Már az őszi idény végén sem egyeztettük az MLSZ és a JB. ellenőreivel, mert nálunk mást állt az élen a játékvezetők között. Munkatársaink osztályzatai alapján akkor is és most is Fekete Miklós lett az év játékvezetője. Igaz, az Arany-szemüveget Huták Antal kapta.

— Meglepődve olvastam a Petőfi Népe sportrovatában — írja hozzánk intézett telexüzenetében Franciskovics István játékvezető —, hogy a labdarúgó-játékvezetők működése ellen az NB III-ban és a megyei bajnokságban nem merült fel kifogás, de komoly előrelépés sem történt - hiszen az országos keretbe nem jutott fel senki.
Biztosra veszem, hogy helytelenül tájékoztatták a megye közvéleményét, mert igenis van előrelépés a megyei játékvezetőknél.

Fazekas János izsáki labdarúgó-játékvezetőt 1988. július 1-jével az NB Il-es keretbe sorolták. Pillanatnyilag tehát Horváth Gyula és Fazekas János személyében két NB Il-es játékvezetőnk van. A továbbiakban új lehetőség nyílik a megyei játékvezető-bizottság számára, hogy az utánpótláskeretbe javasoljon egy játékvezetőt, aki megfelel az elvárásoknak. Úgy érzem, hogy a megyei játékvezető-bizottság kapcsolatai jól alakulnak és most rajtunk, játékvezetőkön a sor, bizonyítsuk tehetségünket.

Hasonló levelet kaptunk Tápai Péter kecskeméti olvasónktól is, aki azt is közölte, hogy Fazekas János játékvezető NB Il-es minősítéséről Fekete Miklós NB I-es játékvezetőtől értesült.

Nos, végre egy olyan tévedés, amelynek örülhetünk. Amint azt Boronkay Lászlóval, a megyei játékvezető-bizottság elnökével tisztáztuk, a hír valóban igaz. Fazekas János játékvezető — aki egyébként az elmúlt tavasszal a legtöbb NB III-as mérkőzést vezette megyénkből, összesen 7 alkalommal fújta a sípot az NB III-ban és négyszer a megyei bajnokságban — valóban az NB Il-es keretbe nyert besorolást, s remélhető, hogy a képességei alapján komoly szerepet is kap. Az említett lista, amelyet július 12-én közöltünk a sportoldalon, jóval az események előtt, közvetlenül a bajnoki küzdelem befejezése után készült, amikor még senki sem ismerte az új NB Il-es keretet.

Végül — bár nem akarunk ünneprontók lenni — örülünk, hogy két NB Il-es játékvezetőnk, s esetleg további utánpótláskeretben működő bírónk lesz, de — sajnos az is igaz — ez a létszám a többi megye, például a szomszédos Csongrád vagy Békés megyék NB I-es és NB II-es játékvezetőinek számához viszonyítva még mindig gyenge eredmény. Mivel nem hisszük, hogy Bács-Kiskunban a játékvezetők rosszabbul fújják a sípot, mint Békés, Baranya, Csongrád vagy a többi megyében, arra gondolunk, hogy a menedzselés korábban nem volt erős oldalunk. Hiba lenne azonban a régi vezetők mulasztásait a mostaniakon számon kérni. Bízunk abban, hogy a jövőben ezen a téren is lesz előrelépés.

Kurmai Zoltán játékvezető azon kevesek közé tartozik, aki már az 1983/ 84-es idényben tagja volt az NB I-es keretnek. A Csepel-Szombathely mérkőzésen fújta először a sípot, vezetett még 8 NB I-es találkozót, aztán „osztályismétlésre” bocsátották...

- A JB. elnöksége az ellenőrzések alapján úgy ítélte meg, hogy nem nyújtottam olyan teljesítményt, amilyent elvártak tőlem. Ilyen döntésnek senki sem örül, nem is kerestem a hibát senkiben csak önmagámban. Fokozott becsvággyal, még nagyobb akarással újból nekivágtam, s nem is hiába. A J B vezetői újból bizalmat szavaztak nekem, így a tavaszi idénytől ismét tagja vagyok az NB I-es keretnek.

- Pályafutása?
- 1951-ben születtem Hajdúszalon- tán. Szélső- és középhátvédként 1965 év 1970 között különböző megyei csapatokban szerepeltem. Már akkor vezettem néhány edzőmérkőzést és eldöntöttem hogy játékvezető leszek. 1970-ben, 19 éves koromban vizsgáztam. Végigjártam a szamárlétrát. Az NB II-ben összesen 90 találkozón fújtam a sípot.

- Kedvenc időtöltése?
- Szabadidőmet mindig családom körében töltöm. Két szép lány apja vagyok. Feleségem megértő, tudomásul veszi, hogy a hétvégeken keveset vagyok otthon. Szívesen hallgatok zenét.

- Nyelvtudása?
- Miután munkahelyemen zömében lengyel vendégmunkások dolgoznak, lengyelül egészen jól beszélek. Szorgalmasan tanulok németül.

- Foglalkozása?
- Az Észak-Magyarországi Állami Építőipari Vállalat munkásszállójának vagyok a vezetője.


forrás: foci / 1988. 1. évfolyam 1-52 szám

A játékvezetők NB-s keretének szokásos idény előtti edzőtáborában, Dunavarsányban szerda estétől sűrű volt a program.

A műsorban szerepeltek olyan feladatok, amelyek, szinte elmaradhatatlanok, így a szokásos teszt szabályismeretből, aztán a 12 perces és a 400 méteres futás természetesen a szórakoztató kispályás játék, a különböző előadások és az értékelések.

Nagy Miklós, a tábor vezetője látogatásunkkor elmondta, hogy a 12 perces futásban az NB Il-es keretből Vágner László 3220 métert, Nagy II János, az NB I-csek közül 3200. Varga Sándor 3150 métert te ljesített. 400 méteren Győri László 64, Varga László 67 másodperc alatt futotta a távot.

Az elméleti vizsgánál pedig Puhl Sándor száz százalékot, Plasek Gábor és Makó István egy százalékkal kevesebbet teljesített.

A táborvezető arról is beszámolt. hogy jó a hangulat. és csütörtök este Vitray Tamást, a televízió népszerű osztályvezetőjét látták vendégül.

A legnagyobb érdeklődést Müncz Györgynek, az ellenőrző bizottság vezetőjének péntek délelőtti előadása váltotta ki.

A volt neves játékvezető elmondta, hogy a tavaszi idényben az ellenőrök áttérnek az eddigi 0-tól 5-ig osztályozásról a 0—10-es rendszerre. Az ellenőrző bizottság véleménye szerint a korábbi rendszer nem mutatta meg igazán a játékvezetők valódi tudásszintjét. hiszen az egy-egy tizedes eltérések nem tü k rözték a való különbségeket.

Azt is elmondta, hogy a tízes osztályozási rendszer mellett bevezetik a 0-8-as rendszert is, azokban az esetekben, amikor az ellenőrök úgy ítélik meg, hogy a mérkőzések lagymatagok., iram nélküliek, játékvezetői szempontból nem jelentenek különösebb nehézséget.

No, erre kitört a vihar, mert többen is ellenezték a kétfajta osztályzási rendszert, ugyanis a játékvezetők nem tehetnek arról, ha a sors és a játékosok szeszélye folytán könnyű, esetleg gyenge mérkőzést kell vezetniük. így győzött a többség, az elnökség elvetette a nyolcpontos rendszert, és ezúton is értesítik az ellenőrző bizottság tagjait, hogy a korábbi körlevéllel ellentétben csak 0-tól 10-ig fogják osztályozni a játékvezetőket. Ennek az osztályzási rendszernek a hibák skála szerinti osztályozása a lényege.

Egy pontot vonnak le azoktól, akik elmúlasztják a sárga lapos figyelmeztetést. vagy indokolatlanul használják ezt a kártyát. Ha nem alkalmazzák sorozatban az előnyszabályt, ha nem veszik figyelembe többször is a határbírók intéseit, azaz nem tartanak kapcsolatot velük. Vagy többször is fölöslegesen felülbírálják őket, de ennek az ellenkezője is levonást „ér”.

Sorozatban alkalmazzák helytelenül a szabályokat, nem bírják az iramot, elfáradnak. rosszul bírálják el a szándékosságot, erélytelenek a sorfal felállításánál, és nem tartatják be az előírt távolságot. Kettő pontot vonnak le, ha erélytelenek és összetévesztik a durva játékot a keménnyel. Három pont a mínusz, ha szabályos gólt nem adnak meg, vagy szabálytalant megadnak. Elmulasztják a jogos kiállítást, vagy ugyanezt teszik jogtalanul. Nem adják meg a jogos büntetőt, vagy megítélik a jogtalant. Négy pontjuk bánja, ha a mérkőzés a játékvezető hibájából eldurvul, vagy a bíró mérlegel és befolyásolható. J á tékvezetői műhiba esetén nyolc pont a levonás. A partjelzőknél egy ponttal lesz kevesebb a maximum. ha nem segítik a játékvezetőt, kettővel akkor, ha elengednek több lest. vagy helytelenül intik le az ilyen helyzetet. Három ponttal lesz kevesebbjük, ha nem jelzik a játékvezető háta mögötti szándékos durvaságot. Négy pontot kell levonni, ha a leshelyzetből esett gól megítélése a p a rtjelző hibája, és ha szabályos gólt vonat vissza a já tékvezetővel, les címén. Mindez azt igazolja, hogy megnőtt a partjelzők felelőssége is.

Nagy sikert aratott a játékvezetők körében a JB új jelvénye, amelyet Nagy Miklós tervezett, a Vízmű dekorációsai készítettek és a Békéscsabai Kötöttárúgyár fog gyártani. Mi pedig most bemutatjuk. Sőt, az a bejelentés is kedvező visszhangra talált, hogy ezentúl ötven év lesz a bíróknál a korhatár, ami azt jelenti, hogy az ötvenedik születésnapja után az idény végéig bíráskodhat a játékvezető. A szombati nap érdekességed közé tartozott, hogy Lauber Gyula értékelte az NB Il-e s keret tagjait, és ugyanezt tette Müncz György az NB I-esekkel. Igen kemény bírálatban részesültek a síp gazdái, mert ha hibátlan játékvezetés nincs is, azért nekik törekedniük kell a maximum elérésére. Elsősorban azt kifogásolták a bírálók, hogy sok a leshelyzet után megítélt gól. Rosszul értelmezik a kollegialitást a játékvezetők. amikor nem bírálják felül a partjelzőket. Egyesek rosszul bírálják el a lábbal elkövetett szabálysértéseket. Nem egységes a fegyelmezés, sokan a sárga lapok mögé bújnak, és akkor is azt adják, amikor piros járna. S ha már adtak egy sárgát, akkor gyáván megalkudva, a következő szabálysértésnél nem merik felmutatni a pirosat. A két osztályban 18 esetben adtak büntetőt indokolatlanul.

Egy szó, mint száz: van mit javítani.

A labdarúgó Játékvezető Bizottság elnöksége értékelte a negyedik országos játékvezetői nap tapasztalatait, valamint a játékvezetők őszi idényben nyújtott teljesítményét.

Állásfoglalásuk a következő:

1. Az országos játékvezetői nap eredményei igazolják, hogy az országos és az utánpótláskeretben levő játékvezetők többsége ma már érti és magáévá tette a követelményrendszert. Ennek tulajdonítható, hogy mind a fizikai, mind az elméleti tesztek átlaga jó. Az átlagok egyenletesen növekvő te n denciát mutatnak. Jól sikerültek az elméleti tesztek is. A részt vevő játékvezetők 40 százaléka százszázalékos eredményt ért el. Mindössze három já ték vezető nem tudta teljesíteni a szintet.
2. Az őszi fordulók, valamint a fizikai és az elméleti tesztek alapján az országos keretben az elnökség az alábbi változtatásokat határozta el: az NB I-es keretbe sorolja: Divinyi Bélát, visszaminősíti az NB I-ből az NB II-be: Lauber Gyulát. Feltételhez köti, utolsó figyelmeztetéssel 1980. december 15-ig Bártfai Róbert játékvezető működését (a fizikai tesztek sorozatos nem teljesítése miatt). Az NB ll-e s keretbe került az utánpótláskeretből: Dömény László (Bács megye), Csáki Béla (Hajdú-Bihiar m.), Köböl Sándor (Csongrád m.), Mezei Ottó (Heves m.) és Bogyó Imre (Békés m.). Kimaradt az országos keretből Dorozsmai József, Dorozsmai Lajos és Tar József

A Békéscsaba-Budapest Honvéd mérkőzés előtt Divinyi Béla rosszul lett.

A kezdés előtt egy órával nem kis izgalmat okozott, hogy a vezetőbírónak kisorsolt Divínyi Béla rosszullét miatt nem vállalta a közreműködést. Így — miután a két csapat illetékesei erről írásbán megállapodtak — a rangidős partjelző. Pádár László lépett elő játékvezetőnek, és a Békéscsabán tartózkodó Makó István lett a másik partbíró.

Mielőtt a kispestiek elvégezhették volna a második félidőbenközépkezdést, Garaba hevesen reklamált Pádár játékvezetőnél, aki a már korábban „besárgult” csapatkapitánynak ezért a piros lapot mutatta fel!

Garaba: „Nincs mit mondanom ...”

Pádár játékvezető: „Azokat a szavakat, amelyekkel Garaba a büntető megítéléséért illetett, a világon egyetlen újságban sem közölnék le . . .”

A DMVSC-PMSC NB. I-es mérkőzést kellemetlen közjáték előzte meg, ugyanis Puhl partjelző, Debrecen előtt 30 km-re, autójával egy lovas kocsinak ütközött.

A balesetnél a partbíró is megsérült, akit Debrecenben elsősegélyben részesítettek. Puhl kötelességtudatból jelesre vizsgázott, hiszen ezután jelentkezett Hartmannál és vállalta a partjelzést.

Amikor a JB ellenőri bizottsága értékelte az NB I-es játékvezetők 1985 őszén nyújtott teljesítményét, a számok a következőket mutattá k:

1. Huták Antal, 6 mérkőzés, 4.75 átlag.

A Népsport osztályzatai alap ján : 1. Huták Antal, 4.33 átlag.

Nyilván a jó osztályzat is hozz járult ahhoz, hogy a JB elnöksége Huták Antalt jelölte a F IFA -játékvezetők listájára .

A harmincnyolc esztendős bíró így emlékezett pályafutásá ra :

— Atkáron születtem, fiatalabb koromban a Testvér iség színeiben atlétizáltam és fociztam, a grundon. Klubcsapatban sosem szerepeltem. Ügy lettem játé k v e ze tő, hogy felfigyeltem a Népsportban egy közleményre. Azt hirdette, hogy a XIII. kerületi labdarúgó-szövetség játékvezetői tanfolyamot indít. Azonnal jelentkez tem. A játék v ez ető azután a rról beszélt, miként küzdötte le a kezdet nehézségeit, s kedvelte meg egyre jobban a játék v ez etést, hogyan é rte el a különböző minősítési szintek e t, amíg 1980-ban. a Pécsi MSC—Csepel mérkőzéssel bem u ta tk o zh a to tt az NB I-ben. Eddig 68 NB I-os és 99 NB 11 -es mérkőzést vezetett, s nem is rosszul.

— Életem nagy álma teljesült. amikor értesültem a FIFA-keretbe történt jelölésemről. Most már nemzetközi meccseket is vezethetek, s igyekszem bizonyítani: érdemes vagyok a bizalomra.

Huták civilben az Interkémia Vegyipari Gazdasági Társaságnál üzemvezető mérnök, s most nyelvtudását igyekszik tökéletesíteni. Oroszul meglehetősen jól beszél, s alapfokon társalog német és angol nyelven.

Szombaton a Csepel—FTC találkozót v e zeti. Vágya: minél tovább ju tn i a nemzetközi mezőnyben is, rangos találkozókon bíráskodni. Rajta múlik . . .

Puhl Sándor megvédte Márton partjelzőt.

1985. november 10-én játszották a Videoton-Csepel bajnoki mérkőzést, amelynek érdekes krónikája van:

Az 52. percben a Csepel jobb oldalon vezetett támadást, Szebegyinszky jó átadása után Márton partjelző lest intett. Alighogy elvégezték a szabadrúgást, Márton újra magasba lendítette zászlaját, Puhl kiment hozzá, s miután szót váltottak, a játékvezető Szebegyinszkynek felmutatta a piros kártyát. Feltehetően azért, mert a csepeli játékos megsértette a partjelzőt.

Szebegyinszky: „Annyit mondtam a partjelzőnek, hogy kezdő vagy! Ezt a kőzetemben levő Májer is tanúsíthatja . ..

Puhl: „Szebegyinszky azt mondta Mártonnak, hogy kezdő vagy, de hozzátett egy eléggé el nem ítélhető jelzőt is."

AZ NB I-es labdarúgójátékvezetők közül Jaczina és Büki visszavonul, Köböl pedig jövőre a másodosztályban fújja a sípot.

Az NB II játékvezetői keretébe felkerült a Videoton egykori válogatott középpályása, Karsai László, valamint Halmosi László (Budapest) és Szalai Sándor (Bács-Kiskun megye).

Érdekes küldési eset történt 1985. áprilisában.

Jaczina Róbert vezette volna a z 1985. április 5-én megrendezésre kerülő Békéscsaba-Videoton mérkőzést. Helyette azonban Hazafi Miklós ugrott be. 

Az első érdekességet jóval a kezdés előtt jegyezhettük fel. Hazafi Miklós játékvezető mondta:

— Délelőtt fél 10-kor csengett a telefon a munkahelyemen, hogy azonnal csomagoljak, mert Jaczina, az eredetileg kijelölt bíró lekéste Olaszországból a repülöcsatlakozást, így én fogom helyettesíteni. Jó kis rohanás volt. Lehet, hogy Ádám kollégám túllépte olykor a megengedett sebességet, de végül is itt va yunk.

Giulio Campanatival, az UEFA játékvezető bizottsága egyik vezetőjével, az egykori FIFA-bíróval a Jugoszlávia—Bulgária világbajnoki selejtező mérkőzés lefújása után volt alkalmam megismerkedni, ö, mint az összecsapás FIFA-ellenőre volt jelen a belgrádi találkozón, jómagam pedig, mint akit érdekelt ez a küzdelem, a 4. csoport nyitómérkőzése, s egyben egyik rangadója. A 4. csoportban — mint köztudott — Jugoszlávia és Bulgária mellett az NDK, valamint Franciaország és Luxemburg harcol két helyért az 1986-os mexikói Mundial huszon- négyes döntőjébe jutásért. Akadt a találkozónak magyar vonatkozású eseménye is, hiszen a vezetőbíró Pádár László volt, segítői pedig Körös és Nagy Miklós.

Giulio Campanatival, a nagy tekintélyű sportvezetővel fehér asztalnál a magyar játékvezetői hármas működésének értékelésével kezdtük el a beszélgetést.

— Szabadna megtudnom, hogy mi kerül bele a FIFA címére elküldendő jelentésbe a magyar játékvezetői hármas működéséről?
— Hogyne — válaszolt készségesen Giulio Campanati —, nincsen benne titok, annál is inkább, mert Pádár és segítőtársai hiba nélkül bíráskodtak. Korszerű felfogásban vezették a mérkőzést, megengedték a kemény játékot, de csírájában elfojtották a durvaságokat. Pedig játékvezetői szempontból nem volt könnyű mérkőzés ez, de Pádár kilencven percen át uralta a helyzetet, nagyvonalúan bíráskodott, most hogy visszagondolok, még egyetlen apró tévedését sem tudom visszaidézni. Az az érzésem, hogy Magyarországon Palotai visszavonulása után is vannak olyan játékvezetők, akikre a legnehezebb feladatokat is rá lebet bízni. — Ez azonban mégsincs így. A franciaországi Európa Bajnokságon nem vett részt magyar bíró, s ezt a tényt nálunk úgy értékelték, hogy az UEFA nem talált egyetlen embert sem a magyar játékvezetői karból, aki egy ilyen mérkőzéssorozat igényeinek megfelelne. Vagy ön másként látja? — Az a véleményem, hogy a magyar játékvezetők közül a rátermettek nincsenek megfelelően menedzselve. Ez alatt azt értem, hogy a tehetségeseket, a kiforrott tudá- súakat ajánlani lehetne, illetve a kiszemelteket kellene a nemzetközi érdeklődés homlokterébe állítani. Nekem például fogalmam sem volt arról, hogy Önöknél ilyen kiváló játékvezető működik, mint Pádár, akinek felkészültsége alapján ott van a helye a nemzetközi élvonalban. S biztos vagyok abban, hogy rajta kívül is találhatók tehetséges játékvezetők Magyarországon.

— Mi lenne tehát a követendő út abban, hogy a magyar játékvezetők ismét visszaszerezzék az őket megillető helyüket Európában, esetleg világszerte?
— Azt gondolom, hogy a magyar szövetség nem tud elhatározásra jutni abban, hogy valamelyik játékvezetőjét a többség elé helyezze. Hogy a szövetség címére érkezett legjelentősebb feladatokat minden esetben a kiszemelt játékvezetőre bízza. Nem tudom, miért van ez így, de ezzel nem kedveznek a magyar játékvezetésnek, a magyar játékvezetés nemzetközi jelenének.

— Az nem lehetne egyébként megoldás, hogy az UEFA, vagy esetleg a FIFA „névre” szóló meghívásokat tolmácsolna a magyar Játékvezető Testület felé?
— Vannak ilyen próbálkozásaink, mint ahogyan most is javasolni fogom, hogy Pádárt a következő kupafordulóban is foglalkoztassák (Pádárnak egyébként „névre szóló” meghívás érkezett a Roma—Wrexham KEK-mérkőzésre, ahol a magyar játékvezető ismét minden igényt kielégítően helytállt, ezúttal Kovács I László és Nagy Miklós voltak a társai), s ezentúl — ezt megígérhetem — rajta lesz a szemem ezen a kiváló játékvezetőn, mert érzésem szerint alkalmas lenne akár arra is, hogy a legkiválóbb magyar bírók, Harangozó, Zsolt vagy Palotai örökébe lépjen.

— Kifejtené egy kicsit részletesebben, hogy mi tetszett önnek elsősorban a magyar játékvezető működésében?
— Ügy vettem észre, van rajta egy kis súlyfelesleg, s erre fel is hívtam a figyelmét, de a túlsúly ellenére sokat futott, gyors volt, együtt ólt a játékkal, mindig eseményközeiben lehetett őt találni, ám feleslegesen soha nem állította meg a játékot. Az indulatokat, ha kellett, nagyszerűen megfékezte, tekintélye volt a pályán, de nem fel- tűnősködött, csak akkor avatkozott közbe, kizárólag csak abban az esetben, ha erre szükség volt. Tehát egyszerre volt észrevétlen és egyben érezni lőhetett egyénisége súlyát. Komolyan mondom, ritkán látni ilyen sallangmentes, ilyen egyszerűen korszerű játékvezetői felfogást, s ezt nem udvariaskodásból mondom, mert tudom, hogy ön is magyar.

— Miután tudom, hogy többször megfordult Magyarországon, s hogy egyébként is szívügye a magyar játékvezetés, köszönöm a megértő szavakat, de ha megengedi, térjünk át nemzetközi területre. Milyen gondokkal kell megküzdenie az UEFA játékvezetői testületének?
— A durvaságok elharapózása elleni küzdelem jelenleg a legfontosabb feladatunk. Ezeknek megfékezésére minden eszközt igénybe veszünk. A játékvezetői felfogás egységesítése is fontos célkitűzés, ezért is rendezünk évről évre szimpozio nokat. A nyolcvanas években annyi az erőszak, hogy nem szabad megengednünk a játéktéren hasonló felfogást. Ez ellen küzdünk minden erőnkkel, s úgy gondolom, nem is eredménytelenül.

— Azt hiszem, először a spanyolországi világbajnokságon lehetett találkozni azzal a jelenséggel, hogy a játékvezetők sárga lappal figyelmeztetik a játékteret elhagyó labdarúgót, később ez az Európa-baj- nokságon is előfordult, majd a most folyó nemzetközi kupákban is tapasztalhatunk ilyesmit. Nem gondolja, hogy a játékvezetőknek van fontosabb feladatuk is, mint ilyen apróságnak tűnő ügyekkel foglalkozni?
— Ez csak egy része annak az intézkedésnek, hogy a pályán rendnek kell lennie. Ez az egyik olyan kritérium, amelyet a játékvezetőknek egységesen kell alkalmazniuk, természetesen nem a legfontosabb, mert hiszen a szándékos durvaságok, a célirányos faultok, a játékidő fondorlatos lerövidítése elleni küzdelem, s sorolhatnám akár reggelig tovább, mind-mind jelentősebbek ennél, de együtt egységes egészt képeznek. Ma már lehetetlen elképzelni, hogy a labdarúgást vissza lehet irányítani az egykori jó mulatsághoz, hiszen túl nagy pénz fekszik benne ahhoz, hogy a fair playt számon lehetne kérni, de nem szabad megengedni az eldurvulást, illetve az ilyesfajta jelenségek ellen a játékvezetés eszközeivel is fel kell minden módon lépni.

— Mi a véleménye például arról, hogy a szabadrúgásoknál egyre nehezebb betartatni a sorfal szabályok szerint rögzített távolságát, vagy pedig arról, hogy a büntetőknél a kapusok majd minden esetben szabálytalanul, a lövés pillanata előtt elmozdulnak?
— A kiküldött FIFA- és UEFA- ellenőrök az ilyen „apróságokra” is figyelnek rendszeresen értékelik jelentésükben ezeket a látszólag jelentéktelennek vélt eseményeket, tehát egyszerűen nem vagyunk hajlandók beletörődni abba, hogy a játékosok kijátsszák a szabályokat.

— Nem terveznek egyébként játékszabály-módosítást?
— Ez nem a mi asztalunk, de ha a személyes véleményemet kérdezi, akkor nincs is szükség jelentős módosításra, inkább arra van szükség, hogy az érvényben levő szabályokat betartsuk és betartassuk ...

— Köszönjük a beszélgetést, s a későbbiekben is sok sikert kívánunk, nem éppen könnyű feladatának ellátásához.
— Én is köszönöm, élveztem az eszmecserét, s kérem adja át üdvözletemet magyar barátaimnak, Szepesi Györgynek, Szilágyi dr.-nak és másoknak ...