72 NB. I-es mérkőzést vezetett Szabó Béla játékvezető, utolsó két meccsén nem viselte a jelvényt!

Fiatal korában labdarúgó játékos volt, majd edző illetve játékvezető lett. 1972-ig játszott különböző csapatokban, Játékos pályafutását az NB. III-as MEDOSZ Erdért gárdájánál fejezte be. Ezután hét évig edzősködött, többek között a Ferencváros utánpótlásánál. A játékvezetéssel párhuzamosan az Erdért csapatnál edzősködött.

A játékvezetői vizsga megszerzését követően különböző labdarúgó osztályokban szerzete meg a szükséges tapasztalatokat. Az ellenőrök és sportvezetők véleménye alapján 1980-ban került az NB. II-es játékvezetői keretbe. 1983-ban az MLSZ JB vezetői válaszút elé állították: vagy edzősködés, vagy NB. I.

A játékvezetést választva még ebben az évben, a Haladás–Vasas (1:0) találkozó vezetésével debütálhatott a legmagasabb osztályban. Az aktív játékvezetést 1989-ben a Győr–Békéscsaba (2:0) mérkőzés levezetésével fejezte be. Érdekesség, hogy az utolsó három bajnoki mérkőzésen - tudva, hogy kimarad a keretből - nem tudta teljesíteni a fizikai tesztet -, nem viselte a játékvezetői jelvényt. Foglalkoztatására jellemző, hogy az 1985/1986-os bajnoki idényben 15 mérkőzés levezetésére kapott lehetőséget.

1985-1989. között nemzetközi keret került.

1994-ben érdekes interjú jelent meg Szabó Bélával a Nemzeti Sport hasábjain:

Szabó Béla néhány éve abbahagyta a játékvezetést.
Tulajdonképpen azt mondják, ő is sértett emberként távozott a futball világából. Tehát egy sértett ember kérdezett több, ha lehet, még sértettebb embert.

„Hogy van, bíró úr?”
Csak nem plagizálunk? - Kérdezett vissza.

Idézőjelbe tesszük a kérdést és akkor nem plágium.
Köszönöm szépen, fizikailag és mentálisan is kiválóan vagyok.

Mondja, mit jelent Önnek ez a szó, hogy tisztesség?
Számomra azt jelenti, hogy amit velem közölnek, azt maradéktalanul, ha lehet, szó szerint megírom.

És a bosszú?
Nem vagyok bosszúálló, ennek a szónak a tartalmi részével nem foglalkozom. Nem tartom ideillőnek ezt a kérdést.

Miért hagyta abba a já tékvezetést?
Nem láttam további perspektívát benne. Ezért a hetvenötödik NB l-es mérkőzésemen elbúcsúztam a síptól.

Az utolsó két mérkőzésén miért nem viselte a JB jelvényét?
Otthon felejtettem.

Nekem azt mondták, hogy kijelentette, azért nem viseli, mert nem tartozik ebbe a társaságba.
Ezt azoktól kellene megtudakolnia, akik ezt mondták rólam.

S másodszor is otthon felejtette?
Az igazság az, hogy másodszor már nem találtam meg. S miután nem volt több küldésem, mert a frissen megválasztott elnökséggel megállapodtunk, hogy mikor vonulok vissza, nem szereztem be új emblémát.

Ón FIFA-bíró volt.
Így igaz.

Egy időben viszont nem kapott nemzetközi mérkőzéseket. Elárulná az okát?
Tudom, vagyis gondolom, azért, mert amikor Svájcban vezettem, két ott segítő kollégám akkora telefonszámlát követett el, hogy utána az UEFA és a FIFA pihentetett.

Úgy tudom, nem ez volt az oka, hanem kint volt egy felmérésen, és nem tudta megfutni a szintidőket, itthon pedig mindezt elhallgatta.
Ebből egy szó sem igaz. Huták Tónival együtt voltunk kint Klosterben és Davosban. Ott a felmérésen én voltam Európa leggyorsabb játékvezetője a rövid távokon. A 2400 métert úgy abszolváltam, hogy az egésztábor nekem drukkolt. Egyébként az eredmények
megtalálhatók az akkor kiadott Bulletinban. Aki mást mond, az hazudik.

Azt is rebesgetik, hogy ön sem volt jobb a Deákné vásznánál. Hiszen mondjuk, Békéscsabán, ugyanúgy elfogadta azajándékokat, mint más.
Félreértés ne essék: én is elhoztam Békéscsabáról a szalámit. Nem, hogy elhoztam, egyszerűen nem lehetett viszszautasítani.
De azt a megállapítást, hogy nem voltam jobb a Deákné vásznánál, vissza kell utasítanom. A beszélgetésünk éle ugyanis nem olyan
típusúak ellen fordul, mint én vagyok.

Mond Önnek ez a név valamit, hogy Lo Bello?
Remélem, nem a híres játékvezetőre gondol?

Nem.
Békéscsabán így hívták a „törődős” embert. Ő rakta be a kolbászt, ő vitt el bennünket vacsorázni.

Térjünk rá a cikksorozatra. Emlékszem, a játékvezetői edzőtáborokban mindenkivel egyetértésben ön is elítélte azokat a kollégákat, akiket most megpróbál tisztára mosni. Mi adta az ötletet, hogy megkeresse őket?
Azt gondoltam, hogy több mint tíz év távlatából közelebb jutunk az igazsághoz. Itt mindig találgatások voltak, nem tudtam, hogy megvesztegethetők voltak-e, vagy sem. Netán egyszerűen csak egy eltévesztett egyesületi érdekképviselete miatt maradtak ki a
keretből. Úgy gondoltam, hogy ezek az emberek kapják meg a megszólalás jogát. Egyszóval szerettem volna tudni, hogy mi az igazság.

 A cikkeket olvasva felmerül a gondolat, hogy valaki nem mond igazat!
Szeretném tudni, hogy ki. Hiszen amit leírtam, azt szószerint mondták a kollégák.Egyébként furcsálltám, hogy az akkori államtitkár, Buda úr meghallgatásuk nélkül tiltotta el őket. De azokat nem, akik esetleg adták a pénzt.

A jog szerint az a bűnösebb, aki elfogadja, nem pedig az, aki adja.
Szerintem az is bűnös, aki adja.

Ezen nem érdemes vitatkozni.
De ha már eltiltották őket, a panaszukat azért meg lehetettvolna hallgatni.

Úgy tudom, egyikük sem élt a fellebbezés jogával. Pontosabban: egyetlen kivétel Jaczina Róbert volt, akit végül is felmentettek és tovább folytathatta tevékenységét.
Én viszont pont az,ellenkezőjét hallottam tőlük. Ők fellebbeztek, de válaszra sem méltatták őket.

Egy állítás, egy tagadás. Menjünk tovább. Hadd mondjak egy konkrét példát. A Tátrai úrral készült cikkben van egy rész, amely nem felel meg a valóságnak. Éppen ott voltam a Vasas-pályán a játékvezetői öltözőben, amikor Puhl Sándor megkérte Tátrait, hogy hagyja
el az öltözőt. Szó sem volt Pubikázásról és, hogy „köztünk a helyedéről.
Találkozhattak máshol is. De nekem Tátrai így mesélte.

Szabó úr, maga haragszik Nagy Miklósra, a JT jelenlegi elnökére?
Egyáltalán nem.

Akkor miért kellett őt minden cikkben elmarasztalni?
Ezt nem én tettem, hanem a volt,kollégái.

És ők miért neheztelnek rá, amikor nem tehetett arról, ami történt? Hiszen akkor még aktív játékvezetőként tevékenykedett.
Azt vetik a szemére, hogy cserben hagyta a régi kollégákat.

Egy szó mint száz, ön most felmenti a volt kollégákat?
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy elkövették azt, amiért eltávolították őket a játékvezetői testületből.

Nos, ezzel nem vagyunk egy véleményen.
Pedig jelenleg mindnyájan megbecsült, tiszteletben álló emberek, s a maguk posztján megállják a helyüket.

Puhl Sándort most nem az UEFA, hanem az MLSZ mellőzi: információink szerint a Magyar Labdarúgó Szövetség két hétig pihenteti az egri bírót. Ez az alaphír, így ahhoz, hogy az okokat, az ügy hátterét megértsük, néhány hetet vissza kell menni az időben. A történet rendhagyó, s bizony éppen azok részéről kaptunk kevés segítséget a tisztán látáshoz, akik a világ legjobb játékvezetőjének „pihentetéséről” döntöttek...

A PNB hetedik fordulójában Puhl Sándort tartalék-játékvezetőnek jelölték a Kispest-III. Kerület mérkőzésre. A bíróküldésről értesülve sokan felkapták a fejüket: miként lehetséges, hogy annak a bírónak, aki világbajnoki és BL- döntőt is vezetett, cseretáblákat kell emelgetnie a magyar bajnokságban?

Nem okozott viszont meglepetést a bíróküldés azoknak, akik figyelemmel követték az elmúlt hónapok eseményeit, azóta, hogy az MLSZ elnöksége megszüntette a Játékvezetői Testület önállóságát.

A JT helyett létrehozott ad hoc játékvezetői bizottság közvetlenül az MLSZ felügyelete alatt áll, így minden lényeges kérdésben az MLSZ | elnöke, Kovács Attila dönt. Ez a változás érzékelhető volt a játékvezetőÍ küldés új rendszerén is: a beosztás elkészítése ugyanis kikerült a korábbi bizottság kezéből, s azóta az elnöknek kell jóváhagynia a küldési határozatokat. Nem az MLSZ-elnök jelöli ki az összes PNB-s és NB-s mérkőzés játékvezetőit, de egyes helyeken megváltoztathatja, módosíthatja a beosztást. A rendkívül nagy körültekintést igénylő munkát (számos szempont befolyásolja, hogy melyik játékvezető hol vezethet) gyakorlatilag Szabó Béla, bizottsági tag végzi, és a legnagyobb beleszólása kétségkívül neki van abban, hogy ki, mikor, hol vezet.

Az egykori FIFA-bíró nem nevezhető népszerűnek játékvezetői körökben, kényszerű visszavonulása után lényegében el is távolodott a szakmától - illetve: a kispályás futballban vállalt funkciót -, s csak tavaly decemberben tért vissza az élvonalbeli labdarúgáshoz, amikor a BLSZ alelnökévé választották. A volt játékvezető úgy lett tagja az ad hoc JB-nek, hogy Kovács Attila csak azzal a feltétellel volt hajlandó elfogadni az MLSZ elnöksége elé terjesztett javaslatot a bizottság összetételéről, hogy abban Szabó Béla is szerepeljen. Ezért a játékvezetők az MLSZ-elnök „meghosszabbított karjának” tartják Szabó Bélát, aki döntéseivel rendre beavatkozik az elmúlt években világméretű elismerést kivívott bírói testület működésébe. Az ügy további pikantériája, hogy az a Nagy Miklós kényszerül vele közösen dolgozni, akinek első JT-elnökké választása után Szabó Béla kikerült a játékvezetői keretből.

Mindez talán némi magyarázatot ad „A világ legjobb játékvezetője" címet négy éve védő Puhl Sándor kálváriájára. Emlékezhetnek rá: a nagy vihart kiváltó küldési határozatok között (például amikor helyi bírók, illetve partjelzők vezettek, vagy lengettek egy-egy mérkőzésen) szinte minden héten volt valami „furcsaság” Puhl körül. Kezdődött azzal, hogy az első fordulóban megváltoztatták a beosztást: a Vác-III. Kerület mérkőzés helyett Puht éppen arra a Debrecen-BVSC találkozóra jelölték ki, amelyet elhalasztottak, s így nem térhetett vissza az első játéknapon. A világ legjobb bírója nemsokára mégis vezethetett: a Kispest-Nyíregyháza találkozót bízták rá (ennek a mérkőzésnek a játékvezető-ellenőre Szabó Béla volt, aki a küldést készíti, s aki most határozott a kéthetes pihentetésről). Következett a Ferencváros-MTK rangadó, amikor is Puhlnak tartalék-játékvezetőként kellett volna segítenie Vágner László munkáját, aztán - minthogy sokan megalázónak érezték a két játékvezető ily módon való szembeállítását - újra megváltoztatták a küldést. Puhlra bíztak viszont egy diósgyőri juniormérkőzést, amelyet ő zokszó nélkül le is vezetett.

Akkor már arról is suttogtak, hogy Puhl tatai teszteredményeit nem juttatták el az UEFA-hoz az MLSZ illetékesei, ezért nem is térhet vissza a nemzetközi porondra. Ezt aztán megcáfolta a tény, hogy Puhl Sándort a Servette- CSZKA Szófia mérkőzés bírójának kérte fel az Európai Labdarúgó-szövetség. Ám - mondjuk így - a nemzetközi lejáratás szándékára vall, hogy az MLSZ Puhlt Pillér Sándor tartalékbírójának küldi a Dánia-Wales Eb-selejtezőre, jelezve ezzel, hogy a világ legjobb bírája "már csak ennyire képes”, ahelyett,hogy menedzselni próbálnák a magyar futball utóbbi évtizedének legjobb reklámhordozój át.

A legfrissebb hír most arról szól - és tegyük hozzá: a játékvezető már ebben a tudatban vezette az Újpest-Ferencváros rangadót! -, hogy kéthetes pihenő vár Puhl Sándorra. Az ok: a bíró csak ötven perccel a kezdés előtt érkezett arra a bizonyos Kispest-III. Kerület mérkőzésre, amelyre - idehaza életében először - tartalékbírónak jelölték.

Az ellenőr pedig, aki jelentést tett az esetről, majd pedig a pihentetésről szóló döntést hozta - Szabó Béla volt...

Informácóink szerint egyébként Puhl megjelent a Bozsik-stadio ban a szabályban rögzített időpontban - egy órával a mérkőzés kezdete előtt de nem volt az öltözőben (ezt egyébként nem is írja elő a szabály, s mindenképpen mondvacsinált vádnak tűnik az eltiltás oka az ehhez hasonló esetek ismeretében). Természetesen megkerestük, és megkérdeztük az ügyben érintett Szabó Bélát, aki azonban elzárkózott a nyilatkozattól.

Vannak tehát tények, ám, hogy mi minden van a háttérben, az találgatások tárgya. Egyesek szerint azért „nem hordozza a tenyerén" Puhl Sándort az MLSZ jelenlegi vezérkara, mert tagja volt a szövetség előző - dr. Laczkó Mihály és Bodnár György nevével is fémjelzett - elnökségének. Az viszont bizonyos: amíg például Franciaországban két stadiont és egy közteret is elneveztek Michel Vautrot- ról, Michal Listkiewicz UEFA- tisztségviselőként Lengyelország első számú futballdiplomatája (egyikük sem vezetett vb-döntőt...), félő, hogy Puhl Sándor hamarosan áldozata lesz egy eredményeihez, nemzetközi tekintélyéhez méltatlan csatározásnak.