Jószívű, jó indulatú, jólelkű, szerény, szorgalmas, igazságos – néhány jelző, amelyeket a hajdani tatabányai, világhírű sípmesterről, sportvezetőről hallhattunk azoktól, akik közel álltak hozzá. Emsberger Gyula száz évvel ezelőtt, 1924. szeptember 22-én született.

Emsberger Gyula Tatabánya egyik elődtelepülésén, Felsőgallán született. 1947-ben vizsgázott, az üzemi bajnokságból indult, FIFA-bíró vált belőle. Ausztrália kivételével minden földrészen fújta a sípot, eljutott az 1970-es mexikói világbajnokságra is. A magyar élvonalbeli labdarúgó-bajnokságban utoljára az MTK–Honvéd összecsapást dirigálta 1974-ben, és még ebben az évben a FIFA a Málta–NSZK Eb-selejtezőn köszönt el tőle. 1997. május 4-én, stílszerűen Felsőgallán vezette utolsó mérkőzését.

A focitól nem tudott elszakadni, 1975-től 1979-ig az élvonalbeli Tatabányai Bányásznál technikai vezetőként dolgozott. Sokáig a megyei játékvezetői testület elnökeként is tevékenykedett, 1994-ben tiszteletbeli elnöki címet kapott. 1997-ig országos ellenőri feladatokat látott el. Tisztességét soha nem kérdőjelezték meg, korának tisztelt és elismert bírója volt, Tatabánya önkormányzata 2000-ben Ezüst Turul Díjat adományozott neki. Emellett több elismerést kapott, például a Magyar Sportért Kitüntető Címet, illetve kiemelkedő társadalmi munkájának elismeréseként Aranysíp-díjat vehetett át. 2012-ben alapították meg vármegyénkben az Emsberger Gyula-díjat, amelyet minden évben a legjobb teljesítményt nyújtó 25 év alatti játékvezető érdemel ki.

– Édesapám kemény ember volt, ezt nem lehet tagadni. De igazságos. Rengeteget köszönhetek neki. Nem csak a sport szeretetét, hanem azt is, hogy már a ’60-as években kérte, hogy tanuljak nyelveket. Akkor ez még nem volt „divatos” idehaza, de a világot járva látta a nyelvtudással járó előnyöket – tudtuk meg Tamástól, aki dolgozott tolmácsként is, és 1991 és 1993 között a magyar labdarúgó-válogatott technikai vezetőjeként. Benne nem vetődött fel, hogy játékvezető legyen. 

- A focival sikerült „megfertőznie”, a bíráskodással nem – folytatta Tamás. – Kisgyerekként mindig vitt magával a mérkőzésekre, hallottam azt is, amikor szidták. Nekem ez nem hiányzott. Édesapám imádta a játékvezetést, megdolgozott azért, amit elért. Hetente egyszer együtt edzett legnevesebb kollégáival, Zsolt Istvánnál, Vadas Györggyel és Gere Gyulával Budapesten a BKV-pályán, sokat beszélgettek egymással, megosztották a tapasztalataikat. Abban az időszakban így tudtak felkészülni, nem volt internet, videó sem nagyon, újságcikkből is kevesebb. Mindent megtett azért, hogy sikeres legyen, noha előfordult, hogy elpártolt mellőle a szerencse. Gondolok itt arra, hogy 1971-ben az Interkontinentális Kupa döntőjére a FIFA az olasz Aurelio Angonesét és a skót Alastair McKenzie-t, illetve édesapámat delegálta, és az akkori gyakorlat szerint a helyszínen, másfél órával a meccs előtt sorsolással döntötték el, ki lesz a játékvezető, ki az egyes, ki a kettes számú partjelző. Ő lett a kettes... – elevenítette fel emlékeit Emsberger Tamás.

P. Nagy Lászó, a Tatabánya kétszeres ezüst- és kétszeres bronzérmes labdarúgója Emsberger Gyulának köszönheti, hogy leigazolta a Bányász. 
– A Rakamaz játékosa voltam, és a ’70-es évek derekán, amikor Gyula bácsi technikai vezetőként dolgozott a Bányásznál, megkeresett, hogy látott korábban játszani, örülne, ha a Tatabánya játékosa lennék. Szimpatikus volt, hamar meg is egyeztünk, szinte kezdeményeznem sem kellett, már sorolta is, hol fogunk lakni, gyermekem hová járhat óvodába, úgy előkészítette nekem a terepet, hogy tényleg csak a focira kellett összpontosítanom. Rengeteget köszönhetek neki! – avatott be a Tatabányára igazolásának körülményeibe a volt kiváló középpályás, edző. 

Forrás: Nagy Miklós: Rendkívül értékes, szerethető, szimpatikus ember volt Emsberger Gyula / Fotó: Mirkó István / Forrás: Nemzeti Sport

Nagy Miklós, a Magyar Labdarúgó-szövetség Játékvezetői Testületének korábbi elnöke nemcsak jó munkakapcsolatot alakított Emsberger Gyulával, barátjának is tekintette.

– Rendkívül értékes, szerethető, szimpatikus ember volt Gyula. Pályafutása is példaértékűnek tekinthető, és az a munka is, amelyet már sportvezetőként láthattunk tőle. Folyamatosan kereste a tehetséget, egyengette az útjukat. Ha azt látta, hogy valaki többre viheti, azonnal jelezte felénk, nem engedte el a kezét, jó tanácsokkal látta el, minden segítséget megadott neki ahhoz, hogy felkerüljön az országos keretbe. Szívesen jött mindig az országos keret edzőtáboraiba, részt vett a bálokon, más rendezvényeinken is – osztotta meg emlékeit velünk a volt FIFA-játékvezető.

Abraham Klein, az 1982-es, Olaszország–NSZK (3-1) világbajnoki döntő egyik partjelzője, számos legendás válogatott mérkőzés játékvezetője, az Izraelben élő hajdani kiváló sípmester először az 1970-es mexikói vb-n találkozott Emsberger Gyulával. Ezt követően is tartották a kapcsolatot és többször találkoztak egymással.

– Ó, a Gyula! Nagyon jó fiú volt! – lelkesedett, amikor megtudta, hogy kiről szeretném faggatni. – Örültem amikor megismertem, nagyon jó volt, hogy magyarul beszélgethettem valakivel Mexikóban. (Zárójelben jegyzem meg, Temesvárról származom, románul 75 éve nem beszéltem. De a magyart Nagy Miklós kollégám és barátom jóvoltából naponta „karbantartom”.

Gyula a tornán partjelzőként kapott szerepet, egyszer sírt is, hogy nem fújhatja a sípot  – mesélte a márciusban 90. születésnapját ünneplő kiválóság. – Próbáltam azzal vigasztalni, hogy idáig eljutni is hatalmas teljesítmény, rengeteg kiváló bírónak ez sem adatik meg. Nagy Miklós meghívására többször részt vettem a magyar játékvezetők edzőtáborában, és abban az időben mindig ott volt Gyula is. Kérte többször, figyeljem majd a tatabányai Kassai Viktor pályafutását is. Úgy történt, örülök, hogy ő is öregbítette a magyar labdarúgó-játékvezetők hírnevét – tette hozzá Abraham Klein. 

Erős Gábor és Kassai Viktor is sokat köszönhet Emsberger Gyulának
Fotó: Korponai Tamás / Forrás:  Nemzeti Sport

Emsberger Gyula Kassai Viktoréknak is segített

– Emlékszem, 1990-ben, amikor a pályafutásom kezdtem, az egyik ifjúsági mérkőzésre látogatott el Gyula bácsi – mondta Kassai Viktor, aki 2008-ban olimpiai, három évvel később pedig Bajnokok Ligája döntőn is fújhatta a sípot. – Az Árpád Hotelben ültünk le beszélgetni. Nagyon kritikus volt, felhívta a figyelmem a hibáimra. Elmondta, annak tud csak segíteni, akiben látja, hogy jobb lehet, magasabb szintre is eljuthat, és ő maga is szeretné, hogy magasabb szintre léphessen. Később aztán ajánlott az országos keretbe is, sikerült megragadnom a lehetőséget. Arra is emlékszem, hogy első élvonalbeli mérkőzésemen, 1999-ben, a Zalaegerszeg–BVSC összecsapáson a lelátón szurkolt értem. De nem én voltam az egyetlen, akinek segített vármegyénkben, Erős Gábor és Horváth Sándor is sokat köszönhet neki. 

– Példaképként tekintek Gyula bácsira, számomra is kijelölte azt az utat, amit sokan szerettek volna elérni. Ha nem egyengeti az én pályafutásomat is, akkor nem valószínű, hogy Kassai Viktor munkáját segíthettem volna a Bajnokok Ligája-döntőben, illetve a pekingi olimpia fináléjában. Sok jó tanácsot kaptunk tőle és fogadtuk meg, szerintem büszkén tekint le ránk is odaföntről... – mondta Erős Gábor

(A videón az 1970-ben, Sevillában rendezett Spanyolország–Észak-Írország (3-0) Európa-bajnoki selejtező jelenetei láthatók. A találkozón Emsberger Gyula fújta a sípot.)

Vasárnap elhunyt Emsberger Gyula, 87 éves, egykori FIFA-játékvezető - tájékoztatta a család az MTI-t. Emsberger Gyula a hetvenes években nemzetközileg elismert labdarúgó-játékvezető volt, eljutott az 1970-es mexikói világbajnokságra, ahol partjelzőként segítette társai munkáját.

Tatabánya egyik elődtelepülésén, Felsőgallán született. 1947-ben az üzemi bajnokságban vezette az első meccsét, később FIFA-bíró vált belőle, Ausztrália kivételével minden földrészen megfordult A magyar labdarúgó-bajnokságban utoljára 1974 novemberében az MTK-Honvéd összecsapást dirigálta, a FIFA decemberben a Málta - NSZK Eb-selejtezőn köszönt el tőle. 1997. május 4-én, Felsőgallán vezette utolsó mérkőzését, később technikai vezetőként tevékenykedett az élvonalbeli Tatabányai Bányász SC-nél. Temetéséről később intézkednek

Hamvasztás utáni búcsúztatására 2011. március 11-én pénteken, 14 órakor a Tatabánya-felsőgallai temetőben kerül sor.

Február 25-én, a Tatai Edzőtáborban rendezték meg a Komárom-Esztergom megyei játékvezetők hagyományos évnyitó báljukat, ahol első alkalommal került átadásra az Emsberger Gyula-emlékdíj, amely a 60-70-es évek legendás játékvezetőjének, az egy évvel ezelőtt elhunyt Gyula bácsi nevét viseli.

Emsberger Gyula 1924-ben született Felsőgallán, s 1947-ben tette le a játékvezetői vizsgát. Tíz év elteltével, 1957-ben lépett elő az NB I-es játékvezetők közé, ahol 17 éven keresztül fújta a sípot. 1974-es visszavonulásáig 166 első osztályú találkozón szerepelt játékvezetőként. 1963 és 1974 között a FIFA nemzetközi minősítésű keretének is tagja volt, s pályafutása csúcspontjaként 1970-ben részt vett a mexikói labdarúgó-világbajnokságon illetve 1971-ben partjelzőként tevékenykedett Uruguayban, a Nacional-Panathinaikosz Világkupa-döntőn.

A Komárom-Esztergom Megyei Játékvezetői Bizottság döntése értelmében a díjat minden évben a legjobb teljesítményt nyújtó, fiatal (25 éves kor alatti) játékvezető kapja meg. Az első alkalommal kiosztott Emsberger-díjat tavalyi teljesítménye miatt az esztergomi Sipos Tamás vehette át, míg a nemrégiben alapított Marton László-díjat legjobb megyei sípmesterként Horváth Tibor érdemelte ki.

Emsberger Gyula 1924. szeptember 22-én született, a hetvenes években nemzetközileg is elismert labdarúgó-játékvezető volt, eljutott az 1970-es mexikói világbajnokságra, ahol partjelzőként segítette társai munkáját. Tíz éven keresztül volt tagja a FIFA keretének, Ausztrálián kívül az összes földrészen vezetett nemzetközi mérkőzéseket.
A magyar labdarúgó-bajnokságban 1957-ben mutatkozott be, a Haladás-Csepel (0:1) mérkőzésen, míg utoljára 1974 novemberében az MTK - Honvéd összecsapást dirigálta - a FIFA egy hónappal később a Málta - NSZK Eb-selejtezőn köszönt el tőle. Visszavonulása után technikai vezetőként tevékenykedett az élvonalbeli Tatabányai Bányász SC-nél, Tatabánya díszpolgárává is megválasztották.

Sokan keresték fel az öltözőben Emsberger Gyulát, az ötvenéves játékvezetőt 1974 november 30-án a Honvéd-MTK mérkőzés előtt. A búcsúzó bíró kissé szomorúan fogadta a gratulációkat. A feltett kérdésekre viszont szívesen válaszolt.

— Hányadik NB I-es mérkőzése ez?
— A százhetvenedik.

— Mikor vezette élete első mérkőzését?
— 1947-ben Tatabányán, üzemi bajnoki találkozó volt.

— Mióta FIFA-bíró?
— 1958-tól.

— Hol járt a világon?
— Ázsia és Ausztrália kivételével minden földrészen.

— Hány válogatott mérkőzést vezetett?
— 1964-ben az elsőt, azt követően még tízet. Ebből négyszer a Szovjetunió mérkőzésein bíráskodtam.

— Melyik világbajnokságon járt?
— A mexikóin, majd két évvel később a Világ Kupa-döntőt vezettem Uruguayban, a Nációnál Montevideo—Panathinaikoszt.

— Kik voltak a kedvenc játékosai?
— A külföldiek közül Beckenbauer, a magyarok közül Göröcs János és Kocsis Lajos.

— Mi volt a legszebb emléke?
— A mexikói világbajnokság.

— A legkellemetlenebb?
— A mai nap! Vissza kell vonulnom Sajnos, édesapám, aki 1947-ben beíratott játékvezetőnek, már nem érhette meg a búcsú perceit. A napokban elhunyt.

— Mit tanácsol a kezdő játékvezetőknek ?
— Legyenek becsületesek. Fizikailag és szellemileg is készüljenek fel. És legyenek jó kollégái egymásnak!

1973. június 30-ig van érvényben az országos JB által most rendelkezésünkre bocsátott, osztályokra bontott játékvezetői keret.

NB I (23 játékvezető): Bana Antal, Bircsák .Gusztáv, Bíróczki János, Csernefalvi László, Emsberger Gyula, Halász Mihály, Hámori László, Hévízi Ottó, Katona József, Kőrös László, Marton László, Mohácsi Lajos, Müncz György, Nagy Béla, Palotai Károly, Petri Sándor, Somlai Lajos, Szávó János, Szilvási József, Szkokán Zoltán, Tapolczai János, df. Vincze Ferenc, Vízhányó László.

NB I B (25 játékvezető): Almási János, Alberti István, Asztalos István, Balla Gyula, Barna József. Borsos József, dr. Demeter Károly, Egervári Ferenc, Fehér II István, Gyimesi Géza, Győri László. Jaczina Róbert, dr. Járm ai Tibor, Kristóf Antal, Maczkó I József, Maróti Rezső, Molnár Pál, Nagy Géza, Sabácz József, Sándor János, Tátrai László, Teuschler Ferenc, Tóth József, Vecsera János, Vörös Béla.

NB II (45 játékvezető): Alföldi Tibor, Bacsa László, Bakon Ferenc, Bálint Béla, Balogh Zsigmond, Bauer Károly, Bodnár István, D ér László, Dorozsmai Lajos, Faragó Sándor, Feigl István, Félix Sándor, Füzessi Gyula, Geiger Sándor, Grobits János, Grubics István, Hegedűs Károly, Hontvári János, Jurinkovics Tibor, Kiss János, Kocsis Péter, Kuti Sándor, Kürti Imre, Lábodi Ferenc, Lauber Gyula, Ludányi Tibor, Maczkó II József, Műdig József, Németh László, Pádár László, Papp Imre, Pócsi László, Polcz László, Rúzsa István, Schlick János, Szabó István, Szabó János, Szamosvölgyi Elemér, Stenczel István, Tompa István, Tóth Béla, Tóth László, Turcsányi János, Végh József, Vidó János.

Partjelzői keret (8 játékvezető): Borzási Imre, Czirják András, Halász István, Medveczky János, Nagy Emil, dr. Neuber Alajos, Pusztai Jenő, Soós József.

FIFA-keret. Jelenleg hét tagja van. A magyar bírók „mandátuma”  július 31-én jár le. A rangsor: Emsberger Gyula, Palotai Károly, Bircsák Gusztáv, Müncz György (ők négyen UEFA-rendezvényeken bíráskodhatnak), továbbá Szilvási József. Somlai Lajos, Katona József (nemzetközi mérkőzéseken működhetnek közre).

Kijelölték a nemzetközi játékvezetői keretet. FIFA-keret: Zsolt István, Emsberger Gyula, Bircsák Gusztáv.,Petri Sándor, Müncz György, Szílvási József, Kamarás István dr. 

Pelét, a futball koronázatlan királyát lesen megállítani, egy mozdulattal, egy zászlólengetéssel gátat vetni sziporkázó játékának, nem minden játékvezetőnek adatik meg.

Emsberger Gyula, aki az egyetlen aktív magyar résztvevője volt a mexikói világbajnokságnak, elmondhatja magáról: két alkalommal is kezében tartotta a félelmetes brazil csatársort.

Tatabánya.

A pályán melegítenek a csapatok. Perceken belül kezdődik a Tatabánya—Ferencváros mérkőzés.

A nézőtéren Emsberger ül. Egy élvonalbeli játékvezető vasárnap a lelátón?

Furcsa látvány.

Megsérültem Ezért nem is válaltam e hétre bajnoki találkozót. Jobb az ilyet kipihenni, különben rásérül az ember, és ki tudja, mikor lesz újra egészséges.  

Mexikóban háromszor is lengetett, azonban sípba fújni nem sikerült a torna során. Vajon miért nem?

Nem mondom, jó lett volna olyan nagyszerű játékosoknak sípolni, mint amilyen a brazilok, angolok, nyugatnémetek voltak, de hát én még — idézőjelben értve — fiatal vagyok. Első VB-m volt, sokat tanultam!

Mit például?

Mint ismeretes, a játékvezetők jóval a VB megnyitója előtt érkeztek Mexicó Citybe. Különböző előadások, tájékoztatók hangzottak el, sőt, hogy a nagyon nehéz mexikói klímában is helyt tudjunk állni, naponta tartottunk a játékosoknak is becsületére váló edzéseket. Ezekre rendszeresen reggelenként került sor, a híres FIFA-tréner Dettmar Cramer vezetésével. A szakmai1 gyakorlatokra, konzultációkra délutánonként jutott idő, amelyeken olyan neves játékvezető is tartott előadásokat, mint az angol Aston. Az egységes játékvezetői felfogás érdekében is történtek lépések. A FIFA elnöke, Sir Stanley Rous árrá kért bennünket, hogy a legszigorúbban toroljunk meg minden szabálytalanságot, nehogy a mérkőzések botrányba fulladjanak. A csapatokat is felkereste és közölte velük, hogy a legkeményebben fogunk eljárni a rendbontókkal szemben.

Okulásképpen filmvetítéseket tartottak, a legutolsó, 66-os londoni VB-n készült filmekkel, melyen egy-egy vitás jelenet kapcsán több órás vita is kialakult. így történt aztán, hogy az idei VB volt talán minden idők legsportszerűbb futballcsatája. Kiállítás nem történt, komolyabb sérülés sem, és úgy érzem, ez önmagáért beszél.

Melyek azok a tapasztalatok, amelyeket feltétlenül hasznosítani szeretne?

A test, test elleni játék helyes megítélését tartom a legfontosabbnak. Röviden: sípolni — ha kell! Kevesebbet tévedni... Mexikóban is ez okozta a legtöbb nehézséget.

Kit tartott a legjobb VB- bírónak?

Véleményem szerint egészen kiemelkedő teljesítmény nem akadt, mindenki egyenletesen jól bíráskodott. Olyan játék- vezetést azonban, mint az olasz Lo Beilotól néha látni, senki sem produkált.

További tervek?

Először is szeretnék minél előbb meggyógyulni, nem akarok kiesni a ritmusból, hiszen az ősz sok szép feladatot tartogat. Itt vannak a hazai bajnoki küzdelmek, no meg a meghivások. Az első mindjárt komoly próbatétel, hiszen Szalonikiben KEK-mérkőzést vezetek az Aris Saloniki és a Chelsea között. Egyébként nem tartozom az idősebb bírók közé, koromnál fogva még egy VB-n és két olimpián szerepelhetek még!