Már csomagol Kulcsár Katalin és dr. Kulcsár Judit. Ők ketten képviselik Magyarországot a hamarosan kezdődő U 17-es női labdarúgó-világbajnokságon.

A labdarúgó NB II Keleti csoport 2. fordulójában a Békéscsaba 3:1-re nyert a Ferencváros II otthonában, ahol dr. Kulcsár Judit volt az egyik asszisztens.

A Tokajban élő, ibrányi illetőségű lévén a szabolcs-szatmár-beregiekhez tartozó FIFA-asszisztens számára jeles jubileum volt az Üllői úti mérkőzés.

  -A mostani volt a 75. NB II-es közreműködésem a férfiak között, ami nekem egy fontos szakaszhatár. Jólesett a kollegák kedvessége, egy gravírozott plakettet kaptam üvegből a meccs után - mondta dr. Kulcsár Judit, ő az első asszisztenshölgy az országban, aki élvonalbeli bajnokin lengethetett, sőt azóta azt újabb kilencven perc is követte (Kecskemét-REAC, Szolnok-Zalaegerszeg). Névrokonával, Kulcsár Katalinnal intenziven készülnek a szeptember 22-én kezdődő azerbajdzsáni U 17-es női világbajnokságra, ahol ketten képviselik az országot. Az összetartásra jellemző, hogy bár többszáz kilométerre élnek egymástól, Katalin személyesen gratulált az ominózus bajnoki után Juditnak a jubileumhoz.

Interjú Erős Gáborral, a világ egyik legjobb partjelzőjével az idei Eb-ről, a rák elleni harcáról és az élet értelméről.

Egyszer azt mondtad, a meccsek után Kassai Viktorral együtt újranézed a kétes szituációkat. Az ukrán-angol Eb-meccs jeleneteit hányszor néztétek vissza?
Erre nem szívesen térek ki. Még ott kint megbeszéltük egymással, hogy nem fogunk külön nyilatkozni mind az öten, mert előbb-utóbb valamelyik újságíró úgyis elferdítené a szavainkat. Az MLSZ-ben volt egy sajtótájékoztató, azon Kassai Viktor összefoglalta a véleményünket. A legfontosabb, hogy eddig is csapatként éltük meg a sikereket, s a felelősséget is csapatként vállaljuk. A történteken már nem tudunk változtatni.

Ha egy író tíz borzalmas könyv után ír egy kiváló regényt, akkor a közvélemény a kiváló mű alapján rangsorolja őt. Nálatok ez fordítva van. Milyen mentális stratégiával teszitek túl magatokat az ilyen - meglehetősen nagy médiavisszhangot kapó - kudarcokon?
Aki játékvezetésre adja a fejét, az eleve számol azzal, hogy nem ő lesz a futball legnépszerűbb szereplője. A 2010-es világbajnokság után sztároltak bennünket, de mi akkor is tudtuk, hogy elég egy rossz ítélet, s máris megváltozik a hangulat. Sem a sikereknek, sem a kudarcoknak nem szabad túl nagy jelentőséget tulajdonítani. S ha hibázik valaki, akkor arra kell gondolni, hogy ugyanő hány száz, adott esetben hány ezer meccset vezetett már, s azokon túlnyomórészt jó döntéseket hozott. A pozitívumokat kell szem előtt tartani, csak azokból lehet erőt meríteni.

A magyar sportsajtó kíméletlenül bánt veletek az ukrán-angol után, a sportnapilap még bulváreszközöket is bevetett: paparazzo-fotókat közölt Vad II Istvánról. Ennek mi lehet az oka?
Van véleményem erről, de azt nem szeretném nyilvánosan közölni.

Sokak szerint Devics "fantomgólja" kellett ahhoz, hogy az illetékesek fontolóra vegyék a videóbíró bevezetését. A FIFA a decemberi klubvilágbajnokságon már tesztelni fogja a gólvonaltechnológiát. Partjelzőként örülsz ennek?
A gólvonal-technológia egyelőre olyasmi, mint a frigyláda: mindenki beszél róla, de még senki sem látta. Nekünk, játékvezetőknek az a feladatunk, hogy betartassuk a szabályokat. Ha majd bevezetik a gólvonal-technológiát, akkor az lesz a dolgunk, hogy elfogadjuk, de egyelőre felelőtlenség lenne véleményt formálnom.

Rengeteg rangos mérkőzést - olimpiai döntőt, vb-elődöntőt, BL-finálét - vezettetek le hibátlanul, az idei Európa-bajnokság viszont nem sikerült az elvárásaitok szerint. Milyen érzés volt hazajönni?
Kisvárosban élek, Esztergomban, s kissé féltem attól, hogy milyen lesz a visszhang, elvégre az irigység, a káröröm nagy úr. De kellemesen csalódtam a környezetemben, mindenki biztatott, s többen csak azért hívtak fel, hogy elmondják, ők továbbra is büszkék rám. Az élet megy tovább, húsz év munkáját nem teheti tönkre egy rosszul megítélt jelenet.

Esztergomban élsz, de szinte mindig megemlíted, hogy Párkányt is a saját városodnak tekinted.

Mostanában még inkább, jelenleg ugyanis Párkányban edzek, ahol nagyon kulturált és profi körülmények között tudok készülni, gyönyörűen hengerelt, szenzációs pályájuk van, s ezúton is köszönöm a lehetőséget Bohuš úrnak, a párkányi klubvezetőnek, s nem utolsó sorban a pályamunkásoknak.

Lassan két éve annak, hogy veserákot diagnosztizáltak nálad. Azóta két komoly műtéten estél át, de egy külső szemlélő ebből semmit sem vesz észre: energikus, kiegyensúlyozott embernek tűnsz.
Közben azért sokat merengek azon, hogy mi várhat rám. Az emberek többsége éli a maga mindennapjait, néha negatív hatások is érik, mondjuk részt vesz egy temetésen, de ezek fölött hamar napirendre tér. Nálam a történet annyiban más, hogy az utóbbi időben három-négy barátom halt meg abban a betegségben, ami nekem is van. Említhetném Cserép Gyulát vagy Imre Mátyást, akit három hét alatt vitt el a rák. Ilyenkor elgondolkozom azon, vajon hol tartok. Rám is ez vár? Vagy szerencsés leszek, s kilábalok ebből? Azt azért tudni kell, hogy a rákbetegség ma már egészen jól gyógyítható, de csak akkor, ha időben diagnosztizálják. Ezért nem szabad elbagatellizálni az alapkontrollokat, el kell menni a kötelező kivizsgálásokra. Nemcsak a saját életünk függ ettől, hanem a családunk élete, a gyerekeink jövője is.

Más ember lettél?
Igen, egy kicsit más. Visszahúzódóbb, magamnak való, csöndesebb. Néha kissé feszültebb is, nem tagadom. Mert ez egy alattomos, sunyi betegség. Nem véletlenül kell öt éven át kontrollokra járni. Most ugyanis egy életerős, edzett ember ül itt veled szemben, de lehet, hogy háromnegyed év múlva az orvosok közlik velem, sajnos találtak valamit, s egy hónapom van hátra. Ez most így, elmesélve, nem hangzik olyan félelmetesen, de sajnos ez a helyzet. Az első műtétem után egy évvel a pajzsmirigyemen megjelent egy ötcentis ciszta, ami tele volt sejttörmelékkel. Újra megműtöttek, felvágták a nyakamat, kivették a cisztát, ami szerencsére nem volt rosszindulatú. Most negyedévente járok ellenőrzésre az onkológushoz. S minden ilyen ellenőrzés előtt eszembe jut, hogy mi van akkor, ha... Mi vár a családomra, ha én már nem leszek? Mit fognak csinálni nélkülem, a családfő nélkül?

Ahogy felvetted a harcot a rákkal, ahogy a nyilvánosság előtt is vállaltad a küzdelmet - hogy ezzel is bátorítsd azokat, akik hasonló cipőben járnak -, az példaértékű. Te kitől kaptál tanácsokat?
Sok könyvet olvastam a rákról, olyan szerzőktől, akik túlélték, akik szintén megküzdöttek vele. Amikor megtudták a diagnózist, a legszívesebben elmenekültek volna a világból, mert nem akarták, hogy a családjuk lássa a leépülésüket. Ebben sajnos nagy szerepe van a médiának is, mert a rákról mindenkinek az jut elsőként az eszébe, hogy ez a gyilkos kór. Pedig az én betegségemnél is 60-40% a túlélési ráta, ami azért elég nagy. Az emberek nem mernek beszélni a betegségükről, nem merik elmondani, hogy rákosok, mert attól tartanak, hogy onnantól kezdve nem tekintik őket teljes értékűnek. Holott sokszor éppen azok a legerősebbek, akik küzdenek a rák ellen, akik méltósággal viselik a sorsukat. Őket kellene példának állítani, az ő emberi tartásukat: tessék, elhagyhatta volna magát, sajnáltathatta volna magát, mégsem tette. Nyilvánvaló, hogy nem gyógyul meg mindenki, de a pozitív példákra szükség van.

Előfordul, hogy másképpen ítélsz meg dolgokat, mint azelőtt? Megváltozott a fontossági sorrend az életedben?

Persze. Apró-cseprő dolgok már nem tudnak felbosszantani. Régen semmiségeken is képes voltam felhúzni magam. Mondjuk azon, ha eltört egy váza vagy elromlott a kocsi. Mostanra beláttam, hogy ilyesmin teljesen fölösleges idegeskedni. Megtörtént, hát megtörtént. Legközelebb megpróbálom elkerülni az ilyet, de mindig előre kell nézni.

Visszavettél a tempóból?
Ugyanazt az életmódot nem folytathattam, mint addig, hogy csak négy-öt órákat alszom, és megállás nélkül munka, sport, munka, sport, munka, sport. Egy kamionos ismerősöm rengeteg kilométert levezetett egyhuzamban, hazaért, aludt egyet, reggel megint beült a volán mögé, s már indult is. A visszaúton infarktust kapott. Utána annyit mondott: Gabi, lehet feszegetni a határokat, lehet trükközni, mindenkit át lehet verni, de egyvalakit nem tudsz becsapni: a saját szervezetedet. Mert az egyszer csak annyit mond, hogy ebből elég volt. S akkor valami elromlik, mi meg örülhetünk, ha túléljük. Szóval pihenni kell, mert egy életünk van. Úgyhogy ha fáradtnak érzem magam, akkor én is inkább írok egy levelet, hogy most nem szeretnék meccsre menni, s elutazok a családdal egy hosszú hétvégére. A szelepen ereszteni kell, mert az úgy nem megy, hogy hétközben munka meg edzések, hétvégén meccsek, a maradék időben pedig jusson idő a családra meg a gyerekekre is. Illetve egy ideig megy, de utána nagy baj lesz. Ezen változtattam, s úgy érzem, idejében sikerült visszafordítanom a hajót, még mielőtt kifutott volna a viharos tengerre.

Mi az élet értelme?
Vallásos ember vagyok. Hiszek abban, hogy létezik a Jóisten. Ő teremtette meg az embert, hogy ez a Föld élhető legyen. Mert az életben nem az a fontos, hogy menő sportkocsit vegyünk magunknak, vagy hogy a világ másik végére utazzunk luxusnyaralásra. Az élet értelme szerintem máshol van. Látni, ahogy felnőnek a gyermekeink, a kis porontyok - ez jelenti a legtöbbet. A nagyobbik fiam játékvezető szeretne lenni, s én vagyok a példaképe. Kell ennél nagyobb öröm? A középső gyermekem gyönyörűen zenél, templomi kórusban énekel, a tizenegy éves kislányom pedig még az edzőkurzusokra is elkísér. Örülni kell a másiknak, szeretnünk kell egymást. Ez az élet értelme, semmi más.

Gazdag József

(Az interjú eredetileg a pozsonyi Új Szó futballmellékletében jelent meg.)

Még jócskán van idő az azerbajdzsáni U 17-es női labdarúgó-világbajnokság rajtjáig, de már szivárognak az exkluzív infók...

Szeptember 22-től október 13-ig tart a Bakuban és Lankaranban rendezendő korosztályos vébé. Magyarországot ketten képviselik: Kulcsár Katalin játékvezető és dr. Kulcsár Judit asszisztens. Utóbbi a szabolcs-szatmár-beregi edzőtáborban fogadta Juhos Attila szakágvezető elismerő szavait a tagság előtt. Mindketten céltudatosan készülnek a világbajnokságra, amelyet Új-Zéland, valamint Trinidad és Tobago után ezúttal Azerbajdzsánnak ítéltek oda. A 16 együttes (Azerbajdzsán, Brazília, Kanada, Kolumbia, Kína, Gambia, Ghána, Japán, Észak-Korea, Mexikó, Új-Zéland, Nigéria, Uruguay, Egyesült Államok, Franciaország, Németország) négyes csoportokban küzd a továbbjutást érő pozíciókért.

- Nagyon várom már a tornát, hiszen ez az első világverseny, amelyre anyaként mehetek - mondta az ibrányi kitődésű dr. Kulcsár Judit, aki legközelebb a Létavértes-Putnok Magyar Kupa-mérkőzésen bizonyíthat.

Az azeri vb nyitányán egyébként fellép J-Lo, azaz Jennifer Lopez, meghívták Rihannát is, a záróünnepségen pedig Sharika is szórakoztatja a közönséget. Sztárparádé a javából, mindezt testközelből láthatja a két Kulcsár, a magyar színek képviselői.

Az MLSZ Elnöksége 2012. július 25-i hatállyal kinevezi az MLSZ Játékvezetői Bizottság alelnökévé Hanacsek Attila urat.

Az MLSZ Elnöksége 2012. július 25-i hatállyal Vágner László úrnak az MLSZ Játékvezetői Bizottsági (alelnöki) tagságáról történő lemondását elfogadta. Az eddigi Játékvezetői Bizottságban végzett munkáját megköszönve további sikereket kíván.

Berger József vezeti az NB. I. nyitó mérkőzését - Haladás-Eger találkozót - pénteken 17:00-tól. Két asszisztense Szalai Dániel és Kis Zoltán lesz, míg a tartalék játékvezető Böcskei Balázs. A mérkőzés játékvezetői ellenőre egy rádióműsorból is jól ismert Székely Ferenc. Szövetségi ellenőr Antal Péter lesz.

Mindennaposnak nem nevezhető történet: van egy labdarúgó, Vad István, aki a pályafutása befejezése után játékvezetőként is ismert lesz, majd a fia ugyancsak a bíráskodásra teszi fel az életét. A slusszpoén természetesen nem ez, hanem hogy a családfő sarjai legalább olyan ?érdekessé váltak", mint a korábbi FTC-futballista: előbb a FIFA-ranglétrán még gyorsabban emelkedő Vad II István, aki a minap a nemzetközi figyelem középpontjába került, illetve pár évvel korábban a lánytestvére, aki szintúgy mérkőzéseket kezdett vezetni. És ő már a negyedik szakmabeli a famíliában...Akkoriban volt gyerek, amikor tízből tíz fiatal akart futballista lenni.

Az 1953-as születésű Vad Istvánnak teljesült az álma, a Ferencvárosban játszhatott, a felnőtteknél töltött két esztendeje során összesen 12 bajnoki gólig jutott, és máig büszke arra, hogy 1976-ban MNK-győztes lett, az 1976?1977-es bajnokságban pedig együttesét bajnoki bronzéremhez segítette.

- Ezerkilencszázhatvankilencben, Ebedli Zoliékkal kezdtem a Fradiban, és nyolc éven keresztül a zöld-fehérekhez tartoztam - elevenítette fel az emlékeit az NS 2008. július 18-i számában Vad István. - A mai napig a fülembe cseng, amit edzőnk, Dalnoki Jenő mondott az egyik élvonalbeli meccs előtt: Vadkám, mert így hívott, ahány méterrel átlépi a felezővonalat visszafelé, annyi ezer forint büntetést fizet. A szervezést hagyja meg az Ebedli bácsinak meg a Nyilasi bácsinak, magát az ellenfél kapuja előtt akarom látni."

Hát igen, akik látták futballozni, azt mondják, Vad Istvánnak nem volt olyan testrésze, amellyel ne tudott volna gólt szerezni... A labdarúgást aztán majd 33 esztendősen, a 22-es Volánban fejezte be, de akkor már túl volt a sikeres játékvezetői vizsgán.

Nem állítjuk, hogy elhatározásával meglepetést szerzett édesapjának: idősebb Vad István ugyancsak bíráskodott, igaz,ő csak a Budapest-bajnokságig jutott. A fiú, a korábbi ferencvárosi játékos pedig 1990 és 1998 között 106 meccsen bíráskodott a magyar élvonalban, azt azonban mindig is fájlalta, hogy az FTC-nek egyetlen mérkőzést sem vezethetett.

Noha kérte a játékvezetők akkori főnökét, Nagy Miklóst, hogy Fradi-meccsel búcsúzhasson, az első osztályban a Siófok?Stadler párharcon fújta utoljára a sípot. Ekkor már olyan felejthetetlen nemzetközi találkozók voltak mögötte, mint az Ajax-Bayern München összecsapás, de örök emlék az a Megyeri úti és diósgyőri kilencven perc is, amely után csak rendőrautóval tudta elhagyni a stadiont...

Ami neki először 38 esztendősen adatott meg (bíráskodás nemzetközi mérkőzésen), fia, Vad II István életében már 27 évesen bekövetkezett. A fiatalember az RTK-ban kezdte a játékoskarrierjét, majd a Ferencvárosban és a BVSC-ben szerepelt ifiként, hogy aztán egészen korán a sípmesterség mellett tegye le a voksát.

-Amikor apu bíráskodott, mindig mentem a meccsekre, ott voltam vele az öltözőben, és hamar beleszerettem a miliőbe, amely a játékvezetők életét körülveszi" - adott magyarázatot a pályaválasztására, szintén négy esztendővel ezelőtt Vad II István.

- Még futballoztam, amikor elkezdtem bíráskodni, aztán viszonylag hamar rájöttem, labdarúgóként nagy ívű karriert aligha futhatok be. Tizenhat évesen már gyerekmeccset vezettem, jött a BLASZ II, aztán az NB III, felkerültem az országos keretbe, és immár két esztendeje FIFA-bírónak számítok. A célom ugyanaz, mint volt, amikor elindultam a pályán: a következő lépcsőfokot szeretném elérni."

Vad I István állította, a fia nem miatta lett élvonalbeli játékvezető. A gyereket nem a hátszél segítette, hanem az, hogy korábbi futballistaként jobban tudja megítélni a test test elleni játékhelyzeteket, mint aki könyvből tanulta a szabályokat.

Senki sem lepődhetne meg, ha Vad II István azt állítaná, a szakmában az édesapja a példaképe, azonban nem így van. Mint mondta, számára nem létezik bíróideál, de sok kolléga van, akitől érdemes ellesni valamit. Akár azt, miként fegyelmez, akár pedig, hogy miként igazítja el a sorfalat.

A tanulási folyamat részeként a cikk születésének időpontjában a ?Kisvad" épp egy izraeli Intertotó- összecsapáson volt túl, de aztán vb-selejtezőkön, Ukrajnában az U19-es Eb-n, a szingapúri ifjúsági olimpián (többek között a nyitómeccsen!), Eb-kvalifikációs mérkőzéseken, tavaly nyáron pedig a kolumbiai U20-as világbajnokságon is szerephez jutott, és közben 2010 őszén újabb nagy lépcsőfokot lépett: 31 esztendősen immár a BL-ben is fújhatott.

Idén pedig jött Doneckben az ukrán-angol Európa-bajnoki csoportmeccsen a gólbírói szerepkör Kassai Viktor (meg a többi honfitárs) oldalán, és az a bizonyos meg nem adott Marko Devics-találat a gólvonalon túl, amely igencsak felerősítette az új technológiák bevezetését támogató hangokat, illetve a jelek szerint magát a reformfolyamatot is.

Vad II István életében azonban más érdekességek is vannak. Előmenetelén fellelkesedve 12 évvel fiatalabb húga, Vad Anita 11. osztályos gimnáziumi tanulóként úgy döntött, ő bizony a hétvégéket nem (csak) házibulikban tölti, hanem a futballpályákon. 2007 decemberében így maga is bírótanfolyamra jelentkezett, és azóta megtapasztalta, a futballistaanyukáknál olykor elszakad a cérna...

-A példa előttem volt, hiszen apu és a bátyám is vezet, de nem tagadom, a női labdarúgók kínai világbajnoksága is nagy hatással volt rám - mondta szintén 2008-ban a ranglétrán azóta már feljebb lépő csinos ifjú hölgy. - Elvégeztem a tanfolyamot, és a Rojik?RTK meccsen debütáltam játékvezetőként.

Nehezen szoktam meg, hogy a szülők olykor mennyire elveszítik a fejüket, de apuék felkészítettek rá, miként kezeljem ezeket a helyzeteket. Édesapám egyébként is nagy támasz számomra: ott van mindegyik meccsemen, és elmondja, mit csináltam jól, mikor kellett volna másként döntenem. Egyébként előfordult már, hogy belefújtam a sípba, és utána rögtön tudtam, rosszul ítéltem.

Adja magát a kérdés: nőként meddig lehet eljutni ezen a pályán? Arra lehet építeni, hogy az apa és a fivér is felverekedte magát a nemzetközi porondra, és bár az álmok valóra váltásához jó esetben is évekre van szükség, Vad Anita előtt már a családon kívül is létezik minta idehaza: Gaál Gyöngyi.

És most ne arra tessenek gondolni, hogy utóbbi miként nézhette tavaly szabályosnak a felnőtt női vb Ausztrália-Egyenlítői-Guinea találkozóján (3?2) az afrikai Bruna nyilvánvaló kétkezes labdamegfogását, hanem hogy egyáltalán FIFA-játékvezető lett (és ilyen rangos tornára hívták) Magyarországról. Ez lehet (legyen) a követendő példa...

A zürichi "vb-kiosztáson" az USA komoly erőkkel képviseltette magát, Barack Obama videóüzenetben szólt a "népekhez", míg a volt elnök, Bill Clinton kissé megöregedve bár, de személyesen ugrott át az öreg kontinensre. Az USA volt elnökét akkor csíptük el pár pillanatra, amikor tegnap, a prezentációra érkezve kiszállt az autójából.
Kiderült, hogy még Puhl Sándorra is emlékezett a 94-es vébéről. Igaz, szabadkozva mondta: ő akkor még nem értett annyira a focihoz, de biztos jó bíró lehetett, mert "senki nem szidta nagyon a szőke fiatalembert".
Aztán nevetve hozzátette: Puhl volt egyébként az első magyar, akit nem Hollywoodból ismert...

Bognár Tamás, az Eb-ről a tévesen meg nem adott ukrán gól miatt hazaküldött magyar játékvezetői csapat egyik asszisztense sem beszélhet a konkrét esetről, de az azért erős túlzás, hogy hazazavarták volna őket. A tapolcai Bognár Tamás csütörtökön érkezett haza a lengyel-ukrán közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságról. Pénteken már dolgozott (egy sörgyár régióvezetője), és azt is elárulta, hogy saját szabadságának terhére vehetett részt a kontinens legjobbjainak eseményén.

Mielőtt bárki irigyelni kezdené, nem szurkolni ment, hanem dolgozni, hiszen ő is tagja a Kassai Viktor irányította magyar játékvezetői csapatnak. Annak a közösségnek, amely az angol-ukrán összecsapáson hatalmasat hibázott: a házigazdák lövése után a labda átjutott a gólvonalon, de az alapvonali bíró nem jelezte társának a gólt, így a játék tovább folytatódott.

- Én a másik kapunál álltam, kollégámhoz hasonlóan az alapvonalnál - mesélte a tapolcai sportember. - A mi feladatunk, hogy a 16-oson belül az előttünk történt szabálytalanságokat jelezzük, illetve segítsük a játékvezető dolgát a gólok megítélésében.

- Kívülről pedig úgy tűnik, mintha nem csinálnának semmit.

- Igen, meglehetősen csalóka a látvány, hiszen mi nem mutogatunk, futkosunk. Ugyanakkor a kommunikációs csatornán azonnal szólunk, ha erre okunk van, illetve a másik lehetőség a kezünkben tartott zászló gombjának megnyomása, melyet szintén azonnal észlel a játékvezető.

- Csakhogy éppen a szólás vagy gombnyomás elmaradása okozta a vesztüket.

- Természetesen az esetről nem beszélhetek, csak általánosságban mondhatom el: mi egy csapat vagyunk akkor is, amikor sikereket kell átélnünk, és így van a keserűség pillanataiban is. Ebből következik, hogy a felelősségünk is közös, együtt vállaljuk annak következményeit.

- Az biztos, hogy száz méterről, vagyis a másik kapu mellől, ha akart volna sem tudott segíteni.

- Megismételhetném, amit az előbb mondtam, de nem teszem. Nálunk nincsenek egyéni hibák, kis csapatunkkal minden együtt történik.

- Azért az egészet kíméletesebben is elő lehetett volna adni, ez a "hazazavarás" kissé durvának tűnik.

- Különösen úgy, hogy ebben a formában nem is igaz. Azt már a rajt előtt tudni lehetett, hogy a tizenkét játékvezetői csapat közül a csoportmérkőzéseket követően négynek megköszönik a munkát, vagyis ők hazamehetnek. Természetesen ebben a kérdésben a korábbi ténykedésük, illetve annak megítélése volt mérvadó. Az sem lehetett vitás az ukrán meccs után, hogy mi leszünk az egyik távozó.

A tapolcai fiatalember a hazaérkezés másnapján már munkába állt

- Feltételezem, mindenki a meccsről kérdezi.

- Sokan faggatnak, de nekik is csak azt mondhatom, amit most: a konkrét esetről nem beszélhetek.

- Mi a további program?

- Egy hét pihenőt kaptunk, aztán megkezdjük a felkészülést. Július közepén indulnak a nemzetközi feladatok, a hónap végén pedig ismét elrajtol a magyar pontvadászat. Mindkét színtéren lesznek még feladataink, remélem.

A női labdarúgó Európa-bajnoki selejtező 6. csoportjában magyar érdekeltsége lesz a horvát?szerb derbinek. Június 16-án 17.30-tól a vrboveci stadionban csap össze egymással a vendéglátó horvát és a szerb együttes. A mérkőzést Gaál Gyöngyi vezeti, asszisztensei dr. Kulcsár Judit és Nagy Tímea lesznek.

A közelgő foci Eb-re készülő, az NB I második legjobb játékvezetőjének frissen megválasztott, sárvári születésű Bognár Tamással egykori, súlyos sérüléséről, a falusi pályák hangulatáról, a szurkolói reakciókról, valamint a mentoráról is beszélgettünk. Kiderült az is, a sporttárs hogyan vélekedik a videóbíró bevezetéséről, milyen a kapcsolata Kassai Viktorral, és milyen különbségeket lát a magyar, valamint a nemzetközi élvonal között.

A lengyel-ukrán közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokságot kezüket tördelve váró focirajongóknak már nem kell túl sokat aludniuk, hiszen a varsói stadionban június 8-án, a Lengyelország-Görögország nyitómeccsen végre útjára indul a labda. Bár a magyar válogatott nem kvalifikálta magát a kontinenstornára, honfitársaink közül öten azért így is komoly szerepet vállalhatnak a mérkőzéseken. A tavalyi Bajnokok Ligája-döntő játékvezetőjét, Kassai Viktort ugyanis az oldalvonalnál Erős Gábor és Ring György, az alapvonalnál pedig Vad II István és Bognár Tamás segíti majd az Eb-n. Az utazó sporik közül nemrég szerkesztőségünk vendége volt a sárvári születésű, ma már Tapolcán élő Bognár Tamás.

Mikor döntöttél úgy, hogy játékvezető leszel?

A történet még abból az időből való, amikor a futballpálya a sárvári fürdő helyén volt. Serdülő szinten fociztam, de megsérültem, négy-öt helyen eltört a lábfejem. Az edzőnk ekkor azt mondta, mivel még jó ideig nem tudok játszani, tegyem le a játékvezetői vizsgát. Ugyanerre biztatott az egyik osztálytársam édesapja, Kotsis Zoltán is, aki Sárváron az egyik legismertebb és legelismertebb játékvezető volt. Ez 2005 tavaszán történt, és ez az időszak alapvetően befolyásolta az életem. A stoplis cipőmet fekete mezre és sípra cseréltem. Utólag azt gondolom, jól döntöttem, hiszen labdarúgóként legfeljebb az NB III-ig, talán az NB II-ig vihettem volna. Játékvezetőként viszont már elértem azt, amit játékosként valószínűleg sosem tudtam volna, és remélem, ez még nem a csúcs.

Gyerekként azért voltak olyan álmaid, hogy egyszer valamelyik európai nagycsapat mezében, rangos mérkőzéseken kergetheted a labdát?

Abban az időszakban, amikor még játszottam, nem volt ennyire jellemző a külföldi klubcsapatok iránti rajongás. Az első nemzetközi futballélményem egyébként az 1988-as Európa-bajnokság volt. Máig emlékezetes számomra a holland Van Basten szovjetek ellen lőtt fantasztikus gólja. A családból édesapám is szereti a focit, gyerekkoromban többször látogattunk ki a Haladás mérkőzéseire.

Szerencsére nagyon jó testnevelő tanáraim voltak, Sárváron Bárdosi tanár úr, a Savariában pedig Hollósi tanár úr is motivált abban, hogy kipróbáljam a kézilabdát, a kosárlabdát, vagy éppen az atlétikát. Igazán egyik sportágban sem voltam korszakos zseni, de azt gondolom, mindegyikben többet hoztam az átlagnál. Iskolás éveimből a sport szeretete, valamint az alázat a mai napig megmaradt, és ezt a játékvezetésben is tudom kamatoztatni.

Miért jobb a foci a többi sportnál?

Amikor meghallom azt a szót, hogy sport, nekem rögtön a labdarúgás ugrik be. Amellett, hogy a futball a világ legnépszerűbb játéka, szerintem az egyetlen olyan sport, ahol egyszer-egyszer a gyengébb is legyőzheti az erősebbet. Ha megnézzük például a vízilabdát, kizárt dolog, hogy Ausztria megverje a magyar válogatottat. Nagyon szeretem a férfi kézilabdát is, a Veszprém sok mérkőzését a helyszínen szurkolom végig, de például egy NB II-es csapatnak esélye sem lenne ellenük.

Emlékszel még az első hivatalos meccsedre?

17 évesen a megyei másodosztályban vezettem a Csönge-Alsóság találkozót. Annyi még rémlik, hogy két idősebb kollégával mentem a meccsre, és én voltam a legfiatalabb a pályán. Férfiasan bevallom, tele volt a gatyám, mert nem tudtam pontosan, mit is kell tennem. Az mindenesetre biztos, hogy a falusi pályákon elég gyorsan megedződik az ember. Szerencsémre az idősebb, rutinos kollégák rendre segítettek és elláttak tanácsokkal, melyekkel talán jól sáfárkodtam. Ez mind kellett ahhoz, hogy egyre jobb és jobb lehessek.

Jelenleg is a fiatalabb játékvezetők közé tartozol, az NB I-ben több, nálad idősebb futballista is szaladgál a pályákon. Mennyire fogadják el ők, hogy az ifjabb szava dönt?

Azt gondolom, ha valaki a szakmai tudásával ki tud vívni egyfajta tiszteletet a játékosokból, akkor nagy baj már nem lehet. A játékvezetők és a labdarúgók közti kapcsolat egyértelműen más, mint a játékosok közötti. Ettől függetlenül nekünk egy 17 éves focistával is ugyanúgy kell kommunikálnunk, mint egy 35 évessel. Éppen ezért a pályán nem tegezünk egyetlen futballistát sem. Nyilvánvaló továbbá, hogy ha a játékvezető megtalálja a hangot a csapatok rutinosabb tagjaival, akkor sokkal könnyebben állítja maga mögé a többi játékost is. De a legfontosabb, hogy tiszteljük egymást, és mindenki a maga területén törekedjen a minél jobb teljesítményre.

Említetted korábban a falusi pályák sajátos hangulatát, de sokszor az élvonalbeli meccseken sincsenek könnyű helyzetben a játékvezetők. Hogy élik meg a gyakran nem túl baráti fogadtatást a szüleid, a szeretteid? Nem féltenek?

Édesanyám talán két meccsemet látta élőben, az első még egy megyei találkozó volt, a második pedig életem első NB I-es bajnokija. Utóbbira édesapámmal együtt látogattak ki, de anyukám mindössze egy félidőt bírt ki. Azt mondta, ez volt az utolsó alkalom, több mérkőzésre nem jön el, mert nem tolerálja, hogy a mellette ülő ember hirtelen felugrik, és éppen őt szidja. A szüleim a tévében persze megnézik a meccseimet, de a stadionokba már nem járnak ki. Szerencsére nem féltenek, bár amikor a Ferencváros az NB II-ben szerepelt, beharangozták, hogy nagy botrány lesz az első hazai meccsükön, amit én vezettem. Talán első alkalommal akkor fordult elő, hogy édesanyám felhívott, és azt mondta, fiam, ha bármi lesz, inkább fuss el.

Magam is meccsre járó ember vagyok, elsősorban focit és kosárlabdát nézek. Sajnos nem tudom azt mondani, hogy a játékvezetők lennének a legnépszerűbb résztvevői a sporteseményeknek. Szerinted ez miért van?

Ma már szinte teljesen természetes, hogy a drukkerek a mérkőzéseken szidják a játékvezetőt. Viszont nagyon érdekes, hogy ha egy szurkolóval magánemberként találkozom, vagy éppen barátságos meccsen focizom ellene, akkor minden megváltozik. Szerintem az egésznek van egyfajta lélektana. A mérkőzéseken a drukkerek egy nagyobb táboron belül jobban ki merik nyilvánítani a véleményüket, vagy adott esetben könnyebben meggyőzhetők arról, hogy egy-egy szituációban a játékvezető hibázott.

Ugyanez igaz lehet a kosárlabdára is, gondolom, ha valamelyik játékos elront egy ziccert, vagy rosszul passzol, azért elsősorban a játékvezető, illetve talán még a labda lehet a felelős. Viszont azt tapasztalom, ha az emberek találkoznak és beszélgetnek egy játékvezetővel, akkor megváltozik a rólunk alkotott véleményük.

Kassai Viktorról olvastam egyszer, hogy Puhl Sándor a mentora. Neked van-e pártfogód, és egy fiatal játékvezető életében mennyire tartod fontosnak, hogy ott álljon mögötte egy már nem aktív, híres kollégája?

Egy játékvezető pályafutásában az a legfontosabb, hogy végigjárja a szamárlétrát. Magyarországon az egyik nagy lépcső, hogy az NB III-as játékvezető bekerüljön az országos keretbe. Ehhez különböző kritériumoknak kell megfelelnie, például életkor, mérkőzésszám, fizikális teljesítmény és elméleti tudás alapján. Ezeket a fiatalokat 45 éven felüli, már nem aktív játékvezetők nézik meg, és közülük válogatják ki a továbblépésre leginkább alkalmasakat.

A következő lépcső pedig az, hogy valaki az NB II-ből az élvonalba kerüljön. Idehaza működik egy mentor program, melyben minden élvonalbeli játékvezetőnek van egy pártfogója. Nekem, akárcsak Kassai Viktornak, Puhl Sándor a mentorom. Óriási segítség, hogy ő lát el tanácsokkal. Ugyanígy sokat köszönhetek Szarka Zoltánnak is, akinek a teljesítménye azért sem mindennapi, mert NB I-es játékosból lett élvonalbeli játékvezető.

Bár valószínűleg már lecsúsztam a lehetőségről, de tegyük fel, hogy holnap beiratkozom egy játékvezetői tanfolyamra. Mennyi idő múltán vezethetnék ki két csapatot a pályára, mondjuk a Bajnokok Ligájában, vagy éppen az Európa-bajnokságon?

Legkésőbb 20-22 éves korban mindenképpen el kell kezdeni ismerkedni a szakma alapjaival. Ezt követően, ha valaki kellően tehetséges, megfelelő fizikai képességekkel, valamint intelligenciával rendelkezik, akkor négy-öt év alatt el lehet jutni az NB I-es tagságig. Ehhez persze az is szükséges, hogy az illetőnek jól jöjjenek a mérkőzések, és a rivaldafényben lévő élvonalbeli találkozókon elkerüljék a nagy bakik. Kilenc-tíz év múltán már elérhető a FIFA-tagság. A BL-hez és az Eb-hez pedig legalább 14-15 esztendőre van szükség. Ez ráadásul elég optimista becslés, melyben a komoly szerencse mellett minden időszakban folyamatosan jó teljesítményt vettünk alapul.

Magyarországról öten utaztok a lengyel-ukrán közös rendezésű Európa-bajnokságra. Mikor indultok és mi lesz a programotok a helyszínen?

Nemrég négy napot eltöltöttük már Lengyelországban, ahol nagyon komoly fizikai felmérésen vettünk részt. Június 4-én, hétfőn utazunk. A kontinenstorna június 8-án kezdődik, az ezt megelőző három-négy napban a szakmai videók megtekintése mellett elsősorban edzések várnak ránk. Az aktuális játékvezetővel mindig a mérkőzés előtt három nappal közlik, hogy éppen melyik találkozót vezeti. Így azt még nem tudjuk, hogy elsőként melyik csapatoknak fújjuk a sípot.

Meddig szeretnétek eljutni az Eb-n? Van bármilyen elvárásod?

Természetesen az ember mindig a legnagyobb célt tűzi ki maga elé, ettől függetlenül azt gondolom, már az is hatalmas dolog, hogy egy magyar játékvezetői csapat kiutazhat az Eb-re. Persze örültem volna, ha a magyar válogatott is pályára léphetne az Európa-bajnokságon, mert akkor jóval nagyobb futball-láz lenne itthon, de ha már így alakult, nekünk szerencse, hogy nem vagyunk érintettek, hiszen így bármelyik csoportban, bármelyik ágon vezethetünk.

 

Az eddigi gyakorlat azt mutatja, minden játékvezető két csoportmeccset kap, és ha nagy hibánk nem lesz, akkor Viktornak jó esélye van, hogy később is jusson neki mérkőzés. Ilyen tornán háromnál több találkozót nem nagyon adnak egy bírónak. Mindenesetre bizakodóak vagyunk.

Többször szóba került már Kassai Viktor, akit nemrég megválasztottak a világ legjobb játékvezetőjének. Vele milyen a kapcsolatod?

Mindenképpen baráti. De nem csak vele, úgy gondolom, mi öten, vagyis inkább heten, Fábián Mihály és Kispál Róbert kollégámat semmiképp nem hagynám ki, mivel ők is a kis csapatunk tagjai. Ugyanazt a munkát végigcsinálták, mint mi, de csak öten utazhatunk, így ők most nem tarthatnak velünk. A jó emberi kapcsolat egyébként elengedhetetlen ahhoz, hogy a pályán is jól tudjunk együttműködni.

Ebből a szempontból sem könnyű a játékvezetők sorsa, hiszen ez a szakma annyira meghatározza a mindennapjainkat, hogy nagyon kevés időnk jut másra. Az Eb ideje alatt 20-22 napot töltünk kint, együtt, összezárva. A jó kapcsolat mellett toleranciára is szükség van ahhoz, hogy valaki el tudja fogadni a másik hóbortjait, mert rigolyája mindegyikünknek van.

A világesemények közvetítéseikor mindig elmondják, milyen szituációkra, mely szabályok alkalmazására hívták fel különösen a bírók figyelmét. A mostani Eb-n is várhatóak hasonlóan kiemelt esetek?

Természetesen a mostani Európa-bajnokságra is készült egy speciális DVD, amit mind a 16 résztvevő csapat megkap. Ha jól tudom, a játékvezetői bizottság tagjai az edzőtáborokba is elutaznak, és felhívják a játékosok figyelmét azokra a szabályokra, melyek megsértése után valamilyen komolyabb szankció következhet. Az UEFA igyekszik mindenre felkészülni, így az összes kritikus szabálytalanságról két-három olyan klipet készítenek, amely egyértelműen illusztrálja az adott meccsszituációt.

 

Kihangsúlyozták egyébként a pozitív játék segítését, a futballisták testi épségének védelmét, valamint azt, hogy azonnal büntetnünk kell minden olyan cselekedetet, ami nem való a pályára, és rontja a játék szépségét. A stadionban szurkolók, valamint a tévénézők ugyanis vélhetően nem arra kíváncsiak, hogy valamely csapat tagjai közül négyen, öten letámadják a játékvezetőt, és megpróbálnak nyomást gyakorolni rá, de valószínűleg egy játékvezetői döntést követően őrjöngő edzőt sem akarnak látni.

Beszélgetésünk elején megmutattad azokat a speciális kütyüket, amikkel például még azt is tudod mérni, hogy éppen mekkora a pulzusszámod, hány kilométert futottál és hány kalóriát égettél el egy mérkőzés alatt. Lehet azt mondani, hogy az élvonalbeli játékvezetők fizikai felkészülése nagyban hasonlít a profi sportolókéhoz?

Szinte teljesen olyan, azzal a különbséggel, hogy a játékvezetők többsége 8 órás munkahellyel is rendelkezik. Ha van mérkőzésünk, akkor heti négy futóedzés, plusz egy erősítő tréning vár ránk. Ezt követi a meccs, majd egy teljes szabadnap. Nagyon fontos a jó felkészülés, hiszen a mérkőzés vége felé, 190-es pulzussal is nyugodtnak kell maradnunk, illetve tizedmásodperc alatt kell megfelelő döntést hoznunk. Mindezt úgy, hogy mi csak egyetlen szemszögből látjuk az eseményeket, míg a tévében rengeteg kameraállásból, lassítva, többször is visszanézhetők ugyanazok a szituációk.

Mi a véleményed arról, hogy egyre többen követelik a videóbíró bevezetését?

Szerintem a játékvezetők 99 százaléka támogat minden olyan technikai újítást, ami segíti a kétes szituációk megítélését. Az első ilyen mérföldkő az elektromos zászló volt. Eleinte többen is ódzkodtak tőle, ám végül egyértelműen bevált. Utána jött a kommunikációs szett. Amikor bevezették, talán furcsa volt, hogy a Megasztárban látható mikrofonnal futkosnak a játékvezetők, de ennek a használatát is megtanultuk, megszoktuk. A videóbíróval kapcsolatban azt nem tudom, hogyan alkalmaznánk a gyakorlatban. Az amerikai fociban mindez sokkal könnyebb, hiszen ott 5-10 másodpercenként megáll a játék, így van idő megnézni a vitatott szituációt.

A futball viszont más. Úgy vélem, jó megoldás lenne, ha egy már nem aktív, neves játékvezető a stadionban, monitor előtt nézné a meccset. Elsősorban a gól, vagy nem gól szituációkra, valamint a súlyos szabálytalanságokra fókuszálna, és adott esetben a kommunikációs szett segítségével szólni tudna a tartalék játékvezetőnek arról, hogy mi történt. De optimális lehet az a gólbírós rendszer is, amit most kezdtek el próbálgatni.

Mivel foglalkozol, ha éppen nem a szabálytalanságokat ítéled meg a focipályán?

A Dreher Sörgyárak Zrt. észak-nyugat magyarországi régióvezetője vagyok, a hazai üzletláncokban történő sörértékesítésért felelek.

A munkád mennyire összeegyeztethető a játékvezetéssel?

Tizennégy éve dolgozom a Drehernél, ezalatt megszokták már, hogy játékvezető vagyok. Az utóbbi időben, mivel a korábbiaknál többet vagyok távol, jóval nagyobb áldozatokra van szükség tőlem is, valamint a munkahelyem részéről is. Szerencsére megoldódott, hogy fizetetlen szabadságokkal elengednek a munkából, a kollégáim pedig helyettesítenek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a munkahelyemen támogassák a játékvezetői ténykedésemet, már csak azért is, mert kizárólag a bíráskodásból nem lehet megélni. Emellett a családtagjaim, akiknek még rengeteg köszönettel tartozom. Szüleim, testvéreim, feleségem és gyermekeim is támogatnak mindenben, ami néha elég nagy áldozattal jár a részükről.

Egyszerű, futballszerető emberként nekem úgy tűnik, többféle, jól körülírható játékvezetési stílus létezik. Van az úgynevezett angolos, sokat beszélgetős típus, de vannak olyan bírók is, akik több lapot osztanak az átlagnál. A saját stílusodat hogyan írnád le?

Szerintem, aki felkerül az NB I-be, az mindenhonnan szemezget egy kicsit. Hogy ezekből aztán egy játékvezető mennyit és milyen szinten vesz át, az már természetesen egyénenként más és más. Ezek alapján nem tudom azt mondani, hogy például csak az angolos stílust képviselem. Híve vagyok a keményebb játéknak, azt az elvet követem, hogy ami fault, az tényleg legyen fault. Ez valószínűleg abból is adódik, hogy korábban védőt, védekező középpályást játszottam.

A helyszínen, vagy a tévében nézve a meccseket nehéz nem észrevenni, hogy a hazai pályákon rengeteg a reklamálás. Az ilyen helyzeteket a sárga lap felmutatásán kívül hogyan tudod kezelni, esetleg megelőzni?

Egy jól irányzott mondat sokszor többet érhet a sárga lapnál. Meg kell találni az egyensúlyt, hogy mi az, ami még belefér a játékba, és mi az, ami már nem. Persze vannak olyan szituációk, melyekről a szabály egyértelműen kimondja, hogy az elkövetőjét sárgával kell büntetni. Ezek között akad olyan is, amiről talán még a játékvezető is másként vélekedik. Ilyen például, ha a gól után leveszi a mezét a találatot szerző játékos. Ez esetben nincs mese, fel kell mutatni neki a sárga lapot. Én magam ezzel nem értek egyet, mert egy ilyen szituáció a játék része is lehetne egészen addig, amíg a gólszerző nem hergeli vele az ellenfél szurkolóit. Másrészt persze a szabályokat nálam okosabb emberek találták ki.

Az NB I-ből ki tudnál emelni olyan játékosokat, akik kifejezetten sportszerűek?

Sokaknak furcsa lehet, de sosem gondolkozom csapatban, vagy játékosban. Amikor hazajövök külföldről, kérdezik, milyen volt az egyik, vagy a másik klasszis, én pedig nem tudok igazán válaszolni. A barátaimmal sokszor járunk Veszprémbe kézilabda meccsekre. Egyik alkalommal a hazaiak éppen a Barcelona ellen játszottak, a vendégek lőttek egy gyönyörű gólt, én pedig arra lettem figyelmes, hogy a körülöttem ülők szúrós szemmel néznek rám, mert megtapsoltam a katalánok találatát. Ennyire belém ivódott már a pártatlanság, hogy a külföldi csapat gólját is elismertem.

Ha egy NB I-es futballista elküld a fenébe, kiállítom, de a következő meccsen ugyanaz a játékos ismét tiszta lappal indul nálam, sőt még az is előfordulhat, hogy akkor már ő lesz a legsportszerűbb. Nem szabad hagyni, hogy az indulataink, vagy éppen a gondolataink rossz irányba vigyenek. Ugyanígy a munkahelyi, magánéleti problémáinkat sem vihetjük ki a pályára, mert abból sok jó biztosan nem származna.

Van-e, lehet-e barátság a pályán kívül játékvezető és futballista között?

Biztosan, szerintem ennek semmi akadálya. A focistákkal alapvetően mindenkinek jó a kapcsolata. Amikor összefutok az utcán például egy Haladás-játékossal, akinek egyébként soha nem vezetek, akkor a kölcsönös tisztelet, barátság egyértelműen megvan, sőt már az sem biztos, hogy magázódunk. De ez jól is van így.

Egy-egy mérkőzésed után megnézed a szaksajtó véleményét, osztályzatát?

Úgy vélem, az osztályzatokat is a helyükön kell kezelni. Egyrészről azt mondom, nem számítanak igazán, másrészt viszont annyiban mégis fontosak, hogy a futball szerelmesei ez alapján ítélik meg az ember ténykedését. Velem is előfordult már, hogy egy meccset követően 4-est kaptam a sportnapilaptól. Apukám azonnal hívott is, hogy ?hú, fiam 4-est kaptál?, miközben én magam jobbnak éreztem a teljesítményemet. Persze mindez fordítva is megtörtént, kaptam már úgy 9-est, hogy nem tartottam ennyire jónak a ténykedésemet.

Testközelből van tapasztalatod arról, ami itthon, a futballrajongók körében már jó ideje vitatéma. Mi a különbség a hazai és a nemzetközi élvonal között?

Nehéz megítélni, elsősorban számadatokkal tudom érzékeltetni a differenciát. Körülbelül 400-800 méterrel futunk többet nemzetközi meccsen, mint idehaza. Az igazi különbség az intenzitásban van, míg a magyar élvonalban általában 2000 métert teszünk meg sprintben, addig ugyanez a szám egy külföldi mérkőzésen 2600-3200 méter, utóbbi jóval megterhelőbb. A másik, ami szintén érdekes lehet, a szabálytalanságok száma.

A nemrég lejátszott BL-döntőn, ha jól emlékszem összesen 22 szabálytalanság történt. De átlagban 16-25 körül van a mérkőzésenkénti szabálytalanságok száma. Ezek sokatmondó adatok. Itthon sok összecsapáson előfordul akár 30-40 szabálytalanság is, de volt az idei esztendőben olyan mérkőzés, amikor 62 szabálytalanság történt. A különbségek okairól rengeteget beszélgettünk, de az igazat megvallva, sokkal nem lettünk okosabbak.

Az Európa-bajnokság vélhetően remek hangulata után mennyire lesz furcsa ismét visszatérni a hazai NB I miliőjébe?

Előfordult már olyan, hogy szerdán Milánóban, a San Siróban vezettünk, majd hazajöttünk, mert szombaton Siófokon volt mérkőzésünk. Teljesen más a két létesítmény, különböző a meccsek hangulata, de mindkettőt a helyén kell kezelni. Az egyiket nem szabad túlértékelni, a másikat pedig lebecsülni. Sőt, ha egy NB II-es találkozóra szólít a játékvezetői küldés, akkor az a meccs a legfontosabb feladat, azt kell a lehető legjobban megoldanunk.

Még jó pár év vár rád játékvezetőként. Mi az, amit mindenképpen megvalósítanál a pályafutásod végéig?

Az Európa-bajnokságra most kapu mögötti játékvezetőként utazom. Erről a szerepről egy laikus talán azt gondolná, ott áll az az ember, semmi dolga, ráadásul a legjobb helyről nézi a meccset. Ennél azért jóval összetettebb feladatról van szó, ami esetenként nehezebb, mint a mérkőzést dirigáló játékvezetőé. Neki a 90 perc alatt mintegy 400-500 döntést kell meghoznia, míg nekem legfeljebb 2-3 ítéletem lesz.

Ekkor viszont arról döntök, hogy gólt, vagy éppen büntetőt kell-e ítélni. Ez mindenképpen nagy kihívás. Ha álommérkőzésről beszélünk, akkor egyértelműen az a célom, hogy eljussak egy BL, vagy Európa Liga csoportmeccsig. Addig is a topmeccseken nagyon sokat tudok tanulni, például Kassai Viktortól is. Úgy érzem, jó úton járok, és bízom benne, hogy a jövőben megkapom a nagy lehetőséget!

Kedden fél négytől a nyíregyházi játékvezető fújja a sípot a SportM Kupa döntőjében a Puskás Ferenc Stadionban.

Amikor négy esztendővel ezelőtt levizsgázott, abban reménykedett, hogy belátható időn belül az országos keret tagja lesz. Ez másfél éve bekövetkezett, most pedig élete első kupadöntőjére készülhet Karakó Ferenc. A 29 éves játékvezetőnek ünnepnap lesz május elseje: fél négytől az ő sípszavára kezdődik el a SportM Kupa fináléja. A Puskás Ferenc Stadionban Buzás Balázs és Szvetnyik Bence segítik asszisztensként, a tartalék játékvezetői teendőket Döme Gábor látja el.

A döntőt a Bóly és a Jánossomorja vívja. Mindkét együttes egyaránt 2-1-es idegenbeli győzelemmel hangolt a hét végén a megyei első osztályban. A bólyiak a baranyai kiírásban a harmadik helyen tanyáznak, és készen állnak, hiszen kapusukat Kész Nándornak hívják. Szugfill Róbert vezetőedző csapata a Tarr Sprint együttesét büntetőkkel győzte le a székesfehérvári SportM-elődöntőben.

A jánossomorjaiak Kapuváron győztek utóbb, Drobnitsch Tamás vezetőedző együttese Győr-Moson-Sopronban a hetedik helyen áll. Az újpesti elődöntőben a Töltéstava gárdáját 2-1-re múlták felül.
Az amatőr társulatok meccse után következik a Magyar Kupa végjátéka, ahol két listavezető mérkőzik: az NB I éllovasa, a Debrecen, az NB II Nyugati csoport első helyezettjével, az MTK-val csap össze. Vezeti Szabó Zsolt, az asszisztensek Szpisják Zsolt és Kelemen Attila lesznek.