Aczél Tibor még csak 3 éve játékvezető, de nem régiben a megye legmagasabb osztályában is bemutatkozott. A családjában nem idegen ez a hivatás, ugyanis apukája a legmagasabb osztályokban is dirigált anno. A sérülésekkel tarkított pályafutása Tibinek eddig töretlen, ő is szeretne apukája nyomdokaiba lépni. Interjú Aczél Tiborral.

Mivel foglalkozol, amikor nem vagy a pályán? 

Egyéni vállalkozóként könyvelőként dolgozom az édesanyámmal karöltve. 

Sajnos, nem lehet nem kitérni rá, de ez az év mindenki számára példanélküli volt, legyen szó játékvezetésről ( továbbiakban -JV-) vagy akár az élet többi részéről… Téged hogyan érintett a kialakult helyzet?

Azt kell mondjam, hogy a magánéletemben, illetve a munkámban sem forgatta át lényegesen a dolgokat. Annyiban viszont más volt, hogy sokkal több feladatunk volt ezen időszak alatt a munkában. Ami a játékvezetést illeti, az pedig egyértelműen hiányzott, nagyon megviselt, hogy nem lehetett meccsre járni.

Hány éve tetted le a JV vizsgádat?  Volt olyan személy, aki felhívta a figyelmed a tanfolyamra? 

2017-ben tettem le a JV vizsgát. Édesanyám már 16 éves korom óta mondogatta nekem, hogy apukámat követve, nekem is lekéne tennem a vizsgát és ki kiellene próbálni magamat ezen a téren. Így utólag, kicsit bánom is, hogy nem hallgattam rá. Valahogy a sors mindig úgy hozta, hogy nem mentem el a tanfolyamra. De végül egyik barátommal vágtunk neki. Szerencsére mind a kettőnknek sikerült is a vizsgája. Habár, ő azóta felhagyott a játékvezetéssel. 

Ugyebár apukád is játékot vezetett, sőt, országos szinteket is megjárt. De mielőtt folytattam volna a mondandómat, Tibi egy 2000 nyarán íródott cikket ajánlott a figyelmembe.

  ”Döbbenetes hir érkezett a minap: meghalt Aczél Tibor… Még fiatalember volt, alig múlt ötven.”

 Ezzel a felütéssel kezdődik a hír, amiben a szerző (aki egyébként id. Kormányos Gábor volt) kifejti, hogy Tibor édesapja mintegy 600 NB1-es, NB2-es, NB1/B-s osztályú meccsen működött közre, melyből 250-en játékot is vezetett. De az is kiderült, hogy a mai MLSZ Játékvezetői Bizottságának a felállításában, majd működtetésében is oroszlánrészt vállalt. Sőt, a szervezet számvevői bizottságának is az elnöke volt.

A cikk elolvasása után érdekelt, hogy valóban csak az anyukája miatt tette le a JV-i vizsgát, vagy az apukája nyomdokaiba szeretett volna lépni.

Valójában az ő szerepe is közrejátszott, hogy letegyem a JV vizsgát. Édesapám NB1/B és NB2 es játékvezető volt és egy jó pár NB1 es mérkőzésen is közreműködött. Én személy szerint ezekről tudok. 

Gyerekként mesélt neked az élményeiről?

Sajnos, mire megszülettem, ő már ráhagyta az aktív játékvezetést. Azután már nem mesélt annyit a JV-i élményeiről, bár gondolom azért, mert még kicsi voltam.  Ellenben, édesanyám sokat mesélt. Manapság már furcsának tűnhet, de anya rengeteg meccsre elkísérte édesapámat, akár Nyíregyházára vagy Debrecenbe is.

Most viszont már te is tudsz mesélni az élményeidről, milyenek voltak az első benyomásaid a játékvezetésről anno, mennyire voltak nehezek, avagy sem a kezdetek? 

Minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás. Ami azt illeti, 6-7 éves korom óta focizok, így éles váltás volt a másik oldalra áttérni, majd átszellemülni rá. Szerintem, nekem ez jelentette a legnagyobb nehézséget. Azt gondolom, hogy egy idő után viszont ezt is meglehet szokni. Annyira sok mérkőzés nem is kell, és az ember azon kapja magát, hogy már élvezi is a meccset játékvezetőként. Most már kifejezetten szeretem, ha kicsit nehezebb mérkőzéseket is le kell vezetnem. Úgy érzem, azok jelentik számomra a kihívást

Dinamikusan fejlődő, fiatal játékvezetőként nem régiben már az első megye1-es meccsedet is levezetted ( SZVSE-Vásárhely), milyen volt? 

Egy óriási élmény volt számomra. Két megbízható asszisztenssel mellettem, (Gargya Balázs,Szalai Szabolcs István), nem is annyira izgultam, mint vártam. A kis drukk pedig elmúlt, amikor belefújtam a kezdősípba. Igazából amire számítottam azt kaptam a megye1-es vezetéstől. Gyorsabb volt a játék, mint a többi osztályban, sokkal jobban lehetett alkalmazni az előnyszabályt. Szerencsére a játékosok és az edzők is elfogadtak az egész mérkőzés alatt. Úgy érzem, nagyon jól sikerült a mérkőzés. Összességében hálás vagyok, hogy a vezetőségtől megkaptam a lehetőséget és a megye legmagasabb osztályában bemutatkozhattam. Ezen kívül, szeretném még itt is külön megköszönni Gargya Balázsnak, aki a debütálásomon az egyik asszisztensem volt, – illetve a mentorom is-, hogy idáig a pályafutásom alatt mindenben segített nekem.

Hosszú út vezetett idáig, amiben egy sérülés is benne volt, hogyan sikerült abból felépülnöd és újra motivációt nyerned? 

Sajnálatos módon, amikor elkezdtem a játékvezetést több, kisebb és egy nagyobb sérülés is hátráltatott. Szerencsére én olyan embernek tartom magamat, aki mindig próbálja a dolgok jó oldalát megfogni, így mindig előre tekintettem és a céljaimat szemelőt tartva nem kopott a motivációm. Úgy fogalmaznék, hogy minden sérülésből így tértem vissza: „végre újra mehetek meccsre”

Már egy ideje Talent-JV is vagy. Ez mit jelent a gyakorlatban? Hogy tudtál bekerülni oda?

Szerencsére egy ideje már a Talent csoport tagja vagyok. Ez egy külön csoport, ahol plusz képzéseket kapunk. A gyakorlati edzések mellett elméleti képzés is folyik. Már a bekerülés sem a legkönnyebb feladat, mivel első sorban az úgynevezett Talent-tesztet kell lefutni, amiről tudni kell, hogy a legrövidebb pihenőt és futást rejti magában. Ezen kívül fél évente a szabályismeretből kell legalább 88%-os tesztet írni.  A bekerülésnél még talán nehezebb a bentmaradás a csoportban. Heti két tesztet kell kitölteni és egy videós tesztet is. Ezek kötelezők. A normál időkben nekünk heti két edzésünk volt, ezzel segítve a fizikai felkészültségünket. Továbbá, még vannak talent napok is, ahol videókat elemzünk és egymásnak adunk elő. Ezek a plusz feladatok mellé viszont egy olyan képzést kapunk, ami miatt egyértelműen megéri a csoportba tartozni.

A folyamatos mérkőzés vezetések, asszisztálások, utazások és a rengeteg élményen túl a játékvezetés személyiségileg is formálja az embert. Mit gondolsz, miben sikerült ez a pár év alatt a legtöbbet fejlődnöd?

A játékvezetés egyértelműen formálja a személyiséget. Észrevettem, hogy határozottabb vagyok a mindennapi életben is. Sokkal jobban megtanultam a testbeszédemet irányítani és a kommunikációban is rengeteget fejlődtem, amit a magán életben is tudok kamatoztatni.

Apukád sikereit érintettük a beszélgetésünk elején, idővel te is olyan magasságokba kívánsz jutni?

Majd minden játékvezetőnek az a célja, hogy minél magasabb szintre jusson. Csodás érzés lenne, ha olyan magasságokba el tudnék jutni, mint édesapám.  Habár ez azért nagyon sok tényezőtől függ, bízok benne, hogy van esélyem és lehetek olyan jó játékvezető amilyen ő volt.

Januárban, ha a helyzet úgy hozza, akkor elindul a játékvezetői tanfolyam, amire már lehet jelentkezni. Kinek ajánlanád ezt a hivatást? 

Igazából mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a labdarúgást. Úgy gondolom, hogy a személyiség fejlődésben is tud segíteni az embereknek. Emellett, az ember önbizalma és magabiztossága is megnő, nem beszélve arról, hogy irányítani is megtanul. Ezek a tulajdonságok -véleményem szerint- elengedhetetlenek a hétköznapokban is. 

A legvégére pár rövid kérdés, csak őszintén! 

Síp vagy zászló?

Síp

Piros vagy sárga? 

Is-is, ami jár! (nevet)

Kedvenc játékvezető? 

Pierluigi Collina

És miért? 

Az arcszerkezete miatt, illetve azért, mert mindig hihetetlen magabiztossággot sugárzott.

Kedvenc csapat?

Barcelona

Kedvenc játékos?

Ronaldinho

Bejgli vagy mézeskalács? 

Bejgli (diós)

Adni vagy kapni?

Adni 

Tibi, nagyon szépen köszönöm, hogy rendelkezésünkre álltál, vigyázz magadra és kellemes ünnepeket kívánunk neked! 

Trollkodtak a szabolcsi játékvezetők!

Azt hittem rosszul látunk, amikor egyik megyei vezető átküldte nekünk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei játékvezetők toborzási plakátját!

Mi van?? Czakó Dénes a baranyai elnökkel reklámozzák a tanfolyamot?

Felnagyítottuk és valóban olyan, mint a bajuszos Czakó, pár évvel ezelőtt.

Az biztos, ütős lett a plakát, mert fél Baranya a távozó elnökön mosolyog most!

Szép volt Szabolcs! Trollban, ti visztek mindent!

A szabolcsfociinfo.hu Kiss Lajos korábbi játékvezetőt, jelenlegi ellenőrt szólaltatta meg.

Szó se róla, hirtelen nagyot fordult vele a világ: a pályán csibész játékos egy csapásra a másik oldalon találta magát.

– Az aktív focipályafutásom munkahelyi, egyéb elfoglaltságok miatt rövidre sikerült, kispályán viszont még évekig játszottam, majd egy régi kollégám, Hudák Miska csalt a sporik közé – taglalta karrierje történetét Kiss Lajos. – Ő volt a nyíregyházi városkörzeti bajnokság egyik vezetője és rábeszélt, hogy próbáljam meg a játékvezetést. Én persze, tiltakoztam, mert futballistaként nagy dumás voltam, „ettem” a játékvezetőket, mikor pedig rablóból pandúr lettem, pont a szövegelést nem szerettem. Amikor 1995-ben legalacsonyabb szinten elkezdtem magam is meglepődtem, hogy zsigerből jött az egész, többek biztatására átmentem a megyei kerethez, ami olyan jól sikerült, hogy 97-ben már NB III-as meccseken működtem.

Noha a befejezés „érdekesen” alakult, Kiss Lajos mindmáig hű szakmájához.

– Mivel későn, már 35 éves elmúltam, amikor belevágtam, így viszonylag hamar kiöregedtem. Ráadásul 2004-ben bizonyos félreértések, számomra furcsa eljárás miatt végleg abba akartam hagyni, az akkori JB elnök, Hajdó Attila viszont agitált, hogy maradjak. Felkért játékvezetői ellenőrnek, azóta ebben a minőségben ténykedek. Nem bántam meg, hogy „füttyös” ember lettem, bár a visszavonulást nem így képzeltem, ettől függetlenül szeretem ezt a hivatást. Arra törekszem, hogy a fiataloknak átadjam a játékvezetésről alkotott elképzeléseimet, a mentalitást, amit képviseltem a meccseken. Az idők során rengeteg barátot szereztem, túlzás nélkül mondhatom, nem tudok úgy menni valamelyik pályára, hogy ne botolnék ismerősbe.

A 25 éves gyöngyösi játékvezető első harmadikvonalbeli meccsét a Füzesgyarmaton rendezett találkozó jelentette.

Pályafutása első NB III-as mérkőzését a ma rendezett Füzesgyarmat–Kisvárda II. összecsapás (2–1) jelentette Darók Attilának. A 25 éves gyöngyösi sípmester a 2015-ben tett játékvezetői vizsga után fokozatosan lépdelt felfelé a bírói ranglétrán. Nem kis örökség az övé, ugyanis nagyapja az a Darók Attila, aki 11 esztendeig az NB III-ban működött, két évig pedig az országos utánpótlás keret tagjaként számítottak rá. A ,,Báró” néven tisztelt szaktekintély a ,,Heves megye legjobb játékvezetője” elismerést háromszor nyerte el, az öt megye legjobb NB III-as sípmesterének járó címet pedig egy alkalommal érdemelte ki. A nagypályától 1997-ben búcsúzott, azt követően vezetőként, küldőként, majd sokáig ellenőrként segítette a játékvezetés fejlődését.

Mindenki Ati bácsija 2017. januárjában, hosszan tartó betegséget követően, 75. életévében hunyt el.

Unokája a 2018-as Heves megyei játékvezető bálon az Év felfedezettjének járó díjat vehette át, ami a Heves Megyei Hírlap elismerése.

A mai napon Füzesgyarmat szolgált az NB III-as bemutatkozás helyszínéül, ahol Darók Attila asszisztensként Hovanecz Máté László és Rozsnaki Gábor segítségére számíthatott. A beszámoló szerint jó teljesítményt nyújtott a debütáló bíró, aki újabb mérföldkövet tudhat maga mögött nagyapja nyomdokait követve.

Csongrád-Csanád megye akadémista játékvezetője Virág András Barnabás 2020. november 22-én az NB. III Közép-csoportban megrendezett Paks II. – Taksony mérkőzésen debütált, mint játékvezető. Munkáját Bereczki Bence és Csöngető Endre segítette. A fordulatos 5-4-es vendég sikert hozó összecsapás a hideg időjárás ellenére is forró hangulatot hozott, amin végig következetes és határozott tudott maradni.

A mérkőzés követően elmesélte, hogy milyen érzelmekkel vágott neki és, hogy érezte magát a debütáláson: ,,Nagyon örültem a küldésnek és teljes mértékben arra koncentráltam, hogy élni tudjak a lehetőséggel és jól vezessem le a meccset. Az iram, a játék sokkal gyorsabb volt, mint a megyében és a csapatok, játékosok hozzáállásából is a profizmus tükröződött. A mérkőzés minden egyes percét élveztem. Miután megtapasztaltam, hogy egy NBIII-as játékvezetőtől mit várnak el, célom az, hogy a következő mérkőzéseken hiba nélkül működjek és az országos keret tagjává válljak. Meg szeretném köszönni a bizalmat, amit a vezetőségtől kaptam és az összes kollegámnak a segítségét!”

Gratulálunk Barnabásnak és további sok sikert kívánunk Neki!

Kondákor családban már hagyomány a játékvezetés, hiszen Kondákor Péter és két fia is játékvezető.

Márk hétvégén a Hévíz - Semjénháza megye I-es mérkőzésen mutatkozott be, ahol jó teljesítményt nyújtott az ellenőr szerint.

A facebookon sok neves játékvezető gratulált és sok sikert kívánt a fiatal, feltörekvű ifjúnak.

Zalában fontos, hogy a fiataloknak is lehetőséget adjanak.

Lehet mondani, hogy van elnökség és mindenről közösen döntenek. Na ez pont Csongrád-Csanád megyére nem igaz!
Az elnök és az alelnök úr Puhl Sándor füttyentése alapján tevékenykedik, az elnökséget megkerülve.
„Pár héttel ezelőtt lemondott Kovács Attila Talent-vezető, mert nem egyeztettek vele semmiről – nyilatkozta egy egyik kollégánk. – Az ő esetében is elvárták, hogy dolgozzon, de információkat, segítséget nem kapott a munkájához.”
„Most mindenki azt várja, hogy mi lesz a Sípmester fesztivállal, bár Kalmár Úr már nyáron örült volna, ha lefújják a rendezvényt, mert ez csak nyüg neki.”
„A csongradjb.hu oldalon is csak olyan cikkek jelennek meg amik őket fényezik. A nyári országos edzőtábor cikke után a napokkal ezelőtt megjelent Halász Józsi debütálása volt a következő cikk. Pedig közte volt azért megyei frissítő kurzus, ahol Iványi Zoltán tartott előadást. Gondolom azért nem írtak róla mert az Elnök Úr meg sem jelent rajta, a helyettese az Alelnök Úr sem maradt ott végig! – folytatja kollégánk - Ennyire becsülik a megyei játékvezetőket.  Volt futsal edzőtábor, megyei fizikai felmérő illetve megyei Talent nap is.”
„Nem esik szó arról sem, hogy a megyei játékvezetőket is elérte a covid! Arról nem felejtették el e-mailben tájékoztatni a megyei játékvezetőket, hogy az őszi hozzájárulást ami 20.000 ft szokott lenni, most a vírus miatt csak 17.000 Ft kell befizetni. És hogy ezért mit kapnak?! Az jó kérdés. Hisz a játékvezetői bálunk is elmarad. Talán 2 pólót?! Kicsit drága dolog, főleg annak fényében, hogy nem szoktunk számlát kapni róla.”
Csongrád-Csanádban is fogynak a játékvezetők. Szezon kezdete előtt több játékvezető jelezte, hogy "munkahelyi elfoglaltság" miatt szüneteltetik a működést.
Talán igaz, de nagyobb a valószínűsége, hogy inkább nem kívánnak a jelenlegi vezetéssel dolgozni.
Sikeresen szétverték a jól összetartó Szentesi csoportot is. A csoportvezető még az elnökségi tagságáról is lemondott, sőt ő is abba hagyta a játékvezetést.
A legnagyobb baj, hogy csak az országos kerettel foglalkoznak (de továbbra sincs előre lépés hiába híresztelik, hogy mennyire jóban vannak a felsővezetéssel) és a megyei játékvezetők magasról le vannak tojva.
Csak azt tudják felmutatni, hogy a 73 éves Szekeres Ferenc még mindig ellenőrizhet. Elméletileg fiatal tehetségeket, ezért is érthetetlen amikor 35+- os játékvezetőkre küldik. Talán a megyei vezetők is tudják, hogy fiatalokra nem szabad küldeni mert több kárt csinál mint hasznot.

Vajon a megyei igazgató mikor ébred már fel?

A Heves megyei Játékvezető Bizottság mélységesen elítéli azt, ami az elmúlt két hétben a szűkebb hazánkbeli pályákon a sípmesterekkel történt. „Keményen fogalmazok, még ha nem is leszek népszerű emiatt” – írta a JB elnöke, Kelemen Attila levelét változtatás nélkül közöljük.

„Kezdem azzal: mi elfogadjuk a kritikát. Elfogadjuk azt, hogy egy hétvégén, ideértve minden utánpótlás- és felnőtt-találkozót, a majd’ 60 lejátszott mérkőzésen vannak játékvezetői hibák. Minden igyekezetünk ellenére nem vagyunk hibátlanok. Az amatőr labdarúgás az elmúlt 30 évben, amióta játékvezető vizsgát tettem, rengeteget változott. Ám ma éppúgy, mint évtizedekkel ezelőtt, ezeknek a bajnokságoknak és ezeknek a mérkőzéseknek a közösség építését, a testi-lelki felüdülést kellene szolgálnia, azzal, hogy sportolnak és játszanak egy jót. A cél, hogy a játékosok, edzők, játékvezetők jó közegben és megfelelő környezetben kikapcsolódjanak hétvégén. Egészséges életmód, barátságok ápolása, a hétközi munka elfeledése, tehát szórakozás, sport, versenyzés, normális keretek között. A sport funkciója a közönség szórakoztatása is. Tisztelet a kivételnek, de ez mintha feledésbe merült volna.

Amikor kezdtem a játékvezetést, 30 évvel ezelőtt, még az utánpótláscsapatokban is harc dúlt, ki kerüljön a kezdőbe. Ma létszámhiányos csapatok, két számjegyű eredmények és a játékvezető megfélemlítése, szidalmazása megy hétvégente. Igen, könnyebb volt harminc éve, amikor a kiöregedett futballisták mentek el játékvezetőnek. Akkor a sporik 80 százaléka legalább megyei I. osztályban futballozott felnőtt szinten, vagy még magasabb osztályban! Ma, a 80 fős megyei keretből öten fociztak felnőtt szinten magasabb osztályban. Hogyan lehetne elvárni, hogy hasonló szinten bíráskodjanak, ha tanulniuk kell ezt a szakmát? Jön a kérdés: miért nem alkalmazunk akkor kiöregedett labdarúgókat? Mert nem jönnek, nem akarják magukat szidatni, megveretni bruttó tízezer forintért. A mi fiatal játékvezetőinkben azonban ott a vágy, szeretnék megtanulni a szakmát, hogy jobb játékvezetők legyenek. De ez nem megy egyik napról a másikra. Ehhez idő kell. Ugyanúgy, ahogyan a civil életben. A szombaton végző orvosi egyetem hallgatója hétfőn nem kezd el műteni, hanem – a szakiránytól függően – rezidensként még három-hat évet eltölt, azaz 11 évig tanulja a szakmáját. Vagy vegyük az ügyvédeket, az ötéves egyetem után még három évig bojtárkodni kell. De egy szakma elsajátítása, legyen az kőműves vagy fodrász, szükségük van még 6–12 hónap gyakorlatra, hogy önállóan végezhessék munkájukat. Sajnos a játékvezetésben ez nem így megy. Aki szombaton levizsgázik, az a következő héten már mérkőzéseket vezethet. Persze mi sem dobjuk őket rögtön a mély vízbe, az első félévben csak asszisztálnak, hogy szokják a légkört. Azt a közeget, ami végül elüldözi őket. Az elmúlt öt évben 60 új játékvezető vizsgázott, de közben 58-an abbahagyták, legtöbbjük a megyében uralkodó légkört nevezték meg visszavonulásuk okaként. Félnek, hogy arcul köpik, lefejelik, ököllel megütik vagy éppen hátba rúgják őket.

Heves megye jelenleg abban a szerencsés helyzetben van, hogy minden mérkőzésre három játékvezetőt tud delegálni. Tessék körbenézni a szomszédos megyékbe: Borsodban és Pest megyében a megyei II. osztályban, Nógrádban már a megyei I. osztályban is csak két játékvezető működik hétről hétre. Kérdem én: az a cél, hogy mi is idejussunk? Lassan be fog következni.

Szülőként felháborítónak és elfogadhatatlannak tartom, hogy a gyermekemet egy sportrendezvényen leköpjék, lefejeljék, ököllel arcon üssék. Hogyan fogják elengedni ezeket a fiatalokat a szüleik ilyen közegbe? Gondolom, ezek a „sportemberek” nem szülők, nincsenek gyermekeik, vagy ha vannak is, náluk ez teljesen természetes. Náluk az, nálunk nem. Előbb-utóbb eljutunk arra a szintre, hogy még azok az elvakult, a labdarúgást, a játékvezetést szerető sportolók is elfordulnak a sportágtól, akiket megélhetési játékvezetőként emlegetnek a közösségi médiában. Bárki előtt nyitva az ajtó, meg lehet mutatni, hogy ki mire képes. Aztán a próbálkozó majd szembesül vele, hogy mégsem olyan könnyű 90 percen keresztül minden pillanatot észrevenni, mindig jól helyezkedni, tízfelé figyelni. És ha ne adj isten, valamit másképp látott vagy nem vett észre, akkor a bruttó tízezer forint mellé szembe köpik, lefejelik, hátba rúgják és ököllel arcul ütik.

Elismerjük, elfogadjuk, hogy hibázunk, a legnagyobb igyekezetünk ellenére is, de hogy ezért szembe köpjenek, lefejeljenek, ököllel arcul üssenek, nem tűrjük tovább!

Az ilyen „sportembereket” el kell távolítani, örökre el kell tiltani a megyei labdarúgásból. Nem valók közénk. Meg kell kérdezni a szihalmi csapatot: vajon elutaznak a tavasszal majd oda, ahol nemcsak a játékvezetőket, de őket is halálosan megfenyegették?
Most azokhoz a „labdarúgókhoz” szólok, akiktől soha nem pattan el a labda, akiknek minden passza pontos, akiknek minden kapura lövése góllal végződik, hogy akkor… Akkor majd nem itt játszol a megye III.-ban, hanem a BL-ben és a világ legjobb játékvezetői vezetnek majd neked és még a VAR használata mellett is bizony lesznek olyan ítéletek, amelyekkel nem értesz majd egyet. De amíg nem így van, addig fogadd el, hogy lesznek hibák, lesznek tévedések, amiket nem az ököljog alapján kell elintézni. Mert ez csak SPORT!

Ők is itt kezdték a megye III.-ban, de kaptak időt, türelmet, hogy szakmájuk legjobbjai legyenek. Végezetül szeretném felhívni a figyelmet az Ádám által megálmodott, minden év decemberében megrendezett gyöngyösi tornára, ami a Focival a gyógyulásért nevet viseli és a tavalyi évben 3,4 millió forintot gyűjtöttünk össze a beteg, rászoruló gyermekeknek, hogy ezek is mi vagyunk, játékvezetők!
Sportszerűséget kérek és felebaráti tiszteletet kívánok a labdarúgópályákra!” – zárta szavait Kelemen Attila.

Érdekes dologra hívta fel figyelmünket az egyik szabolcsi kolléga!

Berettyán Péter visszavonulásával részletesen foglalkozott a csakfoci.hu oldal. A cikkben szerepelt a focibiro.hu oldal, mint forrás valamint olyan statisztikai kimutatások, amelyek csak a mi oldalunkon érhetőek el!

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei játékvezetéssel kapcsolatos oldal átvette a csakfoci.hu cikkét, igaz abból vélhetően szándékosan kifejeltették a következőket:

Asszisztensként Berettyán Péter – a focibiro.hu statisztikája szerint – 283 NB I-es találkozón működött közre, ebből 251 alkalommal asszisztensként, 32-szer tartalék-játékvezetőként kapott szerepet. Legutóbb 2019. december 7-én, a Mezőkövesd-DVTK (0-1) bajnokin asszisztált a magyar élvonalban.

Sajnálatos, hogy a puhli arrogancia elért Szabolcsba is, de szerencsére kevesen vannak azok, akik bedőlnek az ilyen fajta cenzurának és ők is tudják, hogy minden hírt a játékvezetésről a focibiró oldalon találnak meg.

Csongrád-Csanád megye újabb sikerrel gazdagodott az NB III-ban. A Ceglédi VSE – Balassagyarmati VSE mérkőzésen újabb játékvezető asszisztensünk mutatkozhatott be. Ennek élményéről, meccs előtti izgalmakról számol be nekünk Halász József.

Szia Józsi! Ha nem tévedek, akkor lehetőséged volt egyik hétvégén bemutatkozni NB3-ban. Tudnál egy kicsit mesélni róla? Hogy érezted magad?

Köszönöm jól, bár elég rosszul aludtam a mérkőzést megelőző éjszaka, ezáltal némi fáradtság jelei voltak láthatóak rajtam, viszont ahogy megérkeztünk a helyszínre, onnantól kezdve 100%-osan a mérkőzésre összpontosítottam, de szerencsére ez az izgalom pozitívan hatott a teljesítményemre. Hozzátartozik a mérkőzéshez, hogy itt már kommunikációs szett is rendelkezésünkre áll, és ez rendkívül megkönnyíti a dolgunkat a döntéseink meghozatalában.

Volt ellenőr? Ha igen, mi volt a benyomása rólad?

Igen volt, NB III-tól felfelé minden mérkőzésen van országos ellenőr. Hál’ istennek jól sikerült a mérkőzés, és úgy látta, hogy nem érdemtelen az országos küldésem, és biztatott a jövőt illetően.

Te is, mint sokan mások játékosként kezdted a pályafutásod, majd játékvezetőként folytattad. Tudnál mesélni nekünk arról, hogy hogyan is lettél játékvezető?

1999-ben alakult szülővárosomban Makón a Marosmenti UFC, és már az első foglalkozástól kezdve részt vettem az edzéseken. Végig jártam az utánpótlás minden korosztályát, belső védőként szerepeltem többnyire, és rengeteg szép eredménnyel és élménnyel gazdagodtam az utánpótlás pályafutásom során. Majd 2 évet töltöttem a felnőtt labdarúgásban a Makó FC játékosaként, nagyjából 9 évvel ezelőtt debütáltam ott is az NB3-as bajnokságban, de időben beláttam, hogy nem lesz belőlem profi labdarúgó, így egy korábbi utánpótlás edzőm, Majó Ádám, és bátyám felkérésére együtt vágtunk neki a játékvezetői tanfolyamnak. Úgy indulhatott el 2013-ban Makón a képzés, ha legalább 10 fő jelentkezik, és ha emlékeim nem csalnak, akkor én lehettem a 10. Jelentkező. Nem szerettem volna elszakadni a labdarúgás közegétől, így adtam egy esélyt a játékvezetésnek. Soha nem gondoltam volna, hogy egykor majd a ,,sötét oldalt” fogom erősíteni, mert labdarúgóként a reklamálós, vehemens játékosok közé tartoztam, de egyáltalán nem bántam meg, hogy letettem a vizsgát. Elejében nagyon nehéz volt átállni, hogy immáron nem játékosként, hanem játékvezetőként veszek részt a mérkőzéseken, és akkoriban nem igazán voltak az újonc játékvezetőknek mentoraik, de ezúton is hálás vagyok a játékvezetésben tett önzetlen segítségéért Kasza Laci kollégának, akit egyben viccesen a ,,mostoha apámnak” hívok. A bátyámnak Halász Lacinak is sokat köszönhetek, hisz pályafutásunk nagy részében együtt működtünk. Természetesen voltak mélypontjaim is a karrierem során, viszont a magyar labdarúgás körében igen népszerű mondás lebegett a szemem előtt: ,,Küzdeni Mindig, Feladni Soha!”

Van különbség a Megye I. és az NB3 között? Ha igen, miben nyilvánul meg?

Természetesen van, hiszen a Megye I. amatőr, míg az NB3 félprofi liga. A játékosok és edzők hozzáállása a játékvezetőkhöz, a játékosok technikai és taktikai felkészültsége, a mérkőzés színvonala, körülmények, a fogadtatás, talán itt van a legnagyobb különbség a két osztály között. Szokták mondani, hogy minél magasabb osztályban vezetsz, annál könnyebb, viszont ezt meg tudom cáfolni. Sokkal dinamikusabbak a mérkőzések, ezáltal több szituációt kell elbírálni.

Ahogy mondtad, impulzív játékos voltál. Ez a mai napig is ugyanígy van? Így, hogy a másik oldalt is megismerted mi a meglátásod?

A játékvezetés megtanított arra, hogy a legjobb döntéseket úgy tudom meghozni, ha tiszta fejjel gondolkodok. Tudom milyen mindkét oldalon állni, nehéz kibírni reklamálás nélkül, de a játékosok is megértsék: mi egymásért vagyunk a pályán és nem egymás ellen!

Sokáig játékvezetőként működtél, mégis asszisztensként működsz már a megyében, és így is debütáltál az országosban. Miért pont ezt a pozíciót választottad?

Igen, úgy éreztem, játékvezetőként nincs reális esélyem az országos keretbe jutni. Rendkívül kritikus vagyok magammal szemben. Nem volt meg bennem a kellő csibészség, határozottság, amit magasabb osztályban egy játékvezetőtől elvárnak. Személyiségemből adódóan sokkal jobban tudom kamatoztatni a tudásomat asszisztensként. A partvonal mellett egy-egy kritikus helyzetben sokszor jól jön a nyugodt, higgadt típusom.

2021-ben Csongrád-Csanád megye rendezi a XVI. Sípmester Fesztivált. Játékosként biztos készültök a rendezvényre. Milyen célt tűztetek ki a csapattal?

Nagyon bízunk benne, hogy a vírus nem fog közbe szólni és megrendezésre kerül a torna. A srácok nevében is beszélve, motiváltan és kellően felkészülve havi összetartásokkal, később heti egy edzésekkel fogunk nekivágni a tornának. Személy szerint a legjobb 8-at tűztem ki célul, de rendezőként minél jobb eredményt szeretnénk elérni.

A labdarúgó játékvezető három évtizedet töltött aktívan a futballpályán.

– Hogyan indult a pályafutása?

– Futballozni 13 éves koromban kezdtem el az akkori lakó,- és szülőhelyemen, Berettyóújfaluban. A tehetségemnél sokkal nagyobb volt a lelkesedésem, ezért profi labdarúgó nem vált belőlem. Végigjárva a ranglétrát a serdülőtől a felnőtt bajnokságig, játszottam Körösszegapátiban és Biharkeresztesen, megyei első és másodosztályú bajnokságokban. Majd a nagyjából 10 év igazolt labdarúgó pályafutásomat követően a munkám miatt 1988-ban Orosházára kerültem. Itt egy rövid ideig a Rákóczi Vasas igazolt játékosa is voltam, bár bajnoki mérkőzésen nem szerepeltem. A munkahelyi elfoglaltság végett az edzések látogatása nem mindig volt egyszerű feladat, ezért, továbbá Szénási József invitálására 1989-ben jelentkeztem a játékvezetői tanfolyamra – amit el is végeztem – és az aktív nagypályás labdarúgással felhagytam.

– Mely személyek segítették játékvezetői pályafutása kezdetén?

– Nagyon sokat köszönhetek Szénási Józsefnek, Bánki H. Istvánnak, Zsurka Józsefnek, Győri Lászlónak, és nagyon sok volt és jelenlegi játékvezető társamnak, de elsősorban a családomnak, akik mindig szinte szó nélkül tolerálták azt, hogy igen kevés teljes hétvégét tudtam velük együtt eltölteni a 30 év alatt, de ennek ellenére mindig mögöttem álltak és támogattak.

– Milyen szintű, osztályú mérkőzéseken szerepelt?

– Ezen a téren is végigjártam a ranglétrát. A legalsóbb osztálytól indultam, mint mindenki más, majd az idő haladtával jutottam magasabb szintű bajnokságok mérkőzéseire, közreműködőként. Elsősorban, mint játékvezető tevékenykedtem, de sokszor asszisztensként is segítettem a játékvezetők munkáját. A saját magam által kitűzött célt, hogy NB III-as játékvezető legyek, kicsit túl is teljesítettem, mivel 15 évnyi stabil NB III-as kerettagság mellett, néhányszor NB II-es bajnokságban is asszisztáltam. A 2001/2002-es bajnokságban beválasztottak az NB III-as Alföld Csoport legjobb három játékvezetője közé, amire nagyon büszke vagyok.

– Milyen élményekkel gazdagodott, voltak-e érdekesebb esetek a pályafutása során?

– Rengeteg pozitív élmény ért, nagyon sok sportsikert értem el, de természetesen előfordult, hogy egy-egy mérkőzés rosszabbul sikerült – főleg még a pályafutásom elején – és nem túl békésen váltunk el a játékosoktól vagy a nézőktől. Vezettem egy megyei II. osztályú Sarkadkeresztúr – Sarkad szomszédvári rangadót mintegy 600 néző előtt, elég paprikás hangulat uralkodott a pályán és a nézőtéren is. A hazai csapat nyert egy góllal, egy vitatható büntetővel, amit a vendégszurkolók nehezen „emésztettek meg”. A létesítményt úgy kellett volna elhagynunk, hogy közöttük kellett volna elhaladni, ezt úgy oldottuk meg, hogy a kertek alatt osonva jutottunk ki a főútra, így a komolyabb incidenst megelőztük.

– Mik a további tervei a sport területén?

– Semmiféleképpen sem szeretnék elszakadni imádott sportágamtól, úgy tervezem, hogy sok mérkőzésen meg fogok jelenni és – amennyiben igénylik – a működésükről elmondom a véleményemet a fiatalabb játékvezetőknek, hogy segítsem őket a további pályafutásuk alakulásában. A fiam is e területen bontogatja szárnyait már egy pár éve és az ő előmenetelét is szeretném támogatni.

– Melyik volt az utolsó mérkőzés, amelyet vezetett?

– Már tavasszal szerettem volna befejezni a működésemet, de a COVID-19 pandémia közbeszólt, így őszre kellett halasztani a búcsút. A 2020. szeptember 13-ára tervezett Tótkomlós – Doboz kvalifikációs felnőtt labdarúgó mérkőzést is elvitte a járvány, így konkrét búcsúmérkőzés nélkül ért véget a pályafutásom. Tótkomlósra azért esett a választásom, mert itt vezettem életem első NB III-as bajnoki mérkőzésemet, még 1997-ben. Ezt a tartalmas pályafutást a barátokkal, játékvezető társakkal és párjaikkal, egy kellemes vacsorával és kisebb táncmulatsággal egybekötött rendezvényen értékeltük, ahol nagyon szép ajándékkal kedveskedtek a MLSZ Békés Megyei Igazgatóság és a Játékvezető Testület munkatársai is.

Félbeszakadt a hétvégi bajnoki Károlyházán, mert az egyik lecserélt hazai játékos leöntötte sörrel a játékvezetőt.

Vasárnap délután hazai pályán fogadta a Károlyháza a Máriakálnok csapatát a Győr-Moson Sopron megyei II. osztály 4. fordulójának mérkőzésén. A találkozó 4-0-s vendég vezetésnél félbeszakadt, mert az egyik, már lecserélt hazai játékos leöntötte sörrel a játékvezetőt, majd beugrott a játéktérre.

– Szeretném azzal kezdeni, rendkívül sajnálom, ami történt, s nem szeretném, ha a játékosunk minősíthetetlen viselkedéséért az egyesületünket hibáztatnák – kezdte Fehér Gábor, a Károlyháza elnöke a Kisalföldnek – A viszonylag egyoldalú első félidőben háromgólos hátrányba kerültünk, s a játékvezető szövegelésért, teljesen jogosan, kiállította az egyik játékosunkat. A szünet után tíz emberrel is megpróbáltunk egyenlíteni, akadtak is lehetőségeink, de ezek kimaradtak. Aztán a nyolcvanadik perc környékén egy támadás közben beleütött a labdába az egyik támadónk, majd meglökte az őt szerelni igyekvő védőt. Utóbbi törlesztett, s megrúgta, amiért, ismét teljesen jogosan, mindkét játékost kiállította a játékvezető.

Ezután következett az ominózus “locsolás”.

– A kiállításokra reagálva a már lecserélt egyik játékosunk az oldalvonal mellől szidni kezdte a játékvezetőket, amit az asszisztens jelzett a bírónak.

Sőt, ezután a korláton átugorva be is futott a pályára, de a gyorsan közbeavatkozó polgárőrök megállították.

A futballista ezután sem nyugodott meg. Miután a játékvezetők félbeszakították a mérkőzést, s miközben az öltözőbe indultak, az épület előtt a játékos megvárta őket és az egyik asszisztenst vállal meglökte.

– Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nagyon sajnáljuk, hogy ilyesmi a mi pályánkon megtörténhetett. Március óta vagyok a klub elnöke, szeretném ilyen negatív események nélkül irányítani a klubot – tette hozzá befejezésül Fehér Gábor.