"Nagy baj van és elfáradt a rendszer és a rendszerbe régóta éket verő tehetetlen vezetők!

Óriási vezetői válság van minden téren, nem csak a labdarúgásban. Saját véleményem az, hogy nincs igazi küldetése egy megyei JB-nek. Miben vagyunk jók, miben hiszünk, mit szeretnénk elérni. Mik a célok a közösséggel? Mi a realitás? Mik lehetőségek? (Hol tartunk most?) Milyen lépéseket kell megtenni annak érdekében, hogy jobbá tegyem ezt a közösséget?

Tudom, ez álomszerű, mert egy felülről irányított, félkatonai szervezetről (nincs ezzel semmi baj, csak ez a sajátossága) beszélünk, ahol nem éppen alulról építkeznek, hanem ukázokban, felsőbb utasításra történik minden, így okafogyott a stratégiai tervezés. A megyei igazgatóságok kiépítése is ezt a folyamatot erősítette. Központvezérelt irányítás lett a korábban demokratikusan működő, független, választott megyei elnöki rendszerhez képest. Korábban függyetlen és demokratikus, mert a csapatvezetők választották a Megyei Labdarúgó Szövetség elnökét. Utoljára itt Baranyában ugyebár a Görög volt. Aztán jött az új rendszer. Szerintem azóta nincs igazi gazdája a megyei labdarúgásnak és kevesebb beleszólásuk van a csapatvezetőknek is. Tetszik, nem tetszik, az van, amit felülről mondanak. Az állami irányításnak, a központosított struktúráknak ez a velejárója. De nem is biztos, hogy jó a demokrácia ezeknél az amúgy is parancsuralomra épülő intézményeknél. Azért az tagadhatatlan, hogy adna némi kontrollt, szóhoz juthatna más is, meghallgatásra kerülnének különböző vélemények is, ütköztetni lehetne álláspontokat. De ez fárasztó és bizonyára idegesítő gondolom, és az éppen hatalmon lévőknek kényelmetlen.

A lényeg pedig az lenne, hogy nem szűk elitet kellene a mannához juttatni - mondom úgy, hogy anno én is ahhoz tartoztam végül (igaz, csak megyei eleit) - , hanem egy teljes közösségnek irányt mutatni, lehetőségeket teremteni, KÖZÖSSÉGI programokat szervezni. Mert van rá igény. Heti focik, 4 megye tornája, összejövetelek, sportolás utáni beszélgetések. Több jv-t megmozgatni, hogy látókörbe kerüljenek, hogy bizonyíthassanak. Mert mi számít? Tehetség, önmenedzselés (és mások általi menedzselés) és szerencse - ezt mondta Puhl Sanyi anno.

Ha ma kezdeném a játékvezetést, nem érezném benne jól magam, mint ahogy 2,5 éve pont a közösségi dolgok kiveszése miatt hagytam abba. Kész, megszűnt.... És nem veszik észre, hogy ebben bőven ludas a vezetés. Lehet kölső tényezőkre fogni, csak nem érdemes. Hogy ilyen a világ, ma már nem igénylik a társas kapcsolatokat a sportbarátok. Sajnos az edzőtáborban is kevesen voltak, így az is elmaradt tavaly Baranyában. Amikor ezt meghallottam, nem kaptam szikrát. Semmi közöm már hozzá, de én éreztem magam kellemetlenül a sportbarátaim miatt. Ekkora szégyent megélni, hogy egy megyei edzőtábort nem tartanak meg? Ilyen a világon nincs. És ez ok, okozat. Valami történt és ez egy hosszú folyamat.

És nem, nem lehet arra fogni, hogy kevesebb a gyerek, kevesebben fociznak, mert ez nem kifogás. Amíg ennyire komolytalan a toborzás (!), szinte a nullával egyenlő, addig ne is reménykedjen senki. Nagyon erős online támogatottságot lehet már hozzátenni a szervezéshez és ez igen kicsi hatásfokkal működik. Egyszerűen láthatatlanok az interneten azok a próbálkozások - ha egyáltalán vannak.

Ha pedig megjelennek a tanfolyamon, levizsgáznak az újoncok, akkor a kérdés az, hogy mit látnak ebből az egészből? Mekkora a megtartóereje ennek a hivatásnak?

Magunk elé kellene képzelni az újoncot, hogy mikor is érezné jól magát? Ha ma kezdeném, azonnal elmenekülnék, de nagyon messzire.

Nincs semmi olyan közösségi megmozdulás, ami hivatalos szervezésben, ugyanakkor nem formálisan teremtett lehetőséget ahhoz, hogy a kollégák élő, valódi, emberi kapcsolatokat ápolhassanak, szerves közösséget alkotva. Ez a kulcsa, ami miatt kevese vannak. Ebben szinte biztos vagyok.

Még az egyetemen is többet tesznek a toborzásért, mint az MLSZ-ben tevékenykedők. De lehet, hogy az MLSZ-t nem is annyira érdekli? És a szűk elitet nem érdekli? Hiszen ők már jól jártak. Biztos, hogy a FIFA asszisztens érdeke és feladata az, hogy tobrozzon a megyében? Meg fog szakadni azért, hogy befussák ugyanazt az utat, amit ő? Amellett, hogy tisztelem, elismerem tevékenységét, de biztos, hogy ő a legalkalmasabb, legmotiváltabb erre a feladatra? Ehhez áldozatot kellene hozni, szívvel-lélekkel csinálni olyannak, aki ezt tudja végezni orrvérzésig.

Gyerekek, amíg nem karolja fel valaki a teljes gárdát, nem kezd el közösségi programokat szervezni. És itt egyszerű dolgokról beszélek. Mint korábban is, foci, edzések, körzetek közötti foci (több emberrel, nem csak a szűk kispályás csapattal), beengedni a látókörbe olyanokat, akik most meg sem jelennek. Jöjjenek, vegyenek részt, legyen ez nagypályás foci, ahol nem 5+1 jelenik meg, hanem 11 ember van a pályán (az utazó keretben pedig kb.25) egy csapatból. Kevesen vannak már Mohácson, Szigetváron? Nem tesznek ki egy csapatot? Akkor átállnak a pécsiek közül! Vagy hívnak focistákat, barátokat, hogy meglegyenek. Aztán majd belőlük is lehet játékvezető. Nagyon kicsi szervezést igényelne a korábbi 4 megye tornája is, ahova megint csak 20-24 fő is mehetett nagypályázni. Nem 6-8, mint a kispályásra. Ezek csak példák.

És máris többen kerülnek be abba a körbe, amibe verseny van. Mert ez meg a másik fő probléma. Nincs verseny a jv-k között. Hogyan, mikor lemorzsolódnak már azelőtt, hogy megmérettethetnék magukat. Minden mindennel összefügg!

Dolgozni kellene Uraim! Áldozni, alázatosnak lenni, szervezni, lehetőségeket teremteni. Adni egy közösségnek, irányt mutatni, bevonni!

Amikor vizsgáztam 3 kérdést tettek fel:
1. Van-e sportolói múltam? Volt!
2. Miért választottam a játékvezetést? Mi motivált? Hogy minél kevesebb hibával lehozzak egy meccset.
3. Meddig szeretnék eljutni? NB.III-at mondtam. Persze titkon mindenki Puhl San akart lenni. És megvolt az NB.III.

És igen! Nagyon sokat köszönhetek a mindenkori vezetésnek abban, hogy bíztak bennem. Adtak lehetőséget. Sajnos én sokszor mentem fejjel a falnak, hatalmas igazságérzetemmel, vélt vagy valós sérelmeimmel nem könnyítettem meg a vezetők dolgát. Sajnos, elcsesztem dolgokat, sokszor bután viselkedtem.

Szóval, nagyon köszönöm, amit értem tettek, nagyon hálás vagyok nekik!

Azt kívánom, hogy bárcsak meg tudnák őrizni az akkori közösségi szemléletüket, a tenniakarásukat, a pozitív hozzáállásukat. Azt kívánom, hogy fejben ne adják fel, higgyenek magukban, ne fogják a külső körülményekre azt, hogy szétrohad a megyei játékvezetés! Tudom, és hiszem, hogy van bennük erő, hogy visszahozzák a sírból, de ehhez tényleg bele kell tenni apait-anyait.

Én elsősorben nem a játékvezetésért csináltam, nem a pénzért, nem is azért hogy mindenáron előre jussak (persze dehogynem!).

Alig vártam, hogy elmenjünk közösen focizni. Alig vártam, hogy Balajtival, Ábrahámmal, Bata Lacival, Czakó Dinivel, Tatai Petivel, Tamás Armanddal, Iványi Pistivel, Ursprung Csabival, Keresztes Ambrussal, Ádám Józsival, Horváth Gyurikával, Imhof Janival, Kozári Pistivel, Vavika Ferivel, Georgiou Grigorisszal és még megannyi sportbaráttal együtt focizhassak.

Értitek? Hogy együtt lehessünk, hogy KAPCSOLÓDJUNK!

Sport, foci, foci utáni beszélgetések nélkül, edzőtábor nélkül, valós sporttársi kapcsolatok nélkül?
Ha nincsenek programok, nincsenek sztorik, nincs közös, együttes élmény, nem készülnek fotók, nem lesz miről nosztalgiázni, de a legfőbb baj, hogy el sem jut addig a folyamat, hogy valaki nosztalgiázhasson. Mert nincs tudatosan építkező folyamat.
Lehet így motiváltan tagja lenni egy közösségnek?

Ha ma kezdhetném, nem lennék játékvezető!

(Jó, a mindenkori vezetésnek kevesebb gondja lenne és a megyei labdarúgás is fellélegezne :-))

Mindenkinek erőt, kitartást és jó egészséget kívánok!

A cirkuszból szökött a pályára a sportszerető négylábú – szerencsére nem köpködött.A megye II-es Lánycsók-Palotabozsok meccsen még a szomszédos cirkusz állata, a láma is játszani akart.

A mérkőzés kezdetét megzavarta, hogy a pálya melletti cirkuszból a láma is be akart állni. A rendezők azonban gyorsan eltávolították a barátságos négylábút.

A mérkőzés közben azonban mégis visszatért a négylábú, de szerencsére gólt nem szerzett…

– Már akkor meglepődtünk a kollégákkal, amikor vasárnap a helyszínen láttuk, hogy rögtön a pálya mellett épült fel a cirkusz – emlékezett vissza Horváth András. – Néhány méterre a gyeptől volt teve, póniló, láma, fényképezkedtünk is velük. Aztán felvonultunk a pályára, s amikor köszöntötték a csapatokat, a láma befutott az egyik irányból, majd kicsivel később a másikból is, nagy üdvrivalgásra késztetve a szurkolókat. Miután éppen nem volt a pályán, gondoltam, elkezdjük a bajnokit, majd csak befogják, de a harmadik vagy negyedik percben megint visszatért. Átfutott a 16-os és az 5-ös közötti részen, de nem volt lesen, illetve tétlen les volt. Az asszisztensem a „várj és nézz” taktikát alkalmazta, de nem kellett lest jeleznie, mert nem avatkozott játékba… – nyilatkozta Horváth andrás játékvezető a bama.hu-nak

Mint kiderült, fiú lámáról volt szó, ugyanis a cirkuszosok egy nőstény előkerítésével terelték el a sportszerető állat figyelmét a futballmeccsről. Egyébként kész szerencse, hogy nem köpte le az egyik játékost – nagy bajban lett volna Horváth András, mert ki kellett volna állítania!

Reméljük a játékvezetők, Horváth András vezényletével nem vitték el a lámát meccs után bulizni, mint ahogy azt tették néhány napja Franciaországban.

“Egy bourdeaux-i klub után a városban folytatták a bulizást francia fiatalok, útközben azonban még egy lámát is elraboltak, ami különösebb ellenállás nélkül csatlakozott hozzájuk – írja az Independent. Az öt francia férfi a közeli cirkuszból szabadította ki Serge-t, majd villamosozni indultak, de az ellenőr értesítette a rendőrséget, így a suhancok végül a rendőrségen kötöttek ki.

A bulizó fiatalok ellen a cirkusz tulajdonosa feljelentést tett, de a Huffington Post szerint később azt arra hivatkozva vonta vissza, hogy azok sem a lámában, sem pedig a városban nem tettek kárt. A fiúk védelmében ráadásul egy jelenleg több mint 730 ezer tagot számláló Facebook-csoport is létrejött.

Serge-t egy lámpavashoz kötötték, miután leszállt a villamosról, ezután pedig visszavitték a cirkuszba, és az állat a hosszúra nyúlt éjszakája ellenére a beszámolók szerint kiválóan teljesített az aznapi előadásán – írja az index.hu”

Horváth András játékvezetőnek köszönhetően újraéledt a baranyai játékvezetők közös focija. Andris időről időre mérkőzéseket szervez a játékvezetőknek csapatépítés céljából. Az első mérkőzésen 22 aktív játékvezető vett részt.

A kezdeményezés jónak tűnt, hiszen a megyei szakmai koncepcióba is bele illik a foci.

“Ennek az alkalomszerű játéknak az lett a célja, hogy a csapattagokat, játékvezetőket jobban összekovácsolja ennek következményeként barátságok alakultak ki, továbbá segítse a játékvezetők felkészülését a tesztre, következő félévre” – írta az MLSZ Baranya megyei Játékvezetői Bizottság elnöke 2011. február 21-én a megyei igazgató, Bogyay Zoltán részére készült szakmai koncepcióban.

Az éves edzőtábor után ez a rendezvény az, amely már közel 40 játékvezető érdeklődését keltette fel.

Öröm látni, hogy korábban “száműzött” és partvonalra tett játékvezetők is részt vesznek ezen a rendezvényen. Sok pletyka megy arról, hogy az elnök bizonyos játékvezetőket eltiltott a focitól, mert sérülésveszély fenyegeti őket. A józan gondolkodású kollégák viszont nem dőltek be ennek és továbbra is járnak focizni.

Horváth András reméli, hogy a koncepciónak megfelelően a foci sikeres lesz és új barátságok, kapcsolatok alakulnak a játékvezetők között.

A hétvégén eldőlt az is, hogy jövő héttől már a mohácsi játékvezetők is csatlakoznak a focihoz.

A szervezők és a játékvezetők köszönik az elnök úr, Czakó Dénes támogatását, amelyet a programhoz nyújtott. Remélik, hogy a következő összejövetelen a korábbi kiváló játékos is részt vesz a focin, hiszen a meccsek utáni sörözgetéseken rengeteget nosztalgiázott arról, hogy Dombóváron annak idején hogyan rúgta a bőrt.

A pécsi NB. III-as játékvezető, Horváth András az elmúlt években is sokat hallatott magáról, ha jótékonykodásról és a segítségnyújtásról volt szó. Pénteken Andris a DVTK kapusának, Rakaczki Bence megsegítésére és a helyi vérbank feltöltéséhez nyújtott segítséget vérével. A véradók összesen 21 egység vért adtak a PMFC mai kezdeményezésén.

Sajnos András ősszel nem működhetett a megyében kisebb adminisztrációs hiba miatt (állítólag nem tudták átállítani a pótteszt után a státuszát inaktívról aktívra), de egy biztos a segítőkész játékvezetővel újra találkozhatnak tavasztól a csapatok a pályán.

Régen látott összefogás eredményeképpen a véradáson részt vettek a PMFC-, a PVSK-PANNONPOWER-, a PEAC-Pécs- és a PVSE csapatainak játékosai és vezetői is. Továbbá Csizi Péter Pécs Megyei Jogú Város alpolgármestere, valamint Vári Attila olimpiai bajnok, a Pécsi Sport Nonprofit Zrt vezérigazgatója.

Életet mentett Horváth András játékvezető a hétvégi Geresdlak-Szederkény megye I-es mérkőzésen. "A mérkőzés 13. percében a hazaiak 17. sz. játékosa Dénes Sándor egy ütközés következtében (fejelés közben, a labda játékban volt) a földre esett. Dénes Sándor a földön maradt és eszméletlen állapotban "hörgött", nem kapott levegőt, szájzárat kapott. Az asszisztensi zászlóval próbáltam a száját feloldani és közben a nyelvét kioldani. Mentőt hívtunk, akik elszállították a kórházba enyhe agyrázkódással. 11 percet állt a játék." - írja a játékvezető a jelentésében!