A november 30-i Rapid Bucuresti-Hapoel Tel-Aviv Európa Liga-mérkőzéssel lezárult egy korszak Szabó Zsolt játékvezetői pályafutásában.

Annak idején, 1998 őszén tudtam, hogy egyszer eljön ez az idő. Cssak akkor nem sejthettem, hogy mikor és milyen körülmények között. Ma már mindkét kérdésre választ tudok adni. 

Büszkeséggel tölt el az, hogy 13 évig képviselhettem Magyarországot a FIFA-keretben. Az NB I-be kerülésem óta pontosan 125 nemzetközi mérkőzésre jutottam el. Először 1997-ben voltam külföldön, akkor még asszisztensként, aztán 1999-től játékvezetőként is bemutatkozhattam a nemzetközi szintéren. Ennél hosszabb ideig a FIFA-keretben csak Zsolt István, Emsberger Gyula, illetve Palotai Károly volt, ilyen nevek társaságába bekerülni igen nagy megtiszteltetés.

Egy szakaszhatárhoz érve természetes reakció a mérlegvonás.

- Természetesen magam is megtettem. Örömmel tapasztaltam a mérkőzések, osztályzatok áttekintése során: annak ellenére, hogy milyen komoly kontroll van egy-egy nemzetközi mérkőzésen, a 13 év alatt egyetlen egy ellenőri jelentés sem tartalmazott büntető-, piros lap-, vagy gól hibát, amely azért jól jellemzi ennek az időszaknak a munkáját.

Persze, ilyenkor sokakat meg lehetne említeni, de három embert feltétlenül ki kell emelnem. Az egyik az a Nagy Miklós, akinek az elnöksége alatt kerültem a FIFA-keretbe Európa legfiatalabb nemzetközi játékvezetőjeként. Kispál Robival 56 mérkőzésen működtem együtt, a munkája, barátsága nélkül nem lehettem volna az UEFA kupa-Európa Liga-keretben 10 évig. Kiss Bélát sem felejtem el, aki 1991-ben megjósolta a FIFA-kerettagságomat az addigi - alig 3 éves - működésem alapján.

- Most új korszak kezdődik a pályafutásomban. Nem ilyen befejezésre számítottam azok után, hogy augusztusban még az európai TOP játékvezetők továbbképzésén voltam az UEFA-nál. Ugyanakkor megfogalmaztam magamnak új célokat, és ennek mentén fogok a továbbiakban dolgozni.