Székely Ferenc (képünkön) neve nem csak Pest megyében, hanem országos szinten, sőt Európában is jól cseng a szakmai berkekben. Húsz éves aktív játékvezetői pályafutásának felét a FIFA asszisztens keretében töltötte, melynek köszönhetően részt vehetett Konföderációs Kupán, egy U21-es világbajnokságon, a sydney-i olimpián és a 2002-es japán-koreai rendezésű VB-n is. Közreműködött csaknem harminc Bajnokok Ligája mérkőzésen és ha telefonja megcsörren, könnyen előfordulhat, ha Kim Milton Nielsen, vagy Graham Poll érdeklődik hogylétéről a vonal másik végén. A magánéletében sikeres üzletember és tisztes családapa, aktív játékvezető pályafutása befejeztével sem távolodott el választott hivatásától és bátran vállalja az MLSZ és Pest megye megbízásait. Most az UEFA részéről is számítanak munkájára, hiszen komoly esélye van arra, hogy személyével bővüljön a nemzetközi ellenőrök kerete. Székely Ferencet a Pest megyei játékvezető bálon kérdeztük terveiről, tapasztalatairól és a körülötte keringő egyéb hírekről.

- Becsomagolt már?
- Igazság szerint a bőröndöm már kész, minden hivatalos okmányt és dokumentumot beszereztem, de a ?szellemi útravalót? is megkaptam Vágner László elnök úrtól. Március másodikán reggel indulok Skóciába, ahol a tíz meghívott egyikeként egy norvég játékvezető munkáját kell majd megítélnünk. Innentől csak rajtam múlik, hogyan birkózom meg a feladattal, de bizakodom, hiszen eddig is megoldottam már a feladataimat, remélem nem most fogok ?elcsúszni??

- Drukk, vagy izgalom van önben?
- Persze, hiszen komolyan kell vennünk a munkát, sőt esetenként egy ellenőri jelentés emberek sorsáról dönt. Itt minden szónak, vesszőnek, pontnak jelentősége van, nagy alaposságot követelnek meg tőlünk. Ebből a szempontból úgy gondolom, ez nehezebb feladat, mint maga a játékvezetés.

- Ha sikerül meglépni ezt a lépcsőt, milyen előnyökkel járhat, vagy ennek hozadéka hogyan csapódik le a magyar játékvezetés, és konkrétan Pest megye számára?
- Azt látni kell, hogy aki bekerül ebbe a körforgásba, az minden információt első kézből, és a lehető leggyorsabban kap meg. Pest megye eddig is élvezte ennek előnyét, hiszen az oktatási anyagok, melyeket leadtam az itteni játékvezetőknek mindig a legfrissebb, az UEFA által meghatározott követelmények szerint kerültek kidolgozásra. Ami a Magyar Labdarúgó Szövetséget illeti: az, hogy ez a testület ismét egy magyarral bővülhet, elsődlegesen megtiszteltetés Magyarország számára. Számomra pedig azért fontos, mert a múltban elvégzett munkám eredményeként van erre most lehetőség. Továbbá nem mindegy, hogy egy országnak három vagy négy ellenőre van, hiszen minél többen járják a világot, annál hatékonyabban tudják építeni a kapcsolatokat és szolgálni a magyar labdarúgást és játékvezetést egyaránt. Ezek a sportdiplomáciai kapcsolatok pedig különösen fontosak a fejlődés szempontjából, illetve nem titok, hogy egyes politikai döntések is a sport alapjain nyugszanak.

- Azért itthon is számolnak önnel. Felröppentek a hírek, hogy a Pest megyei Labdarúgó Szövetség Játékvezetői Bizottságának elnöki pozícióját nagy eséllyel ön nyerné el, ha Ádám Mihály visszavonul. Vannak ilyen irányú szándékai?
- Ez nem egy új történet, időszakosan előkerülnek ilyen felvetések. Néhány éve már feltették nekem ezt a kérdést, és akkor a szavaimat teljesen kiforgatták, rengeteg kellemetlenséget okozva nekem. Hangsúlyozom, nem gondolkodom előre ilyen dolgokon. Ádám elnök úrral nagyon jó a kapcsolatom és szoros szakmai kötelékben végezzük a feladatainkat. Nem hiszem, hogy nekem most azzal kellene foglalkoznom, hogy mi lesz a távoli jövőben, hiszen van éppen elég munkánk a jelenben is. Ezért nem is foglalkozom ezzel a kérdéssel.

- És magasabb szinten, nem gondolkodik hasonló pozíció betöltésével? Egyes vélemények szerint akár az országos elnöki poszt is kinéz önnek?
- A rémhírek viszik a társadalmat a gödörbe, ezért nem szabad ezeknek felülni, hangsúlyt adni, vagy fontosságot tulajdonítani. Úgy gondolom, hogy amivel eddig megkerestek, és képesnek tartottam magam az adott feladatra, akkor elvégeztem. Most viszont nem erről van szó, hiszen Vágner László személyében van elnöke az MLSZ JB-nek. Persze magam is hallok-olvasok megállapításokat, magukat szakmainak tartó portálokról, de ezekkel nem érdemes foglalkozni. Vágner elnök urat ők megosztónak tartják, és az ő szempontjukból bizonyára az is, hiszen megosztotta a játékvezetést erkölcsösre és erkölcstelenre. Én a magam részéről nem foglalkozom ezekkel a véleményekkel, teszem a dolgom, végzem a munkámat. Jelenleg a nemzeti instruktor helyetteseként túl vagyunk az országos és megyei továbbképzésen, a törökországi edzőtáboron, bonyolódnak a játékvezetői vizsgák. Ezek mind rengeteg munkával járnak, időt és energiát igénylő feladatok, tehát a rémhírekkel inkább foglalkozzanak azok, akik ráérnek, vagy kitalálták ezeket.

- Helyzetéből és szakmai múltjából adódóan különleges rálátással bír az országos és a megyei játékvezetésre is. Hogyan ítéli meg a fejlődés ívét, milyen pozitív, vagy negatív tapasztalatai vannak ezen a téren?
- Akinek van egy kis rálátása, vagy higgadt gondolkodással bír a játékvezetés területén, annak egyértelmű, hogy Vágner László, amit vállalt, eddig is elvégezte. A nemzetközi elismerés, amely őt és Piller Sándort övezi, jól segíti a magyar játékvezetőket is. Itthonról ezt nagyon nehéz objektíven megítélni, de aki járatosabb az UEFA, vagy a FIFA köreiben, tudja, hogy ez a megállapítás vitathatatlan tény. Az elnök úr vezetésével Magyarországon bevezettük a Convention programot, amely hétszázezer svájci frankot biztosít a magyar játékvezetés számára. Ennek jelentős része a megyékhez került, amely így lehetővé tette, hogy a képzéseken laptopok, kivetítők, nyomtatók biztosítsák a minőségi előadások hátterét, illetve jelentős összeg fordítható az ellenőrzésekre is. Az összeg másik fele a játékvezetők profi mentalitásának kialakítására fordítható. Ennek első eredménye, hogy professzionális kommunikációs szettekkel láttuk el játékvezetőinket, így segítve a hatékonyabb együttműködést. Hat rendezvény tartunk számukra évente. Az edzőtáborok és a workshopok minősége jól illeszkedik a nemzetközi követelményekhez. Az elmúlt két-három évben olyan előadókat sikerült elhoznunk, akikről korábban csak a mi elbeszéléseink alapján halhattak, hiszen velük mi is csak BL-meccseken, vagy a világbajnokságokon, kontinenstornákon találkozhattunk. Úgy érzem, ez hatalmas lökést adott a magyar játékvezetésnek, hiszen mindenki elhiheti, hogy ott, azon a szinten, ahol ő végzi a feladatát az igenis fontos, és van esélye a továbblépésre. Minőségileg a rendszer nem csak országos szinten jelentett hatalmas előrelépést, hanem a megyékben is. Pest megyében mára már nem nagyon van probléma a fizikai felkészültséggel. Az utolsó továbbképzésen kétszázötvenen vettünk részt. Mindenki komolyan veszi, még az az idősebb kolléga is, aki csak szezononként három mérkőzést vezet, mert tudja, hogy itt fontos a munkája. Ezért szívesen jön el, találkozik a többiekkel és biztosan hall olyan új dolgokat, amely számára is fontos és a szakmai épülését szolgálja.

- Utalt a sportdiplomácia fontosságára. Melyek azok a lépések, amelyeket konkrétan ön tud megtenni, és ez hogyan tudja pozitív irányba befolyásolni a magyar játékvezetés megítélését?
- Az UEFA-ban és a FIFA-ban most olyan szakemberek dolgoznak a játékvezető bizottságokban, akikkel én mérkőzéseken együtt működtem, tisztában vannak a képességeimmel és a tudásommal. Velük nekem könnyebb lesz szót értenem, hiszen tudják, hogy mit jelent az a vonal, amit én képviselek, így biztos vagyok abban, hogy a magyar labdarúgás és a magyar játékvezetés számára tudok majd ténykedni.

- Kassai Viktorék most az ön nyomdokaiba lépnek, hiszen pillanatnyilag még ön az utolsó magyar játékvezető, aki felnőtt világversenyen vehetett részt. Szakmailag, emberileg, és barátilag milyen tanácsot tud nekik adni?
- Viktorékkal már régóta beszélgetünk ezekről a dolgokról, amikor Kanadában és az olimpián Kínában voltak, már próbáltam nekik tanácsokkal is segíteni. Nekik talán picit könnyebb a helyzetük, mint nekem volt, hiszen ugyanazt a nyelvet beszélik, míg én egyedül voltam és úgy kellett megfelelnem. Nagyon nagy élmény egy ilyen világversenyre kikerülni, de azt azért látni kell, hogy itt hatalmas a taposás. Nagyon fontos, hogy maradjanak a saját véleményüknél, őrizzék meg a mentalitásukat, és senki ne tudja eltéríteni őket semmilyen irányba. Egy ilyen világversenyen két-három csoport szokott kialakulni. Dél-Amerika, Spanyolország, Portugália általában önálló kis ?klikket? alkot, míg Közép- és Nyugat-Európa, valamint a Közel-Kelet Ázsiával szokott inkább közelebb kerülni. Ezek között a csoportok között aztán hatalmas presztízscsaták dúlnak, de végérvényesen mindig a FIFA elnökének a véleménye dönt, amely az én időmben nem volt Európa-párti. Ennek ismeretében nagyobb a teljesítményük iránti elvárás, így fontos, hogy még a legapróbb dolgokat is beszéljék meg és folyamatosan koncentrálva, magas színvonalon teljesítsenek. Ez a hármas igazi profi csapat, és a sportdiplomáciában is jártasak. Nagyon sok szegletében megfordultak már a világnak, az arab világban kimondottan magas az elismertségük. Szerintem pozitívan fogják venni ezt a kemény akadályt, és ne felejtsük el, hogy itt már nem Kassai Viktor neve lesz az első, hanem Magyarországé. Ezekben a srácokban benne van, hogy az olimpiai döntőhöz hasonlóan most is maradandót alkossanak. A magunk részéről nagyon szurkolunk, hogy sikerüljön is nekik!

- Pest megyében milyen további tervei vannak, hogyan tudja majd összeegyeztetni a megnövekedett feladatokat az itteni teendőkkel?
- Pest megye az én szívemben egy külön csücsök. Én innen indultam el, még boldog emlékű Aranyosi Lajos bácsi segítségével. Amióta az országos keretben vagyok, szívesen járok vissza és igyekszem a megyének minél többet segíteni. A továbbiakban is fontosnak tartom, hogy a Pest megyei játékvezetők megkaphassák azokat a szakmai anyagokat, továbbképzéseket, amiket eddig is, és amíg a megyei vezetés igényt tart a munkámra, én itt leszek, bármit hoz is a jövő.

- Ugyanebben a szókimondó, szabad stílusban, mint eddig, vagy kicsit finomít majd ezen?
- Finomítani nincs értelme, mert szerintem ennek csak így van hatása. Annak nincs értelme, hogy egymást fényezve, szépítve a dolgokat elmenjünk a lényeg mellett. Én mindig őszintén megmondom a véleményem és ebben egy kevés indulat sohasem lehet gátló tényező. Ha nem mondjuk ki az őszinte véleményünket, akkor nem várható előrelépés. Meg kell találni a hibákat, és ki kell azokat javítani. Nemzetközi szinten is hasonló stílusban beszéltük meg ezeket a dolgokat, és tudtuk, hogy az esetleges hibákat a jövőben hogyan küszöböljük ki. Ezért nem is szabad megharagudni, mert ez csak így vezet eredményre.

- Öt gyermek édesapjaként nem kíván esetleges szakmai utódot is kinevelni a családból?
- Igazság szerint nem szeretném őket befolyásolni. Persze nagyon örülnék, ha három fiam is sikeres lehetne ezen a pályán, mert én nagyon sokat kaptam a játékvezetéstől. Rengeteg élmény és elismerés, amely nélkül most nem tartanék itt. Azt viszont nekik kell tudni, hogy mihez van kedvük és tehetségük. Persze nagyon sokat köszönhetek a feleségemnek is, aki biztosította számomra a nyugodt hátteret, mivel e nélkül nem ment volna. Ákos fiam most megpróbálkozik vele, majd meglátjuk, mire lesz képes. Az ő mentalitása más mint az enyém, ő labdarúgó volt, ha úgy érzi erre hivatott, csak támogatni tudom.

- Az MLSZ bálján kapott egy búcsúajándékot az UEFA-tól. Meg lehet kérdezni, hogy mii van ebben a csomagban?
- Igen, kaptam egy diplomát, amiben megköszönik a nemzetközi keretben végzett tíz éves munkámat, és amelyet az UEFA főtitkára és Platini úr is aláírt. E mellett az UEFA irodavezetője külön levélben köszönte meg, hogy együtt dolgoztunk, illetve biztosított arról, hogy továbbra is számítanak rám és a tapasztalataimra. Végezetül kaptam egy hímzett UEFA zászlót a nevemmel és a kerettagságom kezdő és végső dátumával, és azzal a szöveggel, hogy köszönik a velem való együttműködést.

-Ez egy életre szóló ajándék? Tudna élni foci nélkül?
- Nem, ebben biztos vagyok. Sokan úgy vannak vele, hogy ha közgazdasági alapokon, vagy patikamérlegen kiszámolnánk, mennyi időt és energiát szánok a játékvezetésre, bizonyára nem éri meg. Viszont aki egyszer megfertőződik ezzel a szenvedéllyel, az olyan, mint a kábítószer, nincs kiszállás. Biztos vagyok abban, hogy a játékvezetés szeretete a sírig elkísér?