Életének 77. évében elhunyt Pádár László egykori FIFA játékvezető.

Több játékvezető kolléga facebookon búcsúzik kollégájuktól!

Pádár László 1943. december 21-én született Szentesen. Pályafutása elején szülővárosa csapatában, a Kinizsiben játszott, majd később szerepelt a Szegedi Dózsa egyesületében is az NB III-ban. Onnan vonult vissza 1967-ben, ám a sportághoz hű maradt, mivel abban az évben elvégezte a játékvezetői tanfolyamot apósának, az NB II-ben bíráskodó Dukai Imrének a biztatására.

Közel 8 esztendővel később, 1975. szeptember 10-én vezette élete első NB I-es mérkőzését, a Diósgyőr–Békéscsaba összecsapást (1-0). Két évvel utána, 1977-ben FIFA-kerettag lett, és egy évtizeden át fújhatta a sípot a nemzetközi keretben. Többek között részt vett a Japánban megrendezett U 20-as világbajnokságon (1979), ahol megismerte a világ Diego Maradonát, és bíráskodott rangos világbajnoki és Európa-bajnoki selejtezőkön is. Az 1979-es bázeli KEK-döntőben Palotai Károly partjelzője volt a Barcelona-Düsseldorf fináléban 58 ezer néző előtt, végül a spanyol sztárcsapat hosszabbítás után 4-3-ra nyert. Összesen 48 meccset vezetett FIFA-kerettagként a 45 éves korhatár betöltéséig. Egy évvel később, 1988-ban a Ferencváros-Pécs Magyar Kupa-döntő (4-2) dirigense lehetett a Népstadionban 20 ezer néző előtt. Az utolsó NB I-es mérkőzése a Tatabánya–Újpest rangadó (2-2) volt abban az esztendőben – ez volt az általa vezetett 174. élvonalbeli meccs.

Pádár Lászlót játékvezető társai olyan jószívű, segítő szándékú embernek ismerték meg, aki mindig igyekezett csapatot építeni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a pályafutását követően a csongrádi ifjú játékvezetőknek (például dr. Hegyi Péternek, Kószó Csabának) igyekezett minél több tapasztalatot átadni. Mindenkori jóbarátjával, Szekeres Ferenccel sok mérkőzésen öregbítették a megye hírnevét. A civil életében nyugdíjazásáig a MOL-nál dolgozott műszakvezetőként.

Nyugodj békében, Laci!

Focibiro.hu adatbázisából:

 Volt kapus, majd védőjátékos, a Szentesi Kinizsi minden korosztályában focizott. A sorkatonai szolgálat alatt a Szegedi Dózsa egyesületben játszott. Legmagasabb minősített szint, ahol igazolt játékos volt, az NB. III. osztály. 1967-ben befejezte az aktív labdarúgást.

Apósa Dukai Imre (volt NB II-es játékvezető) kérésére 1967-ben végezte el a játékvezetői tanfolyamot. A szükséges tapasztalatok megszerzését követően ellenőrei, sportvezetői javaslatára 1972-ben kerül az NB. II-es játékvezetői keretbe. Foglalkoztatásár a jellemző, hogy az 1977/1978-as bajnoki idényben Lauber Gyula társaságában 22 mérkőzést vezethetett. 

Nb. I-es küldési kimutatás:

A szegedi Pádár László játékvezető betöltötte a 75. életévét, ebből az alkalomból a magyar szövetségtől és a megyei igazgatóságtól is emléket vehetett át.

Vezeti: Pádár László. Volt, akinek a Népsport korábbi számában – internet, így központi labdarúgó-adatbank híján – meglátott információ jót, másnak rosszat jelentett. Bárki bárhogy is gondolkodott, Pádár jól csinálhatta a dolgát, legalábbis erről árulkodik a 174 hazai első osztályú és a 48 nemzetközi szereplés. Pályafutása elismeréseként a Magyar Labdarúgó-szövetség és a Csongrád megyei igazgatóság is különdíjjal jutalmazta 75. születésnapja alkalmából.

– Sokan azt mondják, hogy könnyebben lehetett annak idején bíráskodni, de én erre azt felelem, másként volt nehéz. Rettenetes elvárásokat támasztottak felénk, pláne olyan elnök mellett, mint Zsolt István. Kövérek vagyunk és nem futunk eleget – mondta az egyik oldal. Mit szaladgálsz ennyit? – jegyezte meg a másik, amire azt feleltem: nekem azt mondták, legyek ott minden kilométerkőnél. A válasz pedig az volt, hogy én olyan bíró vagyok, aki a kezdőkörből, fotelből is levezet hibátlanul egy meccset – mesélt az egykori bíró.

Pádár László szentesi születésűként Szentesen, majd a Szegedi Dózsában játszott.

– Aki nem futballozott, abból szerintem nem lehet tökéletes játékvezető. Eleve könnyebb, ha nem kell annyit futni, mert olvasom a játékot – mondta Pádár. – Ha Zsolt István jelen volt az általam vezetett meccsen, és valami nem tetszett neki, akkor biztos, hogy a következő szerdán kötelező budapesti megjelenés volt. Ez számított a meccselemzésnek: lehordtak a sárga földig, majd három hét pihenőt kaptam.

Hazai és nemzetközi mérkőzésekben nem volt hiány Pádár László karrierjében.

– Akadt olyan szezon, amikor hét Újpest-mérkőzés jutott nekem. Ha Törőcsik András játszott, észnél kellett lennem a 16-oson belüli döntéseknél, mert összeakasztotta a lábát, ha kellett, ha nem – nyilatkozta Pádár. – Palotai Károly mellett partjelzőként ott voltam 1979-ben a bázeli KEK-döntőben, onnan van egy Barcelona-zászlóm. A BEK-ben a Trabzonspor–Hajduk Split 1979-es meccs is érdekes volt, és nagy élmény volt a Jugoszlávia–Bulgária vb-selejtező. Trabzonból a repülőtéri ra- darkészülék meghibásodása miatt csak a vendégcsapattal tudtunk eljönni, így végigbuszoztunk velük több száz kilométert. Közben a csomagtartón fegyverek voltak, mert Törökországban sok útonállóval lehetett találkozni.

A bírók dolga bonyolult, hiszen gyors, agresszív, kemény a futball. Immár vannak személyi és technikai segítségek is a jó döntés érdekében.

– Egyáltalán nem pártolom a videóbírós rendszert, ennyi erővel minden szögletnél lehetne alkalmazni, sőt azt sem, hogy öt játékvezető van. Minek? Annak idején csak hárman voltunk, mégis meg kellett látnunk mindent. Fontos útravaló volt egy tanítómtól, hogy az utolsó fél percben nagyon vigyázni kell a szögletrúgásnál, inkább fújjak azonnal kifelé szabadrúgást – mondta végül Pádár.

A cikk és a fotó forrása: delmagyar.hu / Karnok Csaba
https://www.delmagyar.hu/sport/fotelbol_is_jol_biraskodott_padar_laszlo_a_75_szuletesnapjara_elismereseket_kapott/2589034/

Néhány héttel ezelőtt ünnepelte a 75. születésnapját Csongrád megyei utolsó FIFA játékvezetője, Pádár László.

Ebből az alkalomból kereste fel otthonában Kalmár László JB elnök és Szekeres Ferenc elnöki tanácsadó, a korábbi „bajtárs”. Elvitték Neki a Magyar Labdarúgó Játékvezető Testület ajándékát és Tóth Vencel MLJT elnök és az elnökség jókívánságait.

Az MLJT és a személyes ajándékok átadása után hosszú beszélgetés vette kezdetét, felidézve a múltat, boncolgatva a jelenlegi foci és játékvezetés helyzetét is, mely közben a felesége, Piroska kiváló túrós pitéjét falatozgatták. Pádár László bár már régen felhagyott az aktív játékvezetéssel és ellenőrzéssel rendkívüli módon képben van a jelen játékvezetésével. Legkedveltebb szórakozása egy-egy mérkőzés megtekintése a televízión keresztül, figyelve a játékvezető ténykedését is.

Elmondta, nagyon szorít a Csongrád megyei játékvezetőknek, hogy valaki a nyomdokaiba léphessen és részesülhessen abban a sok-sok élményben, melyek annak idején megédesítették a pályafutását!

LACI! ISTEN ÉLTESSEN!

A Békéscsaba-Budapest Honvéd mérkőzés előtt Divinyi Béla rosszul lett.

A kezdés előtt egy órával nem kis izgalmat okozott, hogy a vezetőbírónak kisorsolt Divínyi Béla rosszullét miatt nem vállalta a közreműködést. Így — miután a két csapat illetékesei erről írásbán megállapodtak — a rangidős partjelző. Pádár László lépett elő játékvezetőnek, és a Békéscsabán tartózkodó Makó István lett a másik partbíró.

Mielőtt a kispestiek elvégezhették volna a második félidőbenközépkezdést, Garaba hevesen reklamált Pádár játékvezetőnél, aki a már korábban „besárgult” csapatkapitánynak ezért a piros lapot mutatta fel!

Garaba: „Nincs mit mondanom ...”

Pádár játékvezető: „Azokat a szavakat, amelyekkel Garaba a büntető megítéléséért illetett, a világon egyetlen újságban sem közölnék le . . .”