Kubicsek Máté vezette a legtöbb NB. III-as mérkőzést a 2020/2021-es szezonban.

Vezetett mérkőzések száma:

• 38: Kubicsek Máté
• 37: Jakab Árpád
• 35: Héra Csanád, Sándor Csaba
• 34: Horváth Patrik, Takács Ákos
• 33: Bana Gergely

Asszisztensi foglalkoztatottsági rangsor:

• 39: Pogonyi Ferenc, Vrbovszki Pál
• 38: Dobos Dávid
• 37: Berenczki Miklós, Jakab Bálin

A komplett kimutatás az Adatbank / Küldések / Kimutatások menüpontban érhetőek el.

Vasárnap lejátszották az NB. III. utolsó fordulóját. A 30 mérkőzésen a játékvezetők 10 játékost állítottak ki és 113 sárgalapot mutattak fel.

A hálók ellenőrzésétől a kispadok felügyeletéig rengeteg feladata volt Kulcsár Katalinnak, aki a hétvégi női BL-döntőn kapott szerepet. A legismertebb magyar női játékvezető tapasztalatairól mesélt a noifutball.mlsz.hu-nak.

– A legfontosabb talán, hogy ilyenkor én vagyok a játékvezető beugrója. Ha vele valami történne, nekem kellene átvennem a mérkőzést. A mérkőzés alatt a két kispad előtti területen, az úgynevezett harmadik büntetőterületen meghozott döntésekben kell segítséget nyújtanom. Ezenkívül felügyelem a kispadokat, a melegítő játékosokat, de a mérkőzés előtti ellenőrzéseket, mondjuk a háló átnézését is én végzem – kezdi Kulcsár Katalin a negyedik játékvezető feladatairól, amelyeket a hétvégi női BL-döntőben is ellátta. – Ilyenkor a kapcsolattartó is én vagyok, engem keresnek a csapatok, a szervezők, az orvosok, mindenki. Illetve az adminisztráció is az én dolgom.

A legismertebb magyar női játékvezetőnek nem ez volt az első BL-döntője, így nagy meglepetésre nem számított. Öt évvel ezelőtt ő vezette a VfL Wolsburg–Olympique Lyonnais találkozót. De a 2019-es budapesti fináléban is szerepet kapott, szintén negyedik játékvezetőként; illetve 2008-ban a Bajnokok Ligája elődjének számító UEFA Women’s Cup döntőjében volt Gaál Gyöngyi segítője a két kispad között.

Ezek mellett számos rangos nemzetközi összecsapáson számítottak már rá, Európa-bajnoki, és világbajnoki párharcokon kapott feladatot. De Kulcsár Katalin elárulta, a BL-döntők közül számára a 2016-os a legkedvesebb, amikor ő dirigált a pályán. A nemzetközi megbízatásokhoz azonban egész évben jó formában kell lennie a játékvezetőnek és a csapatok szereplését is követnie kell:

– A találkozó előtt egy-két héttel tudom csak meg a küldést, hogy hol lesz dolgom, ilyenkor már késő lenne elkezdeni a felkészülést, amire az UEFA és a FIFA is nagy hangsúlyt fektet, például hozzáférést ad számunkra mérkőzések felvételeihez és statisztikákhoz. Fontos, hogy tudjam, a csapatok milyen leshatárral dolgoznak, mik a reakcióik labdavesztéskor, milyen gyorsan váltanak védekezésből támadásba, és még sok mást. Amennyire lehet, előre kell látnom például, hogy a játékos várhatóan mit fog kezdeni a labdával, hogy rá vagy az érkező játékosra figyeljek jobban. A Bajnokok Ligája persze sok szempontból extra, most például a kispadok adtak sok feladatot, mivel jóval többen foglaltak ott helyet, mint egy átlagos bajnoki találkozón.

A munka azonban a mérkőzés után sem ér véget, az UEFA ellenőrével a játékvezetők még aznap kielemzik a történteket.

– Ekkor már tudjuk, hogy értékelik a teljesítményünket, és hogy a kulcsdöntések rendben voltak-e, de ritkán vagyok teljesen elégedett. Otthon is sokszor átnézem még a felvételeket. Nagyjából ezzel zárulnak a feladatok egy-egy mérkőzéssel kapcsolatban.

Világszerte megemlékeztek Puhl Sándorról, az olaszok a tizenöt évesen tett bíróvizsgáról és Mauro Tassotti könyökléséről is írtak.

A csütörtökön 65 esztendős korában elhunyt világhírű játékvezetőről, Puhl Sándorról a nemzetközi sajtó is megemlékezett – többségében tényszerűen fogalmazva, az adott ország vagy közösség számára legemlékezetesebb mérkőzéseket felelevenítve.

A legnevesebb orgánumok közül a madridi sportnapilap, a Marca megemlíti, hogy Puhl Sándor számos legendás meccset vezetett, s természetesen külön kitér az 1994-es világbajnokság negyeddöntőjében történtekre: a spanyol együttes az olasz válogatottal mérkőzött meg, végül az utóbbi együttes nyert 2–1-re; Puhl Sándor nem ítélt büntetőt, amikor a Milan sztárvédője, Mauro Tassotti orron könyökölte Luis Enriquét – a spanyol válogatott jelenlegi szövetségi kapitányát – a tizenhatoson belül. Tegyük mindjárt hozzá, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nem hibáztatta az esetért a magyar játékvezetőt, a videofelvételek alapján egyértelműen bebizonyosodott, a bíró nem láthatta a háta mögött zajló esetet, emiatt is történhetett meg, hogy a nagy vihart kavaró Tassotti-ügy dacára a FIFA Puhl Sándornak adta a Brazília–Olaszország vb-döntő levezetését.

Ugyanezt az emlékezetes esetet az olasz honlapok is fókuszba helyezték a megemlékező cikkekben, így a Tuttomercatoweb vagy a La Gazzetta dello Sport is. Utóbbi egyenesen azt a címet adta írásának: „Gyászban a magyar futball: meghalt Puhl játékvezető, aki nem látta, hogy Tassotti lekönyökölte Luis Enriquét.”

A milánói szaklap kiemeli, ha 1994-ben lett volna VAR, az nagyon sokba kerülhetett volna nemcsak Mauro Tassottinak (aki végül nyolcmeccses eltiltást kapott a FIFA-tól), de a később a döntőig menetelő olaszoknak is, mert az esetért tizenegyes járt volna a mérkőzés hajrájában. Csakhogy „abban az időben még nem volt videobíró, így Luis Enrique véres arca talán az egyetlen folt Puhl karrierjén” – fogalmazott megemlékező cikkében a La Gazzetta dello Sport, amely azonban azt is megjegyezte, hogy minden bizonnyal Puhl Sándor volt az 1990-es évek legjobb játékvezetője a világon, és igazi „csodagyerek” lehetett, mert már tizenöt évesen játékvezetői vizsgát tett.

A német Bild azt emelte ki, hogy Puhl Sándor vezette az 1997-es Bajnokok Ligája-döntőt Münchenben, amikor is a Borussia Dortmund meglepetésre 3–1-re legyőzte a Juventust. A horvát Index arról ír, hogy a magyar játékvezető dirigálta a horvát labdarúgó-történelem egyik „legkeményebb vereségét” hozó mérkőzést, amelyen a válogatott felkészülési meccsen 4–1-re kapott ki a szlovákoktól 1994-ben. A román GSP kitér rá, hogy a legendás bíró fújta a sípot az 1994-es világbajnokságra kvalifikáló egyik selejtező mérkőzésen, amelyen nemzeti együttesük 2–1-es diadalt aratott Belgium felett. Megemlékezett továbbá a portugál Diário de Notícias, a spanyol Mundo Deportivo, a szlovák Teraz, a lengyel Sport, sőt a FIFA-világbajnokság hivatalos Twitter-oldala is.

A FIFA mellett az UEFA honlapja is cikket szentelt a szakembernek. Az uefa.com írása Puhl Sándor pályafutásából kiemelte az 1994-es világbajnokság döntőjét, valamint az 1997-es BL-finálét.

Andreas Möller, világbajnok és Európa-bajnok német labdarúgó, a magyar válogatott korábbi másodedzője:
„A kilencvenhetes, Juventus elleni Bajnokok Ligája-döntőben Puhl Sándor volt a játékvezető, nagyszerűen bíráskodott, ám az igazi emlékem róla mégis az egy évvel korábbi Európa-bajnoksághoz kötődik… Az elődöntőben tizenegyesekkel győztük le a házigazda Angliát, s Puhl Sándor sárga lapot adott nekem, amit ott azonnal számonkértem rajta, de ő laza mozdulattal futott tovább. Évekkel később, amikor a magyar válogatott másodedzője voltam, és összefutottunk, kiderült, ő is pontosan emlékezett arra a szituációra. Persze felemlegettem neki az esetet, hiszen nem játszhattam a fináléban, ő pedig elmagyarázta, miért adott nekem sárga lapot. Megittunk egy pohár bort, órák hosszat beszélgettünk. Játékvezetőként az egyik legjobb volt a világon, a futballból érzett minden rezdülést. Legutóbb, amikor találkoztam vele, már betegeskedett, rendkívül sajnálom, ami vele történt.”

Arrigo Sacchi, az 1994-es vb-ezüstérmes olasz válogatott szövetségi kapitánya:
„Puhl Sándor a kilencvenes évek nagyszerű játékvezetője volt, akinek kiemelkedő képességeit a szakma számos elismerése igazolta. Világbajnoki döntőt nem bíznak akárkire, igaz, a magyar bírónak az 1994-es brazil–olasz fináléban nem volt igazán nehéz dolga. Hogy miként emlékszem a Puhl Sándor vezette másik vb-meccsünk, az Olaszország–Spanyolország vb-negyeddöntő elhíresült mozzanatára, amikor Mauro Tassotti eltörte Luis Enrique orrát? Őszintén szólva nem láttam a jelenetet, csak később, a visszajátszásokban, de úgy hiszem, piros lap és tizenegyes járt volna érte.”

Sepp Blatter, a FIFA korábbi elnöke:
„Puhl Sándor a világfutball egyik nagyszerű személyisége, illetve minden játékvezetőnek példakép volt. A magyar labdarúgás egyik kiemelkedő alakját veszítette el. Részvétemet fejezem ki a családjának és a barátainak!”

Pierluigi Collina, az IFFHS által hatszor az év legjobbjának választott olasz játékvezető:
„Puhl Sándor generációja egyik legjobb játékvezetője volt, útjaink a kilencvenes évek végén keresztezték egymást. Megtiszteltetés volt, hogy átvehettem az örökségét, és utána lehettem a legjobb játékvezető. A világ játékvezetése egyik legzseniálisabb tagját veszítette el.”

Gianni Infantino, a FIFA elnöke (az mlsz.hu oldalon):
„Szeretném őszinte részvétemet kifejezni Puhl Sándor korábbi FIFA-játékvezető halála miatt. Kétség sem fér hozzá, hogy Sándor jelentős mértékben hozzájárult a játékvezetés fejlődéséhez, valamint sportunk és értékeink népszerűsítéséhez Magyarországon, Európában és a világ minden táján. Korának egyik legkiemelkedőbb játékvezetőjeként széles körben elismert öröksége a pályán és a pályán kívül sem merül feledésbe. A nemzetközi labdarúgó-közösség nevében szeretném kifejezni legmélyebb együttérzésünket a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, valamint Sándor családjának, barátainak és szeretteinek. Reméljük, hogy ezek az emlékek és támogató szavaink némi vigaszt nyújthatnak ebben a nehéz időszakban.”

Roberto Baggio, az 1994-es vb-ezüstérmes olasz válogatott tagja:
„Szomorúan hallottam Puhl Sándor halálhírét. Mélységesen át tudom érezni a szerettei és a hozzá közelállók fájdalmát, sajnos a közelmúltban megtapasztaltam, mit jelent családtagot elveszíteni, ráadásul a járvány következtében. Jól emlékszem nagyszerű személyiségére, határozottságára, rendíthetetlenségére, ő tényleg az a típus volt, aki nem hagyta magát befolyásolni. Életem egyik legfontosabb pillanatában, az 1994-es világbajnoki döntőn volt a közelemben az események fontos szereplőjeként. És nem ő tehetett arról, hogy a kihagyott tizenegyes miatt az egyúttal pályafutásom legszomorúbb napja is lett…”

Na, gyerekek, ha az idén megkapjuk a BL-döntőt, elvisszük a Szöllőt is – Puhl Sándor mondta ezt 1997 tavaszán, az UEFA-kupa elődöntője után, amikor megszokott szertartás szerint Ferihegyen még beült egy kávéra a hazaérkezéskor akkori állandó kollégáival, Bozóky Imrével és Hamar Lászlóval. Én pedig rendszerint ott vártam őket, félig még játékvezetőként, félig már újságíróként, majdnem húszévesen.

Nem túlzás, hogy bálványoztam, hiszen a mi generációnknak ő volt az a magyar futballsztár, aki Détári Lajos után a nemzetközi elitben képviselte Magyarországot, aki ott volt a pályán, együtt Roberto Baggióval, Romárióval, Paul Gascoigne-nal, Andy Möllerrel. Akkoriban a válogatottunk nem jutott ki nagy tornákra, a klubjainkat egyre megalázóbb pofonokkal selejtezték ki a kupákból, csakis Puhl Sándor révén érezhettük, hogy van némi közünk egy-egy Eb-hez, vb-hez, BL-sorozathoz. Pontosabban egy-egy Bajnokok Ligája- vagy világbajnoki döntőhöz! Ha úgy tetszik, ő az egyetlen magyar, aki megnyert egy vb-finálét. Persze, nem úgy, persze nem játékosként, de akkor is! Ezt éreztük sokan, amikor a Puhl Sándor által 1993-ban vezetett UEFA-kupa-döntő után az akkoriban elnéptelenedő, érdektelenségbe fulladó játékvezetői tanfolyamok szervezői a budapesti szövetségnél egyszer csak azt tapasztalták, hogy tolonganak a jelentkezők a Curia utcában, és sok-sok év után ismét a nagyteremben kell tartani a kurzust. Szerintem ott szinte mindenki Puhl Sándor sikerei miatt akart játékvezető lenni, én biztosan.

Ha létezik olyan, hogy született futballbíró, akkor ő az volt, az ösztöneiben, a zsigereiben érezte egy-egy, mégoly kritikus helyzet tökéletes megoldását. Legendás, ahogyan fölülbírálta a partjelzőjét a világbajnoki döntőben éppen úgy, mint később a BL-fináléban. Hihetetlen kockázatvállalás, döbbenetes reflexek, és egészen elképesztő magabiztosság. No, igen, kibillenthetetlen, lehengerlő volt, ha ott volt egy társaságban, nem sokan tudtak mellette megszólalni, igaza pláne nemigen lehetett másnak. De ez az egyéniségének elválaszthatatlan része volt, sikerei kulcsa, el kellett fogadni, hogy lehetetlen egy vitában fölé kerekedni, hiszen a pályán megszokta, kivívta, hogy korlátlan úr, nem tűrt ellentmondást. Ami nem jelenti azt, hogy egyben ne tisztelte volna végtelenül a játékot és a játékosokat, ami a jó bíró első számú ismérve. Bár jó bíró nincs, mondogatta sokszor, hiszen róla csak akkor beszélnek, ha baj van vele. A tekintélyére jellemző ugyanakkor, hogy volt olyan NB I-es meccs – nem akartam hinni a szememnek -, amikor egyetlen egy bedobás irányát sem mutatta a karjával: a játékosok maguktól tudták, hogy ki dob, meg sem próbáltak trükközni, s amikor egyszer mégis vita alakult ki, a közelben álló Puhl csak a tekintetével és fejbiccentéssel jelezte a helyes irányt, mire a vitatkozó játékos azonnal átadta a labdát ellenfelének. Legendás az az eset is, amikor Buenos Airesben betűrette Maradonával a mezét, vagy amikor az őrjöngő Üllői úti telt házzal a háta mögött reklamáló Simon Tibornak azt blöffölte, ki van kötve a cipőfűzője, mire az kissé előrehajolt, hogy ellenőrizze a cipőjét, a közönség pedig megnyugodott, mert csak annyit látott, hogy a falkavezérként harcoló Simon meghajol a játékvezető és annak akarata előtt. És hány, de hány sztorit lehetne még feleleveníteni a hozzá kötődő legendák közül, a játékvezetői edzőtáborok vacsorái mellett nevetve ismételt történeteket. Az egyik ilyet éppen tőle hallottam néhány éve, amikor meghívott az NB I-es bírók törökországi edzőtáborába, egy igazán szürreális történetet arról, hogy miként illett egy kelet-magyarországi NB II-es meccs után fiatal bíróként nemcsak ebédre vendégül látnia a játékvezető-ellenőrt, hanem aztán kivinni őt a vasútállomásra is, sőt végül egészen hazáig fuvarozni Budapestre, ahol még a lakásban berendezett kisállatkereskedés madarai közül is meg kellett egyet vásárolnia... Így ért haza hajnalban Egerbe, kalitkával a Lada hátsó ülésén, és egy remélhetőleg őt méltató ellenőri jelentés reményében... A Szépek és bolondok kultikus bírófilm abszurd és szomorkás világából, a hanyatló magyar futballból így tudott ő felkapaszkodni a nemzetközi elitbe, annak is a tetejére. Hiszen négyszer választották meg a világ legjobbjának a saját szakmájában, ami egészen döbbenetes teljesítmény még akkor is, ha olyan nagyszerű magyar sportvezetők egyengették az útját, mint Szepesi György, Nagy Miklós, Palotai Károly. Ráadásul a pocakos, idős, volt játékosból lett játékvezetők típusa után ő volt az atlétikus, fiatalos futballbíró mintaképe: amikor 39 évesen vb-döntőt vezethetett Los Angelesben, kimondottan fiatalnak számított a szakmában. Ma már persze sokkal fiatalabb és atlétikusabb játékvezetők jellemzik a nemzetközi elitet, ám az is igaz, hogy Puhl Sándor egyéniségével összeegyeztethetetlen lenne, hogy valami VAR felülbírálja az ő döntését. Őt ugyanis lehetetlen volt felülbírálni, talán ezért is hurcolta meg az UEFA, miután egy mindenki által piros laposnak gondolt, súlyos sérülést okozó szabálytalansággal kapcsolatban utólag is kötötte az ebet a karóhoz a hivatalos jelentésében: még sárga lapot sem kellett érte adni. A Nemzeti Sportot tudósíthattam a nemzetközi búcsúmeccséről, az Olaszország–Anglia találkozóról Torinóból, 2000-ben, s miután az általa hibátlanul levezetett mérkőzés után az öltözőajtaján David Beckham és Paolo Maldini kopogtatott, hogy neki ajándékozzák a mezüket, a szűk körű vacsorán angolul is Sanyi vitte a szót...

Bár hallhatnám még egyszer a kioktatását, az intelmeit! Mindenről volt véleménye, a futballtól egészen távoli dolgokról is lehetett tőle tanulni. Megadatott az is, hogy a partjelzője lehettem vagy ott volt a meccsemen, s igencsak röstelltem magam, amikor megjegyezte: a mérkőzés mindig ünnep, nem mehetsz ki a pályára borostásan. Mindent látott a pályán, minden rezdülésre figyelt, mindenre reagált, ennek a szakmának tényleg a született zsenije volt. Lehet, hogy nem minden szabálytesztje volt hibátlan és az is, hogy nem tudta mindig szabatosan elmagyarázni, miért mit ítélt volna: de ott, a pályán amikor minden felelősség egyedül az övé volt, egészen fantasztikus érzéke volt a tökéletes döntésekhez.

A legtöbbször itthonról, hazai irigyei, vetélytársai által indított ármánykodás sokat ártott neki, nemzetközi karrierjének, talán éveket vett el az életéből. Elképesztően magasra jutott, s ezt sokan nem tudták megemészteni. Persze, neki magának is óriási kihívás volt feldolgozni, hogy a kis emődi srác, akinek édesanyja vágta ki a bírótanfolyamra hívó hirdetést az Észak-Magyarországból, miután térdsérülése miatt abba kellett hagynia a futballt, s aki 15 évesen vezette élete első meccsét, az Ónod–Varbó megyei összecsapást, a Népstadionban, a Wembleyben, a Maracanában vezethetett pályája csúcsán az ország és a világ legjobbjainak, akik tisztelték, becsülték, elfogadták a döntéseit, maguk is nagyra tartották.

Játékvezetői pályája végén egyre nehezebben teljesítette a fizikai teszteket, egyre több reklámszerződés, közéleti szereplés osztotta meg az energiáit. Már aktív bíróként tagja lett az MLSZ elnökségének, amelynek aztán az alelnökeként dolgozott, amikor korábbi játékvezető-kollégája és barátja, Bozóky Imre ügyvéd lett az elnök az első Orbán-kormány idején. Amikor úgy tűnt, talpra lehet állítani a magyar futballt, amelyért Sanyi egyenesen rajongott. Ám a kormányváltás majdnem egy évtizeddel visszavetette ezt a munkát, közben Puhl Sándor a Sport Televízió állandó szakértője lett, majd a magyar játékvezetők főnöke, ellenőre. S ahogyan a zsenikkel lenni szokott: sehol máshol nem találta igazán a helyét, miután be kellett fejeznie a bíráskodást, semmi másban nem tudott annyira önmaga lenni, ami viszonylagos sikerei ellenére is, nála is, körülötte is okozott egy soha ki nem mondott, de mindig érezhető melankóliát. Bár egy időben tényleg futballsztárokéval vetekedett az ismertsége és népszerűsége (többek között a Tippmix első reklámarca volt idehaza, s ahogy ő visszafogottan megjegyezte, az űrben is többen jártak, mint ahányan futball vb-döntőt vezethettek a történelemben), a magánéletét mindig titkolta a nyilvánosság előtt, szemérmes volt és tulajdonképpen gátlásos, bármilyen furcsa is ezt vele kapcsolatban kimondani. Sokszor éreztem, hogy a felületes poénkodás, a nagy duma mögött sok problémája van, amit nem oszt meg senkivel, vagy csak nagyon kevesekkel. A betegsége alatt is tiszteletben tartotta a média a család kérését, nem írtunk róla, pedig egyre többen mondták, súgták aggódva az elmúlt hetekben, hogy kórházban van, hogy elkapta a szörnyű vírust, hogy nagy lehet a baj... De rémálmainkban sem gondoltuk, hogy ennyire nagy. Felfoghatatlan, hogy nem hallom többet a telefonban a rekedtes, szemrehányó hangját, miután szerinte a Nemzeti Sport rosszul ítélt meg egy esetet a tudósításában, hogy nem hallom évődni a válogatott játékosokkal, MLSZ-vezetőkkel hosszú utazások és snóblizások alkalmával, hogy nem jegyezhetjük meg újabb, szállóigévé váló aranyköpéseit, kiszólásait és fájdalmasan kell mostantól felsóhajtanunk, ha a 94-es olasz-brazil vb-finálé vagy a 96-os angol-német Eb-elődöntő tizenegyespárbaját ismétli valamelyik televízió... Esetleg az 97-es Dortmund–Juventus BL-döntőt mutatják, amint megadja Karl-Heinz Riedle gólját, – helyesen – felülbírálva a lest jelző Bozóky Imrét.

Hiszen abban az évben végre ő vezethette a döntőt. Előtte egyforma öltönyt kaptak a magyar bírói négyes tagjai egy divatüzlettől, a ruhapróbán is ott voltam velük, s hallottam, amint az üzlet tulajdonosa, szintén Sándor, nem kisebb kéréssel fordult Puhlhoz, mint hogy nem kaphatná-e meg a mérkőzés labdáját. Akkoriban még nem készítettek húsz labdát a pálya mellé, minden labdaszedő keze ügyébe egyet, mint manapság, csak egy tartaléklabda volt az oldalvonal mellett. Ám arra már az első félidőben szükség volt, miután a játékvezető jelezte a tartalékbírónak, Juhos Attilának, hogy cserélni kellene, mert a labda játékra alkalmatlan... Nemigen volt baj vele, csak hát a sztárbíró a meccs közben sem felejtette el a baráti kérést, és kidobva a lecserélt labdát a kollégájának, odaszólt neki: Ez megy a Sanyinak! Egy BL-döntőn... A részleteket csak utólag hallottam, mert föntről, a lelátóról csak a fontoskodva végrehajtott labdacserét láttam. Ott ültem ugyanis izgatottan a müncheni Olimpiai Stadionban, a kezemben a Puhl Sanyitól kapott jegyet szorongatva... Mert bár sohasem mertem emlékeztetni rá, de betartotta az ígéretét.

Sanyi bátyám! A szívem szakad meg, hogy ilyeneket kell írnom. Ahogyan az IFFHS gáláján egykor, a müncheni Bayerischer Hofban együtt álltál büszkén a színpadon a futballtörténet legnagyobb góllövőivel, köztük Deák Ferenccel, Zsengellér Gyulával, Puskás Ferenccel, mint a világ legjobb játékvezetője, úgy vagy és maradsz immár örökre a magyar labdarúgás halhatatlanja, legnagyobb futballhőseink egyike. Az Isten áldjon, nyugodj békében!

Az európai játékvezetőket irányító testületnél is kiemelten emlékeztek meg a csütörtökön elhunyt magyar bírólegendáról, Puhl Sándorról.

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) játékvezetői testületének vezetője, az olasz Roberto Rosetti személyesen is megemlékezett a szövetség honlapján a csütörtökön, 65 éves korában elhunyt Puhl Sándorról.

– Sándor a példaképem és nagyszerű barátom. Óriási tehetségű játékvezető volt, akinek a pályán lévő futballisták és a nagy futballeseményeken a játékvezetőkre nehezedő nyomás kezelésében mutatott nyugodt reakciói megérdemelten hozták meg számára az elismerést és hírnevet az európai, illetve világszinten is.

Nagyon sokat köszönhettem Sándornak játékvezetői pályafutásom során. Rendszeres tanácsai, útmutatása és biztatása felbecsülhetetlen segítséget jelentett a fejlődésemben, és mindig nagy megtiszteltetés volt a társaságában lenni. Mélységesen szomorú vagyok a halála miatt, és szeretném őszinte részvétemet kifejezni családjának – mondta Rosetti, aki a 2008-as Eb-döntőt is vezethette.

A magyar játékvezető elvesztése sokkolta a játékosokat és a szurkolókat, Puhl Sándor betegsége már hetek óta tartott - írja a blikk.hu.

Nehéz elhinni, felfogni: 65 éves korában elhunyt Puhl Sándor. Furcsán hangzik, de elmúlt évtizedeinek legnagyobb sztárját veszítette el a magyar labdarúgás. Miközben a focisták nem tudtak nemzetközi porondon sikereket aratni, őt zsinórban négyszer választották a világ legjobb játékvezetőjének (1994–1997), de persze, nem ezért volt annyira népszerű. Vagánysága, humora miatt rengetegen szerették, eredményei miatt tisztelték. Elvesztettük őt, aki életében annyi mindent elért, oly sok nehézségen túljutott – ám a koronavírust – sajnos – nem volt képes legyőzni a szervezete.

Lehetett arról hallani, hogy kemény harcot vív a betegséggel. Televíziós szakértőként évek óta láthattuk képernyőn, de hirtelen eltűnt, és persze, sokan kezdtek aggódni, vajon mi lehet vele?... Kórházba vitték, majd arról beszéltek futballberkekben, hogy nagy a baj, lélegeztetőgépre került. Ám megcsillant a remény, azt lehetett tudni, hogy javulni kezdett az állapota. Ám egy újabb fertőzés következtében visszaesett, s bár a végsőkig harcolt, az alattomos betegséget nem győzhette le. A kórházban hunyt el.

Klement Tibor, a Győri ETO egykori vezetője Puhl egyik legjobb barátja volt. Összeomlott, lapunkon keresztül üzent elhunyt barátjának.

– Sanyikám, megrendültem, nehezen térek magamhoz. Hiányozni fogsz nekem és az egész magyar futballtársadalomnak. Pótolhatatlan ember vagy. Az fáj legjobban, hogy elköszönni sem tudtam tőled. Két hónapja, márciusban a névnapodon hiába kerestelek, írtam neked, már nem tudtál válaszolni. Azóta reménykedtem, hogy újra hallom a hangodat, de már hiába – fogalmazott a gyászoló barát.

Puhl 1984-től 2000-ig tartó pályafutása során számos legendás mérkőzésen bíráskodott. Ezek közül a legemlékezetesebb az 1994-es brazil–olasz világbajnoki döntő, de vezetett UEFA-kupa- és Bajnokok Ligája-finálét is – mindkét esetben a Dortmund és a Juventus részvételével (1993, 1997). Az elmúlt bő tíz évben az MLSZ Játékvezetői Bizottságának alelnökeként tevékenykedett, s a Sport TV-nél dolgozott televíziós szakértőként.

Bár a játékvezetőé sokszor hálátlan szerep, a futballisták közül is sokakkal ápolt jó kapcsolatot. Értette a nyelvüket, kivívta a tiszteletüket. A ZTE sportigazgatójaként dolgozó korábbi válogatott csatár, Sallói István is barátként tekintett rá.

– Letaglózott a hír, megmondom őszintén. Régóta voltunk szakmai és baráti kapcsolatban, sok meccset vezetett nekem, az MLSZ-ben is dolgoztunk együtt, s a játékvezetők főnökeként is bármivel fel lehetett hívni. Mindig partnerként kezelt, bármilyen pozícióban dolgozott – mondta a Blikknek Sallói. – A Vidi játékosaként egy Fradi elleni meccs után szóvá tettem neki, hogy két büntetőt nem adott meg nekünk. Két héttel később összefutottunk, odajött és azt mondta, Pistikém, mindkettőben igazad volt. Ez a vagányság mindig jellemző volt rá.

Az egykori újpesti Véber György is nehezen találta a szavakat.

– Öt perce hívott fel egy barátom, ezt most egyelőre nem is tudom feldolgozni… – kezdte Véber. – Jóban voltunk aktív játékos koromban is, nem jártunk össze, de ezt a sportbaráti viszony megmaradt később is. A meccseken sokat zrikált, volt, hogy közölte velem viccesen, azért nem ad sárgát, mert majd este én állom a számláját egy szórakozóhelyen. Igazi sportbarátot veszítettünk el, akinek a játékvezetői nagyságát nem is kell ecsetelni

A játékvezető küldetése

Puhl korábban a Nemzeti Sportnak adott interjúban beszélt arról, milyennek tartja a jó bírót.

– A játékvezető küldetése, hogy minél jobban szórakozzon a néző. Nagyon fontos, hogy a bíróban tudatosuljon ez a fajta küldetéstudat. A bíró minden ítéletével az egyik csapatnak ad valamit, a másiktól elvesz. Mindkét félnek egyszerre kedvezni nem lehet, ezzel tisztában kell lenni. Egy játékvezető számára az igazán felemelő az, amikor érzi, ítéleteivel jobbá tudott tenni egy meccset – fogalmazott.

Mindent annak köszönhetett, hogy igazságot akart tenni – Puhl Sándor halálára

Pető Péter visszaemlékezése a 24.hu hasábján:

Világbajnoki döntőben kétféle ember állítja meg les miatt a kapu felé induló Romáriót úgy, hogy – az akkor még – partjelző nem emeli a zászlaját: a pókerjátékos és Puhl Sándor.

Vagyis az egyetemes futballtörténelem legnagyobb játékvezetőinek egyike.

Csakis közülük, a legnagyobbak közül kerülhet ki olyasvalaki, akinek van elég önbizalma, igazságszeretete és bátorsága a sípba fújni, amikor lendületből közlekednek villámgyors futballisták a pályán, a segítő pedig vonalban van, és onnan, a legjobb pozícióból nézi, hogy a labda elrúgásának pillanatában közelebb van-e a támadójátékos az ellenfél kapuvonalához, mint az utolsó előtti védőjátékos, hogy szaknyelven beszéljünk kicsit a lesről.

Tengelyből, vb-döntős tempó mellett felülbírálni a vonalban helyezkedő kollégát nem egészen nyilvánvaló helyzetben alapvetően tehát őrültség.

Elvégre a világbajnoki döntő olyan négyévente megrendezett kulturális és szórakoztatóipari csúcsesemény, amin nemzetek történelme, identitása, világikonok karrierje, milliárdnyi dollár egyaránt szerepel a tétlapon. Amikor egy játékvezető ilyen meccs kulcspillanatában felülbírálja az asszisztensét, minden felelősséget magára vesz egy olyan helyzetben, amikor alapvetően nem neki kell döntenie.

A végén persze úgyis ő fúj a sípba, de van valaki, akinek az a dolga, hogy ezt a döntést előkészítse, azaz megoszlik a teher. Amikor Puhl belefújt a sípba, minden nyomást, terhet, következményt magára vett.

Ha téved, egész életére ráég a brutális tévedés, önhittnek és őrültnek egyaránt mondják majd.

Puhl Sándor azonban azért lehetett a legnagyobbak egyike, mert soha, de soha nem gondolkodott volna el ilyesmin: kizárólag a helyes ítélet érdekelte.

Képes volt kikapcsolni az idegrendszerét, és úgy vezetni, mint ha a járási ligában tenné. Később mesélte, hogy tényleg a kezdetek segítették: a világvégi borsodi, hevesi falvakban sokszor kellett egyedül vezetnie meccset, megszokta, hogy rossz pozícióból is jól kell látnia a leshelyzeteket, nem engedhet a koncentrációból, nem hagyatkozhat kizárólag a segítőjére.

Ott tanulta mindezt, az elfelejtett Északkelet-Magyarországon. Onnan ért a világ tetejére, a vb-döntő mellett ugyanis vezetett Bajnokok Ligája-finálét is, meg persze több mint tíz évig irányította a magyar játékvezetést. És ő lett az első bíróinfluenszer, még ha akkor nem is hívták így. A vb-döntő után ugyanis lényegében rocksztárrá vált: szerepelt például reklámokban. Az övé olyan szakma, ahol visszafogott drukkerek is hajlamosak „Mocskos csaló!” fölkiáltással köszönni, ehhez képest fölfoghatatlan volt, hogy egy bíróval hirdetnek.

Azután elemzett tévében, magyarázott szabályokat, futballszakértő is volt, a magyar futballbírók arca lett.

Nem ezért, hanem csodálatos karrierje miatt terjedtek is róla a legendák szép számmal. Én Hevesből jövök, és éppen úgy kiskamaszként vizsgáztam, mint ő, így sok rutinos kolléga rendre felhívta a figyelmet, hogy Puhl is éppen annyi idős volt, amikor… Hogy aztán már mondják is róla kedvenc történeteiket.

Az például megmaradt, amely arról szólt: Simon Tibor, a később brutálisan meggyilkolt FTC-hátvéd indulatosan indult Puhl felé az Üllői úti stadionban, mire a bíró odaszólt neki, hogy „Vigyázz, lóg a cipőfűződ!” Erre a futballista automatikusan fékezett, lenézett. A lelátóról annyi látszott, hogy megáll, lenéz, a drukkereknek úgy tetszett, békül a bíróval.

Az a tippem, hasonló sem történt. A történetek azonban nem a valóságról, hanem az üzenetről szólnak. Nem úgy történnek, hanem úgy akarjuk mondani. Itt például azt, hogy Puhl Sándorról a legtöbben azt állítják, ösztönös zsenije volt a szakmájának.

Nem feltétlenül kotta szerint játszott, ám kivételes érzéke volt ahhoz, hogy vezesse, menedzselje a pályán futballozó huszonkét hatalmas egót, elviselje az elgondolhatatlan nyomást. Ez eredményezte, hogy négyszer a világ legjobbjának választották.

Nem miatta lettem játékvezető, de neki köszönhetem, hogy álmodtam a játékvezetésről. Az ugyanis tényleg úgy volt, hogy egy ember Emődről, aztán leginkább tőlünk, Hevesből, a világ tetejére ért. Azaz a lehetetlen lehetséges. Ez pedig még erősebbé tette dühünket, indulatainkat, ha elment egy tizenegyes Atkáron, Boldogon, Ecséden, ha elmaradt egy piros lap Abasáron, Domoszlón, Markazon. Hiszen ha sokat rontunk, nem kerülünk fel a körzeti bajnokságból a megyei kettőbe, ha nem kerülünk fel a megyei kettőbe, nem kerülhetünk fel a megyei egybe, ha nem kerülünk fel megyei egybe, nem kerülhetünk fel NB III-ba.

És az álmaink legvégén ott állt abban a rózsaszín mezben Puhl Sándor, a világ legjobb futballbírója.

Ott állt, és felülbírálta a partjelzőt iszonyatos nyomás mellett a vébédöntőben. Ott állt félelem, szorongás nélkül. Ott állt, és egy olyan világban, ahol mindenki menekül a felelősség elől, magára vette az élet minden felelősségét, igen, az életét, hiszen a világbajnoki győzelem maga az élet. Ott állt, és döntött, mert azt akarta, hogy az igazság győzzön, jó ítélet szülessen. Ezért, és csakis ezért fújta le az akciót.

Most más döntött helyette. Végzetesen rosszul, de a halált még a legnagyobb bírók egyike sem tudja felülbírálni.

Puhl Sándor meghalt, de nagyon sok síp itt maradt, és nagyon sok történetet fújnak még el róla, aki Emődről a vb-döntőig jutott. Aki mindent annak köszönhetett, hogy mindig úgy döntött, hogy igazságot tegyen.

Napok óta újra aggasztó híreket kaptunk Puhl Sándor állapotáról. Azonban sajnos bekövetkezett a legrosszabb. A négyszer a világ legjobb játékvezetőjének választott Puhl Sándor elhunyt.

Puhl Sándor Miskolcon született 1955. július 14-én. Játékvezetői vizsgát 15 évesen tette le. 1978-ban minősítették NB III-as bírónak. 1982-ben az országos keret tagjaként debütálhatott az NB II-ben.

1984. szeptember 16-án a Vasas-Csepel mérkőzésen mutatkozott be az élvonalban. A 3-0-ra végződő mérkőzésen Győri László és Kőrös László segítették Puhl munkáját.

A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 140 NB I-es mérkőzéssel a háta mögött terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) 1988-tól tartotta nyilván a nemzetközi keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a németet és az angolt beszéli. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként, illetve 4. bíróként segített. UEFA besorolás szerint a „mester” kategóriába tevékenykedett.

1989-ben az indiai Nehru Kupán kapott feladatot, majd az izraeli Maccabi Játékokon fújhatta a sípot.

1991-ben az Ifjúsági VB-n vezetett mérkőzéseket.

1992-ben Vágner László társaságában katari nemzeti bajnokságban tevékenykedett.

1993. május 5-én a Borussia Dortmund-Juventus UEFA-kupa döntő első mérkőzését vezette.

1994-es VB-n négy mérkőzést vezetett, köztük a Brazília-Olaszország döntőt.

1997. május 28-án a Borussia Dortmund-Juventus BL döntőt vezette.

1997-ben egy Manchester United FC–Feyenoord Bajnokok Ligája mérkőzésen nem (eléggé) torolt meg egy brutális szabálytalanságot, ezért féléves „szabadságot” kapott, így nem kaphatott meghívást az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra.

Hosszú ideig a kiváró olasz sportsajtó nemzetközi kampányt indított Puhl ellen.

A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében a 2. helyet foglalja el 20 találkozó szolgálatával. Európai-kupamérkőzések irányítójaként az örök ranglistán a 64. helyet foglalja el 37 találkozó vezetésével.

Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 2000-ben búcsúzott. Utolsó élvonalbeli mérkőzését (Ferencváros-Haladás) 2000. július 22-én vezette. Összesen 226 élvonalbeli mérkőzést vezetett, amin 666 sárgalapot osztott ki és 28 játékost állított ki. A legtöbb mérkőzést a Ferencvárosnak vezette (43 mérkőzés). Sokan nem tudják, hogy Puhl 117 alkalommal asszisztált az élvonalban.

Sportpályafutásának befejezésével 2000–2006 között az MLSZ megbízta a Játékvezető Bizottság és az önálló, érdekvédelmi szervezetként működő Játékvezető Testület elnöki tisztével. Az MLSZ tisztújító választásain dr. Bozóky Imre elnök javaslatára 2000–2006 között az MLSZ alelnöke volt. 2006-ig MOB-tagként személyesen képviselte a labdarúgást az olimpiai mozgalomban. 2006-ig a FIFA Játékvezető Bizottságának tagja. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) nemzetközi játékvezetőinek ellenőre. 2011-től az MLSZ JB egyik alelnöke.

A világbajnoki döntő vezetésének emlékére megkapta a világ-kupa kicsinyített mását. Nemzetközi sportpályafutásának elismerése alapján az IFFHS (Nemzetközi Futballtörténészek- és Statisztikusok Szövetsége) négyszer választotta a világ legjobb játékvezetőjének (1994-1997 között).

Az 1993-as esztendő kiegyensúlyozott teljesítményének elismeréseként az IFFHS a világ legjobb harmadik játékvezetőjének választotta.

A IFFHS (International Federation of Football History & Statistics) 1987-2011 évadokról tartott nemzetközi szavazásán 151, játékvezető besorolásával minden idők 6, legjobb bírójának rangsorolta. A 2008-as szavazáshoz képest kettő pozíciót hátrább lépett.

Nemzeti szinten 1992-ben és 1995-ben az Év legjobb játékvezetője lett. Magyarország nemzetközi megismertetésében végzett kiemelkedő tevékenységéért 2000. augusztus 20-án az államalapító Szent István király ünnepe alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök előterjesztésére, a Magyar Köztársaság elnöke, Mádl Ferenc, sportpályafutása elismeréseként a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztkeresztjét adományozta. Kuncze Gábor belügyminisztertől egy Aranysípot kapott. 1993-tól az Egri Sportmúzeumban is jelen van. Az egykori megyei börtön épületében berendezett múzeum eredetileg az egri úszás és vízilabda eredményeit mutatja be, de helyet kaptak Puhl Sándor emléktárgyai is. Eger város önkormányzata díszpolgárává választotta.

Elvitathatatlan az, hogy Puhl Sándor az 1990-es évek meghatározó labdarúgó játékvezetője volt idehaza és nemzetközi szinten is.

Halálával a magyar játékvezetés történelmének egyik meghatározó személyét vesztettük el.

Isten veled Sándor!

Családja csöndes és méltóságteljes gyászában osztozik a Magyar Labdarúgó Szövetség, egyben kéri a gyászolókat és a sajtó képviselőit, hogy tartsák tiszteletben kérésüket: nem kívánnak nyilatkozni és a legszűkebb körű temetésről később intézkednek.

A legjátszott NB. II-es mérkőzéseken a játékvezetők összesen 1595 sárgalapot mutattak fel és 80 játékost állítottak ki.

Korábban már közzétettük, hogy a női BL. döntőben tartalék játékvezető lesz Kulcsár Katalin. 

Pénteken megtartotta a Magyar Labdarúgó Szövetség éves közgyűlését. Szóba került a játékvezetés és a VAR is.

– Ha minden igaz, elindítjuk a VAR-t a következő bajnokságtól. Sajnos ahogy elindult az oktatás, nagyon sok olyan ember megbetegedett, akinek részt kellett vennie az oktatásban, előkészítő munkákban. Egyelőre úgy látjuk, lehetőség van arra, hogy el tudjuk indítani ezt a rendszert. Bízom benne, hogy a bírókkal kapcsolatos anomáliák változnak, ezek mindenütt megvannak, hiszen nincs olyan ország, ahol a bírók működését valaki ne kritizálná. A játékvezetés színvonala eléri a nemzetközi szintet, ami nagyon fontos, hogy az elmúlt tizenévben nem merülhetett fel, hogy a játékvezetők szándékosan kívánnának befolyásolni a meccseket. Tiszta a játékvezetésünk, megfelelő színvonalú, az is marad, de ezzel együtt természetesen vannak és lesznek vitatott szituációk, ezeket fogja csökkenteni a VAR.