Vad II. István



Interjú Vad Istvánnal

Vad István - Bra-Uru - kézfogás - forrás: uefa.com Forrás: uefa.com - Vad István - Bra-Uru - kézfogás.

Már a következő mérföldkő lebeg a szeme előtt – interjú az NB I-ben 20 éve bemutatkozó Vad II Istvánnal

Húsz évvel ezelőtt, 2004. április 3-án mutatkozott be a magyar labdarúgó-bajnokság élvonalában Vad II István. A FIFA-játékvezető a Sportálnak beszélt az első NB I-es mérkőzéséről, a játékvezetésen belül kötött barátságokról, a kellemes és kellemetlen nemzetközi élményekről, valamint a legutóbbi „családi” küldésről is.

2004 januárjában jelentették be, hogy tavasszal ön váltja Hajdó Attilát az NB I-es keretben. Mennyire érte váratlanul, hogy feltették a legjobbak közé?
24 évesen akkor még nagyon fiatalnak számítottam. Egy kicsit meglepetésként ért, ugyanis csak 2002 óta voltam országos kerettag. De abban az időben lezajlott egy generációváltás, több idősebb játékvezető kiöregedett, így mi, fiatalok megkaptuk a lehetőséget, gondolok itt a nem sokkal előttem bemutatkozó Fábián Mihályra és Erdős Józsefre is.

Április 3-án mutatkozott be az első osztályban, milyen emlékei vannak a Sopron–Videoton mérkőzésről?
Hiába telt el két évtized, ez maradandó élmény. Az akkori Sopron nagyon erős volt, 5–0-ra győzött, játékvezetői szempontból viszont egyszerű összecsapás volt. Más okból maradt emlékezetes egy másik bemutatkozásom: a debütáló NB III-as meccsemen, Esztergomban az egyik védő véletlenül fejbelőtt a labdával, az eszméletemet is elveszítettem, csak a kórházban tértem magamhoz.

Nagyon fiatalon mutatkozott be az NB I-ben, mennyire volt nehéz dolga a pályán?
Nemcsak nekem, a játékosoknak is elég furcsa volt eleinte, mert hozzá voltak szokva az idősebb játékvezetőkhöz. Idővel sikerült elfogadtatnom magam, és persze sok rutint is szereztem az évek múlásával.

Ebben a rutinszerzésben segítségére volt, hogy asszisztensként már voltak NB I-es meccsei?
Ez furcsa emlék számomra, mert szinte a teljes pályafutásom alatt vezetőbíró voltam, nagyon kevés meccsem volt az oldalvonal mellett. Még az országos keretbe való felkerülésem előtt megkértem a budapesti küldőbizottság vezetőjét, hogy néhányszor osszon be „lengetni” is, hogy ezzel se legyen gond. Békéscsabán partjeleztem először az NB I-ben, Kiss Béla munkáját segítettem, és szerencsére nem volt gond.

A nemzetközi kerettagságra sem kellett sokat várni, már 2007-ben odakerült a legjobbak közé, hamar bemutatkozhatott a Bajnokok Ligában is.
Valóban hirtelen indult meg a pályám. A FIFA-keretből többen kiestek, így a vártnál talán hamarabb odakerültem.

Ezt a szépen ívelő pályafutást megtörte az ominózus 2012-es Európa-bajnokság?
Egyértelműen, ezt kár tagadni… Az a mérkőzés, az a torna sok mindent megváltoztatott. Addig minden gyönyörűen alakult. Éppen akkor kerültem fel az Elite Development elnevezésű keretbe, amely a topkeret „előszobája”. Világbajnokságra és Európa-bajnokságra ugyan vezetőbíróként nem sikerült eljutnom, de így is rangos meccseket vezethettem a nemzetközi porondon.

Nehéz volt utána visszatérni a pályára?
Nem volt jó érzés... Mély nyomot hagyott bennem az az ukrán–angol mérkőzés, alapvonali játékvezetőként nem is szívesen működtem a folytatásban.

De ne szűkítsük le egy eseményre a nemzetközi porondon töltött éveit. Mire emlékszik szívesen ebből a bő másfél évtizedes időszakból?
A 2010-es évek elején az egyik fénykorát élte a magyar játékvezetés, Kassai Viktorral ketten is a Bajnokok Ligájában vezethettünk, 2011-ben és 2015-ben is ott lehettem az U20-as világbajnokságon, amely a legerősebb FIFA-torna a felnőtt világbajnokság után. Nagyszerű élmény volt olyan csapatokkal találkozni, mint az Atlético Madrid, a Manchester United, a Barcelona, a Juventus vagy a Milan. És arra is büszke vagyok, hogy ötödik magyarként működhettem közre a legrangosabb európai klubsorozatban, valamint a bemutatkozásomkor én voltam a Bajnokok Ligája legfiatalabb játékvezetője.

Ha már említette Kassai Viktort, kíváncsi lennék rá, volt-e önök között valamilyen rivalizálás?
Én már inkább a következő hullám voltam, de nem tagadom, volt minimális versengés. Ez azonban csak a szakmai részre igaz, ugyanis nagyon jó viszonyban voltunk, mindig támogattuk egymást.

És a külföldi játékvezetőkkel is hasonló viszony alakult ki a nemzetközi tornákon?
Ha nem is mindenkivel, de többekkel tartom a kapcsolatot, főleg azokkal a játékvezetőkkel, akikkel együtt lettünk FIFA-kerettagok. Például Ovidiu Hategannal közel egy időben kerültünk a nemzetközi porondra, együtt vettünk részt továbbképzéseken, de működtünk együtt FIFA-tornákon is. Ha egymás országában járunk, próbálunk időt szakítani arra, hogy összefussunk, így örültem, hogy ő vezette a Magyarország–Koszovó mérkőzést.

Jelenleg az ötödik helyen áll a magyar játékvezetői NB I-es örökranglistán, de az utóbbi években voltak hosszabb kihagyásai is.
Egy 40 év feletti sportolónak már sokkal több időt és energiát kell fordítania a rehabilitációra, ez a játékvezetőkre is igaz. A legjobb időszakomban rengeteg fizikai tesztet kellett teljesítenem a nemzetközi edzőtáborokban, emellett nagyon sok meccset is vezettem. Most teljesen más jellegű edzésmunkát kell végeznem, mint 25 vagy 30 éves koromban. Szerencsére sokat fejlődött a játékvezetés ezen a téren is, Horváth Dávid személyében egy remek, felkészült szakember irányítja a fizikai felkészülésünket.

Van célja, hogy meddig akarja folytatni?
299 meccsnél járok, a 300 NB I-es meccs lebeg jó ideje a szemem előtt. Az egy mérföldkő, de azon kívül nem tűztem ki célt magam elé. Ameddig fizikálisan és szakmailag is megfelelő teljesítményt nyújtok, addig vezetek.

Akkor esetleg a 25. évfordulón is beszélgethetünk?
Olyan messzire azért már nem tekintek, még ha évekkel ezelőtt el is törölték a felső korhatárt. De most már több pihenőre van szükségem, és persze sok fiatal tehetséges játékvezető van Magyarországon, akik hamarosan meghatározóak lehetnek az NB I-ben is.

Ha befejezi az aktív játékvezetést, a sportágban dolgozik tovább?
Így tervezem, hiszen közel 30 évet töltöttem el a játékvezetésben, rengeteg szakmai tapasztalatot szereztem. Ezért is végeztem el a magyar szövetség sportmenedzseri képzését, valamint az UEFA hasonló tanfolyamát is. Utóbbiban egy olyan osztályba jártam, ahová több válogatott labdarúgó és remek edző is jelentkezett, mint Ivan Rakitic és Michael Boris.

Édesapja, idősebb Vad István is FIFA-játékvezető volt. Ő mekkora hatással volt a pályájára?
Természetes, hogy miatta kezdtem el vezetni. Amikor külföldről jött haza, mindig mesélte a sztorikat, ez óriási hatással volt rám. A példakép tehát adott volt.

Húga, Vad Anita is eljutott a nemzetközi porondig. Szokták elemezni egymás mérkőzéseit, adnak tanácsokat a másiknak?
Anita is megszerette a labdarúgást, a játékvezetést. Most már az egyik legjobb női asszisztens a világon, járt világbajnokságon, emellett rendszeres szereplője a Bajnokok Ligájának. És most a válogatott szünet alatt először fordult elő, hogy közös küldésünk volt. Én vezettem ugyanis az Ausztria–Dánia U21-es mérkőzést, Anita és Tóth II Vencel segítette a munkámat. Nálunk egy családi ebéd és vacsora is olyan, hogy mindig megy valamelyik tévé, ha meccs van, és ilyenkor elemezzük a játékvezetést. Ez már hagyomány, a mindennapok része.

A fiai követik majd az édesapjuk pályáját?
Ha szeretnék kipróbálni, akkor természetesen támogatom őket, de kényszert nem fogok alkalmazni, nálam sem volt ilyen. Bármilyen sportnak örülök, ha elkezdik.

 

Hozzászólások