Valószínű, sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a játékvezetők, amikor kimennek a pályára azt csinálhatnak, amit akarnak, őket nem ellenőrzi senki.
Ezzel szemben minden NB I és NB Il-es méilkózést, sőt az alacsonyabb osztályúakat is, a Játékvezető Testület által megbízott szakemberek ellenőrzik; a mérkőzésről szóló értékelésük szerves része a játékvezetők minősítésének, amelynek alapján keretbe sorolásuk történik.

Játékvezető-ellenőr

A mai társadalom minden szférájában — olykor külön irányítás nélkül is — állandóan és rendszeresen folyik értékelés, minősítés. Ezek adnak alapot a döntésekhez, hogy mi a rossz, mi a jó, miben, hogyan kell továbblépni. Ez alól a sport, s benne a játékvezetés sem kivétel. Viszonyítani csak akkor lehet, ha rendszeres értékelés, elemzés folyik; márpedig ott, ahol teljesítményről van szó, ez feltétlenül szükséges. Azt vizsgáljuk, hogy a játékvezetők teljesítményét milyen ismérvek alapján értékelik. Véleményünk szerint: az egész játékvezetői tevékenységet az határozhatja meg, hogy hogyan oldják meg a játékvezetők kiválasztását.
Az 1970-es évek végén, a nyolcvanas évek elején bevezették a játékvezetők követelmény és minősítési rendszerét. Ezt — öt-hat évi pangás után — az újonnan szerveződött JT 1989 júliusa óta módosított formában, de alkalmazza.
Céljára a fentiekben utaltunk, vagyis arra, hogy ez olyan objektív feltételrendszer, amely alkalmas a játékvezetők teljesítményének értékelésére, a kiválasztás, foglalkoztatás, és a tehetségek felfeléáramlásának elősegítésére. Szerkezete sokrétű, egymással összefüggő tényezőből áll: a játékvezetők személyiségével; szakmai (fizikai, elméleti) felkészültségével; gyakorlati ténykedésével, annak mérésével foglalkozik. Ez utóbbit szolgálja a mérkőzések ellenőrzése.

Csernefalvy László ahhoz a tizennyolc főből álló csoporthoz tartozik, amelynek tagjai a legmagasabb osztályú mérkőzésen működő bírókat ellenőrzik. Arra kértük röviden ismertesse sportpályafutását.

— Hány NB I-es mérkőzést vezetett?
— Hatvanhét NB I-es mérkőzésen voltam játékvezető, a partbíráskodásban közel jártam a háromszázhoz.

— De közismert az is, hogy több nemzetközi találkozón is közreműködött.
— Igen, tizennyolc esetben, kupa és országok közötti válogatott találkozókon.

— Kezemben tartok egy ellenőri jelentést, ahogy megszámoltam 53 kérdésre kell válaszolniok a játékvezető és a partbírák működéséről. Jelen esetben a Rába ETO—Bp. Honvéd NB I- es mérkőzésről, amelynek játékvezetője: Lázin János, partbírói — Kovács I László és Kiss Béla. Nem tartja túl soknak a jelentési íven szereplő kérdéseket?

— Nem, mert ezek az eseték minden mérkőzésen előfordulhatnak. Az ellenőrnek X-szel kell jelölni a többszöri előfordulásokat, illetve a súlyos hibát, majd a jelentési ív hátoldalán szöveges indoklást adni mindezekről.

— A hivatalos szempontok mellett elkerülhetetlen, hogy ne alakulna ki szakmailag egyéni véleménye, ön, hogyan ellenőriz?
— Természetesen én is a megadott hivatalos szempontok alapján bírálok; az egyéni felfogásom viszont az, hogy rend, fegyelem legyen a pályán, a játékvezető pedig határozottan bíráskodjék. Ez a játékvezetésnek az alapja.

— Aki, amilyen játékvezető volt, olyan ellenőrré válik?
— Ez nem biztos, mert lehet valaki jó ellenőr anélkül, hogy magasabb szintű mérkőzést vezetett volna, és a fordítottja is fennállhat.

— Észrevételeit megbeszéli a játékvezetővel, vagy rábízza az ellenőrző bizottságra?
— Mérkőzés után, ha módom nyílik, közlöm megállapításaimat a játékvezetővel, az adott osztályzattal együtt.

— Milyen osztályzatban részesítik a játékvezetőket?
— Egytől-tízig lehet osztályozni. A leggyengébb az Latin János játékvezető egyes; súlyos hibát kell elkövetni ehhez, tízes osztályzatot viszont csak kitűnő teljesítményért lehet adni.

— Hullanak a tízesek?
— Én szerintem tízes nincs, mert hiba nélkül nem lehet mérkőzést vezetni. — Hogy is mondta Csernefalvy László? Rend, fegyelem, határozottság kell, hogy uralkodjék a pályán, mert csak akkor lehet élvezetes a játék; a játékvezető csak ilyen módon tud érvényt szerezni a szabályoknak. Sok kérdésre választ kapunk a következő 90 perc eseményeinek bírálatakor, amelyet azonos szempontok szerint, de külön-külön is véleményezünk.

Kinek kell szemüveg ?
Az ellenőr figyelme kiterjed arra is, hogy hol és milyen módon történik a játékosok cipőjének vizsgálata. Együttes megállapításunk, hogy a Csernefalvy László, az ellenőr játékvezetői hármas megjelenése kultúrált, sportszerű.
Lázin a mérkőzést rugalmas átlóban vezeti.
8. perc: — A játékvezető (noha a nézőtéren kis vihart váltott ki) jól látta, hogy a hazai csatár két kézzel ellökte a fehér mezes Honvéd játékost; jogosan ítélt szabadrúgást.
Éles, határozott a síphasználata.
— Az ellenőr negyedóra eltelte után megállapítja, hogy a játékvezető erőlteti az előnyszabályt.
25. perc: — Helyesen ítélte meg a leshelyzetet és utána a reklamáló játékost szóbeli feddésben részesítette.
Néhány pillanattal később: — Kovács I. L. partbíró egy vitás esetnél, — hogy kívül, vagy belül volt-e a szabálytalanság a Honvéd tizenhatosánál — nem foglalt állást. Véleményem szerint: ikívül volt — mondja Csernefalvy László.

— Érthetetlen számunkra is a partbíró tartózkodó magatartása.
— Az ellenőr magyarázattal szolgál: „néhány esetben Kovács László partbíró lemarad az akcióról és ebből is adódnak tévedései.”
30. perc: — A Honvéd támadó bekeveredett a győri büntetőterületre és ott elesett, a játékvezető továbbengedte a játékot. Csernefalvy ellenőr is „műesésnek” minősítette az esetet, sőt szerinte a reklamáló játékos ellen közvetett szabadrúgást kellett volna ítélni.
— Megállapítjuk, hogy a lökéseket helyesen bírálja 39. perc: — Jogosan alkalmazott figyelmeztetést (sárga lap) a Bp. Honvéd játékosánál, aki a kitörő támadót elgáncsolta (Dózsa).
44. perc: Csernefalvy: Szabályos gólt rúgott a Rába. Szó sem lehetett lesről, mivel a középhátvéd bent állt.

— A rúgás pillanatát követően futott előre a győri játékos, a gól — szabályos, 1-0 a Rába ETO javára.
A győri közönség azért tiltakozott, mert az esetnél a gólszerző (Somogyi) megsérült. A lelátóról nem lehetett látni, mi történt, mert hat, vagy nyolc játékos állt egy csoportban. Mit tesz ilyenkor az ellenőr?

— Én sem merek egyértelműen állást foglalni a nagy kavarodás miatt. A játékvezető első félidei teljesítményét így összegezi az ellenőr: „Lázin játékvezető eredményt befolyásoló hibát nem követett el; teljesítménye eddig jónak mondható. Hibájának rovom fel, hogy az előnyszabályt erőlteti, ezzel nagy kockázatot vállal magára: netán rúgdo- sódás, sérülés is bekövetkezhet. Kovács I. László partbíró többször tévedett a bedobásoknál is, mintha távolról nézné a mérkőzést... Ezt a tényt a jelentésemben is rögzíteni fogom."

A játékvezető gólja
54. perc: Nagyon szép előnyszabályból született gól: a játékvezető kivárt, a csatár elfutott és gólba rúgta a labdát.

— Kitűnő játékvezetői teljesítmény; nevezhetjük akár „a játékvezető góljának". (2-0 a Rába ETO javára).
56. perc: — A Bp. Honvéd támadását állították meg tévesen. Csernefalvy: „Véleményem szerint 2 méterrel hátrább állt a győri hátvéd; szó sem lehetett lesről! Kovács L. partbíró tévesen jelzett lesállást.”) A partbírók a félidőben nem cserélnek térfelet. — A játékvezető az egész mérkőzés során következetesen betartja az előírt 9,15 métert, viszont többször téved a lábbal elkövetett szabálysértéseknél. Ez az észrevételünk találkozik az ellenőr véleményével is.
70. perc: — Lázin elővette másodszor is a sárga lapot, mert Urbányi a győriek játékosa kézzel ütötte el a kitörni készülő Honvéd csatár elől a labdát. — Jogos a büntetés.
76. perc: — Helytelenül bírálja felül Lázin játékvezető partbíróját Kiss Bélát, aki jól intett egy bedobás során — állapítja meg az ellenőr.
78. perc: — Kiss Béla most viszont tévesen állította meg — les címén — a győri csatárokat. Ez volt az első hibája.
— A lelátóiról úgy tűnt, hogy 3—4 méterrel hátrább állt a fehér mezes Honvéd védő. 79. perc: — Elmarad egy büntető megítélése a Bp. Honvéd javára. — Ebben nincs véleményeltérés közöttünk.

82. perc: — Valószínű — mondja Csernefalvy László —, hogy reklamálásért figyelmeztette (sárga lap) Jenéit (Bp. Honvéd) a játékvezető. Ez az az eset, amiről a mérkőzés után kell megkérdezni a bírót.

A mérkőzés lefújása után Lázin az ellenőrnek elmondta, hogy szándékos kezezé- sért büntetett.
— Ez a fajta kezezés viszont nem tartozik abba a fokozatba, amelyért a közvetlen szabadrúgás mellett, büntetést is alkalmazni kelljen. Most felesleges volt a sárga lap (harmadik a mérkőzésen).
87. perc: — Jogosan bírálta felül Kiss Bélát, aki helytelenül intett, nem volt les!
89. perc: — Lázin ismét jól bírálta el a győri csatár „műesését”: helyesen — nem adott 11-est.
— A második félidő végére — állapítottuk meg — kissé elfáradt a játékvezető.
— Túl vagyunk már a 90. percen, de az időmérés a játékvezető kizárólagos joga.

— Választ kaptunk kilencven perc alatt a „feltett kérdésekre". Kérem, foglalja össze a játékvezető hármasról alkotott véleményét.
— Lázin játékvezető követett el ugyan hibákat, amelyek az eredményt nem befolyásolták, de végtelenül korrekten bíráskodott.

— Ezek után milyen osztályzatot ad?
— Nyolcast, vagy hetest, még összesítem a gondolataimat ...

— Nem is árt erre a mérkőzésre aludni egyet. Köszönjük a közreműködést.

A szombati Békéscsabai Előre Spartacus—Tatabányai Bányász labdarúgó bajnoki mérkőzésen búcsúzik sikeres játékvezetői pályafutásától Csernefalvy László, a találkozó vezető bírója és Egervári Ferenc partjelző.

Az ötvenéves Csernefalvy pontosan 50. NB I-es mérkőzésén fújja utoljára a sípot, míg Egervári Ferenc, aki több mint harminc éve tagja a JB-nek, s ez idő alatt számos hazai bajnoki és nemzetközi meccsen lengetett, szintén búcsúzik a zöld gyeptől.

A két sportember továbbra is tagja marad a játékvezetők nagy családjának: Csernefalvy László a JB szervezési bizottságában és ellenőrként, míg Egervári Ferenc az MLSZ ügyviteli bizottságában és játékvezető-ellenőrként tevékenykedik majd.

Bana állt a kapuban. A 11-es pontra Csernefalvi tette le a labdát. Az ítéletvégrehajtó nekifutott vagy négy méterről, Bana meg kijött a kapuból, s elmozdult jobbra. És Csernefalvi pontosan Banába rúgta a labdát.
— Űjra rúgom — rendelkezett Csernefalvi. — Kijöttél a gólvonalról, s a rúgás előtt elmozdultál.
Bana tiltakozott, de aztán kénytelen volt belenyugodni az ítéletbe.
Délután két óra. A hivatalos foglalkozásig még pontosan hatvan perc volt. A leglelkesebb bírók azonban már a pályán voltak. A többiek pedig az öltözőben készülődtek.

A foglalkozás előtt beszélgettünk Vadas Miklós mesteredzővel, a bírók mesterével. A kitűnő szakember már évek óta nagy lelkesedéssel vezényli a „síposok” foglalkozásait.
— A labdarúgókhoz hasonlóan, a bírók is készülnek az idényre — indította beszélgetésünket. — Az idény befejezése után teljes, majd aktív pihenő következett. Ezután elő- alapozáson vettek részt. Január 22. óta itt, a Népstadion edzőpályáján tartjuk az alapozó és a formába hozó gyakorlatozást. Persze nálunk más a helyzet, mint a labdarúgóknál. Hetente egyszer tudunk csak összejönni. S azt is figyelembe kell venni, hogy a 30 évesektől egészen az ötvenesekig minden évjárat megtalálható nálunk.
— Es a vidéki játékvezetők?
— Ok is készülnek. Ott ahol többen vannak: közös, ahol csak egy-egy országos kerettag van — magányos a gyakorlás. Persze pontos edzésterv alapján. Ugyanis valamennyiüknek megküldtük a programot.
— Mit csinálnak ma?
— A szobrok körüli nagyon jó atlétilcai pálya pontosan hatszáz méter. Nyolcszor teszik meg ezt a távot, váltakozó iramban. Egy-egy kör után előkerül a gyógylabda, a futball, s egymást követik a gimnasztikái gyakorlatok is.
— Es közvetlenül az idény előtt?
— Akkor már előtérbe kerülnek a rövidtávú vágták is. Ötször 10, 20 és 30 méteres távok váltják majd egymást.

Fél három, „összeáll” az első nyolcas csoport. Nekivágnak a távnak. Petri Sándor vezeti őket. Néhány pillanat múlva eltűnnek az egyik szoborcsoport mögött.
Üjak érkeznek. Müncz György és társai bemelegítő gyakorlatokat végeznek.

Fél négy. Gyors terepszemlét tartunk. Már öt csoport gyakorol. Kettő fut, egy gimnasztikázik, kettő pedig a gyógylabdával birkózik. Jaczina a nagylabdát gyötri, Hévízinek a kicsi jut.
— Kinek-kinek magassága szerint — mondja nevetve Gere Gyula, az egykori FIFA-bíró, aki nem hagyna ki egyetlen foglalkozást sem.
— Milyenek a mai játékvezetők?
— Ügy érzem, felnövőben van egy új. tehetséges nemzedék — jegyzi meg. — Budapesten és vidéken is sok az ügyes, nagy jövőt sejtető fiatal.
Négy óra is elmúlt, mire minden csoport végigskál&zta az előírt programot: a 4800 méteres futást — nyolc szakaszban —, a gimnasztikái és a technikai gyakorlatokat.
— Most játék következik — vezényelt Vadas Miklós.
Gyorsan előkerülnek a fehér mezek, azután kétszer 10-
es csapatokkal elkezdődik a játék. A síp Vadas Miklós szájában.
— Csak a legvégső esetben állítom meg a játékot — figyelmezteti a csapatokat. — Tessék keményen játszani, nem kisasszony-futball a modem labdarúgás!
Ezek után feljegyezzük a két összeállítást. Fehér mezesek: Jaczina — Borsos, Barna, Nagy G., Nagy B., Balogh, Geiger, Eöri, Jurinkovics, Maczkó II. Bordó melegítősök: Lauber — Tompa, Tátrai, Dorozsmai, Somlai, Hévízi. Müncz, Kuti, Nagy E., Bana.

Nem mindennapos csata Indul.
— Ügy tűnik, a bordó melegítősök jobbak — mondja Halász Mihály, aki kézsérülése miatt nem játszhat.
S mintha Somlai igazolni akarná, gyors egymásutánban kétszer is Jaczina hálójába vágja a labdát. De aztán fordul a kocka. Előbb Győri, majd Kuti (öngól) talál a kapuba, s végül Geiger adja meg a kegyelemdöfést. Nyernek a fehérek 3:2-re.

A vesztes csapat tagjai körülfogják a bírót, de az hajthatatlan. Megadja Geiger gólját.