Az utóbbi időben sajnos nagyon sok támadás érte a magyar játékvezetést, amely véleményem szerint nem véletlen. Nem szeretnék a „megmondóember” szerepében tetszelegni, azonban egy sokkal objektívebb képet szeretnék megmutatni a játékvezetők valós teljesítményéről, mint ahogy azt a Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezetői Bizottsága „kommunikálja”. Nem az a célom, hogy beüljek az elnöki székbe – amihez foggal-körömmel ragaszkodik azt ott helyet foglaló –, hanem az, hogy az amúgy sem buta és amúgy sem vak futballkedvelő társadalom szemét még jobban felnyissam.

Az elnök önvédelemből csak az általa kreált statisztikával foglalkozik, azzal ámítja azt a pár embert, aki még hisz neki. Tudjuk, hogy a számok mindent megmutatnak. Egy dolgot azonban fontos leszögezni, azt a statisztikát ő saját maga csinálja azáltal, hogy átíratja az ellenőri jelentéseket, így ezek a számok teljesen hitelüket vesztik.

A táblázata szerint évről évre kevesebbet hibáznak a játékvezetők az első osztályban. Hát, nem túl hihető, hogy szezononként csak 2-3 súlyos játékvezetői hiba születik, hiszen ebben a szezonban is volt olyan forduló, ahol önmagában ennyi hiba fordult elő. Azonban ezek a hibák mind a szőnyeg alá lettek söpörve, az ellenőrök utasítva lettek ezen hibák elhallgatására és a pozitív értékelések megírására. Cinkosak az elnök hazugságaiban és hamisításaiban. Nézzünk pár példát:

A december 8-án megrendezett DVSC-ÚJPEST mérkőzés 32. percében egyértelmű piros lap maradt el; az újpesti Nunest súlyos szabálytalanság miatt ki kellett volna állítani, azonban a pályán csak sárga lap született és a VAR busz sem avatkozott be. A mérkőzésen egy nagyon hasonló esetben kiállította a hazai játékost (Domingues, 57.perc) a játékvezető, jogosan. Ugyanezen a mérkőzésen az újpesti Gergényit második sárga lappal ki kellett volna állítani, hiszen egyértelműen, stoplival ellenfele lábfejére taposott, ami felelőtlen szabálytalanság. Mint tudjuk, ebben az esetben a VAR nem tud beavatkozni, hiszen „csak” második sárga lap lett volna. Második súlyos hiba a játékvezető részéről. A „szakmai” vezetés leíratta az ellenőrrel, hogy mindkét esetben nagyszerű döntés született, ugyanis láthattuk, hogy a következő fordulóban ez a játékvezető VAR-ként működött közre a Nyíregyháza-FTC mérkőzésen. Abba már ne is menjünk bele, hogy a mérkőzés játékvezetője rendkívül gyenge kommunikációval és fegyelmezési képességekkel bír, amelyet ezen a meccsen is (hazai csapat folyamatos reklamálása, főleg csapatkapitánya) kidomborított, amit az ősszel több korábbi meccsén is megfigyelhettünk. Elég csak arra az augusztus 31-én megrendezett DVTK-ETO mérkőzésre gondolni, amelynek lefújása után kb. 10 percen keresztül nem tudta elhagyni a játékteret, mert akkora tömegverekedés alakult ki a játékosok és a technikai személyzet között. Ez mind a játékvezető gyenge fellépésének, gyenge személyiségének volt köszönhető, mindemellett, az 58. percben egy jogos piros lap (erőszakos cselekedet) is elmaradt a hazai Edonwonynak karhasználat miatt a VAR beavatkozás után. A mérkőzésen nyújtott gyenge teljesítményét a lefújás utáni fegyelmezéssel tovább rontotta, hiszen a vendég kapust állította ki, de a piros lapot a vendég technikai vezetőnek mutatta fel. Ez mutatja azt is, hogy a játékvezető nincs teljesen tisztában a szabályokkal, hiszen ő volt az, aki a 4.fordulóban megrendezett FTC-ÚJPEST mérkőzésen jogtalanul állította ki a 102. percben a már lecserélt Abu Fanit. A vétkes játékos által elkövetett cselekedet sárga lapot ért volna, hiszen a szabálykönyv egyértelműen különbséget tesz csapatvezető és játékos/lecserélt játékos között.

A következő témakör a legvitatottabb témakör, a kezezés, amiben szintén nagyon sok érdekes ítélet született az ősszel. Az első ilyen szőnyeg alá söpört eset a november 30-án megrendezett MTK-PUSKÁS mérkőzésen történt, amikor a labda a földön támaszkodó védő karját találta el. Jogtalan büntető, elmaradt VAR beavatkozás. A vendég csapat értékesítette a büntetőt, amellyel meg is nyerték a meccset. Előtte ugyanennek a csapatnak, az MTK-nak vonták vissza jogosan a büntetőjét, ugyanebben a témakörben, persze, hogy értetlenül álltak az eset előtt és jogosan reklamáltak. Valószínűleg a mérkőzésen a VAR feladatot ellátó játékvezető sincs teljesen tisztában a szabály alkalmazásával. Ezzel a játékvezetővel fordult például elő az augusztus 11-én megrendezett PUSKÁS-NYÍREGYHÁZA mérkőzésen, amikor büntetőt ítélt azután, hogy labdaszerzéskor a hazai támadó, Soisalo a testétől eltartott karjával vitte tovább a labdát, melyet a játékvezető nem ítélt szabálytalannak. A VAR beavatkozás itt is elmaradt. De a „szakma” ezt is eltusolta, ugyanis a játékvezető a következő héten a FEHÉRVÁR-ZTE meccsen volt tartalék játékvezető. A következő szituáció a november 2-i PUSKÁS-ÚJPEST mérkőzés, ugyanez a játékvezető. Egyértelmű kezezés szabálytalanság történt a büntetőterületen belül, melyet a játékvezető szintén nem látott. A pályán elmaradt a büntető, azonban a VAR jogosan kihívta. Igen ám, de előtte ugyanezen a mérkőzésen szintén egyértelmű kezezés történt az újpesti büntetőterületen belül, amikor a földön fekvő Ljujic kapusokat meghazudtoló módon kezeivel blokkolta a labdát. A játékvezető továbbot intett, a VAR nem avatkozott be. De ez az eset sem szerepel a statisztikában súlyos hibaként, hiszen a VAR másnap már operátorként tevékenykedett, rá egy hétre pedig újból VAR szerepkörben láthattuk a DVTK-FEHÉRVÁR mérkőzésen. Azért ne menjünk el szó nélkül e mérkőzésen elmaradt súlyos játékvezetői (VAR) hibái mellett sem. Ugyanis történt az 54. percben egy felelőtlen szabálytalanság, amit a játékvezető csak gondatlannak vélt. Az a Gera Dániel taposott egyértelműen az ellenfele lábfejére, aki már rendelkezett egy sárga lappal. A piros lap elmaradt, egy súlyos hiba. A VAR nem tud beavatkozni, mert „csak” második sárga lap lett volna. Azonban az 58. percben mind a pályán, mind a buszban súlyos hiba történt, hiszen a hazai Komlósi súlyos szabálytalanságot követett el, azonban itt is csak sárga lap lett a jutalma a súlyos belépőnek. A 63. percben mindkét játékost lecserélte edzője, valószínűleg nem véletlenül.

Aztán egy olyan eset, amely a női és a férfi NB1-ben is előfordult. Győrben (női) november 15-én, Zalaegerszegen (férfi) pedig december 1-jén lehettünk szemtanúi a botrányos játékvezetői döntéseknek. Mivel a női ligában nincsen VAR, így azt a helytelenül megítélt büntetőt nem lehetett felülbírálni, de Zalaegerszegen vissza is lett nézve az eset, hiszen a VAR helyesen kihívta a játékvezetőt, azonban mégsem tudta megállapítani, hogy a támadó rúg a védő lábába. Mind-mind nyilvánvaló hibák, amelyek el lettek tusolva, hazugságok árán lettek megmagyarázva. ű

A 8. fordulóban is történt említésre méltó eset, ami természetesen a szőnyeg alá lett seperve a többihez hasonlóan, ami e cikkben említésre kerül. A Fehérvár-Paks mérkőzés 51. percében rúgott büntetőnél elmaradt a VAR beavatkozás a kapus előrelépése miatt. Tovább nézve a fordulókat, a 12. fordulóban megrendezésre került a Fehérvár-Kecskemét mérkőzés, amikor is a hazaiak a 90. percben elvégeztek egy szabadrúgást. A kapufáról levágódott labdát újból érintette (senki más ért bele) a szabadrúgást elvégző Csongvai, amit a szabályok szerint közvetett szabadrúgással kell büntetni. Ezt nevezték régen műhibának. Ma már úgy hívják, hogy súlyos hiba, a labdarúgás szabályai ismeretének a hiánya mind a játékvezető, mind a VAR, mind az ellenőr, mind az elnök részéről. A kettős érintést követően kb. 2 percen keresztül nem megy ki a labda, majd a támadás végén gólt ér el a hazai csapat.

Nagyon sok szituációt össze lehetne hasonlítani az őszi szezonban látott megadott/meg nem adott eseményeiből, amelyekből láthatjuk, hogy mennyire szakmaiatlan a mai magyar játékvezetés. Most azonban csak egy szituációt szeretnék így bemutatni: 3 forduló ETO-MTK 49. perce, illetve a 16. forduló PUSKÁS-ETO 57. perce. Két nagyon hasonló eset. Az egyik mérkőzésen történt beavatkozás, a másik mérkőzésen nem. Akkor valamelyik esetben rosszul járt el a VAR, mert vagy mindkettő beavatkozás, vagy egyik sem. Én a pályán hozott döntést tartom helyes eljárásnak, a játék folytatását büntető megítélése nélkül.

A fentebb említett esetek csak az őszi szezon hibái, melyek el lettek tusolva. Nem nehéz észrevenni azt sem, hogy 2-3 súlyos hibánál azért jóval több hiba csúszik a gépezetbe. A számok nem hazudnak, ha nincsenek elferdítve.

Kedves sportbarátok, labdarúgást kedvelők, láthatjátok, de ti is tudjátok jól, hogy azok a hamis számok elferdített eredmények, nem a valós és objektív képet mutatják a játékvezetők teljesítményéről. Nem csoda, hogy ezek után mindenki a játékvezetőket támadja.

Egykoron jómagam is űztem ezt a nem túl népszerű szakmát. Én is hibáztam, hol többet, hol kevesebbet. Magam sem tudnám jobban csinálni, mint a maiak, férfiak és nők egyaránt vagy éppen sportvezetőként. Egyvalamit viszont mindig is fontosnak tartottam, az pedig az önkritika. Ha valaki nem képes magát reálisan látni egy-egy komolyabb vagy kisebb hibája után, akkor saját maga lesz a fejlődésének a gátja. Úgy gondolom, hogy azokból az információkból, amelyeket kapni szoktam a mai viszonyokról, ezt látom a legnagyobb problémának a mai játékvezetésben.

Hatalmas port kavart az ETO-PUSKÁS női mérkőzés játékvezetője által befújt büntető. Sokan elmondták már róla a véleményüket, negatív kritikával illette a játékvezetőt és annak főnökét.
Személy szerint a hibával nincs bajom, mert előfordul, viszont amit elfogadhatatlannak tartok, az a rossz és szándékosan hamis következtetés levonása.
A „szakma” szerint ez egy jogos büntető volt…Tessék!? Mindenkit be akarnak csapni? Azonban már senkit nem lehet. Mindenki látta, hogy mekkora téves ítélet született. Ezzel a döntéssel leginkább a bírót csapta be Tisztelt Elnök Úr! Ahogyan ebben a szezonban már többször megtörtént ugyanennél a játékvezetőnél:
- Dunaharaszti-Szekszárd (a vendég csapat egy szándékos kezezés után közvetlenül gólt ért el – ítélet elfogadva).
- Puskás-FTC (az első vendég gól előtt a fradi játékosa a labdaszerzésnél egyértelműen szabálytalan volt – ítélet elfogadva)
- FTC- MTK (nem állította ki a vendég védőt karral elkövetett szabálytalanság után – ítélet rossz)

Ennél a döntésnél a játékvezető az egész ország előtt lejáratta magát, majd a hamis „szakmai magyarázattal” a Mélyen Tisztelt Elnök Úr is ugyan ezt tette saját magával.

Tisztelt Hanacsek úr! Vannak esetek, amelyekre jobb nem reagálni, hiszen minden hozzáértő tudja és látja, hogy ez egy borzasztóan rossz döntés volt a játékvezető részéről. Így, ha csendben maradt volna, hamarabb elült volna a „balhé”.

Mivel folyamatosan figyelemmel követem a férfi NBI-es mérkőzéseket is, nemsokára azok elemzésével is jelentkezni fogok….

Idén is megrendezésre kerül a felesleges JT bál.

Játékvezetők és a családtagok összesen 200-an jelentkeztek a hagyományos JT. bálra.

Évek óta nyüg mindenkinek ez a program. Sokan csak a FIFA jelvény átvétele miatt mennek el rá, de utána már haza is bennek.

AZ ELSŐ RÉSZLET, ami a legjobb magyar játékvezetőkről eszembe jut, hogy bucira vertek minket, újságírókat.

Emlékeim szerint kétszer is. Teremben, parketten Békéscsabán, a játékvezetők hagyományos gáláján, míg nagypályán a legendás Vízművek gyepén kaptunk leckét valamikor a kétezres évek elején, és nem győztünk csodálkozni, hogy – a remekül dribliző sporik között – Ábrahám Attila például milyen mesterien bánt a labdával. Anno a lefújás után erősen kifulladva mondtuk is Nagy Miklósnak – aki a játékvezetők akkori főnökeként mindig remek érzékkel ügyelt arra, hogy az örökös kritizáláson túl legyen sportélmény is azok között, akik aktív szereplői voltak a labda körül forgó világnak –, most kellene fordítani egyet a magyar foci kerekén: akad ugyanis profi játékos bőven, aki jobban tenné, ha a sípot fújná, míg egynéhány bírónak inkább az NB I-ben vagy minimum NB II-ben kellene trükköznie.

A másik tapasztalás, hogy futballbíróink között igencsak kitartó Nemzeti Sport-olvasókat tisztelhetünk. Ugyebár lapunk az élvonalbeli és a másodosztályban pályára küldött játékosokhoz hasonlóan a bajnokikon működő játékvezetőket is osztályozza, s hogy nem lehet csak úgy a levegőbe „lődözni” az értékelésekkel, arra ékes példa: akárhányszor készül interjú, a sporiktól mindig elhangzik, ők bizony elolvassák, átböngészik, milyen kalkulust kapnak a sportlaptól, ráadásul az érdemjegyet összevetik azzal, amelyet a futballbírók igencsak szigorú kritikusai, az ellenőrök írnak be a meccsbizonyítványba.

Ezért is hiteles tehát az idei futballősz legjobb játékvezetője, Bogár Gergő lapunknak adott nyilatkozata: ő arra (is) büszke, hogy az NS és a szakmai osztályzatok összecsengtek, éppen ezért boldog, hogy a 2024–2025-ös bajnokság félidejében a bírók rangelsője lett. Ehhez pedig hozzátehetjük, azért is szép és értékes a dicsőség, mert manapság a legkíméletlenebb eszköz vizslat minden fontos ítéletet, sőt, a VAR korában talán a legkellemetlenebb a játékvezetői szerepvállalás, mert igencsak jelentős kihívás (stressz) dönteni tizenegyesről, kiállításról, kezezésről, hiszen a videótechnika ezerszeresen felnagyítja egy-egy döntés jogosságát vagy immár a legtöbb esetben a tévedés nüanszát.

Ennek tükrében pedig talán még inkább felértékelődhet az, ami anno a Vízművek-pályán a bírók–újságírók meccs lefújása után több kézfogás során is elhangzott a részünkről: ez aztán tényleg szép volt, spori!

Arany Tamás a 2000-es évek egyik legjobb, de biztosan legnépszerűbb hazai labdarúgó-játékvezetője volt. Kevesen tudják róla, de lassan négy évtizede televíziós szakember is. Olyan személyiség, akit sokan hívnak és mindenhol szívesen látják az országban. 

– A Móri Városi Televízió stúdiójában ülünk, amely lassan negyven éve a munkahelye. Hogyan lett televíziós?
– Bármilyen furcsa, együtt kezdődött a játékvezetői karrieremmel. 1985-ben, 19 évesen már beverekedtem magam a móri felnőttcsapatba, de a tizenhármas szám nem hozott szerencsét, mert a 13. megyei I. osztályú meccsemen a 13. percben sípcsonttörést szenvedtem, és úgy gondoltam, ez a sérülés az egész életemet derékba töri. De minden rosszban van valami jó, így lettem bíró. A móri körzeti bajnokság még létezett, én pedig itt tettem le a vizsgát, begipszelt lábbal, mankóval. Akkor még nem féléves tanfolyam után vizsgáztam, mondták az idősebb kollégák, hogy Tomikám, gyere, tölts ki néhány tesztet, aztán majd elmész meccset vezetni. Így is lett, rögtön a Csákberény–Bakonycsernye felnőttrangadóra küldtek ki, ráadásul egyedül, ha akkor megcsapnak, talán most nem ülnénk itt.

– Most kissé elkanyarodtunk a televíziózástól…
– Igen, mert az ezzel párhuzamosan lett az életem része. Mór 1984-ben kapott városi rangot, Magyarország századik városa lett. Azonnal megalakult a Móri Városi Televízió is, és megkérdezték tőlem, nem akarok-e sportműsort csinálni, én meg rávágtam, hogy miért ne?! Gyorsan elvégeztem egy-két iskolát, és sportszerkesztő lettem, de csináltam mindent – kommentátor, riporter, operatőr, vágó, zenei szerkesztő –, ami éppen kellett. Ilyen helyen mindenhez kell érteni.

– Korábban is voltak olyan ambíciói, hogy a média világában helyezkedjen el?
– Eszembe sem jutott! De játékvezető sem szerettem volna lenni, focistának készültem, és mások azt mondták, nem is voltam ügyetlen.
No de a játékvezetés következik abból, hogy játékos volt, a televíziózás meg nem egyértelműen. A beszélőkémmel talán sohasem volt gond, apámtól örököltem, aki jegyzőként dolgozott a hivatalban. Gyerekként vitt magával mindenhova, állandóan társaságban, emberek között voltunk. Nekem is van egy ötéves kislányom, 53 évesen lettem apuka, és én is hordom magammal, próbálom átadni, amit én az édesapámtól kaptam.

– A labdarúgók szavazatai alapján négyszer, a Nemzeti Sport osztályzatai szerint kétszer volt az év játékvezetője. Minek köszönhető, hogy a játékosok ennyire kedvelték?
– Talán erre vagyok a legbüszkébb, és ne haragudjon, hogy nem az újságírók ítéletét sorolom előre. A labdarúgókkal voltam együtt a pályán, egyszerre huszonkét játékossal kommunikáltam, mindegyik más személyiség, akivel meg kell találni a közös hangot. Akadtak olyanok, akiknél elég volt egy pillantás, másokkal el kellett beszélgetnem, de talán sikerült még a legrenitensebb, legnehezebben kezelhető futballistával is szót értenem.

– Említhet példákat?
– Nem hiszem, hogy megsértődnének. Például Pintér Attilával nem volt könnyű, ahogyan Urbán Flórival sem. Volt, hogy azt mondtam neki: „Flóri, most nyugodj meg, meccs után megiszunk két fröccsöt!” Visszakérdezett: „Nem lehetne hármat?” Én meg mondtam, hogy lehet, és ennyiben maradtunk. Mindig a hangadót kellett megnyerni a csapaton belül, mert később ő csitította a többieket a rázós helyzetekben. Ezt alacsonyabb osztályokban is alkalmaztam. Egyszer Ivánon kellett vezetnem, már amikor útba igazítást kértem a faluban, tudtam, nem lesz könnyű dolgom. Aztán az igazolások ellenőrzésénél volt egy kis zömök srác, „Kanu” volt a beceneve, mondtam neki, hogy hallottam róla, milyen jó kis játékos. „Tényleg, szporikám?” – kérdezett vissza kissé pöszén, jellegzetes hanglejtéssel, de a többiek látták, hogy Kanuval egy hullámhosszon vagyunk és máris könnyebb dolgom volt.

– A játékvezetői bizottságban nem néztek emiatt furcsán önre?
– Dehogynem, nem kedvelték ezt a stílust. Emiatt kellett befejeznem a játékvezetést, az akkori főnökség – neveket nem mondanék – nem szerette, hogy túl jóban vagyok a játékosokkal, a csapatvezetőkkel. De miért kellett volna egymásra haragudni?! Sokkal jobban elfogadták így a tévedéseimet is, mintha duzzogva, erélyesen parancsolgattam volna a pályán. 2009-ben, 43 évesen kellett búcsúznom, két esztendővel korábban, mint amit a korhatár megengedett volna. November 7. valamikor piros betűs nap volt, nekem fekete lett, igaz, volt egy nagy hibám a Pápa–FTC meccsen. Ki kellett volna állítanom egy ferencvárosi játékost és tizenegyest adni a hazaiaknak; nem fújtam be, ugyanez az ember pedig megszerezte a Fradi győztes gólját… Az akkori pápai vezérnél nem voltam népszerű, bőszen csalózott engem, de most éppen ő van hűvösön. Sikerült elintéznie, hogy az legyen a búcsúmeccsem.

– A közvetlenség a televíziós munkájában is nagy segítség?
– Igen, és a mindennapokban is sokat köszönhetek neki. Tizennyolc évig önkormányzati képviselő voltam, és továbbra is az oktatási, kulturális és sportbizottságban ténykedem – immár külsősként. Ebben a minőségemben is rengeteg intézmény, civil szervezet, sportegyesület képviselőivel tartom a kapcsolatot és bárkinek szívesen segítek, mindig igyekszem megoldást találni a problémákra, az esetek legnagyobb részében sikerül is.

– Nem nehéz egy idő után mindig megújulni, motivációt találni egy kisvárosi televíziónál?
– Nincs két egyforma focimeccs vagy rendezvény, mindig lehet találkozni új emberekkel. Szeretek gyerekek közé menni, imádom a diáksporteseményeket, most szervezzük a „Mozogjon, Mór!” elnevezésű rendezvényt, amelynek köszönhetően számtalan sportágban mozgatjuk meg a várost immár tizennyolc éve. S ez csak egy esemény a sok közül, sohasem unatkozom. Az életemben minden a sport körül forog, legyen szó a televíziózásról, az önkormányzati tevékenységemről vagy éppen a játékvezetésről.

– Szokott pihenni is?
– Általában elég sűrű a programom, hétvégenként futballmérkőzésre járok, immár játékvezető-ellenőrként, egyébként meg rengeteg meghívásom van falunapokra, jótékonysági tornákra, gálamérkőzésekre, hogy vezessem le őket. Gyakran közreműködöm a legendás színészek–újságírók rangadókon is. Annak idején szegény Puhl Sanyi kérdezte: „Mindent elvállalsz?” Én meg azt mondtam neki, csak oda megyek, ahova hívnak. Nem ajánlgatom magam, de ha megkeresnek, örömmel kelek útra.

– És immár a családja is elkíséri ezekre a mérkőzésekre.
– Így van, a kislányom, Arany Virág is már abban a korban van, hogy szeret utazni, én meg igyekszem összehangolni a dolgaimat azzal, hogy kirándulunk, jól érezzük magunkat együtt.

– Van kedvenc televíziós anyaga, interjúja az elmúlt negyven évből?
– Több is. Első helyre kívánkozik, amikor fiatal szerkesztőként Puskás Öcsi bácsival és Czibor Zoltánnal beszélgethettem, amikor megtisztelte jelenlétével a móri sportbált. Érdekes, de később bármikor vezettem a Honvédnál, Öcsi bácsi meglátogatott a játékvezetői öltözőben, nem felejtette el az első találkozásunkat. Számos olimpiai és világbajnokkal beszélgettem, barátságok alakultak ki, hosszasan sorolhatnám a neveket. Többen közülük a rendezvényeinkre is eljöttek Mórra, megtisztelték a közösségünket. S nem csak sportolókról tudnék beszámolni, az élet számos területéről vannak remek emberi kapcsolataim.

– Sohasem gondolt arra, hogy elköltözik Mórról, és egy nagyobb városban, akár Budapesten próbál szerencsét?
– Nem, minden ideköt. Itt születtem, itt vannak a barátaim, ismerek minden fűszálat a városban. Mórnak kiváló a fekvése, közel van
a fővároshoz, a Balatonhoz, a városi élet pezseg, a történelme gazdag és rengeteg kulturális eseményünk van.

– Kiegyensúlyozott, vidám, boldog embernek tűnik…
– Az is vagyok! Nagyon jól érzem magam a bőrömben, semmit sem csinálnék másként.

– Akkor az a bizonyos tizenhármas szám mégsem volt szerencsétlen…
– Csak abban a pillanatban tűnt annak, amikor a mentőautóban feküdtem, aztán tényleg pozitív irányba fordította az életemet. A kort persze érzem, kicsit recseg itt, ropog ott, de amíg hívnak, megyek – legyen szó játékvezetésről vagy bármilyen más jellegű rendezvényről. Az elmúlt évtizedekben a kapcsolati tőkém lett a legnagyobb, ez forintban nem kifejezhető érték, mindemellett sok barátság alakult ki. Kevés ennél fontosabb dolog van az életben. Hosszú távra tervezek, most vagyok 58, a kislányomat fel kell nevelni, és szeretnék nagypapa is lenni – úgyhogy 88 éves koromban várom újra, hogy elkészítsük a második interjút! 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. december 21-i lapszámában jelent meg.)

 Bogár Gergő lett az őszi szezon legjobb játékvezetője: a 33 éves bíró elmondta, rendszeresen figyeli a Nemzeti Sporttól kapott osztályzatokat.

– Meglepődött, hogy lapunk osztályzatai alapján ön lett az ősz legjobb játékvezetője?
– Meglepődtem, nagy elismerés ez nekem – mondta a 33 éves Bogár Gergő. – Amióta NB I-es játékvezető vagyok, nem végeztem az első helyen a Nemzeti Sport rangsorában az ősszel és az idény végén sem. Tíz bajnokit vezettem ebben a szezonban, érzem, jó teljesítményt nyújtottam, s a visszajelzések is pozitívak voltak. Nyilván egy-egy játékvezető életében szinte minden meccsen akadnak apró hibák, ezeket ki kell javítani, de összességében kiváló fél évet zártam.

– Érdekli, hogyan osztályozza a Nemzeti Sport a mérkőzéseken nyújtott teljesítményét?
– Rendszeresen követem, hogy milyen osztályzatot kapok a laptól, ez is egyfajta visszajelzés, ami fontos számomra, hiszen szaklapról beszélünk. Hogy mi a helyzet a szakmai részével? Az ellenőröktől is rendre jó visszajelzést kaptam, így éreztem, hogy jól megy a bíráskodás. Ha a szakmai visszajelzések és a Nemzeti Sport véleménye egybecseng, tényleg nem teljesíthettem rosszul…

– Van olyan mérkőzése vagy ítélete, amelyet kiemelne?
– Az ősz legbátrabb döntését a negyedik fordulóban a Ferencváros–Újpest mérkőzésen hoztam meg. A tizenhatoson belül az egyik vendégjátékos kezéhez ért a labda, ám becsúszás közben támaszkodott vele, nem ítéltem büntetőt. Kihívott a VAR, ám kitartottam a döntésem mellett, ami helyesnek bizonyult. A meccs után az ellenőrtől azt a visszajelzést kaptam, hogy karakteres, bátor döntést hoztam a Groupama Arénában, a derbin pedig minden ítéletnek háromszoros súlya van. Elégedettek voltak velem, s emlékszem, a Nemzeti Sporttól kilences osztályzatot kaptam.

– Ez már a negyedik derbije volt. Játékvezetői szempontból van presztízse annak, ha a Ferencváros–Újpest meccsen fújhat?
– Mindent egybevetve a derbi kicsivel minden más párosítás felett áll. A szurkolók már hetekkel előtte elkezdenek hangolni, tekintélyes a párharc múltja, a csapatok még motiváltabban készülnek, a sajtóban kiemelt terjedelmet kap. Mindamellett én erre a mérkőzésre is ugyanúgy készülök, mint az összes többire, nem akarok túlpörögni. Természetesen a játékvezető is pluszmotivációval vezeti a derbit, az pedig a vezetőségtől kapott elismerés és bizalom jele, ha őt nevezik erre a nagy meccsre.

– Azt hétről hétre láthatjuk, hogy a pályán jó teljesítményt nyújt − de milyenek a hétköznapjai?
– Sűrű napjaim vannak, a Magyar Labdarúgó Szövetségnél Horváth Dávid iránymutatásával készülünk, a hétköznapokban Kovács Gábor atlétaedzővel, valamint Szatmár Enikő mentáltrénerrel dolgozom együtt, akiknek a munkája is nagyban hozzájárult a sikeres szezonomhoz. Hogy mit csinálok a szabadidőmben? Igyekszem a feleségemmel és a két kislányommal a lehető legtöbb időt tölteni, számomra ez jelenti a legnagyobb boldogságot. Sok a közös programunk a családdal, előfordult már, hogy egy-egy ilyen alkalommal leszólítottak a szurkolók és teljesen normális keretek között megbeszéltük a hétvégi eseményeket. Sőt olyan is volt, hogy egy megyeiben fújó játékvezető kollégával beszélgettem egy jót az utcán. Mindenkivel megtalálom a közös hangot, a legtöbb szurkoló a meccsen ellenségként tekint ránk, de a hétköznapokban remekül el tudunk társalogni.

– A nemzetközi kupaporondon is kapott szerepet az UEFA-tól, hiszen az FCSB–Maccabi Tel-Aviv BL-selejtezőn, a Lens–Panathinaikosz Kl-selejtezőn, illetve a Rapid Wien–Shamrock Rovers Kl-főtáblás meccsen fújhatott.
– Nyugodtan mondhatom, kiemelt meccseket osztott nekem az Európai Labdarúgó-szövetség. Akár az NB I-ben, akár a nemzetközi porondon vezetek, igyekszem a lehető legjobban teljesíteni. Habár a tavasszal nehezebb nemzetközi mérkőzéseken lehetőséghez jutni, az a célom, hogy akár a klubfutballban, akár a világbajnoki selejtező tavaszi meccsein megbízatást kapjak.

– Ahogyan a játékosoknak, a játékvezetőknek is jár a téli pihenő: hogyan telik a szünet?
– Immár hagyomány, hogy karácsonykor a családdal elmegyünk pihenni, öt napra most is elutazunk. Kollégáimmal január tizenharmadikán Telkiben edzőtáborozunk, majd otthon folytatjuk a felkészülést, s néhány napra ismét visszatérünk Telkibe. De még nem tekintek ennyire előre, sűrű volt az ősz, úgyhogy jó lesz kicsit a családdal lenni.

Hat férfi és négy női FIFA-játékvezető képviseli Magyarországot a nemzetközi porondon, közülük van, aki a pályája elején jár, van, aki sérülése miatt nem kapott elég feladatot.

A magyar játékvezetés a kilencvenes években egyik fénykorát élte, Puhl Sándor, Vágner László és Piller Sándor személyében három BL-szereplőnk is volt. Vágner 1998-as búcsúja után majd egy évtizedig hiába vártunk egy újabb BL-szereplőre, ezt a rossz sorozatot törte meg 2007-ben Kassai Viktor, majd később Vad II István ötödikként csatlakozott az elit társasághoz.

Kassai Viktor 2019-es búcsúja ismét lezárt egy sorozatot, a jelenleg az osztrák bírók főnökeként dolgozó 49 éves exjátékvezető óta nincs magyar sípmester a legrangosabb európai kupasorozatban.

A 2023-as év végképp mélypontot jelentett ebben a tekintetben, hiszen nemhogy BL-, de Európa-liga-csoportmeccs sem jutott Magyarországnak. Szerencsére ez a helyzet egy évvel később valamennyit javult.

A hat férfi bíró közül Berke Balázs és Bognár Tamás található a topkeret mögött „kalapban”, előbbi ősszel bemutatkozhatott a második számú európai kupasorozatban, sőt, két főtáblás mérkőzést is vezethetett, emellett egyszer a Konferencialigában is feladatot kapott. Miután Berke az idén elmúlt 40 éves, ha a következő egy-két év alatt nem jut el a BL-be, akkor vélhetően többé nem lesz rá esélye. Hasonló küldéseket kapott az UEFA-tól Bognár is, ám ő az európai FIFA-keretben is az egyik legidősebbnek számít a 46 évével, emiatt már esélytelen, hogy előrébb lépjen a ranglistán. Bognár a 2025-ös névsorban is szerepel, ennek köszönhetően remélhetőleg tovább gyarapíthatja Európa-liga-meccseit, jelenleg 22-nél jár a főtáblán.

Csonka Bence és Káprály Mihály januárban lett nemzetközi kerettag, így tőlük még nem volt várható az előretörés. Utóbbi két Konferencialiga-selejtező mellett háromszor az ifjúsági Bajnokok Ligájában is érdekelt volt, előbbit sérülés is gátolta az ősszel, a három ifi BL-meccse neki is megvolt, ám felnőttszinten csak egy selejtezőt kapott a harmadik számú európai kupasorozatban.

Az NB I-ben holtversenyben legjobban foglalkoztatott Bogár Gergő itthon remek félszezont zárt, lapunk osztályzatai alapján ő lett az ősz legjobbja. A 33 éves játékvezető tavaly az U19-es Eb-n vezethetett, az idén pedig BL-selejtezőt is kapott (valamint volt egy Konferencialiga-selejtezője is), ám az ősszel sokáig hiányzott a neve a nemzetközi küldésekből, végül november 28-án a Konferencialiga főtábláján fújhatott egy meccsen. Viszont az első kalapba való feljutás és az Európa-liga-bemutatkozás még mindig várat magára. 

Vad II István, mint december 12-én kiderült, az utolsó évét töltötte a FIFA-keretben, amelynek 2007 óta volt tagja. A 45 éves Vad, aki korábban BL-meccseket is vezetett és az Európa-liga egyenes kieséses szakaszában is szerepet kapott, sérülés miatt szinte a teljes őszt kihagyta, egy negyedik játékvezetői feladat mellett videóbíróként működött közre az NB I-ben, csak az utolsó fordulóban tért vissza a pályára. A nemzetközi kupameccseken főleg a monitor előtt ült (egy selejtezőt még vezetett sérülése előtt), az utolsó Konferencialiga-fordulóban a Cercle–Basaksehir meccsen viszont a pályán zárhatta le rendkívül hosszú FIFA-pályafutását. Az ő helyét Rúsz Márton foglalja el, aki 30 éves, tehát szép jövő előtt áll(hat).

Női vonalon jobban állunk, a Bajnokok Ligájában egy honfitársnőnk is szerephez jutott. Kulcsár Katalin szülési szabadság miatt nem vezetett sokáig, ám videóbíróként folyamatosan foglalkoztatták, ősszel pedig a Real Madridnak és a Barcelonának is vezetett BL-meccset, három és fél év után tért vissza a legrangosabb európai kupasorozatba.

A topkeret mögötti kalapban Molnár Rékának és Sipos Katalinnak is egy-egy BL-selejtező jutott, utóbbi 2022-ben már a csoportkörben is bemutatkozott. Molnárt ennek ellenére szépen foglalkoztatták a nemzetközi színtéren, nyáron U19-es Eb-n is vezethetett, és Eb-selejtezőre is kapott küldést. Urbán Eszter, aki a férfi NB I-ben is rendszeresen ellát negyedik játékvezetői és videóbírói feladatot, ezen az őszön feladat nélkül maradt a BL-ben, pedig korábban hét főtáblás mérkőzése is volt.

A NEMZETKÖZI KÜLDÉSEK
Berke Balázs
Európa-liga: Athletic Bilbao–Alkmaar 2–0 (október 3.), Nice–Twente 2–2 (november 7.)
Európa-liga-selejtező: Cercle Bruges–Molde 1–0 (augusztus 15.)
Konferencialiga: Fiorentina–LASK 7–0 (december 12.)
Konferencialiga-selejtező: Basaksehir–St. Patrick’s 2–0 (augusztus 28.)
Nemzetek Ligája: Azerbajdzsán–Svédország 1-3 (szeptember 5.)

Bogár Gergő
Bajnokok Ligája-selejtező: FCSB–Maccabi Tel-Aviv 1–1 (július 23.)
Kl: Rapid Wien–Shamrock Rovers 1–1 (november 28.)
Kl-selejtező: Lens-Panathinaikosz 2–1 (augusztus 22.)

Bognár Tamás
El: Viktoria Plzen–Ludogorec 0–0 (október 3.), Maccabi Tel-Aviv–RFS 2–1 (december 12.)
Kl: Gent–Omonia 1–0 (november 7.)
Kl-selejtező: CFR Cluj–Maccabi Petah-Tikva 1–0 (augusztus 15.)
NL: Ausztria–Norvégia 5–1 (október 13.)

Csonka Bence
Kl-selejtező: Milsami-Torpedo Zsodino 0–0 (július 18.)
Ifjúsági Bajnokok Ligája: Monaco–Barcelona 4–3 (szeptember 19.), FC Bruges–Aston Villa 2–6 (november 6.), Milan–Crvena zvezda 1–3 (december 11.)

Káprály Mihály
Kl-selejtező: Buducsnoszt–Malisheva 3–0 (július 18.), Vikingur–Gent 0–3 (augusztus 1.)
Ifi BL: Daugavpils–Cliftonville 1–0 (szeptember 18.), Trabzonspor–Buducsnoszt 3–1 (október 23.), AZ Alkmaar–Manchester United 2–1 (november 26.)
U17-es Eb-selejtezők: Szlovákia–Gibraltár 7–0 (november 1.), Szlovákia–Franciaország 0–1 (november 4.)

Vad II István
BL-selejtező: Lincoln–Qarabag 0–2 (július 23.)
Kl: Cercle–Basaksehir 1–1 (december 19.)

Kulcsár Katalin
Női Bajnokok Ligája: Twente-Real Madrid 2–3 (november 20.), Hammarby–Barcelona 0–3 (december 12.)
Női Eb-selejtező: Finnország–Norvégia 1-1 (július 12.)

Molnár Réka
Női BL-selejtező: Sparta Praha–Linköping 3–1 – hosszabbítás után (szeptember 4.)
Női Eb-selejtező: Svédország–Luxemburg 8–0 (október 29.)
Női U19-es Eb: Litvánia–Franciaország 0–6 (július 17.), Németország–Spanyolország 0–2 (július 21.)
Női U19-es Eb-selejtező: Németország–Koszovó 5–0 (november 27.), Koszovó–Görögország 0–2 (november 3.)

Sipos Katalin
Női BL-selejtező: FK Minszk–Breidablik 1–6 (szeptember 4.)
Női U19-es Eb-selejtező: Finnország–Norvégia 0–1 (november 27.), Norvégia–Bulgária 4–0 (november 30.)

Urbán Eszter
-

Ami a küldésekből is látszik nemzetközi szinten lenulláztak minket.

Az NB I első női partjelzője 75 ezer néző előtt is lengetett már: "Volt, hogy meccs után megkerestek játékosok, szerettek volna ismerkedni velem"

A hazai professzionális játékvezetés bevezetése óta Vad Anita az első nő, aki asszisztensként férfi NB I-es mérkőzésen közreműködött. Nem véletlen a névazonosság, hiszen édesapja és bátyja is nemzetközi szintig vitte. Most kiderül, hogy egy 16 éves lány miért akart játékvezető lenni, milyen furcsaságokkal találkozott pályája kezdetén, hogy kezelte a „csajozós” játékosokat és mennyi munka kellett ahhoz, hogy valóra váljanak az álmai.

Mikor tudtad meg, hogy elérkezik a nagy nap és debütálhatsz a férfi NB I-ben?

- A szívem mélyén számítottam rá, hogy egyszer ez megtörténik – kezdte Vad Anita a csakfoci.hu-nak. - A meccs előtt három nappal felhívott Hanacsek Attila, a Játékvezetői Bizottság elnöke és elmondta, hogy hétvégén debütálok. Akkor azt még nem tudtam, hogy pontosan melyik meccsen, de teljesen mindegy volt. Annyira örültem és izgatott voltam, hogy éjjel alig bírtam elaludni.

Nagy álmom vált valóra, hiszen az elmúlt években ezért is dolgoztam ennyit. Hihetetlen volt megélni, kellett majdnem egy hét, mire felfogtam, hogy mi történik velem.

Kaptál tanácsokat a mérkőzés előtt, hogy mire figyelj leginkább?

- A tesóm azzal engedett el, hogy ugyanúgy csináljak mindent, mint eddig, az teljesen jó, nem kell túlgondolni semmit. Ezt maximálisan megfogadtam és szerencsére jól sikerült, élveztem a meccset és szakmailag is rendben volt. A lefújás után az asszisztensi ellenőrrel kiértékeltük a mérkőzést, újranéztük a szituációkat és azt a visszajelzést kaptam, hogy jó döntéseket hoztam.

Alig ocsúdtál fel és pár nappal később már a női BL-ben volt munkád. Az szakmai szempontból mennyire más feladat?

- A körülmények voltak másfajták. A Hammarby - Barcelona mérkőzésen voltam Kulcsár Katalin asszisztense. Ez volt az első olyan meccsem, amelyet fedett stadionban játszottak, amit nem bántunk, mivel kint mínusz hat fok volt. Itt is hatalmas a tempó, minden pillanatban maximális koncentrációra van szükség. Húszezer néző szurkolt a stadionban, úgyhogy óriási élmény volt.

Úgy tudom, 16 évesen egy női mérkőzést nézve csodálkoztál rá, hogy vannak női játékvezetők és onnantól kezdve nem lehetett eltántorítani a céljaidtól.

- Ez így volt, a 2007-es kínai világbajnokságot néztem és akkor szembesültem először azzal, hogy vannak női játékvezetők. Azonnal szóltam édesapámnak, hogy ez engem érdekel és a következő tanfolyamon már ott voltam.

Futballoztál is?

- Nem, édesapám nem engedte, mondván ez nem lányoknak való sport. Aztán ki akartam próbálni a kézilabdát, arról pedig édesanyám beszélt le. Ő kézilabdázott és többször eltörte a kezét, műtötték a térdét, nem akarta, hogy én is így járjak. 16 évesen viszont már elég öntudatos voltam és tudtam, hogy játékvezető akarok lenni, ebben a döntésemben már az egész család támogatott.

Neked könnyebbséget jelentett, hogy édesapád és a bátyád is egészen magas szintig jutott játékvezetőként?

- Abból a szempontból biztosan, hogy folyamatosan elláttak, sőt, a mai napig elláttnak tanácsokkal. Nekem a gyerekkorom a futball bűvöletében telt, a tévében mindig focit néztünk, hétvégén pedig édesanyámmal jártunk édesapám vagy a testvérem mérkőzéseire.

Azt mondják, minél alacsonyabb osztályban vezet egy bíró, annál több „furcsasággal” találkozik a pályán és a lelátón. Karriered kezdetén, fiatal nőként mennyire voltál kitéve a sportszerűtlen vagy akár már alpári megjegyzéseknek?

- Ez így van, minél alacsonyabb osztályról beszélünk, annál kevésbé professzionális a közeg. Voltak ilyenek, de mentálisan mindig erősnek éreztem magam, tudtam kezelni a beszólásokat.

Nekem anya már gyerekként elmondta, amikor apa meccsét néztük, hogy előfordulhat, hogy majd szidják őt, de ezzel nem szabad foglalkozni.

Ez ilyen sport, a rengeteg szép oldala mellett van ez a része is. Aki ezt nem tudja kezelni, az gyorsan feladja és másik szakma után néz.

Akadt olyan eset, ami már neked is sok volt?

- Egy női meccsen történt, hogy egy apuka befutott a pályára és kiabálva rohant felém, de megállították. Ekkor sem ijedtem meg, de furcsa volt látni, hogy valaki ennyire kivetkőzik magából.

Az előfordult, hogy a játékosok udvarolnak a női játékvezetőknek?

- Ilyen is előfordult régen. Volt, hogy meccs után megkerestek játékosok, szerettek volna velem ismerkedni, de mindig udvariasan elhárítottam a közeledésüket. Hangsúlyozom, ezek alacsonyabb osztályban fordultak elő.

Milyen gyorsan lépkedtél a ranglétrán?

- Viszonylag gyorsan sikerült egyre feljebb jutnom. 2008-ban végeztem el a játékvezetői tanfolyamot és két év múlva már férfi NB III-as meccseket vezettem. 2013-ban lettem tagja az országos, 2017-ben pedig a nemzetközi keretnek.

Mi volt az álmod, amikor elkezdted a játékvezetést?

- Furcsa, de mostanra minden álmom valóra vált. Szerettem volna női Európa-bajnokságon, világbajnokságon közreműködni, valamint a bemutatkozni a férfi NB I-ben. Persze, az a célom, hogy a folytatásban is rangos nemzetközi meccseket kapjak és jó lenne itthon is a legmagasabb szinten dolgozni asszisztensként.

Asszisztensből lehet később játékvezető?

- Eleinte vezettem meccseket, de aztán asszisztensként specializálódtam. Itt érzem magam komfortosan, ráadásul gyorsabban is lehet előrébb jutni.

Melyik mérkőzés volt eddigi pályafutásod csúcsa?

- 2020-ban kerültem be a nemzetközi vb-programba, 2022-ben az Európa bajnokságon már asszisztáltam, aztán tavaly a világbajnokságon is. A csoportmeccsek után az egyenes kieséses szakaszban is jutott egy meccs, ráadásul a házigazda ausztrálok dánok elleni összecsapása. 75 ezer néző szurkolt a sydney-i stadionban, egészen elképesztő volt ezt megélni. Amikor eljutok egy-egy ilyen jelentős mérföldkőhöz, akkor mindig megbizonyosodok róla, hogy érdemes volt rengeteg munkát beleölni. Külső szemlélő nem tudja, hogy mennyi edzés, lemondás van egy-egy ilyen mérkőzés mögött.

Ráadásul neked civil foglalkozásod is van. Mennyire nehéz összeegyeztetni a kettőt?

- Nem könnyű, de direkt olyan munkahelyet kerestem, ahol ezt támogatják. Egy amerikai energiaipari cégnél dolgozom, versenytárselemzéssel foglalkozunk. Támogatják a másik munkámat és nagyon büszkék rám. A hétközi meccsek miatt viszonylag sokat kell hiányoznom, de rugalmasan kezelik. Általában 9-kor kezdek, de előtte már 7-tól beltéri erősítő edzéseim vannak, kedden és csütörtökön pedig az MLSZ által szervezett központi edzésekre járok.

Nagyon szigorú napirend szerint készülök, hiszen kemény teszteket teljesítünk. Mivel itthon a férfi bajnokságban is asszisztálok, ugyanazt a szintet kell hoznom, mint a férfi kollégáknak.

Beavatnál minket kicsit a részletekbe? Milyen tesztekről van szó?

- Alapvetően kétféle tesztről beszélhetünk. Van az úgynevezett intervall teszt, ahol 75 méter futás és 25 méter gyaloglás váltja egymást tíz körön keresztül, a futást 15, míg a sétát 22 másodperc alatt kell megtennünk. A másik az ariet teszt, amely asszisztens-specifikus futásból áll sok oldalazással, ahol folyamatosan emelik a sebességet. Magasak a követelmények, amelyeknek csak úgy lehet megfelelni, ha komolyan vesszük a felkészülést. Elvárás, hogy sportosak és atletikusak legyünk, ezért rendszeresen mérik a súlyunkat és a testzsír százalékunkat is. Oda kell figyelni az étkezésre, jönnek az ünnepek, amikor mindenki könnyebben elengedi magát, de nekem ilyenkor is figyelnem kell arra, hogy mit és mennyit eszek. Általában csirke és saláta a menüm, karácsonykor maximum 1-2 süti férhet bele.

Mik a következő tervek? Mi lehet az újabb nagy cél?

- Kulcsár Katalinnnal közösen a jövő évi svájci Európa-bajnokságra készülünk, bízunk benne, hogy mindketten ott lehetünk, aztán pedig nagy cél a 2027-es brazíliai világbajnokság. Emellett persze, ha már belekóstolhattam a férfi NB I-be, jó lenne minél több meccsen közreműködni, akár a bátyámmal közösen.

Gyászol Zala vármegye

Tragikus hirtelenséggel, 75 éves korában 2024. december 18-án elhunyta Velicskó Miklós játékvezető ellenőr, a nagykanizsai csoport korábbi vezetője.

Emlékét örökre megőrizzük!

Kovács Zoltán 2012-ben tett játékvezetői vizsgát, majd lépésről lépésre jutott el az NB III-as keretig ahol 2017.08.18-án debütált egy Putnok-Cigánd mérkőzésen. Több mint 7 év és 205 mérkőzés után 2024.11.24.-én elérkezett a búcsú számára, mely a III. KER. TVE-Budaörs mérkőzésen történt meg, ahol Tóth Tamás és Kövér Tamás kollégákkal működhetett közre.

A mérkőzés után Kurmai Zoltán köszöntötte az MLSZ JB részéről, megköszönve sok éves munkáját és sok sikert kívánva a jövőre nézve.