Nyugodtan lehet világutazónak elkönyvelni Pápai Zoltánt, az asszisztensi keret tagját. E tekintetben is átlépett már több határt, a civil életben viszont roppant sűrű a programja. Ősszel például olyan egzotikus országba is eljutott, mint Malawi...

 November közepén az egyik este egy madridi projekttalálkozóról érkeztem haza, másnap reggel pedig indultam egy malmöi konferenciára. Mindez annak köszönhető, hogy a miskolci polgármesteri hivatal a munkahelyem 1997 szeptemberétől, azaz az egyetem befejezése után ott kezdtem, és azóta is ott vagyok. Környezetvédelemmel foglalkozom (az első diplomám környezetmérnök, aztán posztgraduális képzések keretében még megcsináltam a mérnök-közgazdászt, majd az Európa-szakértőit), több Európai Unió által támogatott ilyen témájú projektünk van, ezért járok külföldre. Van, amikor a konkrét projekttalálkozókon kívül meghívnak konferenciákra, munkaértekezletekre is, és az is előfordul, hogy előadást tartok. Voltam már tanulmányút, tréning és ösztöndíjprogram keretében is külföldön. Általában európai ország az úticél, de időnként eljutok különlegesebb távoli helyekre is, például Tajvan, Egyesült Államok, Kanada, Dél-Korea és Malawi - jegyezte meg a rutinos borsodi asszisztens, majd korképet festett a harmadik világról:

 

Nos, az egy tényleg teljesen más világ. Dél Afrikában csak egy napot voltunk, nem akartam kockáztatni a rövid átszállási idő miatt, ezért szerveztem úgy. Johannesburgban szerettünk volna várost nézni, de amikor megláttuk a szálloda környékét, utána pedig a hotel körüli elektromos kerítést, és az összes bejáratnál posztoló biztonsági őröket, akkor úgy döntöttünk: inkább nem mászkálunk. Az egyik német partner (egy hölgy) lekéste a csatlakozást, ő egy helyi fekete (szintén nő) idegenvezetővel megnézte a belvárost, és néhány múzeumot. Egész idő alatt mindössze öt fehér embert számolt. Lezárt autóval, felhúzott ablakokkal, fegyverrel a kesztyűtartóban mentek, mivel katasztrofális a közbiztonság. 

Malawiba egy Fair Trade témájú projekt kapcsán mentünk. A tervezett tudatformáló kampányt éppen a jövő évi Európa-bajnokság idején rendezik meg minden partnervárosban (Hannover, Poznan, Litomerice, Miskolc). Az út nagyon érdekes volt: Malawiban 50-60 USD az átlagbér, nagyon sokan élnek mélyszegénységben, ennek ellenére a gyerekek boldognak tűnnek, mosolyognak. A foci ott is a legnépszerűbb sport, de amit láttunk, az egészen torokszorító: a falusi gyerekek műanyag fóliákból összetekert, madzaggal átkötött labdákkal fociznak. Amikor a német főpartnertől kapott egy iskola egy igazi focilabdát, olyan üdvrivalgásban törtek ki, mintha a világot kapták volna meg. Sajnos, ezt nem tudtam előre mert nem szóltak, egyébként biztosan én is vittem volna jó pár labdát magammal ajándékba.


Határtalan élmények
2001 januárjában vizsgáztam le. 2005 decemberében kaptam a levelet, melyben az állt, hogy felkerültem az országos asszisztensi keretbe. Egy finnországi UEFA Kupa selejtezőre (Bede Ferenccel, Kelemen Attilával, Szilasi Szabolccsal) és egy izraeli Intertotó Kupa mérkőzésre (Vad II Istvánnal, Tóth Vencellel) és a szlovákiai Alpok-Adria Kupa meccsre (Solymosi Péterrel, L. Tóth Lajossal) vagyok a legbüszkébb. Évek óta vezetek a futsal NB I-ben, idén a válogatott kíséretében vezethettem a lengyelországi Négy Nemzet tornáján.

Tóth Vencel 1992-1998-ig volt az élvonalbeli játékvezetői keret tagja, 121 első osztályú mérkőzésen bíráskodott. Amikor elérte a bűvös korhatárt, FIFA-kerettagként vonult vissza. Az országos NB I-es ellenőri keret tagjaként volt jelen az őszi JT-közgyűlésen, ahol a testület elnökévé választották.

Kissé váratlanul ért a visszahívásom, mint ahogy annak idején az eltávolításom is. Amikor visszatértem, azt tapasztaltam, hogy a közel három év alatt szép számmal kicserélődött a keret. Természetesen a távolból követtem az eseményeket, de az új játékvezetőket csak névről ismertem. Amikor személyesen találkoztam velük, el kellett telnie csaknem egy évnek, míg a többségét ténylegesen megismertem - árulta el Tóth Vencel, aki Puhl Sándor vezetése mellett az ellenőrző albizottságban is tevékenykedik. - Az ellenőrzés lényege nem változott, legfeljebb a külcsín lett más. Az albizottságban azon dolgozunk, hogy megváltoztassuk az ellenőrzési szisztémát. Egy az egyben átvesszük az UEFA ellenőrzési formáját, ami remélhetőleg átlátható lesz, és jobban lehet majd differenciálni.

Az MLSZ JT közgyűlésén a jelenlévők Tóth Vencelt választották meg az új elnöknek, a testület elnökségébe további négy tag került: Fazekas János, Hazafi Miklós, Kurmai Zoltán és Mező Béla.

Óriási megtiszteltetés volt számomra már az elnöki jelölés is. A nagy elődök után nem kis felelősség betölteni ezt a posztot. Az újjáalakult JT-elnökség segítségével azt szeretném elérni, hogy azok a bizonyos csatabárdok jó mélyen legyenek elásva. Remélhetőleg a szépszámú játékvezetői család egyirányba mozdul majd, miként a nyolcvanas évek végén, a megalakulás idején. Az adókból befolyó egy százalékokból pedig szeretnénk támogatni az arra rászoruló idősebb játékvezetőket - sajnos, sokan vannak. Rövidesen konzultálunk az elődömmel, Hanacsek Attilával, hogy a folyamatban lévő ügyek ne szakadjanak meg.
Tóth Vencel életét nem csak a futballpályák, hanem a kondenzcsíkok is behálózzák, ugyanis a polgári repülésnél légiforgalmi irányító.

 Civil foglalkozásom már csupán egy hónapig van, mert az év végén nyugdíjba vonulok. Azt követően minden szabadidőmet a játékvezetés tölti majd ki. Nagyon örvendetes, hogy ez a generáció egyre jobban fejlődik, természetesen figyelem a fiam ténykedését, valószínűleg én vagyok a legkritikusabb vele szemben. Nagyon szurkolok Bognár Tamásnak is, aki szépen felzárkózott Kassai Viktor és Vad Pista nyomába.

Farkas Ádám, Berettyán Péter, Horváth Róbert. Ők hárman voltak az európai szövetség által kiírt CORE-program első fecskéi Magyarországon. A második kurzusra kizárólag új hármast jelölt az MLSZ elnöksége: Németh Ádám, Bozó Zoltán és Kormányos Gábor lett a kedvezményezett.

Az előző kurzus tapasztalait felhasználva csak tíz napos volt, nem pedig két hét, mint az előttünk ott levőknek - újságolta ifjabb Kormányos Gábor, az asszisztensi keret tagja. -  Mi kevésbé izgultunk annyit, mint Farkas Ádámék, ugyanis felkészítettek bennünket, beszereztük a szükséges információkat előzetesen. Tudtuk, hogy mire készüljünk, hogy mi várható, hogy mire figyeljünk oda. A tíz nap felejthetetlen élmény volt mindannyiónk számára.

  -Nekünk mindössze egy mérkőzés jutott, mert a tíz napban csak egy hét vége volt. Mi a svájci harmadosztályú Serriéres-Schötz meccset kaptuk. A légkör, a körítés, a stadion egy kicsit profibb, mint itthon. A találkozót olyan műfüves pályán rendeztek, amit még a mérkőzés előtt tíz perccel is locsoltak - közölte Németh Ádám, aki az új esztendőt FIFA-kerettagként kezdheti meg.

 - Rengeteg edzésen, előadáson vettünk részt, melyeken nagyon sok hasznos dolgot, újdonságot hallottunk, tapasztaltunk. Az edzéseinkbe, a bemelegítéseinkbe azóta mindezt beépítettük. A gyakorlati foglalkozáson volt mérkőzés szituációs teszt, ahol arra voltak kiváncsiak, hogy bizonyos helyzeteket miként oldunk meg. Ilyenek voltak például tömegverekedéses, a büntető-, illetve a szabadrúgás-szituációk. Mindemellett volt asszisztensi teszt is. Azon a hét végén, amelyik nap nem volt meccsünk, elmentünk egy másik mérkőzésre, amit szintén a CORE-programban résztvevő kollegáink vezettek ? tette hozzá Bozó Zoltán, az asszisztensi keret kimagasló alakja.
 

A tíz nap elég szoros volt, de azért így is jutott idő egy kis kikapcsololódásra. Elvittek bennünket genfi városnézésre. Volt lehetőség egy kis lazításra is, ahol sokkal oldottabb volt a hangulat. Az egyik napon átvittek egy franciaországi élményfürdőbe, ott egy kicsit lehetett szórakozni, pihenni, kikapcsolódni ? vette át a szót Kormányos Gábor.

A CORE-program vezetőivel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Havi rendszerességgel kell küldenünk a meccsriportokat, valamint az edzésnaplót, és heti rendszerességgel kell online angol tanfolyamon rész vennünk, sőt hetente kell skype-on keresztül beszélgetnünk egy angol tanárral, mert elég nagy hangsúlyt fektetnek a fizikai felkészültség mellett az angol nyelvi tudásra is ? emlíette Németh Ádám.
Végezetül Bozó Zoltán megjegyezte:

Aszeptemberi kurzus második felvonása márciusban lesz. Akkor egy hétre ismét meglátogatjuk a Genfi-tó partját, ahol ismét kapunk egy mérkőzést, fizikai, asszisztensi és angol nyelvi felmérésen veszünk részt, és ha mindenben tudunk addigra fejlődni, akkor -reményeink szerint- egy-egy diplomával a kezünkben térünk haza.

1994 decemberében tettem játékvezetői vizsgát a Miskolc Körzeti J.B-nél, Geró Gábornál. Azonnal működni is kezdtem, majd 15 és fél évesen levezettem első felnőtt mérkőzésemet, a Kisgyőr-Emőd (3-3) találkozót. Augusztus 20-a volt, lovasnapok, az osztályhoz képest sokszoros nézőszám.

Mindössze 16 éves voltam, amikor egy Sajópetri-Hangács felnőtt mérkőzés vezetésére kaptam megbízatást. A mérkőzésen két hazai kiállítás volt (egy a lefújás után), valamint még az első félidő közepén kiküldtem a pálya mellől a sporttelepen kívülre egy idősebb nézőt, aki egy biciklinek támaszkodva folyamatosan szidott engem és az ott partjelző Galán Rolit. A második félidő közepén, a kiállításkor elszabadult a pokol és a nézők a pálya felé vették az irányt. Két lehetőségünk volt: vagy maradunk és megpróbálunk az öltöző felé araszolni, vagy a végeláthatatlan messzeségbe futásnak eredünk. Az előbbit választottuk ? vesztünkre. Hatalmas ökölcsapások, köpködés közepette sikerült az öltöző közelébe jutnunk.

Már csak pár méter volt hátra a megváltást jelentő öltözőépület biztonságos kapujáig, amikor oldalról egy bicikli vágódott az oldalamnak, feladója természetesen a korábban kivezettetett szimpatikus idős bácsi volt. Rengeteg nagyszerű játékvezető működött abban az időben, akiktől nagyon sokat tanultam. Pecze Pista nevét emelném ki, akihez attól a pillanattól kezdve nagyon erős viszony fűz, s tanácsaival a mai napig rengeteget segített nekem. Kijutott bőven nehéz pillanatokból abban az időben, gondolok itt egy Mád-MVSC mérkőzésre, melynek eseményei után Csorba Laci tartotta bennem a lelket.

22 évesen lettem NB I-es játékvezető, a JB Elnöke Puhl Sándor volt. A Békéscsaba-Videoton (0-2) mérkőzésen mutatkoztam be az élvonalban. Szerencsére ez nagyon jól sikerült. 2007 januárjától lettem FIFA játékvezető a Vágner László által vezetett JB Elnökségnél, amellyel életem egyik nagyálma vált valóra.

Tavaly októberben vezettem a 100. élvonalbeli mérkőzésemet, az MTK-Kaposvár találkozót, jelenleg 116 levezetett NB I-es mérkőzésnél tartok. Nagyon büszke vagyok arra, hogy bekerülhettem a Kassai Viktor által irányított játékvezetői team-be kiegészítő asszisztensként, vagy konyhanyelven mondva alapvonali asszisztensként. Egész életem eddigi legnagyobb játékvezetői élménye is ennek köszönhető, a május 28-i Bajnokok Ligája Finálé, a Barcelona és a Manchester United csapatai között.

Csodálatos dolog volt kivonulni a csapatokkal és felsorakozni az egész világ elé. Nagyon boldog voltam, hiszen az UEFA ellenőrei, vezetői elégedettek voltak a munkánkkal. Szintén örök emlék marad a teljesség igénye nélkül az Inter-Bayern München, Valencia-Manchester United és a Bayern München-Manchester City mérkőzés, ahol hasonló szerepkörben működhettem. A jövőre nézve igyekszek szintén maximális odafigyeléssel készülni a mérkőzésekre. Remélem, hogy minél tovább szolgálhatom ezt a csodálatos sportot és a játékosok továbbra is partnereim maradnak.

A november 30-i Rapid Bucuresti-Hapoel Tel-Aviv Európa Liga-mérkőzéssel lezárult egy korszak Szabó Zsolt játékvezetői pályafutásában.

Annak idején, 1998 őszén tudtam, hogy egyszer eljön ez az idő. Cssak akkor nem sejthettem, hogy mikor és milyen körülmények között. Ma már mindkét kérdésre választ tudok adni. 

Büszkeséggel tölt el az, hogy 13 évig képviselhettem Magyarországot a FIFA-keretben. Az NB I-be kerülésem óta pontosan 125 nemzetközi mérkőzésre jutottam el. Először 1997-ben voltam külföldön, akkor még asszisztensként, aztán 1999-től játékvezetőként is bemutatkozhattam a nemzetközi szintéren. Ennél hosszabb ideig a FIFA-keretben csak Zsolt István, Emsberger Gyula, illetve Palotai Károly volt, ilyen nevek társaságába bekerülni igen nagy megtiszteltetés.

Egy szakaszhatárhoz érve természetes reakció a mérlegvonás.

- Természetesen magam is megtettem. Örömmel tapasztaltam a mérkőzések, osztályzatok áttekintése során: annak ellenére, hogy milyen komoly kontroll van egy-egy nemzetközi mérkőzésen, a 13 év alatt egyetlen egy ellenőri jelentés sem tartalmazott büntető-, piros lap-, vagy gól hibát, amely azért jól jellemzi ennek az időszaknak a munkáját.

Persze, ilyenkor sokakat meg lehetne említeni, de három embert feltétlenül ki kell emelnem. Az egyik az a Nagy Miklós, akinek az elnöksége alatt kerültem a FIFA-keretbe Európa legfiatalabb nemzetközi játékvezetőjeként. Kispál Robival 56 mérkőzésen működtem együtt, a munkája, barátsága nélkül nem lehettem volna az UEFA kupa-Európa Liga-keretben 10 évig. Kiss Bélát sem felejtem el, aki 1991-ben megjósolta a FIFA-kerettagságomat az addigi - alig 3 éves - működésem alapján.

- Most új korszak kezdődik a pályafutásomban. Nem ilyen befejezésre számítottam azok után, hogy augusztusban még az európai TOP játékvezetők továbbképzésén voltam az UEFA-nál. Ugyanakkor megfogalmaztam magamnak új célokat, és ennek mentén fogok a továbbiakban dolgozni.

Vad II István számára a lehető legjobb módon zárult az esztendő. A Bajnokok Ligája idei utolsó körében kapott megtisztelő küldést. A BL rangja megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor a kolumbiai U 20-as világbajnokságon elért teljesítményét is kiteheti a kirakatba, ahol Ring Györggyel és Szpisják Zsolttal alkottak maradandót.

 Több mint másfél hónapos kemény felkészülési időszakot, és a svájci sikeres fizikai tesztet követően végre elérkezett a nap: elindultunk a távoli Bogotába a legfiatalabb európai játékvezetői hármasként. A csaknem 24 órás utunk Madridon keresztül vezetett, majd fáradtan ugyan, de megérkeztünk a FIFA bogotai főhadiszállására. A rendkívül elegáns szállodában a már korábban is tapasztalt profi körülmények vártak bennünket - idézte fel élményeit Vad II István.

 

Az első nap az ismerkedéssel, a felszerelések kiosztásával és az angol nyelvű tesztek írásával telt. A második napon már elkezdődött a világ különböző tájairól érkezett játékvezetőinek egyhetes felkészítése. A nagyon szoros programra azért volt szükség, mert a FIFA vezetői szerették volna, hogy a világbajnokság alatt minél egységesebb legyen a játékvezetés. Videós anyagok segítségével mutatták be, hogy milyen területekre szeretnék felhívni a játékvezetők figyelmét.

Ezzel egyidőben elkezdődött a fizikai felkészítésünk is. A naponta megtartott két vagy két és fél órás edzések kihívást jelentettek még a legjobb fizikai állapotban lévő játékvezetőknek is - elsősorban a 2600 méteres tengerszint feletti magasság miatt. A helyi utánpótláscsapatok segítségével szimulált játékhelyzetekben kellett meghoznunk a megfelelő ítéleteket, utána az akciók végén a FIFA-instruktorok rögtön értékelték a meghozott döntéseket. Az egyhetes felkészítés után már mindenki izgatottan várta, hogy a mérkőzések elkezdődjenek.

Nem kis meglepetésünkre az első játéknapon a forduló rangadójának számító Argentína-Mexikó mérkőzést bízták ránk, így másnap már útra is kelhettünk Medellinbe. A stadionban a várakozásoknak megfelelően 26 ezren tekintették meg a meccset, amelyet Argentína rendkívül sportszerű keretek között nyert 1-0-ra. A szakmai munkáért felelős FIFA-instruktorok (Fernando Tresaco Garcia, Leslie Irvine és Esse Baharmast) elégedett lehettek a működésünkkel, mert a második fordulóban a Bogotában megrendezett Kolumbia-Mali meccset bízták ránk. A fővárosi nemzeti arénában természetesen már a mérkőzés előtt egy órával is telt ház, 36 ezer néző várta a bemelegítésre érkező csapatokat. A hazai csapat 2-0-ra nyert úgy, hogy közben több nehéz szakmai döntést is kellett hoznunk. Szerencsére bebizonyosodott, hogy helyes ítéletek születtek.

Bár ezen a szinten még újonc játékvezetőknek számítottunk, a két sikeres csoportmérkőzés után bizakodtunk, hogy az egyenes kieséses szakaszban is vár még ránk feladat. Az elődöntők előtti három napos szünetben jutott időnk egy kis bogotai városnézésre. A kirándulás alatt megtapasztalhattuk, hogy a hiedelmekkel ellentétben a kolumbiai emberek nagyon kedvesek és barátságosak az országba látogató vendégekkel.

 A rövid szünet után ismét folytatódott a torna, szerencsére a mi közreműködésünkkel. A nyolcaddöntő párosításából a Barranquillában megrendezett Brazilia-Szaúd-Arábia mérkőzést vezettük. A játékvezetői szempontból nem túl nehéz találkozón a brazil csapat 3-0-s győzelmet aratott.

Három sikeres mérkőzéssel a háta mögött elégedetten vehetett búcsút életük eddigi legfontosabb világeseményétől a magyar trió tagjai, akik több mint négyhetes távollét után térhettek haza szeretteikhez.

 Idén első alkalommal díjazták megyénk (Fejér) játékvezetőit. A csapatok szavazatai alapján Szűcs László lett az év játékvezetője, Becséri Gergely az év asszisztense. Az elismerés értékét fokozza, hogy Szűcs és Becséri, akik általában párban járnak meccsre - Horváth Istvánnal kiegészülve -, 2010-ben alig-alig működtek megyénk pályáin, az NB III-as kerettag Szűcs 20, Becséri 11 mérkőzésen dirigált. A két sporttárs NB III-as ténykedését is elismerték, Szűcs László abban a keretben második, Becséri ott is első lett.

- Gergő előtt szép jövő áll, hiszen 2006-ban vizsgázott és még csak 21 éves - mondta kollégájáról a civilben katona Szűcs. - Ráadásul a játékvezető akadémia szűk, 34-es keretének is tagja, Fejérből bátyjával, Dániellel kettesben.

- Nagyon értékes díj ez számunkra, hiszen azoktól kaptuk, akiknek vezetünk, akiknek megpróbálunk megfelelni. Hatalmas súlya is van, hiszen innentől kedve ennek kell megfelelnünk, szóval 2003-tól íródó játékvezetői pályám legnehezebb évei előtt állok.

Szűcs fél évente lépett egyre feljebb a ranglétrán, 2005 tavaszán már az NB III-ban vezetett.

- A jelenlegi tendencia alapján azt mondhatom, hogy 33 évesen már elértem pályám csúcsát, ennél feljebb aligha működök. Ráadásul számomra az erősorrend a család, a futball és a munkahely, ami szintén nem ideális felfogás, ha az ember játékvezetői karrierben gondolkozik. De itt szeretnék köszönetet mondani toleráns főnökömnek, aki nagyon rugalmas, ha hétközi fordulóról van szó.

A két sporttárs szívesen beszélt idei emlékezetes mérkőzéseiről is. Szűcs számára hatalmas elismerés volt, hogy őt bízták meg a Velence-Csákvár megyei I. osztályú csúcsrangadó vezetésével. (Tegyük hozzá, nem volt könnyű dolga azon a mérkőzésen és valószínűleg a velenceiek nem foglalták imába nevét a 3-2-re elveszített mérkőzés után.) Hozzátette, a Fejér megyei bajnokik sokkal nagyobb presztízzsel bírnak, mint az NB III-as találkozók.

Becséri Gergely számára a Telkiben rendezett Szerbia- Írország U17-es válogatott mérkőzés volt a top 2010-ben. Számára még nem is ért véget az őszi idény, hiszen a tegnap este a Biatorbágy-Maglód NB III-as mérkőzésen volt Závodka Csongor asszisztense a Sportmax pályáján.

Az MLSZ elnöksége az MLSZ Játékvezetői Bizottságába a november 10-i hatállyal lemondott Hajdó Attila helyére Hanacsek Attilát választotta. Attila munkájához sok sikert kívánunk!

Az MLSZ Játékvezetői Bizottsága legutóbbi ülésén Hanacsek Attila sporttársat az NB I-es ellenőri keretbe jelölte, és egyben megbízta a Toborzás vezetésével

Megyebeli tagja is lesz a játékvezetők NB I-es keretének, a győri Böcskei Balázs ősztől az élvonalban vezethet - írja a kisalfold.hu.

Civilben egy politikai elemző intézet igazgatója a fiatalember

Dicső elődök nyomdokain járhat a győri Böcskei Balázs labdarúgó-játékvezető, aki tagja lett az NB I-es keretnek. Öt év után szerepelhet megyebeli bíró a legjobbak között.

Rangos egykori játékvezetőket ? például Palotai Károlyt, Kőrös Lászlót, Bay Ferencet, Tapolczai Jánost, Hanacsek Attilát vagy Dubraviczky Attilát ? tekinthet elődjének a győri Böcskei Balázs, aki a nyáron bekerült az NB I-es labdarúgó-játékvezetői keretbe és a hétvégén induló élvonalbeli bajnokságban bemutatkozhat a legjobbak között.

A 28 éves fiatalember ? civilben egy politikai elemző intézet igazgatója ? 2000 augusztusában vezette az első futballmeccsét. Nagyon örül a mostani lehetőségnek és szeretne az NB I-ben is bizonyítani.

Lezárult az NB I-es játékvezetők, asszisztensek és ellenőrök nyári edzőtábora Telkiben. A játékvezetői bizottság ülésén döntés született a keretek összetételéről. A JB döntése alapján a keret létszáma két bíróval, köztük a 28 éves győri Böcskei Balázzsal bővült.

Az eddig az NB II-ben működő sípmester személyében tehát ismét lesz élvonalbeli játékvezetője a megyének, legutóbb 2006-ban Dubraviczky Attila, a jelenlegi megyei JB-elnök tartozott az első osztályú bírók közé.

"Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy bekerültem az NB I-es keretbe, hiszen ezért dolgoztam ? kezdte Böcskei Balázs, aki 2008 júniusától szerepel az országos listán. ? Már az előző idényben is szóba került a nevem, de akkor sajnos nem úgy jött ki a lépés, ahogyan szerettem volna.

Azóta az ellenőrökkel és segítőimmel azon voltunk, hogy a visszatérő hibákat kiküszöböljük és minden mérkőzésen százszázalékos teljesítményt nyújtsak. Szerencsére most sikerült egy kiegyensúlyozott félévet `összerakni´, így minden adott volt, hogy felkerülhessek az élvonalba."

Böcskei Balázs 2000 augusztusában vezette élete első labdarúgó-mérkőzését. A civil életben egy politikai elemző intézet igazgatójaként tevékenykedő játékvezető elmondta, rögös út vezetett az NB I-es kerettagságig. Sok felkészüléssel és lemondással jár ez a hivatás és bízik benne, hogy tud élni a lehetőséggel.

"Az elmúlt ősszel több televíziós mérkőzésemet rögzítették, ezeket visszanéztük és kielemeztük. Hatalmas segítséget jelentett ez számomra, mert így olyan hibákat is észrevettünk, amiket élőben `ott és akkor´ nem. Mindemellett rengeteget nézek külföldi futballmérkőzéseket és figyelem a játékvezetők tevékenységét.

A téli felkészülés szempontjából nagy jelentőséggel bír, hogy részt vehettem az NB I-es és a FIFA-játékvezetők törökországi edzőtáborában, ahol főleg a szabályalkalmazás egységesítése volt a cél. Új vagyok az élvonalbeli keretben és azon leszek, hogy a rám bízott mérkőzéseket a lehető legkevesebb hibával vezessem le.

Sokan támogattak a pályámon, amíg eddig eljutottam, így Dubraviczky Attila, Segovits Antal, Arany Tamás, Kőrös Lászlót és Palotai Károly. Legalább ugyanennyit köszönhetek asszisztenseimnek és kollégáimnak is. Igazi csapatmunka volt."

Meresztették a szemüket a sok csatát megélt drukkerek. Egy hölgy, kezében zászlóval!? A legmagasabb osztályban?

Ráadásul a férfiak mérkőzésén? S való igaz, ilyet korábban nem pipáltak. Két és fél éve már (pontosan 2009. május elsején) a Kecskemét-REAC találkozón szerepelt először a magyar labdarúgás történetében női játékvezetői asszisztens. Az ibrányi kötődésű dr. Kulcsár Judit azóta már túl van a második hasonló jellegű próbatételen: tavasszal a Szolnok-Zalaegerszeg bajnokin lengetett. A nemzetközi keret oszlopos tagjaként mindamellett, hogy bebarangolta már a fél világot, rendszeresen jár a honi férfi NB II-es meccsekre, Ligakupa-mérkőzésekre, szerdán pedig a Putnok-Paks Magyar Kupa-meccsen lengetett. Ami pedig mostanság vele történik, lassan már mesébe illő. Egy hónap alatt négy megtisztelő külföldi küldésnek tett eleget, november elején pedig újabb rangos megbízatásnak tehet eleget.

Az utazó nagykövetet szeptember 21-én Aarauba szólította a jósorsa. A női Európa-bajnoki selejtező 2. csoportjában a svájciak a románokat fogadták, és végül simán, 4:1-re győztek. Névrokona, Kulcsár Katalin vezette a mérkőzést, a másik asszisztens Makkosné Petz Brigitta volt. Egy héttel később ugyanez a trió már Izlandon bukkant fel. A vulkán ezúttal nyugodt volt, így semmi akadálya nem volt annak, hogy közreműködjenek a Thór-Potsdam női Bajnokok Ligája-derbin. Akureyri stadionjában az utóbbi BL-döntős volt a vendég, és a németek igazolták is a hírnevüket, 6:0-ra hengereltek. Hiába küzdöttek a házigazdák, a vendégek érték el a gólokat.

Beleszerettem Izlandba - vallotta be Judit, aki mindig igyekszik haza, ahol a lassan másfél éves kislánya, Fannika és férje várja. ? Különleges a táj, gyönyörű felülnézetből a vulkanikus látvány. Érdekes, hogy a nagy semmiben hogy terülnek el a városok. Akureyribe helyi járattal utaztunk a fővárosból, ami szintén érdekes élmény volt. Hideg időt fogtunk ki, de elkerültek bennünket a meleg helyzetek. Ami nagyon megmaradt bennem: a füstölt bálnahús íze. Egy héttel azután, hogy hazatértem Izlandról, ismét oda küldtek, csak ezúttal Reykjavíkba. Egyébként is vágytam vissza...

Október 6-án (úgyszintén a Bajnokok Ligájában) a Valur?Glasgow City mérkőzést dirigálta a magyar hármas, ezúttal az olimpiát, a világ- és Európa-bajnokságot is megjárt Gaál Gyöngyi fújta a sípot. A skótok különösebb megerőltetés nélkül nyertek 3:0-ra,

Aztán a heti ütemezésnek vége szakadt, két (!) hetet kellett várni az újabb külföldi kalandra. Igazoltan volt tehát távol a magyar pályáktól. Vrbovecben újabb Eb-selejtezőn vehettek részt, amit ismét Kulcsár Katalin vezetett, és szokás szerint Makkosné Petz Brigittával alkottak hármast. A 6. csoport összecsapásán Hollandia 3?0-ra diadalmaskodott Horvátország ellen. A hab a tortán a harmadik félidő volt: az NK Zagreb-Barcelona férfi kézilabda Bajnokok Ligája-találkozót nézték meg a 16 ezres nézősereggel, így láthatták élőben Nagy Lászlót és Gál Gyulát is egy igazán gigászi ütközetben, amit végül minimális különbséggel a Barca nyert meg. Fogyott a finom horvát sör.

...és a történet folytatódik. November elején újabb hosszú útra indulnak, Voronyezsben újabb BL-meccs vár rájuk, ahol immár a nyolc közé jutás a tét. A párharc pikantériája, hogy két orosz együttes találkozik: a Voronyezsnél a Rossiyanka vizitál. Svájc, Izland, Izland, Horvátország, Oroszország: csak kapkodja a fejét az erőltetett menetben, és közben zászlóval a kezében hoz meg fontos döntéseket. Jó lóra tett, amikor beállt a játékvezetők táborába...

Játékvezetők a megyei ligákban: biztonsági kockázatok, pénz, szakmai kihívások és verbális támadások...

A bírók a labdarúgópályák örök "meg nem értettjei", akik hétről hétre szurkolók támogatása nélkül lépnek a játéktérre az amatőr bajnokságokban. Kik ők, mivel foglalkoznak "civilben", mennyit keresnek, miért választották ezt a hivatást, miféle kritikákkal találkoznak a meccseken? S ki fizeti az első italt a mérkőzés után?

Vigyázz magadra, mert hétfőn elütlek, ha meglátlak a bicikliden! -  e tréfás fenyegetéssel bocsátja útjára a helyi szurkolók egyike Lucián Jánost, a Heves megyei második ligában rendezett Csány-Apc találkozó játékvezetőjét. A pályától kevesebb mint tíz kilométerre fekvő Horton élő, harmincöt éves férfi civilben postás Hatvanban: a lelkes drukker ezért igyekszik az idézett formában megfelelő teljesítményre sarkallni a bírót, akinek munkáját ezúttal a harmincnégy éves Szabó Imre, a hatvani gyárak egyikének műszakvezetője, valamint Viktor Ferenc Péter harminchárom éves adácsi szociális munkás segíti. A trió tagjai rutinos bírónak számítanak, évek óta járják a megye futballpályáit. Ennek nyomán nem is olyan meglepő, hogy az elégedetlen nézők többsége névre szóló kritikával kínálja meg őket (?Jancsi, miket fújkálsz összevisssza?, Imi, mit húztál már megint??.

E miliőben a becsületsértés kategóriájába sorolható megjegyzések is gyakran előfordulnak, de a csányi közönség ezúttal nyugodtnak tetszik, jórészt hidegen hagyja a síposok működése. Persze ha brit tudósok a csuklás és az emlegetés közötti közvetlen kapcsolatot szeretnék igazolni, akkor alighanem továbbra is az éppen pályán lévő játékvezetők szüleit választanák kísérleti alanynak. Az már a helyzet különlegességét jelzi: a bírók nagyon is sokat tesznek azért, hogy eljuthassanak az arénába, ahol azután a nézők teli torokból szidják őket... Aki a sípmesteri hivatást választja, annak abszolválnia kell egy több hónapos kurzust, amely elméleti, fizikai és gyakorlati vizsgával zárul.

A hallgatók nem csupán a futballszabályokkal ismerkednek meg, hanem a játéktéren előírt helyezkedés fortélyaival, a jegyzőkönyv kitöltésének módjával, továbbá a szakma íratlan törvényeivel is. Ha a jelentkező minden tesztet teljesít, akkor készülődhet az első mérkőzésére. Igaz, a bírónak soha nincs sok ideje arra, hogy ráhangolódjon aktuális meccsére: a hét közepén kap egy e­ mailt, melyből értesül arról, hogy szombaton és/vagy vasárnap melyik településen akad tennivalója. Az amatőr ligákban még nem szakosodnak a játékvezetők, azaz alkalmilag változik, hogy a sportember éppen játékvezetőként vagy asszisztensként kap feladatot. Egy újoncnak eleinte legalább azért nem kell izgulnia, hogy melyik bajnokságban teljesít szolgálatot: a kezdők karrierje a legalacsonyabb szinten startol, függetlenül attól, hogy a bíró civilben alkotmánybíró vagy kalauz. A mezőnyben egyébként egyaránt föllelhető jogász és kőműves, egyetemista és bolti eladó.

Az életkori összetétel is vegyes: a Kassai Viktor pályafutását megirigylő tizenévesek éppúgy feltűnnek a falusi sporttelepeken, ahogyan nyugdíj felé araszoló ötvenesek. Már csak azért is, mert aki az első pár évet túléli, az általában sokáig marad a pályán. A helyi játékvezetői bizottságok nagy hangsúlyt fektetnek a megtartásra, azaz igyekeznek megelőzni a lemorzsolódást. Ennek érdekében az újoncokat fokozatosan terhelik: néhány héttel a vizsga után még nem feltétlenül kell olyan szomszédvárrangadókon bizonyítaniuk, mint a Rózsaszentmárton "Szücsi vagy a Palotás-Kisbágyon ütközet. Ugyanakkor nincsenek kevesen, akik éppen e visszafogott tempó miatt intenek búcsút a szakmának, akadnak ugyanis olyan önjelölt tehetségek, akik harmadik találkozójuk levezetése után már a Nou Campba vagy az Old Traffordra, de minimum az Albert Flórián stadionba várnak mandátumot.

Csakhogy az út még a hazai élvonalba is sokkal rögösebb, mint ahogyan azt sokan képzelik. Szép számmal találunk olyan bírókat, akik a játékvezetői miliőben ismert fordulattal szólva ?nem tudják, hogy van magasabb osztály?. Ők fizikai adottsá gaik, hiányos szabályismeretük, esetleg a regulák következetesen helytelen alkalmazása miatt sohasem működnek magasabb szintű bajnokságban. Még a legnagyobb talentumoknak is beletelik minimum hat évükbe, mire eljutnak az NB I­ig, ám sokkal gyakoribb az ?évtizedes? út. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen több ezer bíró vezet meccseket az országban, az első és a második ligában pedig összesen negyvenen léphetnek fel, tehát alig egy százalék juthat el az elitbe.

A vezetők sokat tesznek azért, hogy egyetlen tehetség se kallódjon el, az MLSZ játékvezetői bizottsága kialakította az úgynevezett talent­mentor rendszert. Ebben a szisztémában a megyei tagozatok egy kvázi felügyelőt rendelnek a kiszemelt fiatalok mellé. A mentor feladata, hogy figyelemmel kövesse a reményteljes fiatalember fejlődését, felhívja a figyelmet hibáira, elemezze teljesítményét. Az arra érdemes talentumok eljutnak az akadémiára, ahol az ország legjobban képzett ellenőrei és játékvezetői oktatnak. Ahhoz, hogy valaki bebocsátást nyerjen a kiválasztottak közé, szinte alapkövetelmény az angol nyelv megfelelő szintű ismerete s a kiemelkedő fizikai és elméleti felkészültség.

Ám nem csupán a csúcsra törő fiataloknak kell képezniük magukat: az öszszes játékvezetőnek rendszeresen részt kell vennie a továbbképzéseken, félévente fizikai és szellemi tesztet kell teljesíteniük. Ha a bíró valamelyik megméretésen elbukik, akkor a pótvizsgáig nem kap feladatot. Ha ott is elhasal, akkor leminősítés és hosszabb pihenő várhat rá. A sípmesterek nyaranta edzőtáborba vonulnak, ahol megannyi előadást hallgatnak végig. Újabban meglehetősen profi módszerekkel is készülnek a megyei találkozókra, a hevesiek táborában például meccshelyzeteket szimuláltak, s a jeleneteket videóra vették. Az oktatók másnap már az összevágott DVD­t vetítették a társaságnak, s a csapat közösen elemezte a hibákat.

Tévedés lenne azt hinni, hogy a bíróknak csupán e néhány napot kell megúszniuk, s aztán szabadon ?garázdálkodhatnak? a pályán. Az ellenőrök sok meccsen föltűnnek, s értékelik a kolléga működését. Ha a ?csősz? eredményt befolyásoló tévedést regisztrál, akkor a bíróra több hét pihenő vagy egyéb büntetés várhat. Az ilyesféle pauza nem csupán szakmai, hanem pénzügyi szempontból is fájdalmas. Az MLSZ ugyanis a nyáron jelentős mértékben megemelte az amatőr bajnokságokban működő bírók díjazását, a játékvezetés az új feltételek mellett jól jövedelmező másodállásnak tetszik. (Egyetemistáknak ösztöndíjverő fizetést biztosít...) Korábban nem így volt: a megyei harmadik osztályban bruttó 4800 forintért dudáltak a játékvezetők. Értsd: a bíró hozzávetőleg nettó 4000 forintért töltötte a vasárnap délutánját utazással és meccsvezetéssel. Ráadásul az íratlan szabály szerint az asszisztensek a főnök vendégei egy italra a találkozó után a közeli vendéglátó­ ipari egységek egyikében... Mindezért sok esetben olyan helyen kell megdolgozni, ahol a biztonsági kockázatok sem elhanyagolhatóak.

Ha csupán az aktuális esetek között szemezgetünk, kiemelhetjük a Csorvás-Mezőberény mérkőzést, amelyen a játékosok egyike a levonuláskor szidta a játékvezetőt, aki ezért kiállította, mire a futballista arcon fejelte az ítészt. (A magáról megfeledkezett labdarúgót fél idényre tiltották el.) Érdemes feleleveníteni a Győr­Moson­ Sopron megyei második ligában játszott Rábakecöl-Fertőd találkozón történteket is: a vendégek játékosa megrugdosta és fojtogatta a hazaiak labdarúgóját, akinek beadásából gólt szereztek a vendéglátók. A bíró azonnal kiállította a fékevesztett futballistát, mire a meglehetősen zaklatott bekk leütötte. (A vétkest öt évre tiltották el ámokfutásáért.) Míg a kormány szigorú szabályozással igyekszik rendet tenni a profi bajnokság meccsein randalírozó huligánok között, a fegyelmi bizottságok olykor igen megengedőek az amatőr ligákban játszó, labdarúgás helyett karatéban és utcai harcban kitűnő játékosokkal. Megannyi precedens van arra, hogy a játékvezetőt meglökő, rugdosó, esetleg fölképelő futballista még egy félszezonnyi pihenőre sem kényszerül.

Az sem teszi boldogabbá a bírókat, hogy rendszeresen a csaló jelzővel illetik őket, továbbá hogy sűrűn hallhatják az "Azért jöttetek ide, hogy elrontsátok más szórakozását!" tematikájú kiabálásokat is. Pedig meghatározó többségük sohasem lenne képes szándékosan befolyásolni az eredményt, ráadásul már a feltételezés is mulattató: a szegény együttesek párharcaiban fölöttébb szerény a tét, s egy liter borért vagy egy tál gulyásért kevesen értékesítik a becsületüket. Persze kár tagadni, hogy akadnak kivételek: vannak, akik rendszeresen megengedőbbek a hazai csapattal, esetleg két kiló gombáért is hajlandók büntetőt ítélni kiélezett helyzetben.

Arról azért nincs szó, hogy a játékvezetés miliőjét a verés és a szidalmazás határozná meg: ha így lenne, aligha indulnának több ezren munkába minden héten. A meccsek többsége nyugodt légkörben zajlik, és sportbaráti hangulatban ér véget. Ilyenkor ünnepel a bíró: gólöröm neki soha nem jut, legföljebb a társak gratulációja. A játékvezetők többségét talán ezért köti össze különös, a kívülálló számára nehezen értelmezhető kapcsolat. Tevékenységük ugyanis fölöttébb speciális: hárman megjelennek egy sporttelepen, ahol jó esetben a kutya nem foglalkozik velük a mérkőzés után, rossz esetben mindenki. Dicsérő szó nem sok jut, hiszen ha jól végezték a dolgukat, akkor csupán annyi történik, hogy a részvevők nem rontanak nekik. Bár a futballrajongók olykor hiányos szabályismerete miatt nem ritka, hogy a bírók a helyes ítéletekért kapják a legtöbb kritikát... Éppen ezért a trió tagjai ? fő szabály szerint ? csupán egymásra számíthatnak a sporttelepen.

Különös nyelvet használnak, alkalmanként titkos jelekkel kommunikálnak, bízniuk kell egymásban lesek és tizenegyesek megítélésekor, sokszor a pillanat tört része alatt kell döntést hozniuk. (Nyilván nem véletlen, hogy a világ legkitűnőbb futballbírói közül többen, mint például a német Markus Merk, kommunikációs tréningeket vezetnek pályafutásuk befejezése után. A játékvezető az amatőr ligában több száz, a profi találkozókon olykor több tízezer néző előtt irányítja a huszonkét játékost, kezeli a kispadokat, ?meccsben? tartja a futballistákat, folyamatosan kommunikál kollégáival.) Alighanem a szakma sajátosságai miatt kissé szorosabb kapcsolat köti össze a bírókat, mint a más munkakörökben dolgozókat. Ennek látványos manifesztuma, hogy köszönéskor a kézfogást sok esetben két puszi is kíséri.

Meglehet, e baráti légkörnek köszönhető az is, hogy a megyei bizottságok minden télen bált szerveznek, az pedig végképp nem véletlen, hogy még a buli korai szakaszában rendre fölhangzik Zámbó Jimmy Egy jó asszony mindent megbocsát című nótája. A játékvezetés ugyanis a családnak is sokba kerül. Aki bírónak áll, annak főként hétvégén akad tennivalója, olykor száz kilométeres turnékra indul, s ha néhány trió összefut a meccs után, akkor az érintettek az alapos szakmai elemzés miatt haza sem feltétlenül az előre megbeszélt időpontban érkeznek. Hab a tortán: a bevétel teljes egésze sem illeti meg a família kasszá ját, mert a bírók tagdíjat fizetnek, s a helyi vezetőség e bevételből finanszírozza a szomszéd megyék játékvezető­válogatottjával játszott futballmeccsek megrendezését, miként az év végén kiosztott kitüntetések beszerzését is. Talán az erősíti a szakma családbarát jellegét, hogy korántsem egynemű a bírói tábor, egyre több nő jelenik meg a pályákon. A közönség persze éppen annyi tisztelettel közelít hozzájuk, mint férfitársaikhoz, a "Húzzál vissza a konyhába főzőcskézni!" fölszólítás a lehető legvisszafogottabb bírálatok között említhető.

A Csány-Apc meccset egyébként a hazaiak nyerték 2:1­re. A vendéglátók kapusa - aki a mérkőzés előtt hajnali négyre ért haza a búcsúból - bravúrral védte a vendégeknek megítélt tizenegyest. A mérkőzés már vagy másfél órája véget ért, amikor a játékvezetők még a horti vendéglátóegységek egyikében beszélgetnek az úgynevezett rugalmas átlós helyezkedésről (Nyújtsd meg a sprintet!) meg a síphasználatról (Megyei szinten kiemelkedő.). Szabó két kávét ivott, este tízre megy dolgozni, éjszakás műszakot teljesít, Lucián gyömbért fogyaszt, hajnali négykor csörög az óra, vinnie kell a leveleket, Viktor másnap szabadnapos, Maconkán, horgászattal piheni ki a találkozó fáradalmait. A futballpályák hivatástudattal megvert napszámosai ők: másként aligha fordulhatna elő, hogy egy szociá lis munkás, egy postás és egy műszakvezető a szándékos és a vétlen kezezés megkülönböztetéséről tanácskozik vasárnap este egy vidéki kocsma teraszán.

Szájról szájra

Napjainkra inkább csak legendák maradtak a némi ellenszolgáltatásért megfelelően ítélkező bírókról, a tárgykörben fogant történetek azonban ma is szájról szájra járnak. A sztorik egyike szerint a hazai csapatnak sikerült meggyőznie a rutinos bírót arról, hogy a garnitúrának mindenképpen győznie kell a kiesési rangadón. A felek megegyeztek az árról, ám a vendégegyüttesnek egyetlen pillanatig sem volt esélye a pontszerzésre.

A vendéglátók 5-0-ra vezettek, amikor a hajrában, a kaputól mintegy húsz méterre elkövetett látványos műesést követően a sípmester váratlanul büntetőt ítélt. A csapatkapitány odasomfordált az ítészhez, s a fülébe súgta: Spori, öttel vezetünk, nem kellett volna... A fölöttébb precíz bíró hűvös hangon közölte:

Fiam, biztos, ami biztos. Biztos, ami biztos...

Ettől szellemesebb megoldást választott az a kolléga, aki hasonló ügyben igyekezett eljárni, s meglehetősen nehezen magyarázható tizenegyest ítélt.

A támadó azonban kihagyta a büntetőt, mire a dühös vendégjátékosok egyike odarohant a bíróhoz: Látja, spori, még az Isten is velünk van! A játékvezető habozás nélkül kiállította a nagyhangú labdarúgót, akinek társa a fegyelmezés okáról érdeklődött: Miért kapott pirosat? - kérdezte feldúltan. "Mert maguk eggyel többen voltak a pályán..." - felelte higgadtan a bíró.

Az újoncok beavatása sem nélkülözi a tréfás elemeket. A játékvezetők a szokásos meccs előtti megbeszélésüket tartották, melynek keretében a rutinos bíró odavetette a fiatal partjelzőnek: A vonalat végig! Mindez azt jelenti, hogy az asszisztensnek az oldalvonal teljes hosszában figyelnie kell, hogy a labda elhagyta-e a játékteret. Az ifjúsági meccsen azonban csak egy segítője van a játékvezetőnek, s az ifjú titán úgy értelmezte az instrukciót, hogy be kell futnia az egész pályát. Őrült sprinteket vágott ki az oldalvonal mellett, ám sohasem ért oda a leshatárra... A tapasztaltabb társ nem figyelmeztette, hagyta, hogy a kolléga tesztelje az állóképességét. Amikor a duó a félidei szünetben beért az öltözőbe, a kifulladt partjelző bevágta zászlóját a sarokba, s kifakadt: Ha bárki elmondja, hogy ez ilyen fárasztó, akkor sohasem kezdem el.

Különös történet a fiatal játékvezetőé, aki az országos keret tagja volt, amikor a megyei vezetés kérésére beugrott egy helyi ifjúsági mérkőzésre. Nehezen tolerálta a játékosok kritikáját, s egyszer csak odasietett a hangos kispadhoz, s reklamálás miatt felmutatta a sárga lapot a cserejátékosok egyikének. A tréner magából kikelve üvöltözni kezdte, hogy az a futballista semmiképpen nem kaphatott színes kártyát szövegelésért. A messzemenően magabiztos ifjú bíró újra odaballagott a szakvezetőhöz, s meglehetősen arrogáns hangnemben érdeklődött arról, miért ne adhatna lapot a labdarúgónak beszédért.

Mert néma? - felelte az edző.

A játékvezető persze visszavonta a lapot, s elnézést kért.

Most megteszi újra: bocsánat!

Írta: Pető Péter (forrás: nepszabadsag.hu)