Les vagy nem les?

Mindig eszembe jut, amikor elsőként vetődött föl az úgynevezett videóbíró bevezetésének ötlete, Nagy Miklós, a Játékvezetői Testület korábbi elnöke, egykori FIFA-bíró nagyon ellenezte a döntést, mondván, a futballhoz igenis hozzátartozik, hogy egy-egy játékvezetői tévedésről másnap vitatkozni lehessen a kocsmában, s ezt nem kellene elvenni a szurkolóktól. Nos, roppant naiv volt, hiszen az úgynevezett VAR (sajnos magyarul is rendre így hívjuk) széles körű bevezetése óta nemhogy nem szűntek meg a viták, de még erősebb bennünk a tehetetlen düh érzése, amikor hosszas tanakodás, mérlegelés, adóvevőzés, vonalazás (sőt: 3D-vizsgálat!) után éppen olyan érthetetlen vagy még érthetetlenebb döntés születik, mint amilyet a játékvezető hagyományos, de mára szétkent felelősségével élve fél másodperc alatt meghozott volna, a saját érzékszerveire és rutinjára hagyatkozva.

hazaiak gambiai légiósa pazar labdakezeléssel, egy előreívelt labdát egy érintéssel átemelve Djordje Nikolics kapus fölött mesterhármasig jutott volna, nem mellesleg 4–3-as győzelemhez segítette volna csapatát. Csakhogy Berényi Ákos partjelző lest jelzett. Knézy Jenő kommentátorként az ismétlések nyomán egyértelműen megállapította, hogy nem volt les, mint ahogy a legtöbb tévénéző is. Aztán csaknem teljes három perc (!) kínos szünet után megszületett a VAR-szoba ítélete, amelyet az eset során teljesen tehetetlen, az ismétlést meg sem néző, ilyen módon tulajdonképpen sajnálatra méltó mértékig kiszolgáltatott játékvezető, Pintér Csaba hirdetett ki: nem érvényes a gól. Kaptunk hozzá egy, nyilván a VAR-szoba által sugalmazott, nyakatekert magyarázatot is: a gólszerző bal válla a labda elrúgásának – ugyan ki által és mennyire objektíven megállapított? – pillanatában milliméterekkel előrébb volt az utolsó védőnél. Ha csak úgy nem, szokták mondani… A szabály amúgy a gólszerzésre alkalmas testrészekről szól, és ezek szerint teljesen lényegtelen, hogy itt a csatár jobb lábfejjel juttatta a hálóba a labdát. A M4 Sport nyilvánosságra is hozta a felvonalazott fotót, amiről szavazást indítottunk, s míg a szavazók jó tizede bevallja, hogy nem tud semmit kijelenteni a kép láttán, a voksolók szolid többsége szabályos gólt látott. Az eset tehát enyhén szólva sem egyértelmű, a hosszas és meddő mérlegelés során (ami egykor tiltott volt a bíróknak) vagy az volt a szempont, hogy az előző bajnokság végén indulatokat keltő VAR-tévedés után most ne a Puskás Akadémia javára döntsenek a videóbírók, vagy pedig egyszerűen védték a mundér becsületét: inkább ne bíráljuk fölül a kollégánkat. Vagyis három szörnyen kellemetlen perc után pontosan oda jutott az immár héttagú csapat, ahova VAR nélkül jutott egyikük azonnal.

Kész kabaré. Vagy ha úgy tetszik, VARieté, amin vég nélkül vitázhatunk, éppen, mint azelőtt.