Az NB. I-es és NB. II-es játékvezetők és a FIFA keret felkészülése csütörtöktől vasárnapig Telkiben zajlik.

Csütörtök:

7-tól fizikai felmérés

15:00: Tábor megnyító (Berzi Sándor)

16:30: Keretek értékelése csoportos (Hanacsek A., Kurmai Z., Vavika F., Gaál Gy., id. Tóth Vencel)

18:00: Keretek értékelése egyéni (Hanacsek A., Kurmai Z., Vavika F., Gaál Gy., id. Tóth Vencel)

Péntek:

9:00: Keretek értékelése csoportos (Hanacsek A., Kurmai Z., Vavika F., Gaál Gy., id. Tóth Vencel)

10:30: Elméleti teszt

11:30-12:20: VAR teszt (NB. I-es ellenőrkönek és a VAR/AVAR/VAROP-nak)

15:00: VAR ismertetése (Hanacsek Attila)

16:30: Szabályváltozás (Juhos Attila, Szarka Zoltán)

18:00: VAR gépkocsis gyakorlás, videóteszt

Szombat:

9:00: VAR rendszer (NB. I-es jv-knek), NB. II-es ellenőröknek videóteszt kiértékelése

10:30: Csoportos foglalkozás

15:00: Csoportos foglalkozás

16:30: Konklúziók, következtetések

18:00: Konklúziók, következtetések

Vasárnap:

9:00: Csoportos foglalkozás

10:30: Konklúziók, következtetések

15:00:Tesztek értékelése, táborzárás

Táborparancsnok: id. Tóth Vencel

Hanacsek Attila nem tudja túltenni évek óta magát azon, hogy az általa korábban olvasott weboldal, néha kritizálja a munkáját.

Történt ugyanis, hogy az NB. III-as edzőtáborban és vélhetően a jelenleg is zajló NB. II-es táborban a „hírvivőkhöz” szólt, akik a focibiro.hu oldal szerkesztőivel tartják a kapcsolatot.

Vajon Attila elfelejtette, azokat az emaileket, telefonbeszélgetéseket amelyeket korábban ő folytatott a szerkesztőkkel?

Nem kell hírvivő, hiszen ahányszor elhangzik a pulpitus túloldaláról az oldalunkat lejárató, gúnyos megjegyzés, annál többen látogatják az oldalunkat, hiszen tudják, hogy megbízható hírforrás és valós képet nyújt a magyar játékvezetésről.

Kedves Attila!

Nálad bölcsebb ember is idézett már Dakota mondást, mit mi is megtesszük:

“A múltat nem lehet megmásítani, de másképpen magyarázni mindig sikerül.”

Ismét szerény a nemzetközi küldés, most csak két ellenőrzés jutott Európában.

Konferencia Liga

2021. július 20.

Péntek reggel óta zajlik az NB. III-as játékvezetők őszi szezonra való felkészülése.

A hét utolsó munkanapján reggel 7 órakor fizikai felméréssel kezdődött a program. Most senkit sem intettek ki azok közül, akik neccesen értek be. Után a vecsési hotelben folytatódott a program

- A retorika és a hangulat nem változott. A régi arcok jelentek meg most is, ők oktatják a 20 éveseket. A programról sokat nem tudunk, mert titokban tartották a legtöbbet. Az utolsó pillanatban tudjuk meg mi a következő feladat. - nyilatkozta weboldalunknak az egyik játékvezető.

1921. június 28-án született Zsolt István, a magyar labdarúgó-játékvezetés történetének egyik legnagyobb alakja, az első „nagy” magyar játékvezető.

Zsolt István egész fiatalon, 16 évesen tette le a játékvezetői vizsgát, akkoriban ehhez belügyminiszteri engedélyre is szüksége volt. Játékvezetői pályafutása 1937-ben kezdődött, és egészen 1971-ig tartott. Az NB I-ben 1950-ben debütált, egy évvel később a FIFA is felvette játékvezetői keretébe. Sikerekben gazdag pályafutása során világ- és Európa-bajnokságokon 12 mérkőzésen működött közre, míg itthon 195 élvonalbeli mérkőzést dirigált.

Az 1954-es világbajnokságon sokak szerint esélyes lett volna a döntő vezetésére, de miután a magyar válogatott bejutott a berni fináléba, nem kaphatta meg ezt a mérkőzést. 1958-ban és 1966-ban is ott volt a vb-n, utóbbin a nyitómeccset bízták rá. Négy olimpián bíráskodott, míg 1965-ben a KEK-döntőt, 1966-ban a VVK-döntőt bízta rá az UEFA.

1974-től az MLSZ elnökségének tagja volt, 1974-1979 között pedig az MLSZ Játékvezető Bizottságának elnöki tisztségét viselte.

Zsolt István nemcsak a pályán nyújtott kiemelkedő teljesítményt: 1974 és 1986 között több könyve is megjelent, ezekben a labdarúgásban töltött évtizedei során gyűjtött emlékeit írta le nagyszerű stílusban. Civilben a Nemzeti Színház főügyelőjeként dolgozott. Sokat köszönhetett annak, hogy jól beszélt angolul, a londoni olimpián kapott szerepéről később így beszélt:

„Engem a helsinki olimpia előtt tolmácsnak küldtek ki két olyan csodálatos magyar játékvezetővel, akiknek, hogy a táskáját vigyem, arra sem voltam méltó... És annak ellenére, hogy a legkisebb inkorrektséget is elkövettem volna velük szemben, az olimpián már én szerepeltem, és nem ők! Sir Stanley Rous (az angol labdarúgó-szövetség nagyhatalmú vezetője) ugyanis kijelentette: számára elsősorban az a fontos, hogy beszélni tudjon a kiválasztott játékvezetőkkel, a többi csak ráadás.”

A mindig korrekt játékvezetőt 1965-ben az UNESCO által alapított Fair Play-díjjal tüntették ki. Az aktív bíráskodástól 1971-ben, a Budapesti Honvéd–Újpesti Dózsa mérkőzéssel búcsúzott. 1991. május 7-én hunyt el.

Kezdetét veszi a BL és a Konferecia liga selejtezői, azonban magyar játékvezetők nem működnek közre.

Két ellenőrünknek jutott azért:

Konferencia Liga:

2021. JÚlius 6:  21:00 CET - Široki Brijeg (Stadion Pecara)
NK Široki Brijeg (BIH) - KF Vllaznia (ALB)
Referee: Aleksey Matyunin (RUS)
Assistant Referee 1: Valeriy Danchenko (RUS)
Assistant Referee 2: Dmitriy Mosyakin (RUS)
Fourth Official: Yevgeniy Kukulyak (RUS)
UEFA Referee Observer: Vencel Tóth (HUN)
UEFA Delegate: Sanja Bosanac-Perišić (MNE)

Bajnokok Ligája:

2021. JÚlius 6: 19:00 CET - Razgrad (Ludogorets Arena)
PFC Ludogorets 1945 (BUL) - FC Šachcior Salihorsk (BLR)
Referee: Rohit Saggi (NOR)
Assistant Referee 1: Geir Oskar Isaksen (NOR)
Assistant Referee 2: Morten Jensen (NOR)
Fourth Official: Marius Hansen Grøtta (NOR)
UEFA Referee Observer: Attila Ábrahám (HUN)
UEFA Delegate: Camelia Nicolae (ROU)
Delegate Trainee: Boryana Stoycheva (BUL)

Nem engedhették el búcsú nélkül – a játékvezetők rótták le tiszteletüket a május 20-án elhunyt Puhl Sándor előtt. Június 14-én Horváth Zoltán, a főtemplom megbízott plébánosa mondott fohászt az elhunytért, emlékét a barát és munkatárs, Berzi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) alelnöke idézte fel.

Fekete öltönyös férfiak gyülekeztek június 14-én Budapesten, a Szent István-bazilika előtti téren. Kezükben fehér rózsa, rajta hol fekete, hol nemzeti színű szalag. Búcsúzni jöttek a magyar labdarúgás egyik nagyjától, a négy ízben a világ legjobb játékvezetőjének választott Puhl Sándortól, akit szűk családi és baráti körben az elmúlt héten helyzetek örök nyugalomra az Aranycsapat tagjai mellé a bazilika altemplomában.

Horváth Zoltán imádkozott az elhunyt lelki üdvéért: „Ha már nem lehet itt köztünk a földön, legyen boldog a mennyben. Kérjük Istent, készítsen lakhelyet számára, halhatatlan lelkét vegye fel a mennybe. Tartsunk rövid csendet, idézzük fel emlékeinket, adjunk hálát mindazért a jóért, amit Sándortól kaphattunk, és kérjük számára az üdvösséget.

A játékvezetők nevében Berzi Sándor, az MLSZ alelnöke, a Játékvezetői Bizottság elnöke emlékezett a pályatársra és barátra. Felidézte Puhl Sándor kivételes pályáját, mely nagyon korán kezdődött.

A labdarúgónak készülő 15 éves Sándor álmait egy sérülés hiúsította meg. A fiú anyai tanácsra váltott, elvégezte a játékvezetői tanfolyamot. Pályája gyorsan ívelt felfelé: 1988-ban már FIFA-kerettag volt, 1991-ben Portugáliában az U20-as ifjúsági világbajnokságon vezetett meccset. 1994-ben jutott a csúcsra, az USA-ban rendezett világbajnokságon ő vezethette a döntőt. „Ma is forróság fog el, ha arra gondolok, egy magyar kivívta ezt a jogot – idézte fel Berzi Sándor. – Nevéhez fűződik számos nagy meccs, bravúros ítéletek sora. A lehetetlen is megadatott neki – fogalmazott a sportdiplomata. „Személyében nemcsak a magyar labdarúgás nemzetközileg elismert alakját veszítettük el, hanem a hűséges barátot is. Emlékét örökké megőrizzük.

Puhl Sándor életének utolsó időszakáról kérdeztük Hanacsek Attilát, a Játékvezetői Bizottság tagját, Puhl Sándor neveltjét és barátját. „Szeretném azt írni, hogy jobban vagyok, de sajnos nem. Reménykedem. Ez volt az utolsó sms, amelyet Puhl Sándor Hanacsek Attilának küldött kórházba kerülése előtt. Még azt is hozzátette barátjának, hogy „együttérzek veled, mert Hanacsek Attilának folytatnia kellett a játékvezetők számára a videobíró (Video Assistant Referee VAR) -képzést, amelyet 2020 októberében kezdtek el, majd felfüggesztettek novembertől néhány hónapra a pandémia miatt. Ahogy üzenetváltásuk mutatja, Puhl Sándor küldetéstudatos játékvezető volt, akit még betegen is a játékvezetés foglalkoztatott. Mindent megtett ugyanis azért, hogy a maga eszközeivel jobbá tegye a játékot. 

Ez tette példaképpé Hanacsek Attila számára, aki 1992-ben került az országos játékvezetői keretbe. „Sándor végtelenül szerette a labdarúgást, a vérében volt a tudás és az érzék. Megtisztelő volt, hogy tőle tanulhattam. Sokszor éreztem azt, hogy őt a tenyerén hordja a Jóisten, mert kritikus pillanatokban tudott helytállni, átlátni a másodperc töredéke alatt a pályán a helyzetet. De az emberi minőség is kiemeli Puhl Sándor alakját. Minden hibánál a megértés és segítőkészség vezette, a legvégsőkig elment a játék és a játékvezető védelmében. Hálásak vagyunk, hogy a nemzet szentélyében, a magyar Egyház szívében, a bazilikában így együtt kifejezhetjük tiszteletünket emléke előtt.

Ne foglalkozzunk most azzal, hogy az MLJT arra sem képes, hogy ne wordbe és ne korrektúrázott meghívóval értesítse a tagokat az idei közgyűlésről.

Őket minősíti, hogy mennyire alkalmasak.

Sajnos a meghívóban nem szerepelt a beszámoló, így majd ott kell rögtönözni és kötelezően emelni a kezeket. Vajon ki lesz az új vezetőség? Vélhetően a szokásos Tóth Vencel, Kurmai team...

                                                                MEGHÍVÓ                  

Tisztelt MLJT Tag!

 A Magyar Labdarúgó Játékvezetők Testülete 2021. július 1.-én 17.00 órakor tartja a 2021. évi rendes közgyűlését, amely egyben tisztújító közgyűlés is lesz, melyre tisztelettel meghívlak.

A közgyűlés helye: Airport Hotel Budapest 2200. Vecsés, Lőrinci u.130/A.

                          A Közgyűlés napirendje

1. Az MLJT elnökének beszámolója
2. Beszámoló a 2020. évi gazdasági tevékenységről, (Junákné Krizsó Ibolya )
3. Számvizsgáló Bizottság jelentése az MLJT 2020. évi gazdálkodásáról
4. A Tisztségviselők mandátumának lejárta miatt elnök, elnökségi tagok, a Számvizsgáló Bizottság elnökének és tagjainak megválasztása
5. Egyebek                        

Amennyiben a Közgyűlés a fenti időpontban nem lesz határozatképes, a megismételt közgyűlés ugyanazon a helyen: Airport Hotel Budapest 2200. Vecsés, Lőrinci u. 130/A. alatt, 2021. július 1.-én 17.15 órakor kerül megtartásra.

 A megismételt közgyűlés a megjelent tagok számától függetlenül határozatképes, azonban szintén csak közölt napirendi pontokban hozhat érvényes határozatot.

                         Kelt: 2021. június 14.

                                                                      Tisztelettel:                   

Tóth Vencel

MLJT elnök

e-mail:info@mljt.hu

A hálók ellenőrzésétől a kispadok felügyeletéig rengeteg feladata volt Kulcsár Katalinnak, aki a hétvégi női BL-döntőn kapott szerepet. A legismertebb magyar női játékvezető tapasztalatairól mesélt a noifutball.mlsz.hu-nak.

– A legfontosabb talán, hogy ilyenkor én vagyok a játékvezető beugrója. Ha vele valami történne, nekem kellene átvennem a mérkőzést. A mérkőzés alatt a két kispad előtti területen, az úgynevezett harmadik büntetőterületen meghozott döntésekben kell segítséget nyújtanom. Ezenkívül felügyelem a kispadokat, a melegítő játékosokat, de a mérkőzés előtti ellenőrzéseket, mondjuk a háló átnézését is én végzem – kezdi Kulcsár Katalin a negyedik játékvezető feladatairól, amelyeket a hétvégi női BL-döntőben is ellátta. – Ilyenkor a kapcsolattartó is én vagyok, engem keresnek a csapatok, a szervezők, az orvosok, mindenki. Illetve az adminisztráció is az én dolgom.

A legismertebb magyar női játékvezetőnek nem ez volt az első BL-döntője, így nagy meglepetésre nem számított. Öt évvel ezelőtt ő vezette a VfL Wolsburg–Olympique Lyonnais találkozót. De a 2019-es budapesti fináléban is szerepet kapott, szintén negyedik játékvezetőként; illetve 2008-ban a Bajnokok Ligája elődjének számító UEFA Women’s Cup döntőjében volt Gaál Gyöngyi segítője a két kispad között.

Ezek mellett számos rangos nemzetközi összecsapáson számítottak már rá, Európa-bajnoki, és világbajnoki párharcokon kapott feladatot. De Kulcsár Katalin elárulta, a BL-döntők közül számára a 2016-os a legkedvesebb, amikor ő dirigált a pályán. A nemzetközi megbízatásokhoz azonban egész évben jó formában kell lennie a játékvezetőnek és a csapatok szereplését is követnie kell:

– A találkozó előtt egy-két héttel tudom csak meg a küldést, hogy hol lesz dolgom, ilyenkor már késő lenne elkezdeni a felkészülést, amire az UEFA és a FIFA is nagy hangsúlyt fektet, például hozzáférést ad számunkra mérkőzések felvételeihez és statisztikákhoz. Fontos, hogy tudjam, a csapatok milyen leshatárral dolgoznak, mik a reakcióik labdavesztéskor, milyen gyorsan váltanak védekezésből támadásba, és még sok mást. Amennyire lehet, előre kell látnom például, hogy a játékos várhatóan mit fog kezdeni a labdával, hogy rá vagy az érkező játékosra figyeljek jobban. A Bajnokok Ligája persze sok szempontból extra, most például a kispadok adtak sok feladatot, mivel jóval többen foglaltak ott helyet, mint egy átlagos bajnoki találkozón.

A munka azonban a mérkőzés után sem ér véget, az UEFA ellenőrével a játékvezetők még aznap kielemzik a történteket.

– Ekkor már tudjuk, hogy értékelik a teljesítményünket, és hogy a kulcsdöntések rendben voltak-e, de ritkán vagyok teljesen elégedett. Otthon is sokszor átnézem még a felvételeket. Nagyjából ezzel zárulnak a feladatok egy-egy mérkőzéssel kapcsolatban.

Világszerte megemlékeztek Puhl Sándorról, az olaszok a tizenöt évesen tett bíróvizsgáról és Mauro Tassotti könyökléséről is írtak.

A csütörtökön 65 esztendős korában elhunyt világhírű játékvezetőről, Puhl Sándorról a nemzetközi sajtó is megemlékezett – többségében tényszerűen fogalmazva, az adott ország vagy közösség számára legemlékezetesebb mérkőzéseket felelevenítve.

A legnevesebb orgánumok közül a madridi sportnapilap, a Marca megemlíti, hogy Puhl Sándor számos legendás meccset vezetett, s természetesen külön kitér az 1994-es világbajnokság negyeddöntőjében történtekre: a spanyol együttes az olasz válogatottal mérkőzött meg, végül az utóbbi együttes nyert 2–1-re; Puhl Sándor nem ítélt büntetőt, amikor a Milan sztárvédője, Mauro Tassotti orron könyökölte Luis Enriquét – a spanyol válogatott jelenlegi szövetségi kapitányát – a tizenhatoson belül. Tegyük mindjárt hozzá, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nem hibáztatta az esetért a magyar játékvezetőt, a videofelvételek alapján egyértelműen bebizonyosodott, a bíró nem láthatta a háta mögött zajló esetet, emiatt is történhetett meg, hogy a nagy vihart kavaró Tassotti-ügy dacára a FIFA Puhl Sándornak adta a Brazília–Olaszország vb-döntő levezetését.

Ugyanezt az emlékezetes esetet az olasz honlapok is fókuszba helyezték a megemlékező cikkekben, így a Tuttomercatoweb vagy a La Gazzetta dello Sport is. Utóbbi egyenesen azt a címet adta írásának: „Gyászban a magyar futball: meghalt Puhl játékvezető, aki nem látta, hogy Tassotti lekönyökölte Luis Enriquét.”

A milánói szaklap kiemeli, ha 1994-ben lett volna VAR, az nagyon sokba kerülhetett volna nemcsak Mauro Tassottinak (aki végül nyolcmeccses eltiltást kapott a FIFA-tól), de a később a döntőig menetelő olaszoknak is, mert az esetért tizenegyes járt volna a mérkőzés hajrájában. Csakhogy „abban az időben még nem volt videobíró, így Luis Enrique véres arca talán az egyetlen folt Puhl karrierjén” – fogalmazott megemlékező cikkében a La Gazzetta dello Sport, amely azonban azt is megjegyezte, hogy minden bizonnyal Puhl Sándor volt az 1990-es évek legjobb játékvezetője a világon, és igazi „csodagyerek” lehetett, mert már tizenöt évesen játékvezetői vizsgát tett.

A német Bild azt emelte ki, hogy Puhl Sándor vezette az 1997-es Bajnokok Ligája-döntőt Münchenben, amikor is a Borussia Dortmund meglepetésre 3–1-re legyőzte a Juventust. A horvát Index arról ír, hogy a magyar játékvezető dirigálta a horvát labdarúgó-történelem egyik „legkeményebb vereségét” hozó mérkőzést, amelyen a válogatott felkészülési meccsen 4–1-re kapott ki a szlovákoktól 1994-ben. A román GSP kitér rá, hogy a legendás bíró fújta a sípot az 1994-es világbajnokságra kvalifikáló egyik selejtező mérkőzésen, amelyen nemzeti együttesük 2–1-es diadalt aratott Belgium felett. Megemlékezett továbbá a portugál Diário de Notícias, a spanyol Mundo Deportivo, a szlovák Teraz, a lengyel Sport, sőt a FIFA-világbajnokság hivatalos Twitter-oldala is.

A FIFA mellett az UEFA honlapja is cikket szentelt a szakembernek. Az uefa.com írása Puhl Sándor pályafutásából kiemelte az 1994-es világbajnokság döntőjét, valamint az 1997-es BL-finálét.

Andreas Möller, világbajnok és Európa-bajnok német labdarúgó, a magyar válogatott korábbi másodedzője:
„A kilencvenhetes, Juventus elleni Bajnokok Ligája-döntőben Puhl Sándor volt a játékvezető, nagyszerűen bíráskodott, ám az igazi emlékem róla mégis az egy évvel korábbi Európa-bajnoksághoz kötődik… Az elődöntőben tizenegyesekkel győztük le a házigazda Angliát, s Puhl Sándor sárga lapot adott nekem, amit ott azonnal számonkértem rajta, de ő laza mozdulattal futott tovább. Évekkel később, amikor a magyar válogatott másodedzője voltam, és összefutottunk, kiderült, ő is pontosan emlékezett arra a szituációra. Persze felemlegettem neki az esetet, hiszen nem játszhattam a fináléban, ő pedig elmagyarázta, miért adott nekem sárga lapot. Megittunk egy pohár bort, órák hosszat beszélgettünk. Játékvezetőként az egyik legjobb volt a világon, a futballból érzett minden rezdülést. Legutóbb, amikor találkoztam vele, már betegeskedett, rendkívül sajnálom, ami vele történt.”

Arrigo Sacchi, az 1994-es vb-ezüstérmes olasz válogatott szövetségi kapitánya:
„Puhl Sándor a kilencvenes évek nagyszerű játékvezetője volt, akinek kiemelkedő képességeit a szakma számos elismerése igazolta. Világbajnoki döntőt nem bíznak akárkire, igaz, a magyar bírónak az 1994-es brazil–olasz fináléban nem volt igazán nehéz dolga. Hogy miként emlékszem a Puhl Sándor vezette másik vb-meccsünk, az Olaszország–Spanyolország vb-negyeddöntő elhíresült mozzanatára, amikor Mauro Tassotti eltörte Luis Enrique orrát? Őszintén szólva nem láttam a jelenetet, csak később, a visszajátszásokban, de úgy hiszem, piros lap és tizenegyes járt volna érte.”

Sepp Blatter, a FIFA korábbi elnöke:
„Puhl Sándor a világfutball egyik nagyszerű személyisége, illetve minden játékvezetőnek példakép volt. A magyar labdarúgás egyik kiemelkedő alakját veszítette el. Részvétemet fejezem ki a családjának és a barátainak!”

Pierluigi Collina, az IFFHS által hatszor az év legjobbjának választott olasz játékvezető:
„Puhl Sándor generációja egyik legjobb játékvezetője volt, útjaink a kilencvenes évek végén keresztezték egymást. Megtiszteltetés volt, hogy átvehettem az örökségét, és utána lehettem a legjobb játékvezető. A világ játékvezetése egyik legzseniálisabb tagját veszítette el.”

Gianni Infantino, a FIFA elnöke (az mlsz.hu oldalon):
„Szeretném őszinte részvétemet kifejezni Puhl Sándor korábbi FIFA-játékvezető halála miatt. Kétség sem fér hozzá, hogy Sándor jelentős mértékben hozzájárult a játékvezetés fejlődéséhez, valamint sportunk és értékeink népszerűsítéséhez Magyarországon, Európában és a világ minden táján. Korának egyik legkiemelkedőbb játékvezetőjeként széles körben elismert öröksége a pályán és a pályán kívül sem merül feledésbe. A nemzetközi labdarúgó-közösség nevében szeretném kifejezni legmélyebb együttérzésünket a Magyar Labdarúgó-szövetségnek, valamint Sándor családjának, barátainak és szeretteinek. Reméljük, hogy ezek az emlékek és támogató szavaink némi vigaszt nyújthatnak ebben a nehéz időszakban.”

Roberto Baggio, az 1994-es vb-ezüstérmes olasz válogatott tagja:
„Szomorúan hallottam Puhl Sándor halálhírét. Mélységesen át tudom érezni a szerettei és a hozzá közelállók fájdalmát, sajnos a közelmúltban megtapasztaltam, mit jelent családtagot elveszíteni, ráadásul a járvány következtében. Jól emlékszem nagyszerű személyiségére, határozottságára, rendíthetetlenségére, ő tényleg az a típus volt, aki nem hagyta magát befolyásolni. Életem egyik legfontosabb pillanatában, az 1994-es világbajnoki döntőn volt a közelemben az események fontos szereplőjeként. És nem ő tehetett arról, hogy a kihagyott tizenegyes miatt az egyúttal pályafutásom legszomorúbb napja is lett…”

Na, gyerekek, ha az idén megkapjuk a BL-döntőt, elvisszük a Szöllőt is – Puhl Sándor mondta ezt 1997 tavaszán, az UEFA-kupa elődöntője után, amikor megszokott szertartás szerint Ferihegyen még beült egy kávéra a hazaérkezéskor akkori állandó kollégáival, Bozóky Imrével és Hamar Lászlóval. Én pedig rendszerint ott vártam őket, félig még játékvezetőként, félig már újságíróként, majdnem húszévesen.

Nem túlzás, hogy bálványoztam, hiszen a mi generációnknak ő volt az a magyar futballsztár, aki Détári Lajos után a nemzetközi elitben képviselte Magyarországot, aki ott volt a pályán, együtt Roberto Baggióval, Romárióval, Paul Gascoigne-nal, Andy Möllerrel. Akkoriban a válogatottunk nem jutott ki nagy tornákra, a klubjainkat egyre megalázóbb pofonokkal selejtezték ki a kupákból, csakis Puhl Sándor révén érezhettük, hogy van némi közünk egy-egy Eb-hez, vb-hez, BL-sorozathoz. Pontosabban egy-egy Bajnokok Ligája- vagy világbajnoki döntőhöz! Ha úgy tetszik, ő az egyetlen magyar, aki megnyert egy vb-finálét. Persze, nem úgy, persze nem játékosként, de akkor is! Ezt éreztük sokan, amikor a Puhl Sándor által 1993-ban vezetett UEFA-kupa-döntő után az akkoriban elnéptelenedő, érdektelenségbe fulladó játékvezetői tanfolyamok szervezői a budapesti szövetségnél egyszer csak azt tapasztalták, hogy tolonganak a jelentkezők a Curia utcában, és sok-sok év után ismét a nagyteremben kell tartani a kurzust. Szerintem ott szinte mindenki Puhl Sándor sikerei miatt akart játékvezető lenni, én biztosan.

Ha létezik olyan, hogy született futballbíró, akkor ő az volt, az ösztöneiben, a zsigereiben érezte egy-egy, mégoly kritikus helyzet tökéletes megoldását. Legendás, ahogyan fölülbírálta a partjelzőjét a világbajnoki döntőben éppen úgy, mint később a BL-fináléban. Hihetetlen kockázatvállalás, döbbenetes reflexek, és egészen elképesztő magabiztosság. No, igen, kibillenthetetlen, lehengerlő volt, ha ott volt egy társaságban, nem sokan tudtak mellette megszólalni, igaza pláne nemigen lehetett másnak. De ez az egyéniségének elválaszthatatlan része volt, sikerei kulcsa, el kellett fogadni, hogy lehetetlen egy vitában fölé kerekedni, hiszen a pályán megszokta, kivívta, hogy korlátlan úr, nem tűrt ellentmondást. Ami nem jelenti azt, hogy egyben ne tisztelte volna végtelenül a játékot és a játékosokat, ami a jó bíró első számú ismérve. Bár jó bíró nincs, mondogatta sokszor, hiszen róla csak akkor beszélnek, ha baj van vele. A tekintélyére jellemző ugyanakkor, hogy volt olyan NB I-es meccs – nem akartam hinni a szememnek -, amikor egyetlen egy bedobás irányát sem mutatta a karjával: a játékosok maguktól tudták, hogy ki dob, meg sem próbáltak trükközni, s amikor egyszer mégis vita alakult ki, a közelben álló Puhl csak a tekintetével és fejbiccentéssel jelezte a helyes irányt, mire a vitatkozó játékos azonnal átadta a labdát ellenfelének. Legendás az az eset is, amikor Buenos Airesben betűrette Maradonával a mezét, vagy amikor az őrjöngő Üllői úti telt házzal a háta mögött reklamáló Simon Tibornak azt blöffölte, ki van kötve a cipőfűzője, mire az kissé előrehajolt, hogy ellenőrizze a cipőjét, a közönség pedig megnyugodott, mert csak annyit látott, hogy a falkavezérként harcoló Simon meghajol a játékvezető és annak akarata előtt. És hány, de hány sztorit lehetne még feleleveníteni a hozzá kötődő legendák közül, a játékvezetői edzőtáborok vacsorái mellett nevetve ismételt történeteket. Az egyik ilyet éppen tőle hallottam néhány éve, amikor meghívott az NB I-es bírók törökországi edzőtáborába, egy igazán szürreális történetet arról, hogy miként illett egy kelet-magyarországi NB II-es meccs után fiatal bíróként nemcsak ebédre vendégül látnia a játékvezető-ellenőrt, hanem aztán kivinni őt a vasútállomásra is, sőt végül egészen hazáig fuvarozni Budapestre, ahol még a lakásban berendezett kisállatkereskedés madarai közül is meg kellett egyet vásárolnia... Így ért haza hajnalban Egerbe, kalitkával a Lada hátsó ülésén, és egy remélhetőleg őt méltató ellenőri jelentés reményében... A Szépek és bolondok kultikus bírófilm abszurd és szomorkás világából, a hanyatló magyar futballból így tudott ő felkapaszkodni a nemzetközi elitbe, annak is a tetejére. Hiszen négyszer választották meg a világ legjobbjának a saját szakmájában, ami egészen döbbenetes teljesítmény még akkor is, ha olyan nagyszerű magyar sportvezetők egyengették az útját, mint Szepesi György, Nagy Miklós, Palotai Károly. Ráadásul a pocakos, idős, volt játékosból lett játékvezetők típusa után ő volt az atlétikus, fiatalos futballbíró mintaképe: amikor 39 évesen vb-döntőt vezethetett Los Angelesben, kimondottan fiatalnak számított a szakmában. Ma már persze sokkal fiatalabb és atlétikusabb játékvezetők jellemzik a nemzetközi elitet, ám az is igaz, hogy Puhl Sándor egyéniségével összeegyeztethetetlen lenne, hogy valami VAR felülbírálja az ő döntését. Őt ugyanis lehetetlen volt felülbírálni, talán ezért is hurcolta meg az UEFA, miután egy mindenki által piros laposnak gondolt, súlyos sérülést okozó szabálytalansággal kapcsolatban utólag is kötötte az ebet a karóhoz a hivatalos jelentésében: még sárga lapot sem kellett érte adni. A Nemzeti Sportot tudósíthattam a nemzetközi búcsúmeccséről, az Olaszország–Anglia találkozóról Torinóból, 2000-ben, s miután az általa hibátlanul levezetett mérkőzés után az öltözőajtaján David Beckham és Paolo Maldini kopogtatott, hogy neki ajándékozzák a mezüket, a szűk körű vacsorán angolul is Sanyi vitte a szót...

Bár hallhatnám még egyszer a kioktatását, az intelmeit! Mindenről volt véleménye, a futballtól egészen távoli dolgokról is lehetett tőle tanulni. Megadatott az is, hogy a partjelzője lehettem vagy ott volt a meccsemen, s igencsak röstelltem magam, amikor megjegyezte: a mérkőzés mindig ünnep, nem mehetsz ki a pályára borostásan. Mindent látott a pályán, minden rezdülésre figyelt, mindenre reagált, ennek a szakmának tényleg a született zsenije volt. Lehet, hogy nem minden szabálytesztje volt hibátlan és az is, hogy nem tudta mindig szabatosan elmagyarázni, miért mit ítélt volna: de ott, a pályán amikor minden felelősség egyedül az övé volt, egészen fantasztikus érzéke volt a tökéletes döntésekhez.

A legtöbbször itthonról, hazai irigyei, vetélytársai által indított ármánykodás sokat ártott neki, nemzetközi karrierjének, talán éveket vett el az életéből. Elképesztően magasra jutott, s ezt sokan nem tudták megemészteni. Persze, neki magának is óriási kihívás volt feldolgozni, hogy a kis emődi srác, akinek édesanyja vágta ki a bírótanfolyamra hívó hirdetést az Észak-Magyarországból, miután térdsérülése miatt abba kellett hagynia a futballt, s aki 15 évesen vezette élete első meccsét, az Ónod–Varbó megyei összecsapást, a Népstadionban, a Wembleyben, a Maracanában vezethetett pályája csúcsán az ország és a világ legjobbjainak, akik tisztelték, becsülték, elfogadták a döntéseit, maguk is nagyra tartották.

Játékvezetői pályája végén egyre nehezebben teljesítette a fizikai teszteket, egyre több reklámszerződés, közéleti szereplés osztotta meg az energiáit. Már aktív bíróként tagja lett az MLSZ elnökségének, amelynek aztán az alelnökeként dolgozott, amikor korábbi játékvezető-kollégája és barátja, Bozóky Imre ügyvéd lett az elnök az első Orbán-kormány idején. Amikor úgy tűnt, talpra lehet állítani a magyar futballt, amelyért Sanyi egyenesen rajongott. Ám a kormányváltás majdnem egy évtizeddel visszavetette ezt a munkát, közben Puhl Sándor a Sport Televízió állandó szakértője lett, majd a magyar játékvezetők főnöke, ellenőre. S ahogyan a zsenikkel lenni szokott: sehol máshol nem találta igazán a helyét, miután be kellett fejeznie a bíráskodást, semmi másban nem tudott annyira önmaga lenni, ami viszonylagos sikerei ellenére is, nála is, körülötte is okozott egy soha ki nem mondott, de mindig érezhető melankóliát. Bár egy időben tényleg futballsztárokéval vetekedett az ismertsége és népszerűsége (többek között a Tippmix első reklámarca volt idehaza, s ahogy ő visszafogottan megjegyezte, az űrben is többen jártak, mint ahányan futball vb-döntőt vezethettek a történelemben), a magánéletét mindig titkolta a nyilvánosság előtt, szemérmes volt és tulajdonképpen gátlásos, bármilyen furcsa is ezt vele kapcsolatban kimondani. Sokszor éreztem, hogy a felületes poénkodás, a nagy duma mögött sok problémája van, amit nem oszt meg senkivel, vagy csak nagyon kevesekkel. A betegsége alatt is tiszteletben tartotta a média a család kérését, nem írtunk róla, pedig egyre többen mondták, súgták aggódva az elmúlt hetekben, hogy kórházban van, hogy elkapta a szörnyű vírust, hogy nagy lehet a baj... De rémálmainkban sem gondoltuk, hogy ennyire nagy. Felfoghatatlan, hogy nem hallom többet a telefonban a rekedtes, szemrehányó hangját, miután szerinte a Nemzeti Sport rosszul ítélt meg egy esetet a tudósításában, hogy nem hallom évődni a válogatott játékosokkal, MLSZ-vezetőkkel hosszú utazások és snóblizások alkalmával, hogy nem jegyezhetjük meg újabb, szállóigévé váló aranyköpéseit, kiszólásait és fájdalmasan kell mostantól felsóhajtanunk, ha a 94-es olasz-brazil vb-finálé vagy a 96-os angol-német Eb-elődöntő tizenegyespárbaját ismétli valamelyik televízió... Esetleg az 97-es Dortmund–Juventus BL-döntőt mutatják, amint megadja Karl-Heinz Riedle gólját, – helyesen – felülbírálva a lest jelző Bozóky Imrét.

Hiszen abban az évben végre ő vezethette a döntőt. Előtte egyforma öltönyt kaptak a magyar bírói négyes tagjai egy divatüzlettől, a ruhapróbán is ott voltam velük, s hallottam, amint az üzlet tulajdonosa, szintén Sándor, nem kisebb kéréssel fordult Puhlhoz, mint hogy nem kaphatná-e meg a mérkőzés labdáját. Akkoriban még nem készítettek húsz labdát a pálya mellé, minden labdaszedő keze ügyébe egyet, mint manapság, csak egy tartaléklabda volt az oldalvonal mellett. Ám arra már az első félidőben szükség volt, miután a játékvezető jelezte a tartalékbírónak, Juhos Attilának, hogy cserélni kellene, mert a labda játékra alkalmatlan... Nemigen volt baj vele, csak hát a sztárbíró a meccs közben sem felejtette el a baráti kérést, és kidobva a lecserélt labdát a kollégájának, odaszólt neki: Ez megy a Sanyinak! Egy BL-döntőn... A részleteket csak utólag hallottam, mert föntről, a lelátóról csak a fontoskodva végrehajtott labdacserét láttam. Ott ültem ugyanis izgatottan a müncheni Olimpiai Stadionban, a kezemben a Puhl Sanyitól kapott jegyet szorongatva... Mert bár sohasem mertem emlékeztetni rá, de betartotta az ígéretét.

Sanyi bátyám! A szívem szakad meg, hogy ilyeneket kell írnom. Ahogyan az IFFHS gáláján egykor, a müncheni Bayerischer Hofban együtt álltál büszkén a színpadon a futballtörténet legnagyobb góllövőivel, köztük Deák Ferenccel, Zsengellér Gyulával, Puskás Ferenccel, mint a világ legjobb játékvezetője, úgy vagy és maradsz immár örökre a magyar labdarúgás halhatatlanja, legnagyobb futballhőseink egyike. Az Isten áldjon, nyugodj békében!

Az európai játékvezetőket irányító testületnél is kiemelten emlékeztek meg a csütörtökön elhunyt magyar bírólegendáról, Puhl Sándorról.

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) játékvezetői testületének vezetője, az olasz Roberto Rosetti személyesen is megemlékezett a szövetség honlapján a csütörtökön, 65 éves korában elhunyt Puhl Sándorról.

– Sándor a példaképem és nagyszerű barátom. Óriási tehetségű játékvezető volt, akinek a pályán lévő futballisták és a nagy futballeseményeken a játékvezetőkre nehezedő nyomás kezelésében mutatott nyugodt reakciói megérdemelten hozták meg számára az elismerést és hírnevet az európai, illetve világszinten is.

Nagyon sokat köszönhettem Sándornak játékvezetői pályafutásom során. Rendszeres tanácsai, útmutatása és biztatása felbecsülhetetlen segítséget jelentett a fejlődésemben, és mindig nagy megtiszteltetés volt a társaságában lenni. Mélységesen szomorú vagyok a halála miatt, és szeretném őszinte részvétemet kifejezni családjának – mondta Rosetti, aki a 2008-as Eb-döntőt is vezethette.