Nyugodtan állíthatjuk, hogy Pest megyei szempontból futballtörténeti esemény történt a 2010. szeptember 26-án megrendezett, az NB III Duna-csoportjának rangadóján, a Törökbálinti TC - Százhalombattai LK mérkőzésen. Nem azért, mert az összecsapáson úgy született 4-4-es végeredmény, hogy a szünetben még 3-0 volt az eredmény, majd a vendégek emberhátrányból egyenlítve szerezték meg az egy pontot, s nem is azért, mert végül a két csapat összességében kilenc sárga lappal és két kiállítással hagyta el a sárdagasztó csatatérré vált játékteret. A történelmi pillanatnak tekinthető momentumot ezúttal a játékvezető személye szolgáltatta, hiszen Solymosi András, a Pest megyei játékvezetők egyik legtapasztaltabbja éppen e mérkőzésen sípolt kétszázadik alkalommal az NB III-ban.

Persze kerestük Solymosit a meccs előtt, de a maga baráti módján simán ?elhajtott?, mondván nem érzi szükségét annak, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítson ennek a mérkőzésnek, mint ami.

Soha sem szoktam nyilatkozni, és bár nekem ez bizonyos mértékig fontos, mivel szép jubileum, nem hiszem, hogy mások számára érdekes lehet - szögezte le akkor, majd udvariasan elköszönt és letette a telefont. Aki egy kicsit is ismeri Solymosit, tudja, hogy elhatározásai sziklaszilárdak, véleménye pedig megingathatatlan, ez pedig a pályákon is meghozta számára az elismerést, kevés játékos vetemedne arra, hogy vitába szálljon vele. És mint e röpke kis történet mutatja, erre ő sem hagy sok lehetőséget.

Mit lehet ezután tenni?

Alaposan főhet az újságíró feje, hogy e nem mindennapi eseményről azért igenis megemlékezzünk, de ha Solymosi ragaszkodik a száraz tények közléséhez, akkor bizony nem sok esély adható egy hosszú, bőséges interjú megírásához. Szerencsére azonban az élet úgy hozta, hogy az ominózus mérkőzés utáni napon sikerült ismét telefonon összefutni a jubilánssal, és akkor készségesebbnek mutatkozott, hogy szűkszavúan ugyan, de válaszoljon néhány kérdésre.

A harmincnégy éves Solymosi András 1996-ban tett játékvezetői vizsgát a PMLSZ-ben, majd megkezdte működését a megyei másodosztályban. Tehetsége és kitartása révén gyorsan felkerült a magasabb keretekbe, 1998-tól folyamatosan az NB III-ban működik. Azt hiszem, szerencsém volt, de szakmai téren az előrelépést igazán a futsalnak köszönhetem. 1998-ban nem csak a nagypályás NB III-as karrierem indult el, hanem ettől az évtől NB I-es futsal-játékvezetőként is működöm, amely rengeteg rutinnal ruházott fel az évek alatt. A futsal segítségével fejleszthettem a döntési gyorsaságom, a játék olvasásának képességét, valamint a játékosokkal való kommunikációt és konfliktuskezelést.

Solymosi pályafutásában a nagy lehetőség 2003-ban adódott, amikor két szezonon keresztül jelölte a Játékvezető Bizottság az országos utánpótláskeretbe. Akik akkor végigkísérték ezen a pár hónapon, láthatták, hogy mekkora edzésmunkát végzett a mérkőzések mellett, kemény munkával megszabadult felesleges kilóitól, és látványosan javult fizikális teljesítménye. Egyszóval mindent megtett, amit tudott, hogy megfeleljen a vele szemben támasztott elvárásoknak. Az országos keret kapujából azonban nem szavaztak továbblépést számára a döntéshozók, nem tudott felkerülni az NB II-be. Akkor komolyan felvetődött benne, hogy felhagy a nagypályás bíráskodással, de a barátai rábeszélésére mégis folytatta.

Nehéz döntések és gyakran elkeseredések is adódnak egy sikeres pályafutásban is, és ezzel Solymosi András sem volt másképp. ?Ennyi év alatt adódnak olyan szituációk, amikor padlóra kerül az ember - emlékszik vissza. Szerencsére nekem mindig akadtak olyan barátaim, akik ki tudtak rángatni a gödörből. Persze mindig van mit értékelni és átértékelni, így nálam a sorrend már a család, futsal, nagypálya.

A kétszázadik mérkőzésen ezért igazi jó barátai segítették. Két országos asszisztenssel léphetett pályára, egyfelől Farkas Balázs, másik oldalról pedig Márton Zsolt működött keze alá. A két asszisztens egyébként a futsalban is rendszeres társa Solymosinak, hiszen Farkas Balázst pont ő győzte meg arról, hogy a teremfociban is kezdjen működni, és nem sokkal később Farkas lett a kéttagú FIFA játékvezetői férfi keret egyik tagja. Márton Zsolt pedig szintén NB I-es futsalbíróként mérkőzések százain működött együtt Solymosival, nem beszélve a nagypályás meccsekről.

Zsolttal nagyon sokat működtünk együtt, ebből a kétszáz meccsből több mint százat biztosan együtt töltöttünk az NB III-ban. Együtt kezdtük a karrierünket, és még egy UP szezont is együtt vittünk végig - mondta barátságukról Solymosi. Sőt a legenda szerint éppen Solymosinak köszönhető Márton Zsolt kiházasítása is, de ennek részleteit csak a bennfentesek tudják, és a kívülállók számára az igazi történéseket jótékony homály fedi.

A Játékvezető Bizottság részéről is igyekeztek megemlékezni a nevezetes meccsről, így a mérkőzés játékvezető ellenőre Ádám Mihály JB elnök volt, szövetségi ellenőrként pedig Szabó János országos ellenőr és az MLSZ Futsal Bizottság tagja kapott delegálást. Ádám elnök úr reményét fejezte ki, hogy látja még ezt a hármast Solymos András háromszázadik NB III-as mérkőzésén is, az ünnepelt azonban inkább a kétszázötvenes számot tartja reálisnak.

A nézőtéren több játékvezető is helyet foglalt, akik a lefújást követően gratuláltak Solymosinak.

A mérkőzés után nem mentünk azonnal haza, az igazat megvallva a másnapba hajlott a beszélgetés -  árulta el kérdésünkre Solymosi. - De ez a beszélgetés már nem a szakmáról, nem a játékvezetésről szólt.