Női asszisztensünk, Vad Anita csütörtökön már nemzetközi szinten is bemutatkozott. Anita a Wales-Izrael női EB selejtezőn asszisztált Török Katalinnal. A mérkőzést Urbán Eszter vezette. Gratulálunk Anita!   

Wikipédia írja:

A 11. osztályos gimnáziumi tanuló, bátyjának játékvezetői sikereitől lelkesítve, úgy döntött, hogy maga is játékvezető lesz. 2007 decemberében sikeres játékvezető vizsgát tett a Budapesti Labdarúgó-szövetség (BLSZ) Játékvezetői Bizottság (JB) előtt. 2010-től a BLSZ NB III-as asszisztensi keretének rendszeresen foglalkoztatott tagja. A nagymama a Testnevelési Főiskola tanáraként a labdarúgók oktatásáért volt felelős. A nagypapa, id. Vad István az aktív labdarúgást befejezve mérkőzések dirigálásába kezdett, a budapesti (megyei) bajnokságban bíráskodott. Vad Anita édesapja, Vad István gyorsan végigjárva a játékvezetői szamárlétrát, hamarosan a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagja lett, akárcsak Anita bátyja, Vad II. István. Európában, de talán a világon is különleges esemény, hogy egy családban a nagyapa, az apa, a fiúunoka és a lányunoka is játékvezetésre adja a fejét.

A Magyar Labdarúgó Szövetség Játékvezető Bizottság továbbra is kiemelt figyelmet fordít a feltörekvő tehetségek számára. Az aktuális akadémiai képzés résztvevői pályafutásuk fontos állomásához érkeztek. Két éven át voltak részesei a tartalmas kurzusnak, mely során azóta többen magasabb osztályba léptek.

A pünkösdhétfő amiatt is ünnep volt nekik, hogy aznap tettek vizsgát, majd bensőséges keretek között búcsúztatták őket. Társaik apró ajándékkal, emléktárggyal kedveskedtek nekik. Természetesen a ballagás valójában egy új út kezdete, ahol még jobban kamatoztathatják a tudásukat. Az akadémiai képzés sikeres elvégzését igazoló oklevelet a nyári edzőtáborban vehetik át nagyobb plénum előtt.

A ballagó akadémisták: Bereczki Miklós (Budapest), dr. Kovács Gergely (Vas), Molnár Attila (Zala), Dolnegó Bálint (Nógrád) játékvezetők, Tőkés Róbert (Hajdú-Bihar) és Vad Anita (Budapest) asszisztensek.

Az akadémiai előkészítő csoport tagjai egy éve kerültek ebbe a programba ? ők szintén elbúcsúztak. Ezalatt az idő alatt megkapták azokat a felzárkóztató elméleti, valamint gyakorlati instrukciókat, mely alapján biztosított a fejlődésük. Nekik egyelőre az a cél, hogy megfeleljenek a magasabb, országos szintű elvárásoknak és követelményeknek, miáltal bizonyíthatják a rátermettségüket. Az új akadémisták kiválasztására a nyári edzőtáborok után kerül sor.

Akadémiai előkészítősök: Bogár Gergő (Nógrád), Görög Márió (Győr), Lapath Dávid (Zala), Szalai László (Veszprém) játékvezetők, Horváth Edina (Fejér), Molnár István (Komárom), Révész Csilla (Komárom), Zorinácz Ádám (Fejér) asszisztensek - írja az mlsz.hu

A volt FIFA-játékvezetőt kétszer menekítették ki rendőrautóban a stadionból, de komolyabb balhéi nem voltak.

Neves futballistákból ritkán szokott játékvezető lenni, Vad István ezen kevés kivételek egyike. A korábbi Fradi-csatárból elismert FIFA-bíró lett. Ráadásul családon belül is vannak követői, hiszen a lánya, annak élettársa és a 2012-es Eb-n nagyot hibázó fia is játékvezető. Az "öreg" Vad egyébként nyugdíjasként, jószerivel hobbiból, még mindig vezet, kispályás meccseken bíráskodik.

Kezdjük a legkellemetlenebbel! Mit érzett, amikor a fia, Vad II István a két évvel ezelőtti Európa-bajnokságon, az Ukrajna-Anglia meccsen elnézte a házigazdák szabályos gólját? 

Hát mit érezhet ilyen esetben egy apa? Mindenekelőtt azt szeretném mondani, nekünk otthon, a tévé előtt, a sokszori visszajátszás után könnyű okosnak lennünk. Természetesen nagyon sajnáltam a gyereket. Miután hazajött, rögvest szóba került az eset, és elismerte a hibáját. Mást nem is tehetett. Elmondta, az volt a baj, hogy elmozdult az alapvonalról, beljebb volt a pálya felé, nem állt vonalban, így nem látta, hogy az ukrán lövés áthaladt a gólvonalon. Csak egy fél lépéssel kellett volna kintebb állnia, akkor nem takarja el a labdát a kapufa.

 És mit tanácsolt neki?

Próbáltam nyugtatni, és azt ajánlottam, hogy minél előbb tegye túl magát a dolgon, de tanuljon az esetből. 

És hogy érzi, tanult?

Szerencsére ő hamarabb elfelejtette az egészet, mint a sajtó, a szurkolók vagy a baráti köre. Azóta válogatott és EL-meccseket kapott, nem írták le a szakmában. 

Akadt lap, amelyik tökfejnek, a másik csalónak nevezte a gyereket. 

Persze, meg hallottam olyat is, hogy nagy mellű hölgyekkel töltötték a meccset megelőző éjszakát, ezért voltak dekoncentráltak a magyar játékvezetők. De ez hülyeség. Fölösleges összeesküvés-elméleteket gyártani, bírói tévedésről, súlyos hibáról van szó, semmi másról.

Ön hibázott valaha is ekkorát? 

A mi időnkben még nem voltak ekkora műszaki csodák. Meglehet, én is hibáztam, csak az nem derült ki. Vagy ha mégis, akkor hamar elfelejtették. Puhl Sanyitól tanultam, hamar túl kell tennie magát az embernek a hibákon.

Mik voltak a legnagyobb bakijai?

Kétszer vittek el rendőrautóval. Egyszer Diósgyőrben, egyszer meg Újpesten. Emlékszem, a Megyeri úton a hosszabbításban egyenlített az MTK, és valami hasonló eset történt Miskolcon is. Bekopogott az öltözőnkbe egy rendőrtiszt, és azt mondta, kint a fejünket követelik, jobb lenne, ha az ő kocsijukban hagynánk el a stadiont. Így tettünk, az egyik kollégája meg elvezette valameddig a mi autónkat. De komolyabb balhém nem volt. 

Hozzá lehet ahhoz szokni, hogy szidják az embert?

 Már játékoskoromban kezdtem hozzászokni az érzéshez. Az Üllői útról kimozdulva szinte bárhova mentünk, utáltak minket. Persze fradisták mindenhol vannak, de az ellenszenv is nagy a klub iránt. Mire bíró lettem, már jókora rutinra tettem szert, hogyan kezeljem azt, amikor szidnak. Nem vagyok lelkiző típus. 

A nevesebb labdarúgók pályafutásuk után általában edzőnek vagy sportvezetőnek állnak, csak ritkán fordul elő, hogy bírónak.

Ön miért ezt választotta?

Bár megvolt a középfokú edzői papírom, jobban érdekelt a bíráskodás. Elég hamar nemzetközi játékvezető lettem, és soha nem bántam meg, hogy ezt választottam. Edzőként biztosan nem ment volna ilyen gyorsan a nemzetközi szint elérése.

Melyek voltak a legnagyobb meccsei játékosként és bíróként?

Játékosként egy Fradi-Diósgyőr. A 67. percben, 0-1-nél állított be Dalnoki Jenő. A 69. és a 71. percben a góljaimmal fordítottunk, és végül 3-1-re nyertünk. Játékvezetőként a berni Young Boys-Celtic UEFA-kupa-mérkőzés. Remek volt a meccs, és a bíráskodás is jól ment. A végén elkértem a meccslabdát, de már nincs meg, mert leégett a lakásunk elektromos zárlat miatt, s fekete narancs lett a labdából. 

A fiából nem akart futballistát faragni?

 Focizott ő is a Fradiban meg a BVSC-ben. Tizenöt évesen nem érzett magában akkora tehetséget, hogy azt folytassa, így váltott, tizenhét évesen már komolyabban vezetett. Úgy voltam vele, csinálja azt, amit szeret. Nem görcsöltem emiatt. 

És az sem zavarta, hogy a Fradinak nem fújhatott meccset?

De, az jobban fájt. Kértem Nagy Miklóst, a játékvezetők akkori elnökét, hogy a búcsúmeccsem hadd legyen a Fradi-Haladás. Tét nélküli bajnoki volt, semmi sem múlt rajta, de nem kaptam meg. Helyette a Siófok-Gázszer FC mérkőzésen adtak emlékszobrot. Ez kicsit rosszulesett. Jártam én annyit nyaralni a Balatonhoz, de a búcsúmérkőzésemet nem ott képzeltem el. És az MLSZ-nél még létezik a kollektív bűnösség, mert a fiamnak sem adnak Fradi-meccset. Talán a múltunk miatt.

Ez érdekes, nem? 

Engem az érdekelt mindig is, hogy aki komoly szinten futballozott, majd bíró lett, nem fordult-e elő vele, hogy a játékvezetői szerepköre ellenére olykor belerúgjon a labdába. 

Az elején még sok reflexmozdulat élt bennem, például az is, hogy belerúgni a labdába. Az elején alacsonyabb osztályokban vezettem, s amikor például luftot rúgott valaki, átfutott rajtam a gondolat, hogy ezt én bizony berúgtam volna. Vagy ha nem, akkor Dalnoki Jenő bácsi a padról leordított volna a pályáról. Aztán idővel már nem zavart, hogy nem engem játszanak meg. Hamar beletanultam az új szerepbe, amely aztán olyan jól ment, hogy vendégmunkás is lehettem. Pedig ez ebben a szakmában nemigen szokás: kétszer is dolgoztam Katarban a kollégákkal.

Mit gondol, milyen lesz ott nyáron világbajnokságot rendezni?

Sok problémát hallok, már most túl sokat. Blatter FIFA-elnök megtesz mindent, hogy ne kelljen lemondani a katari vébét.?

Egyáltalán, lehet ott nyáron meccset játszani?

Lehet, este tíz után. Napközben lehetetlen mozogni. Csak a medenceparton vagy a légkondicionált helyeken lehet megmaradni. Nem tudom, hogyan fogják megoldani, nem lehet minden meccset este tíz után játszani.

Önök élvezték Katart?

Persze, fejedelmi életünk volt. Nem kellett megszakadni a munkában, esténként teniszeztünk. Hamar összebarátkoztunk a kint élő magyar szakemberekkel. Megmutatták például, hol kapunk még az átlagnál is olcsóbban aranyat, amit aztán hazahozhattunk. Szóval, jó volt.

Manapság mivel foglalkozik?

Mondanám, hogy élvezem a nyugdíjaséveket, de rokkantnyugdíjas vagyok. Azért mégsem panaszkodom, van két szép unokám a fiam révén, így van még egy Vad Pisti a családban. Amúgy a lányom, Anita is bíráskodik az NB III.-ban, az élettársa, Szüts Gergely pedig az NB II.-ben. A kutyánkat, Cukit is le akartam vizsgáztatni. De komolyra fordítva, örülök, hogy élvezik, amit én is szerettem.

Már nem jár meccsre?

Az idén abbahagytam az ellenőrködést is a BLSZ-ben. Néha Pesten meg szoktam nézni a fiamat munka közben. Ennyi.

És a játékvezetés?

Csak kispályás meccseken szoktam bíráskodni. A nagy pályát már nem bírom. De azért még mindig jó néha belefújni a sípba.   forrás: magyarhirlap.hu

Péntektől vasárnapig újabb összevonáson vettek részt az MLSZ JB akadémiai rendszerében lévő játékvezetők és asszisztensek.

A vecsési Airport Hotel adott otthont a három napos tartalmas összetartásnak, amelyen tizenketten vettek részt. Jelenleg mindannyian tagjai az NB III-as keretnek. A nyitónapon előadás hangzott el a figyelem és a koncentráció szerepéről, illetve értékelték az elmúlt bajnoki fordulók tapasztalatait. Az elméleti tesztet követően közös tévézésen megtekintették a Hollandia-Magyarország világbajnoki selejtezőt ? játékvezetői és asszisztensi szemmel. Szombaton a játékvezetéshez szükséges képességek, a konfliktuskezelés és a honi profi bíráskodásról szóló tájékoztató szerepelt a délelőtti programban, majd délután a vecsési futballpályán úgynevezett practical session, azaz gyakorlati képzés következett.

A zárónapon mérkőzés- és szituációelemzésekkel haladtak előre, szó volt az edzéselméletről és a Polar-adatok értékeléséről, végezetül pedig az összevonás konklúziójával zárták a minden szempontból hatékony tábort.
Az összevonáson résztvevők névsora

Játékvezetők:
Budapest: Bereczki Miklós
Győr-Moson-Sopron: Hofbauer Péter
Nógrád: Dolnegó Bálint
Vas: Szvorda Melinda, dr. Kovács Gergely
Zala: Molnár Attila

Asszisztensek:
Hajdú-Bihar: Tőkés Róbert
Budapest: Vad Anita

Keresztéves akadémisták

Játékvezetők:
Baranya: Zierkelbach Péter
Budapest: Farkas Mátyás
Fejér: Jakab Géza
Vas: Papp Ákos

Hét férfi, egy női játékvezetőt, négy férfi és egy női asszisztenst hívtak meg az MLSZ Kánai úti székházába augusztus 24-re. A bő három órás programon azok voltak ott, akiket a Játékvezető-képző Központ érdemesnek tartottak arra, hogy aktív résztvevői legyenek a felkészítő napnak. A majdani országos kerettagságban reménykedő hallgatók reális képet kaptak arról, hogy mik az elméleti és a fizikai elvárások velük szemben, előadást tartott Juhos Attila, Székely Ferenc és Sáfár Sándor.

A meghívottak:

Játékvezetők:

Borsod-Abaúj-Zemplén : dr. Szabó István

Budapest : Bereczki Miklós

Győr-Moson-Sopron : Hofbauer Péter

Jász-Nagykun-Szolnok : Czékus Sándor

Nógrád : Dolnego Bálint

Vas : dr. Kovács Gergely

Zala : Molnár Attila

Női játékvezetők:

Vas : Szvorda Melinda

Asszisztensek:

Budapest : Tamássy Attila

Hajdú-Bihar : Tőkés Róbert

Heves : Berényi Ákos

Veszprém : Mohos Mátyás

Női asszisztensek:

Budapest : Vad Anita

Mindennaposnak nem nevezhető történet: van egy labdarúgó, Vad István, aki a pályafutása befejezése után játékvezetőként is ismert lesz, majd a fia ugyancsak a bíráskodásra teszi fel az életét. A slusszpoén természetesen nem ez, hanem hogy a családfő sarjai legalább olyan ?érdekessé váltak", mint a korábbi FTC-futballista: előbb a FIFA-ranglétrán még gyorsabban emelkedő Vad II István, aki a minap a nemzetközi figyelem középpontjába került, illetve pár évvel korábban a lánytestvére, aki szintúgy mérkőzéseket kezdett vezetni. És ő már a negyedik szakmabeli a famíliában...Akkoriban volt gyerek, amikor tízből tíz fiatal akart futballista lenni.

Az 1953-as születésű Vad Istvánnak teljesült az álma, a Ferencvárosban játszhatott, a felnőtteknél töltött két esztendeje során összesen 12 bajnoki gólig jutott, és máig büszke arra, hogy 1976-ban MNK-győztes lett, az 1976?1977-es bajnokságban pedig együttesét bajnoki bronzéremhez segítette.

- Ezerkilencszázhatvankilencben, Ebedli Zoliékkal kezdtem a Fradiban, és nyolc éven keresztül a zöld-fehérekhez tartoztam - elevenítette fel az emlékeit az NS 2008. július 18-i számában Vad István. - A mai napig a fülembe cseng, amit edzőnk, Dalnoki Jenő mondott az egyik élvonalbeli meccs előtt: Vadkám, mert így hívott, ahány méterrel átlépi a felezővonalat visszafelé, annyi ezer forint büntetést fizet. A szervezést hagyja meg az Ebedli bácsinak meg a Nyilasi bácsinak, magát az ellenfél kapuja előtt akarom látni."

Hát igen, akik látták futballozni, azt mondják, Vad Istvánnak nem volt olyan testrésze, amellyel ne tudott volna gólt szerezni... A labdarúgást aztán majd 33 esztendősen, a 22-es Volánban fejezte be, de akkor már túl volt a sikeres játékvezetői vizsgán.

Nem állítjuk, hogy elhatározásával meglepetést szerzett édesapjának: idősebb Vad István ugyancsak bíráskodott, igaz,ő csak a Budapest-bajnokságig jutott. A fiú, a korábbi ferencvárosi játékos pedig 1990 és 1998 között 106 meccsen bíráskodott a magyar élvonalban, azt azonban mindig is fájlalta, hogy az FTC-nek egyetlen mérkőzést sem vezethetett.

Noha kérte a játékvezetők akkori főnökét, Nagy Miklóst, hogy Fradi-meccsel búcsúzhasson, az első osztályban a Siófok?Stadler párharcon fújta utoljára a sípot. Ekkor már olyan felejthetetlen nemzetközi találkozók voltak mögötte, mint az Ajax-Bayern München összecsapás, de örök emlék az a Megyeri úti és diósgyőri kilencven perc is, amely után csak rendőrautóval tudta elhagyni a stadiont...

Ami neki először 38 esztendősen adatott meg (bíráskodás nemzetközi mérkőzésen), fia, Vad II István életében már 27 évesen bekövetkezett. A fiatalember az RTK-ban kezdte a játékoskarrierjét, majd a Ferencvárosban és a BVSC-ben szerepelt ifiként, hogy aztán egészen korán a sípmesterség mellett tegye le a voksát.

-Amikor apu bíráskodott, mindig mentem a meccsekre, ott voltam vele az öltözőben, és hamar beleszerettem a miliőbe, amely a játékvezetők életét körülveszi" - adott magyarázatot a pályaválasztására, szintén négy esztendővel ezelőtt Vad II István.

- Még futballoztam, amikor elkezdtem bíráskodni, aztán viszonylag hamar rájöttem, labdarúgóként nagy ívű karriert aligha futhatok be. Tizenhat évesen már gyerekmeccset vezettem, jött a BLASZ II, aztán az NB III, felkerültem az országos keretbe, és immár két esztendeje FIFA-bírónak számítok. A célom ugyanaz, mint volt, amikor elindultam a pályán: a következő lépcsőfokot szeretném elérni."

Vad I István állította, a fia nem miatta lett élvonalbeli játékvezető. A gyereket nem a hátszél segítette, hanem az, hogy korábbi futballistaként jobban tudja megítélni a test test elleni játékhelyzeteket, mint aki könyvből tanulta a szabályokat.

Senki sem lepődhetne meg, ha Vad II István azt állítaná, a szakmában az édesapja a példaképe, azonban nem így van. Mint mondta, számára nem létezik bíróideál, de sok kolléga van, akitől érdemes ellesni valamit. Akár azt, miként fegyelmez, akár pedig, hogy miként igazítja el a sorfalat.

A tanulási folyamat részeként a cikk születésének időpontjában a ?Kisvad" épp egy izraeli Intertotó- összecsapáson volt túl, de aztán vb-selejtezőkön, Ukrajnában az U19-es Eb-n, a szingapúri ifjúsági olimpián (többek között a nyitómeccsen!), Eb-kvalifikációs mérkőzéseken, tavaly nyáron pedig a kolumbiai U20-as világbajnokságon is szerephez jutott, és közben 2010 őszén újabb nagy lépcsőfokot lépett: 31 esztendősen immár a BL-ben is fújhatott.

Idén pedig jött Doneckben az ukrán-angol Európa-bajnoki csoportmeccsen a gólbírói szerepkör Kassai Viktor (meg a többi honfitárs) oldalán, és az a bizonyos meg nem adott Marko Devics-találat a gólvonalon túl, amely igencsak felerősítette az új technológiák bevezetését támogató hangokat, illetve a jelek szerint magát a reformfolyamatot is.

Vad II István életében azonban más érdekességek is vannak. Előmenetelén fellelkesedve 12 évvel fiatalabb húga, Vad Anita 11. osztályos gimnáziumi tanulóként úgy döntött, ő bizony a hétvégéket nem (csak) házibulikban tölti, hanem a futballpályákon. 2007 decemberében így maga is bírótanfolyamra jelentkezett, és azóta megtapasztalta, a futballistaanyukáknál olykor elszakad a cérna...

-A példa előttem volt, hiszen apu és a bátyám is vezet, de nem tagadom, a női labdarúgók kínai világbajnoksága is nagy hatással volt rám - mondta szintén 2008-ban a ranglétrán azóta már feljebb lépő csinos ifjú hölgy. - Elvégeztem a tanfolyamot, és a Rojik?RTK meccsen debütáltam játékvezetőként.

Nehezen szoktam meg, hogy a szülők olykor mennyire elveszítik a fejüket, de apuék felkészítettek rá, miként kezeljem ezeket a helyzeteket. Édesapám egyébként is nagy támasz számomra: ott van mindegyik meccsemen, és elmondja, mit csináltam jól, mikor kellett volna másként döntenem. Egyébként előfordult már, hogy belefújtam a sípba, és utána rögtön tudtam, rosszul ítéltem.

Adja magát a kérdés: nőként meddig lehet eljutni ezen a pályán? Arra lehet építeni, hogy az apa és a fivér is felverekedte magát a nemzetközi porondra, és bár az álmok valóra váltásához jó esetben is évekre van szükség, Vad Anita előtt már a családon kívül is létezik minta idehaza: Gaál Gyöngyi.

És most ne arra tessenek gondolni, hogy utóbbi miként nézhette tavaly szabályosnak a felnőtt női vb Ausztrália-Egyenlítői-Guinea találkozóján (3?2) az afrikai Bruna nyilvánvaló kétkezes labdamegfogását, hanem hogy egyáltalán FIFA-játékvezető lett (és ilyen rangos tornára hívták) Magyarországról. Ez lehet (legyen) a követendő példa...