Az UEFA illetékesei a két elődöntőt követően, a csütörtökről péntekre virradó éjszaka a futsal Európa-bajnokságon közreműködő játékvezetők főhadiszállásán, Egerszalókon kijelölték az Azerbajdzsán - Csehország bronzmeccs és a Spanyolország - Portugália döntő játékvezetőit. A szombat délutáni, a harmadik helyért megrendezésre kerülő találkozón az ukrán Oleg Ivanov és a szlovén Borut Sivic, az esti fináléban pedig az olasz Massimo Cumbo mellett Kovács Gábor fújja a sípot Debrecenben.

FIFA-játékvezetőnk eddig az ukrán-belga csoportmérkőzésen és a portugál-szerb negyeddöntőn működött közre, s mindkétszer kiváló szakmai értékelést kapott.

A 32 éves székesfehérvári sportember 16 éve kezdte pályafutását. A nagypályás NB II-es keret egyik legrutinosabb tagjának számít, és emellett hat éve futsal játékvezetőként is tevékenykedik. Egy évvel ezelőtt, amikor a három Eb-döntőt és az előző világbajnokság fináléját vezető Török Károly bejelentette pályafutása befejezését, azzal indokolta döntését, hogy a magyarországi Európa-bajnokságon lehetőséget adhatunk utódja felvezetésének. Akkor még aligha gondolta, hogy Kovács Gábor ilyen hamar a nyomdokaiba lép?

Vágner László tájékoztatás alapján Arany Tamás újra élvonalban működhet. Így kezdődik a hír, amelyet közzé tettek az mlsz.hu-n. Persze, ez most csak tréfa, bár Arany Tamás még mindig az élvonalbeli játékvezetők között szerepel. A magyarázat egyszerű: most sem frissítették a kereteket a decemberi döntéssel összhangban.

Játékvezetőink december közepén még Európa Liga- és Magyar Kupa-találkozókon működtek közre, majd az elmúlt hetekben hétszer utaztak Szaúd-Arábiába és kétszer Katarba, ahol helyi bajnoki rangadókon és barátságos válogatott tornákon bíráskodtak. A külföldön nyújtott szakmai munka elismertségét jelzi, hogy a napokban a további együttműködést erősítő levél érkezett a szövetségbe: Magyarország Olaszország és Belgium mellett a harmadik olyan európai ország, amelynek játékvezetőire az említett államokban örömmel számítanak a továbbiakban is.

Az itthon tartózkodók számára az edzések az előzetes tervnek megfelelően január 5-én kezdődtek meg.

Természetesen az UEFA is összehívta azokat a játékvezetőket, akik a tavaszi kupaküzdelmekben meghatározó szerepet kapnak. Ők - köztük Kassai Viktor is - február 2. és 4. között Máltán vesznek rész továbbképzésen és felmérésen. Az UEFA talent programjában résztvevő Vad II István és Ring György a dán elit-játékvezetők edzőtáborába kapott meghívást január 31-től, két napra, az UEFA megbízott szakembere itt tart majd felmérést. Egyben felkérték Vad II Istvánt, hogy tartson előadást - saját karrierjén keresztül - a hazánkban kialakított talent-mentor programról és a fiatal játékvezetők foglalkoztatásáról.

A héten bevonul az UEFA egerszalóki "főhadiszállására" Kovács Gábor FIFA futsal játékvezetőnk, aki a jövő kedden kezdődő, hazai rendezésű futsal Eb-n kap vezetőbírói szerepet.

Az UEFA már most kihirdette a női Bajnokok Ligájának játékvezető küldését. Ebből kitűnik, hogy Gaál Gyöngyire és csapatára nem kisebb feladat vár áprilisban, mint a BL-elődöntő levezetése.

Ahogyan az elmúlt évben is volt, a nemzetközi mérkőzésekre utazó és az NB I-es bajnokságban működő játékvezetők és FIFA-asszisztensek felkészítő táborára január 16-23. között Törökországban kerül sor. A több mint száz hazai, valamint az UEFA által készített videofelvétellel illusztrált programot napi két edzés és az angol, illetve magyar nyelvű elméleti vizsgák színesítik majd.

Az országos keret további tagjai, - az ellenőrökkel és a megyei játékvezetői bizottságok elnökeivel együtt - február 20-21-én Telkiben készülnek a szezonra.

Az UEFA belga megbízottja, Bart Gilis március 25-én érkezik hazánkba, megtekinti az országos keret fizikai felmérését, és előadásokkal segíti a további munkát.

Mindezek mellett természetesen a legjobban a 2010-es világbajnokság játékvezetőinek kijelölését és a februári BL és Európa Liga küldését várja a hazai játékvezetői bizottság.

Csütörtökön kiengedték a fehérvári Szent György Kórházból Arany Tamást, a kiváló labdarúgó játékvezetőt, akit még vasárnap éjjel a H1N1 vírus gyanújával vitt be a mentő. A vizsgálatok ezt meg is erősítették, ám köszönhetően jó fizikai állapotának, Arany legyőzte a vírust.

Azt azonban nem sikerült kideríteni, hogy ki küldte Aranynak a vírust, bár tippek azért lehetnek.

Focibiro.hu szerkesztősége és minden normális gondolkodású kolléga jobbulást kíván Arany Tamásnak! Hajrá Tamás! Hamarosan újra eljön a te időd is!

E sorok írója régóta ismeri a móri Arany Tamást, a labdarúgó játékvezetőt, ám hosszabb ideig, fehérasztal mellett most először beszélgettünk. Alapvetően bohém figura, aki szereti a társasági életet, a móri borokat, de mindennapjait a sport tölti ki.

Ki az az Arany Tamás? Egyáltalán, kell-e bemutatni őt bárkinek? Gyanítom azért is igen, mert a szűk környezetén kívül leginkább úgy ismerik, mint labdarúgó játékvezetőt. Aki egy 43 három éve született móri sportember, és ezt a volt sportvezető édesapjának köszönheti, hiszen már gyermekként rendre elvitte magával a mérkőzésekre. Például a Népstadionba, ahol nem ritkán 70 ezer néző gyűlt össze a kettős rangadókon. Az ottani hangulat fogta meg Tamást, s akkor döntötte el, az életét összeköti a labdarúgással. Mindezt a világ legtermészetesebb módján - mert valljuk be, jó a dumája -, a móri Öregprés Fogadóban mesélte el, ahol a beszélgetésünk zajlott. Illusztris, barátságos a környezet, látszik, hogy meg-adják a módját a vendégfogadásnak, a kiszolgálásnak. Már az étterem mottója is árulkodó: Nálunk a vendég érezze magát jobban, mint otthon. Valóban jól érezzük magunkat. Mint beszélgető partnerem, amikor a salakos pályán kezdett el futballozni tízéves korában, és a helyi csapat igazolt serdülő játékosa lett. Aztán tizenkilenc évesen a felnőtteknél is bemutatkozott, ám a tizenharmadik bajnokiján eltörött a lába. Megműtötték, majd begipszelt lábbal jelent meg a móri játékvezető-képző tanfolyamon. Így kezdett el - ahogy ő mondja - fütyörészni.

Az első mérkőzésemen nem vertek el, így maradtam a pályán. Voltak nehéz pillanatok az életemben, például a Megyeri úton egy Újpest- Fradin, amikor a Puhl Sanyinak lengettem és a Fradi győzött. Vagy egy siófoki mérkőzésen, amikor pont a harmincadik születésnapom volt, és a végén kőzápor zúdult a játékoskijáró, vagyis felénk, mert nem nyertek a hazaiak. A végén a rendőrök menekítettek el minket a pályáról...

Eljött a rendelés ideje, Tamás kapacitál: étvágygerjesztőként nem kerülhetjük ki a híres és finom móri borokat. Ezekkel és a helyi pincékkel kapcsolatban egyébként is számtalan sztorija van, azok részletes felsorolásának terjedelmi okai lennének. Elfogadom a kérését, abban bízva, hogy ettől majd jobban pörög a nyelve. Attól kezdve így is történt, ahogy a csinos felszolgáló hölgy kitöltötte az első poharat. Közben kihozzák az ajándék előételt, a leves előtti házi pecsenyezsírt hagymával, amire még jobban csúszik az itóka. Ekkor árulta el: egyszer, a szőlőtőkék tövében megbújó, kissé gazos paradicsom- és a paprikapalántákat is kiirtotta véletlenül, azóta már sehova sem hívják kapálni a szőlőkbe... Sajátja nincs, de van egy kis birtoka. Tősgyökeres móriként nagyon szereti, minden a városhoz köti, ott nőtt fel, és nagyon sok barátra tett szert. Az általános, majd a középiskola elvégzése után, főállásban majd 25 éve a városi televízió sportszerkesztője, mellette immár három éve önkormányzati képviselő is.

Gépi forgácsolóként végeztem a középiskolában, majd Pécsre jelentkeztem testnevelés és földrajz szakra. Először nem vettek fel, másodjára sikerült az előfelvételim, de pont akkor törött el a lábam. Úgy alakult, hogy nem mentem vissza Pécsre, de akkor már volt sportszervezőim. A diáksport szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Schmitt Pál is kitüntetett korábban a munkámért. Persze, a játékvezetésnek is köszönhetem, hogy nagyon sok ismert embert és sportolót tudtam Mórra csábítani a különböző rendezvényekre.

Tálalják a levest, a fogadó specialitását, közben teszek egy kísérletet, hogy a sportról más útra tereljem, de ez nem olyan egyszerű feladat, mert ez tölti ki Arany Tamás életét. Természetesen a játékvezetés, például az az elismerés, hogy a hazai profi futballisták zsinórban négyszer az év legjobbjának választották.

Kimondottan jó a kapcsolatom a játékosokkal, akik a pályán, a mérkőzés hevében is elfogadják az ítéleteimet. Persze, vannak, voltak kivételek, így annak idején a Váczi Zoli, vagy a fiatal Sebők Vili, aki eléggé heves vérmérsékletű focista volt, de beállt a sorba. Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy megtaláltam a hangot a játékosokkal, hiszen ezt nem tanítják a képzésen.

A főételre várunk, amikor úgymond egy fájónak tetsző kérdést szegezek neki: őt az édesapja ismertette meg a sporttal, de neki mikor lesznek majd utódai...?

Lehet, hogy ez ilyen családi hagyomány nálunk, hiszen az apukám is már negyvennyolc éves volt, amikor én születtem, az anyu meg huszonhat. Akkoriban ez kuriózumnak számított, manapság már természetes dolognak. Lehet, hogy örököltem? Néhányszor már lett volna lehetőségem a házasságra, de nem úgy alakultak a dolgok. Talán mert nagyon sokat vagyok úton, sokszor csak átutazóban Móron, s ezt nehezen viselnék el. Jó, persze lehet, hogy nem ez a megfelelő indok, de én sem éreztem még úgy, hogy eljött volna az ideje. Viszont jó úton járok, hogy megtaláljam az igazit. Bár ha megnősülök, rögtön aranylakodalmat tartok, nem kell majd ötven évet várnom. Bármi lehet, így ha végleg befejezem a játékvezetést, esetleg nősülök.

Tehát agglegény, de elárulja, hogy szereti a gyerekeket, így bátyjának a négy lurkóját. Állítólag jól is bánik velük. Mint a fiatalokkal a balatonszepezdi nyári táborokban, ahol tíz évig felügyelt a gondjaira bízott móri és a város környéki gyerekekre. Ezt Kata, a felszolgáló is megerősíti, miközben a főételt tálalja: Tamással nagyon jó volt együtt táborozni, könnyen megtaláltuk vele a hangot.

Közben az ínycsiklandozó ételre esik a tekintetünk, s nekem kérdeznem se kellett, Kata máris felsorolta Erzsike sültjének és a Galloway bélszínszeletnek a legfontosabb fortélyait. Csak egy falat kellett, hogy az ember máris elismerően bólintson...

Egy korty bor után Tamásnak, ha már táborról esett szó, azonnal a játékvezetők edzőtábora jut az eszébe, és persze a móri nedű: Ha nem vittem magammal, azonnal haza is küldtek.

A kollégái gyakran és szívesen járnak a városba, s akkor nem kerülhetik el Arany Tamás idegenvezetését. Ő pedig büszkén kalauzolja el őket a helyi nevezetességekhez, például a Lamberg-kastélyhoz, a városházához, vagy a Wekerle Sándor Szabadidőközponthoz. És ekkor kanyarodunk vissza az önkormányzati képviselőségéhez, a közéleti szerepvállalásához. Amellyel kapcsolatban azt emelte ki, hogy nem érzi magát politikusnak. Az oktatási-, kulturális és sportbizottságban tevékenykedik, azon belül is a sport az ő területe. Abban és a körzetében munkálkodik, de bevallja: ő sem marad hiba nélkül, van még mit kijavítania, ám azon van, és arra törekszik, hogy odategye magát. Hiszen az ő körzetében is vannak orvosolni való problémák. Mint a Fejér Megyei Labdarúgó Szövetségnél, ahol Arany a játékvezetői bizottság elnöke, s ebben a pozíciójában 170 sporival kell törődnie, foglalkoznia.

A szabadidejére terelem a szót, kíváncsi vagyok: érdekli-e a kultúra, az irodalom.

Rendszeresen meghívnak a különböző rendezvényekre, s ezekre a játékvezetők képviselőjeként invitálnak. Cseszeget is érte eleget a vezérkar, mert mindent elvállalok. Én viszont úgy vagyok ezzel: addig jó, amíg hívnak, amíg nem felejtik el az embert. De például sokat járok el különböző színházi előadásokra vagy koncertekre. A dallamos zene az, ami leginkább érdekel, hiszen azokon nőttem fel. És most elárulok egy titkot, ami talán nem is olyan nagy titok: a móri Happening Band-el fel szoktam lépni. Mint vendégművész. Ez úgy történt, hogy Arany Géza, az unokatestvérem és a banda nagyon régóta, immár tizenhetedik éve, minden szilveszterkor a balaton- őszödi kormányüdülőben lép fel. Ebből is kiderül, hogy nem egy gagyi zenekarról van szó. Nos, egyszer történt, hogy itt, a helyi művelődési házban elég korán abba akarták hagyni a bulit, pedig nagyon jó volt a hangulat. Ekkor az ismerőseim nekem szóltak: te, mégis az unokabratyód, szólj neki, és kérj még egy számot. Szót fogadtam, s mondtam Gézának, valamit bazseváljanak még. Ám addig szólt a szerződésük, egy kicsit túl is játszottak, fáradtak is voltak, és másnap várt rájuk egy fellépés. Ám egy feltétellel vállalták: ha beszállok énekelni. Ahol felütöd a kottát, jó lesz, mondtam én. Felütötték Zoltán Erika Ez már tiszta őrület, ma éjjel táncolnék veled című számánál. Olyan jól sikerült, hogy a közönség szűnni nem akaró tapssal jutalmazott. Azóta, ha a Band valahol játszik, s meglátják, hogy ott vagyok, akkor bekonferálnak: most pedig következik ma esti vendégművészünk, még egy Arany a színpadon, s akkor jövök én. Ilyenkor régi slágereket, mint például a Múlnak a gyermekéveket, vagy az Illéstől az Újra itt van a nagy csapatot általában eléneklem.

Amennyiben a zene, akkor a táncot sem kerülhetjük ki, hiszen Tamás azt is nagyon szereti.

Szeretek, megmondom őszintén, s az sem titok, hogy nagy tisztelője vagyok a női nemnek. De ez talán nem szégyen. És ha egy olyan rendezvény van, szeretem jól érezni magamat. Hiszen a pszichológus orvosnő is megmondta a sportkórházban annak idején: le kell vezetni a mérkőzés feszültségeit! Mondtam is a többieknek: gyerekek, első az egészség, ezt a doktornő is előírta, a meccs után egy kis lazítás belefér. Némelyik kollégának a felesége ki is van rám akadva, mert ők mindig rám hivatkoznak: az Arany Tomival voltunk, azért nem értünk haza, csak másnap reggel. De gyerekek, a doktornő ezt mondta! Én még így tanultam a nagy öregektől, annak idején a Macskától, a Nagy II. Jánostól, aki korábban válogatott labdarúgó volt. Eleinte vele jártam, és mindenütt ismerték. Neki is köszönhetem, hogy megismertek, mert ő mondta, hogy itt a Kisarany , legközelebb ha jön, ismerősként üdvözöljétek. Vele soha nem tudtam, hogy mikor érünk haza, de akkor is nőtlen voltam. Más az, ha ember az élet gondjait nem otthon csapkodva, hanem másként vezeti le. Jól érzem magamat a bőrőmben, elégedett vagyok az eddigi életemmel.

Túl a desszerteken, egyfajta összegzésre kérem, s a válasz abszolút nem meglepő: élete kilencven százalékát a sport tölti ki. Ha újra kezdhetné, akkor is csak ennél kötne ki, mert nagyon szereti, amit most is csinál. Amennyiben lehetősége lenne rá, bolygónk minden lakója így élne.

Beszélgetésünk után történt egy-két dolog Arany Tamással, így most egy kissé a háttérbe szorult. Nem vennék rá mérget, hogy ez végleges...

Oláh Gábor idén ünnepelte játékvezetői pályafutásának egy évtizedes jubileumát. A krisztusi korban lévő sportember 1999-ben a Ráckevei Körzeti Labdarúgó Szövetség játékvezetőjeként talán csak álmodott arról, hogy 2010 január 14-én, harmincnegyedik születésnapját már az országos elit keret tagjaként ünnepelheti. A 2005 óta NB II-es kerettag Oláh az utóbbi években stabil taggá vált az országos játékvezetők csapatának, de nem feledkezett el arról sem, honnan indult. A Pest megyei Játékvezető Bizottságban egyre komolyabb feladatokat kapó és elnökségi tagsággal bíró, civilben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán kiemelt főreferensként dolgozó sípmesterrel a megyei évzárón beszélgettünk a mögötte álló pályafutásról, és az előtte tornyosuló kihívásokról.

- Nem panaszkodhat, jól végződik az év?

- Igen, hiszen sikerült felkerülnöm az NB I-es keretbe. December 8-án az elnökségi ülést követően Vágner László elnök úr hívott fel, és ő közölte velem a jó hírt. Meglepetésként ért, mivel ugyan az utóbbi napokban voltak kósza hírek arról, hogy felkerülhetek, nem számítottam a biztos előrelépésre. Az utolsó ligakupa fordulóban vezetett mérkőzésem úgy érzem, nagyon jól sikerült, talán ez is közrejátszott a döntésben. E mellett ősszel szerintem stabil, megbízható teljesítményt nyújtottam az NB II-ben is.

- A focibiro.hu szaklapon megjelent összesítés szerint a szezon második legjobban foglalkoztatott játékvezetője volt idén az NB II-ben. Mit gondol, milyen gyakoriságra számíthat az első osztályban?

- Először mindenképpen fel kell vennem majd az élvonal ritmusát, az egy teljesen más világ. Az NB I-es kerettagság nem ajándék, a bejutásért is meg kell dolgozni, de a bennmaradás is folyamatosan hatalmas feladatot jelen. A játék sokkal gyorsabb, és az érdeklődés miatt a játékvezetők ténykedése is jobban fókuszban van. Sok a tévés meccs, a média is nagyobb érdeklődéssel szemléli ezeket a mérkőzéseket, egyszóval ez az első osztály?

- Sokfelől hallunk pozitív visszajelzéseket, sokan örülnek a feljutásnak, de vannak kemény kritikai hangok is. Ezt hogyan tudja kezelni?

- Nem foglalkozom ezzel. Bízom abban, hogy többen örülnek a sikeremnek, mint akik nem?

- Menyiben változik az előrelépéssel a megyében vállalt szerepe?

- Ugyanúgy kell dolgoznom, nem hiszem, hogy változna bármi is. Inkább azt szeretném, ha a pályafutásom egyfajta példa lehetne a fiatalabbaknak, hogy eljuthatnak erre a szintre.

- Azért nem mondható az öné villámkarriernek. Szépen végigjárva a ranglétrát, inkább ?megbízható vízhordóként?, csendben tette a dolgát.

- Igen, ez így van. Az eltelt négy évben kiegyensúlyozott teljesítménnyel, megbízhatóan hoztam a mérkőzéseket, talán ez lehet a pozitív döntés kulcsa. Annak pedig kimondottan örülök, hogy erre most került sor, mert így már kellő rutint sikerült szereznem a felsőbb osztályokban, amelyek megalapozhatják a ténykedésemet az élvonalban is.

- A focival egyébként hogy áll?

- Csak amatőr szinten, hetente kispályázom, de ezt is át kell majd gondolnom. Nagy a sérülésveszély, és a heti két országos edzés mellett már nem igazán jut idő rá. A Pest megyei játékvezető válogatottban azonban továbbra is pályára fogok lépni.

- Ez a válogatott viszont nem brillírozott a hétvégén?

- Nem volt szerencsénk. Három egy gólos vereség, ahol egy pici plusz hiányzott. Én nagy örömmel játszom ebben a csapatban, és csapatkapitányként is igyekszem a maximumot nyújtani. A társaság jó, baráti viszonyt ápolunk, remélem még sokáig együtt tudunk maradni és lesz alkalmunk bizonyítani.

- Játékvezetőként még mennyi időt lát maga előtt, és hogyan tudja összeegyezteni a sportot a magánélettel?

- Szerencsére eddig sem volt ebből semmilyen problémám, mind a munkahelyemen, mind családon belül megkapom a megfelelő támogatást. Feleségem is megértő, és biztosítja a nyugodt hátteret. Azt, hogy mennyi van még nekem az élvonalban, nem tudom, de hát még nagyon az elején vagyok, megpróbálom a lehető legtöbb időt kihozni belőle. Fontos azonban itt megemlítenem, hogy a privát szférán kívül rengeteg embernek köszönhetek szakmai segítséget, amelyek mind közrejátszottak abban, hogy eljuthattam idáig.

- Kiknek köszönné meg a támogatást?

- Első sorban Baráth Zoltánnak, akinél elkezdtem a játékvezetést a Ráckevei Körzetben, ő indított el a pályán. Sokkal tartozom Szabó Jánosnak, aki valamennyi utánpótlás mérkőzésemre elkísért és fontos időszakban egyengette a karrieremet. Székely Ferencet szintén meg kell említenem, aki az országos keretben segítette a munkámat, tanácsai és útmutatásai mindig hasznosak számomra. És természetesen a megyei labdarúgó szövetség játékvezető bizottságának teljes vezetőségének is köszönettel tartozom, hiszen ők végig támogattak és örültek a sikereimnek.

- A hétvégén Németh Ádámmal beszélgettünk, aki úgy fogalmazott, hogy számára kirobbanó öröm, hogy felkerült. Elsődlegesen azért, mert szerinte már régen megérdemelte, másrészt mostantól fix szobatársak lehetnek az edzőtáborban?

- Ádámot nagyon tehetséges játékvezetőnek tartom, véleményem szerint nagyon szép jövő állhat előtte és szívből drukkolok neki, hogy nemzetközi játékvezető lehessen a jövőben. Biztos vagyok abban, hogy a kapcsolatunk csak tovább erősödik a jövőben és kölcsönösen tudjuk segíteni egymást. Sokat beszélgetünk a meccsekről, és kritikusak is vagyunk egymással szemben. De egy szép gesztust is megemlíthetek, mikor Ádám az NB I-es játékvezetők számára rendszeresített kommunikációs szettet kölcsönadta nekem a mérkőzéseimre.

- Tud Ádámmal szemben elfogulatlan lenni?

- Persze, hiszen csak úgy van értelme. Szerencsére vagyunk olyan viszonyban, hogy bármit meg tudjunk beszélni, és el is fogadjuk a másik véleményét.

- Ellenőrként továbbra is találkozhatunk Önnel a megyei meccseken?

- Eddig is rendszeresen kilátogattam a lakhelyem környéki mérkőzésekre, és ez a jövőben sem lesz másképp. Ahogy időm engedi, szándékomban áll megtartani ezt a szokást. A megyei játékvezetők számára fontos, hogy támogassuk őket, így ellenőrként sem az a célom, hogy egy-egy hiba miatt azonnal ?agyoncsapjuk? őket, hanem az esetleges hibákat kiértékelve, jobbító szándékkal segítsük őket, és ne elvegyük a kedvüket a játékvezetéstől. Természetesen az országos keretben ez másképp van, de ott a játékvezetők nagyobb szakmai tapasztalattal rendelkeznek, ezért a követelmények is magasabbak, mint az alsóbb osztályokban.

- Várja már a debütálást?

- Várom, de ez még egy picit távol van. Most egy-két hét tényleg a felhőtlen örömé, de utána kezdődik a felkészülés és állok a feladatok elé. Lazsálni mindenesetre nem lesz idő, hiszen január közepén már edzőtáborba vonulunk az NB I-es kerettel, és oda felkészülten kell érkeznem?

Öt hónappal ezelőtt számolt be a pmlszjb.hu be arról, hogy Fenyvesi Szabolcs lett Pest megye utánpótlás játékvezetője. Akkor az utánpótlás kerettagságig megtett utat elemeztük vele, és csak reménykedtünk abban, hogy néhány hónap elteltével előrelépéséről tudósíthatjuk olvasóinkat. Most Fenyvesivel nagyot fordult a világ, hiszen elérte azt a célt, amelyért ismételten keményen megdolgozott. Az új országos kerettaggal Székesfehérváron, a húsz megye tornájának mérkőzései közben beszélgettünk.

- Mondhatjuk, hogy valóra vált az álma?
- Persze, hiszen lassan tíz éve azon dolgozom, hogy az országos keret tagja lehessek. Azonban úgy gondolom, ez is egy lépcsőfok, amit meg kellett lépnem, de a nagy feladatok még előttem vannak.

- Hogyan értékeli az eddig megtett utat?
- Tizenhárom utánpótlás mérkőzésem volt országos ellenőrrel az elmúlt hónapokban. Ha azt számításba vesszük, hogy átlagosan öt ilyen mérkőzés jut egy UP játékvezetőre, nem mondhatom, hogy alul terheltek. Úgy érzem, hogy jól sikerültek, így ennek gyümölcse az előrelépés?

- Hogyan tudta meg, hogy feljebb léphetett?
- Vágner László elnök úr hívott fel, és közölte, hogy februárban NB II-es játékvezetőként számít rám az edzőtáborban. Ahogy ő mondta: pályán kívül szerényen, pályán belül határozottan kell végeznem a feladataimat.

- A leterheltség az arcára van írva, kicsit talán fogyott is, ugye?
- Igen, valóban néhány kilót ledobtam, de ez nem csoda. Hét NB III-as, négy Magyar Kupa, és egy megyei első osztályú mérkőzésen volt országos ellenőrzésem, ez utóbbin Vágner László nézte meg a működésem. Bónuszként pedig én vezethettem az egyik Nyugat-Nyugat keretszűkítő meccset, ahol a teljes NB I-es játékvezető és ellenőr keret is kint volt a lelátón. Ezen meccsek ellenőrzéseinek átlaga nagyjából 8,3 volt, így érzésem szerint stabil, jó teljesítményt nyújtottam.

- Jön a Karácsony, de lazítani fog egy picit?
- Úgy gondolom, egy hetet adok magamnak, hogy pihenjek egy kicsit. Focizgatok, és heti négy edzés helyett most csak egyszer megyek futni és úszni. Január ötödikén viszont indulnak az edzések és addigra már újra formába kell lendülnöm. Stamler Péter országos edzései mellett külön munkát is végzek, mint eddig is, hiszen februárban tesztelünk, nem lustálkodhatok.

- Mire számít, mikor debütálhat az országos keretben?
- Bízom abban, hogy nem kell sokat várnom, és talán már márciusban kaphatok mérkőzést. Rajtam nem múlik, én úgy készülök, hogy akár az első fordulóban is szerepet kaphatok, így nem érhet meglepetés. Folyamatosan készülök, nem izgulok azon, hogy mikor küldenek, amikor eljön az idő én megyek, és meg kell oldanom a feladatot.

- Ön tagja a Pest megyei játékvezető válogatottnak. A székesfehérvári teremtorna nem túl fényes eredményt hozott a csapatnak?
- Jó meglátás, eddig két mérkőzés, két vereség. A hátralévő mérkőzéseket becsülettel le kell hoznunk, és lehet, hogy a továbbjutáshoz az sem lesz elég. Kellene egy góllövő, lehet, hogy hirdetnünk kellene az Expresszben erre az állásra. Az első nyolc helyet céloztuk meg, de úgy érzem, jelen pillanatban át kell értékelnünk a céljainkat?

- Azt tudjuk, hogy a családján belül is erős az elkötelezettség a játékvezetés iránt. Ők mit szóltak a jó hírhez?
- Most nagy az öröm nálunk, hiszen az utóbbi fél évben mindent erre tettem fel. Ők maradéktalanul támogattak, és tudják, hogy ez még a jövőben is sok lemondással és áldozattal fog járni. A focin kívül nincs is számomra magánélet, szerencsére úszómesterként is csak a sportra kell koncentrálnom. Angolból továbbra is célom a nyelvvizsga megszerzése, nem szeretném, hogy a további előrelépésnek esetleg ez legyen az akadálya. Kellően motiváltnak érzem magam, így csak a céljaimra koncentrálok és megteremtem magam körül az ehhez szükséges légkört.

- Mit üzenne a fiataloknak, akik még most állnak pályájuk elején?
- Kitartás, és csinálni kell mindenáron. Jómagam Négy éve még ?megye hármas? játékvezető voltam, és lehetnek rosszabb periódusok, de sosem szabad feladni. Szabadidőmben a megyei meccsekre továbbra is ki fogok járni, hiszen ez az életem. Kíváncsi vagyok a kollégákra, a bátyámra, a barátokra. Persze vannak terveim is, de ezek még a jövőben körvonalazódhatnak. Remélem, a továbbiakban is megtalálnak majd a lehetőségek és én pedig majd élhetek velük.

Magyar Labdarúgó Szövetség 2005-ben megalapította a Hertzka Pál-díjat, amelyet az év játékvezetőjének ítélnek oda. Ez a kitüntetés idén Szabó Sándort illette

Amikor 1995-ben elkezdtem a bíráskodást, pusztán csak ki szerettem volna próbálni. Mára az életem részévé vált – kezdte vallomással felérő gondolatmenetét a 30 éves FIFA-játékvezető. – Édesapám utánpótlás, nagyapám NB III-as játékvezető volt, így már egész korán megfertőződtem ezzel a csodálatos sportággal. Öt éves koromtól jártam edzésekre, akkor még inkább a foci iránti szenvedély vezérelt. Soha nem fociztam magasabb szinten, nekem ez mindig hobbi volt és az is maradt. Annak idején az általános iskola nem engedte, hogy edzésre járjak, maradt a futballnézés tévén keresztül, és a „bőr kergetése” az iskolatársakkal a salakpályán. Rengeteget jártam a Békéscsaba Előre meccseire.

Az egyik edzésen, 1995-ben Győri tanár úr megkérdezte: „Kisfiam, nem akarsz játékvezető lenni?” Mit is válaszolhattam volna: „Szeretnék az lenni, csak még fiatal vagyok.” Ő erre azt mondta: „Nem baj, majd elintézem, hogy mehessél.” Ugyanis Budapesten jártam gimnáziumba, így adott volt, hogy a BLSZ-nél iratkozok be a tanfolyamra, és ott is vizsgázok majd. Miután Ring Jánosnál sikeres vizsgát, az első mérkőzésemen 1995 augusztusában asszisztáltam: Vésztő–Mezőberény II. (Békés megyei harmadosztály). Az első felnőtt meccsem a Gyula Magán SE–Medgyesbodzás találkozó volt. Három évvel később vezettem az első megyei első osztályú mérkőzésemet (Szarvas–Doboz), ekkor már az NB III-as asszisztensi keret tagja voltam. Rá egy esztendőre, 1999-ben bemutatkoztam NB III-as játékvezetőként a Csongrád–Martfű összecsapáson. 2001-ben lettem utánpótlás játékvezető, majd 2002 decemberében felkerültem az országos játékvezetői keretbe. Utána tavasszal debütáltam az NB II-ben a Bőcs–Nyírbátor mérkőzésen. Emlékezetes egy 2005-ös női NB II-es derbi Lágymányoson, ahol asszisztenseim Iványi Zoltán és Medovarszki János voltak – ma mindannyian az NB I-es keret tagjai vagyunk. 2006-ban kerültem fel az NB I-es játékvezetői keretbe, április 14-én a DVSC–REAC (4-1) meccsen estem át a tűzkeresztségen, segítőim is Békés megyeiek voltak (Szpisják Zsolt, Tóth Péter, Medovarszki István, ellenőr: Huták Antal). Az első felnőtt nemzetközi mérkőzésem 2008. június 24-én volt a montenegrói Grbaljban, ahol a házigazdák 2–1-re győzték le a bosnyák Celiket (Intertoto Kupa, asszisztensek: Szpisják Zsolt, Albert István, ellenőr Franz Wöhrer).

– Úgy érzem, az eltelt időszakban a csapatok elfogadtak. Fiatal korom ellenére sikerült pozitív képet kialakítani magamról, ami nagyon sok munkámba került. Minden mérkőzésre a legjobb tudásom szerint, a legnagyobb elhivatottsággal készülök. Tudom, vannak hibák. Csak az nem vét hibát, aki nem dolgozik. A hibákból, hibáimból tanulok, és arra törekszem, hogy legközelebb ilyen már ne fordulhasson elő. Egy játékvezető számára az lehet a legfontosabb, hogy jó játékvezetővé váljon, vagy legyen, ehhez pedig a következő sorrendet kell betartani: 1. a család, 2. a munka, 3. az elhivatottság, 4. az alázat. Ehhez tartom magam...

Brazíliába ritkán jut ki magyar játékvezető. Iványi Zoltánnak sikerült...

Nagyon örültem, amikor értesítettek arról, hogy két hetet eltölthetek a futball hazájában. Azt gondolom, hogy ezt az elismerést az utóbbi három esztendő futsal mérkőzései alatt nyújtott teljesítményemért kaptam. Már ezért megérte, hogy annak idején elkezdtem a futsal-játékvezetést!

Tizenhat országból érkeztek focisták és játékvezetők a tornára, ennek köszönhetően sokféle játékvezetői stílust ismertem meg. Alkalmunk volt megbeszélni és megvitatni a szakmai dolgokat. A kollégák rendesek és nagyon közvetlenek voltak mindvégig, véleményem szerintem szakmailag van lemaradásuk a magyar futsal játékvezetőkhöz képest. Mindent egybevetve úgy gondolom, ez a torna mindenképpen hasznos volt számomra, és az ott szerzett tapasztalatokat kamatoztathatom a hazai mérkőzéseken. Jó érzés volt hallani, hogy még Dél Amerikában is sokan ismerik és elismerik Török Károlyt.

A helyi szokásokról nem sokat tudtam meg, mivel a napi program nagyon zsúfolt volt, tizennégy napból négy utazással telt. A két szabad délutánból az egyiken a várost néztük meg, a másikon pedig a helyi első osztályú nagypályás csapat meccsére látogattunk ki. Nagyon furcsa volt látni, hogy ott mennyire imádják a focit, és igazán tudnak szurkolni kedvenceiknek. Ezen a két napon volt délelőtt a fizikai felmérés és a terheléses vizsgálat, melynek az eredményét a torna végére feldolgozták és egyénileg értékelték. A többi napokon a mérkőzéseket két helyszínen, Goianiaban és Anapolisban rendezték.
Iványi Zoltán mindemellett a nagypályás élvonalbeli játékvezetői keret stabil tagja.

Jóformán a közepébe csöppentem, nem volt ismerkedési és rávezető szezonom. A három év alatt közel hatvan első osztályú és számos kupamérkőzést vezettem, eközben tartalék-játékvezetőként lehetőséget kaptam nemzetközi mérkőzéseken is. Ezt nem gondoltam, mikor egy néhány csapattársammal levizsgáztam 2001 nyarán. Az elején jó mókának tűnt, de ahogy ráéreztem az ízére, egyre jobban megszerettem és vált hivatássá. A kezdetekben sok tanácsot kaptam Győri Lászlótól, Tanár úr nagyban segítette a pályafutásomat. Manapság már el se tudnám képzelni az életemet, hogy ne menjek hét végenként mérkőzésre. Ha valami oknál fogva nem kapok küldést, szinte bele vagyok betegedve. Legfőbb tervem az, hogy még évekig vezessek az NB I-ben, ezalatt az idő alatt pedig sok rangadót szeretnék vezetni. A legnagyobb álmom az, hogy a nemzetközi porondon is bemutatkozhassak, mint játékvezető. Tudom, rengeteget kell még dolgoznom, hogy az álmom valóra váljon.

Bár a magyar válogatott nem jutott ki a svédországi U 21-es Európa-bajnokságra, mégis volt honi résztvevője a kontinensviadalnak Ring György FIFA-asszisztens személyében. Ez már csak azért is nagy szó, mert ez a korosztályos versengés a felnőtt Eb után a második legrangosabb ? válogatott szintű ? UEFA-rendezvény! A mindössze 28 éves sportember megszolgálta a bizalmat: három csoportmérkőzésen, az egyik elődöntőn, valamint a fináléban is lengetett. Vámos Tamás készített vele interjút.

- Igazi villámkarrier a tied, hiszen három éve még BLASZ-mérkőzéseken lengetették?
- Ahogy mondani szokták, az előrelépésemhez nagy szerencsére is szükség volt, hiszen a 2006 nyári feljutásom után már az őszi idényben bemutatkozhattam az NB I-ben. Több alkalommal is tévés mérkőzésen működhettem, és voltak olyan ítéleteim, amelyek azt bizonyították: éles szituációkban is megállom a helyem.
- Hogy jutottál ki erre a kontinensviadalra?
- 2008 januárja óta tartozom a nemzetközi asszisztensi keretbe, tavaly nyáron pedig részt vehettem a törökországi U 17-es Európa-bajnokságon. Gondolom, az ott nyújtott teljesítményem, valamint az év közbeni nemzetközi mérkőzések is sokat nyomhattak a latba. Mindenesetre nagy megtiszteltetés volt, hogy az UEFA az U 21-es Eb-re név szerinti meghívót küldött.
- Mely mérkőzéseken működtél közre?
- Az Anglia-Finnország nyitómeccsen, a Spanyolország-Anglia és a Szerbia-Svédország találkozókon. Utóbbi igazán éles volt, hiszen csak a győztes léphetett tovább és a rendező ország válogatottjának mérkőzése mindig kiemelt jelentőségű. Nagy örömömre a csoportmeccsek után is bennmaradt a nevem abban a bizonyos kalapban, ennek köszönhetem, hogy az Olaszország-Németország elődöntőben, majd végül a fináléban, a Németország-Anglia mérkőzésen is közreműködhettem. Nagy élmény volt, hogy az Eb-döntő emlékplakettjét személyesen Michel Platini UEFA-elnöktől vehettem át. - Milyen volt az U 21-es Eb belülről?
- Fantasztikus körülmények között működhettünk, nem véletlenül volt a torna szlogenje, hogy ? a ma sztárjai, a holnap szupersztárjai?. Csodálatos volt a hangulat, minden mérkőzésem telt ház, 20 ezer néző előtt zajlott, és olyan játékosok léptek pályára, akik már a felnőtt mezőnyben is bizonyítottak. Elég, ha csak az angol Theo Walcott, az olasz Mario Balotelli vagy éppen a svéd Marcus Berg nevét említem meg. Ezeknek a futballistáknak nem csak a játékán, hanem az összes reakcióján érezni lehetett: sztárklubok valódi profijairól van szó. Az is örök emlék marad, hogy olyan kollégákkal működhettem és kötöttem barátságokat, akik már BL-mérkőzéseken fújják a sípot.
- Innen már csak egy ugrás, hogy felnőtt világversenyen is pályára lépjen?
- Természetesen szeretnék előre lépni, de ez az UEFA jelenlegi szisztémájában csak úgy lehetséges, ha egy játékvezetői csapat tagjaként számítanak rám. Jelenleg Vad II Istvánnal benne vagyok az UEFA Talent-programjában, az őszi szezon folyamán együtt utaztunk Európa Liga csoportmérkőzésekre, vb-selejtezőre, és a jövőben is teljes mértékben meg szeretnék felelni az elvárásoknak.

Magyar Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottságának az elnöksége keddi úgy döntött, hogy az országos keretben 1992 óta közreműködő móri Arany Tamást kizárja onnan, amíg az eddig zömmel az NB II-ben dirigáló, a csókakői illetőségű, civilben belügyi dolgozó Kovács J. Zoltán felkerült oda.

- Az elnökségi ülés közben hívott telefonon Vágner László jb-elnök, aki arról tájékoztatott, hogy van egy rossz és egy jó híre. A rossz: 17 év után kikerültem a keretből, így 185 élvonalbeli találkozó után sem az NB I-ben, sem pedig az NB II-ben nem vezethetek. A jó pedig Fejér megyei szempontból az, hogy a csókakői Kovács J. Zoltán felkerült az NB I-es keretbe. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő, hiszen elméletileg talán az NB III-ban és a megyei bajnokságban vezethetnék, de ezt a lehetőséget nem veszem el a fiatalok elől. Viszont az utánpótlás korosztályban, az U17-es és az U19-es mérkőzéseken továbbra is szívesen vezetnék - mondta megkeresésünkre Arany Tamás, az immár volt, de népszerű spori.

Szóval nincs NB I-es bírója Fejérnek, mert Arany előtt a másik két spori, Pánczél Krisztián és Mészáros István is megjárta a hadak útját, vagyis már ők sem vezetnek a hazai élvonalban. De nem is nyilatkoznak szívesen, attól mindketten elzárkóztak, így a különböző archívumokban kellett kutakodni, hogy milyen előzmények után sorolták vissza őket az NB II-be. Az ügyben, elsősorban Arany Tamás kizárásában, de a másik két sportárssal kapcsolatban is szerettük volna megszólaltani a Magyar Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottságának az elnökét, Vágner Lászlót (3. képünkön) aki pont Fejérben kezdte el a pályafutását és hosszú ideig a megyei szövetség jb-elnöke is volt , aki csak az alábbikat mondta:

- Nem nyilatkozom, Arany Tamás tud mindent a kizárásával kapcsolatban. Befejeztem a vele kapcsolatos nyilatkozatokat. Szakmai dolgokba pedig egyáltalán nem megyek bele, és szeretném végleg bezárni ezt a fejezetet.

Úgy tudni, s ez már nem titok, hogy Aranynak pár évre visszamenőlegesen, összesen 11 bűne okozta a vesztét.  - Való igaz, időben visszamenőleg tizenegy pontba szedték össze a bűneimet, amikért viszont korábban már megbűnhődtem, akkor pihentettek. Többek között tavaly ősszel és idén tavasszal. Tavaly azért, mert egy sérülés miatt, amikor injekciózták a térdemet, nem tudtam a tesztet, a 6x40 méteres futást és a 20x150 méteres sprintet teljesíteni. Ekkor a jb-elnökség azt mondta, hogy addig nem foghatok sípot a kezembe, amíg nem tesztelek. Viszont a teszt előtt pár nappal elvállaltam a strandfoci ob döntőjét, mert annak nem volt játékvezetője, amíg én előzőleg, már három éve közreműködtem ebben a műfajban. Megjegyzem, ott nem kell sprintelni, nem okozott gondot a játékvezetés. Természetesen zokon vették és megkaptam érte a pihentetést. Idén tavasszal a keret törökországi edzőtáborában ugyan célba értem, de néhány lépéssel elmaradtam a tesztfutás szintjétől, amit nem egy rendes atlétikai pályán kellett teljesíteni. Ám ott több kollégám is menet közben kidőlt a sorból, de ők egy hét múlva már újra tesztelhettek, nekem viszont azt mondták, hogy le kell adnom három kilót. Így pihentem ismét. De még számtalan vétkemet tudom felsorolni, ám csak egyet említek: elmarasztaltak azért, mert egy vidéki találkozó után, az asszisztensekkel együtt, úgymond nem értünk haza időben. Érti ezt? - tette fel a kérdést Arany Tamás. Ami Pánczél Krisztiánt - Vágner Lászlóhoz hasonlóan ő is hivatásos katona - illeti, neki 2008 nyarán tették ki a szűrét az NB I-ből, amíg Mészáros István idén tavasszal szembesült a szigorú ténnyel. Külső szemlélőként elnézve a jelenlegi, az alaposan felduzzadt országos keretet, olybá tűnik, mintha egy díszszázad lenne: mindenki egyforma magas és egyszerre lép...

Nem akármilyen szakmai és sportdiplomáciai sikert könyvelhetett el a mai napon a Pest megyei játékvezetői társadalom, hiszen az MLSZ Játékvezető Bizottságának december 8-i elnökségi ülésén döntöttek arról, hogy Oláh Gábor az NB I-es, míg Fenyvesi Szabolcs az NB II-es országos keretbe kerülhet fel.

Ádám Mihály, a PMLSZ JB elnökének tájékoztatója alapján kiderült, ilyen mérvű kettős elismerésre nagyon régen, még 1983-ban, azaz immár 26 évvel ezelőtt volt csak példa; akkor Fekete Miklós (a PMLSZ jelenlegi ügyvezető elnöke) és Ádám Mihály személyében egyszerre két sípmester is felkerült a legjobb játékvezetők szűk körű társaságába.

Gratulálunk Gábor és Szabolcs!