSZ szóvívője.

"Az érintettek távolkeletről hoztak az Európai Unióba, egészen pontosan Magyarországra, Szlovákiába és Ausztriába különböző termékeket, hamis papírokkal és pecsétekkel, összesen három és félmilliárd forint értékben. A VPOP egy ideje nemzetközi nyomozás keretében figyelte az érintetteket, akik között valóban van egy élvonalbeli labdarúgó játékvezető is.Kedden hajnalban rajtaütöttünk a társaságon. Az érintettek előzetes letartóztatását kezdményezzük, erről csütörtökön dönt majd a bíróság.”

Saskőy Szabolcs a közeljövőben Ukrajnában egy nemzetközi utánpótlás tornán vezette volna a Csehország–Costa Rica találkozót. Erre az eseményre azonban biztosan nem utazhat, hiszen Vágner László a játékvezetők főnöke „levette” őt a találkozóról.

„Saskőy Szabolcsnak nemzetközi mérkőzései lettek volna, ám jelen pillanatban úgy tűnik, hogy véget ért a játékvezetői pályafutása – mondta Vágner László. – Nem szerencsés, ha a magánéletében, vagy a munkájában támadás ér egy játékvezetőt, aki egy erkölcsi testület tagja. A mi szakmánkban nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Az utóbbi időben morális okok miatt néhány kollégával szemben el kellett járnom, de erre azért én sem voltam felkészülve."

Amíg én vagyok az elnök nehezen tudom elképzelni, hogy Saskőy Szabolcs élvonalbeli mérkőzést vezessen, ez nem is lenne szerencsés, hiszen komoly támadásoknak lenne kitéve” – tette hozzá Vágner.

A játékvezető bizottság emellett levelet írt a FIFA illetékeseinek, amelyben tájékoztatták a nemzetközi szövetséget, hogy súlyos munkahelyi problémák miatt Saskőy Szabolcs idén december 31-ig nem vállal mérkőzést, leiratkozik az összes hazai és nemzetközi találkozóról.

Kemény kritika a kollégáktól:

Heteken át foglalkoztatta a játékvezetőket a Saskőy-ügy.

Juhos Attila: Szakmailag és morálisan is helyre kell tenni a magyar játékvezetést!

Az egykori FIFA-bí­ró véleménye már csak azért is érdekes lehet, mert 2005 januárjában Saskőy Szabolcs éppen Juhos helyére került a nemzetközi keretbe.

- Úgy érzem, nem lenne teljesen etikus, ha én törnék pálcát Szabolcs felett, úgy gondolom, az élet úgyis bebizonyí­totta, hogy annak idején helyes döntést hoztak-e a vezetők, vagy sem...

- Véleménye azért csak van az ügyről...

- Természetesen, de annak semmi értelme nem lenne, ha én most vagdalkoznék, személyeskednék. Egyébként is: Szabolcsot is megilleti az ártatlanság vélelme, tehát nem akarok pálcát törni felette. Általánosságban azonban az mindenképpen elmondható: az amúgy is megtépázott magyar játékvezetésnek sem itthon, sem külföldön nem jött jól ez az ügy. Hiszen bárhogy is alakul tovább a történet, biztos, hogy a közvéleménynek hosszú ideig támadási felületet adtunk, arról nem is beszélve, hogy a határainkon túl is nehéz lesz meggyőzni az illetékeseket arról, hogy ne általánosí­tsanak a magyar futballbí­rókat illetően. Hiszen azért azt is hozzá kell tenni: az országos keretben igenis sok tehetséges kolléga működik...

- Amióta megví­vta az emlékezetes csatáját az MLSZ JB elnöki posztjáért Puhl Sándorral - igen keveset hallani önről...

- Alig több, mint egy éve az országos keret galyatetői edzőtáborában a megújulás mellett tettem le a voksomat. Már akkor is egyfajta figyelemfelkeltésnek szántam a dolgot, jelezve, hogy vaalmi nagyon nem működik jól a JB berkein belül. És bár nem nyertem, 64 szavazatot kaptam, ami azt is jelezte, hogy sokan már akkor elégedetlenek voltak a Puhl Sándor vezette bizottsággal. Ezek után számomra egyáltalán nem volt meglepő, hogy a közelmúltban éppen a saját közege fordult az egykori világelső ellen...

- Ön mikor beszélt utoljára Puhl Sándorral?

- Az ominózus galyatetői edzőtáborban. Kétszer fél órát...

- És akkor nem került szóba egy esetleges közös munka lehetősége?

- Megmondom őszintén: titkon számí­tottam erre. De hát a bűnöm az volt, hogy változást szerettem volna, erkölcsi és szakmai megújulást, a "válasz" erre pedig csak az volt, hogy egyszerűen félreállí­tottak, szóba sem álltak velem.

- Ahhoz mit szól, hogy Puhl Sándort Vágner László váltotta a JB-elnöki poszton?

- Szakmailag egyértelműen jó kezekbe került az irányí­tás, de nem lesz könnyű a megújulás, hiszen nem csak szakmailag, hanem morálisan is rendbe kell tennie a magyar játékvezetést...


Lauber Gyula: Amikor Saskőy FIFA-bí­ró lett - egyből felálltam!

Az egykori élvonalbeli játékvezető hosszú évekig az MLSZ JB elnökségi tagja volt, a küldőbizottságot vezette. Az ő személye azért is érdekes, mert nem is titkolja: 2004 végén éppen azért mondott le elnökségi tagságáról, mert nem értett egyet Saskőy Szabolcs FIFA-keretbe jelölésével.

- Tudja, hogy van ez: aktí­v játékvezetőként még hajlandó voltam a kompromisszumra de 69 évesen már túl öreg vagyok ahhoz, hogy megalkudjak. Éppen ezért amikor Saskőy beválasztására sor került, én nem is gondolkoztam sokat: egyből felálltam....

- Mi volt a kifogása Saskőyvel szemben?

- Tudom, hogy ez egy szubjektí­v dolog, de egész egyszerűen nem tartottam alkalmasnak arra, hogy a legmagasabb szinten képviselje a magyar játékvezetést. És ezzel kapcsolatban nem csak szakmai, hanem erkölcsi aggályaim is voltak. Éppen ezért úgy döntöttem: ehhez nem adom a nevem. Érdekesség: az akkori, öttagú elnökségből Hamar László és Palotai Károly nem is volt jelen, í­gy Puhl Sándor és Divinyi Béla szavazatával szemben egyedül maradtam...

- Milyen erkölcsi aggályai voltak?

- Tudja, vannak olyan dolgok, amiről Szabolcs személyével kapcsolatban játékvezetői berkekben már évek óta beszélnek - de a dolgokat bizonyí­tani nem lehet. Éppen ezért én is csak annyit mondanék: kár,l hogy Puhl Sanyi túlságosan elfogult volt Saskőyvel szemben. Véleményem szerint ez is igen csak közrejátszott abban, hogy a játékvezetők a közelmúltban bizalmatlanságukat fejezték ki vele szemben. Azt pedig roppantul sajnálom, hogy Saskőy-ügyben az élet - hozzáteszem: sajnos - engem igazolt.

- Az ügyben még folyik a vizsgálat, í­télet hosszú hónapok múlva várható, ráadásul Saskőy Szabolcsot - több társával egyetemben - szabadlábra helyezték...

- Ez valóban í­gy történt, de kérdezem én: az NB I-es keret tagjai közül miért éppen Saskőy neve került szóba egy több milliárdos csempészés kapcsán?...

Saskőy: Ketté törték a karrierem:

"Ártatlan vagyok, nem csináltam semmit. Ezt megmondtam már akkor is, amikor bevittek, és ezt mondom most is. De ezzel a vádaskodással kettétörték a karrieremet" - mondta Saskőy Szabolcs egykori játékvezető. Az egykori FIFA-bírót 2006 májusában vette őrizetbe a rendőrség, egy 5 milliárd forint értékű csempészési és adócsalási ügyben." - nyilatkozta 2008-ban az index-nek.

A 14 gyanúsítottból talán ha hármat ismertem. Egy vámügyintéző cégnél dolgoztam, ahol angol nyelvű kínai számlákat kellett ellenőriznem. Ezekből azonban nem derült ki, hogy nem az volt a származási ország, ami a számlán szerepelt" - állítja Saskőy.

A volt játékvezető szerint a legrosszabb az egészben az volt, amikor kommandósok törtek rá az otthonában, és a gyermekei annyira megijedtek, hogy hetekig nem aludtak jól. Ezután három napra őrizetbe vették, majd négy és fél hónapot ült előzetesben a Gyorskocsi utcában. Kiengedése után két hónapot házi őrizetben töltött.

Amikor kikerültem, az APEH azonnal teljes vagyonosodási vizsgálatot indított nemcsak ellenem, hanem az egész családom ellen is. Semmit nem találtak" - mondta Saskőy, aki szerint a börtönélet nem jó dolog, de nem is olyan borzasztó, mint sokan gondolják. "A legrosszabb az egészben az volt, hogy egész nap nem csináltam semmit" - panaszolta.

Saskőynek korábban több zűrös meccse is volt, amelyekkel sokat foglalkoztak a lapok. Az egyik Honvéd-MTK után a kispesti vezetők feljelentéssel is megfenyegették. 2005 novemberében a játékvezetőt tippmixes csalással vádolták, miután a találkozót a 98. percig - az MTK egyenlítéséig - vezette, és három hazai játékost is kiállított.

Ez hülyeség. Ha valaki kicsit odafigyelt volna, rájön, hogy ötös kötésben voltak a tippmixmeccsek, tehát eggyel semmit nem értem volna. Egyébként kétszer is jeleztem a hosszabbítást, amit a mai napig videófelvétellel tudok bizonyítani."

Másik két emlékezetes meccsén lehet, hogy hibázott, de mindkétszer a partjelzőjére hagyatkozott. Ezért adta meg a Debrecen gólját Pápán, amikor a labda nem is volt bent, és ezért adta meg az Újpest egyenlítő találatát a Ferencváros ellen 2006 áprilisában, amikor a gólszerző Kovács Zoltán lesen állt a kipattanó átvételekor.

A korábban egyenruhás vámosként tevékenykedő játékvezető úgy érzi, akik a barátai voltak, azok most is azok, és amikor előzetesben volt, akkor is kitartottak mellette. Így a 2002-es vb-n szerepelt Székely Ferenc partjelzővel is megmaradt a barátsága, de elmondása szerint soha senki nem bántotta, se nyilvános helyen, se magánemberként.

Azt már korábban is rebesgették róla - ő sem tagadta -, hogy nem megélhetési játékvezetőnek számított, számára ez csak hobbi volt. Már 18 éves korában elvégezte a játékvezetői tanfolyamot, végigjárta a szamárlétrát, így jutott el a FIFA-tagságig. Éppen ezért fáj neki, hogy amikor kiderült az ügye, a játékvezetők első embere, Wágner László kijelentette, amíg ő a főnök, Saskőy nem fog meccset vezetni.

Pókerre váltott:

Három éve minden híradás Saskőy Szabolcs játékvezetővel volt tele. Először bajnoki meccsek eredményét befolyásoló vitatott ítéleteivel, majd egy csempészési üggyel került a sporttárs a címoldalakra. Az egykori bíró most is vallja, valamennyi ügyben ártatlan, és azt sajnálja nagyon, hogy már nem vezethet labdarúgó-mérkőzéseket. Saskőy neve most a pókerben tűnhet fel nekünk.

"Ártatlan vagyok, nem csináltam semmit. Ezt megmondtam már akkor is, amikor bevittek, és ezt mondom most is. De ezzel a vádaskodással kettétörték a karrieremet" - mondta Saskőy Szabolcs egykori játékvezető. Az egykori FIFA-bírót 2006 májusában vette őrizetbe a rendőrség, egy 5 milliárd forint értékű csempészési és adócsalási ügyben. Az index.hu egy évvel ezelőtt egy hosszabb interjút készített vele:

"Amikor kikerültem, az APEH azonnal teljes vagyonosodási vizsgálatot indított nemcsak ellenem, hanem az egész családom ellen is. Semmit nem találtak" - mondta Saskőy, aki szerint a börtönélet nem jó dolog, de nem is olyan borzasztó, mint sokan gondolják. "A legrosszabb az egészben az volt, hogy egész nap nem csináltam semmit" - panaszolta.

Saskőynek korábban több zűrös meccse is volt, amelyekkel sokat foglalkoztak a lapok. Az egyik Honvéd-MTK után a kispesti vezetők feljelentéssel is megfenyegették. 2005 novemberében a játékvezetőt tippmixes csalással vádolták, miután a találkozót a 98. percig - az MTK egyenlítéséig - vezette, és három hazai játékost is kiállított.

"Ez hülyeség. Ha valaki kicsit odafigyelt volna, rájön, hogy ötös kötésben voltak a tippmixmeccsek, tehát eggyel semmit nem értem volna. Egyébként kétszer is jeleztem a hosszabbítást, amit a mai napig videófelvétellel tudok bizonyítani."

Másik két emlékezetes meccsén lehet, hogy hibázott, de mindkétszer a partjelzőjére hagyatkozott. Ezért adta meg a Debrecen gólját Pápán, amikor a labda nem is volt bent, és ezért adta meg az Újpest egyenlítő találatát a Ferencváros ellen 2006 áprilisában, amikor a gólszerző Kovács Zoltán lesen állt a kipattanó átvételekor.

A korábban egyenruhás vámosként tevékenykedő játékvezető úgy érzi, akik a barátai voltak, azok most is azok, és amikor előzetesben volt, akkor is kitartottak mellette. Így a 2002-es vb-n szerepelt Székely Ferenc partjelzővel is megmaradt a barátsága, de elmondása szerint soha senki nem bántotta, se nyilvános helyen, se magánemberként.

"Azt például kevesen tudják, hogy tavaly ért véget egy öt éve húzódó ügyem, amelyben felmentettek a csempészés vádja alól. Mindezt úgy, hogy az ügyész indítványozta a felmentést" - mondta. Arra viszont nem kívánt kitérni, jelenleg miből él. "Üzletemberként élem az életem" - jegyezte meg.

Azt már korábban is rebesgették róla - ő sem tagadta -, hogy nem megélhetési játékvezetőnek számított, számára ez csak hobbi volt. Már 18 éves korában elvégezte a játékvezetői tanfolyamot, végigjárta a szamárlétrát, így jutott el a FIFA-tagságig. éppen ezért fáj neki, hogy amikor kiderült az ügye, a játékvezetők első embere, Wágner László kijelentette, amíg ő a főnök, Saskőy nem fog meccset vezetni.

Vágner László, a hazai játékvezetés jelenlegi első számú vezetője nem kívánt nyilatkozni a Saskőy-ügyben. Mint mondta, lezártnak tekinti a történetet. Azt cáfolta, hogy ő örökre eltiltotta volna az egykori bírót, hiszen alacsonyabb osztályokban - amelyek meccsei nem az ő hatásköre alá tartoznak - nyugodtan vezethetne még. Azt elismerte, amíg ő a játékvezetői bizottság elnöke, az országos keretben nem lesz helye Saskőynek.

Játékvezetőként és asszisztensként a BLSZ által üzemeltetett, alacsonyabb osztályokban kapott működési lehetőséget.

Olimpián és a VB-n is lengethetett.

Márton Sándor (Budapest, 1952. november 16.)

Játékvezetésből 1973-ban Budapesten, a VII. kerületi LSZ JB előtt vizsgázott. Vizsgáját követően a kerületi Labdarúgó Szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. Minősítéssel a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLSZ) állományába került, ahol folyamatosan lépett előbbre. NB III-as bíróként az országos utánpótlás tagja lett. A Magyar Labdarúgó Szövetség (Játékvezető Testületének (JT) minősítésével előbb NB II-es, majd 1988-tól NB I-es játékvezető. Első NB. I-es mérkőzését Zalaegerszegen vezette 1988. augusztus 17-én.

1991-től nemzetközi asszisztensi keretbe került, ahol a siker útjára állt.

1991. őszén a legjobb NB. I-es játékvezetőnek választották. Akkor a foci7 című újságnak az alábbiakat nyilatkozta.

A Televíziónál dolgozik, gondolom, szívesen működne közre mérkőzésközvetítéseknél is.

Titkolt vágyam ez. Amióta elkezdtem a szakmát, azóta várok a lehetőségre. Tudom, először más sportág, vagy stúdióbeszélgetés lehetne a feladatom, míg eljutnék a meccsközvetítésig. Mindenesetre nagyon örülnék, ha lehetőséget kapnék.

Mi a játékvezetői hitvallása?

Bármily hihetetlenül is hangzik: én a közönségnek szeretek dolgozni, azért, hogy midkét szurkolótábor elégedett legyen ténykedésemmel. Persze nem árt, ha a két edző és a játékvezető ellenőr is elégedett.

Vágyai a játéktéren?

Nagyon szeretném, ha minden mérkőzésen hétnyolc gól esne, tehát a futball ismét szórakoztató játékká válna. Szeretnék MÉRKŐZÉSEKET kapni, így csupa nagybetűvel. Tehát rangos meccseket is jó lenne vezetni, ahol igazán megméretik az embert.

Ekkor még nem tudhatta Sándor, hogy 1992-es barcelonai Olimpián öt csoportmérkőzésen és egy elődöntőn is asszisztálhat fél évvel később. Érdekesség, hogy több mérkőzésen Markus Merk asszisztense volt Márton.

Az olimpiai fellépés jól sikerült, hiszen az 1994-es Világbajnokságra is jelölték asszisztensként. A Nemzeti Sportnak akkor nyilatkozott:

Márton Sándor meglepettségénél csak az öröme volt nagyobb, miután felhívtuk telefonon és közöltük vele a szerkesztőségünkbe érkezett telefax tartalmát.

Bár titkon számítottam rá, hogy bekerülök a VB-keretbe, de most a hivatalos értesítés hallatán roppant boldognak érzem magam. Több, mint két hete érkeztünk haza Daliásból, ahol Cooper úr klinikáján teszteltek minket. Már ott éreztük, hogy mindketten megfeleltünk a követelményeknek, s a jelek szerint a FIFA illetékesei is így látták.

Hány jelölt közül választották ki Önöket?

Puhl Sanyinak egy kicsit nehezebb dolga volt mint nekem, hisz a huszonnégyes játékvezetői keretbe harmincadmagával pályázott. Mi partjelzők huszonötén kezdtük el a felmérést és hárman estek ki. 

Miben különbözött a vezetőbírók és a határbírók tesztje?

Mindkét csoport ugyanazt a munkát végezte, csupán anynyi volt a különbség, hogy nekünk a kétszáz métert nem kellett teljesíteni.

Mikor utaznak vissza Dallasba?

Néhány nappal a világbajnokság kezdete előtt kell kiérkeznünk, majd két-három napos összetartás után kezdődnek a csoportküzdelmek.

Gondolom, az első mécsesén mutatott teljesítmény nagyban meghatározza majd a további szereplés lehetőségét. 

Így van, hiszen aki a bemutatkozó mérkőzésén betlizik, nem biztos hogy lesz módja javítani. A selejtezők után egyébként lesz egy rosta, amely után a társaság felét hazaküldik. Remélem mi maradunk.

A Világbajnokságon 6 mérkőzésen asszisztálhatott (3 csoportmérkőzés, 2 negyeddöntő és 1 elődöntő).

Érdekesség, hogy 1994. őszén  levélben fordult a JT elnökségéhez, hogy szeretne kilépni ebből a tagságból, és a továbbiakban ismét csak mérkőzéseket óhajt vezetni. Kérése teljesült, így a jövőben nem lett tagja a FIFA- partjelzőkeretnek.

A továbbiakban Mártonra NB. I-es játékvezetőként számítottak. Az aktív játékvezetéstől 1998-ben vonult vissza. Utolsó Nb. I-es mérkőzését 1998. június 6-án szintén Zalaegerszegen vezette, ott, ahol 10 éve kezdődött élvonalbeli pályafutása.

Márton Sándor nem vonult háttérbe 2006-2012 között az MLSZ Játékvezetői Irodájának vezetője volt.

Furcsa körülmények között vezette első NB. I-es mérkőzését.

Maczkó II. József (Budapest, 1937. október 15. – 2016. április 5. )

A játékvezetésből 1968-ban vizsgázott. Vizsgáját követően a Budapesti Labdarúgó Szövetség által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A BLSZ JB minősítette az NB III-as keretbe, egyben az országos utánpótlás keretbe. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére NB II-es, majd 1976-tól az NB I-es játékvezető.

Azonban már az 1976-os felkerülése előtt veztett az élvonalban, méghozzá 1972. június 25-én, a Vasas-VM Egyetértés mérkőzést. 

A Népsport akkor az alábbi cikket jelentette meg Maczkóról:

"Megszokott mozdulattal a zászlóért nyúlt.

Huszonöt NB I-es mérkőzésen működött közre már, mint partjelző. De egyetlen egyet sem vezetett! Most is az eredeti „partitúra” szerint, az oldalvonal mellett kellett volna töltenie a 90 percet. De nem ott töltötte! Közbe szólt az élet kiszámíthatatlansága: nem érkezett meg a kijelölt játékvezető, Kamarás dr.

A két csapat — a Vasas és a VM Egyetértés — vezetői megállapodtak; s arra kérték: vezesse le a mérkőzést. Maczkó József nem akart hinni a fülének! De amikor másodszor is elhangzott a kérés, letette a zászlót — és kölcsönkért egy sípot. S 15 perces késéssel megkezdődött a találkozó. A nézőtérről nem lehetett észrevenni. hegy élete első NB I-es mérkőzését dirigálja. Határozott volt, mindent meglátott és megtorolt.

És nemcsak a szeme bizonyult jónak, hanem a füle is: a halk megjegyzéseket is meghallotta.

Ötször ítélt szabadrúgást beszédért! Mindkét csapat játékosai megpróbálták bepalizni. Nem sikerült.

A beugás bravúrosan sikerült.

Egy apró hibától eltekintve jól bíráskodott. Hogy nagyszerűen debütált, arról csak annyit: a 90 perc eltelte Idán mind a két "rapat játékosai gratuláltak neki. Megérdemelte!

A mezőny legjobbja volt."

Ezt  beugrást még további 134 NB. I-es mérkőzés vezetés követte.

 
1980-ban a játékvezetői követelményeket (cooper teszt) nem tudta teljesíteni, ezért visszaminősítették az NB II-be. A következő felmérésen teljesítette a fizikai követelményeket, újra NB I-es bíró lett. Az aktív játékvezetéstől történő visszavonulása után a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Játékvezető Testületnél (JT) az utánpótlás Bizottság vezetőjeként, országos ellenőrként tevékenykedett.

Nevét az 1985. szeptember 4-i Körkapcsolás bajnoki mérkőzésekről című rádiós műsor tette legendássá. Vass István Zoltán tudósított a Vasas SC – MTK-VM találkozóról a Fáy utcából. A tudósítás során a következőket mondta:

A Vasas kapusa, Kakas dobja ki a labdát, amely Farkashoz kerül, aki jól passzol Nyúlhoz. Ha hozzáteszem, hogy a játékvezető Maczkó, akkor itt az egész állatkert.

A 80-as évek meghatározó játékvezetője a fontos szerepelt kapott a 2000-es években a játékvezetés felsővezetésében.

Bizonyára kevesen tudják róla, hogy okleveles vegyészmérnök és tizenkét találmány fűződik a névé hez. Különböző gyógyszerek és kozmetikumok alkotója, hétvégeken pedig labdarúgó mérkőzéseket vezet - írta a Labdarúgás című folyóírat 1986. janurjában.

Ifjúsági játékos volt a Testvériség SE-ben. 1970-ben egy újsághirdetésre jelentkezett a játékvezetői tanfolyamra. Gondolta, jó lenne alaposaban megismerni a szabáyokat. A tanfolyamon oly annyira jól érezte magát, hogy a vizsga után bejelentette: ő bizony megpróbálja, szívesen vezetne meccseket. Kezdte az ifiknél majd fokozatosan he ladt előre. 1976-ban lett NB-s játékvezető és az NB I-ben Pécsett mutatkozott be a PMSC-Csepel találkozón.

Az akkot 38 éves játékvezetőként 1986. januárban léphetett a FIFA-koreltagok sorába. Igaz, előtte volt már lehetősége nemzetközi mérkőzéseken is bíráskodnia. Magas elismerést kapott 1984 -ben Vietnamban a Baráti Hadseregek labdarúgó tornáján, majd nyáron Thalfőldön is Jól képviselte a magyar játékvezetőket. 

Vezetett az indiai Nehru-kupán, az izraeli Maccabi Játékokon, bíráskodott Thaiföldön, Vietnámban 1984-ben (nyolc mérkőzést vezetett a baráti hadseregek spartakiádján), az Amerikai Egyesült Államokban és Brazíliában.

Sportvezetői feladatok:

 1998-ban Kovács Attila MLSZ elnöksége idején az MLSZ JB elnöke. 2006-tól az MLSZ JB elnökhelyettese, az ellenőrző bizottság vezetője, a küldő bizottságon belül az élvonalbeli mérkőzések felelőse, országos ellenőr, a Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLSZ) JB volt elnöke. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) nemzetközi játékvezetőinek ellenőre.

Urbán Árpád 1977-1984 között volt élvonalbeli játékvezető, összesen 85 mérkőzéset vezetett.

1942-ben született a Nógrád megyei Ipolyvecén. 1960-ban érettségizett a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban. Egy évig a helyi járási tanácson volt egészségőr, majd tanító lett több városkörnyéki általános iskolában is. 1965 és 1970 között a balassagyarmati II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanára volt, mialatt 1967-ben az Egri Tanárképző Főiskola levelező tagozatán testnevelés-biológia szakos általános iskolai tanári oklevelet szerzett. 1970-től Balassagyarmaton a Dózsa György Általános Iskola tanára, majd igazgatóhelyettese, 1990 és 1994 között pedig az igazgatója lett. 1995-ben kiegészítő diplomát szerzett a BME közoktatás vezetői szakán. 1998-tól ismét tanár, az őrhalmi - 2005. április 11-étől József Attila nevét viselő - Körzeti Általános Iskola igazgatója volt.

Iskolai pályafutása mellett 1964 és 1985 között labdarúgó-játékvezető is volt, FIFA-kerettag is lett.

1977. őszén felkerült az élvonalbeli keretbe, ahol 85 mérkőzést vezetett. 1977. szeptember 10-én a Székesfehérvári MÁV - Szeged mérkőzésen mutatkozott be az élvonalban.

A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága 1984-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek. Palotai Károly mellett partjelző lehetett olyan találkozókon, mint a százezer néző előtt játszott AS Roma–Porto, Benfica–AS Roma, illetve Eindhoven–Rangers.

1964-ben lépett be az MSZMP-be. Az MSZP-nek a kezdetektől, 1989 októberétől volt tagja, 1993-ban a párt Nógrád megyei koordinációs tanácsának tagja, majd az Országos Választmánya tagja lett. Az 1994. évi országgyűlési választásokon Balassagyarmaton (Nógrád 4. vk.) egyéni mandátumot szerzett. Az 1998-as választásokon nem jutott be a parlamentbe, de a helyhatósági választásokon a helyi képviselő testület tagja lett Balassagyarmaton. A 2002-es országgyűlési választásokon pártja Nógrád megyei területi listájáról szerzett ismét mandátumot. Május közepétől az ifjúsági és sportbizottság, júniustól az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban volt tag. Ezeken kívül a Cserháti Vadásztársaság elnöke volt, valamint tagja volt a Wesselényi Miklós Sport Közalapítvány felügyelő bizottságának, illetve a Nógrád Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségének is.

2005. november 26-án Balassagyarmat és Érsekvadkert között egy vaddisznóhajtáson vett részt, amikor 73 éves bátyja tévedésből szívtájékon lőtte. Sérüléseibe még aznap a balassagyarmati kórházban belehalt.

1986-os mexikói VB-n is járt Németh Lajos!

Németh Lajos 1944. augusztus 14-én született Gyomaendrődön. Első csapata a Gyomai SE volt, majd a katonaideje egy részében a Honvéd Szalvai SE együttesében játszott. Ott figyeltek fel rá a Bp. Honvéd vezetői, felvezényeltették a fővárosba. A tehetséges csatár az 1967-es bajnoki évben tíz mérkőzésen játszott a piros-fehéreknél az élvonalban, két gólt szerzett. 1968-ban visszakerült szülőmegyéjébe, a Békéscsabai Előréhez. A második vonal gólkirálya lett, az 1973–74-es idény végén feljutott a lila-fehérekkel az első osztályba. A következő négy szezonban, 1978 tavaszáig az első osztályban futballozott. 101 mérkőzésen játszott a legmagasabb osztályban. 1974-ben, még NB I/B-s játékosként, éppen Békéscsabán, szerepelt az utápótlás-válogatottban, a hollandok elleni Eb-negyeddöntőben. Csereként beállva góllal segítette a Gujdár – Varga S. (Virágh), Kocsis I., Csorna, Vépi – Dunai III, Kunszt – Pénzes, Németh L. (Komjáti), Kiss T., Becsei csapatot a győzelemhez. (Játszott később a szovjetek elleni, harkovi elődöntőben is. Bár a döntőkben már nem lépett pályára, utánpótlás Európa-bajnoknak mondhatta magát.)

Visszavonulása után a játékvezetők táborába lépett. 1981 és 1992 között működött az NB I-ben, 1983 és 1990 között volt FIFA-kerettag. Sok különleges találkozón vezetett, egyik volt ezek közül az 1989. júniusi Szeged–Vasas osztályozó. Vezetett két Magyar (Népköztársasági) Kupa-döntőt, először 1984-ben a Siófok–Rába ETO, majd 1992-ben az Újpesti TE–Vác találkozót.

Játékvezetői pályafutásának legemlékezetesebb sikere a mexikói világbajnokságon való részvétele volt. Az 1986-os Mundialon vezetőbíróként működött közre a Dánia–Skócia találkozón, további öt mérkőzésen pedig partjelzőként segédkezett.

2014. januárjában, 69 évesen hunyt el.

Képes Sport 1986-ban az alábbiakat írta:

Az a nap is pontosan úgy kezdődött, mint a többi. Reggel felkelt, felült a kerékpárjára, elhajtott a munkahelyére, ott végezte szokásos teendőit Amikor estefelé hazament, mint mindig, akkor is bekapcsolta a rádiót. A sporthírek alatt azonban belemarkolt a karosszék támlájába, percekig szóhoz sem jutott, felesége, aki közel húsz éve hű társa, megijedt. Jól ismeri férjét, szeméből, arckifejezéséből a nehéz pillanatokban is tudott olvasni. Most azonban valami olyasmi történt, amit ő sem volt képes megfejteni. A végtelennek tűnő időt végül is 16 éves Attila fiuk törte meg: „Apu, utazol Mexikóba!?!?”

Németh Lajos és családja azon a hideg, borús, ködös, ám szám ukra csodálatos januári estén tudta meg, hogy a FIFA jelölte a magyar bírót a világbajnokságra. Másnap állandóan foglalt volt a Városi Tanács Sportfelügyelőségének telefonja — itt főelőadó Németh Lajos —, mindenki gratulált neki, sorra kapta az üdvözlő táviratokat.

Pedig az, hogy végül is őt választották, nem meglepetés. Eddigi játékvezetői múltja, rendszeres kiváló minősítése alapot adott arra, hogy a legnagyobb tornán, a Mundiálon is számítsanak rá.

Németh Lajos 42 éves, 101 mérkőzést játszott az élvonalban, tíz alkalommal a Bp. Honvéd mezében, a többit szülőföldje, a Békéscsaba színeiben. Az argentínai vb évében, 1978-ban hagyta abba a futballt, s tulajdonképpen ekkor döntötte el, hogy rablóból pan­dúr, azaz játékosból bíró lesz.

Három évvel később, 1981. augusztus 21-én, a Csepel— PM SC mérkőzésen mutatkozott be — sikerrel. Igaz, akkor még nagyon szerény, amatőrök számára is alig ajánlott 200 schillinges órával vezette a mérkőzést, volt is bonyodalom belőle, bőven.

Az óra természetesen elromlott, vagy izgalmában talán ő nyomta meg, kétszer, a lényeg az, hogy segítőinek köszönheti, senki nem vette észre a kínos helyzetet. Amilyen rosszul sikerült a bemutatkozás — mármint a balszerencsés időmérés miatt — annál jobb volt a folytatás.

Azóta 62 mérkőzésen bíráskodott az élvonalban, s 61-szer lengette a zászlót. Vezetett vb-selejtezőt (1), barátságos, nemzetek közötti találkozókat (2), ifjúsági E b- (5), UEFA Kupa- (1), K E K - (4), BEK- (2) mérkőzéseket.

Németh Lajos most a világbajnokságra, Mexikóra, az ottani körülményekre, s a tét miatt rendkívül nehéz mérkőzésekre készül.

Nem járt még az amerikai kontinensen, bújja a könyveket, a szakirodalmat. Erőnléte kiváló, hetente háromszor — felesége fogalmazása szerint — kifejezetten önsanyargató edzéseket tart, s a többi napon sem marad el a futás, a gimnasztika, és természetesen a kerékpározás.

Munkahelyén nem csak a számára kedvező időbeosztás kialakításában segítik, hanem abban is, hogy minél jobban tanulja a német nyelvet, naponta 2—3 órát beszélgetnek vele németül, s arra is marad idő, hogy a spanyolt annyira elsajátítsa, hogy ne lehessen eladni az aztékok földjén.

Hatodikként — Hertzka Pál, Zsolt István, Dorogi An dor, Emsberger Gyula, Palotai Károly után — fújja a sípot a Mundiálon, és így e sorozat nem szakad meg, a magyar játékvezetők 1954 óta minden világbajnokságon részt vesznek.

Ars poeticája: kiállítani sokkal könnyebb, mint pályán tartani.

Játékosként és játékvezetőként is maradandó alkotott Molnár László.

1949-ben született és a Komáromi Olajmunkás csapatában ismerkedett meg a labdarúgással. Többször szerepelt a magyar ifjúsági válogatottban, majd 1968-ban a Bp. Honvéd játékosa lett. Onnét került 1972-ben a ZTE-hez és 1978-ig 211 NB I-es mérkőzésen szerepelt a kemény kötésű hátvéd.

Egy súlyos közúti baleset szakította félbe játékos pályafutását és közel másfél éves betegeskedés várt rá.

A játékvezetői tanfolyamot úgy végezte el, hogy mankóval járt az előadásokra Sikeresen vizsgázott, de sokáig a bemutatkozás váratott magára, mert technikai vezető lett a zalai csapatnál.

1982-től viszont csak a játékvezetés jelentette számára a labdarúgással való kapcsolatot. Fél évenként lépett egy osztállyal előrébb és 1983-ban már NB-s kerettag lett. Az NB/I-ben 1985. március 27-én mutatkozott be a Tatabánya- Újpesti Dózsa mérkőzésen. A játékosként szerzett tapasztalatokat jól hasznosította, egymást követték a komoly feladatok és Molnár László nem okozott csalódást. Hogy ez így van, azt mi sem bizonyítja jobban: másfél éves élvonalbeli működés után ez év nyarán FIFA játékvezető lehetett.

A nemzetközi porondon még nem volt alkalma a bizonyításra, de a határozott játékvezető valószínűleg ott sem okoz majd csalódást. Különösebb álmai még nincsenek, szeretne gyökeret ereszteni a FIFA keretben. Számviteli főiskolát végzett és a Zala megyei Tanács főelőadója - íjra a Labdarúgás című folyóirat 1986-ban.

A Magyar Labdarúgó Sszövetség (MLSZ) Játékvezető Bizottságának (JB) felterjesztésére 1986-ban lett nemzetközi játékvezető, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bírói karának tagja. Több UEFA-kupa, Intertotó Kupa, nemzetközi válogatott mérkőzésen volt játékvezető vagy partbíróként segítette a játékvezető munkáját. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 20. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. 1989-ben meghívták az első teremlabdarúgó világbajnokságra, ahol a Dánia–Paraguay csoportmérkőzést, illetve az egyik elődöntőt, a Belgium–Brazília mérkőzésen játékvezetőként, további három összecsapáson segédjátékvezetőként működött közre. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1994-ben búcsúzott.

Így vallott pályafutásáról:

1949. június 28-án születtem a Tolna megyei Kalaznón. Gyermekkorom azonos volt minden mozgékony magyar srác gyermekkorával: foci, foci és foci... az általános iskolában némi atlétika is, a mindenkori versenyprogramnak megfelelően, futottam, ugrottam, dobtam, mikor-mi kellett.

14 éves fejjel már a Komáromi Olajmunkás megyei I. osztályú csapatában játszottam, a következő évek során a csapat — velem együtt — bekerült az NB III-ba. Ez idő alatt tizenegy alkalommal húzhattam fel a címeres trikót is, mint a magyar ifiválogatott buzgó és meghatott tagja.

Aztán tizenegy NB I-es esztendő következett. 1968-tól 72-ig a Honvédben, majd a ZTE-ben. Ezekben a csapatokban végigmuzsikáltam áz ösz- szes védőposztot, néha még a középpályára is előremerészkedtem. Sosem tartoztam a galamblelkű védőjátékosok közé, ez a magyarázata, hogy alkalmanként a piros lap is megvillant bűnbánó szemeim előtt. No, nem sokszor, össze-vissza talán három vagy négy esetben.

Focipályámra gyors és hatásos függönyt eresztett egy közúti baleset. 1978. szeptember 19-én történt, s az orvosok elismerő arccal mutogatták egymásnak a lábszáramról készült röntgenfelvételt — ritka szép példája volt a nyílt törésnek.

Két évig a ZTE technikai vezetőjeként dolgoztam, aztán a 81/82-es szezonban — Hévízen — még egyszer megpróbálkoztam a játékkal, de a négyszer műtött lábszáram nem akart igazán engedelmeskedni. Azóta csupán az öregfiúk mérkőzésein lépek pályára — ritkán és óvatosan.

A játékvezetői vizsgát még 1979 februárjában letettem. Ez afféle kétségbeesett ügy volt, hiszen akkortájt még az is hiú reménynek tűnt, hogy valaha még járni tudok.

Aztán furcsa módon mégiscsak belecsöppentem a bíráskodásba.

A bemutatkozást egy véletlennek köszönhettem. Az egyik hévízi edzőmeccsre nem érkeztek meg a játékvezetők, hát kény télén-kelletlen én vettem számba a sípot.

Jól éreztem magam.

Így utólag vissza gondolva, a játékostársaimnak volt ebben oroszlánrésze. Szívemberek voltak, tudták, érezték, hogy végre sikerélményre is szükségem van, hát ünnepeltek, gratuláltak a játékvezetői teljesítményemhez. Mindenesetre feldobott a dolog, hiszen új lehetőség nyílt, hogy mégis visszatérjek a futballpályára. Attól kezdve keresni kezdtem az alkalmat a bíráskodásra.

Végigjártam a teljes iskolát. Kispályás és teremmérkőzéseken fújtam a sípot, de keszthelyi pályafutásom befejeztével, 1982 végén már a Zala megyei JB-nél is kopogtattam.

1983 tavaszától fogva menetrendszerűen masíroztam előre a játékvezetői ranglistán. Félévenként sikerült egy lépcsőfokkal feljebb lépnem — megyei ifi, megyei I. osztály, területi bajnokság, NB II ez volt az útvonal. 1984 végén pedig az NB I-es játékvezetői keret tagja lettem. Az ország első futballszínpadán 1985. március 27-én debütáltam, Tatabányán vezettem a Tatabánya—Ú. Dózsa mérkőzést.

1986-ban — bár erre nem számítottam —, elérve életem vágyálmát, tagja lettem a FIFA-keretnek. Ez örömteli meglepetés volt, hát majd igyekszem megszolgálni. A kemény, férfias játékot szeretem, biztosítva az események folyamatosságát. Játékvezetői példaképem nincsen, hiszen a szabály minden mérkőzésen egyforma, viszont mindenkitől lehet valamit tanulni

Fizikai felkészülésemhez jó alap az évtizedes focimúlt, szintentartá- sához pedig a kétnaponta végzett edzés és alkalomszerűen még mindig egy kis kétkapus játék.

Hobbim — hogyan is lehetne másként? — még mindig a foci, foci, minden mennyiségben.

A Zala megyei Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatalnál dolgozom főelőadóként, és a Zala megyei JB Oktatási Albizottságának vezetőjeként is tevékenykedem. Jól tudom, az intimszféra nem tartozik egy ilyenfajta sportbeli bemutatkozás témái közé, a családomról azonban mégis mesélnem kell. Bár szavakkal alig lehet elmondani, hogy mennyit segített a feleségem és a három fiam. Nem könnyű jó szívvel elviselni, .amikor a családfő a kirándulásra, utazásra, együttlétre szánt hétvégeket rendszeresen és sorozatosan „házon kívül” tölti, rövidnadrágban szaladgál és inkább egy sipot fújdogál valahol.

Új sorozatot indítunk, az elmúlt 50 év legnagyobb játékvezetőit mutatjuk be. A sorozat első része id. Vad Istvánról szól, aki méltón lehet büszke játékvezető családjára.

Vad István 1953. november 5-én született Budapesten. 

Vad István későn kezdett megismerkedni a sportág tudományával. Legalábbis, ha azt vesszük alapul, hogy ma már foci-óvodák és foci-sulik működnek szerte az országban, s a 11—12 éves gyerekek sorra járták a világban a leghíresebb labdarúgó-szentélyeket, hozzák haza a trófeákat a különböző nemzetközi tornákról.

Ő „már 13 éves volt, amikor a szülei megengedték, hogy a Szabadság-hegyről rendszeresen eljárjon a város másik végébe, a Fehér úti KSI-birodalomba. Am elég volt egy-két edzés ahhoz, hogy egy életre barátságot kössön a labdarúgással. Ehhez, persze, hozzájárult az edzői szakértelem is, amely kimondta az ítéletet: igazi csatártehetség van születőben, nem szabad szem elől téveszteni!

Labdarúgó pályafutása

Igazi, vérbeli csatár volt, ezen a poszton játszott a Ferencvárosban (8 évig volt tagja az egyesületnek). A felnőtt csapatban az első mérkőzése: 1975-ben, az utolsó mérkőzése 1977-ben Párizsban volt. Az FTC felnőtt csapatában összesen 49 mérkőzésen szerepelt (19 bajnoki, 6 nemzetközi, 24 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 25 (12 bajnoki, 13 egyéb). Magyar Népköztársasági Kupa-győztes 1976-ban. A Ferencvárost követően játszott Csepelen, ahol nem sok szerepet kapott, majd leigazolta a Volán SC, egy év után nem tartottak rá igényt. Hódmezővásárhelyre került, az NB II-es csapathoz, edzőcsere és máris a területi DÉLÉP SC csapatába találta magát. A labdarúgást 33 esztendősen Rákoscsabán a 22. Volán SC egyesületben fejezte be.

1985-ben a Labdarúgás című újságban az alábbiakat nyilatkozta:

Vad Istvánnak megéri a második vonalban futballozni?
— Ebben az osztályban csakis az első öt-hat helyezett együttesben „éri meg” játszani! Az én esetem természetesen nem lehet mérvadó, hiszen végig a kiesés ellen küszködtünk, tehát nem is kereshettünk jól. Az az igazság, hogy ha a feleségemnek nem lenne egy viszonylag jól jövedelmező vendéglátóipari munkahelye, akkor nekem már abba kellett volna hagyni a labda rúgását ... A télen például hívtak Egerbe, de fájó szívvel nemet kellett mondanom. Nem adhattuk fel a feleségem biztos állását az én bizonytalan egri egzisztenciámért. A család nélkül viszont én egy lépést sem tennék. Kisfiam, a hatéves Pisti — aki focikapus szeretne lenni! — már nagyon megszokta, hogy vagy anyu, vagy pedig apu megy érte az óvodába. És ez így lesz akkor is, ha ősszel megkezdődik számára az iskola.

Ugye nem titok, hogy amikor éppen nem kell pályára lépnie labdarúgóként, akkor játékvezetőként működik? . ..
— Nem, egyáltalán nem titok. Tudja, amikor az apám abbahagyta a játékot, ő is bíráskodott. Később meg, amikor rengeteget utaztam fel Vásárhelyről a fővárosba, a vonaton sokat beszélgettem a játékvezetőkkel, és közben kedvet kaptam a sípmesterséghez. Szeretnék egyszer NB I-es játékvezető lenni! Most persze még csak BLjSZ-mecs- cseken sípolök és lengetek. De jóbarátom, Németh Lajos példája lebeg előttem, aki bámulatos gyorsasággal emelkedett fel a ranglistán, és lett FIFA-bíró.

Szóval, hogyan lett játékvezető?
— A síp szeretetét még édesapám oltotta belém, aki maga is aktív játékos volt. A játékkal töltött évek alatt azonban még nem gondoltam a bíráskodásra, csak jóval később. Egészen pontosan akkor, amikor vasárnaponként Hódmezővásárhelyről hazafelé jövet a vonaton együtt utaztam a játékvezetőinkkel, s Eörytől, Nagy Lacitól, Maczkótól és többiektől hallottam a jobbnál jobb bírósztorikat. Ekkor fogott meg az 6 kicsit furcsa, különös világuk, s így határoztam el, hogy én is rablóból pandúr leszek.

Játékvezetői pályafutása:

Az általánosan elfogadott nézet szerint - a sporttörténelem igazolja ezt a téves állítást - igazán csak az lehet kiváló játékvezető, aki maga is rúgta a labdát, ismeri a játékosok minden csíntevését. Labdarúgó pályafutásának végén, a budapesti XIII. kerületi Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságánál, Kürti Imre, Lovász László, Sipos Sándor vizsgabizottság előtt tett játékvezetői vizsgát. Hamarosan felkerült a Budapesti Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságához, ahol a ranglétrán gyorsan lépkedett előre. NB. III-as, rövidesen országos utánpótlás besorolást kapott, majd az országos keretben NB. II-es mérkőzések vezetésével bízták meg. Az első osztályban 1990-től tevékenykedett, 1998-ban búcsúzott a nemzeti játékvezetéstől. "Örök fájdalma maradt", hogy nem vezethetett mérkőzést a Ferencvárosnak. A játékvezetők Etikai Szabályai nem engedik, hogy a játékvezető élesben annak a csapatnak vezessen mérkőzést, ahol maga is játszott - barátságos vagy edzőmérkőzése vezetése azonban nem tiltott.

Élvonalbeli kimutatások:

Játékosok közül a legtöbbet Szlezák Zoltánnak vezette (18 mérkőzés), míg őt Bérczy Balázs, Hahn Árpád követi a rangsorban. Érdeksség, hogy volt Fradi játékosként a legtöbb élvonalbeli meccset (20) a Honvédnak vezette.

Nemzetközi játékvezetés:

A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1991-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. 38 évesen vezethette első nemzetközi mérkőzését. Pályafutása alatt UEFA KEK, Intertotó Kupa és nemzetek közötti válogatott mérkőzéseket vezetett. Az MLSZ JB nemzetközi kapcsolatának eredményeként 1993-ban Hartmann Lajos társaságában meghívást kapott Katarba a nemzeti bajnokságban működő csapatok összecsapásainak irányítására. 10 mérkőzésen vezetőbíróként, 7 találkozón pedig egyes számú partbíróként tevékenykedett. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 20. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1998-ban egészségi okok miatt búcsúzott.

Játékvezető család:

A mama a (akkor még) Testnevelési Főiskola tanáraként a labdarúgók oktatásáért volt felelős személy. Az apa, id. Vad István az aktív labdarúgást befejezve rendszeresen megnézte fiát a serdülő, majd az ifjúsági derbiken, a játékok végén indult saját mérkőzésének dirigálására, tudni illik, ő akkoriban a budapesti (megyei) bajnokságban bíráskodott. A fiú, Vad István, gyorsan végigjárva a játékvezetői szamárlétrát, hamarosan a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagja lett. Az unoka, a fiú, Vad II. István az idő múlásával maga is, a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagjai közé emelkedett. A másik unoka, a lány, Vad Anita testvérének hazai- és nemzetközi játékvezetői sikerein felbuzdulva, fiatal felnőttként maga is a játékvezetői vizsgát tett. Határozottan kijelenthetjük, hogy a játékvezetői sportpályafutások során ritkaságszámba megy, hogy egy családból három - id. Vad István, ifj. Vad István, Vad Anita - FIFA minősítésű játékvezető nevelődjön ki. Európában, de talán a világon is különleges esemény, hogy a nagyapa, az apa, a fiú (unoka) és a lány (unoka) is játékvezetésre adja a fejét.