A népszerű „Vilike" elhagyta a földi futballpályákat.Az 1946-os születésű futballistát, Bencsik Vilmost december 20-án érte a halál. Játékosként, majd játékvezetőként is szinte mindenki szerette őt.

Olyan személyiség volt, akire még egy-egy téves ítélete után sem lehetett haragudni.

Aktív korában játszott a Pécsi Bányászban, a Komlói Bányászban, a Pécsi MSC-ben, majd Mohácson is megfordult. Gyors szélsőként jól adott be, de a gólokkal sem maradt adós sehol.

Talán nincsen olyan pálya a megyében, ahol játékvezetői ellenőrként fel nem bukkant volna, az elmúlt évtizedekben. Az élete egyik legfontosabb eleme volt a labdarúgás. Kópés mosolya hiányozni fog sokaknak, akik ismerték, kedvelték.

Harminc éve működik játékvezetőként Baranya megyében az egykori pécsi és komlói focista, Bencsik Vilmos. Ez persze önmagában is nagy dolog, de ha hozzátesszük, hogy előtte 126 meccsen az élvonalban rúgta a bőrt, akkor kijelenthetjük, kevés hasonló teljesítmény akad.

Bencsik Vilmost annak idején villámléptű balszélsőként ismerték meg a komlói és a pécsi drukkerek, több mint négy idényt húzott le az élvonalban. Részese volt sikernek, mint a komlóiak belgrádi nemzetközi kupagyőzelme vagy dél-amerikai túrája, de kudarcnak is, mint például a PMSC 1975-ös kiesése. A 126 NB I-es meccs mellett vitézkedett az NB I. B-ben és az NB II-ben is, majd belekóstolt az edzősködésbe a bólyi, vajszlói kispadokon és a Pécsi Postás mestereként.

- A helyszín mindegy, de volt, hogy a vezetők beleszóltak, hogyan kellene összeállítanom a hétvégére a csapatot, ezt pedig nem vette be a gyomrom – indokolja, miért hagyott fel ezzel a foglalatossággal. – Közben pedig elvégeztem a játékvezetői tanfolyamot, meglehetősen idősen, hiszen 33 éves voltam a jobbára húsz év körüli társaságban, ráadásul a tényleges működést csak 38 évesen kezdtem el. Hozzátartozik, hogy játékosként sokszor nem bírtam a nyelvemmel, reklamálásért többször is kiállítottak, de mivel mindenképpen a futball közelében akartam maradni, átkerültem a másik oldalra, mondhatni kutyából lettem szalonna. De a játékvezetők hamar befogadtak, nem volt gond a beilleszkedéssel.

Persze, a szurkolók is felismerték az alsóbb osztályokban az egykori NB I-es játékost, elő is fordult beszólás, hogy focizni jobban tudott, mint vezetni. De talán éppen focistaként nyújtott teljesítménye miatt valódi atrocitás sohasem érte, az már sűrűbben, hogy meccsek után le kellett állni néhány fröccs mellett sztorizgatni a drukkerekkel. Amíg játékosként 126 élvonalbeli meccset tudhat magáénak, játékvezetőként, illetve asszisztensként az ezerhez közelít, ezen a vonalon viszont NB III-nál nem lépett feljebb.

- Nem is nagyon akartam – teszi hozzá. – Azért még most, hatvan felett is tudom követni asszisztensként egy megye II-es vagy akár I-es meccs iramát is, és igyekszem segíteni a fiataloknak. Tudom, mire van szükségünk, hiszen én is voltam kezdő ezen a pályán, voltak rossz és jó meccseim egyaránt. Nem szívesen árulnám el, melyik meccsen történt, de volt olyan, hogy már az első percben rosszul döntöttem egy kiállítást érő szituációnál, ezen a mérkőzésen történt, hogy az egyik játékos eldugta a piros lapomat, szóval akkor minden összejött.

Ma már nyugdíjas Bencsik Vili, de persze csak papíron, hiszen a pálya mellett nagyon is aktív. Emellett visz egy zártkörű klubot is, ahova be-betérnek játékvezető kollégák, hogy legyen kikkel a fociról beszélni, no meg persze, hogy ne legyenek olyan üresek a délutánok.