1972. május 23-án az alábbi hír jelent meg:

Elveszett a felszerelés. A vasárnap Budapesten lejátszott FÖSPF.D—Békéscsaba NB I B-s mérkőzés játékvezetője, Kőrös László (Győr, Á..... u. 50. sz. alatti lakos) sportfelszerelését tartalmazó táska a budapest— hegyeshalmi vonaton elveszett. A játékvezető kéri a becsületes megtalálót, hogy felszerelését juttassa el a címére.

Kijelölték a nemzetközi játékvezetői keretet. FIFA-keret: Zsolt István, Emsberger Gyula, Bircsák Gusztáv.,Petri Sándor, Müncz György, Szílvási József, Kamarás István dr. 

Pelét, a futball koronázatlan királyát lesen megállítani, egy mozdulattal, egy zászlólengetéssel gátat vetni sziporkázó játékának, nem minden játékvezetőnek adatik meg.

Emsberger Gyula, aki az egyetlen aktív magyar résztvevője volt a mexikói világbajnokságnak, elmondhatja magáról: két alkalommal is kezében tartotta a félelmetes brazil csatársort.

Tatabánya.

A pályán melegítenek a csapatok. Perceken belül kezdődik a Tatabánya—Ferencváros mérkőzés.

A nézőtéren Emsberger ül. Egy élvonalbeli játékvezető vasárnap a lelátón?

Furcsa látvány.

Megsérültem Ezért nem is válaltam e hétre bajnoki találkozót. Jobb az ilyet kipihenni, különben rásérül az ember, és ki tudja, mikor lesz újra egészséges.  

Mexikóban háromszor is lengetett, azonban sípba fújni nem sikerült a torna során. Vajon miért nem?

Nem mondom, jó lett volna olyan nagyszerű játékosoknak sípolni, mint amilyen a brazilok, angolok, nyugatnémetek voltak, de hát én még — idézőjelben értve — fiatal vagyok. Első VB-m volt, sokat tanultam!

Mit például?

Mint ismeretes, a játékvezetők jóval a VB megnyitója előtt érkeztek Mexicó Citybe. Különböző előadások, tájékoztatók hangzottak el, sőt, hogy a nagyon nehéz mexikói klímában is helyt tudjunk állni, naponta tartottunk a játékosoknak is becsületére váló edzéseket. Ezekre rendszeresen reggelenként került sor, a híres FIFA-tréner Dettmar Cramer vezetésével. A szakmai1 gyakorlatokra, konzultációkra délutánonként jutott idő, amelyeken olyan neves játékvezető is tartott előadásokat, mint az angol Aston. Az egységes játékvezetői felfogás érdekében is történtek lépések. A FIFA elnöke, Sir Stanley Rous árrá kért bennünket, hogy a legszigorúbban toroljunk meg minden szabálytalanságot, nehogy a mérkőzések botrányba fulladjanak. A csapatokat is felkereste és közölte velük, hogy a legkeményebben fogunk eljárni a rendbontókkal szemben.

Okulásképpen filmvetítéseket tartottak, a legutolsó, 66-os londoni VB-n készült filmekkel, melyen egy-egy vitás jelenet kapcsán több órás vita is kialakult. így történt aztán, hogy az idei VB volt talán minden idők legsportszerűbb futballcsatája. Kiállítás nem történt, komolyabb sérülés sem, és úgy érzem, ez önmagáért beszél.

Melyek azok a tapasztalatok, amelyeket feltétlenül hasznosítani szeretne?

A test, test elleni játék helyes megítélését tartom a legfontosabbnak. Röviden: sípolni — ha kell! Kevesebbet tévedni... Mexikóban is ez okozta a legtöbb nehézséget.

Kit tartott a legjobb VB- bírónak?

Véleményem szerint egészen kiemelkedő teljesítmény nem akadt, mindenki egyenletesen jól bíráskodott. Olyan játék- vezetést azonban, mint az olasz Lo Beilotól néha látni, senki sem produkált.

További tervek?

Először is szeretnék minél előbb meggyógyulni, nem akarok kiesni a ritmusból, hiszen az ősz sok szép feladatot tartogat. Itt vannak a hazai bajnoki küzdelmek, no meg a meghivások. Az első mindjárt komoly próbatétel, hiszen Szalonikiben KEK-mérkőzést vezetek az Aris Saloniki és a Chelsea között. Egyébként nem tartozom az idősebb bírók közé, koromnál fogva még egy VB-n és két olimpián szerepelhetek még!

A napokban adtunk hírt arról, hogy Palotai Károly búcsút mondóit a bírói sípnak és edző lett a Rába ETO-nál. Szerdán két helyről, az MLSZ-böl és Győrből egyszerre kaptunk hírt: Palota mégiscsak játékvezető marad. Ismét előveszi a sípot.

— Nehéz napokat éltem át — mondta újabb elhatározásának indoklásakor Palotai. — Az első bajnoki forduló után nem bírtam tovább, felkerestem az illetékeseket, kértem őket, közös megegyezéssel bontsák fel szerződésemet. Megértették lelkiállapotomat és hozzájárultak kérésemhez. Újból bíró vagyok!

Forrás: NépSport

Az MLSZ Játékvezetői Bizottsága kijelölte az országos játékvezetői keretet. A- és B-csoportra osztották a bírókat.

Az országos kerettagság nem biztosít jogot arra, hogy a besoroltat melyik osztályban kell működtetni.

Ime a névsor:

A- keret:

Almási János, Bacsó István, Bállá Gyula, Bana Antal, Bircsák Gusztáv, Biróczki János, Bodon Tibor, Borzási Imre, Csernefalvy László, Czirják András, Egervári Ferenc, Ems- berger Gyula, Fáth Rezső, Fehér István, Halász Mihály.,Hámori László, Hegyes Gyula, Hévízi Ottó, Jármai Tibor dr., Kamarás István dr., Kaposi Sándor, Katona József, Klemm Lajos, Maczkó József, Magyar Zoltán, Marton László, Mohácsi Lajos, Müncz György, Nagy Béla, Nagy Emil, Palotai Károly. Petri Sándor, Pusztai Jenő, Radó János, Schopp Károly, Somlai Lajos, Soős Gábor, Szá vó János, Szegedi Barna, Szilvási József, Szkokán Zoltán, Szlávik András. Tapolczay János, Teuschler Ferenc, Tóth József, Vadas György, Vincze Ferenc dr., Vízhányó László, Vörös Béla, Wottava Tibor, Zá vódszky Sándor, Zsolt István.

B-keret:

Alberti István, Antal József, Asztalos István, Bacsa László, Balázs József, Barcs Aladár, Berta Sándor, Borsos József, Csapucha Mátyás, Demeter Károly dr., Dezső Barna, Dér László, Dombai Zoltán, Fehér D. Levente dr., Félix Sándór, Gáli Zoltán, Gáspán István, Geiger Sándor. Gyimesi Géza, Győri László, Hontvári János, Jaczina Róbert, Kristóf Antal, Kőrös László, Lukács Lajos, Maróti Rezső, Miksztai Zoltán, Molnár Pál, Nagy Géza, Németh László, Orosz András, Pap Imre, Pócsi László, Polcz László, Rúzsa István, Sabácz József, Sándor János, Stenczel István, Schlick János, Szabó István, Szabó János, Szabó József, Szabó Zoltán, Tátrai László, Ungl János, Vadas János, Végh József.

Nem sokan keresték fel az utóbbi hetekben az országos labdarúgó JT hivatalos helyiségét. Mostanában azonban az egyesületi vezetők, bírák egyre többször adják egymásnak a kilincset. Lassan ismét megindul az élet.

A szakvezetést, s a bírákat most számos kérdés foglalkoztatja, leginkább talán az a döntés, amely már érvénybelépett és kimondja: 45 évesnél idősebb bírák az élvonalban nem működhetnek! Átszervezésre van tehát szükség, új feladatok várnak megoldásra. Ezekről, a JT időszerű kérdéseiről beszélgettünk Bállá Károly főtitkárral.

Mi tette szükségessé az új korhatár bevezetését, s hogyan fogadták az intézkedést az érdekeltek?

— Friss, új vérkeringést akarunk! Noha az elmúlt években sok fiatal bírót hoztunk fel az élvonalba, mégis elkövettük azt a hibát, hogy túlságosan sokat vártunk a tehetségek tűzbedobásával. A jövőben még inkább meg akarjuk gyorsítani a fiatalok fejlődését, s amint tudásuk színvonala azt megengedi, nehezebb feladatokkal bízzuk meg őket. Lesznek persze átmeneti nehézségeink, de ezeket legyőzzük. A fiatalítás előbb vagy utóbb eredményre vezet. Ma már tudományosan megállapított tény, hogy 45—47 év felett a játékvezetők szellemi és fizikai képessége, reagálási készsége csökken. Az idősebb bírák már nem tudnak eleget tenni a követelményeknek, nem elég gyorsak. állóképesek. Ezeket a megalapításokat persze nem lehet általánosítani, de az esetek nagy többsége bizonyítja, hogy a hibák az említett okokból erednek. A döntés úgy szól, hogy a 45 évnél idősebbek NB I-es és NB II-s mérkőzéseken nem kaphatnak szerepet. A másodvonalban azért nem, mert ez tulajdonképpen előiskolája az élvonalnak.

- Az érdekeltek persze nem egyformán reagállak a döntésre. Ez érthető is. Az idősebbek közül néhányan nehéz szívvel veszik tudomásul, hogy eljött a visszavonulás ideje. Akadtak köztük bizony olyanok is, akik könnyet hullattak. Ez is bizonyítja, mennyire szerették a játékvezetést. A fiatalok viszont örülnek, hiszen övék a jövő!

Kik azok a nevesebb bírák, akiket a jövőben már nem láthatunk, kik lépnek a helyükbe, s az átcsoportosítás nem okoz-e törést, nem lesz-e visszaesés?

— 36 élvonalbeli játékvezető kerül ki az országos keretből. Többek között Pósa, Virág, Bokor, Bihari, Hernádi, Harangozó, Dorogi, Pósfai, Páldi, Srankó, Kösztner, Szigeti László és olyan ismert partbírák, mint Kővári, Major. I. Siktósi, Teli. Pásztor, Fekete II, Kádár E., Hont és mások.

— Nem lesz könnyű pótolni őket. Az átállás átmeneti visszaeséssel járhat, hiszen a fiatalok egy része még nem elég tapasztalt. De meggyőződésem, hogy tehetségük, rátermettségük. s nem utolsó sorban a visszavonult bírák támogatása, a közvélemény segítsége, a szurkolók és egyesületi vezetők higgadtsága átsegítheti őket a kezdeti nehézségeken. Olyan légkört kelt kialakítanunk, amely fejlődési lehetőséget biztosit nekik,

— A mostani élvonalat Zsolt, Balta Béla, Kaposi, Gere, Farkas. Fehérvári, Biróczki, Vízhányó, Vadas Gy, Emsberger, a két Soós, Szegedi-Barna, Petii, Horváth Lajos, Balla Gyula, Benkő László, Aranyosi, Müncz, Schopp, Katona és mások jelentik. Ét ott van már a nyomukban Nyeste, Bircsák, Borzási, Fáth, Wottava, Magyar, Hegyes és társai

És mi lesz a régiekkel? Milyen feladatot ró ez a döntés az egész JT-re, mi az, amit a közeljövőben meg  akarnak valósítani?

— A régiek közül néhányan máris bejelentették, hogy hajlandók kisebb jelentőségű mérkőzéseket is vezetni. Ezek közé tartozik Pósa János is. Mindazokra, akik leteszik a sípot, szükség van! Nagy tudásukat, tapasztalatukat a magasabb színvonalú testületi élet, a színvonalas játékvezetés érdekében hasznosítani akarjuk. Virág és társai nem nélkülözhetők! Azt akarjuk, hogy szervezeti életünk megerősödésében segítsenek nekünk. Szívesen látjuk őket a különféle bizottságokban. Tárt karokkal várja őket az oktatási és ellenőrző bizottság, amely amúgyis felfrissítésre szorul. Segítségükkel végre eljuthatunk a válósabb ellenőrzéshez.

— A JT most csatasorba állítja a legtehetségesebbeket, s felkutatja az új fiatalokat. Átszervezzük bizottságainkat, országszerte új tanfolyamokat szervezünk, mégpedig az ipari és középiskolai tanulók köréből, s 30—32 éves korhatárig szívesen látjuk az aktív labdarúgástól visszavonult sportolókat. Képzésükre most igazán rendelkezésünkre áll majd megfelelő oktatógárda.

Új szelek fújdogálnak a JT- ben. Akik segíteni akarnak, ajánlják fel dolgos kezüket, tudásukat, nagy tapasztalatukat.

Szükség van reájuk!

Nem kell hozzá nagy matematikai készség, hogy kiszámítsuk: Magyarországon senkit sem sértegetnek annyian, mint a labdarúgó-mérkőzéseit játékvezetőit. Az NB I-ben a legnagyobb a közönség, tehát itt a leghairsányabb a füttykoncert. Az alsóbb osztályokban már kevesebb a néző, de annál kitartóbb a fütty. S minél lejjebb megyünk az osztályok rangsorában, annál több a sértés, sőt az inzultus, a tettlegesség is.

Mégis mindig akadnak, akik „vállalják a veszélyt”, elmennek játékvezetőnek, pedig tudják, mennyi „jókívánságban” lesz részük.

Egyetlen játékvezető sem örül a füttynek; mindegyikük közmegelégedésre szeretne működni. Az alsóbb osztályúak feljebb próbálnak jutni, az NB I-eseknek a nemzetközi minősítés a céljuk s nem érdekük, hogy elvágják maguk előtt az utat. A FIFA bírók már presztízsből sem engedhetik meg maguknak a részrehajlás gyanúját.

A Játékvezetők Testületé is nagyon ügyel arra, hogy tagjai a leg- korrektebbül, a szubjektivitást kiküszöbölve, a szabályok szellemében bíráskodjanak. Minden NB I-es mérkőzésen megjelenik egy ellenőr is, aki osztályozza a játékvezető tevékenységét és részletes jelentést is készít. A jelentést megtárgyalja .íz ellenőrző bizottság és ha a játékvezető nagyobb hibát követett el (például nem adott meg egy jogos tizenegyest), maga elé idézi a bírót, aki megkapja a megérdemelt fejmosást. A jelentést és az osztályzatot nagyon komolyan figyelembe veszik a bíróküldésnél és a minősítésnél is.

A biztonság kedvéért több mérkőzésre szuperellenőrt is küld a JT. Az ellenőrök nem tudnak egymásról, csupán akkor derül ki, hogy szuperellenőr működött, amikor összevetik a jelentéseket. Alapelv, hogy egy- egy bírót csak azonos vagy magasabb képesítésű játékvezető ellenőrizhet. Az ellenőrök között van jó néhány volt FIFA bíró is, tehát a magyar FIFA játékvezetőknek is van megfelelő ellenőrük.

A z ellenőrzés és a kiválasztás is gondosan történik. Hosszú az út, amíg valaki eljut az NB I-ig. A legtöbb kezdő először serdülő, ifjúsági, majd megyei és Budapest-bajnoki mérkőzéseket vezet, aztán jönnek a Nemzeti Bajnokság osztályai, végül pedig a csúcs: az NB 1. Idén négyen léptek a legfelső osztályba: a 35 esztendős budapesti Somlai Lajos, az ugyancsak budapesti, 38 éves Pusztai Jenő, a 42 esztendős kecskeméti Hegyes Gyula és a 46 éves szegedi Kasza Ferenc.

A szegedi újonc NB I-es játékvezető életkora is jelzi, hogy ma már — nagyon helyesen — az MLSZ elnöksége megadja a működési engedélyt a 45 évnél idősebb játékvezetőknek is. Nincs korhatár, mindenkit egyénileg bírálnak el. Szinte pótolhatatlan hiányt jelentene, ha az idei bajnokságban már nem működhetnék az NB I-ben a 49 éves Aranyosi, a 48 éves Fehérvári, a 47 éves Gere, Soós Gábor és Kaposi, vagy a 46 esztendős Vadas, illetve Zsolt István. Ha ezek a játékvezetők hibáznak is esetleg az egyes mérkőzéseken, biztosan nem a koruk miatt tévednek majd ...

A játékvezetőkre is vonatkozik az a közmondás, hogy senki sem próféta a maga hazájában. Külföldön nagy a magyar bírák tekintélye. Heten szerepelnek a FIFA keretében (Zsolt, Gere, Emsberger, Schopp, Bi- róczky, Wottava és Bírcsák) s közülük az első három az UEFA keretének is tagja. Idén már három jelentős mérkőzésen bíráskodtak magyarok (Gerééknek olyan sikerük volt Isztambulban, hogy mindhármukat ott-tartották egy-egy bajnoki mérkőzés vezetésére is), tavaly pedig Görögországtól, Ciprustól kezdve egész Barcelónáig jártak magyar bírók: összesen 62-szer működött külföldön magyar játékvezető, illetve partjelző. Aki azonban alkalmas egy Európa- bajnoki mérkőzés levezetésére, nem biztos, hogy megfelel egy hazai rangadóra. Legalábbis ezt az állítást igazolja a külföldi játékvezetők magyarországi szerepeltetéséről készült statisztika. Az 1962—63. évi bajnokságban húsznál is több mérkőzést vezetett külföldi bíró, de még tavaly is jugoszláv, illetve csehszlovák játékvezetője volt az FTC—Vasas, az FTC—Honvéd, az U. Dózsa—FTC és az U. Dózsa—Vasas rangadónak. A szakemberek nem voltak elragadtatva ezeknek a játékvezetőknek a működésétől, de kétségtelen, hogy a külföldi bírák szerepeltetése — legalábbis a mérkőzés előtt — megnyugtatja a kövéleményt és az érdekelteket. Idén nem jelölték ki előre azokat a mérkőzéseket, amelyekre külföldi bírót akarnak hívni. A bajnokság alakulása majd jelzi, melyek lehetnek azok a rangadók, amelyeken külföldi játékvezetőt vesznek igénybe. Az NB I-es mérkőzések játékvezetőit a februárban összeállított 28 tagú keretből jelölik ki.

Néhány változást vezetnek be a bírói gyakorlatban. így például megszüntetik a játékosok felírását, mert ez a fegyelmezési módszer nem vált be. Az történt ugyanis, hogy a játékvezetők a kiállítás helyett is sokszor csak felírták a játékosokat. Szerepelt például az egyik bírói jelentésben, hogy a salgótarjáni Kocsis a következőképp szólt oda a játékvezetőnek: „Mondja, mi a :... nak van síp a szájában, ha nem fütyül?!” A büntetés egyszerű felírás lett. Volt olyan forduló, amikor az NB I—II mérkőzésein összesen 37 játékost írtak fel, holott jónéhányukat ki kellett volna állítani... Az MLSZ két fegyelmi bizottsága kétféleképp bírálta el a háromszor felírt játékosok ügyeit, legfeljebb abban volt egységes a két bizottság, hogy sokszor csak figyelmeztetésben részesítette a delikvenseket. Figyelmeztetéssel tehát jól el voltak látva a játékosok, csak éppen senki nem vonta őket felelősségre a durvaságért, sportszerűtlenségért. Idén a JT megköveteli tagjaitól, hogy minden esetben állítsák ki azt a játékost, aki rászolgál erre a büntetésre.

A szabadrúgások végrehajtásánál is lesz változás. A labdát azonnal, minden várakozás nélkül el lehet rúgni, de ilyenkor a játékos nem tarthat arra igényt, hogy az ellenfél csapatának tagjai 9 méter távolságban legyenek. A végrehajtás tehát akkor is szabályos, ha a labda a rúgás után a közelben álló ellenfélbe ütközik. A játékosnak azonban joga van arra Is, hogy a rúgás elvégzése előtt kérje a játékvezetőtől a 9 méter betartását. Ebben az esetben csak bírói jelre lehet elrúgni a labdát. (Ez vonatkozik a szögletrúgásra is.) Az időhúzást, a sorfal élőremozgását és a hasonló sportszerűtlenségeket a játékvezetőnek az eddiginél szigorúbban kell büntetnie. Az eljárás: figyelmeztetés, majd kiállítás.

A játékvezetők elméletileg és gyakorlatilag is felkészültek a bajnoki idényre. Most már a felkészülés eredményére vagyunk kíváncsiak. Vajon kevesebb lesz-e idén a kifogás a bírók ellen és végre ők is „próféták.” lesznek-e saját hazájukban.

AZ MLSZ ELNÖKSÉGE hétfőn tárgyalta a JT előterjesztését az NB I-es játékvezetői keretről.

A JT javaslatát változtatás nélkül elfogadták.

A 28 tagú NB I-es játékvezetői keret: Aranyosi Lajos, Almási János (Szolnok m.), Balta Gyula, Bircsák Gusztáv, Biróczky János, Emsberger Gyula (Komárom m.), Fáth Rezső, Fehérvári József, Gere Gyula, Hegyes Gyula (Bács m.), Kapósi Sándor, Katona József, Kasza Ferenc (Csongrád m.), Magyar Zoltán (Bács m.), Müncz György, Petri Sándor, Pusztai Jenő, Radó János, Schopp Károly, Somlai Fajos, Soós Gábor (Pest m.), Szegedi Barna (Heves m.), Szilvási József (Somogy m.), Vadas György, Vadas János, Vízhányó László, Wottava Tibor, Zsolt István.

Kik azok az emberek, akik vállalják a labdarúgó játékvezetést, e népszerűnek egyáltalán nem mondható feladatot? Az ismertebbek közül Zsolt színházi főügyelő, Gere banktisztviselő, Aranyosi szerszámkészítő lakatos, Soós G. gépkocsivezető, Biróczky nyomdász. Találkozhatunk honvédségi és MÁV alkalmazottal, de mondhatnánk azt is, hogy társadalmi életünk széles területéről kerülnek ki a labdarúgó játékvezetők.

Milyen tényezők hatására került a játékvezetők 4000 fős tábora erre a pályára? Többeket érdekelt már, hogy a játékvezetés főfoglalkozás-e? Az érdeklődők, a nemleges választ hitetlenkedve fogadják. Pedig a labdarúgó játékvezetés bonyolult gépezetét minden szinten társadalmi munkások irányítják, és ide sorolhatók a játékvezetők is. Ügy gondolom, hogy a költségtérítés összegének ismeretében nem szükséges a játékvezetőket más kategóriába sorolni. Azon túl, hogy szeretik ezt a népszerű sportot, tenni is akarnak érte kikapcsolódásnak, hasznos időtöltésnek, testkultúrájuk növelésének is tekintik a játékvezetést. Húzóerő az is, hogy az alsóbb osztályból fokozatosan az országos keretbe lehet jutni, s ezen belül nyitva áll az út akár a FIFA-keret tagságig.

Köztudomású, hogy az 1962-es idényben már nem vezettek NB I- es mérkőzést azok a játékvezetők, akik betöltötték a 45. életévüket. Ezzel egy időben született az a határozat is, hogy a legjelentősebb hazai bajnoki mérkőzések vezetésére külföldi játékvezetőket kell meghívni. Meglehetősen nehéz helyzetbe került ekkor a Játékvezetők Testületének országos elnöksége, míg sikerült betölteni azt az űrt, ami a határozat következtében keletkezett. Példa rá: az 1964-es esztendőben 22, 1965-ben viszont már csak 10 külföldi játékvezető működött közre hazai bajnoki mérkőzéseken.

Játékvezetőink külföldön is helytálltak. A FIFA keret tagok közül: Aranyosi 5, Bircsák 4, Emsberger 5, Gere 5, Soós G. 5. Vadas Gy. 5. Zsolt 7., az NB I-es keret más tagjai pedig 16 alkalommal működtek közre mint vezetőbírók vagy partjelzők nemzetközi mérkőzéseken. Elmondhatjuk, hogy eredményes volt az 1965-ös esztendő. Emelkedett a játékvezetés színvonala, megfelelőnek bizonyult a játékvezetők szabályismerete, s általában kielégítő volt erőnlétük.

A múlt évben egyébként az NB 1-es gárdába 21, az NB I B- sbe 24, az NB II-esbe 46 bíró tartozott, összesen tehát 91 játékvezető volt az országos keret tagja. 1966-ra az összlétszám nem változik. A keretek átlag életkor szerinti megoszlása 1965-ben: NB I- ben 41,6, NB I B-ben 41,3, NB II- ben 40,7 év. Korhatáron túliak száma: NB I-ben 6, NB I B-ben 6, NB II-ben 9, összesen: 21 játékvezető haladta meg a 45. életévet. Korengedélyt kapott pl: az NB I-ből Aranyosi, Gere, Fehérvári, Kaposi, Soós G. és Horváth L. Ebben az évben tölti be 45. életévét Zsolt, és Vadas Gy. Véleményünk szerint idős az országos keret. 1966-ban ennek megfelelően hozunk intézkedéseket.

A korhatár kérdésében sok vélemény, ellenérv hangzott el, s az az értelmezés körül is voltak zavarok. Az Országos JT elnöksége egyetért az MTS idevonatkozó határozatával, és ennek helyes értelmezését az alábbiakban adja: az NB I-es keret tagjai részére korengedélyt — a JT javaslatára — az MLSZ Elnöksége, NB I B és az NB II-s keret tagok részére az Országos Játékvezetők Testületének elnöksége adhat. Az az NB I-es játékvezető, aki nem kap korengedélyt, az Országos Játékvezetők Testületé elnökségének hozzájárulásával azonban NB I B, és alacsonyabb osztályban tovább működhet. Az NB Ill-ban és a még alacsonyabb osztályokban egyáltalán nincs korhatár, itt tehát, korengedélyre nincs szükség a további foglalkoztatáshoz. A korhatár intézkedés helyes értelmezése segíti a vezetés munkáját, ösztönöz a jobb teljesítményekre. Akiknek erkölcsi magatartása és szakmai működése megfelelő, teljesítményeik alapján ugyanúgy megkapják a korengedélyt, ahogy ez az esetek többségében 1966-ban is megtörtént.

A labdarúgó játékvezetőknél jelentkező ösztönöző és visszahúzó erők egymásmellé állításakor kiderül, hogy több a negatívum s ezek eredményezik az időelőtti visszavonulást, vagy tartanak távol több száz érdeklődőt az alapfokú tanfolyamoktól. Részben ennek tulajdonítható, hogy országor san stagnál a játékvezetői létszám. Van olyan megye, pl. ahol gondot okoz az egyes bajnoki fordulókra megfelelő számú játékvezető biztosítása. Budapesten 1964-ben hetenként 3—4 mérkőzésen is működtek a játékvezetők. A létszám növelé.- sére, fiatalok megnyerésére, a már működő játékvezetők megtartására komoly erőfeszítéseket tesznek az MTS területi szervei. De vajon elégségesek-e a jelenlegi intézkedések, felhasználjuk-e kellőképpen az ösztönzés olyan lehetőségeit, mint például: az arra érdemes játékvezetők visszavonulásuk alkalmával kapjanak magas sport- kitüntetést. Érdemes lenne foglalkozni az arany síp létesítésének gondolatával. Az éves munka jutal mazása, ajándéktárgyak átadása az év végi munkaértekezleteken.

Tizenöt, illetve huszonöt évi működésért arany vagy ezüst jelvény átadása. Az ösztönzés és az elismerés gondolatkörébe tartozik a játékvezetők, versenybírók védelme. Azok a szervek, amelyek illetékesek, fokozottabb mértékben biztosítsák a labdarúgó pályák rendjét, az olyan légkört, amely zavartalanná teszi a mérkőzések lefolyását. A Játékvezetők Testületének országos elnöksége 1966-ban már 1967-re is készül, akkor kerül bevezetésre ugyanis az új labdarúgó versenyrendszer. Két év alatt megközelítőleg 35 fővel kívánjuk felfrissíteni az országos keretet. Az NB II-s keretet már 1966-ra úgy állítottuk össze, hogy a kerettagok megfelelő számú mérkőzéshez jussanak, továbbá, hogy életkorban és szakmai fejlődésben egyaránt a perspektivikus utánpótlást jelentse. Akiknél kiugró tehetséget tapasztalunk, számukra viszonylag rövid idő alatt biztosítjuk az előbbre jutást, egészen a FIFA keret tagságig. F eladatunknak tekintjük a játékvezetés színvonalának további emelését, az egységes felfogásban történő játékvezetés biztosítását. Ennek érdekében jelentetjük meg ez évben — az MTS és az MLSZ hathatós támogatásával — az új játékvezetői szabálykönyv második kiadását. Az országos ellenőrök részvételével téli továbbképző tanfolyamot rendeztünk. A vizsga eredmények nagyon jónak mondhatók. Tematikánkban helyet biztosítunk lélektani, és pedagógiai kérdések tárgyalásának is. Ez évben a nyári tatai tanfolyamon első ízben vizsgáznak fizikai állóképességből az országos keret tagjai.

Az a játékvezető, aki az elméleti és az állóképességi vizsgán nem felel meg, kimarad az országos keretből. Az MTS területi szervei minden évben rendeznek játékvezetői tanfolyamot. ahová várják az olyan fiatalokat, volt labdarúgókat akik az egyszerű szurkolóknál többet kívánnak tenni a labdarúgásért. Akiket ma még visszatart néhány negatív vonás, ne feledjék, hogy évről évre jobban megbecsülik a játékvezetőket és versenybírókat, továbbá, az 1965-ös év tapasztalatai szerint kedvezően alakulnak a játékvezetők védelme is. Meggyőződésünk, hogy 1966 a labdarúgó játékvezetés szívnonalának további emelését, a létszám növekedését és új tehetségek feltűnését eredményezi.

Fekete Károly,
az Országos JT főtitkára

Az 1957/588. évi NB I-es labdarúgó bajnokság befejezése alkalmából érdekes táblázatot készített a JT. A táblázat pontosan megmutatja, hogy a 36 főből álló NB I-es játékvezető keretből ki, hány mérkőzést vezetett.

A cikk teljes terjedelemben letölthető a dokumentumok között.

A botrányos bíráskodás került terítékre a magyar futballban 1930 novemberében, az MLSZ elnöksége azzal fenyegetőzött, hogy megszünteti a Magyar Futballbírák Testülete (BT) autonómiáját, amire végül nem került sor, ám a játékvezetők kaptak hideget-meleget.

A Sporthírlap 1930. november elsején közölte, hogy „ha a Bírótestület nem tudja megállítani a mostani lecsúszási folyamatot, ez a BT autonómiájába kerülhet”. Az információ alapja, hogy az MLSZ „súlyos szemrehányást tett”  a Magyar Futballbírák Egyesületének (BT), hogy csak húzza-halasztja Majorszky Ferenc és Viczenik Ede ügyét, nem tárgyalja a fegyelmijüket.

Viczenik a Ferencváros–Rapid (1:0) Közép-európai Kupa-mérkőzés nyomán került a támadások kereszttüzébe. A Fradinak az első meccs (1:5) után nem sok esélye maradt a visszavágásra, ám Viczenik partjelzőként mindent megtett, hogy legyen. „Egész hibásan fogta fel a hivatását és szabályos helyzetekben is serényen integetett – a Ferencváros mellett. A határbíró szereplése határozottan disszonáns akkord volt ezen a végeredményben előre »elveszett« mérkőzésen. (...) Túlzott és felesleges »jóindulatát« a ferencvárosi hívők sem fogadták örömmel”.     

Majorszky működését a III. ker feljelentése nyomán, Viczenik lengetését pedig hivatalból tárgyalta volna a fegyelmi bizottság.

Az MLSZ elnökségi ülésén  „eme kirívó esetektől eltekintve, általánosságban is tanácskozás folyt a bíráskodás nívósüllyedéséről a sok rossz bíróról, a közönség magatartásáról és a »hülyézésekről«, amik az MLSz szerint a rossz bíráskodás következményei”. A szövetség szigorú volt, felvetette, hogy „ha nem tudják megállítani ezt a lecsúszási folyamatot, akkor az önállóságnak a kérdését is fel fogja vetni az MLSz, ami annyit jelent, hogy a bíráskodás ügyét visszaveszik az MLSz keretei közé”.     

Szóba került, hogy a bíráskodás nívóját azzal javítanák, hogy  „az intelligens középosztályt hatásos propaganda útján fogják megnyerni a bíráskodásra”, a köztisztviselőkre, a postásokra és a testnevelési Főiskola hallgatóira gondoltak elsősorban, hogy miért éppen rájuk, nem tudni.

Nem csupán a legmagasabb osztályban akadtak kirívó esetek bírói oldalról. Szintén a Sporthírlap számolt be arról, hogy példátlanul járt el a Valéria SC–KTK meccsre kiküldött bíró. Aznap, október 26-án egész nap ömlött az eső (az Üllői úton a válogatott csúszkálva ért el 1:1-es döntetlent Csehszlovákia ellen), a tartalékcsapatok mérkőzésére érkező Tőkés játékvezető alkalmatlannak minősítette a játékteret, és elnapolta a játékot. A nagy csapatok is időben készen álltak a játékra, „Friedmann-Fodor úr azonban – az első csapatok mérkőzésére kiküldött szövetségi bíró – nem jelent meg”. Ezzel együtt a BLASZ-ba befutott a szabályos bírói jelentés a pálya használhatatlanságáról, ami valóban érdekes. Ennek nyomán „a Valéria SC kártérítést követel a BLASz-tól. A követelésben kifejti a Valéria, hogy ő bizony kifizette a rendőrségi díjat, meg a különböző propaganda- és pályakarbantartási költségeket, meg bírói díjat, tessék azt neki visszatéríteni”.     

A BLASZ vállalkozott rá, hogy kideríti az igazságot, de Friedmann-Fodor a tárgyaláson sem jelent meg.

Ezek után nem csoda, hogy a klubok egymás után éltek a vétó lehetőségével. A Sabaria Boronkai Gáborból nem kért a Hungária elleni meccs előtt, a Bocskai Gerő Ferencből a Kispest ellen készülve. Vétójuk nem ért célt, mindkét klubot fegyelmivel fenyegette meg a profiszövetség (PLASZ), és megismételte korábbi határozatát: „A bíróküldés ellen való utólagos felszólalás és főképpen a vétózásnak nyilvános kiteregetése szigorúan tilos.”     

Mindkét meccsre szövetségi ellenőrt küldtek ki. Szombathelyen (3:1-re nyert a Hungária) Vámos Soma ellenőr kijelentette, hogy „Boronkay ellen semmi kifogást sem lehet emelni”, Debrecenben pedig „Gerő közepesen vezette a meccset, egy kis jóindulat határozottan észlelhető volt ítéleteinél a Bocskai javára”. A vétó tehát mégsem volt teljesen eredménytelen, ráadásul a Bocskai 5:1-re nyert. Mintha követték volna a Nemzeti Sportban is gyakran megjelenő óvszerhirdetést: „Ne legénykedj Vétó nélkül!”     

A szabályok egyébként lehetőséget adtak arra, hogy egy-egy klub indexre tegyen bírókat, ám csak a küldés előtt. „Az utólagos vétózás nemcsak jog- és szabályellenes, nemcsak sportszerűtlen és illojális a jóhiszemű ellenféllel szemben, hanem gyanúsításokra is okot ad és mindenképpen kútmérgező hatású” – írta a Sporthírlap.

Közben sor került Majorszky és Viczenik fegyelmijére. Pontosabban Majorszky esetében csak került volna, a tárgyalást ugyanis elhalasztották, mert a bíró „vasárnap Bécsben az osztrák–svéd válogatott mérkőzést vezeti, és nem szabad őt, hogy is mondjam ... Szóval, nem szabad felborítani a lelki egyensúlyát, az önbizalmát. Persze...”  – morfondírozik az újságíró. Az osztrákok egyébként 4:1-re győztek a Hohe Wartén, s „Majorszky kifogástalan bíró volt”.     

Viczenik megjelent a tárgyaláson, de „határozottan rossz néven veszi, hogy háborgatják, ő fővárosi tisztviselő, most áll kinevezés előtt, feltűnő és kellemetlen neki a hivatalban, hogy a lapok vele ilyen ügyekkel kapcsolatban foglalkoznak. »Sietek – mondja –, egy jó tarokkpartit hagytam ott a kávéházban«.”     

Megúszta büntetés nélkül, hogy „hazalengetett” a Fradi–Rapidon, de a BT nagy változtatásra szánta el magát, bevezette a titkos bíróküldést. Olyannyira, hogy „még azt is titokban tartotta a Bírótestület, hogy kik közül kerülnek ki a profimérkőzések bírói”. A szabály, hogy  „negyedórával a játék megkezdése előtt jelentkezni fog a bíró az egyesületi vezetőknél és hivatalosan igazolja, hogy őt küldték ki a mérkőzés vezetésére”.

A profiszövetség és az alszövetségek határozottabbak volta, mint az MLSZ, fel kívánták mondani a bírótestülettel kötött kartellt, létrehozva a profi bírói alosztályt, a keret tagjai – a tervek szerint – 50 pengőt (ma: 41 500 forint) kapnának meccsenként. „Ettől a díjazástól azt várják a futballvezérek, hogy a bírók úgy elméletileg, mint gyakorlatilag alaposan felkészülnének a mérkőzések vezetésére, és nagyon vigyáznának, hogy sportszerű és igazságos ítélkezések révén minél több nagy meccset vezethessenek, és így tekintélyes mellékkeresetre tegyenek szert”  – így az érvelés.

A BT tagjai csak kapkodták a fejüket, nem tudták, mit csináljanak, olyannyira, hogy  „BT–MLSz-konferenciát nem tartották meg, mert a Bírótestület nem készült fel”.  Viszont kapott hat hét haladékot. Ennek lejárta után a Sporthírlap a BT hivatalos határozatai között tallózott, benne, hogy az elnökség „ismételten figyelmezteti a mérkőzést vezető bírákat, hogy a csapatokkal együtt jelenjenek meg a pályán, mert késedelmeskedés esetén fegyelmi eljárás alá vonatnak”, és arra is, hogy „a rendező egyesülettől tartaléklabdát kérjenek és azt a játéktér közelében helyezzék el, hogy szükség esetén nyomban kézhez kapható legyen”. Kétségtelen, az alapoknál kezdték.

Mindenesetre az őszi szezon végéig nem történt változás, maradt a BT. A Sporthírlap remélte, hogy a tavaszi rajtig történik valami, ám a téli szünetben elcsitultak a hullámok.

Remekül teljesítettek a bírók, ahogy azóta is, ha – nincsen meccs.

A csapatnak a Szófiában bíráskodó Viczenik Ede szövetségi bíró kölcsönzött pénzt, de ez csak hat játékos hazautazását fedezte.

A bolgár szövetség meghívására utazott Szófiába Viczenik Ede jeles fiatal szövetségi bíránk, hogy levezesse ott Bulgária—Törökország két válogatott mérkőzését.
Viczeniknek nagy sikere volt Szófiában s bár az első 3:3 arányban végződött mérkőzés után a bolgárok a második mérkőzést 2:1 arányban elveszítették, elhalmozták szeretetük jelével a magyar bíró,t s a szövetség tiszteletbeli tagjául is megválasztották.
Viczenik szereplése tehát mindenképpen megbecsülést szerzett Magyarországnak.
Annál kevésbé örvendetes azonban az a hír, amit a tegnapi napon hazaérkezett Viczenik a lábdurúgó szövetségben elmondott.

Viczenik közölte az MLSz vezetőségével, hogy a Kecskeméten alakult proficsapat, a Keeskemét FC tíz nap óta úgyszólván zálogban van Szófia egyik szállodájában, a Hotel Veneziában, mert a csapatnak teljesen elfogyott a pénze, adósságokba keveredett és sem a szállodai költségeit kifizetni nem tudja, sem pedig a hazautazásra nem gondolhat.

A kétségbeesett helyzetben levő futballistáknak Viczenik Ede kölcsönzött a maga pénzéből 7000 lévát, hogy azzal hat-hét ember haza utazhasson. Azt azonban nem tudja, hogy ezt az összeget tényleg erre használták-e fel a kecskeméti futballisták, mert a csapat vezetője, Ferenczy, aki megígérte, hogy elutazása előtt felkeresi, a vonatnál nem jelentkezett.

Viczenik szerint a kecskeméti csapat vezetői azzal indokolják ebbe a lehetetlen helyzetbe való kerülésüket, hogy a bolgár egyesületek az ígért összegek helyeit kevesebbet fizettek volna meg neki. A kecskeméti expedíció most hazulról vár pénzt, hogy hazajöhessen s az utolsó napokban már csak a bolgár sportkörök közbelépésére engedte meg nekik szállodásuk. hogy tovább is a szállodában maradhassanak.

A Kecskeméti FC botrányos esete teljesen hasonlít az UTSE néhány év előtti olaszországi esetéhez, csakhogy annál súlyosabb, mert a profi,sportban igazán el lehetett volna várni a Profiszövetségtől. hogy a leggondosabban megvizsgálja útrakelő csapatainak feltételeit s ha azok nom voltak megfelelőek, akkor nem lett volna szabad engedélyeznie az utat.
Az MLSz főtitkára Viczenik közlését természetesen azonnal közölte a Profiszövetséggel s erre vár most a feladat, hogy segítsen a bajba jutott kecskeméti futballistákon.