Nyugodtan lehet világutazónak elkönyvelni Pápai Zoltánt, az asszisztensi keret tagját. E tekintetben is átlépett már több határt, a civil életben viszont roppant sűrű a programja. Ősszel például olyan egzotikus országba is eljutott, mint Malawi...
November közepén az egyik este egy madridi projekttalálkozóról érkeztem haza, másnap reggel pedig indultam egy malmöi konferenciára. Mindez annak köszönhető, hogy a miskolci polgármesteri hivatal a munkahelyem 1997 szeptemberétől, azaz az egyetem befejezése után ott kezdtem, és azóta is ott vagyok. Környezetvédelemmel foglalkozom (az első diplomám környezetmérnök, aztán posztgraduális képzések keretében még megcsináltam a mérnök-közgazdászt, majd az Európa-szakértőit), több Európai Unió által támogatott ilyen témájú projektünk van, ezért járok külföldre. Van, amikor a konkrét projekttalálkozókon kívül meghívnak konferenciákra, munkaértekezletekre is, és az is előfordul, hogy előadást tartok. Voltam már tanulmányút, tréning és ösztöndíjprogram keretében is külföldön. Általában európai ország az úticél, de időnként eljutok különlegesebb távoli helyekre is, például Tajvan, Egyesült Államok, Kanada, Dél-Korea és Malawi - jegyezte meg a rutinos borsodi asszisztens, majd korképet festett a harmadik világról:
Nos, az egy tényleg teljesen más világ. Dél Afrikában csak egy napot voltunk, nem akartam kockáztatni a rövid átszállási idő miatt, ezért szerveztem úgy. Johannesburgban szerettünk volna várost nézni, de amikor megláttuk a szálloda környékét, utána pedig a hotel körüli elektromos kerítést, és az összes bejáratnál posztoló biztonsági őröket, akkor úgy döntöttünk: inkább nem mászkálunk. Az egyik német partner (egy hölgy) lekéste a csatlakozást, ő egy helyi fekete (szintén nő) idegenvezetővel megnézte a belvárost, és néhány múzeumot. Egész idő alatt mindössze öt fehér embert számolt. Lezárt autóval, felhúzott ablakokkal, fegyverrel a kesztyűtartóban mentek, mivel katasztrofális a közbiztonság.
Malawiba egy Fair Trade témájú projekt kapcsán mentünk. A tervezett tudatformáló kampányt éppen a jövő évi Európa-bajnokság idején rendezik meg minden partnervárosban (Hannover, Poznan, Litomerice, Miskolc). Az út nagyon érdekes volt: Malawiban 50-60 USD az átlagbér, nagyon sokan élnek mélyszegénységben, ennek ellenére a gyerekek boldognak tűnnek, mosolyognak. A foci ott is a legnépszerűbb sport, de amit láttunk, az egészen torokszorító: a falusi gyerekek műanyag fóliákból összetekert, madzaggal átkötött labdákkal fociznak. Amikor a német főpartnertől kapott egy iskola egy igazi focilabdát, olyan üdvrivalgásban törtek ki, mintha a világot kapták volna meg. Sajnos, ezt nem tudtam előre mert nem szóltak, egyébként biztosan én is vittem volna jó pár labdát magammal ajándékba.
Határtalan élmények
2001 januárjában vizsgáztam le. 2005 decemberében kaptam a levelet, melyben az állt, hogy felkerültem az országos asszisztensi keretbe. Egy finnországi UEFA Kupa selejtezőre (Bede Ferenccel, Kelemen Attilával, Szilasi Szabolccsal) és egy izraeli Intertotó Kupa mérkőzésre (Vad II Istvánnal, Tóth Vencellel) és a szlovákiai Alpok-Adria Kupa meccsre (Solymosi Péterrel, L. Tóth Lajossal) vagyok a legbüszkébb. Évek óta vezetek a futsal NB I-ben, idén a válogatott kíséretében vezethettem a lengyelországi Négy Nemzet tornáján.