Az MLSZ Veszprém Megyei Igazgatósága, annak Játékvezetői Igazgatósága és Illés László egyeztetést tartott. Illés László eltiltásával kapcsolatban. A felek tisztázták a félreértéseket és megállapodásra jutottak.

Eszerint az MLSZ Veszprém Megyei Igazgatósága és a játékvezetői Bizottság elnézést kér Illés László játékvezetőtől az ő jogszerűtlen eltiltása miatt. Ezzel egyidejűleg az érintett felek kijelentik, hogy az ügyet lezártnak tekintik és ezzel kapcsolatban egyik fél sem kíván további nyilatkozatot tenni.

Stílszerűen szólva nagy meccs volt. Sokáig a megyei labdarúgás főnökeinél volt az előny,akik sokáig ráültek az eredményre. Aztán következett az egyenlítés. Majd a hosszabbítás. De tizenegyesekre már nem nem volt szükség. Ami azt jelenti, hogy az utolsó másodpercben permentesen lezárult régiónk futballjának egy pitiáner, de sok, sunyi rugdalózással tarkított összecsapása. Végül a fineszesebb, az okosabb nyerte a találkozót.

Nincs értelme nagyon a visszatekintésnek, hiszen hosszú heteken keresztül foglalkoztunk az üggyel, ami megjelent a sportnapilapban, annak online változatában. De a játékvezetők honlapja is közölte a témával foglalkozó írásokat, hozzászólásokat. Ami tény: országossá dagadt a botrány, aminek megnyugtató rendezésében vélhetően Berzi Sándor a Magyar Labdarúgó Szövetség alelnöke, a JB elnöke nagyon sokat tett.

Nem hagyta még jobban besározódni a testületet. Nem védte elvtelenül a mundér becsületét. Ez minden képen elismerésre méltó. És egyben válasz az ellendrukkereknek is, akik falaztak a tisztességtelenség mellett. S ez a döntés nyilván kérdéseket is megfogalmaz a semleges érzelmű testületi tagokban, vagy, akik csak követői voltak ennek a nemtelen ügynek.

A fő kérdésre persze továbbra sincs válasz: miért tiltották el a bíráskodástól Illés László veszprémi futball bírót? Ami a lényeg: a sípmester, ahogy ígérte kiállt az igaza mellett. Nem engedte, hogy erkölcsileg megalázzák, eltapossák, becsületébe gázoljanak. Főnökeinek kellett bocsánatot kérni tőle, s nem fordítva. Ez is óriási dolog a mai Magyarországon. Vagyis: a beosztottnak is lehet igaza.

A néhány héttel ezelőtti jegyzetben már jeleztem, hogy ez a bocsánatkérés hamarosan megtörténik. Bár sokan kételkedtek benne. Hiszem, ha látom ? szólt a verdikt. Most látható, olvasható...

Csík Ferenc már korábban elhatározta, hogy aláírja a levelet. Meg is tette. De Illés László ragaszkodott a másik szignóhoz is. Mező Béla viszont sokáig vonakodott ezt megtenni. Végül azért ő kézjegye is célba ért. Majd egymás szemébe nézve eldöntik, hogy ki volt ennek a csúnya históriának az értelmi szerzője, hogy valakit jogtalanul, fegyelmi határozat és döntés nélkül eltiltsanak, s a kollégák ellőtt pellengérre állítsanak. Azt jelezvén, hogy mi ezt is megtehetjük. Bosszúból!

Most persze írhatjuk, hogy a jó elnyerte jutalmát, a rossz pedig bűnhődött. Azt mondanám inkább: örüljenek, hogy ennyivel megúszták. Más konzekvenciája is lehetett volna ennek a ?jogszerűtlen? eltiltósdinak. Van ahol ilyen kavarásért lemondtak volna.

De ha már ez nem történt meg, s netalán a bocsánatkérőknek mos valami olyasmi járna a fejében, hogy miként lehetne megszabadulni Illés Lászlótól, akkor két intelmet feltétlen vegyenek figyelembe. A jogszerűséget! És persze az eltiltott személyiségét. Aki nem hagyta magát felőrölni.

S van itt még valami csekélység: a nyilvánosság ereje. Amit sohasem szabad alábecsülni. Azért mindent nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Még a kiskirálykodóknak sem...