Játékvezetőként és ellenőrként is mintaértékű Hartmann Lajos!

Hartmann Lajos (Budapest, 1947. október 11. –)

Egy újsághirdetésre jelentkezve Budapesten a XIII. ker. (Angyalföld) Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) előtt 1964-ben vizsgázott. A Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLSZ) JB keretében NB. III-as, 1974-ben országos utánpótlás majd az NB. II-es keret játékvezetője. Sportvezetőinek értékelése alapján 1980-ban debütálhatott az első osztályban. Hosszú és eredményes nemzeti pályafutásától 1994-ben vonult vissza. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1989/1990-es bajnoki szezonban Molnár László társaságában 14 mérkőzést vezethetett.

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) JB felterjesztésére - a visszavonuló Palotai Károly helyére - 1984-ben lett nemzetközi játékvezető, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tagja. Több estben volt Puhl Sándor nemzetközi játékvezető tartalékja, úgynevezett negyedik játékvezető. Több UEFA-kupa, Intertotó kupa, nemzetközi válogatott- és klub mérkőzést vezetett.

Az MLSZ JB nemzetközi kapcsolatának eredményeként 1993-ban Vad István társaságában meghívást kapott Katarba a nemzeti bajnokságban működő csapatok összecsapásainak irányítására. 10 mérkőzésen vezetőbíróként, 7 találkozón pedig egyes számú partbíróként tevékenykedett. A FIFA 45 éves korhatárát elérve búcsúzott az aktív nemzetközi játékvezetéstől.

A Dr. Artemio Franchi Kupa. A korábbi Dél-Amerikai-bajnok és az Európa-bajnoki címvédő (Argentína–Dánia) párharcát Puhl Sándor vezette, ahol 4., tartalék játékvezetőként volt jelen.

Dolgozott a BLSZ JB elnökségében, majd egyéb okok miatt lemondott. 2006-tól az MLSZ JB elnökségi tagja, ellenőre. A JB amatőr Talent-mentor programjának keretében az utűnpótlásért felelős szakember. A REFFERI labdarúgócsapat, egyesület elnöke, fő támogatója. 2011-ben visszavonult az aktív játékvezetői szolgálattól.

1984-ben Szlávik András a Játékvezető Bizottság elnöke játékvezetői pályafutásának elismeréseként Ezüst jelvény kitüntetésbe részesítette. 1994-ben, az MLSZ Játékvezető Testület (JT) ellenőrei, szakemberei javaslata alapján, mint az Év Játékvezetője elsőként vehette át a Kaposi Sándor által alapított vándordíjat. 2011-ben az MLSZ elnöke Csányi Sándor valamint a JB elnöke Berzi Sándor a játékvezetésben eltöltött csaknem negyvenéves kiemelkedő munkájának elismeréseképpen, a játékvezetés szolgálatától történő visszavonulása alkalmából ajándékot kapott.

Szotyis zacskóval dobták meg a partjelzőjét:

1994. október elsején esett meg az a „rémeset”, hogy a Debrecen–Vasas NB I-es bajnokin egy fél (mások szerint egész) zacskó szotyolával (szotyi, mag, buga, makuka – tájszólása válogatja) megdobták Márton Sándor határbírót, emiatt Hartmann Lajos játékvezető idő előtt lefújta a mérkőzést.

A történet hetekig foglalkoztatta a sportsajtót, és még hosszú évekig szolgáltatott beszédtémát a szurkolóknak. Baljóslatú volt, hogy a hazaiak már a bíróküldést is provokációként fogták fel, mivel ugyanebben az idényben, augusztus 20-án a Debrecen–Vác meccsen Hartmann ténykedése alaposan felbőszítette a közönséget, ráadásul a játékvezető fel is jelentette a DVSC-t. Mégis őt küldték a Vasas elleni mérkőzésre is. A hazaiak uralták a találkozót, ám kihagyták a legnagyobb gólhelyzeteket is. A 74. percben aztán 0–0-s állásnál Dombi Tibor tört be a tizenhatoson belülre, s ott egy cselt követően Herczeg Csaba belépője nyomán a földre esett. A bíró sípjelét azonban hiába várta a hazai publikum. A tizenegyes elmaradása után nyomban megindult a szitokáradat. Elsőként egy pálinkásüveg repült be a pályára, és hajszál híján fejbe találta Sáfár Szabolcsot, a Vasas kapusát. (A fegyelmi tárgyaláson a játékvezető meg is mutatta a bűnjelet, egy Várda márkájú Cherry Brandy-üveget, amit viszont Vida János, az Oláh Gábor utcai stadion főrendezője nem ismert el tárgyi bizonyítéknak, mert az ő emlékei szerint egy nagyobb üveg repült be, és vodkás…)

A berepülő üveg – noha azt sokan elismerik, hogy látták – még nem volt ok a játékvezető szerint a mérkőzés beszüntetésére, tíz perccel később azonban Márton Sándor határbíró a zászlója felemelésével magához hívatta a sporit, és arról számolt be neki, hogy egy szotyiszacskóval megdobták. A zacskót – amelyet egy labdaszedő fiúval hozatott oda magához – át is adta bizonyítékként a kollégájának, és Hartmann Lajos nyomban lefújta a mérkőzést. A feldühödött debreceni szurkolók beözönlöttek a pályára, majd megpróbálták ostrom alá venni a játékvezetői és vendégöltözőt, miközben zúgott „A fővárosban mindenki cigány!” rigmus is. Az angyalföldi játékosokat és a játékvezetői hármast rendőrautóval menekítették ki a stadionból, az utóbbiakat rendőri biztosítás mellett, a szurkolók megtévesztése érdekében a hajdúszoboszlói pályaudvarra vitték, ott szálltak vonatra. A papírforma az volt, hogy a Debrecent meszelik el, de Herczeg András pályaedző ekkor még a pályán elért eredmény jóváhagyásában, Sándor Csaba középpályás a mérkőzés újrajátszásában reménykedett.

Az MLSZ október 4-i fegyelmi bizottsági ülésén nem dúskáltak a bizonyítékokban. Hartmann játékvezető azt vallotta: „Nem láttam, hogy megdobták, de nincs olyan hülye ember, aki jelez, ha nem dobták meg”. A mérkőzés MLSZ-ellenőre, Szkokán Zoltán nem jelent meg, mert kórházban volt. A JT-ellenőr, Győri László azt mondta, hogy ahol ők ültek, onnan Márton határbírót csak válltól felfelé lehetett látni, ezért ő nem látott semmit (holott fejbe dobták, tehát akár láthatták is volna). Közben napvilágra került, hogy az elkövető egy Gajdos Bálint nevű szurkoló volt, aki a hatodik sorban ült. Vida János debreceni főszervező kiszámolta, hogy onnan a partjelzőig 13 méter a távolság, és a szotyiszacskó olyan könynyű, hogy legfeljebb hat-hét méterre dobható el. Aztán az ülésterem sokáig rugózott bizonyos 53 másodpercen. Ennyivel később jelzett ugyanis a debreceniek szerint Márton, mint ahogy eltalálták. Márton elmondta, hogy továbbfutott, megállt, felfogta, mi történt, ennyi idő kellett hozzá. És hogy honnan lehet tudni, hogy épp 53 másodperc? Állítólag valaki a lelátón stopperrel mérte az időt…

Vezette: Mohácsi Lajos. 1971 és 1983 között 157 alkalommal írták ezt le NB I-es mérkőzések tudósításaiban.

Mohácsi Lajos (Zagyvapálfalva, 1935. április 12. – 2017, május 13.)

1948-ban Salgótarjánban kezdte a labdarúgó játékot, a Bányagépgyár csapatában. Kapusként sok szép évet töltött az egyesületnél, a megyei első osztályban és az NB III-ban. Az aktív játékot 1963-ban befejezte. Korán felismerte, hogy labdarúgó pályafutása nem fog kiemelkedő lenni.

Játékvezetésből 1963-ban Balassagyarmaton vizsgázott. A Nógrád megyei bajnokságokat követte az NB III. A legtöbb mérkőzést Budapesten az Elektromos SE Népfürdő utcai Stadionjában vezette. Továbblépését Papp Árpád, az akkori NB III-as Játékvezetői Bizottság (JB) elnök támogatásának köszönhette. Az Magyar Labdarúgó-szövetség JB minősítésével NB II-es, majd 1971-től NB I-es bíró. Első NB I-es mérkőzésén Major István volt az ellenőre. Küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói szolgálatot is végzett. A kor elvárása szerint a küldés szerinti egyes számú partbíró játékvezetői sérülésnél átvette a mérkőzés irányítását. A nemzeti játékvezetéstől 1982-ben visszavonult.

Palotai Károly egyik partbírójaként 16-szor járt külföldön. Több nemzetek közötti válogatott, valamint Kupagyőztesek Európa-kupája és Bajnokcsapatok Európa-kupája klubmérkőzésen segítette az oldalvonal mellől. A magyar ifjúsági válogatottal játékvezetőként három hétig volt Észak-Koreában..

1983-tól a Nógrád megyei Labdarúgó-szövetség JB oktatásvezetője, majd 1988-tól elnöke volt. 2001-ben Marcsok Jánosnak adta át a vezetést. Tiszteletbeli elnökként tovább folytatta sportmunkáját. Az MLSZ JT országos ellenőri keret tagja. 1969-ben a megye legjobb játékvezetőjének választották, és az akkori Nógrád megyei JB elnökétől, Csala Andortól gyönyörű kristályvázát kapott. Pályafutása alatt háromszor volt az "Év Játékvezetője". Munkája elismeréséül 2009-ben átvehette a Nógrád megyei önkormányzat által alapított Bérczy Károly Sportdíjat.

Fia, Lajos labdarúgó is játékvezető lett. Bernadett unokája 26 éves, a TF-n végzett, elvégezte a játékvezetői vizsgát, jelenleg az NB I-es női bajnokságban működik. Egy mérkőzésen – a Magyargéc–Ferencváros öregfiúk találkozón – hárman működtek közre. Nagyon büszke arra, hogy az országban egyedüli családként mindhárman az NB I-es keretben működhettek.

2015-ben a Nógrád megyei újságban az alábbi interjú jelent meg:

– 1935. április 12-én Salgótarjánban látta meg a napvilágot. Apai nagyszülei nevelték fel Zagyvapálfalván a bányagépgyári kolóniában. A telepen járt iskolába s ott volt – ahogyan akkoriban mondták – ipari tanuló is: lakatos illetve hegesztő szakmában szerzett bizonyítványt. Abban az időben bizony jóval kevesebb lehetőségük volt a fiataloknak a szórakozásra, nem csoda, ha szabadideje jó részét társaival együtt a közeli focipályán töltötte. Tehetséges kapusnak bizonyult s e képességét a Bányagépgyár – ahol eleinte a szakmájában, majd raktárvezetőként dolgozott – csapatában kamatoztathatta is. Egyre feljebb jutott a ranglétrán, játszott a megyei első osztályban, sőt az NB III-ban is. Egyik alkalommal – amikor sérülés miatt nem védhetett – „beugrott”   egy meccset levezetni és ez lett a „veszte”. Annyira megtetszett a bíráskodás, hogy miután 1963-ban befejezte labdarúgó pályafutását, játékvezetői vizsgát tett Balassagyarmaton.

– Hogyan emlékszik az első időszakra, amelyet síppal a kezében töltött a pályán? – kérdeztük az ünnepeltet.

– A járási bajnokságban kellett kezdeni s bár partjelzőként már Salgón is közreműködtem, először a Forgács–Vizslás meccset vezettem. Ez azért is emlékezetes számomra, mert az egyik hazai gólt követően a vendégek kapusa tettlegesen bántalmazott. Ez az incidens nem vette el a kedvemet és szép lassan haladtam előre a megyei első osztályig. Nagy örömet okozott, hogy 1969-ben én lettem a megye legjobb játékvezetője és az akkori nógrádi elnöktől, Csala Andortól egy gyönyörű kristályvázát vehettem át. Ezután kerültem az NB III-as keretbe s a legtöbb mérkőzést Budapesten, a már akkor világítással rendelkező Elektromos pályán vezettem. Rövid idő múlva már tagja lehettem az NB II-es keretnek is

– Mikor és hol vezetett első alkalommal NB I-es mérkőzést?

– 1971. április 10-én Dunaújvárosban a Szeged elleni meccsen mutatkozhattam be az élvonalban. A debütálás igencsak jól sikerült: én kaptam a legmagasabb osztályzatot s a Népsport szerint a hét játékvezetője lettem. Indoklásként a következőket írták: „Mohácsi volt a legjobb! Végig együtt élt a játékkal, jól különböztette meg a keménységet a durvaságtól, figyelt partjelzőire, jól alkalmazta az előszabályt, sőt kiállítani is mert – reklamálásért.”

– Meddig tartott az országos kerettagság és milyen különleges élményekkel járt?

– Azt pontosan tudom, hogy 1983-ig, tehát tizenkét éven át voltam tagja a keretnek, olyan társak között mint Jaczina Róbert, Kőrös László, Nagy Miklós, Palotai Károly vagy éppen Zsolt István. Sokat köszönhetek a Nógrádban nagy múlttal rendelkezett két idősebb kollégának, Markovics Gusztávnak és Máté Sándornak, akik jó tanácsokkal láttak el. Egy darabig egyedül képviseltem a megyét, aztán Urbán Árpáddal és Benkő Istvánnal hárman lettünk. Többször együtt is vezettünk meccseket. A vidéki színhelyek közül különösen Diósgyőrbe és Tatabányára szerettem utazni, a fővárosban pedig a kispesti Honvéd-pályára, mert ott játszott a Stécéből igazolt Kocsis Lajos. Háromszor kaptam meg az „Év játékvezetője” címet. Tizenhatszor jártam külföldön, legtöbbször Palotai Károly mellett partjelzősködtem BEK, KEK és válogatott mérkőzéseken. A magyar ifjúsági válogatottal három hetet töltöttem játékvezetőként Észak-Koreában. Negyvennyolc éves voltam, amikor a fiatalítás ürügyén megköszönték a munkámat. Nem vonultam azonban vissza: a Nógrád Megyei Játékvezetői Bizottság oktatásvezetője lettem, 1988-tól 2001-ig pedig elnöke voltam. Miután leköszöntem, megválasztottak tiszteletbeli elnöknek, amely titulus mind a mai napig megillet. Hetvenéves koromig – az volt a korhatár – országosan is kaptam szerepet: évekig voltam ellenőr NB I-es, NB I/B-s és NB III-as mérkőzéseken. Az úgymond civil életemben 1979-ben következett be nagy változása, akkor kerültem a bányagépgyárból a BRG salgótarjáni üzemébe, ahol szintén raktárvezetőként dolgoztam 1990 nyaráig. Akkor korkedvezménnyel vonultam nyugállományba. Az élmények közül azonban nehéz válogatni, mert számtalan olyan emlékem van, amelyet érdemes – vagy érdemes lenne – megemlíteni, kiemelni. Ilyen például az ötödik első osztályú meccsem, a Tatabánya–MTK összecsapás, amelyre Pásztóig tehervonattal utaztam onnan stoppal Budapestig, majd taxival a tetthelyre. A költségem többet került, mint a vezetőbíró díja. Azonban maga a mérkőzés sem volt izgalommentes. A hazaiak 3–1-re győztek, engem három MTK-játékos is megsértett: mindegyiküket kiállítottam, sőt edzőjüket, Palicskó Tibort is eltanácsoltam a kispadról. A meccs végén dr. Lakat Károlynak – aki akkor a Tatabánya edzője volt – köszönhető, hogy nem lett tömegverekedés. Számomra nagy elégtételt jelentett, hogy a forduló legjobb osztályzatát kaptam a játékvezetői bizottság ellenőrétől és a mérkőzés riportere, Novotny Zoltán is elismeréssel illette működésemet. Az sem volt mindennapi eset, amikor 1982-ben, a 149. NB I-es mérkőzésemen, a Videoton–Győr találkozón három tizenegyest is kénytelen voltam megítélni a vendégek javára. A jubileumi, 150. meccsem az Ózd–Tatabánya összecsapás volt, a Népsport munkatársától öt csillagot kaptam ténykedésemre. A külföldi meccsek közül sosem felejtem el az Ausztria–NSZK bécsi összecsapást, amelyet a Práter stadionban mintegy százezer néző látott. Summa summárum: gyönyörű éveket töltöttem a zöld gyepen

– Hogyan viszonyult a família, a családfő sok időt igénylő, a hobbinál lényegesen több elfoglaltságához?

– Amit elértem a nyugodt háttérnek is köszönhetem. Feleségemmel, Évával ötvenkilenc éve vagyunk együtt, jövőre tervezzük megünnepelni boldog házasságunk hatvanéves évfordulóját. Miután én nem vezetek autót, nejem ült gyakran a volán mellé és kísért el a mérkőzésekre, ellenőrzésekre szerte az országban. Fiam Lajos, a nyomdokaimba lépett. Futballozott az SBTC, az Ózd, a Békéscsaba, a Hódmezővásárhely és a Salgótarjáni Síküveggyár színeiben. Aztán pedig ő is játékvezető lett, neki is voltak NB I-es meccsei. Bernadett unokám a Testnevelési Főiskolán végzett s miután letette a játékvezetői vizsgát, vezetett az NB I-es női bajnokságban, a férfiak tartalékmérkőzésein s volt partjelző más meccseken is. Egyszer hárman működtünk közre a Magyargéc–Ferencváros öregfiúk mérkőzésen. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az országban nincs még egy család, amelyből hárman is az NB I-es kerethez tartozó játékvezetők voltak.

– Milyen a kapcsolata a labdarúgással napjainkban?

– Ha egészségem engedi, ott vagyok a Tóstrandon, az SBTC hazai meccsein és szurkolok kedvenc csapatomnak. Sokat köszönhetek a klubnak, aktív koromban az akkori remek játékosokkal edzhettem olyan kiváló trénerek irányításával, mint Moór Ede, Kovács Imre, dr. Lakat Károly. Elkeserít a Stécé jelenlegi helyzete, aggódom a jövője miatt. Az is szomorúsággal tölt el, hogy egyre több sportbarátomtól kell végleg búcsút venni. Nehezen viseltem jó barátom, Urbán Árpád váratlan, tragikus halálát is. Engem egyébként érdekel a magyar foci, a televízióban szinte minden közvetítést megnézek.

– Szívesen lenne ma játékvezető?

– Megmondom őszintén utódaink nincsenek könnyű helyzetben. Hiába vannak hatan egy NB I-es vagy nemzetközi mérkőzésen, mégsem tudnak mindig helyesen dönteni. Az aprólékos tévés visszajátszásokból – amit ők nem ismernek – minden kiderül. A les megítélésében az úgynevezett söprögetői poszt megszűnése is nehezíti a dolgukat. Egyébként pedig szebbnél szebb szerelésekben virítanak, nekünk egy volt, s azt is magunknak kellett beszerezni, megvarratni. Bár alakulhatott volna szerencsésebben is a pályám, nem vagyok elégedetlen. Jólesett, hogy munkám elismeréseként 2002-ben megkaptam a Nógrád Megye Közgyűlése által alapított Bérczy Károly-díjat.

45 NB. I-es mérkőzést vezetett és Fifa kerettag is volt.

Plasek Gábor (Budapest, 1948. március 13.–) Polgári foglalkozása vegyészmérnök.

 A játékvezetésből a XIV. kerületi Játékvezető Bizottsága előtt, Zuglóban vizsgázott. A Budapesti Labdarúgó Szövetség (BLSZ) által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban kezdte sportszolgálatát. A BLSZ Játékvezető Bizottság (JB) javaslatára 1984-ben NB III-as, egyben országos utánpótlás játékvezető. Az Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) JB minősítésével NB II-es, 1986-tól NB I-es bíró. K

Asszisztensként 82 mérkőzésen működött közre az élvonalban.

1998. januárjától nemzetközi játékvezető.

1998. januárjában a Népsportban az alábbi interjú jelent meg vele:

— Amikor tudomást szeztem arról, hogy 1988 januárjától tagja leszek a FIFA-keretnek, nem volt nálam boldogabb ember a világon! — mondta Plasek Gábor — 1948-ban születtem Buapesten. A második otthonomak tekintett BVSC pályát és környékét. A környékbeli srácokkal sokszor reggeltől napiig, ádáz focicsatákat vívtunk. A vasutasok ifi-, majd fenőttcsapatában indult el játékos-pályafutásom is, amelyet később a Bp. Vasas Izzó NB Il-es, majd a Növényolaj NB III-as csapatában folytattam és 1975-ben fejeztem be.

— Hogyan lett játékvezető?
— A Bp. Vasas Izzó szigorú szakvezetői minden játékos számára kötelezővé tették a játékszabályok legalaposabb megismerését. Meghívták Dorogi Andort, egykori kitűnő FIFA-játékvezetőnket, akinek szabálymagyarázatait mindig nagy érdeklődéssel hallgattuk. Sokat forgattam a szabálykönyvet, a játékvezetők "bibliáját”, amelyben mindig találtam valami újat, érdekeset, gyakorlatilag hasznosíthatók Már akkor elhatároztam: ha felhagyok az aktív játékkal, továbbra is labdaközeiben maradva, játékvezetőként szolgálom kedvenc sportomat.

— Tetszett az új foglalkozás?
— Az események filmszerű gyorsasággal peregtek. 1974-ben vizsgáztam. Kezdeti sikereim felbátorítottak, mindjobban megkedveltem a játékvezetést és ennek köszönhettem, hogy a különböző minősítési szintek elérése után, még NB Il-es kerettagként bedobtak a mély vízbe. Rám bízták a PMSC— Békéscsaba mérkőzés vezetését 1987-ben NB I-es játékvezetővé minősítettek. Eddig 12 NB I-es — köztük egy eléggé rázós - Dózsa—MTK- VM rangadót — vezettem.

Plasek Gábor működését a JB ellenőri bizottsága 4.6-ra, míg a Népsport 4.0-ra értékelte.

— Hogyan készül a mérkőzésekre?
— Ugyanúgy, mint játékos koromban, rendszeres és intenzív edzésekkel. Mindehhez hozzájárul kiegyensúlyozott családi életem. Munkahelyem vezetői is mindenben segítenek.

— Milyen felfogásban vezeti mérkőzéseit?
— Már a játék elején igyekszem minden szabálytalanságot megtorolni, amivel elejét vehetem a mérkőzés eldurvulásának. Engedem a kemény, férfias játékot, ugyanakkor szigorúan büntetem az alattomosságot és a szándékos durvaságot. Döntéseimben nem befolyásol sem a mérkőzés eredménye, sem a szurkolók hangulata. Nem tartozom a könnyű fiúk közé, hiszen 186 centi magas vagyok és testsúlyom is 85 kiló körül mozog. Ennek ellenére, végighajtva a kilencven percet, mindig ott vagyok a „tűzfészek” közelében, érezve a játékosok lihegését

— Beszél nyelveket?
— Németül kitűnően, de igyekszem elsajátítani egy másik világnyelvet is.

— Hobbija?
— Különösebb nincs. Nős vagyok és két szép fiúgyermek apja. Minden szabadidőmet családom körében töltöm. Szívesen olvasok és kedvelem a zenét.

— Civil foglalkozása?
— Ösztöndíjasként végeztem egyetemi tanulmányaimat, okleveles gépészmérnök és a budapesti Növényolajgyár műszaki osztályvezetője vagyok.

Plasek Gábor sérülés miatt 1990-ben búcsúzott az aktív játékvezetéstől.

Puhl Sándor egykori hű társáról kevesen tudják, hogy 22 NB. I-es mérkőzést is vezetett.

Hamar László (1952. július 27.)

A játékvezetői vizsgát 1979-ben tette le, Veszprém megyében különböző labdarúgó bajnokságokban szerzete meg a szükséges tapasztalatokat. Ellenőreinek, sportvezetőinek javaslatára lett országos, NB. II-es, majd NB. I-es játékvezető. 1984-ben debütált a legmagasabb osztályban. Rövid időre visszaminősítették az NB. II-be, 1992-ben újra NB I-es minősítést kapott, majd 1993-ban búcsúzott az aktív játékvezetéstől, partbíró, asszisztens lett.

Az MLSZ Játékvezető Testületének (JT) elnöksége 1993-ban, a FIFA körlevele alapján létrehozta a Nemzeti Bajnokság asszisztensi keretét, külön megjelölve a FlFA keretbe tartozó asszisztenseket.

A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1993-tól tartotta nyilván bírói keretében. Dr. Bozóky Imre asszisztenssel (későbbi MLSZ elnök) társával Puhl Sándor állandó segítői voltak. Több UEFA-kupa, Bajnokcsapatok Ligája, nemzetközi válogatott (Európa-bajnoki, világbajnoki) selejtező és barátságos mérkőzésen tevékenykedett asszisztensként.

2013-ban interjút készített vele a helyi újság:

A Belső tóra néző ház ablakai, az újságíró üdülő elnöki lakosztályából a magyar tengerre nyíló pazar panoráma mind azt sugallja, hogy Hamar László, a korábbi FIFA-asszisztens örök barátsága megingathatatlan a Balatonnal. Ezt kár is lenne tagadni.

- Nem is tennék ilyet, hiszen a kevés, igazi jó barátjával nem tesz ilyet senki. Sőt, nem csak tartja, de folyamatosan ápolja is a kapcsolatát vele - mondta Hamar László.

- Az élet úgy hozta, hogy a magyar tenger mellé szólított. A kiliántelepi ifjúsági tábor, majd a füredi kemping vezetése évtizedekre meghatározta a munkámat. Innen indultam és ide érkeztem haza, s azóta is ide köt minden. Előnyugdíjas vagyok. Az üdülő vezetését átadtam a lányomnak.

- A másik jó barát, a futball, a játékvezetés szintén kitörölhetetlen emlék, hiszen ön a megye első NB I-es játékvezetője, aki huszonkét élvonalbeli összecsapás lefújása után válaszút elé került. És dönteni kellett.

- Ez így volt. Az volt a kérdés, hogy maradok síppal a kezemben a hazai bajnokságban, vagy zászlót ragadok, s akkor a nemzetközi porondra is kiléphetek. Merthogy az UEFÁ-nak az volt a törekvése, hogy létrehozza a játékvezetői csapatokat, amelyben nekem az asszisztensi feladat jutott.

- A Puhl Sándor, dr. Bozóky Imre, Hamar László trió két évig feltétlen az európai elithez tartozott. Felejthetetlen meccseket vezethettek. Például a 97-es Dortmund-Juventus (3-1) Bajnokok Ligája döntőt. De említhetnénk két Európa-bajnoki találkozót is, a Portugália - Törökország, vagy az elődöntő, Anglia - Németországot. Mit tudtak annyira jól hárman, hogy megannyi nagy meccset dirigálhattak?

- Sikerült egy új játékvezetői stílust meghonosítanunk. Egyformán akartuk a siker. Hasonlóan gondolkodtunk a labdarúgásról. Azonosak voltak a tervek. Lehetőleg a legjobbnak lenni, a legjobb teljesítményt nyújtani a pályán. Pontosan, precízen, részrehajlás nélkül, a háttérben maradva. Közös volt a siker és a kudarc is. A legjobbra törekedtünk. Egymás segítésére és nem a kijátszására, megsemmisítésére. Mindig a csúcs volt a cél, még akkor is, ha nem mindig sikerült oda felkapaszkodni. A játékvezetést hobbiként kezdtem. De hallgattam Kadlicskó Ferencre és Godzsa Zoltánra, a megye két akkori legjobb játékvezetőjére, hogy foglalkozzam komolyabban a bíráskodással, mert van bennem valami, amit érdemes magasabb szinten képviselni. Ha már szóba kerültek a barátok: Ők azóta is megmaradtak nekem. Mindig, mindenben segítettek. Ezért nem is meglepetés, ha elárulom, hogy Kadlicskó Ferivel elmegyünk Londonba a BL német házidöntőjére. A régi Wembley stadionban még lengettem, az újban most néző leszek.

Hamar László játékvezetéssel kapcsolatos mérlege lenyűgöző. A magyar élvonalbeli meccsek vezetése mellett több, mint kétszázszor volt asszisztens, a nemzetközi porondon harminchétszer segített kollégájával Puhl Sándornak, akit négyszer választottak a világ legjobb játékvezetőjének. Ebből legalább kettőben ők is "benne voltak" Bozóky Imrével. Ellenőrként háromszáznál több meccset értékelt. Dolgozott az MLSZ vezérkarában is. Így nyugodtan elmondható, hogy ő felért az általa meghatározott csúcsra. Amit lehetett kihozott a képességeiből, valóban célba ért. A Tihanyban élő spori azt mondja, hogy a Játékvezetői Bizottság nagy ziccert hagyott kihasználatlanul, amikor az ő idejükben nem használták ki a népszerűségüket, tudásukat felkészültségüket.

- A 90-es évek közepén rajtunk kívül volt még egy kiváló hármas, a Vágner László, Tompos Zoltán, Ring János alkotta csapat. Gondolja el, ők hozzánk hasonlóan elődöntőt dirigálhattak a legrangosabb nemzetközi kupában. Utána hosszú csend. S most itt vannak Kassai Viktorék.

Hamar Lászlóék akkor voltak főszereplők a nemzetközi porondon, amikor napi 250 svájci frankot kaptak egy meccsért. Német kollégáik visont kétezer márkáért fújták a sípot a Bundesligában. Ők egy olyan színvonalú bajnokságból érkeztek az európai szövetség rendezte találkozókra, míg a magyar hármas másodosztályú hazai bajnoki után vezényelhette a Schalke-Tenerife UEFA Kupa elődöntőt. Ma ezért is olyan hullámzó a magyar kollégák teljesítménye.

- Ez bizony így van - csóválta a fejét Hamar László Kassai Viktorék legutóbbi meccsük láttán. - A médiumok bizony nem véletlenül bírálták őket. A Bayern - Barcelona BL-elődöntő nem volt teljesítményük csúcspontja. Nem lehet ennyire hullámzó a produktum. Ezen a szinten meg pláne nem!

- Ha már itt tartunk, az Újpest-Győr összecsapáson ugye les volt a vendégek 93. percben lőtt gólja?

- Bizony az. Óriásit hibáztak a kollégák, hogy megadták. Ekkorát nem lehet tévedni. Ország-világ láthatta, hogy a gólszerő a passznál közelebb állt a kapuhoz, mint a védők.

- Csak azért kérdeztem, mert egykori harcostársa, Puhl Sándor az ellenkezőjét állította a tévés gólösszefoglalóban.

- Ó kérem, az egy varieté müsor. Akik benne vannak a magyar futballban, azok tudják, hogy ez a produkció másról sem szól, mint a barátok, haverok hibáinak elbagatellizálásáról. Valamint a nem brancsbeliek legkisebb tévedéseinek kikockázásáról, s annak médiumokon való felerősítéséről. Puhl Sanyit hosszú ideje kérem, hogy tisztázzuk egymás között a félreértéseket. Ígéri, de hajlandóságot sem mutat rá. Közben én rájöttem, hogy ő nem kedveli azokat, akik ismerik a múltját. Talán ezért is fél szembe nézni a jelennel. Így viszont a televízióban félrevezetik a közvéleményt. S ez cseppet sem használ a játékvezetés eléggé megtépázott presztizsének.

Puhl Sándor egykori barátja, hű társan partvonalon kívül van, mert karakteres ember és van véleménye.

Akit soha nem lehet elfelejteni, GYŐRI TANÁR ÚR! Így, nagybetűvel...

Győri László (Békéscsaba, 1940. február 1. – Békéscsaba, 2008. július 25.) magyar nemzetközi labdarúgó-játékvezető, főiskolai tanár. A békéscsabai főiskola egykori szakigazgatója, a főiskolai kollégium alapítója és igazgatója volt.

Ifjúsági korában a Békéscsaba Előre korosztályos csapataiban kapusként vett részt a labdarúgó játékban. Édesapja nyomdokain – aki 1940-ben tett játékvezetői vizsgát és hosszú éveken át az országos keret tagja volt  - járva 1960-ban labdarúgó játékvezető lett.

A vizsgáját Szegeden szerezte, működését is Csongrád megyében kezdte. 48 évet töltött a futballpályákon később az MLSZ Felnőttképzési Intézet Játékvezető Tanszék igazgatója volt. Az első osztályban 1974-ben mutatkozhatott be, hosszú és eredményes pályafutását 1989-ben a korhatár elérésével, a Tatabánya-Siófok (1:0) mérkőzés vezetésével fejezte be. Első ligás mérkőzéseinek vezetésével az örökös ranglista első tíz játékvezetője közé tartozik. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1983/1984-es bajnoki idényben Nagy Béla társaságában 14 mérkőzést vezethetett.

Az MLSZ felterjesztésére lett nemzetközi FIFA játékvezető, amit tíz évig sikeresen megőrzött. Számtalan európai és ázsiai nemzetközi válogatott és kupa találkozót irányított, vagy partjelzőként társainak segédkezett.

A Tanár Úr vezette az Eindhoven – Hamburg UEFA-kupa találkozót, Nagy Miklós volt az egyik partjelzője. A csomagjaik, bennük a bírói mezek nem érkeztek meg időben, így gyorsan játékvezetői öltözéket kellett szerezniük. A holland kollégák adtak nekik ruházatot és egyéb felszerelést, örültek, hogy kaptak, a méret nem számított. A magas, szikár Győri László két számmal nagyobb öltözékben szaladgálva fújta a sípot, a közönség először mosolygott, de aztán már komolyan vették a játékvezetőt, mert magabiztosan, hiba nélkül irányította a találkozót.

1989-től Békés megyei Labdarúgó Szövetség alelnöke. 1989-2008 között a Békés megyei LSZ Játékvezető Bizottságának elnöke. Már aktív pályafutása alatt 1983-tól tagja volt az MLSZ JB Oktatási bizottságának, 1990-2000 között az MLSZ JT Oktatási bizottság vezetője, országos vizsgabiztos, 2000-2008 között az MLSZ JB Oktatási bizottságának vezetője. Elsődleges feladatának az oktatást, a játékvezetők szellemi felkészítését tartotta.

A játékvezetéssel kapcsolatban rengeteg írása, tanulmánya, értékelése, magyarázata jelent meg, amelyek meghatározták a játékvezetői témakörben az egységesítésre törekvés elvét. Az előadások sokaságát tartotta, egyszerűen, érthetően, világosan rávezetve hallgatóságát a szakmai fogások elsajátítására.

Életének egyik szakmai csúcspontja volt, amikor Puhl Sándor és Baranya István javaslatára az MLSZ Felnőttképzési Intézet Játékvezető Tanszék igazgatójának nevezték ki. Nevéhez fűződik az államilag akkreditált játékvezetői képzés szakmai részének kidolgozása. Alig néhány hónap múlva Kisteleki és az obsitos katonatiszt Vágner javaslatára kirúgták az MLSZ-ből.

50 éve már annak, hogy 1970 tavaszán felvillantak a figyelmezető lapok a focipályákon. A Nemzeti Sport utánajárt, hogy miért és honnan jött az ötlet.

Az egész onnan indult, hogy az 1962-es világbajnokságon a Chile-Olaszország találkozó minden idők egyik legbrutálisabb összecsapását hozta. Az angol Kenneth Aston játékvezető már a nyolcadik percben kiállította az olasz Giorgio Ferrinit, majd a 41. percben Mario Davidot is leküldte a pályáról. A találkozó focimeccs helyett inkább egy csoportos MMA-harcra hasonlított – egy teljesen fölösleges labdával. Volt ott minden: földharc, utánrúgás, hátbarúgás, kiütés, verekedés a kezdőkörben – ez a mérkőzés a mai szabályokkal egészen biztosan nem menne végig.

Az egyik tömegjelenet után rendőröknek kellett rendet rakniuk a játéktéren, a mérkőzés végül „santiagói csataként" vonult be a történelemkönyvekbe. A találkozót végül a gusztustalanul futballozó chileiek nyerték, Kenneth Aston játékvezetőt pedig megbüntették, mert „hazavezette" a mérkőzést. Ő lett a világbajnokságok történetének első játékvezetője, akit hazaküldtek egy tornáról, bár hivatalosan beteget jelentett.

Két nappal a „santiagói csata" után a FIFA erélyesebb játékvezetői fellépést kért, és külön foglalkozott azzal, miként lehetne csökkenteni a durvaságok számát. A brutalitás a chilei vb-n olyan szintű volt, hogy az eseménnyel foglalkozó médiumok rendre rámutattak: ha minden így megy tovább, akkor az a futball-világbajnokságok alkonyát jelentheti.

Kenneth Aston 1963-ban 28 év bíráskodás után visszavonult, három év múlva pedig bekerült a FIFA játékvezetői bizottságába. Az 1966-os vb-n már bizottsági tagként látta az angol-argentin negyeddöntőt, amikor Antonio Rattín, a dél-amerikaiak csapatkapitánya addig dumált, amíg ki nem állítatta magát. Miután kitört a botrány, Aston győzte meg Rattínt a levonulásról – a többi argentint meg a mérkőzés folytatásáról.

A két botrányos mérkőzés megmutatta a labdarúgás rendszerhibáit, és elgondolkodtatta az angol játékvezetőt arról, hogy mivel lehetne jól láthatóan figyelmeztetni a focistákat, főleg ha a játékvezető és a játékosok nem beszélnek közös nyelvet.
Egy nap a Kensington High Streeten vezettem, és a közlekedési lámpa pirosra váltott. Sárga – óvatosan! Piros – állj, kiállítalak!" – jött a futballtörténelmi ötlet.

Ashton ötletét megvették, és a tesztelést sem halogatták sokáig. Az 1970-es világbajnokságon már alkalmazták. A Népsport 1970. május 23-i számában a mexikói vb-n közreműködő magyar játékvezető, Emsberger Gyula vázolta az újítást.

„Lesz sárga és piros táblácska. A sárga a figyelmeztetés, a piros a kiállítás jelzésére szolgál. Remélem, olyanok lesznek a mérkőzések, hogy kevésszer kell elővennünk a táblácskákat a zsebünkből" – magyarázta Emsberger, akinek végül nem kellett elővennie a táblácskákat.

Az első sárga lapot végül a Mexikó-Szovjetunió mérkőzésen osztották ki, ahol a játékvezető három játékost írt fel, Lovcsevet, Logofetet és Penát.

„Kiegyenlített és sportszerű mérkőzést játszottunk. A mexikóiak támadtak, a kis szélsőjük hirtelen befelé tört és lőni akart. Mögötte futottam, meg kellett állítanom, finoman összekoccantottam a sarkát. Amíg élek, nem felejtem el, hogy a nyugatnémet játékvezető, Kurt Tschenscher lapot adott nekem: ez volt pályafutásom egyetlen sárgája!" – mondta a meccs után Jevgenyij Lovcsev, aki így futballtörténelmet írt.

AZ ELSŐ MAGYAR „SÁRGÁS”

Az európai szövetség (UEFA) hamarosan átvette az ötletet, és az MLSZ is gyorsan bevezette a sárga és piros lapok használatát – 1971 őszén, bajnoki idény közben.

„A sportszerűség fokozottabb érvényesülése érdekében az MLSZ elnöksége intézkedett a Játékvezetői Bizottságnál, hogy következetesen toroljon meg minden – akár a pályán, akár a nézőtéren jelentkező – sportszerűtlenséget, s egyúttal a fegyelmezés hatékonyabb alkalmazása érdekében elrendelte a nemzetközi gyakorlatban jól bevált sárga és piros lapok alkalmazását” – szólt az MTI híre.

Az első, NB I-ben kiosztott sárga kártyát a Bp. Honvéd olimpiai bajnok hátvédje, a 37-szeres válogatott Szűcs Lajos kapta, a legfiatalabb élvonalbeli játékvezető, Tapolczai János mutatta fel neki a lapot a Komló elleni, gól nélküli döntetlennel végződött, november 6-i bajnokin. A mérkőzés előtt Tapolczai az MLSZ vezetőitől kapta meg az új fegyelmezési eszközt, a beszámolók szerint Szűcs először értetlenkedve nézett, aztán „leesett neki a tantusz” a figyelmeztetés után, s elnézést kért a szabálytalanságért. Pedig ő már nemzetközi mérkőzésekről biztosan ismerte a lapokat...

A terminológia még itt sem volt tiszta, egy-egy újságon belül is keverve használták a lap, cédula, sőt táblácska kifejezést. Az első „sárgás-pirosas” fordulóban kaptak figyelmeztetést reklamálásért, sorozatos szabálytalanságokért, túlzott keménységért. Minden azért nem lehetett teljesen tiszta, mert november végén az MLSZ finomított a jegyzőkönyvezésen (minden csapat köteles előre megadni a mezszámozást, hiszen a játékvezető a lapot kapó futballista számát írja fel).

1977. május 1-én a labdarúgó NB II nagy rangadóját Pécsett játszották le, ahol a bajnokságban első helyen álló PMSC a második helyezett Vasas Izzót fogadta. Mind a két együttes tehát feljutó helyen állt, ráadásul a két csapat kispadján a Kovács-testvérek, azaz Kovács Imre és Kovács József ült. Megbeszélték hát, hogy felesleges minden kockázat, a békés döntetlen mindkettejüknek csodálatos eredmény lesz. A baj ezzel csak az volt, hogy a bundameccs túlságosan látványosra sikerült, a játékosok annyira nem csináltak semmit, hogy Nagy Béla játékvezető a második félidő közepén lefújta a mérkőzést. Mindezt komolytalan játék miatt. Most ezt a történetet idézzük fel.

Az eset óriási vihart kavart a hazai labdarúgóéletben. A hetvenes évek második felében a bunda nem volt ismeretlen fogalom, de arra egy bíró sem vetemedett, hogy menet közben vessen véget egy meccsnek. A mérkőzést amúgy hatalmas érdeklődés övezte, mert a baranyai megyeszékhelyen nyolcezer ember zsúfolódott össze az Újmecsekaljai stadionban. A PMSC a 17. forduló óta vezette az NB II-es bajnokságot, a Vasas Izzó ott loholt a nyomában. A két együttes között a „rangadó" előtt 5 pont volt a különbség. A pécsiek kispadján Kovács Imre, a Vasas Izzóén Kovács József ült. Ők testvérek voltak. Kovács Imre az 1952-es, Helsinkiben rendezett olimpiai játékokon a magyar csapat tagja volt. Öccse, Kovács II. József 5 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A két Kovács 1948-ban ugyanazon a napon mutatkozott be a válogatottban, de nem ugyanazon a meccsen. Kovács II. József az Albánia elleni, Tiranában megrendezett, Balkán Kupa-mérkőzésen (0-0) szerepel először a nemzeti csapatban, Kovács Imre pedig az ifi-válogatottban Csehszlovákia ellen. Mindkét mérkőzést 1948. május 23-án játszották le.

De térjünk most már vissza 1977. május elsejére.
Labdarúgó NB II, 1976/77: PMSC – Vasas Izzó 0-0 (0-0) – félbeszakadt
Pécs, 8000 néző. Vezette: Nagy Béla

PMSC: Katzirz – Iványi, Toma, Schultheisz, Kincses – Kiss Sándor, Dárdai P., Lőrincz S. – Kardos, Nagy, Dobány (Dárdai L.)
Vasas Izzó: Horváth – Révész, Szántó, Kovács, Schuszter – Antal, Valuch – Bódis, Hanzel, Varga, Szekeres

Jó néhány név ismerős lehet az összeállításból. Katzirz Béla később a magyar válogatottban is bemutatkozott és az utazó keret tagja volt az 1982-es világbajnokságon. Dárdai Pál (az idősebb) a pécsi futball egyik legendája, ugyanez igaz volt Dobány Lajosra is.

Idézzük most fel a Népsport összefoglalóját. Lázár Lajos a következőket írta: „Az első félidőben nagy fölényben játszott a pécsi csapat. Szünet után nagyot esett a színvonal, ellaposodott a játék, mindkét csapat sokat hibázott. A 69. percben Nagy Béla játékvezető véget vetett a találkozónak. A csapatok negyedórát még a pályán várakoztak. Az öltőzőben Nagy Béla – az MLSZ rendelkezéseire hivatkozva – nem nyilatkozott."Ebből tehát nem sokat tudtunk meg. A Népszava 1977. május 3-i számában írt arról. hogy a bíró a komolytalan játék miatt vetett véget a meccsnek. „Egyes vélemények komolytalan játékról beszélnek, amelyet az MLSZ szabályzata tilt. Amikor a két csapat játékosai nem teljes erőbedobással küzdenek, akkor a bírónak közbe kell lépnie."

Mindenesetre az MLSZ villámgyorsan összehívta a fegyelmi bizottságát. Az ott született döntés értelmében nem kapott pontot egyik csapat sem. Ugyanakkor a tárgyalás után érdekes mondat jelent meg a sajtóban. A fegyelmi bizottság a határozatnál figyelembe vette, hogy a mérkőzés játékvezetője a találkozó beszüntetése előtt nem járt el a szabályok szellemének megfelelően." Mit jelentett ez? Annyit, hogy a játékvezetőnek előbb figyelmeztetnie kellett volna a csapatokat, hogy legyenek szívesek focizni. Ezt azonban Nagy Béla - állítólag - nem tette meg. (Később kiderült, hogy igen, de erről 1977-ben nem szóltak a jelentések. Nagyot két hónapig pihentették, de aztán újra vezethetett meccseket.)

A fegyelmi tárgyalás hozott néhány érdekes momentumot. A beidézett csapatok képviselői a szokatlanul nagy melegre hivatkoztak.  

A pécsiek azt mondták, hogy a bajnokságban néhány meccsüket a hajrában esett gólokkal nyerték meg, nem értik a bírót, miért fújta le a meccset, hiszen a hátralévő 21 percben még eshetett volna számtalan gól. Kovács Imre, a PMSC vezetője visszautasította a bundát. 

Felháborító, hogy egyesek azt feltételezik, hogy a csapatom nem akart nyerni. Ha a Vasas Izzó kapusa nem véd az első negyedórában úgy, ahogy, akár két-három góllal is vezethettünk volna." A tárgyalásra beidézett Katzirz Béla azt mondta, hogy a bíró csúnyán beszélt vele. Amikor a kapus megkérdezte, miért fújta le a meccset, Nagy Béla annyit felelt: „Fogja be a száját, mert kiállítom."

A PMSC két játékosa, Kiss Sándor és Lőrincz Sándor 2010-ben, azaz 33 évvel a történtek után így emlékezett:
Lőrincz Sándor: Az öreg (Kovács Imre vezetőedző) egész héten előre mondta nekünk, nehogy meghallja még csak a gyanúját is annak, hogy itt valamit kitalálunk. Csak ugye a nézők hozzá voltak szokva - ez NB II volt - hogy három-négy góllal verjük az ellenfelet. Három gól alatt akkoriban nem rúgtunk. Május elseje volt. A közönség sem volt színjózan. Száz fok volt... és tényleg nagyon rosszul játszottunk. Már a tizedik percben kiabálták, hogy bunda.Kiss Sándor: Ez első- és a második helyezett rangadója volt. Nekik is jó volt az egy pont, meg nekünk is. Senki nem hitte el, hogy nem az, vagyis inkább előre tudták, hogy bunda lesz. Nem az volt.

1988: Megszólalt Nagy Béla
Tizenegy évvel a történtek után Nagy Béla a Foci című újságban osztotta meg az emlékeit: „Arra számítottam, hogy a két csapat igazi presztízsmérkőzést vív egymással. Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy komolytalan játék folyik. A szünetben felszólítottam a két csapatkapitányt, hogy próbáljanak többet nyújtani, mert kénytelen leszek lefújni a meccset. Megígérték, hogy a második félidőben hajtani fognak. Ám a folytatás sem volt különb. Valóságos futballparódiát mutattak be. A 69. percben lefújtam a meccset. 

A játékosok és az edzők arról próbáltak meggyőzni, hogy szó sincs semmiféle bundáról. Próbáltak rábeszélni a folytatásra, de erre nem voltam hajlandó. A közönség részéről óriási tüntetés kezdődött. Bejött az öltözőbe az ügyeletes rendőrtiszt és azt mondta: Bíró úr, nagy zűr van. Több ezer szurkoló várja magát odakint. Nem tudjuk garantálni a testi épségét. Sosem voltam félős gyerek. Fogtam a sportszatyromat és elindultam a kocsi felé. Valóban sok szurkoló állt ott. Nem tagadom, arra számítottam, hogy kapok a tömegtől, de megtapsoltak. Az MLSZ vezetése akkor rosszallóan vette tudomásul a történteket. Keresték azt a pontot, amiben elmarasztalhattak volna. Ám a szabályok szerint jártam el, nem lehetett belekötni. A döntést viszont furcsálltam. Egyik csapat sem kapott pontot. Ha akkor szigorúbb ítéletet hoznak, talán elejét lehetett volna venni a későbbi bundázásoknak."

Akik ott voltak ezen az összecsapáson, emlékezhettek arra, hogy a közönség már a második félidő elején „Bunda, bunda" kiabálással fejezte ki nemtetszését, sokan a belépőjegy árát követelték vissza. A skandálás persze a bíró fülébe is eljutott. Sokak szerint a közönség egyre hevesebb reakciója késztette arra Nagy Bélát, hogy lefújja a mérkőzést.

A FourFourTwo 2018-ban kérdezte meg az egykori szemtanúkat. Érdemes ezeket a nyilatkozatokat is felidézni.

Katzirz Béla, a PMSC kapusa: „Hatalmas marhaságot csinált a játékvezető, nem is értjük, mi ütött belé. Rendkívüli hőség volt aznap, ezért fogyott el az erő a második félidőre. Úgy rémlik, hogy egy nagyon rossz szabadrúgásunk verte ki a biztosítékot nála."

Dobány Lajos, a PMSC játékosa: „A meccs napjának délelőttjén a május elsejei felvonuláson kellett részt venni – melegítőben. Volt vagy 40 fok. Nem csoda, hogy a kánikulában nem tudtuk szórakoztatni a nézőket. Ha nem az első játszik a másodikkal, senki sem gyanított volna megegyezéses meccset."Lázár Lajos, a Népsport tudósítója: „Az első félidőben tisztességes játék folyt, de a másodikban már lehetett érezni, hogy mindenkinek jó lesz az iksz. Nem előre, hanem keresztben fociztak. Lehetett magyarázni a meleggel, meg miegyébbel, de a nézők pontosan tudták, miről van szó."

A Népszabadság időjárás-jelentése 1977. május elsejére: Jobbára kevés felhő, száraz idő várható. A Dunántúl felett elszórtan megnövekedhet a felhőzet, zápor, zivatar lehetséges. Általában erős lesz a déli szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 24 és 29 fok között alakul."Kánikuláról, 40 fokos rekkenő hőségről nem esett szó.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.
Címlapi kép: Pécs, Újmecsekalja, a PMSC stadionja.

1977. május 1-én a labdarúgó NB II nagy rangadóját Pécsett játszották le.

A bajnokságban első helyen álló PMSC a második helyezett Vasas Izzót fogadta. Mind a két együttes tehát feljutó helyen állt, ráadásul a két csapat kispadján a Kovács-testvérek, azaz Kovács Imre és Kovács József ült. Megbeszélték hát, hogy felesleges minden kockázat, a békés döntetlen mindkettejüknek csodálatos eredmény lesz. A baj ezzel csak az volt, hogy a bundameccs túlságosan látványosra sikerült, a játékosok annyira nem csináltak semmit, hogy Nagy Béla játékvezető a második félidő közepén lefújta a mérkőzést. Mindezt komolytalan játék miatt. Most ezt a történetet idézzük fel.

Az eset óriási vihart kavart a hazai labdarúgóéletben.A hetvenes évek második felében a bunda nem volt ismeretlen fogalom, de arra egy bíró sem vetemedett, hogy menet közben vessen véget egy meccsnek.A mérkőzést amúgy hatalmas érdeklődés övezte, mert a baranyai megyeszékhelyen nyolcezer ember zsúfolódott össze az Újmecsekaljai stadionban. A PMSC a 17. forduló óta vezette az NB II-es bajnokságot, a Vasas Izzó ott loholt a nyomában. A két együttes között a „rangadó" előtt 5 pont volt a különbség.A pécsiek kispadján Kovács Imre, a Vasas Izzóén Kovács József ült.Ők testvérek voltak. Kovács Imre az 1952-es, Helsinkiben rendezett olimpiai játékokon a magyar csapat tagja volt. Öccse, Kovács II. József 5 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A két Kovács 1948-ban ugyanazon a napon mutatkozott be a válogatottban, de nem ugyanazon a meccsen. Kovács II. József az Albánia elleni, Tiranában megrendezett, Balkán Kupa-mérkőzésen (0-0) szerepel először a nemzeti csapatban, Kovács Imre pedig az ifi-válogatottban Csehszlovákia ellen. Mindkét mérkőzést 1948. május 23-án játszották le.

De térjünk most már vissza 1977. május elsejére.

Labdarúgó NB II, 1976/77: PMSC – Vasas Izzó 0-0 (0-0) – félbeszakadt
Pécs, 8000 néző. Vezette: Nagy Béla

PMSC: Katzirz – Iványi, Toma, Schultheisz, Kincses – Kiss Sándor, Dárdai P., Lőrincz S. – Kardos, Nagy, Dobány (Dárdai L.)
Vasas Izzó: Horváth – Révész, Szántó, Kovács, Schuszter – Antal, Valuch – Bódis, Hanzel, Varga, Szekeres

Jó néhány név ismerős lehet az összeállításból.Katzirz Béla később a magyar válogatottban is bemutatkozott és az utazó keret tagja volt az 1982-es világbajnokságon.Dárdai Pál (az idősebb) a pécsi futball egyik legendája, ugyanez igaz volt Dobány Lajosra is.

Idézzük most fel a Népsport összefoglalóját. Lázár Lajos a következőket írta: „Az első félidőben nagy fölényben játszott a pécsi csapat. Szünet után nagyot esett a színvonal, ellaposodott a játék, mindkét csapat sokat hibázott.A 69. percben Nagy Béla játékvezető véget vetett a találkozónak. A csapatok negyedórát még a pályán várakoztak. Az öltőzőben Nagy Béla – az MLSZ rendelkezéseire hivatkozva – nem nyilatkozott."Ebből tehát nem sokat tudtunk meg. A Népszava 1977. május 3-i számában írt arról. hogy a bíró a komolytalan játék miatt vetett véget a meccsnek. „Egyes vélemények komolytalan játékról beszélnek, amelyet az MLSZ szabályzata tilt. Amikor a két csapat játékosai nem teljes erőbedobással küzdenek, akkor a bírónak közbe kell lépnie."

Mindenesetre az MLSZ villámgyorsan összehívta a fegyelmi bizottságát. Az ott született döntés értelmében nem kapott pontot egyik csapat sem. Ugyanakkor a tárgyalás után érdekes mondat jelent meg a sajtóban.A fegyelmi bizottság a határozatnál figyelembe vette, hogy a mérkőzés játékvezetője a találkozó beszüntetése előtt nem járt el a szabályok szellemének megfelelően."Mit jelentett ez? Annyit, hogy a játékvezetőnek előbb figyelmeztetnie kellett volna a csapatokat, hogy legyenek szívesek focizni. Ezt azonban Nagy Béla - állítólag - nem tette meg. (Később kiderült, hogy igen, de erről 1977-ben nem szóltak a jelentések. Nagyot két hónapig pihentették, de aztán újra vezethetett meccseket.)

A fegyelmi tárgyalás hozott néhány érdekes momentumot. A beidézett csapatok képviselői a szokatlanul nagy melegre hivatkoztak.

A pécsiek azt mondták, hogy a bajnokságban néhány meccsüket a hajrában esett gólokkal nyerték meg, nem értik a bírót, miért fújta le a meccset, hiszen a hátralévő 21 percben még eshetett volna számtalan gól. Kovács Imre, a PMSC vezetője visszautasította a bundát. 

Felháborító, hogy egyesek azt feltételezik, hogy a csapatom nem akart nyerni. Ha a Vasas Izzó kapusa nem véd az első negyedórában úgy, ahogy, akár két-három góllal is vezethettünk volna."A tárgyalásra beidézett Katzirz Béla azt mondta, hogy a bíró csúnyán beszélt vele. Amikor a kapus megkérdezte, miért fújta le a meccset, Nagy Béla annyit felelt: „Fogja be a száját, mert kiállítom."

A PMSC két játékosa, Kiss Sándor és Lőrincz Sándor 2010-ben, azaz 33 évvel a történtek után így emlékezett:
Lőrincz Sándor: Az öreg (Kovács Imre vezetőedző) egész héten előre mondta nekünk, nehogy meghallja még csak a gyanúját is annak, hogy itt valamit kitalálunk. Csak ugye a nézők hozzá voltak szokva - ez NB II volt - hogy három-négy góllal verjük az ellenfelet. Három gól alatt akkoriban nem rúgtunk. Május elseje volt. A közönség sem volt színjózan.Száz fok volt... és tényleg nagyon rosszul játszottunk. Már a tizedik percben kiabálták, hogy bunda.Kiss Sándor: Ez első- és a második helyezett rangadója volt. Nekik is jó volt az egy pont, meg nekünk is. Senki nem hitte el, hogy nem az, vagyis inkább előre tudták, hogy bunda lesz. Nem az volt.

1988: Megszólalt Nagy Béla
Tizenegy évvel a történtek után Nagy Béla a Foci című újságban osztotta meg az emlékeit: „Arra számítottam, hogy a két csapat igazi presztízsmérkőzést vív egymással.Ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy komolytalan játék folyik. A szünetben felszólítottam a két csapatkapitányt, hogy próbáljanak többet nyújtani, mert kénytelen leszek lefújni a meccset. Megígérték, hogy a második félidőben hajtani fognak. Ám a folytatás sem volt különb. Valóságos futballparódiát mutattak be. A 69. percben lefújtam a meccset. 

A játékosok és az edzők arról próbáltak meggyőzni, hogy szó sincs semmiféle bundáról. Próbáltak rábeszélni a folytatásra, de erre nem voltam hajlandó. A közönség részéről óriási tüntetés kezdődött. Bejött az öltözőbe az ügyeletes rendőrtiszt és azt mondta: Bíró úr, nagy zűr van. Több ezer szurkoló várja magát odakint. Nem tudjuk garantálni a testi épségét.Sosem voltam félős gyerek. Fogtam a sportszatyromat és elindultam a kocsi felé. Valóban sok szurkoló állt ott. Nem tagadom, arra számítottam, hogy kapok a tömegtől, de megtapsoltak.Az MLSZ vezetése akkor rosszallóan vette tudomásul a történteket. Keresték azt a pontot, amiben elmarasztalhattak volna. Ám a szabályok szerint jártam el, nem lehetett belekötni. A döntést viszont furcsálltam. Egyik csapat sem kapott pontot. Ha akkor szigorúbb ítéletet hoznak, talán elejét lehetett volna venni a későbbi bundázásoknak."

Akik ott voltak ezen az összecsapáson, emlékezhettek arra, hogy a közönség már a második félidő elején „Bunda, bunda" kiabálással fejezte ki nemtetszését, sokan a belépőjegy árát követelték vissza. A skandálás persze a bíró fülébe is eljutott. Sokak szerint a közönség egyre hevesebb reakciója késztette arra Nagy Bélát, hogy lefújja a mérkőzést.

A FourFourTwo 2018-ban kérdezte meg az egykori szemtanúkat. Érdemes ezeket a nyilatkozatokat is felidézni.

Katzirz Béla, a PMSC kapusa: „Hatalmas marhaságot csinált a játékvezető, nem is értjük, mi ütött belé. Rendkívüli hőség volt aznap, ezért fogyott el az erő a második félidőre. Úgy rémlik, hogy egy nagyon rossz szabadrúgásunk verte ki a biztosítékot nála."

Dobány Lajos, a PMSC játékosa: „A meccs napjának délelőttjén a május elsejei felvonuláson kellett részt venni – melegítőben. Volt vagy 40 fok.Nem csoda, hogy a kánikulában nem tudtuk szórakoztatni a nézőket. Ha nem az első játszik a másodikkal, senki sem gyanított volna megegyezéses meccset."Lázár Lajos, a Népsport tudósítója: „Az első félidőben tisztességes játék folyt, de a másodikban már lehetett érezni, hogy mindenkinek jó lesz az iksz. Nem előre, hanem keresztben fociztak. Lehetett magyarázni a meleggel, meg miegyébbel, de a nézők pontosan tudták, miről van szó."

A Népszabadság időjárás-jelentése 1977. május elsejére:Jobbára kevés felhő, száraz idő várható. A Dunántúl felett elszórtan megnövekedhet a felhőzet, zápor, zivatar lehetséges. Általában erős lesz a déli szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 24 és 29 fok között alakul."Kánikuláról, 40 fokos rekkenő hőségről nem esett szó.

72 NB. I-es mérkőzést vezetett Szabó Béla játékvezető, utolsó két meccsén nem viselte a jelvényt!

Fiatal korában labdarúgó játékos volt, majd edző illetve játékvezető lett. 1972-ig játszott különböző csapatokban, Játékos pályafutását az NB. III-as MEDOSZ Erdért gárdájánál fejezte be. Ezután hét évig edzősködött, többek között a Ferencváros utánpótlásánál. A játékvezetéssel párhuzamosan az Erdért csapatnál edzősködött.

A játékvezetői vizsga megszerzését követően különböző labdarúgó osztályokban szerzete meg a szükséges tapasztalatokat. Az ellenőrök és sportvezetők véleménye alapján 1980-ban került az NB. II-es játékvezetői keretbe. 1983-ban az MLSZ JB vezetői válaszút elé állították: vagy edzősködés, vagy NB. I.

A játékvezetést választva még ebben az évben, a Haladás–Vasas (1:0) találkozó vezetésével debütálhatott a legmagasabb osztályban. Az aktív játékvezetést 1989-ben a Győr–Békéscsaba (2:0) mérkőzés levezetésével fejezte be. Érdekesség, hogy az utolsó három bajnoki mérkőzésen - tudva, hogy kimarad a keretből - nem tudta teljesíteni a fizikai tesztet -, nem viselte a játékvezetői jelvényt. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1985/1986-os bajnoki idényben 15 mérkőzés levezetésére kapott lehetőséget.

1985-1989. között nemzetközi keret került.

1994-ben érdekes interjú jelent meg Szabó Bélával a Nemzeti Sport hasábjain:

Szabó Béla néhány éve abbahagyta a játékvezetést.
Tulajdonképpen azt mondják, ő is sértett emberként távozott a futball világából. Tehát egy sértett ember kérdezett több, ha lehet, még sértettebb embert.

„Hogy van, bíró úr?”
Csak nem plagizálunk? - Kérdezett vissza.

Idézőjelbe tesszük a kérdést és akkor nem plágium.
Köszönöm szépen, fizikailag és mentálisan is kiválóan vagyok.

Mondja, mit jelent Önnek ez a szó, hogy tisztesség?
Számomra azt jelenti, hogy amit velem közölnek, azt maradéktalanul, ha lehet, szó szerint megírom.

És a bosszú?
Nem vagyok bosszúálló, ennek a szónak a tartalmi részével nem foglalkozom. Nem tartom ideillőnek ezt a kérdést.

Miért hagyta abba a já tékvezetést?
Nem láttam további perspektívát benne. Ezért a hetvenötödik NB l-es mérkőzésemen elbúcsúztam a síptól.

Az utolsó két mérkőzésén miért nem viselte a JB jelvényét?
Otthon felejtettem.

Nekem azt mondták, hogy kijelentette, azért nem viseli, mert nem tartozik ebbe a társaságba.
Ezt azoktól kellene megtudakolnia, akik ezt mondták rólam.

S másodszor is otthon felejtette?
Az igazság az, hogy másodszor már nem találtam meg. S miután nem volt több küldésem, mert a frissen megválasztott elnökséggel megállapodtunk, hogy mikor vonulok vissza, nem szereztem be új emblémát.

Ón FIFA-bíró volt.
Így igaz.

Egy időben viszont nem kapott nemzetközi mérkőzéseket. Elárulná az okát?
Tudom, vagyis gondolom, azért, mert amikor Svájcban vezettem, két ott segítő kollégám akkora telefonszámlát követett el, hogy utána az UEFA és a FIFA pihentetett.

Úgy tudom, nem ez volt az oka, hanem kint volt egy felmérésen, és nem tudta megfutni a szintidőket, itthon pedig mindezt elhallgatta.
Ebből egy szó sem igaz. Huták Tónival együtt voltunk kint Klosterben és Davosban. Ott a felmérésen én voltam Európa leggyorsabb játékvezetője a rövid távokon. A 2400 métert úgy abszolváltam, hogy az egésztábor nekem drukkolt. Egyébként az eredmények
megtalálhatók az akkor kiadott Bulletinban. Aki mást mond, az hazudik.

Azt is rebesgetik, hogy ön sem volt jobb a Deákné vásznánál. Hiszen mondjuk, Békéscsabán, ugyanúgy elfogadta azajándékokat, mint más.
Félreértés ne essék: én is elhoztam Békéscsabáról a szalámit. Nem, hogy elhoztam, egyszerűen nem lehetett viszszautasítani.
De azt a megállapítást, hogy nem voltam jobb a Deákné vásznánál, vissza kell utasítanom. A beszélgetésünk éle ugyanis nem olyan
típusúak ellen fordul, mint én vagyok.

Mond Önnek ez a név valamit, hogy Lo Bello?
Remélem, nem a híres játékvezetőre gondol?

Nem.
Békéscsabán így hívták a „törődős” embert. Ő rakta be a kolbászt, ő vitt el bennünket vacsorázni.

Térjünk rá a cikksorozatra. Emlékszem, a játékvezetői edzőtáborokban mindenkivel egyetértésben ön is elítélte azokat a kollégákat, akiket most megpróbál tisztára mosni. Mi adta az ötletet, hogy megkeresse őket?
Azt gondoltam, hogy több mint tíz év távlatából közelebb jutunk az igazsághoz. Itt mindig találgatások voltak, nem tudtam, hogy megvesztegethetők voltak-e, vagy sem. Netán egyszerűen csak egy eltévesztett egyesületi érdekképviselete miatt maradtak ki a
keretből. Úgy gondoltam, hogy ezek az emberek kapják meg a megszólalás jogát. Egyszóval szerettem volna tudni, hogy mi az igazság.

 A cikkeket olvasva felmerül a gondolat, hogy valaki nem mond igazat!
Szeretném tudni, hogy ki. Hiszen amit leírtam, azt szószerint mondták a kollégák.Egyébként furcsálltám, hogy az akkori államtitkár, Buda úr meghallgatásuk nélkül tiltotta el őket. De azokat nem, akik esetleg adták a pénzt.

A jog szerint az a bűnösebb, aki elfogadja, nem pedig az, aki adja.
Szerintem az is bűnös, aki adja.

Ezen nem érdemes vitatkozni.
De ha már eltiltották őket, a panaszukat azért meg lehetettvolna hallgatni.

Úgy tudom, egyikük sem élt a fellebbezés jogával. Pontosabban: egyetlen kivétel Jaczina Róbert volt, akit végül is felmentettek és tovább folytathatta tevékenységét.
Én viszont pont az,ellenkezőjét hallottam tőlük. Ők fellebbeztek, de válaszra sem méltatták őket.

Egy állítás, egy tagadás. Menjünk tovább. Hadd mondjak egy konkrét példát. A Tátrai úrral készült cikkben van egy rész, amely nem felel meg a valóságnak. Éppen ott voltam a Vasas-pályán a játékvezetői öltözőben, amikor Puhl Sándor megkérte Tátrait, hogy hagyja
el az öltözőt. Szó sem volt Pubikázásról és, hogy „köztünk a helyedéről.
Találkozhattak máshol is. De nekem Tátrai így mesélte.

Szabó úr, maga haragszik Nagy Miklósra, a JT jelenlegi elnökére?
Egyáltalán nem.

Akkor miért kellett őt minden cikkben elmarasztalni?
Ezt nem én tettem, hanem a volt,kollégái.

És ők miért neheztelnek rá, amikor nem tehetett arról, ami történt? Hiszen akkor még aktív játékvezetőként tevékenykedett.
Azt vetik a szemére, hogy cserben hagyta a régi kollégákat.

Egy szó mint száz, ön most felmenti a volt kollégákat?
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy elkövették azt, amiért eltávolították őket a játékvezetői testületből.

Nos, ezzel nem vagyunk egy véleményen.
Pedig jelenleg mindnyájan megbecsült, tiszteletben álló emberek, s a maguk posztján megállják a helyüket.

Előzetesbe is került a volt FIFA játékvezető. Érdekes cikkek, történések Saskőy Szabolcsról.

A játékvezetésből 1990-ben, Budapesten, a XIII. ker. Labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) előtt Kürti Imre a BLSZ JB elnöke és id. Lovász László a kerületi JB elnök előtt vizsgázott. A kerületi JB feladásával 1992-től a Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) által üzemeltetett labdarúgó bajnokságokban folytatta sportszolgálatát. A BLSZ JB határozata alapján NB III-as, egyben országos utánpótlás bíró. Az MLSZ JB minősítésével NB IIes, majd 2002-től az NB I-es bíró.

2005-től nemzetközi játékvezetői keretbe került. A rossz hírek szerint volt az a pénz, ami jelvényt ért.

Kemény kritika Saskőyről:

Érthetően hatalmas visszhangot kapott 2006. április 16-én Saskőy Szabolcs által vezetett a Ferencváros-Újpest FC mérkőzés utolsó néhány perce. Szabolcs a hajrában alaposan "kitett" magáért: kiállí­totta az újpesti Böjte Attilát - jogosan - majd kollégájával együtt elnézett egy leshelyzetet. A következmény: piros lap, büntető, verekedés...

Tehát azt már az elején leszögezhetjük: a FIFA-játékvezető és kollégái nagyot hibáztak a Ferencváros-Újpest FC mérkőzés 95. percében.

Hiszen az egyértelműen, a helyszí­nen is látszott: miután Kovács Zoltán lövését Kemenes Szabolcs hárította, a kipattanót a lesen álló Rajczi Péter fejelte tovább.

És ebből a szitiációból lett aztán kiállí­tás, büntető, hogy a második gól utáni középkezdést követő eseményekről ne is beszéljünk.

Ennek kapcsán muszáj egyértelműsí­teni: mit is mond ki a labdarúgás szabálykönyve a Kovács-Rajczi-szituációra? (Már csak azért is, mert nem csak az üllői úti stadion lelátóján, hanem napokkal később, különböző internetes fórumokon is azon vitatkoztak a szurkolók: most tulajdonképpen leshelyzet volt-e Rajczi helyzete - vagy sem?)

Nos, a szabály úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben - is - a labda elrúgásának pillanata számí­t, függetlenül attól. hogy a játékszer az ellenfél kapusáról pattan az elrúgás pillanatában lesen álló játékos elé. Azaz: abban a pillanatban aktí­vvá vált Rajczi Péter leshelyzete, hogy a kipattanó labdához hozzáért.


Saskőy szakálla...
A játékvezető már csak azért is balszerencsés volt, mert mint annyiszor a mérkőzés folyamán, ezúttal is akcióközelben helyzkedett - csak egész egyszerűen nem merte felvállalni azt, hogy felülbí­rálja kétségkí­vül jobb pozí­cióban lévő kollégáját, dr. Kovács Pétert. (Igaz, olvasóink egyből mondhatják: hasonló szituáció már előfordult a futballtörténelemben, elég, ha csak a Puhl Sándor vezette 1994-es vb-döntőt idézzük fel - de hát erre szokták azt mondani: ilyenre tényleg csak a legnagyobbak képesek...)

Visszatérve Saskőyre: azért neki is több, mint gyanús volt a szituáció.

Hiszen mi mással lehet magyarázni azt, hogy a Botis kezezését követő büntető előtt kiment Kovács asszisztenshez és megkérdezte tőle: "Biztos vagy benne, hogy nem volt les?" Mivel a kolléga határozottan válaszolt, a bí­ró nem tehetett mást: tizenegyest í­télt és kiállí­totta a vétkes Fradi-védőt.

Azért Saskőy Szabolcsnál érdemes megállni egy kicsit.

Már csak azért is, mert e sorok í­rója az emlékezetes, Pápa-Debrecen mérkőzést követően (ha valaki esetleg nem emlékezne rá: ez volt az a bajnoki, ahol a hajdúságiak úgy értek el gólt, hogy a labda a kapufáról kifelé pattant, Saskőy ennek ellenére, asszisztense beintésére középkezdést rendelt el) - miután a FIFA-bí­ró eléggé érdes stí­lusban megtagadta a nyilatkozatot - nyí­lt levelet í­rt neki, amely enyhén szólva nem esett jól a játékvezetőnek.

Jó példa erre, ami pár héttel ezután, egy nemzetközi kupamérkőzésen történt.

A lelátón összetalálkoztunk - szinte ki se tudtuk kerülni egymást -én persze, köszöntem Saskőynek (jelezve, hogy a véleményemtől függetlenül azért nincs harag), de ő jól hallhatóan inkább beszólt egyet.

Nem éreztem, hogy erre bármilyen formában reagálnom kellene, már csak azért sem, mert Saskőy ezzel - önmagát minősí­tette.

Az viszont tény: sok olyan dolog megjelent ebben az í­rásban, amely nem tetszhetett neki.

Többek között azt í­rtuk meg: Saskőy elsősorban annak köszönhette a FIFA-jelvény formájában megelőlegezett bizalmat, hogy különösen jó kapcsolatot ápol Puhl Sándorral.

Ebben még nem is lenne semmi különleges, hiszen a világ gyakran í­gy működik - kapcsolatokon is múlnak emberi sorsok.

Csak éppen az "csí­pte" a szemünket, hogy Saskőy éppen a fent emlí­tett Pápa-Debrecen bajnoki után kapta meg a legrangosabb jelvényt, arról nem is beszélve, hogy ebben az időszakban nem volt olyan mérkőzése, amelyen ne lett volna kisebbfajta botrány (értsd: piros és sárga lapok tömkelege, vagy éppen közfelháborodás. Ezzel kapcsolatban elég, ha csak az őszi Bp. Honvéd - MTK Budapest mérkőzést emlí­tjük meg, amelyet Saskőy 98 percig vezetett, a vendégcsapat egyenlí­tését követően pedig egyből lefújta a meccset).

Puhl persze, ekkor is megvédte kollégáját, mint ahogy megtette ezt a Ferencváros - íšjpest FC mérkőzés hivatalos ellenőreként is.

Mindenesetre az tény: Saskőy Szabolcs valóban érdekes, öntörvényű figura.

Hiszen nem megélhetési játékvezetőként fújja hétről-hétre a sí­pot, mondhatjuk a sportág szeretete vezérli, ezt jól jelzi az is, hogy már NB I-es kerettag volt, amikor visszajárt Budapest II. és III. osztályú mérkőzéseket vezetni.

De talán éppen a fent emlí­tett ok miatt sokkal többet meg is enged magának, mint jónéhány kollégája, mondhatjuk: lazábban vesz egy-két dolgot.

Erre megint csak egy adalék: azt tudni kell, hogy Saskőy civilben mindig kényesen ügyel arra, hogy borotvált arccal jelenjen meg, ám egy-egy mérkőzése előtt két-három nappal már nem áll tükör elé.

Az ok roppant egyszerű: a bajnoki időpontjában í­gy már kellő borostával rendelkezik, és ez a tény talán pszichikailag is jót tesz neki.

Sőt, azt ismerősei sem tagadják: erre azért is szüksége van, mert í­gy marconábbnak tűnhet.

Azért az nem titok: akadt olyan kollégája, aki mindezt felrótta neki.

Saskőy válasza minderre az volt: hol í­rja le a szabálykönyv azt, hogy egy játékvezető nem lehet borostás?

Jót tett neki, hogy - Vágner lett a főnök!
A fent leí­rtak után azonban mindenképpen meg kell jegyezni azt is: a FIFA-játékvezetőnek feltétlenül jót tett az is, hogy kebelbarátját, Puhl Sándort leváltották az MLSZ JB elnöki tisztjéről.

És hogy miért mondjuk mindezt?

Mert nem csak mi, hanem a szakmai krém jónéhány képviselője is azon a véleményen van: az elmúlt pár hétben az érthető módon elkényelmesedett Saskőy sokkal jobban odateszi magát a mérkőzéseken, láthatóan bizonyí­tani akar.

Természetesen Vágner Lászlónak.

Hiszen az új bí­rófőnök köztudottan kemény ember hí­rében áll, akit nem érdekel senkinek az előélete, ő kizárólag a saját szemének és a mérkőzésen nyújtott teljesí­tményeknek hisz.

A közelmúltban lezajlott játékvezetői továbbképzésen információnk szerint többek között azt is elmondta: senkinek sincs bérelt helye a keretekben, viszont aki megfelel a követelményeknek, aki rendre hozza magát a mérkőzéseken, az állandó megbí­zást kap!

Mert Vágnernek egyértelműen az a célja: a magyar bajnokik ne a bí­róbakikról szóljanak, a játékvezetők - jó értelemben - csak háttérszereplői legyenek a mérkőzéseknek!

Saskőy Szabolcsnak - habitusánál fogva - ez még nem mindig megy, de azt kell, hogy mondjuk: jó úton halad.

Hiszen az elmúlt néhány fordulóban valóban jól lehozta a mérkőzéseit, ennek is köszönhette, hogy mint legjobb formában lévő FIFA-bí­ró, megkaphatta a Ferencváros-Újpest FC mérkőzést.

A kialakult helyzetet pedig egyébként tökéletesen jellemzi Vágner László kijelentése.

A JB-elnök csak annyit jegyzett meg: "a történteknek lesz következménye, amely azonban nem Saskőy Szabolcs játékvezetőt, hanem dr. Kovács Péter asszisztenst érinti majd!"

Ezt jól jelzi az is: a FIFA-bí­ró már a hétvégén újabb bizonyí­tási lehetőséget kap, az MTK-Zalaegerszeg mérkőzésen fújja a sí­pot, Kovács partjelző nevével pedig - játékvezetői körökből származó információnk szerint - jónéhány hétig nem találkozunk majd!

Majdnem a pályáról vitték el:

2006. május 6-án még Pécsett vezetett mérkőzést, pár nappal később már előzetesben kerültA bíró civilben vámolással foglalkozó céget vezet és ha igazak a vádak, illetve a hírek, akkor ezzel kapcsolatban került előzetes letartóztatásba.

„Nagy értékű csempészet miatt kezdeményeztünk eljárást tizennégy személy ellen" – mondta Sipos Jenő, a Vám- és Pénzügyőrség szóvivője, aki jelenleg az MLSZ szóvívője.

"Az érintettek távolkeletről hoztak az Európai Unióba, egészen pontosan Magyarországra, Szlovákiába és Ausztriába különböző termékeket, hamis papírokkal és pecsétekkel, összesen három és félmilliárd forint értékben. A VPOP egy ideje nemzetközi nyomozás keretében figyelte az érintetteket, akik között valóban van egy élvonalbeli labdarúgó játékvezető is.Kedden hajnalban rajtaütöttünk a társaságon. Az érintettek előzetes letartóztatását kezdményezzük, erről csütörtökön dönt majd a bíróság.”

Saskőy Szabolcs a közeljövőben Ukrajnában egy nemzetközi utánpótlás tornán vezette volna a Csehország–Costa Rica találkozót. Erre az eseményre azonban biztosan nem utazhat, hiszen Vágner László a játékvezetők főnöke „levette” őt a találkozóról.

„Saskőy Szabolcsnak nemzetközi mérkőzései lettek volna, ám jelen pillanatban úgy tűnik, hogy véget ért a játékvezetői pályafutása – mondta Vágner László. – Nem szerencsés, ha a magánéletében, vagy a munkájában támadás ér egy játékvezetőt, aki egy erkölcsi testület tagja. A mi szakmánkban nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani. Az utóbbi időben morális okok miatt néhány kollégával szemben el kellett járnom, de erre azért én sem voltam felkészülve."

Amíg én vagyok az elnök nehezen tudom elképzelni, hogy Saskőy Szabolcs élvonalbeli mérkőzést vezessen, ez nem is lenne szerencsés, hiszen komoly támadásoknak lenne kitéve” – tette hozzá Vágner.

A játékvezető bizottság emellett levelet írt a FIFA illetékeseinek, amelyben tájékoztatták a nemzetközi szövetséget, hogy súlyos munkahelyi problémák miatt Saskőy Szabolcs idén december 31-ig nem vállal mérkőzést, leiratkozik az összes hazai és nemzetközi találkozóról.

Kemény kritika a kollégáktól:

Heteken át foglalkoztatta a játékvezetőket a Saskőy-ügy.

Juhos Attila: Szakmailag és morálisan is helyre kell tenni a magyar játékvezetést!

Az egykori FIFA-bí­ró véleménye már csak azért is érdekes lehet, mert 2005 januárjában Saskőy Szabolcs éppen Juhos helyére került a nemzetközi keretbe.

- Úgy érzem, nem lenne teljesen etikus, ha én törnék pálcát Szabolcs felett, úgy gondolom, az élet úgyis bebizonyí­totta, hogy annak idején helyes döntést hoztak-e a vezetők, vagy sem...

- Véleménye azért csak van az ügyről...

- Természetesen, de annak semmi értelme nem lenne, ha én most vagdalkoznék, személyeskednék. Egyébként is: Szabolcsot is megilleti az ártatlanság vélelme, tehát nem akarok pálcát törni felette. Általánosságban azonban az mindenképpen elmondható: az amúgy is megtépázott magyar játékvezetésnek sem itthon, sem külföldön nem jött jól ez az ügy. Hiszen bárhogy is alakul tovább a történet, biztos, hogy a közvéleménynek hosszú ideig támadási felületet adtunk, arról nem is beszélve, hogy a határainkon túl is nehéz lesz meggyőzni az illetékeseket arról, hogy ne általánosí­tsanak a magyar futballbí­rókat illetően. Hiszen azért azt is hozzá kell tenni: az országos keretben igenis sok tehetséges kolléga működik...

- Amióta megví­vta az emlékezetes csatáját az MLSZ JB elnöki posztjáért Puhl Sándorral - igen keveset hallani önről...

- Alig több, mint egy éve az országos keret galyatetői edzőtáborában a megújulás mellett tettem le a voksomat. Már akkor is egyfajta figyelemfelkeltésnek szántam a dolgot, jelezve, hogy vaalmi nagyon nem működik jól a JB berkein belül. És bár nem nyertem, 64 szavazatot kaptam, ami azt is jelezte, hogy sokan már akkor elégedetlenek voltak a Puhl Sándor vezette bizottsággal. Ezek után számomra egyáltalán nem volt meglepő, hogy a közelmúltban éppen a saját közege fordult az egykori világelső ellen...

- Ön mikor beszélt utoljára Puhl Sándorral?

- Az ominózus galyatetői edzőtáborban. Kétszer fél órát...

- És akkor nem került szóba egy esetleges közös munka lehetősége?

- Megmondom őszintén: titkon számí­tottam erre. De hát a bűnöm az volt, hogy változást szerettem volna, erkölcsi és szakmai megújulást, a "válasz" erre pedig csak az volt, hogy egyszerűen félreállí­tottak, szóba sem álltak velem.

- Ahhoz mit szól, hogy Puhl Sándort Vágner László váltotta a JB-elnöki poszton?

- Szakmailag egyértelműen jó kezekbe került az irányí­tás, de nem lesz könnyű a megújulás, hiszen nem csak szakmailag, hanem morálisan is rendbe kell tennie a magyar játékvezetést...


Lauber Gyula: Amikor Saskőy FIFA-bí­ró lett - egyből felálltam!

Az egykori élvonalbeli játékvezető hosszú évekig az MLSZ JB elnökségi tagja volt, a küldőbizottságot vezette. Az ő személye azért is érdekes, mert nem is titkolja: 2004 végén éppen azért mondott le elnökségi tagságáról, mert nem értett egyet Saskőy Szabolcs FIFA-keretbe jelölésével.

- Tudja, hogy van ez: aktí­v játékvezetőként még hajlandó voltam a kompromisszumra de 69 évesen már túl öreg vagyok ahhoz, hogy megalkudjak. Éppen ezért amikor Saskőy beválasztására sor került, én nem is gondolkoztam sokat: egyből felálltam....

- Mi volt a kifogása Saskőyvel szemben?

- Tudom, hogy ez egy szubjektí­v dolog, de egész egyszerűen nem tartottam alkalmasnak arra, hogy a legmagasabb szinten képviselje a magyar játékvezetést. És ezzel kapcsolatban nem csak szakmai, hanem erkölcsi aggályaim is voltak. Éppen ezért úgy döntöttem: ehhez nem adom a nevem. Érdekesség: az akkori, öttagú elnökségből Hamar László és Palotai Károly nem is volt jelen, í­gy Puhl Sándor és Divinyi Béla szavazatával szemben egyedül maradtam...

- Milyen erkölcsi aggályai voltak?

- Tudja, vannak olyan dolgok, amiről Szabolcs személyével kapcsolatban játékvezetői berkekben már évek óta beszélnek - de a dolgokat bizonyí­tani nem lehet. Éppen ezért én is csak annyit mondanék: kár,l hogy Puhl Sanyi túlságosan elfogult volt Saskőyvel szemben. Véleményem szerint ez is igen csak közrejátszott abban, hogy a játékvezetők a közelmúltban bizalmatlanságukat fejezték ki vele szemben. Azt pedig roppantul sajnálom, hogy Saskőy-ügyben az élet - hozzáteszem: sajnos - engem igazolt.

- Az ügyben még folyik a vizsgálat, í­télet hosszú hónapok múlva várható, ráadásul Saskőy Szabolcsot - több társával egyetemben - szabadlábra helyezték...

- Ez valóban í­gy történt, de kérdezem én: az NB I-es keret tagjai közül miért éppen Saskőy neve került szóba egy több milliárdos csempészés kapcsán?...

Saskőy: Ketté törték a karrierem:

"Ártatlan vagyok, nem csináltam semmit. Ezt megmondtam már akkor is, amikor bevittek, és ezt mondom most is. De ezzel a vádaskodással kettétörték a karrieremet" - mondta Saskőy Szabolcs egykori játékvezető. Az egykori FIFA-bírót 2006 májusában vette őrizetbe a rendőrség, egy 5 milliárd forint értékű csempészési és adócsalási ügyben." - nyilatkozta 2008-ban az index-nek.

A 14 gyanúsítottból talán ha hármat ismertem. Egy vámügyintéző cégnél dolgoztam, ahol angol nyelvű kínai számlákat kellett ellenőriznem. Ezekből azonban nem derült ki, hogy nem az volt a származási ország, ami a számlán szerepelt" - állítja Saskőy.

A volt játékvezető szerint a legrosszabb az egészben az volt, amikor kommandósok törtek rá az otthonában, és a gyermekei annyira megijedtek, hogy hetekig nem aludtak jól. Ezután három napra őrizetbe vették, majd négy és fél hónapot ült előzetesben a Gyorskocsi utcában. Kiengedése után két hónapot házi őrizetben töltött.

Amikor kikerültem, az APEH azonnal teljes vagyonosodási vizsgálatot indított nemcsak ellenem, hanem az egész családom ellen is. Semmit nem találtak" - mondta Saskőy, aki szerint a börtönélet nem jó dolog, de nem is olyan borzasztó, mint sokan gondolják. "A legrosszabb az egészben az volt, hogy egész nap nem csináltam semmit" - panaszolta.

Saskőynek korábban több zűrös meccse is volt, amelyekkel sokat foglalkoztak a lapok. Az egyik Honvéd-MTK után a kispesti vezetők feljelentéssel is megfenyegették. 2005 novemberében a játékvezetőt tippmixes csalással vádolták, miután a találkozót a 98. percig - az MTK egyenlítéséig - vezette, és három hazai játékost is kiállított.

Ez hülyeség. Ha valaki kicsit odafigyelt volna, rájön, hogy ötös kötésben voltak a tippmixmeccsek, tehát eggyel semmit nem értem volna. Egyébként kétszer is jeleztem a hosszabbítást, amit a mai napig videófelvétellel tudok bizonyítani."

Másik két emlékezetes meccsén lehet, hogy hibázott, de mindkétszer a partjelzőjére hagyatkozott. Ezért adta meg a Debrecen gólját Pápán, amikor a labda nem is volt bent, és ezért adta meg az Újpest egyenlítő találatát a Ferencváros ellen 2006 áprilisában, amikor a gólszerző Kovács Zoltán lesen állt a kipattanó átvételekor.

A korábban egyenruhás vámosként tevékenykedő játékvezető úgy érzi, akik a barátai voltak, azok most is azok, és amikor előzetesben volt, akkor is kitartottak mellette. Így a 2002-es vb-n szerepelt Székely Ferenc partjelzővel is megmaradt a barátsága, de elmondása szerint soha senki nem bántotta, se nyilvános helyen, se magánemberként.

Azt már korábban is rebesgették róla - ő sem tagadta -, hogy nem megélhetési játékvezetőnek számított, számára ez csak hobbi volt. Már 18 éves korában elvégezte a játékvezetői tanfolyamot, végigjárta a szamárlétrát, így jutott el a FIFA-tagságig. Éppen ezért fáj neki, hogy amikor kiderült az ügye, a játékvezetők első embere, Wágner László kijelentette, amíg ő a főnök, Saskőy nem fog meccset vezetni.

Pókerre váltott:

Három éve minden híradás Saskőy Szabolcs játékvezetővel volt tele. Először bajnoki meccsek eredményét befolyásoló vitatott ítéleteivel, majd egy csempészési üggyel került a sporttárs a címoldalakra. Az egykori bíró most is vallja, valamennyi ügyben ártatlan, és azt sajnálja nagyon, hogy már nem vezethet labdarúgó-mérkőzéseket. Saskőy neve most a pókerben tűnhet fel nekünk.

"Ártatlan vagyok, nem csináltam semmit. Ezt megmondtam már akkor is, amikor bevittek, és ezt mondom most is. De ezzel a vádaskodással kettétörték a karrieremet" - mondta Saskőy Szabolcs egykori játékvezető. Az egykori FIFA-bírót 2006 májusában vette őrizetbe a rendőrség, egy 5 milliárd forint értékű csempészési és adócsalási ügyben. Az index.hu egy évvel ezelőtt egy hosszabb interjút készített vele:

"Amikor kikerültem, az APEH azonnal teljes vagyonosodási vizsgálatot indított nemcsak ellenem, hanem az egész családom ellen is. Semmit nem találtak" - mondta Saskőy, aki szerint a börtönélet nem jó dolog, de nem is olyan borzasztó, mint sokan gondolják. "A legrosszabb az egészben az volt, hogy egész nap nem csináltam semmit" - panaszolta.

Saskőynek korábban több zűrös meccse is volt, amelyekkel sokat foglalkoztak a lapok. Az egyik Honvéd-MTK után a kispesti vezetők feljelentéssel is megfenyegették. 2005 novemberében a játékvezetőt tippmixes csalással vádolták, miután a találkozót a 98. percig - az MTK egyenlítéséig - vezette, és három hazai játékost is kiállított.

"Ez hülyeség. Ha valaki kicsit odafigyelt volna, rájön, hogy ötös kötésben voltak a tippmixmeccsek, tehát eggyel semmit nem értem volna. Egyébként kétszer is jeleztem a hosszabbítást, amit a mai napig videófelvétellel tudok bizonyítani."

Másik két emlékezetes meccsén lehet, hogy hibázott, de mindkétszer a partjelzőjére hagyatkozott. Ezért adta meg a Debrecen gólját Pápán, amikor a labda nem is volt bent, és ezért adta meg az Újpest egyenlítő találatát a Ferencváros ellen 2006 áprilisában, amikor a gólszerző Kovács Zoltán lesen állt a kipattanó átvételekor.

A korábban egyenruhás vámosként tevékenykedő játékvezető úgy érzi, akik a barátai voltak, azok most is azok, és amikor előzetesben volt, akkor is kitartottak mellette. Így a 2002-es vb-n szerepelt Székely Ferenc partjelzővel is megmaradt a barátsága, de elmondása szerint soha senki nem bántotta, se nyilvános helyen, se magánemberként.

"Azt például kevesen tudják, hogy tavaly ért véget egy öt éve húzódó ügyem, amelyben felmentettek a csempészés vádja alól. Mindezt úgy, hogy az ügyész indítványozta a felmentést" - mondta. Arra viszont nem kívánt kitérni, jelenleg miből él. "Üzletemberként élem az életem" - jegyezte meg.

Azt már korábban is rebesgették róla - ő sem tagadta -, hogy nem megélhetési játékvezetőnek számított, számára ez csak hobbi volt. Már 18 éves korában elvégezte a játékvezetői tanfolyamot, végigjárta a szamárlétrát, így jutott el a FIFA-tagságig. éppen ezért fáj neki, hogy amikor kiderült az ügye, a játékvezetők első embere, Wágner László kijelentette, amíg ő a főnök, Saskőy nem fog meccset vezetni.

Vágner László, a hazai játékvezetés jelenlegi első számú vezetője nem kívánt nyilatkozni a Saskőy-ügyben. Mint mondta, lezártnak tekinti a történetet. Azt cáfolta, hogy ő örökre eltiltotta volna az egykori bírót, hiszen alacsonyabb osztályokban - amelyek meccsei nem az ő hatásköre alá tartoznak - nyugodtan vezethetne még. Azt elismerte, amíg ő a játékvezetői bizottság elnöke, az országos keretben nem lesz helye Saskőynek.

Játékvezetőként és asszisztensként a BLSZ által üzemeltetett, alacsonyabb osztályokban kapott működési lehetőséget.

Az újabb változáshoz ismét politikai rendszerváltozásra volt szükség. 1989 a fordulat éve volt a futballbíróknál is, s a független Játékvezetői Testület létrehozásával a magyar bírák legsikeresebb évtizede kezdődött.
Ám, mielőtt a Nagy Miklós és Puhl Sándor nevével fémjelzett korszak bemutatásába kezdenénk, kanyarodjunk vissza a hetvenes évekbe, ahol az immár JB-elnök Zsolt Istvánnál ejtettük el a fonalat a nagy egyéniségek bemutatásakor. Mert mielőtt továbblépnénk, aranybetűkkel kívánkozna ezekre a lapokra Zsolt egyik kortársának, az ugyancsak évtizedekig az élvonalban bíráskodó örök tatabányai Emsberger Gyulának a neve, aki részt vett többek között az 1970-es mexikói világbajnokságon is. Tisztességét soha nem kérdőjelezhette meg senki, s korának egyik leginkább tisztelt és elismert FIFA-bírója volt, s ő az is, aki a feleségén kívül soha senkinek nem mondta el, miután játékvezető volt, hogy gyerekkorában melyik csapatnak szurkolt. De hogyan is lehetne feledni a legendás Vadas Györgyöt, akivel kapcsolatban egy Real Madrid-Internazionale BEK-csata után terjedt el mindenféle pletyka, alighanem minden alap nélkül, vagy a chilei vb-résztvevő Dorogi Antalt? Vagy hogyan lehetne mellőzni ehelyütt Münz György méltatását, aki talán a világon egyedüliként volt egyszerre élvonalbeli jégkorong és futballbíró, s előfordulhatott, hogy egyetlen hétvégén működött közre egy kettős rangadón a Népstadionban és egy izzó hangulatú Fradi-Újpesten a Kisstadionban? Münz és hatvanas-hetvenes évekbeli kollégái olykor a világ akkori legnagyobb játékosainak vezethettek hétről hétre a magyar pályákon, ötven-hatvanezer néző előtt, nyolcvan-százhúsz forintos bírói díjért. Aligha a pénzért csinálták, ám megannyi élmény kárpótolta őket, s legendás egyéniségek fújták ekkor a sípot a magyar pályákon. A világhírű vagányok, Albert, Mészöly, Farkas és a többiek mellett szükség is volt a rettenthetetlen bírókra. Kaposi Sándorra például, aki a legenda szerint egyszer a közönség ellen is szabadrúgást ítélt. Aztán - bár ez megint csak nem tisztán sporttörténeti sztori - az izmos nyakú, hatalmas termetű idős Kaposi Sándor tarkója szerepelt a rendszerváltozás szimbólumává vált "Tovarisi, konyec" feliratú plakáton.
Történelmi idők voltak mesékkel, legendákkal és legendás sportemberekkel a magyar pályákon. Olykor történelmi igazságtalanságokkal, olykor bájos történetekkel. És akkor a már-már omladozó vakolatú, de alapjaiban még bitangul erős magyar futballból megérkezett a modern labdarúgás első magyar sztárbírója: Palotai Károly. Már attól páratlan egyéniség a nagy bírók között, hogy futballistaként olimpiai bajnok és ismert játékos volt, de mindenfajta korábbi népszerűség nélkül is a futballtörténelem egyik legnagyobb játékvezetőjeként tisztelték volna szerte a világban, a Békéscsabán született, de Győrben híressé lett sportembert.

Palotai három világbajnokság (1974, 1978, 1982) és három olimpia (1972, 1976, 1980) résztvevője volt, vezette az összes európai kupa döntőjét, 1974-ben a vb-döntők történetének első tartalékbírója volt, visszavonulása után pedig sportdiplomataként használt rengeteget a magyar bíróknak, többek között a FIFA JB tagjaként. Ma ő az MLSZ JB alelnöke.

Palotainak - önhibáján kívül - egyetlenegy, a legnagyobb csúcs meghódítása nem sikerült csupán. Ám emberi nagyságát jelzi, hogy éppen ő volt az, aki a FIFA JB tagjaként részben hozzásegítette egy magyar utódját ahhoz, hogy a szakma abszolút csúcsára érve, világbajnoki döntőt dirigáljon.

Már amennyire hozzá kellett segíteni a valaha élt, talán legnagyobb futballbírót bármihez is. Természetesen Puhl Sándorról van szó, aki a magyar labdarúgás és bíráskodás ragyogó hagyományain nevelkedett, de aki fénykorában - a kilencvenes években - az addigra végletekig lezüllött labdarúgásunk egyetlen világhírű reprezentánsa volt (Palotai és Puhl között meg kell említeni a nyolcvanas évek klasszis játékvezetőjét, az 1986-os világbajnokságon részt vett békéscsabai Németh Lajost). Puhl Sándor volt az a magyar játékvezető, aki egyedüli magyarként világbajnoki döntőt vezetett (1994-ben, a Los Angeles-i Rose Bowl-stadionban a Brazília-Olaszország találkozót), s akit a földkerekségen egyedüliként választottak egymás után négy évben (1994-1997) is a világ legjobb játékvezetőjének.
Puhl sikereinek időszaka gyakorlatilag egybeesik az egykori FIFA-bíró, Nagy Miklós vezette új magyar Játékvezető Testület létével. Az önállósodó bírók egy időre kimenekültek az összeomló magyar labdarúgás hulló törmelékei alól, s virágzó "állam voltak az államban". Takarékosan, de eredményesen gazdálkodtak, formaruhát adtak az élvonalbeli bíróknak, nagybefolyású külföldi szakértőket hívtak meg és láttak vendégül továbbképzéseiken, felszámolták a bundát és a korrupciót, amely a nyolcvanas években sajnos bizonyíthatóan behatolt a bíráskodásba is. Az alázattal végzett sok munkához kellett még egy szupertehetség, Puhl Sándor, s megszületett a világelső magyar bírói kar. Puhl mellett ugyanis a kilencvenes években az elit tagja volt még Vágner László is, és mellettük is alkalmaztak magyar bírókat a létező világversenyen. Volt olyan év (1996), amikor mindkét párosításban magyar bírói négyes vezette a Bajnokok Ligája elődöntőit, Puhl Sándor révén persze ott voltunk BL-döntőn, UEFA-kupa-döntőn, interkontinentális vb-selejtezőn, Európa-bajnokságon, s megannyi nagy-nagy tétmérkőzésen.

Aztán ennek a sikersztorinak is vége szakadt, s csak részben az egymás ellen forduló nagynevű bírók miatt. Sokkal inkább azért, mert immár nem vonhatták ki magukat többé a magyar labdarúgás általános romlásából a játékvezetők sem. Nagy Miklósnak végül mégsem kellett méltatlan módon, műve totális bukásához asszisztálva távoznia, hanem - az egész sportág számára viharos két esztendő után, amely során újra MLSZ-bizottság lett a bírók irányító testülete a JT helyett - megszilárdult hatalommal végül ő maga adta át a stafétabotot kedvenc "tanítványának". A 2000-ben visszavonuló Puhl Sándornak, akit, néhány héttel később JB-elnöki funkciója mellett az MLSZ alelnökének is megválaszottak. Így annak a dr. Bozóky Imrének lett az alelnöke, aki korábban éppen Puhl Sándor állandó partjelzőjeként lett ismert a futballvilágban, s aki többek között az 1996-os Európa-bajnokságon, s az 1997-es BL-döntőn is együtt vett részt Puhl Sándorral.
Puhl Sándor az FTC-Haladás mérkőzés játékvezetőjeként búcsúzott az NB I-től és a közönségtől, 2000. november 15-én, Torinóban az Olaszország-Anglia (1-0) barátságos találkozó hármas sípszavával a nemzetközi élvonaltól.

2001-től Puhl Sándor a JB elnökeként tevékenykedik, míg az egykori asszisztense dr. Bozóky Imre az MLSZ elnöke.
Az új elnökség radikális fiatalítást hajtott végre a keretekben.

Ennyi hát a magyar futballbíráskodás regényes történetéről az MLSZ századik születésnapján. Arról a históriáról, amelynek ezúttal csak vázlatos áttekintését tudtuk nyújtani a megannyi titkot rejtegető, alig feltérképezett száz esztendőnek. Adatokat alig-alig hagyományoztak az utókorra a sportág szereplőinek harca közepette vitézkedő derék játékvezetők, és lelkes történetírójuk sem igen akadt. A kutatómunka remek terepe lehet ez a gazdagon burjánzó, feltáratlan dzsungel, amelynek gazdagságába talán sikerült némi bepillantást nyújtani.

A magyar játékvezetés történetének újabb jelentős szakaszához érkeztünk: a második világháborút követően a sport — szinte elsőként lép az újrakezdés útjára. A Nemzeti Sportbizottságban a JT-t egy küldött képviselte.

A JT megválasztotta elnökségét. Elnök: dr. Ábrái Zsigmond; alel nők: Mihalicza J., Nagy László, Platt Károly, Zvoiensiky B.; főtitkár: Molnár L., titkár R. Takács J., pénztáros: Mácsai A.: bíróküldő: Gerő Ferenc.

 A bajnokság kettős derbivel kezdődött: az FTC—Vasas mérkőzést Szigeti Gy. (Kallós — Rose); az Újpest— MTK találkozót Barna B. (Rosmann — Zsolt) vezették.

1945. december 22-én a második világháború játékvezető mártírjainak emlékére — a tagság adakozásából —, az akkori MLSZ-székház (Vadász u. 31.) bejáratának falán márványtáblát lepleztek le.

Az emléktáblára vésve a következők olvashatók: „A Magyar Labdarúgó Játékvezetők Testületé örök emlékül azoknak, akik 1939-1945. évben életüket vesztették."

Nem vihettük el minden évben a százharmincnyolc mártír emléktáblájához a kegyelet virágait, mert a tábla is „követte" a magyar játékvezetés - hányatottnak is nevezhető - „sorsát". Az átszervezések, a sűrű költözködések miatt a tábla is el-eltűnt; 1972-ben az MLSZ helyiségeinek felújítása után került a szövetség központi folyosójának falára .. .

Jelentős szerepet töltött be a magyar játékvezetésben Tabák Endre. 1930-ban tette le a játékvezetői vizsgát; 1945-től a Közép-Magyarországi kerületi JT, 1948-tól az akkor önállóan működő országos JT főtitkára.

A ma is alkotóereje teljében levő szakíró tankönyveiből — elsősorban „A zöld gyepen" című három kiadást megért kötetből — sok ezer hazai és külföldi játékvezető tanulta meg a labdarúgás szabályait.

1951-ben az egyik törvényerejű rendelet a testnevelés és sport fejlesztését állami feladattá teszi.

Megalakul az OTSB, megszűnnek a játékvezető testületek (a kerületiek is), helyükbe bizottságok alakulnak, amelyek a Labdarúgó Szövetségekhez kapcsolódnak. Természetesen nem kivétel ez alól az országos JT sem.

Ha képet akarunk alkotni a magyar játékvezetés legutóbbi negyven évéről, akkor — filmes nyelven szólva - „gyors vágásokkal" kell az eseményeket, azok főbb szereplőit felidézni.
Szó sem lehet teljességről, ezt a terjedelem nem engedi meg; marad a keresztmetszet, hátrányaival együtt.

1956 őszén az OTSB kinevezte az Országos Játékvezető Tanács vezetőségét, amely az első taggyűlésen egyhangú bizalmat kapott a tagságtól. Az országos vezetőség elnöke: dr. Ábrái Zsigmond, elnökhelyettes: Nagy Lajos, titkár: Ludwig Antal. A JT-iroda vezetője: Koós Sándor, a mindenki „Szanyi bácsija". Fejből tudta több száz (lehet, hogy ezer) játékvezető, edző, klub címét, telefonszámát; 15 évig bíráskodott, több mint 25 éven át volt tagja a küldőbizottságnak. Szerette a fiatalokat — menedzselte őket. Pillanatok alatt intézkedett; a játékvezetői díjakat zsebből fizette, de soha nem volt egy fillér hiánya sem.

1959-ben a Nemzeti Bajnokság őszi idényének mérkőzéseit 276 bíró vezette. Nevek az ,,A"-keretből: A három Balla: Károly, Béla (testvérek), Gyula (Szolnokról), Harangozó S., Hernádi V., Páldi E. (Pécs), Sipos Szilárd (Miskolc), Fülep Kornél (Debrecen), Virágh Ferenc (Cegléd). Sokat foglalkoztatott játékvezető itthon és külföldön Сеге Gyula; a labdarúgással 1947-ben jegyezte el magát, gyors karriert futott be: 1950-ben NB III, 1952-ben NB II és 1954-ben NB l-es!

1962 februárjában köszöntötték Baranyában a negyvenéves jubileumukat ünneplő Kassai Józsefet és Heiness Jenőt.

Az 1962-ben Chilében megrendezett VII. VB-n az 50 éves Dorogi Andor képviselte a magyar játékvezetői kart. A VB-vel be is fejezte sport- pályafutását. Egyébként az eddigi tizennégy VB-n tiz alkalommal képviselték magyar bírók a testületet. Hertzka Pál (1938. Franciaország), Dorogi Andor (1962), Emsberger Gyula (1970 Mexikó), Németh Lajos (1986), Zsolt István (három alkalommal: 1954, 1958, 1966), és ugyancsak három alkalommal Palotai Károly (1974, 1978, 1982).

Az 1963. évi tatai edzőtáborozáson vezették be az úgynevezett „atlétikus próbákat".

1964 novemberében fejezte be 25 éves pályafutását Hamar Antal szolnoki játékvezető; több mint 100 NB ll-es mérkőzést vezetett.
A Hajdú-Bihar megyei játékvezetők 1965-ben 2084 mérkőzésen bíráskodtak.

Ezerkilencszázhatvanhét: a JT megalakulásának 50 éves jubileuma alkalmával Sir Stanley Rous újévi üdvözletét küldött a magyar játékvezetőknek. „Szeretném a Játékvezető című lapon keresztül legszivé- lyesebb jókivánságaimat küldeni az 1967-es esztendőre a lap olvasóinak, a magyar játékvezetőknek. Ebben az évben Európa valamennyi országa játékvezetői részére tovább szélesedtek a külföldi működés lehetőségei. Véleményem, hogy az 1966-os VB küzdelmeinek játékvezetése magasabb, mint az előző világbajnokságokon. A szabályok magyarázatának szelleme azonban továbbra is igen egyenlőtlen, játékosok, játékvezetők között egyaránt. Az egységesítés érdekében továbbra is folytatnunk kell állhatatos erőfeszítéseinket. Valamennyieknek boldog és eredményes esztendőt kíván: Sir Stanley Rous, a FIFA-elnöke".

Fiatal - 27 éves — játékvezetőtől Horváth Józseftől kellett végső búcsút venni. A dunaújvárosi játékvezető - tragikus körülmények között — hunyt el. A Székesfehérvár— Börgönd vasúti átjárónál a lezárt sorompót megkerülve igyekezett játékvezetői küldési határozatának eleget tenni, amikor az arra robogó személy- vonat halálra gázolta . .. Két kiskorú gyermeket hagyott hátra . ..

A szűkítés ellenére is több mint 160 játékvezetőből állt az 1969. évi országos keret.

A magyar játékvezető társadalom 1969 márciusában gyászolta alapító elnökének Havas Lajosnak végső távozását. Hamvainál megígértük, hogy emlékét megőrizzük.

Tolna megyében alaposan kihasználták a téli szünetet: 72 játékvezetőt képeztek ki. S. Lászlóné személyében női játékvezetője is lett a megyének.

 Az 1970/71-es FIFA-keret Almási János, Bircsák Gusztáv, Biráczky János, Emsberger Gyula, Petri Sándor, Vízhányó László, Zsolt István.
 A Komárom megyeiek Pe tőházán tartották edzőtáborukat; az események között szerepelt Emsberger Gyula élménybeszámolója az 1970-es mexikói VB-ről.

A játékvezetői dijak ekkor a következők voltak: NB I 140,— Ft (partbíró 80,—); NB I В 110,- Ft (pb. 70,-); NB II 90,- (pb. 55,-); NB III 60,- (pb. 35,-).

Szabolcsban 1970-ben „megyei szinten" kevés volt a játékvezető: 56-an voltak. Okát a rossz közlekedési viszonyoknak, a mérkőzések veszélyes légkörének, és az alacsony megyei játékvezetői díjaknak tulajdonították.

1971 tavaszán országos értekezletet tartott az MLSZ, amelyen foglalkoztak a játék- vezetés időszerű kérdéseivel is. Az elhangzottak alapján az a következtetés vonható le, hogy minden ország játékvezetői kara nagymértékben felelős hazája labdarúgásának színvonaláért.
Ennek az évnek a végén tette le a sípot Zsolt István, aki 34 évet töltött labdarúgó- pályákon; Vadas György több évtized sok-sok nehéz mérkőzése után búcsúzott. A játék- vezetés mindkettőjük napi életének szerves része volt.

1972: Az országos játékvezetők tatai edzőtáborozásán felszólalt az MLSZ-főtitkára: kihangsúlyozta, hogy a szövetség és a JT zavartalan, jó munkakapcsolatot tart fenn; a JT szakmai önállósággal rendelkezik. A játékvezetőknek a jövőben is komoly szerepet szánnak.

A Somogy megyéhez tartozó siófoki (1973-ban járási) alszövetséghez 74 csapat tartozott. Mérkőzéseik vezetésére nem állott rendelkezésre megfelelő számú játékvezető; ezért Pintér Lajos alelnök, munkatársaival, elsősorban dr. Kasza Gyula (t) orvossal, 1973-tól rendszeresen szervezett alapfokú játékvezetői tanfolyamokat. Elérték azt fis, hogy a vizsgák után 8-10 játékvezető a „pályán maradjon"; többen ma is bíráskodnak: Sipos L., Vaskó F., Sárközi F., Balog F., Miskei L.

1973. április 14-én a Ganz-Mávag—Várpalotai Bányász NB I/B-s mérkőzés bírája Vecsera János a 42. percben - tragikus hirtelenséggel - a sportpályán, vezetés közben meghalt. A fiatal, 36 éves, jó megjelenésű és egyéniségű sportembert sokan ismerték és szerették, mert erényes sport- emberi tulajdonságai voltak. Védte a tiszta játékot.

Az 1973—74-es bajnokságot a sárga lapok eltörlésével kezdték. A két évvel korábban bevezetett rendszer módosítását ,,a játékvezetők érdekében hozott intézkedésnek" minősítették!? Az intézkedés heves szakmai vitát váltott ki az ország játékvezetői körében.

1973. szeptember 3-7. között rendezték meg Tatán az országos edzőtábort, miután 1953-ban került sor első ííben a tatai edzőtábor megtartására, ez a huszadik, jubileuminak számított.

1974 kezdetén lépett hivatalába az MLSZ új elnöksége Kutas István vezetésével; 1/74. sz. határozatában a JT irányításával Zsolt Istvánt bízta meg, aki dr. Szilágyi Györgyöt váltotta fel e poszton.

A játékvezetés hazai gyakorlatában a nemzetközi előírásoktól eltérő módszerek kerültek bevezetésre. A FIFA-fő- titkára dr. H. Käser már márciusban észrevételt tett, és magyarázatot kért az eltérésekre Többek között ezt írta levelében: „a játékvezetőknek szigorúan be kell tartaniok a szabályokat.

Arról van szó, hogy a szabályokat világszerte egységesen kell alkalmazni, s nincs helye »nemzeti« külön utasításoknak."
Az MLSZ csak májusban(f) válaszolt, arra hivatkozva, hogy „bizonyos időt vett igénybe a tények tisztázása." Továbbiakban megállapítja: „Néhány erélyes intézkedésünk jóvoltából ma már rend van a pályákon, a játékosok a szabályok adta lehetőséget használják ki... Helyreállt a rend a nézőtereken is."

Frankfurtban Dr. Joao Havelange-t választották meg a FIFA elnökének. Hatvannyolc szavazatot kapott, ötvenketten ellene voksoltak.

А X. VB-n a magyar játékvezetést Palotai Károly képviselte.

A hazai játékvezető keretek 1974-től alaposan megváltoztak: az NB l-nek 17; a díj mérkőzésenként 500,- Ft; NB II 26 (250,-); NB JH 59 (150,-). Volt egy 14 tagú part- bírói keret is.

1975 júliusában a „Játékvezető" című lap (XIV. évf.) a „Labdarúgás" méllékleteként jelent meg, új köntösben.

Az 1975—76-os FIFA-keret: Halász Mihály, Hámori László, Müncz György, Nagy Béla, Palotai Károly, Petri Sándor, Somlai Lajos.

1976 januárban az NB l-ll keretek Verebes József edző irányításával Csillaghegyen alapoztak; 5 nap alatt 55 ezer métert futottak. Az

1978-79. évi országos játékvezetői keret „rangidőse" Marton László; a legfiatalabb tagja: a ma is bíráskodó Kurmai László volt.
Az 1978-as sikertelen argentínai VB-szereplés ismét „új fejezetet" nyitott a magyar labdarúgás életében: év végén az OTSFf elnöke négy évre egy 17 tagú „új" elnökségnek adta át a megbízó leveleket, a testület elnöke: Szepesi György. Engem — az elnökség tagját - megbíztak a JT veztésével.

A megelőző négy évben különböző kísérletek történtek a játékvezetés színvonalának emelése érdekében, főleg az első időszakban mutatkoztak a törekvések látszólagos eredményei. Az alapvető kérdés - a hazai labdarúgás segítése - viszont nem oldódott meg. A labdarúgás szabályait vagy nem, vagy csak torzítva alkalmazták. A FIFA—JB Buenos Airesben ismét foglalkozott az eltérő „magyar szabályalkalmazással", további vizsgálatot tartott szükségesnek! A JT új vezetősége, amelynek tagjai voltak: dr. Szilágyi György (UEFA-tag), Szlávik András (t), Kaposvári József, dr. Neuber Alajos; a titkár: Temesvári János a szabálytorzítások felszámolását, a szakmai és nevelő(utánpótlást is biztositó) munka meghonosítását tartotta elsőrendű feladatának. Ez utóbbi cél elérése érdekében bevezette a játékvezetők követelményrendszerét, mint a minősítés, keretbesorolás alapját. Az 1979-es tatai edzőtáborozáson részt vett F. Seipelt (t) az UEFA—JB elnöke, és megnyugvással vette tudomásul, hogy a magyar játékvezetők ismét a mindenkor érvényes szabályok szerint bíráskodnak.

A FIFA-keretbe az 1979-80-as évre a lehetséges 7-tel szemben csak 5 hazai bíró került jelölésre. Az NB l-nek 18, az NB fl-nek 60 tagja volt.

40 éves játékvezetői pályafutását ünnepelhette Páldi Ede az utánpótlás bizottság akkori vezetője.

Az 1980-81-es FIFA-keret újból 7 tagú!
130 budapesti és vidéki játékvezető, valamint ellenőr vett részt a Budapest Sport- csarnok építési munkáiban; szabad szombatjukat „áldozták" erre.

Az MLSZ elnöksége 1980 decemberében foglalkozott a játékvezetés helyzetével; 68/1980. (10. 08.) sz. határozatában a JT-t „dicséretben részesítette a kétéves munkáért." De „ajánlásaiban", főleg a játékvezetői kereteknél beleszólást igényelt. Ez pedig kifejezetten olyan kérdés, amely a JT szakmai önállóságát sérti. Az említett „igény" vezetett később zavarokhoz, ellentétekhez. - Nemzetközi tanfolyamot szervezett a JT Szarvason 1981. július 19-25-e között. A rendezvényt az UEFA- tanfolyam „főpróbájának" tekintették. Erre egyébként a spanyolországi VB után Keszthelyen került sor. Az UEFA kétévenként rendezi meg az európai éljátékvezetők tanfolyamát. Első Ízben került arra sor, hoqy „kelet-európai" országot bíztak meg a tanfolyam megszervezésével. Ezt a magyar JT elismerésének is tekinthetjük. А VI. tanfolyamon megjelentek az UEFA akkori vezetői dr. Artemio Franchi (t) elnök, Hans Bangerter főtitkár és a JB tagjai. Elismerően szóltak az előkészítésről és a program pontos lebonyolításáról. Nem veszett kárba a hároméves előkészítő munka.

1982 decemberében — lemondás folytán - Szlávik András kapott megbízást a JT vezetésére; csak „pályamódosítást" tervezett a JB-ben.

1983 novemberében fejezte be aktiv játékvezetői pályafutását az akkor 48 éves Palotai Károly. Nem szakadt el ezután sem a játékvezetéstől: idehaza JT-tagjo, a FIFA-ban előbb instruktor, majd 1990 decembere óta a FIFA-JB tagja.

Súlyos betegség következtében elhunyt Kasza Ferenc, a Csongrád megyei JT elnöke.

Dr. Ábrái Zsigmondnak a szíve 1984 nyarán felmondta a „szolgálatot", az a szív, amely a labdarúgásért, a játékvezetésért dobogott. A 91 éves korában eltávozott nagyszerű ember hosszú időre a magyar játékvezetők példaképe marad.

Az 1986-os mexikói VB kudarcot jelentett válogatott csapatunk számára.

Az elmúlt négy év sistergő változásokat hozott szervezetben, személyekben egyaránt, a szövetség és a labdarúgás életében. Ezek érintették a játékvezetőket is. Fordulatot jelentett az 1989. május 29-j országos játékvezetői értekezlet, amely a jelölőbizottság javaslata alapján választotta meg a testület elnökségét. Elnök: Nagy Miklós, volt FIFA-játékvezető, helyettese: Palotai Károly. A Fővárosi cégbíróság jóváhagyta a Játékvezető Testület működési engedélyét, s ma önálló jogi személyként a Magyar Labdarúgó Szövetséggel mellérendeltségi viszonyban állva, alapszabály szerint végzi tevékenységét. Negyven év utón a játékvezetők ismét magukénak mondhatják testületüket.