– Még aktív labdarúgóként indult el a játékvezetői pályafutása. Miért döntött úgy, hogy belevág ebbe a nem könnyű szakmába?

– Aktív labdarúgóként, a képességeimből kiindulva szerettem volna magasabb osztályban jegyzett csapatokban rúgni a labdát. Sok helyen voltam próbajátékon, megfordultam a Ferencvárosnál, a Honvédnél, a BVSC-ben és a Vasasnál is. Sajnos különböző okok miatt végül egyik helyre sem sikerült a bejutás, és ezt követően született meg a döntés, hogy játékvezető leszek. Elkezdtem mérkőzéseket, élő tornákat nézni, és megtetszett a sípmesterek működése, ezért arra gondoltam, miért is ne próbálhatnám meg én is?

 

– Melyik volt a legelső mérkőzése, amelyen működhetett?

– A legelső mérkőzésem 2020. augusztus 22-én egy Úri – Péceli Spartacus mérkőzés volt a megyei III. osztály, Keleti csoportjában. A mérkőzést akkor Fazekas Attila vezette, 1. számú asszisztense Tóth I Károly, én pedig a „kettes” voltam.

 

– Ön szerint előny vagy hátrány, hogy játékosként kezdett el működni?

– Mindenképpen hatalmas előny. Labdarúgóként – a tapasztalataim alapján – előre olvasom a játék nagy részét, valamint a mérkőzéseken történő szituációkat. Számítok a játékosok reakciójára, főképp, amikor eltérő véleményüket mutatják ki, így könnyebben is tudom szankcionálni őket. Véleményem szerint elengedhetetlen a mai játékvezetésben, hogy valaki ne szerezzen előtte, vagy azzal párhuzamosan a működése mellett tapasztalatot aktív labdarúgóként.

 

– Édesapja, Gindl István a Tököl egykori technikai vezetője. Neki volt szerepe abban, hogy futballozni kezdett, illetve abban, hogy nemrég a játékvezetéssel is közelebbi kapcsolatba került?

– 2012-ben, amikor eldöntöttem, hogy labdarúgó szeretnék lenni, természetesen apa is szerepet játszott benne, mert a futballban dolgozott, így volt, ami inspiráljon, volt miből meríteni. Apukám azt mondta, hogy ezek után, játékvezetőként is támogatni és segíteni fog, és örül, hogy a sport, ezen belül is a labdarúgás mellett maradok. Felhívta a figyelmemet, hogy ez sem a könnyebbnek hitt oldala a sportágnak, és sok jó tanáccsal lát el mind a mai napig. Sokat beszélgetünk a mérkőzések után, már ő is próbálja játékvezetői szemüvegen át nézni a mérkőzéseimet.

 

– Volt olyan személy, aki Pest megyében mentorálta, vagy mentorálja jelenleg is a játékvezetői pályán?

– Jelenleg hivatalosan mentorom még nincs, de az idén szeretnék a Talent-programba jelentkezni, és ott a mentorjelöltem Futó Tamás, még működő, megye I. osztályú játékvezető-kollégám. Tomival az első játékvezetői napjaimtól kezdődően ismerjük egymást, felvállalta, hogy elvisz a tatai edzőtáborba. Azóta már működtünk együtt, és minden héten beszélünk, mint „mentor és mentoráltja”.

 

– Jelenleg milyen szinten és osztályokban vezet mérkőzéseket?

– Pest megyei másod-, harmad- és negyedosztályú, valamint Pest megyei utánpótlás mérkőzéseken működök közre. Jelenleg „megye-kettes” kerettag vagyok, de ha kapok más osztályban is mérkőzéseket, természetesen azokat is elvállalom.

 

– Eddigi tapasztalatai alapján melyik korosztálynak a legnehezebb, illetve legkönnyebb mérkőzést vezetni?

– Minden mérkőzés és korosztály más és más, de a tapasztalatok alapján nem tudnék kiemelni legkönnyebb, illetve legnehezebb korosztályokat. Bármikor érhet minket meglepetés, hogy egy előzetesen könnyebbnek gondolt meccs nehéz találkozó lesz, de a könnyű 90 perceket sem szabad félvállról venni.

 

– Meglátása szerint, milyen tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy valakiből jó játékvezető váljon?

– Alapvetően fizikális és mentális tudás. Fizikális, mivel a pályán mozogni, futni kell, ezáltal kiemelt szerepet kap a megfelelő állóképesség. A mentális tudás a legfontosabb, mivel tudni kell a szabályokat A-tól Z-ig bezárólag és tudni is kell alkalmazni őket a pályán; meccs előtt, közben és utána egyaránt. Ezek kombinációja segíthet ahhoz egy sípmestert, hogy minél jobb lehessen és minél magasabb osztályban tudjon működni.

 

– Fiatal korából adódóan nyilván gyakran meg kell küzdenie azért, hogy elfogadják a pályákon. Ez eddig menyire sikerült?

– Sok esetben előfordult, hogy a fiatal korom miatt már a mérkőzések elején „bekóstoltak”! Rengeteg olyan csapat van, akik el tudják fogadni a játékvezetőket, ellenben vannak olyanok is, akik nem nagyon, de eddig sikerült minden mérkőzésen elfogadtatni magam a működésemmel. Ezért minden egyes feladatomat maradéktalanul komolyan veszem és százszázalékosan koncentrálok, igyekszem a hibázás bármilyen formáját elkerülni.

 

– Játékosként ön milyen habitusú futballistának tartja magát?

– Futballistaként mindig hangot adtam annak, ha nem tetszett valami, főleg egyes ítéletek kapcsán. Labdarúgóként mára már tudom magam kontrollálni és nem szólok oda a kollégáknak. Amikor játékos vagyok, ők vezetik a mérkőzést, nem én, és ezt sikerült elfogadnom.

 

– Távlati terveit illetően továbbra is a játék mellett szeretne működni?

– Természetesen hosszabb távon is szeretnék a labdarúgásban maradni, és minél tovább szeretnék játékvezetőként működni. Ez a sport számomra, ami egyben az egyik legfontosabb az életemben. Nem titkolt célom, hogy a lehető legrövidebb idő alatt elérjem az NB-s kerettagságot. Távolabbi célom, amit nevezhetünk „álmomnak” is, hogy UEFA-, majd később FIFA-kerettag legyek, és amint lehetőség adódik rá, nemzetközi mérkőzéseken is működjek. Ahhoz, hogy ezt elérjem, a játékvezetés elsajátítása mellett, a nyelvtudásomat is fejlesztem, hiszen idén előrehozott érettségi vizsgát teszek angol és német nyelvből.