Hétvégén elrajtol a harmadosztály is.

Az MLSZ hétfőn késő este közzétette adatbankjában az NB. III-as részletes sorsolást, ami már elérhető a saját adatbankunkban is.

Sporttörvény rendelkezései alapján mégsem indulhat a Haladás

ELN-83/2024 (07.10.) számú határozat

Az MLSZ Elnöksége a MLSZ Versenybizottságának VERBI24_1/0299-0001 iktatószámú határozatában foglaltak alapján döntött, hogy a Sportról szóló 2004. évi I. törvény 33. §-ában foglaltak alapján az ISA Haladás Kft. sportszervezet a 2024/25. évi NB III. osztályú Férfi Felnőtt nagypályás labdarúgó bajnokságban nem indulhat.

NBIII-089/2024. (07.08.) számú határozat

A Versenybizottság megállapította, hogy a bizottság szerint a Körösladányi MEDOSZ SK és az ISA HALADÁS Kft. közötti indulási jog átruházási ügylet az indulási jog joggal való visszaélést megvalósító átruházására irányul. Az ügyet az MLSZ Elnöksége elé utalta.

Tíz évvel ezelőtt volt legutóbb ennyi kiállítás egy NB II-es fordulóban

Rekordbeállítást jelentő 8 kiállítást hozott a labdarúgó NB II legutóbbi, 15. fordulója. Az NSO megvizsgálta, hogy a másodosztály egycsoportossá válása (tehát 2013 nyara) óta volt-e már piros lapokban ugyanennyire bővelkedő, vagy még gazdagabb játéknap – egyetlenegy ilyen fordulót találtunk, mégpedig bő tíz évvel ezelőttről.

Nem aprózták el a piros lapokat a játékvezetők az NB II most zajló idényének november 12-én lejátszott 15. játéknapján. A nyíregyházi Baki Ákos, a budafoki Oláh Bálint, a mosonmagyaróvári Deákovits Richárd, a siófoki Szedlár Zoltán, a kozármislenyi Beke Péter, az ETO-s Dejan Boldor, a csákvári Farkas Aurél és az angyalföldi Hinora Kristóf is jóval idő előtt mehetett zuhanyozni – ráadásként kiállították az ETO FC Győr vezetőedzőjét, Antonio Munozt is (vele már kilenc lenne a kiállítások száma, de mivel néhány évvel ezelőtt még nem piros lappal büntették a kispadról elküldött trénereket, ezt nem számoltuk hozzá az összevetéshez).

A most futó, 18 csapatos bajnokságban a 15. kör előtt a 9. fordulóban volt a legtöbb piros lap, méghozzá szám szerint öt, úgyhogy a mostani nyolc kiállításos játéknap nagy ugrást jelent az eddigiekhez képest.

Nézzük viszont meg, hogy az előző évadokban melyek voltak a legtöbb legszigorúbb fegyelmezést hozó fordulók!

Az előző, még húszcsapatos 2022–2023-as kiírásban a legnagyobb számú piros lap a 37. játéknapon született, akkor öt labdarúgót küldtek idő előtt zuhanyozni a játékvezetők. A 2021–2022-es bajnokságban a 11. és a 35. fordulóban is hat játékos kapott piros kártyát, ez volt az idényben a legtöbb, egy játéknapon történt kiállítás. A 2020–2021-es idényben a 7. és a 11. játéknap hozta a legtöbb piros lapot, hatot-hatot.

Nem volt igazán durva játéknap a csonka, csak 28 lejátszott fordulóból álló 2019–2020-as kiírásban – akkor a négy kiállítás volt a maximum, igaz, öt fordulóban is ennyi játékos kapott piros lapot. Kiállítások tekintetében rekordközeli játéknap volt a 2018–2019-es kiírás 18. köre, amikor hét labdarúgó nyithatta meg – idő előtt – a többieknek a melegvíz-csapot az öltözőben. Ebben a kiírásban két, hat kiállítást hozó forduló is volt, méghozzá a 24. és a 32.

A 2017–2018-as bajnokságban mindössze öt piros lap jelentette a legtöbb kiállítást valamely fordulóban – ez a 19. játéknap volt. A 2016–2017-es idényben az 1. és a 13. kör hozta a legtöbb pirosat, hatot-hatot. A 2015–2016-os évadban – amikor még csak 16 együttes alkotta a mezőnyt –  az 5., 21. és 23. fordulóban is hat kiállítás történt, ez a három játéknap hozta az idény legtöbb piros lapját. A 2014–2015-ös kiírásban a 11. és 25. fordulóban történt a legtöbb kiállítás, mindkét alkalommal hat-hat piros kártyát osztottak ki a játékvezetők.

A 2013–2014-es idényben egészen a 2. játéknapig kell visszamennünk ahhoz, hogy megtaláljuk a legtöbb piros lapot hozó fordulót: a 2013. augusztus 24-én rendezett meccsek során a kozármislenyi Zsdrál Miroszláv, a ceglédi Koncz Zsolt, a dunaújvárosi Farkas Viktor, a szigetszentmiklósi Barna Zsolt és Irakli Kvekveszkiri, a gyirmóti Magasföldi József, a zalaegerszegi Preklet Csaba és a vasasos Nagy Gábor jutott a kiállítás sorsára, ez azt jelenti tehát, hogy nyolc piros lap volt a fordulóban!

Ez a nyolckiállításos rekord tehát a mai napig tart, egyelőre csak a „csúcsbeállítás” sikerült a 2023–2024-es kiírás november 12-én lejátszott 15. fordulójában. Igaz, a tíz évvel ezelőtti idényben nyolc bajnoki volt egy fordulóban, míg a most futó kiírásban kilenc mérkőzés jelent egy teljes játéknapot.

Felkerült a megújult NB. III-as bajnokság sorsolása.

A 2023/24-es bajnokságtól 4 csoportban rendezik meg az NB. III-as bajnokságot. 

A részletes sorsolás elérhető weboldalunkon.

Mint ismeretes, az új szezonban már nem három, hanem négy csoportba osztották be a klubokat (területi elv alapján), csoportonként pedig 16-16 csapat küzd majd egymással.

A bajnoki idény végén a négy csoportelsőt két-két párba sorsolják, és a párharcok győztesei feljutnak az NB II-be. A legrosszabb 13. helyezett, valamint a csoportok 14–16. helyezettjei kiesnek a harmadosztályból.

Az NB III-as bajnokság július 30-án veszi kezdetét.

Észak-keleti csoport: Cigánd, DEAC, DVTK II, DVSC II, Eger, Hatvan, Gyöngyös, Karcag, Putnok, REAC, Salgótarjáni BTC, Sényő, Tiszafüred, Tiszaújváros, Újpest II, Kisvárda II

Dél-keleti csoport: Békéscsaba II, BKV Előre, Cegléd, ESMTK, FC Dabas, Füzesgyarmat, Hódmezővásárhely, Honvéd II, Kecskemét II, Körösladány, Martfű, Monor, Pénzügyőr, Szeged 2011, Szolnoki MÁV, Vasas II

Észak-nyugati csoport: Balatonfüred, Bicske, Budaörs, Csorna, Dorog, ETO Akadémia, Gyirmót FC Győr, Kelen SC, Komárom, Puskás Akadémia II, Sopron, Szombathelyi Haladás, Tatabánya, III. kerületi TVE, Veszprém, ZTE II

Dél-nyugati csoport: Dunaföldvár, Dunaújváros, Érd, Nagykanizsa, Mol Fehérvár II, FTC II, Gárdony, Iváncsa, Kaposvár, Majos, Mohács, MTK II, Paks II, PEAC, Szentlőrinc, Szekszárd

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ)  csütörtöki ülésén a 104/2023. ügyiratszámú határozatában az alábbi sportszervezetek (64 klub) nevezését fogadta el a 2023/24. évi NB III. osztályú Férfi Felnőtt nagypályás labdarúgó bajnokságra:

Balatonfüredi FC
Békéscsaba 1912 Előre Futball Zrt.,
Bicskei TC
1912 Labdarúgó Kft.
BVK 2013. Futball Kft.,
BSC 1924 Futball Kft.
Cevasport Kft.
Cigándi FC Kft.
Csornai SE
DEAC Futball Nonprofit Kft.
Diósgyőr FC Kft.
Dorogi Futball Kft.
Dunaföldvári FC
Dunaújváros FC Kft.
DVSC Futball Zrt.
Eger Labdarúgó Sport Kft.
Érd Városi SE
ESMTK LE Kft.
ETO Futball Kft.
FC Dabas SE
FC Hatvan
FC Nagykanizsa Kft.
FC Tiszaújváros
Fehérvár FC Kft.
FTC Labdarúgó Zrt.
Füzesgyarmati SK
Gárdonyi Városi SC
Gyirmót FC Kft.
Gyöngyösi AK
Hódmezővásárhely FC
Honvéd FC Kft.
Iváncsa Községi SE
Kaposvári Labdarúgó Kft.
Karcagi SE
Kecskeméti TE 1911 Kft.
Kelen SC
Komárom VSE Nonprofit Kft.
Körösladányi MSK
Majosi SE
Martfűi Labdarúgó SE
Mohácsi TE 1888
Monor 1901 Labdarúgó Kft.
MTK Budapest Zrt.
Paksi FC Kft.
Pécsi Egyetemi AC
Pénzügyőr SE
Puskás FC Kft.
Putnok FC Kft.
REAC Sport Kft.
SBTC Sport Kft.
Sényő-Carnifex FC
Sport Club Futball Kft. (Sopron)
St. Lőrinc Kft.
Szeged 2011 Kft.
Szekszárd UFC
Szolnoki MÁV FC Kft.
Szombathelyi MÁV Haladás VSE
Tiszafüredi Városi SE
TSC Labdarúgó Kft. (Tatabánya)
TVE 1887 Labdarúgó Kft. (III. ker. TVE),
Újpest 1885 Futball Kft.
Várda Labdarúgó Kft.
Vasas Futball Club Kft.
Veszprémi Labdarúgó és Sportszervező Kft.
ZTE FC Zrt.

Rekord mennyiségű fegyelmi büntetést fizettek a csapatok.

Összesítettük a 2022/2023-as NB. I-es bajnokságban az MLSZ Fegyelmi Bizottsága által kiszabott büntetéseket. A legtöbb büntetés a Budapest Honvéd fízette.

Részletek és a fegyelmi döntések elérhetőek itt.

1973. február 16-án alakult meg a PMFC jogelődje, a Pécsi Munkás Sport Club.

Mintha csak ma lett volna! Na jó, ez azért kissé túlzás, hiszen ötven esztendővel ezelőtti eseményről van szó, 1973. február 16-ról. Akkor történt, hogy megalakult a Pécsi Munkás Sport Club (PMSC), a PMFC közvetlen jogelődje. Abban az időben 21 szakosztály 1800 igazolt sportolóját tömörítette az új fúzió.

A sportügyek már az elmúlt évszázad hetvenes éveinek elején sem spontán történtek, mindent jól előkészítettek a kor sportvezetői. Akiket bevettek az új, úgynevezett csúcsegyesületbe, azok tagsága korábban mind-mind elkötelezte magát abban, miszerint valami újat szeretne. Olyat, ami a baranyai megyeszékhelyen korábban nem létezett.

A sportért tenni akarók a Pécsi Városi Tanács dísztermében jöttek össze. Képviseltették magukat a Pécsi Dózsa SC, az Ércbányász SC, a Pécsi Helyiipar, illetve a Baranyai Építők SK küldöttei. Az ő közös, összehangolt elképzelései alapján születhetett meg a Pécsi Munkás Sport Club, amihez később a Pécsi Bányász is csatlakozott.

Az egybegyűlteket dr. Galabár Tibor, a városi tanács titkára a szervezőbizottság nevében köszöntötte. A protokolláris résztől eltekintve kiderült, régi vágya volt minden sportkedvelőnek egy ilyen egyesülés. Mert, bár az állítás szerint túlságosan sok volt az NB-s szakosztály a településen, ám a minőséget mégsem tudták olyan súllyal képviselni, mint az elvárható lett volna egy nagyvárosban.

A létesítmények kihasználtsága sem volt megfelelő. Az új szerveződéssel az időbeosztásokat optimalizálni lehetett, legalábbis a korabeli retorika alapján. Ráadásul nagyobb hangsúlyt tudtak fektetni az olimpiai sportágakra is. Ennek szellemében indult meg az érdemi munka. Cseppet sem mellékesen felmerült az is, nem akadt a városban olyan üzem, gyár, ami egyedüli bázisa (nyilván, itt elsősorban az anyagira gondoltak, bár nem mondták ki), lehetett volna a sportoknak, azok jelentős részének.

Mivel pedig a klub megalakult, hát idézzük meg a legelső vezetők neveit: Wieder Béla elnök, Toller László, Hucker Ferenc, illetve Rickert Mihály alelnökök, valamint Bódi Dezső ügyvezető elnök. Az intézőbizottság tagja volt Mátrai Géza, Balyi István társaságában. A számvizsgáló-bizottságot Orosz Ferenc irányította.

Ezek után említsük meg a PMSC labdarúgóinak első hivatalos, de nem tétmeccsét, amit a jugoszláviai Belisce ellen vívtak meg egy kupameccs keretében. Az ősi PMSC így kezdett: Rapp – Szabó, Kocsis, Kincses N. – Kincses V., Konrád – Bércesi, Máté, Tüske, Daka, Zombori. A szünetben állt be Katzirz, Lubastyik, Borovácz, Rónai, valamint Tóth J. Az első gól Bércesi nevéhez fűződött, aki a találkozó 40. percében volt eredményes. Utána még Rónai, Máté és Konrád is betalált, azzal lett 4-0 a végeredmény.

Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségéhez fordul az NB II-es bizottság, amely a meccsek délutáni, legfeljebb 15 órás kezdését, valamint a vb alatt a szombati játéknapok lehetőségét kéri.

Az NB II-es Bizottság javaslatot nyújtott be az MLSZ elnökségének annak érdekében, hogy engedélyezzék a mérkőzések kezdési időpontjainak megváltoztatását. Az NB II-es sportszervezetek ettől az intézkedéstől jelentős költségcsökkenést várnak – számol be róla az m4sport.hu.

A bizottság az NB II-es sportszervezetek egységes összefogása alapján tett javaslatot az intézkedésre a rezsiköltségek csökkentése érdekében – a javaslatot minden klub támogatta.

A Merkantil Bank Liga utolsó 2022-es játéknapja december 11., majd a téli szünetet követően január 29-én indul újra.

Az MLSZ tisztában van a falusi csapatok elmúlt két évtizedben tapasztalt drasztikus csökkenésével, a nagypályás futball helyett az alternatív bajnokságokban látja a megoldást.

A felnőtt férfi nagypályás bajnokságban szereplő csapatokról készített, 2000–2021 közötti időszakot vizsgáló statisztikákat elküldtük a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, és feltettünk néhány kérdést is az adatsorra vonatkozóan. A futballszövetség gondos egyeztetés után, a részleteket a megyei igazgatók zárt értekezletén is megvitatva – a témát kellő súllyal és dicséretes nyitottsággal kezelve – két fórumon adott tájékoztatást a felvetésekkel kapcsolatban. Roskó Zoltán operatív igazgató kérésére a keleti országrész és a nyugati országrész megyei igazgatóságai írásban küldtek egy-egy külön összegzést a megfogalmazott kérdésekkel kapcsolatban. A két szöveget a tartalmi átfedések, a formai, terjedelmi különbségek miatt „közös nevezőre” hozva egyesítettük, bővítettük Roskó Zoltán szóbeli megjegyzéseivel, és az operatív igazgatóval egyeztetve véglegesítettük. A másik kommunikációs csatorna egy szintén Roskó úr által kezdeményezett online konferenciabeszélgetés volt, amelyen négy meghívott megyei igazgató – Bogyay Zoltán (Baranya), Sajti Viktor (Borsod-Abaúj-Zemplén), Csige László (Hajdú-Bihar) és Schuchmann Attila (Nógrád) – vett részt, hogy az újságírói észrevételekre reagáljon és kiegészítse azokat a saját területére jellemző információval. Az említett módon kapott válaszokat ennek megfelelően kettébontva, egy általános tapasztalatokra építő, kérdés-válasz formátumú MLSZ-tájékoztatásra és a négy megyei igazgató nyilatkozatára tagolva tálaljuk.

– Miként értékeli a Magyar Labdarúgó-szövetség a statisztikákban mutatkozó folyamatokat?
– A férfi felnőtt bajnokságok tekintetében ez a realitás. Bármily sajnálatos, a folyamatot fékezni tudja az MLSZ, megállítani nem. Úgy számolunk, hogy más területek fejlesztésével közép- és hosszútávon mérsékelhető a helyzet. Tisztában vagyunk a jelenséggel, olyannyira komolyan vesszük, hogy a tavaly elfogadott MLSZ-stratégiában is hangsúlyosan foglalkozunk vele. Miközben büszkék vagyunk a jelentős játékosszám-növekedésre, tisztában vagyunk a mögötte álló szerkezeti problémával. Nagyon tudatos volt, hogy 2011-től az utánpótlás korosztályok bővítésére összpontosítottunk, hiszen itt, a Bozsik-programban érintett óvodai, iskolai korosztályban lehet a legrövidebb idő alatt a legkisebb költséggel a legnagyobb eredményt elérni. Aztán viszont elérkeznek a fiatalok az első küszöbhöz, tizennégy éves korban középiskolába mennek, elköltöznek esetleg, tizennyolc éves korban pedig újabb akadályt jelent, hogy dolgozni kezdenek, továbbtanulnak, esetleg családot alapítanak. Szépen látszanak a grafikonban a lemorzsolódási fázisok, és eljutunk oda, ami ennek az összeállításnak a fókuszában áll, hogy jellemzően vidéken, kistelepüléseken, felnőtt korban nem növekszünk, hanem csökkenünk. Ez tény, nem is lehet vitatni.

– Milyen társadalmi és futballszakmai okok szolgálhatnak annak magyarázatául, hogy 2000 és 2021 között a felnőtt férfi bajnokságokban szereplő csapatok száma összesen huszonnégy százalékkal csökkent?
– A csapatszámcsökkenés társadalmi életünk változásának a velejárója, a jelenség nem kifejezetten futballszakmai okokra vezethető vissza. Inkább demográfiai tényezők játszanak közre, mint például a népességcsökkenés, az öregedő társadalom, a születések számának folyamatos csökkenése. A kistelepüléseken kevés a lakos, a falvak elöregszenek, sok helyen hiányzik az általános iskola, emiatt a későbbi felnőtt csapat alapját adó utánpótláscsapat is nehezebben áll ki. Fontos hozadék az elmúlt húsz év társadalmi szokásainak megváltozása, más sportágak elszívó hatása, a sportágválasztási lehetőségek kiszélesedése, a számítástechnikai eszközök elterjedésének hatása, a külföldi munkavállalás csábítása. Ha a kistelepüléseken kevés a munkalehetőség, nő az elvándorlás, a megélhetés miatt plusz munkákat kell vállalni, és ez nem teszi lehetővé az edzésre, mérkőzésre járást. Az önkormányzati támogatások hiánya, megszűnése, kiváltképp kistelepüléseken ellehetetleníti az egyesület működését. A tao-rendszert a kistelepülések kevésbé tudják kihasználni, a náluk érvényben lévő szövetségi díjcsökkentés sok esetben a túlélést jelenti, mivel a tao megjelenésével megszűntek a szponzori és egyéb közvetlen támogatások. Bevételi oldalon így főként az önkormányzati testület támogatása jelenik meg, eltérő mértékben. Elsorvadtak az egyesületek önfenntartó mechanizmusai. Vidéken a lakosság jelentős része ingázik, a munkájából 18–19 óra után ér haza. A hétközi edzések szinte megszűntek. A kisebb megyék lélekszáma eleve kizárja a magas versenyengedély-számokat, a statisztikák még mindig a kisebb megyékben kedvezőbbek a lakosságszám és a kiadott felnőtt versenyengedélyszám arányát tekintve. Nem mellékesen a 2000-es években elöregedtek a játékosok, és mögöttük nem volt meg a megfelelő utánpótlásbázis. Megfigyelhető, hogy míg a 14 éves korosztályig növekszik a labdarúgásban kiadott versenyengedélyek száma, addig a 14 és 19 éves korosztály között nem képes a sportág megtartani a fiatalokat. Általános trend, hogy az utánpótlásból kiöregedő játékosok abbahagyják a labdarúgást, részben iskolaváltás, munkavállalás, a munka előtérbe kerülése, esetleg nősülés, családalapítás vagy éppen a szórakozás miatt. Fontos tényezővé vált a digitalizáció, a Playstation, az e-sport, amely elcsábítja a fiatalokat. Ez egyébként nem magyar, hanem európai jelenség. Az UEFA-nál külön mérőszámmal, a megtartási mutatóval nézik a lemorzsolódást, hiszen ugyanezzel a problémával küzdenek egyebek mellett a németek, a skandináv és a mediterrán országok. Visszatérve a magyar kistelepülésekhez: számít az is, hogy a kiöregedő egyesületi vezetők visszavonulása után gyakran nem sikerül megfelelő utódot találni, aki összefogná társadalmi munkában a helyi csapatot. A sportszervezetek felépítése még mindig túlnyomórészt egyszemélyes, sajnos azon sportvezetők száma is csökken, akik egyedül képesek vinni az egyesületek dolgait. Ha kiesnek, nincs, aki átvegye tőlük a munkát. A megnövekedett adminisztratív feladatok, amelyek egyébként jogosan jelentek meg a rendszerben a támogatások felhasználása, elszámolása miatt, elriasztják a feladatvállalástól a lehetséges új szereplőket.

A megyei bajnokságokban az ezredforduló óta csökken a csapatok száma, az MLSZ több térségben alternatív versenyekkel igyekszik életben tartani a futballéletet (Fotó: Balogh László)

– Milyen eszközökkel, kedvezményekkel segíti az MLSZ a csapatok működését, fenntartását, életben maradását?
– A nevezési és versenyeztetési díjak kilencven százalékos csökkentésével, infrastruktúrafejlesztéssel, pályaépítéssel, defibrillátor biztosításával. A működési és a tárgyi eszközökre kínált tao-támogatással, az újonnan nevezők indulásának segítésével (nyomtató, laptop, főrendezői mellény, pályarendszabályok molinó), grassrootsprogramok támogatásával, az edzőképzés segítésével, alternatív bajnokság biztosításával és sok egyéb eszközzel.

– Általános tapasztalat, hogy a megszűnt csapatok főként a falusi futballélet szereplői. Miben látja az MLSZ ennek az okát, milyen veszélyekkel jár, ha egy-egy településen visszaszorul a futballközösség?
– Elsősorban eltűnik egy meghatározó közösségépítő lehetőség, nem mellesleg pedig elvész szinte az utolsó sportolási forma a gyerekek elől. Az okok sokrétűek. Falvakban található az amatőr csapatok legnagyobb része, ezért a megszűnés is itt következik be nagyobb számban. Az aprófalvas megyékben, ahol a települések túlnyomó többségében a lakosság száma nem éri el az ezer főt, nehezebb a labdarúgócsapat működtetése, főként akkor, ha a fiatalok a munkalehetőség miatt városba költöznek. Ott vannak a már említett demográfiai okok: a kis településeken fokozottan jellemző elöregedés, a születések számának csökkenése, az elvándorlás, amely megmutatkozik a játékosbázis apadásában és a kistelepüléseken működő csapatokat rendkívül érzékenyen érinti. A változás számos veszéllyel jár: ha a fiataloknak nincs sportolási lehetőségük, könnyen káros szenvedélyt találnak, amely egészségügyi problémákat okozhat. A kistelepüléseken kevésbé élnek közösségi életet az emberek, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt, de ha a labdarúgás is elvész számukra, akkor nem marad szinte semmi szórakozási, időtöltési lehetőség. A sportlétesítmény gazdátlan lesz, állapota leromlik. Ha egyszer megszűnik a falusi csapat, már nehezen indítható újra, és nagyobb az esélye annak, hogy a kistelepüléseken, főként a hátrányos helyzetű településeken élő tehetséges gyerekek elvesznek a magyar labdarúgás számára.

A futball közösségépítő ereje falusi környezetben kiváltképp szembeötlő, a csapat a település tükre is (Fotó: Szabó Miklós)

Ahol már szinte a madár se jár: a feloszlott együttesek hátrahagyott pályáinak nehéz funkciót találni (Fotó: Mirkó István)

– Mitől függ, hogy melyik megye sikeresebb és melyik kevésbé a felnőtt férfi bajnokságokban szereplő csapatok megtartásában?
– Társadalmi, gazdasági, egészségügyi, oktatási, földrajzi, településszerkezeti, s még néhány tényező lehet befolyással, a megyék eltérő mértékben tudnak a felsorolt tényezők negatív hatásainak ellenállni.

– Létezik-e olyan szövetségi kimutatás, amely jelzi, hogy a felnőtt férfibajnokságokban szereplő csapatokat működtető egyesületek milyen méretű településhez tartoznak?
– Igen, van ilyen, néhány jellemző statisztikát szívesen meg is osztunk. Baranya megyében jelenleg az aktív települések aránya az ezer fő felettieknél 93 százalék, az ezer alattiaknál 26 százalék – jellemző módon viszont a hátrányos helyzetű települések között csak 23 százalék. Fontos, hogy ebben az összevetésben nemcsak a felnőtt nagypályás csapatok számítanak, hanem minden egyéb futballtevékenység is, és örömmel látjuk, hogy a kisközösségek alternatív labdarúgóprogramja működik, ennek köszönhetően az aktív települések aránya nőtt az elmúlt években. Vas megyében a háromezer fő feletti települések mindegyikében volt valamilyen futballélet, az ezer és a háromezer fő közöttiek 86 százalékában, az ötszáz és ezer fő közöttieknek már csak a 60 százalékában, a háromszáz fő alattiaknak a 6 százalékában. A különbség mindenütt számottevő, Zalában például az aktív települések aránya az ezer fő felettiek között 88 százalékos, az ezer fő alattiaknál viszont csak 22 százalékos.

Az utánpótlás-korosztályokban jelentős a bővülés, a felnőttszint közeledtével viszont nagy a lemorzsolódás (Fotó: Szabó Miklós)

– A MLSZ statisztikái szerint 2010 óta jelentősen nőtt az igazolt labdarúgók száma, ennek alapján az utánpótlásban és a női labdarúgásban bővülés tapasztalható. Segíthet-e az itt észlelt pozitív tendencia megfékezni, netán megfordítani a csapatszám apadását a felnőtt férfi bajnokságokban?
– Tapasztalataink szerint a női labdarúgás nincs közvetlen hatással a férfi felnőtt nagypályás labdarúgásra, de a sportág általános elfogadottságát egyértelműen növeli. A női utánpótláscsapatok számának emelkedése örvendetes, de a lányoknál a felnőtt szinthez érve sokkal nagyobb a lemorzsolódás esélye a továbbtanulás és a családalapítás miatt. Az utánpótláscsapatokban szereplők létszámában könnyebb volt növekedést elérni az oktatási intézményekkel (iskola, óvoda), valamint a klubokkal együttműködve. Gyerekkorban a foci még a srácok gyerekkori játékaként értelmezhető, az életük része, a tizennégy év feletti korosztályoknál viszont óriási mértékű a lemorzsolódás, melynek okairól már esett szó. A kistelepülésen, ahol nincs lehetőség utánpótlás foglalkoztatására, valószínűbb a felnőttcsapatok megszűnése. Így az utánpótlás korú labdarúgók megtartásának kulcsszerepe van a felnőttcsapatok megőrzésében. Talán a legjelentősebb befolyásoló tényező az infrastruktúra-feltételek javulása, az öltözők, pályák fejlesztése, a téli és nyári edzéslehetőségek bővülése, a megfelelően képzett és pedagógiailag felkészült edzők képzése, az utánpótlásnevelés, a karrierlehetőség biztosítása a fiataloknak, valamint ösztönző hatással lehetnek a válogatott sikerei. Az önök által készített kimutatás kiválasztott egy érdekes szegmenst, a klasszikus nagypályás labdarúgást, de tudni kell, hogy a tömegsport már az UEFA értelmezésében is magába foglal minden egyebet. Minden típusú futballt üdvözöl és befogad, a tömegesítés jegyében a labdarúgás részének tekinti és üdvözli a csökkentett pályamérettel, félpályán, kétharmad pályán, kispályán rendezett mérkőzéseket, az 5+1-es játékot, a futsalt és még számos más változatot. Úgyhogy mi is az összképet nézzük, és azt mondjuk, hogy ahol lehet, állítsuk meg a lemorzsolódást ilyen módon. Ahol vannak még tartalékok vagy alternatívák, ott próbáljunk meg növekedni. Amikor valaki azt mondja, hogy megyei foci, akkor persze mindenki előtt megjelenik egy kép arról, hogy több százan támaszkodnak a korlátnak, szurkolnak, szotyiznak a nagy focipálya körül, bent meg gyűri egymást tizenegy ember a másik tizenegy ellen. De mi ezen túl akarunk lépni, részint kényszerből. Ezért jött az alternatív bajnokságok gondolata: szűkített pálya, csökkentett létszám, tornarendszerű lebonyolítás, más szervezési keretek. Nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét. Ezt mindannyiunknak el kell fogadni, az imént felvázolt állapot nem fog soha visszajönni, még a húsz évvel ezelőtti sem. Inkább arra törekszünk, hogy fogadjuk el az adottságokat, a megváltoztathatatlan helyzetet, és ebből próbáljunk kihozni a legtöbbet.

 

Az ezredforduló óta országosan a felnőtt férfibajnokságokban szereplő csapatok negyede eltűnt, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyében a mezőny fele süllyedt el, az öregedés és elvándorlás sújtotta kistelepüléseken okoz leginkább gondot a játékoshiány.

Nincsen szem előtt, nem is tud róla sokat a közvélemény, ettől még létező jelenség: Magyarországon a hagyományos falusi futballvilág sorra veszíti el állásait, országos szinten a felnőtt férfibajnokságokban szereplő csapatok száma több mint két évtizede töretlenül csökken, a kistelepülések sportegyesületei számos helyen küzdelmes harcot vívnak a fennmaradásért. A futballcsapat közösségformáló hatása, identitáserősítő szerepe, nemzedékeket összekötő szellemisége különösképpen kidomborodik falusi környezetben, ezért is figyelhetjük nehéz szívvel a folyamatot, amelynek pontos mutatói a mellékelt térképes grafikonon megjelenített statisztikák. Miközben a hagyományos vidéki futballkultúra átalakulását, lassú leépülését érzékeljük, más megközelítésből beszélhetünk az erőviszonyok átrendeződéséről: mindinkább a nagyobb települések, regionális központok kerülnek helyzetbe a természetes sportközösségüket sokszor megőrizni képtelen falvakkal szemben.

HÚSZ ÉVE TART AZ APADÁS

Minden jel arra mutat, hogy a változás elkerülhetetlen. Ahol tartják a lépést a kor követelményeivel, ott az infrastrukturális fejlődés, a pénzközpontú sportszervezés, a sportélet szerepének modernizálódása óhatatlanul együtt jár azzal, hogy a régi, egyszerűbb, eszköztelenebb, emberközelibb futballközeg háttérbe szorul. Az eltűnőfélben lévő régi falusi futballvilág sajátos értékeit igyekszik dokumentálni és – képek, tárgyak, filmek, hangok és autentikus történetek segítségével – megidézni a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban rendezett Hátsó füves-kiállítás. A Nemzeti Sport korábbi országjáró sorozatából merítő tematikus tárlat meghatározó eleme az interaktív térkép, amelyet böngészve képet nyerhetünk arról, miként változott egy-egy település, megye vagy éppen az ország futballélete a rendszerváltást követő három évtizedben. Az adatbázis az egyedülálló információgyűjteményt kínáló magyarfutball.hu oldal statisztikáira épül (az MLSZ-adatbank csupán 2003-ban indult el, valamennyi megyére kiterjedő mutatókkal a 2006–2007-es idénytől szolgál, a vonatkozó időszaktól kezdve a magyarfutball.hu is erre támaszkodik), a grafikon megrajzolásánál – a teljes kép bemutatására törekedve – tudatosan nem tettünk különbséget a futballcsapat otthonát jelentő település mérete, típusa és népességszáma között.

A múzeumi adattérkép kivonatolt, szűkített, olvasóbarát változatát tárjuk most a nyilvánosság elé, a számokat a fordulópontot jelentő 2000-es évtől feltüntetve. A rendszerváltás körüli átmeneti zavarokat – a gyári, üzemi, katonai vagy termelőszervezetek által működtetett csapatok visszaszorulását – a kilencvenes években erős fellendülés követte, a csapatszám az ezredforduló környékén érte el az országos csúcsot, az NB I-től a megyei negyedosztályig 2272 együttes futballozott. Azóta viszont folyamatos az apadás: 2000 és 2021 között összesen 546 felnőtt férficsapat tűnt el a rendszerből, a teljes mezőny 24 százaléka. (Cikkünkben kizárólag a felnőtt férfi nagypályás bajnokságokban szereplő csapatokra összpontosítunk az NB I-től a legalacsonyabb szintig, valamennyi statisztika, hivatkozás így értendő.)

Végegyházán szembementek az országos folyamatokkal, több évtized után, 2014-ben újjáalakult a csapat (FOTÓ: MIRKÓ ISTVÁN)

BUDAPESTEN CSAK A PÁLYÁK SZÁMA CSÖKKENT

Aki ismeri a hátország viszonyait, tapasztalhatja, hogy a veszteség elsősorban a kisebb településeken működő csapatok feloszlásának tudható be. Ide kapcsolódik, hogy bár Budapest a rendszerváltás óta megszűnt 115 pálya elvesztése miatt létesítményhiánnyal küzd, a fővárosi csapatok száma az elmúlt jó húsz évben az országos tendenciával ellentétben nem csökkent (+3%). A grafikon számait érdemes alaposan és kellő körültekintéssel böngészni, hiszen a kép a helyi sajátosságok miatt megyénként igen eltérő, sőt néha az adott megyén belül is ellentétes információ olvasható ki a különböző adatokból. A társadalmi folyamatoknak, a mindenkori gazdasági viszonyoknak és az emberek életmódváltozásának leginkább a futballélet alsó szintjei vannak kitéve, itt érvényesül a legkevésbé a tompító vagy védőhatás, amelyet feljebb a professzionális működés, a célzott szponzori támogatás, a kiemelt médiafigyelem és a közösségi elvárás biztosít. Szélsőséges példával élve: a Ferencvárost, az Újpestet, a Debrecent, a Zalaegerszeget vagy a Békéscsabát érthető módon nem lehet eltüntetni a futballtérképről, viszont például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, egyedül a fehérgyarmati járásban és csupán az elmúlt tíz évben Botpaládon, Cégénydányádon, Csegöldön, Kispaládon, Kölcsén, Nagyaron, Nagyszekeresen, Tiszabecsen, Tiszakóródon és Túrricsén is szinte sóhajtás nélkül, észrevétlenül múlt ki a felnőtt futballélet. Ki tud erről? Kinek fáj ez? Meg lehet-e még állítani a falusi futballvilág elsorvadását?

Zsúfolt lelátó a dél-zalai Tótszentmártonban: a közös szurkolás élménye összehozza a falut (FOTÓ: SZABÓ MIKLÓS)

HAJDÚ-BIHARBAN A NÉPES HELYSÉGEK ADNAK FOGÓDZÓT

Az égető kérdésekkel muszáj szembenézni, erre figyelmeztetnek az országos adatsorok is. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az ezredforduló óta a csapatoknak több mint a fele eltűnt. Hasonló a leépülés mértéke Nógrád megyében (-46%), de egyharmados vagy egyharmad feletti az elveszett csapatok aránya Somogyban (-39%), Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében (-39%), Baranyában (-34%) és Hevesben (-33%) is. A statisztikák mellbevágóak, ám az adatokat veszélyes önmagukban nézni, az árnyalt értékelést segíti, ha összevetjük őket egyéb, megyei népesség- vagy településszámra vetített viszonyszámokkal is. Nógrád megye döbbenetes csapatvesztését például rögtön más megvilágításba helyezi, ha tudjuk, hogy még így is a harmadik „legaktívabban” futballozó megye az országban, az egy csapatra jutó lakosok száma Zala (2501) és Vas (2640) után itt a legalacsonyabb (3234).

Ebből a szempontból Hajdú-Biharnál ellenben csak a főváros és az annak vonzáskörzetét is lefedő Pest megye áll halványabban, a Debrecen révén a klasszikus nagyvároshatást jelző 8625 lakos/csapat megyei statisztika mégsem riasztó, ha hozzátesszük, hogy 2000 és 2021 között Hajdú-Biharban 9 százalékkal emelkedett a csapatok száma (másutt növekedésre az időszakban Budapest mellett csak a 4 százalékkal erősödő Csongrád-Csanád megyében volt példa). Itt játszik szerepet a sajátosság, hogy Hajdú-Biharban a települések átlagos lakosságszáma körülbelül 7000 fő, az országos átlagnak több mint a duplája, következésképp a népes városok, nagyközségek, községek csapatmegtartó ereje is jóval nagyobb. E tekintetben jelentős hátrányban van például a hagyományosan aprófalvas településszerkezetű Baranya, amelynek 301 települése közül 261-ben ezernél kevesebben laknak, nem csoda, ha a nagypályás futballcsapat működtetése fokozott kihívást jelent: az országban itt a legkevesebb a felnőtt férfiegyüttest működtető települések aránya, átlagosan csak minden ötödik baranyai helységben maradt mára csapat.

Elszomorító felvétel a szamosújlaki öltözőépületről – vajon lát-e még futballcsapatot? (FOTÓ: ÁRVAI KÁROLY)

A TELEPÜLÉSEK 43 SZÁZALÉKÁN MŰKÖDIK FELNŐTTFUTBALL

Országos szinten érzékelteti a változások súlyosságát, hogy amíg 2000-ben Magyarországon a felnőtt férfi nagypályás csapattal rendelkező települések aránya 59.4 százalék volt, 2021-re már csak 43.2 százalék. Vagyis Magyarország településeinek több mint 16 százalékán ebben a periódusban fulladt ki a felnőtt nagypályás labdarúgás. Ha ötéves bontásban nézzük, a csapatszámcsökkenés az ezredforduló óta megállíthatatlan, a folyamatot még az elmúlt tizenkét év állami és futballszövetségi támogatása is legfeljebb fékezni tudta: 2010 után láthatólag mérséklődött a tendencia, az addigi 6 százalékos ötévenkénti megszűnési mutató 2 százalékosra olvadt, 2015 és 2020 között azonban 10 százalékosra erősödött, és a 2021 nyaráig tartó időszakban is intenzíven folytatódott (ebben már a Covid-hullámok hatása is közrejátszhatott).

Az okokat kutatva fordulhatunk a mérhető statisztikákhoz, valamint a futballhátországban mozgó emberek és saját helyszíni információgyűjtésünk tapasztalatához. Ami előbbieket illeti, három észszerű feltételezést teszteltünk: abból indultunk ki, hogy az aktív férficsapatok számát befolyásolhatja a megye lélekszáma, gazdasági ereje és a potenciális játékosmezőny kora. Utóbbi esetében a minimális regionális különbségek miatt inkább az országos adatokat vettük figyelembe, és arra jutottunk, hogy bár a férfinépesség átlagéletkora 2000 és 2021 között számottevő mértékben, 36.6 évről 40.8 évre nőtt, az öregedés önmagában nem indokolja a 24 százalékos csapatmegszűnési arányt. Az ország össznépességének 4.6 százalékos csökkenése sem, bár a demográfiai tényezők összeadódva kétségtelenül szerepet játszanak a futballtendenciákban.

Érdekes módon a megyék szintjén nincsen következetes összefüggés a megye népességszám- és csapatszámváltozása között, bár nyilván nem véletlen, hogy az öt leggyorsabban apadó megye közül négyben (Komárom-Esztergom, Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Tolna) 20 százaléknál magasabb a csapatfogyási arány – a kivétel Békés, amely az időszakban állandó lakosságszámának majdnem az ötödét elveszítette, csapatainak azonban csak az 5 százalékát. Amennyiben a megyék GDP-mutatóit figyeljük, ha nem is törvényszerűen és mindenütt, de többé-kevésbé felfedezhető a logikus kapcsolat a gazdasági háttér ereje és a futballpotenciál között: az öt legalacsonyabb GDP-mutatót jegyző megye közül négyben (Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Jász-Nagykun-Szolnok, Somogy) az országos átlagnál több csapat szűnt meg a vizsgált időszakban (a pozitív kivétel megint Békés).

A NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!

TISZTELETET ÉRDEMELNEK A FALUSI „FUTBALLSZENTEK”

Ami pedig a személyes benyomásokat, következtetéseket illeti, a megyei bajnokságok világát közelről ismerők hivatalos adatsorok nélkül is pontosan tisztában vannak a csapatszervezés nehezítő tényezőivel. A számos esetben amúgy is öregedő, csökkenő lélekszámú falvak éppen a felnőttbajnokságokban legaktívabb, 18 és 35 év közötti korosztályt tudják a legnehezebben helyben tartani, a továbbtanulási ambíciók vagy a munkaerőpiac lehetőségei sok fiatalt sodornak a nagyobb városokba, Budapestre vagy éppen Nyugat-Európába.

A klubfenntartás anyagi lehetőségei az MLSZ jelentős kedvezményeivel, teherátvállalásaival, illetve a taotámogatással számottevően javultak, és a segítség bizonyára sok billegő egyesületnek segített talpon maradni. Ugyanakkor a pénzes világ magával hozta a maga torzulásait, anyagi versenyhelyzetet teremtett a futballélet legalacsonyabb szintjén is, ahol az ösztönző hagyományosan a személyes kötődés, a többnemzedékes hagyomány és a falu szeretete volt. Az országos makrofolyamatok, társadalmi tendenciák mellett muszáj megemlíteni a személyes motiváció dimenzióját is: amíg húsz-harminc éve szinte természetes volt, hogy egy falusi fiatal sportként, szabadidős elfoglaltságként a futball felé fordul, mára ez a választás korántsem magától értetődő. Kitárult a világ, a távolságok könnyebben leküzdhetők, a kistelepülésen elérhető sportok repertoárja is bővült, a virtuális valóság kínálta szórakozások pedig az élő játék szinte sportszerűtlenül erős konkurenciái lettek.

Az MLSZ illetékeseivel és a megyei igazgatókkal beszélgetve egyértelműen és megnyugtató módon kiderült, hogy a szövetségnél érzékelik, elemzik, átlátják a helyzetet, és bár az idő kerekét visszaforgatni nem tudják, felelősen keresik a megoldást, a kiutat, amelyet jelenleg részben az alternatív – csökkentett pályamérettel, játékosszámmal, adott esetben csoportosított fordulókkal szervezett – bajnokságokban látnak. A szövetség helyzetértékelését és részletes válaszait vasárnap külön összeállításban közöljük.

A hosszú távú kilátások? Újságíróként a hagyományos, nagypályás csapatokra épülő falusi futballkultúra látványos újraéledését jósolni nem lenne több alaptalan bizakodásnál, hiteltelen ábrándozásnál. Feladatunknak érezzük ugyanakkor az élő futballközösségek megbecsülését, értékeinek hangsúlyozását, a szemünk láttára zajló gyökeres változás dokumentálását és az idővel óhatatlanul feledésbe merülő történetek, hagyományok, tárgyi és fotóemlékek gyűjtését, bemutatását. Többek között a zempléni Hátsó füves futballmentő túrán vagy a sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeum Hátsó füves-kiállításán, amelynek alcíme: egy eltűnő futballvilág képei. Mert hogy a régi, megszokott formájában eltűnik, aligha kétséges.

És ha valami csoda folytán újra erőre kap a nehéz időket élő falusi labdarúgás – ahogyan oly sokan bízunk benne és küzdünk érte –, annak alapját alighanem már más mozgatók, más érdekek, más törekvések jelentik, és okkal tarthatunk attól, hogy a játék általunk szeretett esendő, őszinte, emberi arcát már nem látjuk benne viszont. Becsüljük hát meg a láthatatlan hátország ma is tevékeny futballszentjeit, akik időt, energiát és néha a családi kasszát sem kímélve fáradoznak azért, hogy a csapat fennmaradjon. Nem egyszerű a feladatuk. Az ellenfelet legyőzni még a könnyebbik rész, de aztán jön a nehezebb: a játékosokat valahogy össze kell gyűjteni a következő vasárnapra is.

Harminc évvel ezelőtt játszotta itthon a Stuttgart elleni utolsó nemzetközi kupamérkőzését a PMSC.

1991. október 2-án Európa számos városában, így Pécsett is kupanap volt. Az újmecsekaljai stadionban PMSC – VfB Stuttgart UEFA-kupa visszavágó mérkőzést rendeztek. A pécsiek helyzete eléggé nehézkes volt, hiszen a stuttgarti 4-1-es vereség után minimum 3-0-ra kellett volna nyerniük otthon ahhoz, hogy idegenbeli góllal továbbjussanak.

Garami József vezetőedző esélyeit tovább csökkentette, hogy keretét sérülések tizedelték. Erről maga a tréner árulkodott a találkozót megelőzően: – Reálisan senki sem számíthat a továbbjutásunkra, de ha már búcsúzni kell, akkor szépen szeretnénk búcsúzni – idézi Garami Józsefet, egykori sikeredzőnket a Dunántúli Napló.

Vélhetően a szakadó eső, no meg a szokatlanul korai kezdés miatt csupán háromezren látogattak ki a Stadion utcába. A játékosok pedig pontban délután fél kettőkor, az olasz Pezzella Arcengelo játékvezetővel az élen kivonultak a PMSC-pálya felázott, csúszós gyepére. A két csapat összeállítása a következő volt:

PMSC: Bodnár – Braun, Balog, Bódog – Kónya, Jenei, Ulveczki, Czéh, Kocsis – Mörtel, Magyar. Edző: Garami József.

VfB Stuttgart: Immel – Schneider, Dubajics, Schmaler – Schafer, Buchwald (Krammy, 68.), Strahmel, Gaudino, Frontzeck – Kastl (Mayer, 74.), Walter. Edző: Christoph Daum.

A mérkőzés korabeli tudósításában egy állati élményt is feljegyeztek, a játékosok mellett ugyanis egy nem mindennapi vendég is tiszteletét tette a játéktéren. Történetesen egy hosszú farkú, menyétszerű kis jövevény futkározott jó két percig a füvön, majd a reklámtáblák alatt kiosonva jelezte, tőle akár kezdődhet a találkozó.

A kilátogatók nagy örömére a vezetést a pécsiek a 18. percben szerezték meg. Kónya Mihály jobbról beívelt, Magyar Zsolt az ötösről kapura emelt, Immel Eike, a német hálóőr a kapufára tolta a labdát, majd azt másodszorra már csak a gólvonal mögül tudta kihalászni. A partjelző gólt jelzett, a játékvezető ebben a hitében pedig megerősítette és középre mutatott, 1-0.

Ám a hazaiak előnye a második félidő 54. percéig tartott csak ki, ekkor Buchwald Gaudino adott be balról, a labda elsuhant a lábak között, Strehmel Alexander viszont le tudta venni az ötösön, majd az elvetődő Bodnár László mellett beemelt a kapu bal oldalába, 1-1. Ekkor már mutatkoztak jelei a két csapat közti erőkülönbségnek, ami a 75. percben a németek javára döntött.

A csereként beálló Mayer Michael 16 méteres lövése a kapuba vágódott, igaz ebben közreműködött Czéh László is, ugyanis a stuttgarti játékos lökete róla ment be, 1-2. Garami József tanítványai azonban nem adták fel. Hat perccel a lefújás előtt Mörtel Béla magánszáma következett, ami nagy tapsot érdemelt. A 84. minutumban a csatár Czéh László indításával betört a tizenhatoson belülre, aztán egy csel után hat méterről okosan a bal alsóba gurított, beállítva ezzel a 2-2-es végeredményt. Végül ha nem is győzött, legalább szépen búcsúzott a PMSC a nemzetközi kupáktól.