Új sorozatot indítunk, az elmúlt 50 év legnagyobb játékvezetőit mutatjuk be. A sorozat első része id. Vad Istvánról szól, aki méltón lehet büszke játékvezető családjára.

Vad István 1953. november 5-én született Budapesten. 

Vad István későn kezdett megismerkedni a sportág tudományával. Legalábbis, ha azt vesszük alapul, hogy ma már foci-óvodák és foci-sulik működnek szerte az országban, s a 11—12 éves gyerekek sorra járták a világban a leghíresebb labdarúgó-szentélyeket, hozzák haza a trófeákat a különböző nemzetközi tornákról.

Ő „már 13 éves volt, amikor a szülei megengedték, hogy a Szabadság-hegyről rendszeresen eljárjon a város másik végébe, a Fehér úti KSI-birodalomba. Am elég volt egy-két edzés ahhoz, hogy egy életre barátságot kössön a labdarúgással. Ehhez, persze, hozzájárult az edzői szakértelem is, amely kimondta az ítéletet: igazi csatártehetség van születőben, nem szabad szem elől téveszteni!

Labdarúgó pályafutása

Igazi, vérbeli csatár volt, ezen a poszton játszott a Ferencvárosban (8 évig volt tagja az egyesületnek). A felnőtt csapatban az első mérkőzése: 1975-ben, az utolsó mérkőzése 1977-ben Párizsban volt. Az FTC felnőtt csapatában összesen 49 mérkőzésen szerepelt (19 bajnoki, 6 nemzetközi, 24 hazai díjmérkőzés). Góljainak száma: 25 (12 bajnoki, 13 egyéb). Magyar Népköztársasági Kupa-győztes 1976-ban. A Ferencvárost követően játszott Csepelen, ahol nem sok szerepet kapott, majd leigazolta a Volán SC, egy év után nem tartottak rá igényt. Hódmezővásárhelyre került, az NB II-es csapathoz, edzőcsere és máris a területi DÉLÉP SC csapatába találta magát. A labdarúgást 33 esztendősen Rákoscsabán a 22. Volán SC egyesületben fejezte be.

1985-ben a Labdarúgás című újságban az alábbiakat nyilatkozta:

Vad Istvánnak megéri a második vonalban futballozni?
— Ebben az osztályban csakis az első öt-hat helyezett együttesben „éri meg” játszani! Az én esetem természetesen nem lehet mérvadó, hiszen végig a kiesés ellen küszködtünk, tehát nem is kereshettünk jól. Az az igazság, hogy ha a feleségemnek nem lenne egy viszonylag jól jövedelmező vendéglátóipari munkahelye, akkor nekem már abba kellett volna hagyni a labda rúgását ... A télen például hívtak Egerbe, de fájó szívvel nemet kellett mondanom. Nem adhattuk fel a feleségem biztos állását az én bizonytalan egri egzisztenciámért. A család nélkül viszont én egy lépést sem tennék. Kisfiam, a hatéves Pisti — aki focikapus szeretne lenni! — már nagyon megszokta, hogy vagy anyu, vagy pedig apu megy érte az óvodába. És ez így lesz akkor is, ha ősszel megkezdődik számára az iskola.

Ugye nem titok, hogy amikor éppen nem kell pályára lépnie labdarúgóként, akkor játékvezetőként működik? . ..
— Nem, egyáltalán nem titok. Tudja, amikor az apám abbahagyta a játékot, ő is bíráskodott. Később meg, amikor rengeteget utaztam fel Vásárhelyről a fővárosba, a vonaton sokat beszélgettem a játékvezetőkkel, és közben kedvet kaptam a sípmesterséghez. Szeretnék egyszer NB I-es játékvezető lenni! Most persze még csak BLjSZ-mecs- cseken sípolök és lengetek. De jóbarátom, Németh Lajos példája lebeg előttem, aki bámulatos gyorsasággal emelkedett fel a ranglistán, és lett FIFA-bíró.

Szóval, hogyan lett játékvezető?
— A síp szeretetét még édesapám oltotta belém, aki maga is aktív játékos volt. A játékkal töltött évek alatt azonban még nem gondoltam a bíráskodásra, csak jóval később. Egészen pontosan akkor, amikor vasárnaponként Hódmezővásárhelyről hazafelé jövet a vonaton együtt utaztam a játékvezetőinkkel, s Eörytől, Nagy Lacitól, Maczkótól és többiektől hallottam a jobbnál jobb bírósztorikat. Ekkor fogott meg az 6 kicsit furcsa, különös világuk, s így határoztam el, hogy én is rablóból pandúr leszek.

Játékvezetői pályafutása:

Az általánosan elfogadott nézet szerint - a sporttörténelem igazolja ezt a téves állítást - igazán csak az lehet kiváló játékvezető, aki maga is rúgta a labdát, ismeri a játékosok minden csíntevését. Labdarúgó pályafutásának végén, a budapesti XIII. kerületi Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságánál, Kürti Imre, Lovász László, Sipos Sándor vizsgabizottság előtt tett játékvezetői vizsgát. Hamarosan felkerült a Budapesti Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Bizottságához, ahol a ranglétrán gyorsan lépkedett előre. NB. III-as, rövidesen országos utánpótlás besorolást kapott, majd az országos keretben NB. II-es mérkőzések vezetésével bízták meg. Az első osztályban 1990-től tevékenykedett, 1998-ban búcsúzott a nemzeti játékvezetéstől. "Örök fájdalma maradt", hogy nem vezethetett mérkőzést a Ferencvárosnak. A játékvezetők Etikai Szabályai nem engedik, hogy a játékvezető élesben annak a csapatnak vezessen mérkőzést, ahol maga is játszott - barátságos vagy edzőmérkőzése vezetése azonban nem tiltott.

Élvonalbeli kimutatások:

Játékosok közül a legtöbbet Szlezák Zoltánnak vezette (18 mérkőzés), míg őt Bérczy Balázs, Hahn Árpád követi a rangsorban. Érdeksség, hogy volt Fradi játékosként a legtöbb élvonalbeli meccset (20) a Honvédnak vezette.

Nemzetközi játékvezetés:

A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) 1991-ben terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) bíróinak keretébe. 38 évesen vezethette első nemzetközi mérkőzését. Pályafutása alatt UEFA KEK, Intertotó Kupa és nemzetek közötti válogatott mérkőzéseket vezetett. Az MLSZ JB nemzetközi kapcsolatának eredményeként 1993-ban Hartmann Lajos társaságában meghívást kapott Katarba a nemzeti bajnokságban működő csapatok összecsapásainak irányítására. 10 mérkőzésen vezetőbíróként, 7 találkozón pedig egyes számú partbíróként tevékenykedett. A magyar nemzetközi játékvezetők rangsorában, a világbajnokság-Európa-bajnokság sorrendjében többedmagával a 20. helyet foglalja el 1 találkozó szolgálatával. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1998-ban egészségi okok miatt búcsúzott.

Játékvezető család:

A mama a (akkor még) Testnevelési Főiskola tanáraként a labdarúgók oktatásáért volt felelős személy. Az apa, id. Vad István az aktív labdarúgást befejezve rendszeresen megnézte fiát a serdülő, majd az ifjúsági derbiken, a játékok végén indult saját mérkőzésének dirigálására, tudni illik, ő akkoriban a budapesti (megyei) bajnokságban bíráskodott. A fiú, Vad István, gyorsan végigjárva a játékvezetői szamárlétrát, hamarosan a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagja lett. Az unoka, a fiú, Vad II. István az idő múlásával maga is, a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagjai közé emelkedett. A másik unoka, a lány, Vad Anita testvérének hazai- és nemzetközi játékvezetői sikerein felbuzdulva, fiatal felnőttként maga is a játékvezetői vizsgát tett. Határozottan kijelenthetjük, hogy a játékvezetői sportpályafutások során ritkaságszámba megy, hogy egy családból három - id. Vad István, ifj. Vad István, Vad Anita - FIFA minősítésű játékvezető nevelődjön ki. Európában, de talán a világon is különleges esemény, hogy a nagyapa, az apa, a fiú (unoka) és a lány (unoka) is játékvezetésre adja a fejét.

A volt FIFA-játékvezetőt kétszer menekítették ki rendőrautóban a stadionból, de komolyabb balhéi nem voltak.

Neves futballistákból ritkán szokott játékvezető lenni, Vad István ezen kevés kivételek egyike. A korábbi Fradi-csatárból elismert FIFA-bíró lett. Ráadásul családon belül is vannak követői, hiszen a lánya, annak élettársa és a 2012-es Eb-n nagyot hibázó fia is játékvezető. Az "öreg" Vad egyébként nyugdíjasként, jószerivel hobbiból, még mindig vezet, kispályás meccseken bíráskodik.

Kezdjük a legkellemetlenebbel! Mit érzett, amikor a fia, Vad II István a két évvel ezelőtti Európa-bajnokságon, az Ukrajna-Anglia meccsen elnézte a házigazdák szabályos gólját? 

Hát mit érezhet ilyen esetben egy apa? Mindenekelőtt azt szeretném mondani, nekünk otthon, a tévé előtt, a sokszori visszajátszás után könnyű okosnak lennünk. Természetesen nagyon sajnáltam a gyereket. Miután hazajött, rögvest szóba került az eset, és elismerte a hibáját. Mást nem is tehetett. Elmondta, az volt a baj, hogy elmozdult az alapvonalról, beljebb volt a pálya felé, nem állt vonalban, így nem látta, hogy az ukrán lövés áthaladt a gólvonalon. Csak egy fél lépéssel kellett volna kintebb állnia, akkor nem takarja el a labdát a kapufa.

 És mit tanácsolt neki?

Próbáltam nyugtatni, és azt ajánlottam, hogy minél előbb tegye túl magát a dolgon, de tanuljon az esetből. 

És hogy érzi, tanult?

Szerencsére ő hamarabb elfelejtette az egészet, mint a sajtó, a szurkolók vagy a baráti köre. Azóta válogatott és EL-meccseket kapott, nem írták le a szakmában. 

Akadt lap, amelyik tökfejnek, a másik csalónak nevezte a gyereket. 

Persze, meg hallottam olyat is, hogy nagy mellű hölgyekkel töltötték a meccset megelőző éjszakát, ezért voltak dekoncentráltak a magyar játékvezetők. De ez hülyeség. Fölösleges összeesküvés-elméleteket gyártani, bírói tévedésről, súlyos hibáról van szó, semmi másról.

Ön hibázott valaha is ekkorát? 

A mi időnkben még nem voltak ekkora műszaki csodák. Meglehet, én is hibáztam, csak az nem derült ki. Vagy ha mégis, akkor hamar elfelejtették. Puhl Sanyitól tanultam, hamar túl kell tennie magát az embernek a hibákon.

Mik voltak a legnagyobb bakijai?

Kétszer vittek el rendőrautóval. Egyszer Diósgyőrben, egyszer meg Újpesten. Emlékszem, a Megyeri úton a hosszabbításban egyenlített az MTK, és valami hasonló eset történt Miskolcon is. Bekopogott az öltözőnkbe egy rendőrtiszt, és azt mondta, kint a fejünket követelik, jobb lenne, ha az ő kocsijukban hagynánk el a stadiont. Így tettünk, az egyik kollégája meg elvezette valameddig a mi autónkat. De komolyabb balhém nem volt. 

Hozzá lehet ahhoz szokni, hogy szidják az embert?

 Már játékoskoromban kezdtem hozzászokni az érzéshez. Az Üllői útról kimozdulva szinte bárhova mentünk, utáltak minket. Persze fradisták mindenhol vannak, de az ellenszenv is nagy a klub iránt. Mire bíró lettem, már jókora rutinra tettem szert, hogyan kezeljem azt, amikor szidnak. Nem vagyok lelkiző típus. 

A nevesebb labdarúgók pályafutásuk után általában edzőnek vagy sportvezetőnek állnak, csak ritkán fordul elő, hogy bírónak.

Ön miért ezt választotta?

Bár megvolt a középfokú edzői papírom, jobban érdekelt a bíráskodás. Elég hamar nemzetközi játékvezető lettem, és soha nem bántam meg, hogy ezt választottam. Edzőként biztosan nem ment volna ilyen gyorsan a nemzetközi szint elérése.

Melyek voltak a legnagyobb meccsei játékosként és bíróként?

Játékosként egy Fradi-Diósgyőr. A 67. percben, 0-1-nél állított be Dalnoki Jenő. A 69. és a 71. percben a góljaimmal fordítottunk, és végül 3-1-re nyertünk. Játékvezetőként a berni Young Boys-Celtic UEFA-kupa-mérkőzés. Remek volt a meccs, és a bíráskodás is jól ment. A végén elkértem a meccslabdát, de már nincs meg, mert leégett a lakásunk elektromos zárlat miatt, s fekete narancs lett a labdából. 

A fiából nem akart futballistát faragni?

 Focizott ő is a Fradiban meg a BVSC-ben. Tizenöt évesen nem érzett magában akkora tehetséget, hogy azt folytassa, így váltott, tizenhét évesen már komolyabban vezetett. Úgy voltam vele, csinálja azt, amit szeret. Nem görcsöltem emiatt. 

És az sem zavarta, hogy a Fradinak nem fújhatott meccset?

De, az jobban fájt. Kértem Nagy Miklóst, a játékvezetők akkori elnökét, hogy a búcsúmeccsem hadd legyen a Fradi-Haladás. Tét nélküli bajnoki volt, semmi sem múlt rajta, de nem kaptam meg. Helyette a Siófok-Gázszer FC mérkőzésen adtak emlékszobrot. Ez kicsit rosszulesett. Jártam én annyit nyaralni a Balatonhoz, de a búcsúmérkőzésemet nem ott képzeltem el. És az MLSZ-nél még létezik a kollektív bűnösség, mert a fiamnak sem adnak Fradi-meccset. Talán a múltunk miatt.

Ez érdekes, nem? 

Engem az érdekelt mindig is, hogy aki komoly szinten futballozott, majd bíró lett, nem fordult-e elő vele, hogy a játékvezetői szerepköre ellenére olykor belerúgjon a labdába. 

Az elején még sok reflexmozdulat élt bennem, például az is, hogy belerúgni a labdába. Az elején alacsonyabb osztályokban vezettem, s amikor például luftot rúgott valaki, átfutott rajtam a gondolat, hogy ezt én bizony berúgtam volna. Vagy ha nem, akkor Dalnoki Jenő bácsi a padról leordított volna a pályáról. Aztán idővel már nem zavart, hogy nem engem játszanak meg. Hamar beletanultam az új szerepbe, amely aztán olyan jól ment, hogy vendégmunkás is lehettem. Pedig ez ebben a szakmában nemigen szokás: kétszer is dolgoztam Katarban a kollégákkal.

Mit gondol, milyen lesz ott nyáron világbajnokságot rendezni?

Sok problémát hallok, már most túl sokat. Blatter FIFA-elnök megtesz mindent, hogy ne kelljen lemondani a katari vébét.?

Egyáltalán, lehet ott nyáron meccset játszani?

Lehet, este tíz után. Napközben lehetetlen mozogni. Csak a medenceparton vagy a légkondicionált helyeken lehet megmaradni. Nem tudom, hogyan fogják megoldani, nem lehet minden meccset este tíz után játszani.

Önök élvezték Katart?

Persze, fejedelmi életünk volt. Nem kellett megszakadni a munkában, esténként teniszeztünk. Hamar összebarátkoztunk a kint élő magyar szakemberekkel. Megmutatták például, hol kapunk még az átlagnál is olcsóbban aranyat, amit aztán hazahozhattunk. Szóval, jó volt.

Manapság mivel foglalkozik?

Mondanám, hogy élvezem a nyugdíjaséveket, de rokkantnyugdíjas vagyok. Azért mégsem panaszkodom, van két szép unokám a fiam révén, így van még egy Vad Pisti a családban. Amúgy a lányom, Anita is bíráskodik az NB III.-ban, az élettársa, Szüts Gergely pedig az NB II.-ben. A kutyánkat, Cukit is le akartam vizsgáztatni. De komolyra fordítva, örülök, hogy élvezik, amit én is szerettem.

Már nem jár meccsre?

Az idén abbahagytam az ellenőrködést is a BLSZ-ben. Néha Pesten meg szoktam nézni a fiamat munka közben. Ennyi.

És a játékvezetés?

Csak kispályás meccseken szoktam bíráskodni. A nagy pályát már nem bírom. De azért még mindig jó néha belefújni a sípba.   forrás: magyarhirlap.hu

Mindennaposnak nem nevezhető történet: van egy labdarúgó, Vad István, aki a pályafutása befejezése után játékvezetőként is ismert lesz, majd a fia ugyancsak a bíráskodásra teszi fel az életét. A slusszpoén természetesen nem ez, hanem hogy a családfő sarjai legalább olyan ?érdekessé váltak", mint a korábbi FTC-futballista: előbb a FIFA-ranglétrán még gyorsabban emelkedő Vad II István, aki a minap a nemzetközi figyelem középpontjába került, illetve pár évvel korábban a lánytestvére, aki szintúgy mérkőzéseket kezdett vezetni. És ő már a negyedik szakmabeli a famíliában...Akkoriban volt gyerek, amikor tízből tíz fiatal akart futballista lenni.

Az 1953-as születésű Vad Istvánnak teljesült az álma, a Ferencvárosban játszhatott, a felnőtteknél töltött két esztendeje során összesen 12 bajnoki gólig jutott, és máig büszke arra, hogy 1976-ban MNK-győztes lett, az 1976?1977-es bajnokságban pedig együttesét bajnoki bronzéremhez segítette.

- Ezerkilencszázhatvankilencben, Ebedli Zoliékkal kezdtem a Fradiban, és nyolc éven keresztül a zöld-fehérekhez tartoztam - elevenítette fel az emlékeit az NS 2008. július 18-i számában Vad István. - A mai napig a fülembe cseng, amit edzőnk, Dalnoki Jenő mondott az egyik élvonalbeli meccs előtt: Vadkám, mert így hívott, ahány méterrel átlépi a felezővonalat visszafelé, annyi ezer forint büntetést fizet. A szervezést hagyja meg az Ebedli bácsinak meg a Nyilasi bácsinak, magát az ellenfél kapuja előtt akarom látni."

Hát igen, akik látták futballozni, azt mondják, Vad Istvánnak nem volt olyan testrésze, amellyel ne tudott volna gólt szerezni... A labdarúgást aztán majd 33 esztendősen, a 22-es Volánban fejezte be, de akkor már túl volt a sikeres játékvezetői vizsgán.

Nem állítjuk, hogy elhatározásával meglepetést szerzett édesapjának: idősebb Vad István ugyancsak bíráskodott, igaz,ő csak a Budapest-bajnokságig jutott. A fiú, a korábbi ferencvárosi játékos pedig 1990 és 1998 között 106 meccsen bíráskodott a magyar élvonalban, azt azonban mindig is fájlalta, hogy az FTC-nek egyetlen mérkőzést sem vezethetett.

Noha kérte a játékvezetők akkori főnökét, Nagy Miklóst, hogy Fradi-meccsel búcsúzhasson, az első osztályban a Siófok?Stadler párharcon fújta utoljára a sípot. Ekkor már olyan felejthetetlen nemzetközi találkozók voltak mögötte, mint az Ajax-Bayern München összecsapás, de örök emlék az a Megyeri úti és diósgyőri kilencven perc is, amely után csak rendőrautóval tudta elhagyni a stadiont...

Ami neki először 38 esztendősen adatott meg (bíráskodás nemzetközi mérkőzésen), fia, Vad II István életében már 27 évesen bekövetkezett. A fiatalember az RTK-ban kezdte a játékoskarrierjét, majd a Ferencvárosban és a BVSC-ben szerepelt ifiként, hogy aztán egészen korán a sípmesterség mellett tegye le a voksát.

-Amikor apu bíráskodott, mindig mentem a meccsekre, ott voltam vele az öltözőben, és hamar beleszerettem a miliőbe, amely a játékvezetők életét körülveszi" - adott magyarázatot a pályaválasztására, szintén négy esztendővel ezelőtt Vad II István.

- Még futballoztam, amikor elkezdtem bíráskodni, aztán viszonylag hamar rájöttem, labdarúgóként nagy ívű karriert aligha futhatok be. Tizenhat évesen már gyerekmeccset vezettem, jött a BLASZ II, aztán az NB III, felkerültem az országos keretbe, és immár két esztendeje FIFA-bírónak számítok. A célom ugyanaz, mint volt, amikor elindultam a pályán: a következő lépcsőfokot szeretném elérni."

Vad I István állította, a fia nem miatta lett élvonalbeli játékvezető. A gyereket nem a hátszél segítette, hanem az, hogy korábbi futballistaként jobban tudja megítélni a test test elleni játékhelyzeteket, mint aki könyvből tanulta a szabályokat.

Senki sem lepődhetne meg, ha Vad II István azt állítaná, a szakmában az édesapja a példaképe, azonban nem így van. Mint mondta, számára nem létezik bíróideál, de sok kolléga van, akitől érdemes ellesni valamit. Akár azt, miként fegyelmez, akár pedig, hogy miként igazítja el a sorfalat.

A tanulási folyamat részeként a cikk születésének időpontjában a ?Kisvad" épp egy izraeli Intertotó- összecsapáson volt túl, de aztán vb-selejtezőkön, Ukrajnában az U19-es Eb-n, a szingapúri ifjúsági olimpián (többek között a nyitómeccsen!), Eb-kvalifikációs mérkőzéseken, tavaly nyáron pedig a kolumbiai U20-as világbajnokságon is szerephez jutott, és közben 2010 őszén újabb nagy lépcsőfokot lépett: 31 esztendősen immár a BL-ben is fújhatott.

Idén pedig jött Doneckben az ukrán-angol Európa-bajnoki csoportmeccsen a gólbírói szerepkör Kassai Viktor (meg a többi honfitárs) oldalán, és az a bizonyos meg nem adott Marko Devics-találat a gólvonalon túl, amely igencsak felerősítette az új technológiák bevezetését támogató hangokat, illetve a jelek szerint magát a reformfolyamatot is.

Vad II István életében azonban más érdekességek is vannak. Előmenetelén fellelkesedve 12 évvel fiatalabb húga, Vad Anita 11. osztályos gimnáziumi tanulóként úgy döntött, ő bizony a hétvégéket nem (csak) házibulikban tölti, hanem a futballpályákon. 2007 decemberében így maga is bírótanfolyamra jelentkezett, és azóta megtapasztalta, a futballistaanyukáknál olykor elszakad a cérna...

-A példa előttem volt, hiszen apu és a bátyám is vezet, de nem tagadom, a női labdarúgók kínai világbajnoksága is nagy hatással volt rám - mondta szintén 2008-ban a ranglétrán azóta már feljebb lépő csinos ifjú hölgy. - Elvégeztem a tanfolyamot, és a Rojik?RTK meccsen debütáltam játékvezetőként.

Nehezen szoktam meg, hogy a szülők olykor mennyire elveszítik a fejüket, de apuék felkészítettek rá, miként kezeljem ezeket a helyzeteket. Édesapám egyébként is nagy támasz számomra: ott van mindegyik meccsemen, és elmondja, mit csináltam jól, mikor kellett volna másként döntenem. Egyébként előfordult már, hogy belefújtam a sípba, és utána rögtön tudtam, rosszul ítéltem.

Adja magát a kérdés: nőként meddig lehet eljutni ezen a pályán? Arra lehet építeni, hogy az apa és a fivér is felverekedte magát a nemzetközi porondra, és bár az álmok valóra váltásához jó esetben is évekre van szükség, Vad Anita előtt már a családon kívül is létezik minta idehaza: Gaál Gyöngyi.

És most ne arra tessenek gondolni, hogy utóbbi miként nézhette tavaly szabályosnak a felnőtt női vb Ausztrália-Egyenlítői-Guinea találkozóján (3?2) az afrikai Bruna nyilvánvaló kétkezes labdamegfogását, hanem hogy egyáltalán FIFA-játékvezető lett (és ilyen rangos tornára hívták) Magyarországról. Ez lehet (legyen) a követendő példa...

AZ MLSZ elnökségének október 3-i ülésén a játékvezető testület előterjesztette a FIFA-játékvezetők és -partjelzők keretének névsorát.

Ezek szerint 1995-ben magyar FIFA-bíró lesz Puhl Sándor, Vágner László, Pillér Sándor, Vad István, Varga Sándor, Kiss Géza, Tóth Vencel, partjelző pedig Varga László, Szilágyi Sándor, Ring János, dr. Bozóky Imre, Hamar László, Kovács Nándor, Nyilas Csaba.

Az elnökség elfogadta a jelölteket.

MÁRTON SÁNDOR, a FIFA-partjelzőkeretünk eddigi tagja levélben fordult a JT elnökségéhez, hogy szeretne kilépni ebből a tagságból, és a továbbiakban ismét csak mérkőzéseket óhajt vezetni. Kérése teljesül, így a jövőben nem lesz tagja a FIFA- part jelzőkeretünknek

Megkezdődik a nagyüzem a nemzetközi kupákban.

A magyar labdarúgó-játékvezetők kapósak lettek külföldön. Megérkezett az európai szövetség jelölése a különböző mérkőzésekre.

Válogatott mérkőzések

Október 8. U-16 éven aluliak válogatott mérkőzése: Litvánia-Norvégia. Vezeti: Kiss Géza.

Október 12. Moldávia-Wales EB-selejtező. Vezeti: Vad (Márton, Kovács N), Molnár L.

UEFA Kupa

Szeptember 13. Bayer Leverkusen (német)- PSV Eindhoven (holland). Vezeti: Vágner. Partjelzői: Ring és Lettrich. Tartalékbíró: Hartmann.

Rotor Volgográd (orosz)-Nantes (francia). Vezeti: Varga S. (Varga L., dr. Bozóky), Vavika.

Szeptember 27. Juventus-CSZKA Szófia. Vezeti: Puhl (Juhos, Szilágyi), Nagy L. KEK Szeptember 15. FC Porto (portugál)-LKS Lódz (lengyel). Vezeti: Pillér (Hamar, Stamler), Bognár.

Szeptember 29. Feyenoord (holland)-Zalgiris Vilnius (litván). Vezeti: Vágner (Márton, Tóth V.), Kurmai.

Ezzel egy időben megérkezett az ellenőrök kijelölése is

 Szeptember 19. KEK. Branik Maribor (szlovén)- Austria Wien (osztrák), Berzi Sándor.

Szeptember 29. UEFA Kupa. Slavia Praha (cseh)-AIK Solna (svéd), Palotai Károly.

Szeptember 28. BEK. Galatasaray (török)- Manchester United (angol), Nagy Miklós.

Válogatott mérkőzések

Szeptember 28.18 éven aluliak női mérkőzése. Csehország-Dánia, Müncz György.

Október 12. Izrael-Szlovénia EB-selejtező, dr. Szepesi György; Bulgária-Grúzia EBselejtező, Palotai Károly; Görögország- Finnország EB-selejtező, dr. Szilágyi György.

Eddig inkább csak labdarúgó edzőink révén hallottunk a katari futballról. Közel másfél éve azonban a két ország játékvezetői kara között is kitűnő kapcsolat jött létre, aminek eredményeként a katariak rendszeresen meghívnak magyar játékvezetőket is.

Első ízben 1992. decemberében Vágner és Puhl töltött két hónapot Katarban, míg legutóbb, 1993. november 15. és 1994. január 16. között Vad István és Hartmann Lajos képviselte a magyar játékvezetőket.

- Két bolgár bíró társaságában voltunk Katarban - mondta a hazaérkezés után Vad István, aki fényképfelvételek sokaságával érkezett haza.

- Mindketten 17 bajnoki találkozón működtünk közre, s egyenként tíz találkozón bíráskodtunk, hét mérkőzésen pedig partjelzőként szerepeltünk. Kinttartózkodásunk alatt egyébként egy hétig a házigazdák vendége volt Nagy Miklós, a JT elnöke is, aki tárgyalásai során megállapodott abban, hogy a nyáron 35 katari játékvezető nálunk edzőtáborozik majd, s az idén várhatóan újabb magyar játékvezetők utaznak ki. 

A labdarúgó Játékvezető Testület elnöksége kedden délelőtt ülést tartott, és ezen. többek között döntött a jövő évi FIFA-keretről.

A világszövetség; október 2-áig kérte beküldeni azok névsorát, akik az egyes országokból képviselik a nemzetközi szintet. A magyar keretben egy változás történt,- mert Huták , Antal bejelentette, hogy az év végén visszavonul a játékvezetéstői. A FIFA viszont előírta, hogy 42 évnél idősebb játékvezetőt nem lehet jelölni a keretbe. Ennek az a magyarázata, hogy a FIFA-kereitagság felső korhatára. 45 év, és egy játékvezető, aki bekerül a legjobbak li&zé, kapjon legalább húrom évet.

Az elnökség tehát úgy döntött, hogy Huták Antal helyére Vad Isivánf jelöli a keretbe.

A magyar FIFA-bírók kerete, erősorrendben: Puhl Sándor, Vágner László, Pillér Sándor, Hartmann Lajos, Molnár László, Varga Sándor, Vad István.

A partjelzők FIFA-keretei: Márton Sándor, Varga László, Szilágyi Sándor, Ring János, Hamar László, Tóth Vencel, Lettrich Ferenc.