Megyei játékvezetés
A vármegyei labdarúgó igazgatóság társadalmi elnöke, Bolla Péter és az MLSZ győri igazgatója, Horváth László a napokban köszöntötte elismert szövetségi ellenőrét.
A vármegyei labdarúgó igazgatóság társadalmi elnöke, Bolla Péter és az MLSZ győri igazgatója, Horváth László a napokban köszöntötte elismert szövetségi ellenőrét. Bősze Gyula ötven éve lett játékvezető, a kerek évfordulóról emlékeztek meg.
A ma már MLSZ szövetségi ellenőreként dolgozó Bősze Gyula nevét, jellegzetes alakját ismerik a vármegyei labdarúgó pályákon. Az idősebbek még síppal a kezében figyelhették, a fiatalabbak a pálya szélén a korlát mellett jegyzetelve láthatják hétvégente. A napokban ünnepelte, hogy ötven éve lett játékvezető.
A korábbi bíró így emlékezett a kezdetekre. „Fiatalkoromban Téten játszottam a járási másodosztályban. Kapus voltam, és 1975-ben megsérültem, és a sérülésem makacsul visszatért. Közben találtam egy felhívást a Kisalföldben, hogy a járási sporthivatal játékvezető tanfolyamot indít. A május elsejei öregfiúk mérkőzéseken a téti focipályán mindig beálltam vagy vezetni, vagy lengetni. Ezért úgy voltam vele, hogy miért ne?” - kezdte Bősze Gyula, akinek sosem szerepelt a tervei között korábban, hogy bíráskodásra adja a fejét.
„Annyi kötődésem volt a játékvezetéshez, hogy Palotai Karcsi bácsit egyszer elhívtam a középiskolába élménybeszámolóra, ő nagy hatással volt rám. Így indult a karrierem.” Bősze Gyula precíz ember. Minden mérkőzéséről jegyzetet vezet. „Van egy füzetem, mind a 2534 mérkőzést ebbe jegyzeteltem. Ha játékvezető voltam, ha asszisztens. Az első meccsemre két öreg rókával mentem, és be kell vallanom azt se tudtam hol vagyok. A Győrladamér – Töltéstava járási másodosztályú meccsen voltam partjelző. A zászlót tudtam lengetni, hellyel – közzel be is intettem valamit. Aztán ahogy telt el az idő, a nagy öregek segítségével gyorsan ment a beilleszkedés.”- mesélte a korábbi sporttárs, aki együtt dolgozhatott olyan remek sportemberekkel, mint Palotai Károly, Bay Ferenc vagy Kőrös László.
A nagy elődöktől tanulva, az amatőr osztályoktól egészen az Újpest – MTK Magyar Kupa mérkőzésig jutott, melyet karrierje csúcspontjának tart. „Olyan játékosok voltak a pályán, mint mondjuk az újpesti Véber György. Garami Józsi bácsi volt az Újpest edzője, Bicskei Berci pedig az MTK kispadján ült. De nagyon szép emlék a Zalaegerszeg – Fradi meccs is”- mesélte.
„Én nem tudtam különbséget tenni meccs és meccs között. Minden meccsre úgy készültem, mintha BL - döntő lett volna és mindegyiknek kiélveztem minden percét.” A legendás győri csapatról is szép emlékeket őriz. „Részese lehettem a Verebes féle ETO sikereinek, hisz számtalan edzőmérkőzésen fújhattam nekik. Az Austria Wien, a Rapid, az Admira Wacker, a Dinamó Bukarest, vagy a Slovan Bratislava ellen is vezethettem meccset nekik.”Természetesen nincs olyan játékvezető, akinek ne lenne egy kalandos sztorija. Bősze Gyulának nem csak egy van. „Nagyszentjánoson egyszer fejbe vertek esernyővel. Így visszagondolva még az is lehet, hogy jogosan, hiszen ez a kezdet kezdetén volt. De ha sarkítani akarom, akkor nem csak nekem kellett volna kapnom, hanem a másik kettőnek is. Volt olyan is, hogy olyan kíséretet kaptam, amilyen a minisztereknek se jár. Elől ment két rendőrmotor, mögöttük én Trabanttal, mögöttem meg egy rendőrautó. Így tudtak kimenekíteni a szurkolók elől. Ez egy NB III-as bajnoki után volt” - meséli nevetve a korábbi kiváló játékvezető. „Egyszerűen nem tudsz úgy vezetni, hogy mindenkinek jó legyen. Ha befogadó a közeg, akkor tudtok partnerként dolgozni, ha nem akkor csinálhatsz bármit. Egyszer a Soproni Postástól is rendőrségi UAZ-zal menekítettek ki. Amikor beültünk, oda fordult a rendőr. Azt mondta: Legszívesebben én is ütném magukat! Na mondom jó helyre kerültünk…”
A kalandos élmények idővel persze megszépülnek, és ma már tud mosolyogni rajta Bősze Gyula is. De a modern idők is szültek problémákat. Nagyon megváltozott az amatőr labdarúgás. Véleménye szerint:
"Van a vállalkozó, aki beletesz egy kis pénzt egy falusi csapatba, és azt gondolja, övé a világ. Amíg van pénz, van minden, aztán ha hirtelen megszűnik a pénzforrás, megszűnik a faluban a foci. Mert akik a pénz miatt játszottak ott, eltűnnek, a régiek pedig már nem mennek vissza, hiszen őket elzavarták”- mondta ki Bősze Gyula, ami sok futball szerető ember szívét nyomja. De kitért a következő játékvezető generációra is.
„A fiatal játékvezetők között kevés olyat látok, aki igazán elhivatott lenne, persze tisztelet a kivételnek. Az bánt, hogy tehetetlennek érzem magam, kívülről, ellenőrként nem tudok segíteni.” A sportember korábban játékvezető küldéssel is foglalkozott. Elmondása szerint amíg régen bevált módszer volt, hogy két rutinos szakember mellé osztottak egy fiatalt, ma már ezt nem minden esetben tudják megtenni. Sok esetben két pályakezdőnek kell helytállni, ami nem egyszerű feladat a legalacsonyabb osztályban. A sportember arról is beszélt, hogy szívesen segített mindig a fiataloknak, ha látta, hogy van értelme. „Kulcsár Katira nagyon büszke vagyok. Böcskey Balázst, és Horváth Zoltánt „ütöttem - vágtam” jó értelemben, és oda is kerültek, hiszen volt befogadókészség részükről.”
Örök szerelem a foci, ötven éve lett játékvezető.
Bősze Gyula nem tud elszakadni a focitól. Ellenőrként is ugyanolyan szenvedéllyel végzi munkáját, mint korábban játékvezetőként.
„Hétvégente két napon is megyek meccsekre, bár nem lenne kötelező. Már alig várom, hogy kezdődjön a bajnokság! Ezt a családom már tudomásul vette” – mosolyog. - „Néha megkérdezem magamtól, hogy kell - e ezt nekem csinálni, és mindig az a válasz, hogy igen! Vannak még ilyen „hülyék” szerencsére mint én. A játékvezetés, és a foci nem működhet „minarikedék” nélkül.”
Megyei játékvezetés
Hatvan éve vizsgázott, s hetvenhárom évesen még aktívan bíráskodott, pályafutása során mintegy ötezer találkozót vezetett.
Hatvan éve vizsgázott, s hetvenhárom évesen még aktívan bíráskodott, pályafutása során mintegy ötezer találkozót vezetett. Testvére, fia, sőt, lányunokája is játékvezető lett a most 86 éves Kiss Tóth Imrének, akit nemrég a hatvanadik évforduló alkalmából köszöntöttek egy mérkőzésen.
Nemrég, a Kapuvár–Vitnyéd megyei első osztályú mérkőzés szünetében Bay Ferenc, a megyei igazgatóság játékvezetői bizottságának elnöke köszöntötte Kiss Tóth Imrét, aki hatvan évvel ezelőtt tett játékvezetői vizsgát.
„Imre bácsi meghatározó személyisége volt a megyei, sőt, az országos játékvezetésnek. Testvére, fia, s még Liza unokája és annak párja is – Horváth Zoltán, aki egyébként NB I-es asszisztens – vizsgázott játékvezetők. Elmondhatjuk, hogy egy igazi játékvezetői dinasztia élén áll – meséli Bősze Gyula korábbi ismert játékvezető, a volt megyei szövetség játékvezetői bizottságának egykori alelnöke. – Nála több időt játékvezetőként a megyében, de lehet, az egész országban senki sem töltött el a pályán. A »Tanár úr«-ról azt kell még tudni, hogy hetvenévesen az egyik felmérőn kétezer métert futott. Szeretném ebben a korban utánozni. Hetvenhárom évesen úgy kellett már nyugdíjba küldeni, mert ő ugyan még folytatta volna a játékvezetést, de a kora miatt igazából már ellenőr sem lehetett volna.”
Imre bácsi szerencsére kiváló egészségnek örvend, s örömmel emlékezett vissza a kezdetekre és az általa vezetett mérkőzésekre.
„Hatvankettőben vizsgáztam Tatabányán, s nyolc évig a környéken bíráskodtam, majd vitnyédiként visszakerültem a megyébe – mesélte a volt játékvezető. – A feleségem minden meccsemet dokumentálta, így pontosan tudom, hogy négyezer-kilencszázhetven találkozón bíráskodhattam. Kétezerhétben hagytam abba, pedig még bírtam volna...”
Kiss Tóth Imre egészen a harmadosztályig jutott.
„Rengeteg izgalmas meccs maradt meg az emlékezetemben. Hetvenötben az NB III-ban is vezethettem. A legnívósabb meccsem egy Kapuvár–Vasas barátságos találkozó volt, amin közreműködhettem. Nagyszerű kortársaim voltak, mint például Király Ferenc, Farkas László vagy éppen Bodrogi Csaba. Sosem felejtem el, amikor még a járási bajnokságban egy nap kellett Sopronban, Szombathelyen, majd Répcevisen vezetnem. Akkor még vonattal utazgattak a játékvezetők, s épp a testvéremmel, Istvánnal együtt küldtek minket ezekre a meccsekre. Nos, vonattal képtelenség lett volna odaérni, de Istvánnak volt egy motorja, így a meccsek között azzal száguldva tettük meg a kilométereket. Nyilván voltak nehezebb pillanatok is a pályafutásomban, például Ivánban, ahol köztudott volt, hogy sosincs könnyű dolguk a játékvezetőknek. Nekem is gyakran bekiabáltak, de az volt a taktikám, hogy olyankor kiszaladtam az oldalvonalhoz, s kiosztottam a szurkolókat. Akkor még volt respektjük a bíróknak, s ez hatott is a meccseken.”
Imre bácsi nagyon büszke rá, hogy a családjából többen is játékvezetők lettek.
„Nem is nagyon kellett rábeszélni őket erre. Úgy látszik, jó minta lehettem. Remek érzés, hogy követnek engem, s szívesen megyek ki azokra a mérkőzésekre, ahol ők vezetnek. Ilyenkor különös érzés fog el, s nagyon boldognak, elégedettnek érzem magam, hogy sokáig azt tehettem, amit végül is nagyon szerettem.”
Botrány
Muppet Show Győrben amelyet szerkesztette és rendezte: Puhl “vecsési hotel” Sándor, Hanacsek „kaméleon” Attila
Muppet Show Győrben amelyet szerkesztette és rendezte: Puhl “vecsési hotel” Sándor, Hanacsek „kaméleon” Attila
A legfrissebb Puhl – Hanacsek produkció ugyan napjainkban történt, de néhány mondatban a múltba is révednünk kell, mert a ma és a múlt történései szoros kapcsolatban állnak. Valamikor Vágner elnöksége idején Puhl kitalálta, hogy derék Lacit meg kellene buktatni. Meg is tette a lépéseket és Kecskemét környékére összehívta a „Puhlista” megyei elnököket, amely összejövetelt földalatti mozgalomnak neveztek el. Ott ugyan nem született semmilyen megállapodás – mert Sanyink szokásához híven marhaságokat beszélt – és menet közben többen elhagyták a rendezvény helyszínét. Kisvártatva erről értesült Vágner és kirúgta az országos ellenőri keretből Puhlt. Fordult a kocka, Puhl visszakerült a bizottságba alelnöknek és az első keretmódosításkor kitette az akkori győri jb elnököt Dubraviczkyt az NB-I-es ellenőri keretből, mert azt gondolta, – tévesen – hogy ő árulta el Vágnernek a szervezkedést.
A Győrben rendezett húsz megye tornáján már nyíltan hangoztatta Puhl, hogy Vágnert – ő volt a másik alelnök – is ki fogja csinálni. Tudjuk Vágner lemondott, akit Hanacsek követett az alelnöki székben. Hanacsek – Dubraviczky viszonya nem volt felhőtlen, ezért egyenes út vezetett ahhoz, hogy a győri elnök mandátumának lejárta után más fogja irányítani a megyei játékvezető bizottságot. Ki lehetett volna más, mint a „Hanacsekbarát” Kovács Péter. Puhl-Hanacsek páros Kovácsot ráerőltette a megyére, akiről mindenki tudta már a kinevezés pillanatában, hogy alkalmatlan lesz. Akkor, amikor meg összeválogatta bandáját borítékolható volt a kudarc. Semmi gond nem lett volna, ha csak az ő kudarcuk az elmúlt öt év, de egy jól működő megye – amit átvettek – játékvezetését teljes mértékben a szakadék legaljára juttatták. Toborzás megtartás gyakorlatilag nem volt. Mintegy 130 fő tűnt el a rendszerből, a keretbesorolások és a felfelé történő javaslatok baráti és rokoni alapon működtek, a küldés romokban hevert és a jól menő futsal játékvezetői hármas is szét lett bombázva. Igazából a szakmai kudarc mellett nagyon gond volt az emberek lenézése.. Kovács és „tettestársai” játszották a főnök szerepét, lenézték a játékvezetőket, azokat több esetben megalázták. Kovács hétvégeken elérhetetlen volt az MLSZ által biztosított telefonon. Jobb esetben a nagyobbik fia felvette és mondta, hogy majd apu visszahívja. Nem hívta. Böcskeit szinte nem jegyzik az országos keretben, Horváth Zoltán csak mutatóban kap NB-I-es mérkőzést, Hima Andreát egy BL döntő után kirakták a FIFA keretből. Mi lett volna akkor, ha az egyik országos alelnöknek nincs kötődése a megyéhez? Hosszasan lehetne sorolni a negatívumokat. Az elmúlt öt évben minden az elnök és néhány embere egyéni érdekeinek volt alárendelve. Az elnök biztosnak érezte helyét, hisz vitte a híreket a „fenti” barátjának. Mindenkit beárult, legyen az igazgató, társadalmi elnökség, társ megye elnöke, játékvezető, bárki. Ja és persze nem is mindenkor az igazságot mondta, saját megvilágításában tálalt minden témát. Hanacsekék erre vevők voltak, hisz kezükben tudtak tartani minden szereplőt. Olyan megyéről beszélünk, ahol Palotai, Kőrös, néhai Kiss Géza, Dubraviczky, akkor még Hanacsek, (igaz akkor sem volt egyenes ember) Bay, Horváth Ottó, Segovits sikert sikerre halmoztak. Öt FIFA bíró, ami példa nélküli. Most ott tartunk, hogy megye II. osztályba egy embert lehet küldeni. Ja, az U-19 és felnőtt mérkőzést is ugyanaz az egy ember vezeti.
Hosszú bevezető után következnek napjaink a címben leírt szerkesztőkkel és rendezőkkel. A megyében mára mindenki megelégelte a jb elnök Kovács és gittegyletének tevékenységét, a vezetés úgy döntött, hogy a nyáron lejáró mandátumukat nem fogják meghosszabbítani. Már a tavasz folyamán megkezdődtek a szervezések, tárgyalásokat folytattak potenciális jb elnök és elnökségi tagok tekintetében. Találtak is egy maximálisan alkalmas jelöltet Horváth Sándor személyében, aki a szomszédos megyében már bizonyított. Sándor évek óta Győrben dolgozik és él, ezért elnöki posztjáról Komárom – Esztergom – megyében lemondott. Az elmúlt években Kovács munkáját – az állandó hírvivések ellenére sem – nem segítette Hanacsek barátja, de amikor megtudta, hogy váltásra készülnek Győrben, akkor elkezdte magasztalni és támogatni. Igazából hallani sem akart arról, hogy új elnök legyen a megyében.
Persze ő annyira nem egyenes ember, hogy levegye a finomkodó állarcát, mert akkor a közvélemény megismerné az igazi rosszindulatú, képmutató, gusztustalan és haragtartó jellemét. Nem, ő mindent a Puhllal mondatott ki. Na, eljött az idő, bejelentették, hogy Horváth Sándor lesz a következő jb elnök és megnevezték az elnökségi tagokat is. Puhl teljesen kikelt magából és kerek perec kijelentette, – persze jog és hatáskör nélkül – hogy Horváth Sándor már pedig nem lehet elnök. Az illetékesek a megye érdekét figyelembe véve, valamint a jó viszony megtartását előtérbe helyezve elővették a „B” tervet és megnevezték Bay Ferencet. Bay igent mondott, de mindenki tudja, hogy ez az elnökösdi neki csak egy hatalmas púp a hátán, amely nagyon kapóra jött Puhlnak, és/vagy Hanacseknak. Azt gondolták, hogy Bay adja a nevét és Kovács meg viszi tovább a jb ügyeit. Ebből aztán természetesen nem lett semmi. Az illetékesek megnevezték a jb tagjait, azokat a személyeket, akiket a társadalmi elnökség elé visznek. Bay szabadságát töltötte valahol külföldön, ahol Puhl felhívta, majd közölte vele, hogy ezzel az elnökséggel nem ért egyet – persze jog és hatáskör nélkül – és ha ragaszkodik a személyekhez, akkor ki fogja rúgni. Ő lett volna az első jb elnök, akit kinevezés előtt kirúgnak. Mondvacsinált és kitalált indokokat hoztak fel Szabó György és Bősze Gyula ellen. Bay hazaérkezett szabadságról, leült a vezetőkkel és az egyeztetés után olyan döntés született, hogy akkor ez a két személy – megint csak a megye érdeke és a békesség szem előtt tartása miatt – nem fog bekerülni az elnökségbe, de a vezetés egyébként ragaszkodik a munkájukhoz. Tudtommal az egyik a soproni csoportot vezette volna, a másik meg a küldésért lett volna felelős. Az elnökség elfogadásra került és mellette megnevezték a fenti két személyt is, mint potenciális feladatot kapókat. Következet a büki országos edzőtábor, ahol Puhl megint csak magából kikelve megfenyegette a már kinevezett elnököt – Bay Ferenc – és válaszút elé állította. Amennyiben ez a két ember – ők nem kívánatosak – bármilyen formában visszatér a jb-ba, akkor Győrben fejek fognak hullani. Már nem is merem leírni azt a bizonyos jog és hatáskör nélküli mondatot. Tudomásom szerint csütörtökön volt elnökségi ülés, ahol e két személy sorsa gondolom eldőlt.
Azt, hogy Szabónál mi volt a probléma el sem tudom képzelni, hisz ő még a Kovács féle elnökségben is dolgozott egy ideig. Bőszének ellenben van egy nagyon nagy, megbocsájthatatlan bűne. Nevezetesen az, hogy öt évig remekül együtt dolgozott a Puhl-Hanacsek ellenség, Dubraviczky Attilával.
Nagy esély van rá, hogy ez a két ember nem fog szerepet kapni, ki vannak zárva a jb munkából. Persze az élet nem fog megállni nélkülük sem, de két olyan dolgozni akaró személyről van szó, akik az elmúlt évtizedekben sokat tettek azért, hogy Győr – Moson- Sopron – megye a játékvezetésben is kivívta 2012. évig az élmegye szerepét. Azt gondolom, hogy a napokban véget fog érni a Muppet Show Győrben.
Puhl – Hanacsek páros megcsinálta a balhét egykoron Csongrádban és Hevesben. Zala, Veszprém és Komárom újonnan kinevezett elnökei ellen is hevesen ágált, de ott megkérdezték tőle: „Sanyikám nektek mi közötök is van ahhoz, hogy a megye kivel dolgozik? Ugye semmi”? Arról nem is szólva, hogy Komárom- Esztergom – megyében a nemzetközileg is elismert Erős Gábor lett az elnök. Nekik még az ő személye sem tetszett. Talán azért mert sokat tud róluk?
Mit lehet ebből egy régóta a játékvezetésben, illetve annak környékén élő személynek leszűrni? Puhl – Hanacsek a kiskirály szerepét vállalta magára és mindenkivel szemben gyakorolja, illetve próbálja alkalmazni? Nem fűződik semmi érdekük, ahhoz, hogy a megyékben rend legyen? Ők ketten bármit megtehetnek? Tovább rohaszthatják a játékvezetés színvonalát?
Nem maradt más hátra, mint feltenni a címben megfogalmazott kérdést. Meddig tűri még Csányi elnök úr…….??????
Megyei játékvezetés
Az MLSZ Elnöksége 2012. július 03-i hatállyal (130/2012 (07.03) számú határozat) a Győr-Moson-Sopron megyei Játékvezető Bizottságból Dubraviczk
Az MLSZ Elnöksége 2012. július 03-i hatállyal (130/2012 (07.03) számú határozat) a Győr-Moson-Sopron megyei Játékvezető Bizottságból Dubraviczky Attila, Bősze Gyula, Nagy Imre Attila, Páder Vilmos és Segovits Antal urakat visszahívja. Az eddigi Játékvezető Bizottságban végzett munkáját megköszönve további sikereket kíván.
Az MLSZ Elnöksége 2012. július 03-i hatállyal kinevezi a Magyar Labdarúgó Szövetség Győr-Moson-Sopron megyei Játékvezető Bizottság elnökévé Dr. Kovács Péter urat és a bizottság tagjaivá Horváth Lajos és Szabó György urakat, öt év időtartamra.
A megyében élő játékvezetők adatait lehet megtudni.